Névnapok: Emma, Emmi, Flóra, Florica, János, Kurszán, Szvetlána, Tűzvirág, Virág
Események:
Ha Katalin kopog, karácsony locsog. (Mely szerint ha e napon fagy, karácsonykor enyhe idő várható.)
A Szovjetunióba hurcolt magyar politikai rabok és kényszermunkások emléknapja
1802 – Gróf Széchényi Ferenc megalapítja az Országos Széchényi Könyvtárat.
1952 – Bemutatják Agatha Christie Egérfogó című krimijét a londoni West Enden (Ambassadors Theatre) a nottinghami premier után. Ez lesz a történelem leghosszabb folyamatosan futó darabja.
1981 óta a nők elleni erőszak megszüntetésének világnapja.
1969 – John Lennon, a Beatles együttes tagja visszaküldi 1965-ben kapott kitüntetését a II. Erzsébet brit királynőnek, tiltakozásul Nagy-Britannia biafrai politikája és az USA vietnámi beavatkozását támogató brit kormánypolitika ellen.
1984 – Harminchat zenész gyűlik össze egy Notting Hill stúdióban, hogy felvegye Band Aid „Do They Know It’s Christmas?” című dalát, ezzel gyűjtve pénzt az éhínség enyhítésére Etiópiában.
Megszületett Lope de Vega (Félix ~ Carpio, 1562–1635) spanyol költő, a barokk dráma legjelentősebb művésze.
Vagy 1500 színmű és több száz kisebb drámai darab alkotója, melyek közül kb. 500 ismert. Sokan a spanyol irodalom második legnagyobb alakjának tekintik, akit csak Miguel de Cervantes volt képes felülmúlni. Élete legalább olyan szövevényes volt, mint darabjai: önkéntesként szolgált a Legyőzhetetlen Armadában, szerelmi ügyei pedig hírhedtté tették és sokszor összetűzésbe került a hatóságokkal, végül papként fejezte be életútját. Alapvetően kétfajta drámát írt: egyfelől a korabeli erkölcsöket és intrikus viszonyokat igyekezett bemutatni – nem egyszer saját kaotikus szerelmi életéből merített –, történelmi darabjaiban pedig spanyol legendákat és más történeteket dolgozott fel. A témaválasztás mindig a közönség igényeinek megfelelően történt. A drámák mellett Lope de Vega művészete bukolikus románcokat, korabeli események és szentek életének verses feldolgozásait, meséket is magába foglalt. Több drámájának magyarországi vonatkozásai is vannak (A kertész kutyája, 111 szonett, Olmedo lovagja). ––> A Főnix és Magyarország
Meghalt Rippl-Rónai József (1861–1927) festő- és iparművész.
Patikus pályára készült, 1884-től a müncheni Művészeti Akadémiára járt, Párizsba ment és Munkácsy Mihálynál tanult, később segédje lett. Franciaországi tartózkodása alatt megismerkedett az új stílusirányzatokkal is. A posztimpresszionista és szecessziós törekvések legjobb magyarországi képviselőjeként tartják számon. Festészetére gazdag színvilág, stilizáló vonalak és dekorativitás jellemző. Kialakított egy sajátos stílust, amit „kukoricásnak” nevezett, az olajfestéket vattaszerűen, foltonként hordta fel kartonpapírra. Késői korszakában drámai hatású íróportrékat, önarcképeket festett. Nevéhez mintegy tízezer mű köthető, azonban ezek egy része mára már megsemmisült, sok képe pedig Amerikában vagy ismeretlen helyen van. Alapító tagja volt a Magyar Impresszionisták és Naturalisták Köre (MIÉNK) csoportnak, és részt vett a Nyugat mozgalmában is (Fiatal nő rózsával, A Róma-villa reggel, Geszti kastély).
Ezen a napon született:
Betleni Bethlen Kata (Árva Bethlen Kata, 1700–1759)
a barokk korszak első írónői közül az egyik legismertebb. Támogatta az erdélyi magyar református egyházközségeket és iskolákat, saját könyvtára is jelentős volt. Könyvtárát a nagyenyedi kollégiumra hagyományozta (Bujdosásnak emlékezetköve; Védelmezö, erös pais, Önéletírása).
