Ókori Nyelvöltögető
a papiruszportal.hu archívumából [2005]
Szerző: Federmayer István
Köztudomású, hogy kultúránkat, mindennapi életünket, szokásainkat és szólásainkat áthatja, sokszor meghatározza múltunk. Ókori Nyelvöltögető sorozatunkban a latin szókincsből örökölt ismeretlen-ismerős szavak bukkannak elő.
Fizika: az s a távolságot jelenti (← spatium); az l az inga hosszát jelöli (← longitudo); az idő jele t (← tempus). A matematika és geometria koordináta-rendszere a coordinare ’összerendez’ ige származéka (sokszor hallhatjuk e szót „kordináta” formában, pedig a co + ordinare ’össze + rendezni’ szóösszetételből származik, tehát mindkét o hangot ki kell ejteni); a kör sugarát r jelöli (← radius); a sinus jelentése ’öböl’, a tangensé pedig ’érintő’. Irodalom: deus ex machina (← isten a gépből) a görög-római drámaelőadásokra utal, amikor egy gépezet segítségével jelent meg a porondon egy-egy isten.
Igen népes a colere ’lakni, művelni, tisztelni’ igéből származó szócsalád is. A földműves neve agricola (ager + colo), mivel a szántóföldet műveli. Ha Itáliában már kevés embernek jutott föld, akkor kolóniákat (colonia) létesítettek az „előzőleg legyőzött, meghódított” provinciákban (pro + vincere). Ilyen kolónia volt annak idején pl. Köln (Colonia Agrippinensis), mely mindmáig őrzi eredeti nevét. (A város francia neve, Cologne jobban megőrizte az eredeti hangalakját.) A kolóniában lakókat kolónusoknak (colonus) nevezték. A későbbi időkben már a félszabad parasztokat, bérlőket is így hívták. E csetlő-botló, kevés műveltséggel rendelkező, bohókásnak is mondható emberek elnevezéséből ered az angol clown ’bohóc’ jelentésű szó.
A latin igéknek több tövük is van, így a colere igének is. A cult- tőből származik a kultúra (cultura), mely eredetileg a föld megművelését jelentette (agrikultúra). De tudjuk, hogy minden nyelvben az eredeti, legtöbbször konkrét jelentés mellett kialakulhat esetleg több elvont jelentés is. Így e szónak az ’elme művelése’ jelentése is kialakult. Ilyen értelemben beszélünk különböző kultúrákról. Ám az ige harmadik jelentéséből is szó származott: ezért különféle kultuszokról (cultus) beszélünk, ha istenek, eszmék tiszteletéről szólunk.
Köztudomású, hogy a középkorban a katolikus egyház nyelve a latin volt. Ez időben a tudományokkal főként a papok foglalkoztak. Európa minden egyetemén, középiskolájában latinul tanítottak. Azt mondhatjuk, a tudomány nyelve a latin volt. Ebből következően Newton még a XVII. század második felében is latinul írta értekezéseit. Sőt, a XVIII. században Linné rendszertanában a növényeknek is latin nevük van. Az orvostudomány szakszavai közismerten görög-latin eredetűek.
Ennek még ma is nyomát találjuk szinte valamennyi tantárgyban. Lássunk erre is néhány példát! Fizika: az: s a távolságot jelenti (← spatium); az l az inga hosszát jelöli (← longitudo); az idő jele t (← tempus). A matematika és geometria koordináta-rendszere a coordinare ’összerendez’ ige származéka (sokszor hallhatjuk e szót „kordináta” formában, pedig a co + ordinare ’össze + rendezni’ szóösszetételből származik, tehát mindkét o hangot ki kell ejteni); a kör sugarát r jelöli (← radius); a sinus jelentése ’öböl’, a tangensé pedig ’érintő’. Irodalom: deus ex machina (← isten a gépből) a görög-római drámaelőadásokra utal, amikor egy gépezet segítségével jelent meg a porondon egy-egy isten. Az ars poetica először még valóban a ’költői mesterség’ fortélyait tanította, s csak később alakult át ’költői hitvallás’ jelentésűvé. A kémiában: kohézió (← cohaesio ’összefüggés’ ← co + haerere össze + függeni’). (A gimnáziumi tankönyvekben előforduló görög-latin szakszavak gyűjteményét foglalja magába Szőke Ágnes 286 oldalas, igen tanulságos könyve, az Antik eredetű szakszókincs [1999].)
