November 20.

Névnapok: Jolán, Amál, Amália, Bódog, Brendon, Edmond, Edmunda, Emiliána, Félix, Jónás, Koriolán, Ödön, Zolta, Zoltán, Zsolt

Események:
1805 – Bécsben, a Theater an der Wienben először kerül színpadra Ludwig van Beethoven egyetlen operája, a Fidelio.
1820 – az Essex amerikai bálnavadászhajót megtámadta és elsüllyesztette egy nagy ámbráscet (Physeter macrocephalus) a Csendes-óceán déli részén. A 20 tagú legénységből csak nyolc maradt életben. Az eset volt az alapja Herman Melville Moby-Dick című regényének.
1849 – átadják a Pestet Budával elsőként összekötő állandó hidat, a klasszicista stílusú Széchenyi lánchidat. Építését gróf Széchenyi István kezdeményezte, tervezője az angol William Tierney Clark, a kivitelezés irányítója a skót származású Adam Clark volt.
1866 – megalapítják a Howard Egyetemet Washingtonban. Jelentősége az volt, hogy az amerikai polgárháború után képzést biztosított afroamerikaiaknak. Az intézményt Oliver Otis Howard tábornokról, a polgárháborús hősről nevezték el, aki egyben az egyetem alapítója volt.
1881 – az 1879-es nagy szegedi árvízben megsérült és lebontott kápolna pótlásaként elhelyezik a második szegedi Szent Rozália-kápolna alapkövét (Dóm tér).
1886 – a Ward and Lock londoni kiadó megveszi Sir Arthur Conan Doyle első Sherlock Holmes történetét, A bíborvörös dolgozószobát (A Study in Scarlet, alternatív magyar címek: A brixtoni rejtély, Tanulmány vérvörösben).
1889 – Gustav Mahler 1. szimfóniájának (ekkor még szimfonikus költemény) ősbemutatója a budapesti Vigadó Hangversenytermében, Mahler vezényletével. A mű 1896-ban érte el végleges, négytételes formáját.
1901 – Jules Massenet francia zeneszerző Grisélidis című háromfelvonásos operájának ősbemutatója a párizsi Opéra-Comique-ban. Rodney Milnes angol zenekritikus szerint a Grisélidis Massenet egyik legsikeresebb operája.
1906 – George Bernard Shaw ír drámaíró Az orvos dilemmája (Doctor’s Dilemma) című tragikomédiájának premierje Londonban. Az orvosi etikáról és a morális döntésekről szóló színdarabból 1959-ben filmet is forgattak.
1911 – Gustav Mahler osztrák-cseh zeneszerző Dal a Földről (Das Lied von der Erde) című művének premierje a müncheni Tonhalleben, Bruno Walter vezényletével. Mahler az ősbemutatót már nem érhette meg, 1911. májusában halt meg.
1929 – Salvador Dalí spanyol szürrealista művész első egyéni kiállítása a párizsi Goemans Galériában. A kiállításon 11 mű került bemutatásra, kereskedelmi sikert aratott, de a kritikák vegyesek voltak.
1934 – Lillian Hellman amerikai írónő A gyermek órája című drámájának premierje New Yorkban (Broadway), a Maxine Elliott Színházban. 1961-ben William Wyler készített a műből filmadaptációt Audrey Hepburn, Shirley MacLaine és James Garner főszereplésével.
1949 – megnyitásának 100. évfordulóján, újra megnyitják a II. világháborúban, a németek által felrobbantott, újjáépített Széchenyi lánchidat.
1952 – George Axelrod amerikai drámaíró Hétévi vágyakozás (Seven Year Itch) című vígjátékának premierje a New York-i Fulton Színházban (Broadway, 1141 előadás). A darabból Billy Wilder készített filmet Marilyn Monroe és Tom Ewell főszereplésével, 1955-ben.
1964 – Dmitrij Sosztakovics orosz származású szovjet zeneszerző 9., Esz-dúr (Op. 117) és 10., Asz-dúr (Op. 118) vonósnégyesének premierje Moszkvában, amely egyben a Beethoven Quartet bemutatkozása is volt.
1976 – a John G. Avildsen által rendezett Rocky című amerikai filmdráma premierje New York-ban, Sylvester Stallone főszereplésével. A film 3 Oscar- és 1 Golden Globe-díjat kapott.
1995 – a rádiókban felcsendül egy addig nem hallott Beatles-felvétel, a Free as a bird. A dalt eredetileg John Lennon írta és rögzítette 1977-ben otthoni demóként.

