Medgyessy-interjúkötet, számottevő új információ nélkül
a papiruszportal.hu archívumából [2006]
Szerző: leho
Ha egy volt miniszterelnök könyvet ír, abból akár még hír is lehet; ha egy olyan, rendszerváltás utáni kormányfő teszi ezt, aki az átkosban miniszterelnök-helyettes és KB-tag is volt, az már hír. Ha pedig ez az ember egy korábban jól felépített szakpolitikusi imázst két év alatt feledtetve lett az elmúlt másfél évtized legnagyobbat bukó közméltósága, megspékelve némi III/II-es múlttal, az már-már érdekes is lehet.
Prekoncepcióim
Valódi pártonkívüliként, a napi politika iránt kevésbé érdeklődőként vettem kézbe a könyvet, az foglalkoztatott, vajon miről hull le a lepel a nyolcvanas évek politikáját tekintve, milyen kulisszatitkokra – már ha – derül fény, hiszen a szerző állítása szerint végérvényesen visszavonult a napi politikától. Lesz-e szó a nyolcvanas évek puha diktatúrájának belső folyamatairól, mennyire jönnek elő a kényes témák, hiszen voltak bőven.
Kicsit tartottam attól is, hogy a szokásos életrajzi önfényezés mellett mennyiben mozgatták a szerző tollát a közelgő választások, hiszen Magyarországon négyévente meglepően sokan döbbennek rá, hogy politikai témájú könyvet kellene írniuk, okkal, de inkább ok nélkül.
Vajon Medgyessy Péter könyve is csak egy lesz a bizonyítványmagyarázó, önlábjegyzetelő írások közül, vagy valamit tényleg megtudunk félmúltunk egyik hol pályán lévő, hol kívülről figyelő szereplőjétől?
Polgárpukkasztás
A cím ugyan nem tetszett, nehezen tudom összeegyeztetni a szerző rendszerváltás előtti múltjával – amikor a polgár kifejezés maga is polgári csökevénynek számított –, a civil jobban illett volna, de lelke rajta, a fülszöveg magyarázza e furcsa címadást.
A párbeszédes tegeződős forma nem sok jót ígért. Kemény kérdéseket is vártam, nem számítottam egy alákérdezős Gyurkó László-féle arcképvázlatra. Olyanokat, amilyeneket Csizmadia Ervin tett föl 2004 októberében a Medgyessyvel készült interjúkötetben („Elképzeltek maguknak egy miniszterelnököt”. Századvég, 2004). Abban a könyvben pingponglabdaként pattogtak a kérdések és a válaszok. Itt viszont a (néhol oldalas) megfontolt, jól megfogalmazott, mindenfajta rögtönzést kerülő válaszok a jellemzőek.
Természetesen megismerhetjük belőle az elődök, a család történetét, a gyerekkort, a gördülékeny előrejutást a pénzügyminisztériumi ranglétrán. Úgy tűnik, nagyon jó szakértői gárda dolgozott a tárcánál, illetve inkább csak a jó szakembereket említi a szerző, alig esik szó arról, hogy a magyar gazdaságnak sikerült a legtöbb hitelt fölvennie a táborból, sőt még a gyarmattartónak is mi adtunk kölcsönt, ami egészen kivételes teljesítmény a történelemben.
Itt-ott egy-egy adalék megmutatja a rendszer körvonalait, de lepellerántásról szó sincs. Például: Kádár és Teng Hsziao-ping bölcs, néhány szavas beszélgetése vagy Békesi politikai bakija Los Angeles kapcsán. Medgyessy elmondása szerint egyszerűen megtudta, hogy a KB tagja, különösebb beleszólása, illetve véleménye erről nem lehetett.