A fentiekből következően természetes, hogy az egyetem nálunk is ismert elnevezése universitas. Mikor 1119-ben Bolognában megalapították az első egyetemet, universitas litterarum: a tudományok összessége volt a neve, mert az akkori összes tudományt ott tanították. (A nyelvújítás előtti időben, pl. Révai Miklós ezt az intézményt „oskolamindenesség”-nek nevezte.). A szó az universus melléknévből képzett főnév. Ez a melléknév két szó összetételéből áll: unus jelentése: ’egy’, a versus pedig a ’fordít, forgat’ jelentésű verto ige befejezett melléknévi igeneve. Az összetett szó jelentése tehát: ’egybevetett, egybefordított’. Értelmezésem szerint ez azt jelenti, hogy az összes részt egynek vesszük. Így érthetővé válik az universum ’világegyetem’ szavunk is.
Visszakanyarodva az egyetem szóra: az egyetem azért „mindenesség”, mert ott minden tudományt elsajátíthatunk. Nagyobb egységei, a fakultások (← facultas) voltaképpen ’lehetőségek, alkalmak’ az eredeti jelentésük szerint. Az egyetemen professzorok, docensek, adjunktusok oktatják a hallgatókat. Ezek természetesen latin szavak. Aki valamely tudományban szabadon kinyilvánítja véleményét, és e tudomány művelőjének hirdeti (profiteri) magát, az a professzor (professor). Adjunktusa hozzá van kötve (adiungere), azaz közvetlen munkatársa. A docens a docere ige folyamatos melléknévi igeneve, tehát jelentése: ’tanító’. Ugyancsak ebből az igéből ered a doctor is, ám ennek már más jelentésárnyalata keletkezett: olyan tanító, aki bizottság előtt tanúsította rátermettségét, tehát a tudományokban jártas. Az egyetem igazgatója a rektor (rector), s ez a szó valóban ennyit jelent. A dékán (decanus) a tíz jelentésű decem szó származéka. Eredetileg tíz katona, majd tíz szerzetes főnökét jelentette. Ma a fakultás élén álló egyetemi vezetőt nevezzük dékánnak.
Az elmúlt évtizedekben az akadémiai tudományos fokozat elnevezése: kandidatúra, viselője pedig a kandidátus volt. Ez a candidus ’hófehér’, ill. a candido ’fehérbe öltöztet’ szó származéka (← candidatus ’fehérbe öltöztetett’). Ám a candidatus szónak van más jelentése is: ’jelölt’. A kandidál egyaránt azt is jelenti, hogy ’jelöl’, és azt is, hogy kandidátusi vizsgát tesz. (Ma a PhD, a Philosophiae Doctor, azaz a filozófia doktora tölti be ennek helyét.)
E szavak magyarázatáért az antik római politikai életbe kell visszamennünk. Köztudomású, hogy Rómában minden állami tisztségre a polgárok évenként választottak az arra pályázók közül kettőt-kettőt. A fizetéssel nem, de megtiszteltetéssel, sőt számtalan előnnyel járó tisztségekért nagy volt a harc a pályázók között! A választást megelőző időben a jelöltek, a kandidátusok (← candidatus) szokásosnál is fehérebb tógában (toga candida ’hófehér tóga’) járkáltak a fórumon, hogy a polgárok könnyen felismerjék a pályázókat. Lekezeltek boldog-boldogtalannal, még ajándékokat és pénzt is osztogattak, csakhogy elnyerjék a szavazatokat, s ezzel a hivatalt. Ez a politikai fogalom szelídült manapság ’jelölt’, ’a tudományos fokozatra pályázó’ jelentésűvé.
A világ minden katonája szalutál feljebbvalójának. Ez is latin szó: a salutare jelentése ’üdvözölni’. E szó gyökere a salus ’sértetlen és jó állapot’ főnév. A saluto tehát kb. azt jelenti: „Légy egészséges!” De miért emeli jobb kezét a homlokához/sapkájához a katona?