Meghalt Lev Tolsztoj (gróf Lev Nyikolajevics Tolsztoj, 1828–1910) orosz író, filozófus, az orosz irodalom és a világirodalom egyik legnagyobb szerzője, a realista orosz próza mestere.
Minden idők egyik legnagyobb regényírójának tekintik a Háború és béke és az Anna Karenina című művei miatt, melyeknek középpontjában az orosz élet realista ábrázolása áll. Olyan ékesszólóan dicsőítette a paraszti élet egyszerű értékeit, hogy követői az 1890-es évektől létrehozták saját mezőgazdasági közösségeiket, különösen miután megjelent fő filozófiai műve, az Isten országa benned van. A tolsztojánizmus, azaz az író vallási és erkölcsi világszemlélete nem egyik pillanatról a másikra alakult ki, hanem hosszú fejlődés, gondolkodás eredményeképpen született meg. Ő vezette be a békés ellenállás elvét, amely később Gandhit is megihlette (Feltámadás, Ivan Iljics halála, Az újkor vége).

Megszületett Selma Lagerlöf (Selma Ottilia Lovisa Lagerlöf, 1858–1940) Nobel-díjas svéd írónő.
Nemzetközi sikert a Nils Holgersson csodálatos utazása Svédországon át című gyermekkönyvével ért el. Az első nő, aki irodalmi Nobel-díjban részesült. Az újromantika és az impresszionizmus képviselője. Lagerlöf műveire jellemző a misztikum keveredése a valósággal, a meseszerű elemek megjelenése a realista környezetben. Lagerlöf világa a démonok és tündérek lakta Svédország. A második világháború közeledtével Lagerlöf segített német értelmiségieket kimenekíteni Németországból a náci rémuralom elől. Amikor a Szovjetunió 1939-ben megtámadta Finnországot, a Nobel-díjjal járó aranyérmét elküldte a finn kormánynak azzal a szándékkal, hogy segítse őket a Szovjetunió elleni harcban. Élete utolsó évtizedeiben megírta dokumentumértékű három vaskos könyvet kitevő memoár köteteit (Képcsinálók, Antikrisztus csodái, Amikor én kislány voltam).

Megszületett Makovecz Imre (1935–2011) Kossuth- és Ybl Miklós-díjas építész, a magyar organikus építészet megteremtője.
A Magyar Művészeti Akadémia alapítója, örökös tiszteletbeli elnöke. 1959 és 1977 között különböző állami tervezővállalatoknál dolgozott, de közben munkatársaival a vidéket járta, hogy az akkor elsorvadásra ítélt falvakban kulturális egyesületeket szervezzen és faluházakat építsen azok megmaradása érdekében. Karrierjében akkor következett be az áttörés, amikor 1981-ben önálló építészirodát alapított. Számos középületet tervezett, elsősorban vidéki városokban. Teljesen egyéni kompozíciójú épületeivel vált híressé, az organikus építészeti stílus megteremtője (Stephaneum – Piliscsaba; Csíkszeredai plébániatemplom; Hagymaház – Makó).

Ezen a napon született:

Bernardo de Balbuena (1568-1627)
dél-amerikai költő. Az irodalmat korán felfedezte, már 17 éves korában verseket írt. Lelkipásztori illetve püspöki kötelességei mellett is talált időt arra, hogy hosszú és elegáns verseket írjon rendkívül részletes leírásokkal fűszerezve, melyek kiváló példái a barokkos érzelmi telítettségnek vagy akár túlzásnak. 1625-ben holland kalózok támadtak Puerto Ricóra, és nemcsak könyvtára, de a legtöbb kézirata is megsemmisült (Az arany korszak, Mexikó nagysága, 40 ezer vers hosszúságú eposz).

Thomas Chatterton (1752–1770)
fiatalon meghalt angol költő, akit zseniális hamisítványai tettek híressé. Egy régi költőt talált ki magának, a 15. századi Thomas Rowley szerzetest, és egyre-másra hozta napvilágra ennek költeményeit és drámáit. Ezek az ún. „rowleyánák” modorosságuk ellenére igen tehetségesek. Róla írta első operáját Ruggero Leoncavallo.

