Skip to content
papiruszportal.hu

papiruszportal.hu

egy korszak kulturális lenyomata

  • A papiruszportál
  • Korboncnok
  • Fülvájó
  • Iskola a határon
  • Nyitott könyv
  • Színes papiruszok
  • Kulturális kalendárium
  • Impresszum
  • Adatvédelmi irányelvek
  • Toggle search form
  • 3500 nap – A Gulag rabtelepei Archívum
  • Ab ovo Belarusz – vérreális Archívum
  • Öt Bach Archívum
  • Olvas(s)atok, néz(z)etek – A 11. Doktor Archívum
  • Hipnózis? Hipnózis Egyéb kategória
  • Heti papiruszok (2325) Egyéb kategória
  • Régi magyar szólások és közmondások Archívum
  • „Ifjú szivekben élek s mindig tovább…” Archívum

Mese, habbal

Posted on 2023.12.02.2023.11.30. By admin Nincs hozzászólás a(z) Mese, habbal bejegyzéshez

Sollima és Mahler művei egy programban

a papiruszportal.hu archívumából [2009]

Szerző: Lehotka Ildikó

Az idei Mahler Ünnep két eseménnyel várta az érdeklődőket, tavaly Mathias Goerne elmaradt ugyan, de addig három koncertet is szerveztek Mahler művei köré. A Fesztivál Színházban Hans Krása Brundibár című, rövid gyermekoperáját kínálták, tanulságos felvezetéssel, majd három alkalommal is elhangzott Mahler VI. (Tragikus) szimfóniája, valamint egy felkérésre írt mű. A Budapesti Fesztiválzenekart ezúttal is Fischer Iván vezényelte.

Giovanni Sollima Népmesék gordonkára és zenekarra című művével kezdődött a koncert, a szólista maga a zeneszerző volt. A XX. század közepétől már nemigen született olyan mű, amit a zeneszerző ad elő, vagy közreműködésével szólal meg a darab, így nagyon kíváncsi voltam, arról nem beszélve, hogy a cselló hangja mindig lenyűgöz. A cím is sokat sejtető volt, egy népmese, vagy – mint esetünkben több is – rengeteg ötlet kibontásához nyújt lehetőséget, hiszen a mese lehet szomorkás, tréfás, lehet tanmese is. Sollima esetében ez utóbbi a legideillőbb kategória. A mű ígéretesen kezdődött, álló, finom, sejtelmes, szinte lebegő hangfürt fölött a szólócselló dallama a G-húron jelent meg. A negyedhangokkal is operáló szóló hasas hangjai egy idő után modorossá váltak, az elkínzott arckifejezés is túl soknak tűnt. Akkor még nem sejtettem, hogy a mű rendkívül hosszú lesz, a mondanivaló teljes hiánya miatt. A több mese többféle karaktert tartalmazott, melyek hektikusan követték egymást, a rezes kar vidám zenéje egy pillanat alatt drámába torkollt, megmagyarázhatatlanul. Volt táncos rész, barokk ¾-es tánc variációkezdeményekkel, spanyolos ritmusú tánc, ki tudja, még milyen. Természetesen nem a sokszínűség ellen volt kifogásom, hanem a zeneszerzői megoldások miatt. Minden esetleges, kezdetleges volt, egy serdülő csellista kipróbálta hangszerének lehetőségeit. Volt a C-húr kulcsának tekergetése, hangolása, csúszások, egy egész húrt átívelő glissando (kétszer is), extra magas hangok (tisztán szóltak), a kadencia akkordikus megoldásai Saint-Saëns csellóversenyét idézték, és a végén az obligát üveghangok is megszólaltak, felsorakoztatva a hangszer megszólaltatásának tárházát az arpeggiótól a spiccatóig. Valamiféle forma azért körvonalazódott, a nyitó rész visszatért, de másodszorra a D-húr tartományán belül.
Sollima kinyúlt fekete hosszú ujjú pólóban adta elő a darabot, a látvány is fontos eleme a műnek. A csellón is csorgott az izzadság, volt lábdobogás, bekiabálás, zenekari taps, a vonószőrök szinte parancsszóra tépődtek, a végén egy dobbantás. Nem mondom, hatásos előadást láttunk, a színházi részét tekintve. Sollima nagyon jó csellista, ha nem is saját művéből, hanem a második ráadásból derült ki. A cselló úgy szólt a La Folia variációi alatt, mint egy gamba, varázslatos hangon, érzékeny zenei megoldásokkal, fantasztikus hangulatot teremtve, Sollima arca sem torzult el. Kíváncsi lennék, Prokofjev Sinfonia concertantéjában vajon lenne-e energiája a hatásos mimikai eszköz bevetésére.