A középkorban szokásos lovagi tornán az udvar vitézei összemérték erejüket. Ez nagy látványosságnak számított. Pontos előírások, szabályok szerint zajlott le. Mielőtt a párviadal megkezdődött volna, a páncélba öltözött, sisakos vitézek üdvözölték egymást, s leeresztették sisakrostélyukat, hogy igazolják személyazonosságukat. Ennek maradványa a sapkához emelt kéz! (Még a mozdulatok is öröklődnek?!)
Az ’öreg, vén’ jelentésű senex (töve: sen-) szónak is több származéka van. A szenátus (senatus) eredetileg öregekből álló, a királynak tanácsadó testület volt. A köztársaság korában vált önálló politikai hatalommá, ám a népfenség elvének betartásával. A római nép és vele együtt a senatus alkotta az államot, ezért volt sokáig a Római Birodalom rövidítése SPQR, azaz Senatus Populusque Romanus. (A két államalkotó tényező egységére utal az, hogy a két alanyhoz kapcsolódó állítmány – ellentmondva az általános szabálynak! – egyes számban állt. Pl. „A szenátus és a római nép elhatározta…” latinul így hangzott: SPQR decrevit… (és nem: decreverunt). A szenátus tagjai a szenátorok (senatores) voltak.
A szenilis is ebből a szóból ered. A latinban mindössze azt jelenti, hogy ’öreg emberhez tartozó, öreges’. Ma már rosszalló értelmet kapott.
A senex melléknév középfokából (senior) alakult ki az újlatin nyelvekben a szenyor, szenyorina, szenyorita (úr, úrnő, kisasszony) és a monsieur (mon + sieur: uram). Hajdanában az idősebbek társadalmi megbecsülése nagyobb volt, így alakulhatott ki az „öregebb → úr” jelentésváltozás.
A senex szó középfokából alakult ki a senioratus fogalma is, mely azt jelentette, hogy a királyt az uralkodócsalád legidősebb tagja, tehát nem okvetlenül a fia követi a trónon. Más volt a helyzet akkor, ha a primogenitura elvét követték a trónutódlásban. Ekkor a király elsőszülött fia (primo + genitura: első + nemzés) következett a trónon.
Két kézifegyver is a latinból kapta nevét. Az általam csak regényekből ismert parabellum (← para + bellum) egy latin közmondásra utal. Si vis pacem, para bellum: „Ha békét akarsz, készülj a háborúra.”
A revolver, melyet állítólag Colt talált fel, forgótárcsás pisztoly, tehát forgópisztoly. A szó az angolban keletkezett, de a latin re + volvere: ’vissza + fordítani’ ige származéka.
Ugyanebből a szóból származik a nemzetközi revolúció (← revolutio) szó, mely forradalmat jelent. Úgy gondolom, hogy ’újra kezdeni, gyökeres változásba kezdeni’ jelentésből. Az előbbi jelentést igazolja csillagászati használata, ahol a revolúció pl. egy bolygó pályájának újraindulását jelzi.
A Szíriusz csillagnak, mint a Kutya csillagkép legjelentősebb elemének delelésekor, augusztusban volt legmelegebb Rómában az időjárás. Ezt az állócsillagot latin canis kicsinyítő képzős alakjával Kiskutyának, Caniculának hívták. Ma már a kutya sem tudja, honnan ered a legnagyobb nyári hőség, a kánikula neve!
A Kanári-szigetek – a közhiedelem ellenére – nem az énekesmadarakról, hanem ugyancsak a kutyákról kapta nevét. Állítólag a felfedezők igen sok kutyát találtak e szigeten, innen az elnevezés: Insula Canaria, ’Kutyasziget’. A szép énekű kismadarak viszont a szigetről kapták nevüket.
A római kultúrában is jelentős szerepet játszottak a számok.