Marianne von Willemer (1784-1860)
osztrák írónő. Mint múzsa, fontos szerepe volt Goethe életében. 14 hónapig tartják a személyes kapcsolatot, utána megszakítás nélkül, rejtjeles írással leveleznek. Már az 1810-es években írt verseket, amelyeket Goethe jelentősnek talált.

Ábrányi Emil (1820-1850)
író, drámaíró, politikus. Gondos neveltetésben részesült apja, Ábrányi Alajos házánál, rendkívül gazdag és szellemileg inspiráló környezetben. Írói hajlamai korán kibontakoztak, már 19 éves korában költeményeket, regényeket, drámákat és esztétikai értekezéseket írt. Sok írása jelent meg a Honderű és az Életképek című folyóiratokban. Megpróbálkozott drámák írásával is, de ezekből csak egy, az Omode Pál és családja címmel került színre, 1846-ban Pesten, a Nemzeti Színházban. Az irodalmi életben ezzel a művével tűnt ki először. Kossuth Lajos Pesti Hírlapjának is munkatársa volt, 1848. december 1-jén megalapította, illetve szerkesztette a Jövő című radikális napilapot, melynek szerkesztője volt.

Ndre Mjeda (1866-1937)
albán jezsuita szerzetes, pedagógus, költő, műfordító, filológus, politikus, a nemzeti romantika irodalmának kései képviselője. Külföldi diákévei során, 1887-ben jelentette meg első költeményeit, amelyek melankolikus soraiban a hazájától távol lévő ifjú honvágyát fogalmazta meg.

Helen Bradley (Helen Layfield Bradley, 1900–1979)
naiv-narratív stílusú angol festőművész, a Brit Birodalom rendjének tagja. Jellemzően olajfestényei főleg Edward-korszakbeli Lancashire életét ábrázolják. Az 1960-as évek elején kezdett el komolyan foglalkozni a festészettel, LS Lowry bíztatására. A hatvanas évek közepétől vált népszerűvé az Egyesült Államokban és az Egyesült Királyságban, munkái számos nyilvános és magán gyűjteményben megtalálhatók.

Szegő Gizi (1902-1965)
grafikus, karikaturista. Az Iparművészeti Főiskola grafikai szakosztályán tanult, majd 1930 és 1932 között Párizsban dolgozott mint alkalmazott grafikus. 1932-től 1934-ig Algériában, Oránban tartózkodott, ahol karikatúrarajzolással kezdett el foglalkozni. 1934-ben visszatért Magyarországra, divatlapoknak rajzolt és festett ruhaterveket, majd 1945-től a Ludas Matyi című lap alapítója, illetve belső munkatársa volt. Főként gyerekek és fiatalok szerepeltek konvencionális rajzain.

Kerényi Jenő (~ Antal Sándor, 1908–1975)
Kossuth- és Munkácsy-díjas szobrászművész, kiváló művész. A Mintarajziskolában tanult. Fővárosi ösztöndíjat, majd római ösztöndíjat nyert. Szobrait drámai expresszivitás, erőteljes kompozíció és izgatott felületkezelés jellemzi; jó arányérzékkel szerkeszti a csoportos kompozíciókat; a mozgás ábrázolásának kiváló mestere (Hősi emlékmű – Léva, Osztapenko-emlékmű, Gitáros lány – Vác).

Nadine Gordimer (1923-2014)
Nobel-díjas dél-afrikai írónő és politikai aktivista. Az irodalmi Nobel-díjat 1991-ben vehette át „teljes életművéért, több mint három évtizedes írói munkásságért, briliáns stílusú elbeszéléseiért, melyeknek központi témája a faji kérdés a dél-afrikai társadalomban”. Az apartheid rendszer idején aktívan részt vett az ellenállásban, tagja volt az Afrikai Nemzeti Kongresszusnak (Kései polgárvilág, Egymagam, Önvédelmi fegyver).