A koncert második felében Mahler VI. szimfóniája kiváló tolmácsolásban hangzott el, az együttes korábban készített is – mára már díjnyertes – felvételt. Nagyszerűek volt az első tétel dúrból moll-akkorddá váló pillanatai, szinte csak sejteni lehetett a váltást, a trombita kivételesen szép megszólalásai, a mélyvonósok forszírozott, de a hangulatot pontosan visszaadó hangjai egy fantasztikus együttest mutattak. A hangszerelési sajátosságok (a kolompon, a cselesztán és a kalapácson kívül is) kiemelése Fischer Iván értő, elemző képességét dicsérték. A pasztorális rész a nyugalmat, végtelent ábrázolta, (a 12-i koncerten) a második tétel idilli hangzása kapcsolódott ehhez később. A hangszerszólók, a vonós hangzás, a mélyrezesek megszólalásai mind-mind dicséretesek voltak, most legjobban a fafúvósok tetszettek. A dallamok tagolása Fischer erőssége közé tartozik, ennél az előadásnál az első és negyedik tétel szoros kapcsolata vált nyilvánvalóvá.

A Mahler-szimfónia kapcsán bőségesen elgondolkodhattam arról, hogy illett-e a Népmesék a programba. Érzésem szerint kioltotta a hatást, az a plusz, amit kapunk a zenekartól, most nem volt olyan nyilvánvaló, mintha a zenekar tagjai is elfáradtak volna a csellódarab kíséretébe. Az est programja nem volt szerencsés választás.

Archívum Tags:Fülvájó

Bejegyzés navigáció

Previous Post: Nyilván tartottak
Next Post: December 3.

Related Posts

  • A József-legenda Archívum
  • Bonifác – fagy, szabók és sörfőzés Archívum
  • Macbeth az Operában Archívum
  • Az ókor zenéje Archívum
  • Nagy sikerű koncert a Nemzeti Hangversenyteremben Archívum
  • Vámpír és vérfarkas közt félúton Archívum

Vélemény, hozzászólás? Válasz megszakítása

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Archívum

  • 2026. január
  • 2025. december
  • 2025. november
  • 2025. október
  • 2025. szeptember
  • 2025. augusztus
  • 2025. július
  • 2025. június
  • 2025. május
  • 2025. április
  • 2025. március
  • 2025. február
  • 2025. január
  • 2024. december
  • 2024. november
  • 2024. október
  • 2024. szeptember
  • 2024. augusztus
  • 2024. július
  • 2024. június
  • 2024. május
  • 2024. április
  • 2024. március
  • 2024. február
  • 2024. január
  • 2023. december
  • 2023. november
  • 2023. október
  • 2023. szeptember
  • 2023. augusztus
  • 2023. július
  • 2023. június
  • 2023. május
  • 2023. április
  • 2023. március
  • 2023. február
  • 2023. január
  • 2022. december
  • 2020. február

Kategóriák

  • Archívum
  • Egyéb kategória
  • Naptár
  • Papiruszportal

Legutóbbi bejegyzések

  • A varázslatos hegedű
  • Dvořák, Perényi és Takács-Nagy Gábor
  • Az elfeledett Jean
  • Szerelem, erotika
  • Rácsodálkozás

Legutóbbi hozzászólások

  1. Egy felfedezett francia opera – LALO: Ys királya szerzője Az elfeledett Jean – papiruszportal.hu
  2. Történetmesélés, felsőfokon szerzője Az elfeledett Jean – papiruszportal.hu
  3. Történetmesélés, felsőfokon szerzője Rácsodálkozás – papiruszportal.hu
  4. Berlioz: Rákóczi-induló szerzője Rácsodálkozás – papiruszportal.hu
  5. Brendel és a titok szerzője Június 17. – papiruszportal.hu
  • A hangos halak jelleme – Durrell hangoskönyvön Archívum
  • Henry Purcell (1659, [?] London – 1695. november 21., [?] London) Archívum
  • Június 19. Naptár
  • Hernádi Gyula (1926–2005) Archívum
  • Pozsonyi papiruszok I. Archívum
  • Olvasó olvas – Esterházy Péterre emlékezünk Archívum
  • Olvas(s)atok – Spiró György: Csirkefej Archívum
  • Március 22. Naptár

Copyright © 2003-2024 papiruszportal.hu

Powered by PressBook News WordPress theme