Különösen a három jelentésű tres, tria, melynek töve a tri- sok névben szerepel. Mivel a római monda szerint a népet három törzs (Ramnes, Tities, Luceres) alkotta, a latin tribus ’harmadot, osztályt, törzset’ jelent. A törzs élén a tribunus, azaz elöljáró állt. Innen eredhetett, hogy minden vezetőt, akár állami, akár katonai volt, tribunusnak neveztek (pl. tribunus aerarii: ’kincstárnok’; tribunus militum ’katonatiszt’, tribunus plebis ’néptribun’ stb.). A katonai tribunus sátra a táborban emelvényen állt, ezt nevezték tribunalnak. Később a törvénykező, intézkedő állami tisztviselők félkör alakú, emelvényen álló széksorát nevezték így. Ebből keletkezett – francia közvetítéssel – a ma ismert tribün szó. A tributum ’adó, hozzájárulás’ jelentésű szó arra utal, hogy az egyes törzsek az állam költségeihez adóval járultak hozzá.
Mivel a tri szó az ógörögben is hármat jelent, sokszor akkor is találkozunk e szóval, mikor az összetétel második eleme görög szó. Így trigonometria (tri + gónia ’szög’ + metron ’mérték’), trilógia (tri + logosz ’beszéd’), triptichon (tri + ptükhé ’hajtás, ránc’) A triangulum (tri + angulus ’sarok’), trikolór (tri + color ’szín’) már latin szavak.
A középkori műveltség szava a trivium és a quadrivium. (Mindkét szó két elemből áll. A tri és quadri ’három’, ill. ’négy’ jelentésű, a második elem pedig a via ’út’ szóból képzett főnév.) Az előbbi a három lépcsőfokból álló elemi (grammatika, dialektika, retorika) oktatását biztosító iskola volt, mely írásra, olvasásra és a helyes beszédre nevelte a diákokat. Ebből ered a triviális szó, mely ’köztudottan alapfokút, magától értetődőt, majd otrombát, útszélit’ jelent. A quadrivium négy fokból állt (aritmetika, azaz számtan, geometria, asztronómia, azaz csillagászat és zene), s ez alkotta a felsőbb műveltséget adó iskolát. Aki a „hármas utat”, majd a „négyes utat” kijárta, azaz a hét szabd művészet birtokosa lett, már művelt embernek számított.
Trió, tricikli, tripla… Ezután már tudják azt is, hány szárnya, fedele van a triplánnak.
Bármily meglepő is, a triumfál, triumfus (triumphare, triumphus) szó is e számnevet rejti magába. Biztosan nem tudjuk, csak sejtjük, hogy a diadalmenetben a sok látványosságon kívül hármas lépésből álló tánc is jelentős szerepet kapott, mely a diadalittas lelkiállapotot fejezte ki.
Werbőczy István Tripartitumáról a nem jogászok is hallottak. A magyar feudális szokásjognak ez az évszázadokon át olvasott és használt gyűjteménye 1517-ben Bécsben jelent meg. Teljes címe: Tripartitum opus juris consuetudinarii inclyti Regni Hungariae (Nemes Magyarország szokásjogának hármaskönyve) A tripartitus (← tri + partitus ← partire ’oszt’) melléknév jelentése: ’három részes’, ’három részre osztott’. Azért áll három részből, mert – a római jogot követve – az első részben (pars) a személyekről, a másodikban a dolgokról (res), a harmadikban a jogi eljárásokról szól. (E pars ’rész’ szóból alakult ki számtalan indoeurópai nyelvben, de a magyarban is, a párt jelentésű szó, hiszen egy-egy párt a nép egy-egy részének politikai vélekedését fejezi ki.)
Történelemből ismeretesek ezek a fogalmak: triumviratus, triumvir, septemvir, decemvir. Egyértelmű, hogy e szavak első tagja tőszámnév: három, hét, tíz. A vir férfit jelent. Tehát a triumvirátus három férfi szövetsége, tagjait hívjuk triumvirnek. A septemvir a hét főből álló bíróság tagja, a decemvir pedig olyan törvényalkotó testület volt az ókori Rómában, mely tíz tagot számlált.
Trinitárius az, aki hisz a Szentháromságban. Az antitrinitarius ebben nem hisz, ezért unitárius (← unus ’egy’), azaz azt vallja, hogy az Isten egyetlen személy.
A szerző nyugalmazott magyar–latin szakos középiskolai és óraadó egyetemi tanár
A cikksorozat a Vasárnapi Kisalföldben jelent meg