„1990-ben nekem egy valódi versenyhelyzetben kellett talpra állnom…”
Furcsa visszatekinteni arra az időszakra, amikor kiszállt a politikából, hiszen nagyon sokan alig várták a többpártrendszer időszakát. Medgyessy bevallja, leírta ekkor az MSZP-t, elképzelni sem tudta, hogy néhány év múlva a párt visszatérhessen a hatalomba. A pofozógép szerepe nem tetszett neki – érdekes lehet a párhuzam Pozsgay Imrével, Németh Miklóssal vagy Horn Gyulával, utóbbi végigjátszotta az ekkor nem túlzottan hálás szerepet (majd 1998 után is a vesztett választásokat követően), míg őbelőle a baloldal – és nem mellesleg a lakosság – számára nehéz időszakban bankár lett. Az ugyan megmosolyogtató, hogy „ott találtam magam a piacgazdaság közepén”, hiszen ha valakinek fogalma lehetett a magyar gazdaság állapotáról 1990-ben, akkor az ő volt, tehát a nyugati pénzügyi befektetők keresve sem találhattak volna jobb bankvezetőt nála magyar leánycégükhöz.
Újra a hatalomban
A Horn-kormányban betöltött szerepe mellett egy-egy izgalmas személycsere, személyi döntés, miniszteri címek ide-oda ígérésének története mindenképp a jobb részek közé tartozik. A napi politikával csak felületesen foglalkozók számára is izgalmas lehet, ahogyan egy-egy, kívülről (az olvasó szemszögéből) másképp látott eseményt elmesél mint cselekvő részes; ahogyan a kormány (szocialista párt) belső döntési mechanizmusai fel-felvillannak; amint a politikai barométer mutatója egy telefon, egy elejtett szó után kileng, s akár ez miniszteri posztba kerülhet (például hogyan nem kapta meg először a miniszteri címet). Sajnos ezekből a sztorikból kevés van, pedig ez csak a jéghegy csúcsa lehetett.
A D–209-es téma természetesen megkerülhetetlen. Továbbra is tartja magát ahhoz, hogy „én a hazámat szolgáltam”… A példák pedig önmagukért beszélnek: idősebb George Bushé (ő a CIA igazgatója volt – de fájó, egy szabad országban) és Putyiné (ő szintén egy független országban volt a KGB egyik vezetője, s mai demokratikus módszereiről talán szó se essék).
Elgondolkodtató az is, hogy a Medgyessy-féle árokbetemetés miért nem történt meg itthon a két politikai oldal között; s milyen jó, olykor szívélyes kapcsolatokat ápolt-ápol a Nyugat jobboldali államfőivel, kormányfőivel, például Berlusconival.
A D–209-esen kívül nagyon hiányoznak a kényes témák, a már említett hitelfelvétel bemutatása belülről, a vízlépcső kérdése (a március 15-i kitüntetések újra leporolták e témákat) vagy az a törvény, amit a Horn-kormány hozott, miszerint nem lehet pl. kormányfő az, aki 1990 előtt betekinthetett III/III-as iratokba.
A politikussal szimpatizálóknak bizonyára tetszik majd a könyv, s a sikerlistákat nézegetve elképzelhető, hogy politikai bestseller lesz. A baloldali és a kormányzati portálok is sűrűn foglalkoznak vele, ez sem természetellenes a választások előtt. Mindent egybevetve azonban született egy újabb Medgyessy-interjúkötet, számottevő új információ nélkül, az elmúlt évtizedek egy meghatározó, de több szempontból kívülálló, a magyar politikai rendszerbe sokszor nem illeszkedő politikusáról. Több titok lapulhat még a tarsolyában.
A kötet előnyére válik a végén elhelyezett néhány politikai beszéd, tanulságos, nem árt összevetni a 2002-es és a mai állapotokkal, illetve a 2006-os választási harcban megfogalmazott ígéretdömpinggel.
Medgyessy Péter: Polgár a pályán
Kossuth Kiadó, Budapest (2006)
Szerkesztette Gulyás Erika
Műszaki vezető Kun Gábor
Nyomta és kötötte Szekszárdi Nyomda
Kötött, 130×200 mm, 248 oldal
ISBN 963 09 4831 1