Johann Friedrich Reichardt (1752-1814)
német zeneszerző. Bölcsész tanulmányai után 1771–74-ben beutazta Németországot, majd Nagy Frigyes udvari karnaggyá nevezte ki. Szabad gondolkodása miatt bevádolták, ezért 1791-ben hosszú szabadságra ment, 1794-ben egy röpirata miatt véglegesen elbocsátották az udvarból. Számos olasz, német, és egy francia dalművet írt. Kantátái, 7 szimfónia, 17 hangverseny darab zongorára csak egy része munkásságának. Elismert zenei író és szerkesztő is volt.
Franz Xaver Gruber (1787-1863)
osztrák zeneszerző, orgonista és karnagy. A világszerte közismert karácsonyi dal, a Csendes éj zenéjének szerzője.
Maurice Denis (1870–1943)
francia keresztény-szimbolista festő, a Nabis csoport teoretikusa, író és művészettörténész. Festői pályafutását keresztény hitvallása határozta meg. A normandiai tengerparti városban született, de, Saint-Germain-en-Laye-ben (Párizs mellett) élte le életét. Az Amerikai Egyesült Államokban, Kanadában, s Európa számos országában gyűjtött művészettörténeti tapasztalatokat. Számos fametszetet, freskót is készített.
Georg Kaiser (1878-1945)
német drámaíró. Kereskedő volt Buenos Airesben, a háború alatt Dél-Amerikában hagyott vagyonát elvesztette és ezután csak az irodalomból élt. Gerhart Hauptmann után ő volt a német drámairodalom legszámottevőbb alakja. Egy évtized alatt legalább huszonöt darabot irt, azután egy sereg fantasztikus játék következett, amelyek mitikus és mondai tárgyakat dolgoztak fel, ezekkel nagy színpadi sikere volt (Reggeltől éjfélig, Tűzvész az Operaházban, Az elcserélt gyermek).
Balassa Imre (1886-1974)
zenekritikus, író, újságíró, dramaturg. 1907-ben diplomázott az Országos Magyar Királyi Színművészeti Akadémián, ahol rendezői és színészi oklevelet szerzett. Az Akadémia elvégzése után a Nemzeti Színházhoz került mint segédrendező és titkár. Rendezői ambícióit nem elégítették ki, mint színészt is mellőzték, ezért a Nemzeti Színháztól és a színészeitől megvált. Ő alapította 1923-ban az első magyar művészeti napilapot, az Esti Életet. Az első világháború után Az Újság színházi kritikusa, a második világháború után az egyik legnagyobb hatású zenei kommentátornak számított (Színpadi problémák, Operák könyve, Nyolc évtized vándorútján).
Bánky Róbert (1894-1981)
színész, színházigazgató. A színészakadémián elvégzett egy év után nem sokkal bevonult katonának. Ekkor egy ravasz „színjátékkal” megmentette egységét a biztos pusztulástól, amiért később vitézi címet kapott. A Magyar Komédia Kamaraszínház vezetője lett 1933–1939-ig, 1941 és 1944 között a Magyar Színház igazgatója volt, mely ekkor Új Magyar Színház néven működött. 1945-ben az Igazoló Bizottság a Horthy-korszakban betöltött vezető beosztása miatt, s a szélsőjobboldaliság vádjával Bánkyt „örökre” eltiltotta a pályáról. Majd mégis igazolták, de állást sokáig nem kapott.
Horváth Árpád (1899-1944?)
színházi rendező, színházigazgató. 1921-ben a Független Szemlébe kezdett el recenziókat írni, kritikáiban nemcsak leír, hanem stíluselméleti problémákat feszeget. Írásai alapján figyelt fel rá Hevesi Sándor, aki 1922-ben maga mellé vette a Nemzeti Színházba gyakornokként. Az 1926-27-es évadra már elismert rendezőnek számított. Az 1931-32-es évadban a Nemzeti főrendezője lett. Szembeszállt a polgári színház színvonaltalanságával: katartikus színházat akart, ezért 35 éves korában nyugdíjazták. Jelentkezett a debreceni Csokonai Színház igazgatójának, hatalmas tervekkel vágott neki a színházcsinálásnak: saját költségén felújította az épületet, kitűnő gárdát válogatott össze, gazdag repertoárt képzelt el. Együtt dolgozott 1936 és 1939 között feleségével, Neményi Lilivel, aki a debreceni színház társigazgatója és művésze volt. 1943-ban elhurcolták, de a kínvallatás során sem fedte fel társai kilétét. Halálának körülményei ismeretlenek.