Gérecz Attila (1929-1956)
költő, sportoló, forradalmár, az 1956-os forradalom és szabadságharc hősi halottja. Versenyszerűen sportolt és 1949-ben már a magyar öttusa-válogatott kerettagja volt. Összeesküvés vádjával 1950. december 8-án letartóztatták és 15 év fegyházra ítélték. Társai közül négyet halálra ítéltek, hármat kivégeztek. A váci börtönbe vitték, ahol a verselés mellett német, angol és francia költők verseit is fordította. 1954 májusában írta első versét (Így bocskorosan). Valóságos irodalmi kör szerveződött a börtönben (a Füveskert-csoport), beszélgettek, WC-papírra írt verseiket olvasták fel egymásnak. Később műveiket a nyugaton megjelent Füveskert-antológiában adták közre, mely a börtönkápolna előtti füves parkról kapta a nevét. ’56-ban részt vett az utcai harcokban. ahol halálos lövés érte.

Attalai Gábor (1934–2011)
Munkácsy Mihály-díjas iparművész, textilművész, grafikus, a konceptuális művészet kiemelkedő magyar képviselője, a Magyar Művészeti Akadémia tagja. Felsőfokú tanulmányokat az Iparművészeti Főiskolán folytatott, 1958-ban diplomázott. Mindig a mű és a közönség közti kapcsolatot kereste, gondolatokat akart megragadni, közvetíteni, nem pusztán a látás, hanem inkább a látvány által való megtalálás volt a célja, az anyagok öntörvényűségének megismerését és megismertetését éppen úgy magában foglalja az ő művészete, mint szabad asszociációinak és szubjektív gondolatainak lenyomatait.

Koós János (Kupsa, 1937-2019)
énekes, parodista, színész. Diákkorában úszott, vízipólózott, futballozott. Saját döntését követően átment a miskolci Zenepalotában működő zenei gimnáziumba. A gimnázium elvégzése után a Zeneművészeti Főiskola oboatanszakát végezte el. 1960. december 25-én volt az első fellépése a Zeneakadémián. Első táncdalénekesi felkérését 1960-ban kapta. Komolyabb sikereit aztán a Magyar Televízió Táncdalfesztivál című könnyűzenei versenyein indulva aratta, ahol kétszer is első díjat nyert. Hofi Gézával és Kovács Katival készítették el 1976-ban a Kell néha egy kis csavargás című zenés rádiójátékot. Ők hárman alkották a zenés paródia műfaj első trióját. Énekesi karrierje később a mulatós nóták felé fordult (Kislány a zongoránál, Mondjátok meg Máriának, Nem vagyok teljesen őrült).

Bányai János (1939-2016)
egyetemi tanár, író, irodalomtörténész, műkritikus, szerkesztő. Az első Symposion-nemzedék tagja volt. Első tanulmánykötetében (Bonyolult örömök) értelmezte az esszét, meghatározta a kritika szerepét, kijelölte kritériumait, majd elképzeléseit a gyakorlat mérlegére tette: mestereinek, kortárs szerb és horvát szerzők elméleti munkáit méltatta. Elveinek, szemléletének próbáját A szó fegyelme című tanulmánykötete jelentette meg (Súrlódás, Talán így, Egyre kevesebb talán).

Felkai Eszter (1942)
Jászai Mari-díjas színésznő, a Békéscsabai Jókai Színház Örökös Tagja. Táncosként kezdte pályáját. A hazug című Goldoni darabban szerepelt először a Madách Színházban. 1966-tól a Békés Megyei Jókai Színház társulatának művésze. A színészet mellett számos előadáshoz koreográfiákat is készített, és tanítással is foglalkozott.

Ferencz Zsuzsanna (1943-2010)
író, műfordító. Babeș–Bolyai Tudományegyetemen szerzett német nyelv és irodalom szakos tanári oklevelet 1967-ben. A bukaresti rádió magyar adásának egyik szerkesztő-riportere volt, írásait az Utunk, Ifjúmunkás, Igaz Szó, Előre közölte. Novelláiban az asszonysors, a kortárs nők helyzete, erkölcsi problémái foglalkoztatták (Sok a fal, Szoba kiadó, Eszke könyve).

Joe Walsh (Joseph Fidler „Joe” Walsh,1947)
amerikai gitáros, énekes, zeneszerző és lemezkiadó. Több mint 40 éves karrierje alatt több sikeres rockzenekar tagja volt. Az Eagles tagjaként 1998-ban bekerült a Rock and Roll Hall of Fame-be, majd 2001-ben a Vocal Group Hall of Fame-be. Sikerei voltak egyéni előadóművészként és stúdiózenészként is, közreműködött sok más művész felvételein. 2011-ben a Rolling Stone magazin Minden idők 100 legjobb gitárosának listáján az 54. helyezett volt.