Serly Tibor (1901-1978)
hegedűművész, zeneszerző. Apja minden vagyonát az óbudai Kisfaludy Színházba tette, s annak bukásával, anyagilag ellehetetlenülve 1905-ben kivándorolt az Egyesült Államokba. Serly Tibor 1922-ben tért vissza Magyarországra, hogy Budapesten, a Zeneakadémián tanulhasson zeneszerzést. Bartók amerikai emigrációja alatt szoros baráti és munkakapcsolat alakult ki közöttük. Így ő fejezhette be a 3. zongoraverseny és a Brácsaverseny hangszerelését Bartók halála után.
Nádasdy Kálmán (Graff, 1904-1980)
háromszoros Kossuth-díjas opera-, színházi és filmrendező, színészpedagógus, színházigazgató, műfordító, kiváló művész. Segédrendezőként került a budapesti Operaházhoz, 1923-ban. 1926 és 1932 között zeneszerzést tanult a Zeneakadémián, ahol Kodály Zoltán volt a tanára. 1933-ban az Operaház rendezője, majd 1941-től főrendezője lett, 1957 és 1966 között vezető főrendezője, 1959 és 1966 között pedig igazgatója volt. Rendszeresen rendezett külföldi színházakban is. A Magyar Színház- és Filmművészeti Szövetség elnöke volt 1952 és 1957 között.
Urr Ida (1904-1989)
költő, orvos. A második világháború végén a Svéd Vöröskereszt orvosa volt, több száz üldözött életét mentette meg. Első versei 19 éves korában jelentek meg önálló kötetben és mivel a kritika pozitívan fogadta, lehetőségei kiszélesedtek. Költészetére az avantgárd törekvések a jellemzőek, megpróbált új utakat keresni a magyar költészetben. A második világháború alatt írt verseiben a fasiszta barbárság ellen tiltakozott (Zokogások, Nincs kenyér, A fényrács mágiája).
Rákos Sándor (1921-1999)
költő, műfordító, esszéíró, kiadói szerkesztő, a Digitális Irodalmi Akadémia alapító tagja. Első versei 1940-ben jelentek meg. 1946-ban költözött Budapestre: a Mokép sajtóosztályán dolgozott 1949-ig. 1949-1951 között a Révai, majd a Szépirodalmi Könyvkiadó szerkesztője volt. 1951-től szabadfoglalkozású író. Első köteteit tragikus, lázadó hangnem, az élet abszurditásának kifejezése jellemezte. Lírájának jellegzetessége a protestáns zsoltáros hang. Lefordította az akkád ékírásos eposzokat és verseket. Az 1970-es évek második felétől a szereplíra új válfaját hozta létre (Bujdosók fejedelme, A tűz kérlelése, Csörte).
Poul William Anderson (1926–2001)
Hugo-, Nebula- és Gandalf-díjas amerikai sci-fi író (Oroszlánszív, Időjárőr, A tengernép gyermekei).
Gross Arnold (1929-2015)
a Nemzet Művésze címmel kitüntetett, Kossuth-díjas grafikus. Részletgazdag rézkarcaival vált népszerűvé. Jellegzetes színezési technikájának köszönhetően minden egyes nyomata különbözik a többitől. Képeit jellemzi a csodálatos, gyermeki mesevilág, ahol mindig süt a nap, virágüzletekkel és játékokkal teli. Az ember része a természetnek műalkotásaiban. Képeivel szépet, örömet nyújt, egy mesevilágot, amiben nincs semmi hátborzongató vagy borús (Kertben, Út napraforgóval, A barátkozások országútján).
Takács Marika (1938-1997)
tévébemondó, az Magyar Televízió örökös tagja. A nyilvános magyar televíziós adások sugárzásának kezdetétől a Magyar Televíziónál dolgozott. Közreműködött több szórakoztató műsorban, filmben, illetve a Magyar Rádió adásaiban és szerepelt színpadi műsorokban is (Patyolat akció, Ezek a fiatalok, Hahó, Öcsi!).
Vallai Péter (Valcz, 1946-2012)
Jászai Mari-díjas színész. 1965-1969 között a Színház- és Filmművészeti Főiskola hallgatója volt. 1969-1975 között a Thália Színház tagja, majd 1976-tól öt évig a Pécsi Nemzeti Színház színésze. 1987-től haláláig a Vígszínház tagja volt. Rengeteg költő verse az ő előadásában vagy felolvasásában vált közkinccsé (Szerelem első vérig, Sorstalanság, Casting minden).
Mihály Marianna (1960)
színésznő. Érettségi után egy évet az Állami Bábszínház Stúdiójában töltött. 1984-ben színészként diplomázott a Színház- és Filmművészeti Főiskolán. Gyakorlati idejét a Madách Színházban töltötte, 1984-ben Bodrogi Gyula a Vidám Színpadhoz szerződtette. 2002-től szabadfoglalkozású színművésznő (Hatásvadászok, Most mi jövünk, Gyilkosság két tételben).
Christina Applegate (1971)
amerikai színésznő. Tizenévesen kezdett játszani az Egy rém rendes család című szituációs komédiában. Felnőttként egy Primetime Emmy-díj mellett Tony- és Golden Globe-jelöléseket is szerzett (Támad a Mars!; Reszkess, Amerika!; Rossz anyák).
Karácsonyi Zoltán (1974)
vajdasági származású színész, szinkronszínész. 1997-ben végzett a Színház- és Filmművészeti Egyetemen. A Kamaraszínház tagja volt, a Játékszinben és a Karinthy Színházban is játszott. 2011 óta a Vígszínház tagja. Rendszeresen szinkronizál (Szinglik éjszakája, A tökéletes gyilkos, A merénylet).
Katie Cassidy (Katherine Evelyn Anita Cassidy, 1986)amerikai énekesnő, színésznő. Szerepelt a Melrose Place sorozatban (Távkapcs, Elrabolva, Rémálom az Elm utcában [2010]).
Ezen a napon halt meg:
Johannes Vilhelm Jensen (1873–1950)
irodalmi Nobel-díjas dán író. Otthonról alig tudták támogatni, ezért kalandregényeket írt, hogy lendítsen anyagi helyzetén. 1896 és 1903 között különféle lapok tudósítójaként járta a világot. Paraszttárgyú elbeszéléseiben földijeinek szívós életakaratát és ősi hagyományait dicsérte. Tanulmányaiban a darwini tanokat a társadalomra vetítve, azt bizonygatta, hogy a történelemben a létért való küzdelem, az erősebbik fennmaradásának törvénye érvényesül (A király bukása, A hosszú utazás, A világ fénye).
Upton Sinclair (1878–1968)
amerikai Pulitzer-díjas regényíró, aki több műfajban közel száz könyvet írt. Mivel életre két különböző társadalmi réteghez fűződő tapasztalat gyakorolt hatást, ez nagyban befolyásolta a könyveit. A gazdagság és a szegénység kettősségében élt, ezek a tapasztalatok nagyban gyakoroltak hatást műveire (Az iparbáró, Két világ között, A mindenható pénz).
Ossip Zadkine (1890-1967)
fehérorosz származású francia absztrakt stílusú szobrász. Párizsi diákévei alatt a kubista mozgalomhoz csatlakozott. 1918-ban megkapta a francia állampolgárságot. Sokáig erősen befolyásolta munkáját a kubista stílus, majd az 1920-as évek második felétől kezdte kialakítani sajátos egyéni stílusát, amely erősen támaszkodott a primitív művészeti stílusra. Igen termékeny és sikeres szobrászművész lett (Emberi lakóhely, Az emberi erdő, Az elpusztított város).
Alekszandr Petrovics Dovzsenko (1894-1956)
szovjet (ukrán) filmrendező. 1928-ban leforgathatta a Zvenyigora (Звенигора) című költői szépségű filmet, amelyben csodálatosan egyesíti az ukrán történelem egyes epizódjait a modern korral, a polgárháború eseményeivel. A filmet eredeti, újszerű formanyelv, emelkedett költőiség, nagyszerű képzőművészeti szépségű fotográfia jellemzi. Első színes filmje, a Micsurin (Мичурин), a híres növénynemesítő újító tevékenységét mutatja be és magasztosítja fel.