Mészáros Mihály (1953)
színész. 1968-ban a budapesti Pinceszínházban kezdett színészettel foglalkozni. Színészi pályája 1972-ben az Állami Déryné Színházban indult. 1983-ban a Békés Megyei Jókai Színházhoz szerződött. 1990-től ismét Békéscsabán játszik, azóta a Jókai Színház művésze.

Fábry Sándor (1953)
író, Karinthy-gyűrű humorista, műsorvezető, dramaturg, érdemes és kiváló művész. Szerteágazó művészetét a kitűnő verbális és kommunikatív képességeire alapozza és azt sajátos egyedi humorral fűszerezi (Könnyű testi sértés, Hasutasok, Megint tanú).

Bo Derek (Mary Cathleen Collins, 1956)
amerikai színésznő. Egyik legemlékezetesebb alakítása az 1979-es Bombanő című filmben volt, mellyel egy Golden Globe-jelölést is szerzett. A film hatására a színésznő az 1980-as évek meghatározó szexszimbólumává vált. Napjainkban részben visszavonult a filmszakmából és csak alkalmanként vállal filmes, televíziós és dokumentumfilmes szerepléseket (Tommy Boy, A rettegés hálójában, A fehér csóka).

Sipos Imre (1970)
színész, rendező, a Pesti Magyar Színház menedzser-, majd a Bartók Kamaraszínház művészeti igazgatója. Egyetemi tanulmányai alatt a Miskolci Nemzeti Színházban kezdte színi pályafutását. A Színház- és Filmművészeti Főiskolán 1999-ben végzett. Ez után a Nemzeti Színház társulatához szerződött, melynek 2000 után is, amikor a színházat átnevezték Pesti Magyar Színházra, tagja maradt 2015-ig. Őze Áron vezető munkatársa, a dunaújvárosi Bartók Kamaraszínház művészeti igazgatójaként (Sacra Corona, Casting minden, Zimmer Feri 2.).

Hamar Gergely Róbert (1980)
nívódíjas író, költő és dalszerző. A kortárs magyar költészet egyik színes alakja, a Sokatmondó című magyar–angol nyelvű verseskötet szerzője. Írói karrierje 2002-ben az Accordia Kiadó irodalmi pályázatának részvételével indult el, ám első nagyobb sikerét az Amerikai Egyesült Államokba való áttelepülése után a Lovers (Szeretők) című műve hozta meg 2006-ban.

Sipos Csaba (1980)
színész, színházi titkár. 2002-ben végezte el Shakespeare Színművészeti Akadémia színészképző tanfolyamát. 2005 decembere óta a Magyar Színház ügyelőjeként dolgozik, e munkája mellett 2007 novemberétől mintegy két éven át, 2009 őszéig a társulat egyik titkáraként is tevékenykedett.

Jeremy Jordan (Jeremy Michael Jordan, 1984)
amerikai színész. 2007-ben diplomázott a Musical Theatre from Ithaca College-ben. Nem sokkal később megkapta első színházi szerepét a Broadwayn, Nagyvásznon 2014-ben debütált.

Cody Linley (Cody Martin Linley, 1989)
amerikai színész, énekes. Első szerepe Still Holding On: The Legend of Cadillac Jack című filmben volt. Hannah Montana című sorozatban is szerepelt (A szörny, akit hívtam, Bagolyvédők, Tucatjával olcsóbb).

Ezen a napon halt meg:

Laborfalvi Róza (Jókainé, Laborfalvi Benke Judit, 1817–1886)
színésznő. Jókai Mór felesége, a realista magyar színjátszás úttörője, aki kiemelkedő drámai színésznőként beírta magát a magyar színház történetébe. 1833-ban lépett színpadra a budai Várszínházban. Visszavonulásáig, 1859-ig szinte egyeduralkodó volt, akadt olyan pályatársnője, aki azért ment külföldre, mert nem érvényesülhetett mellette.