Miháltz Pál (1899–1988)
Munkácsy-díjas festőművész, grafikus, kiváló művész. Képzőművészeti tanulmányait 1918-ban kezdte el a Képzőművészeti Főiskolán. 1930-tól nyaranta Szentendrén dolgozik, 1946-ban választották a Régi Művésztelep tagjává, itt alakította ki önálló stílusát. Mind a posztimpresszionizmus, mind a szimbolizmus hatott rá. Festészetét a kifinomult magas színkultúra, a konstruktivizmus fegyelme jellemzi. Meghatározó témája az ember és környezete, meditatív, melankolikus, kissé révedező átírással. A nyolcvanas években művészete még bensőségesebb, drámaibb színezetű és monumentalitással telítődik (Viadukt, Csellózó nő, Szentendrei házak).
Molnár Béla (1904-1971)
Munkácsy-díjas textilművész. Felsőfokú tanulmányokat az Iparművészeti Iskolán folytatott. Halasi csipketervein kitűnő érzékkel alkalmazta a hagyományos technika szigorú kereteit a kor ízlését tükröző, modern motívumkincshez. Legismertebb munkái mellett számos kisebb, a magyar népi mintákból merítő, kiforrott egyéni stílusú terve ismert.
Randolph L. Braham (Ábrahám Adolf, 1922-2018)
holokausztkutató, politológus, történész. Hatvannál több könyvet írt, illetve szerkesztett; legismertebb munkája a témában alapműnek számító A népirtás politikája: a holocaust Magyarországon.
Gérard Philipe (1922-1959)
francia színész, az 1950-es évek legismertebb európai filmszínésze, rövid pályafutása alatt 34 filmben szerepelt. Kamaszos megjelenése igen népszerűvé tette a női nézők körében, de nem skatulyázták be a hősszerelmes szerepébe, minden alakítása hiteles volt, vígjátékban vagy drámában egyaránt (Egy nap a parkban, A nagy hadgyakorlat, Veszedelmes viszonyok).
Csapó János (1924-2015)
színész, érdemes művész, a Miskolci Nemzeti Színház örökös tagja. 1953-ban végzett a Színház- és Filmművészeti Főiskolán. Az Ifjúsági Színház után játszott a kecskeméti Katona József Színházban, a Szegedi Nemzeti Színházban és Egerben. 1966-ban lett a Miskolci Nemzeti Színház színművésze. Alkata leginkább a kiszolgáltatott, törékeny kisemberek megformálására tette alkalmassá. Karakterszerepeket, epizódszerepeket játszott, de ezekben is az átgondolt, tudatos szerepformálás jellemezte (Talpuk alatt fütyül a szél, Ballagó idő, A kenguru).
Misima Jukio (Kimitaké Hiraoka, 1925-1970)
japán próza- és drámaíró, költő, aki rituális öngyilkosságot, szeppukut követett el. Háromszor jelölték a Nobel-díjra. Az egyik legjelentősebb 20. századi japán író, avantgárd életművében a modern és hagyományos esztétikát ötvözte, kulturális határokat törve át, fő témáiul a homoszexualitást, a halált és a politikai változást választva (Egy maszk vallomásai, Véres naplemente, Hullámok sűrűjében).
Linka György (1934-1991)
színész. 1961-ben színészként diplomázott a Színház- és Filmművészeti Főiskolán. Pályáját a szolnoki Szigligeti Színházban kezdte. 1972-től szabadfoglalkozású színészként dolgozott. 1976-tól ismét a Veszprémi Petőfi Színház, 1978-tól a Pécsi Nemzeti Színház szerződtette. 1980-tól haláláig a debreceni Csokonai Színház művésze volt (Imposztorok, Hatásvadászok, Te rongyos élet).
Cs. Szabó István (1942-2020)
színész, író, költő, rendező, a Budai Bábszínház művészeti vezetője. Ismertebb mesekönyvei, melyekből rádiójáték és árnyjáték is készült: Loq-sziget tündére, Soma. Ismertebb bábelőadásai: Kalap kaland, Bubu kalandjai, Sün Soma, A telhetetlen nyúl; melyekből televíziós esti mesék is készültek. Mindezek mellett további számos bábfilm és bábdarab készítésében vett részt.
Irene Cara (1959–2022)
Oscar-, Golden Globe- (Flashdance betétdala) és kétszeres (1984) Grammy-díjas amerikai énekesnő, színésznő.