Anton Rubinstein (1829-1894)
zeneszerzőként, karmesterként és tanárként is meghatározó jelentőségű volt a korabeli orosz zenei életben. 1839. július 11-én kilencévesen adta első nyilvános koncertjét Moszkvában. Vokális zenét komponált német, francia és angol szövegekhez, széles érdeklődési köre és tehetsége megmutatkozik sokoldalú tevékenységében, ugyanakkor egyfajta belső konfliktushoz vezetett: legszívesebben zeneszerzőként csillogtatta meg tudását. Művei stílusának kiformálódását akadályozta többek között, hogy darabjait gyakran rövid idő alatt kellett megírnia, mégis nagyon termékeny zeneszerző volt: 17 operát, 5 zongoraversenyt, 6 szimfonikus művet és számos zongoraművet komponált. ––> Rubinstein, szivarral

Dr. Réthy László (Lőwy Árpád, 1851-1914)
etnográfus, numizmatikus, akadémikus. A Magyar Tudományos Akadémia archaeológiai bizottsága 1883-ban a Corpus Nummorum Hungariae Árpádkori anyagának összegyűjtésével bízta meg, e célból Nyugat-Európa nevezetesebb gyűjteményeit tanulmányozta. Etnográfusként 1885-ben a György Endre által vezetett balkáni tudományos expediciónak tagja volt. Költőként Lőwy Árpád néven ismert, polgárpukkasztó verseivel nagy népszerűséget szerzett. Pornográf verseit a legkényesebb ízlésű irodalomkedvelők is olvassák (Hol van az urali nyelvek szanszkrítja?, Magyar ethnographia, Pajzán múzsa).

Francesco Cilea (1866-1950)
olasz zeneszerző. Nápolyban végezte felsőfokú zenei tanulmányait, a végzősök legjobbikaként, az intézet hagyományainak megfelelően, 1889-ben lehetőséget kapott egy egész estés opera komponálására (Gina). Első művének sikere után a milánói Sonzogno kiadó életre szóló kiadási szerződést ajánlott neki. A Mascagni és Leoncavallo nevével fémjelzett verizmus követője volt. A verizmust igényes hangszerelése és dallamgazdagsága egyéni színekkel, impresszionista vonásokkal ruházta fel. Néhány zenekari darabot és kamaraművet is írt, de ma elsősorban operaszerzőként tartják számon.

Melich János (1872-1963)
nyelvész, egyetemi tanár, akadémikus. Feldolgozta a régi magyar szótárirodalom történetét és több ilyen irányú emléket kiadott, foglalkozott a magyar helyesírás régebbi korszakaival. Legjelentősebb az etimológiai munkássága volt. Számos helynév, személynév és jövevényszó eredetének megfejtésével lerakta a magyar településtörténeti filológia alapjait és előkészítette a Magyar etimológiai szótár kiadását is (A magyar szótárirodalom, A honfoglaláskori Magyarország, Magyar Etymológiai Szótár).

Jób Dániel (1880-1955)
színházi rendező, író, színigazgató. 1907-től a Vígszínház rendezője, főrendezője volt. 1908-tól jelentek meg művei a Nyugatban. 1921-1939 között illetve 1945-1949 között a Vígszínház művészeti igazgatója volt. 1949 után a Színházművészeti Szövetség tudományos osztályán volt (Az Orgona, Őszi vihar).

Vaszary János (1899-1963)
színész, színigazgató, rendező, színműíró. 1920-ban a Magyar Színházban kezdte pályáját, játszott ezenkívül az Új Színházban is. 1925-ben Magyar Kamara Társulat néven Párizsban alapított vállalkozást, 1926-ban azonban hazatért. 1939–1941 között a Magyar Színház és az Andrássy úti Színház főrendezőjeként, 1941–1944 között az Andrássy úti Színház igazgatójaként tevékenykedett. 1945-ben, feleségével Muráti Lili színésznővel emigrált (Egy éj Velencében, Kölcsönadott élet, Egy nap a világ).

Takáts Gyula (1911–2008)
Kossuth- és József Attila-díjas költő, író, a Nyugat úgynevezett harmadik nemzedékének jeles képviselője. 1934-ben tanári és bölcsészdoktori oklevelet szerzett. Munkássága, noha a líra középponti szerepét, dominanciáját nem lehet kétségbe vonni, mind művészileg, mind tudományosan igen sokirányú volt. Múzeumigazgatóként elévülhetetlen érdemeket szerzett a somogyi népművészet elismertetésében. Pótolhatatlan értékű néprajzi tanulmányaiban a somogyi Nagyberek és pásztorvilág avatott ismerőjét tisztelhetjük benne. Harmincas éveiben indult összetéveszthetetlen hangú prózaírói munkássága. Regényei, elbeszélései Somogy határain belül játszódnak. Költőként 1935-ben jelentkezett „Kút” című kötetével. A pályakezdő költőre szinte azonnal felfigyeltek. Túl a kilencvenen még publikált (Mézöntő, A harmónia keresése, Kövül az idő).

Kalle Päätalo (1919-2000)
finn író. A háború után Tamperébe költözött, építésznek tanult, ezalatt meg rövid történeteket írt, amiket az újságok közöltek. 1958-ban debütált íróként, az első könyve helyszíne Tampere volt. 1971-ben adta ki a később 27 részre sikeredett (összesen 17 000 oldal) regényét, ami lehet, hogy a világ leghosszabb önéletrajzi írása. Élete során 39 regényt, két novellagyűjteményt adott ki. Több írását halála után adták ki. Könyveiből négy filmet forgattak (Mindennapi kenyerünk, A mennydörgés hangja, Gyökerek az Iijoki medrében).

Wolfgang Borchert (1921–1947)
német író, költő, drámaíró. Ifjúkorában könyvkereskedő tanuló volt, majd színész lett. Élesen háborúellenes magatartása miatt hamar összeütközésbe került a hadsereggel, és többször börtönbe zárták. A háború utáni német elveszett nemzedék első nagy hatású, nagy tehetségű írója volt. Rövid életműve a híressé vált Gruppe 47 írócsoport közvetlen irodalmi előzménye. Írásművészetét a német expresszionizmus hagyományai, erőteljes költőiség, és végtelen, kétségbeesett pesszimizmus jellemzi (Az ajtón kívül).

Leonardo Sciascia (1921-1989)
olasz író, újságíró, politikus. Végzettségét tekintve tanító volt, csak később kezdett írni, elsősorban Szicília és a maffia kapcsolatáról. Könyvei nagyrészt azt mutatják be, mennyire része a szicíliai mindennapoknak a maffia, a látszólag egyszerű, átlagosnak tűnő rendőrségi ügyek. történetei mentesek az illúzióktól, de a moralizálástól is: egyszerű eszközökkel felvázolt alaphelyzetei, életszerű párbeszédei, hihető képet alkotnak a velejéig romlott, a többség számára viszont nem élhetetlen olasz mindennapokról (Mint a bagoly nappal, Célok és eszközök, Társasjáték).

Vörösmarty Lili (1924-1964)
színésznő. Anyja és nagyanyja is színésznők voltak. 1941–1944 között az ország több színházában szerepelt. 1944-től a Magyar Színház, 1945-től a Kis Színház tagja, illetve 1945-től ismét játszott vidéken is. 1950-től a Magyar Rádió színésznője volt haláláig. Híres szerepe a népszerű A Szabó család című rádiós szappanopera Icája.

Peterdi Pál (1925-2000)
sportoló, edző, sportújságíró, humorista, író. Sportújságíróként a Népsport, a Képes Sport és a Labdarúgás munkatársaként mutatkozott be. Humorral, egyedi stílusban írt műveivel később szélesebb közönség elé is kilépett. Évekig ő írta a Füles magazin interjúrovatát. Emellett állandó szerzőként jelentkezett karcolatokkal, humoreszkekkel a Rádiókabaréban, valamint a Ludas Matyiban. Utóbbi újságban állandó, ismert rovata volt „Tücsök és bogár” néven, amelyben az olvasók által lefotózott és beküldött, nyelvi hibás vagy groteszk újságcikkeket, apróhirdetéseket, reklámokat, utcai vagy termékfeliratokat ironikus kommentárokkal kiegészítve adta közre.

James King (1925-2005)
amerikai operaénekes. Bár baritonként kezdte, hamarosan tenorra váltott. Hosszú ideig csak énekoktatóként működött Kentuckyban. Csak 1961-ben döntött a színpad mellett. Az újonnan nyílt Deutsche Oper Berlinben debütált Bacchus szerepében. 1963-ban ugyanebben a szerepben debütált a bécsi Állami Operaházban, itt lett később kamaraénekes. 1995-ben, Wiesbadenben vett búcsút a színpadtól Otellóként.

Robert Altman (1925-2006)
amerikai filmrendező. 1956–tól készített játékfilmeket. 1974-ben Lion’s Gate Corporation néven saját céget alapított (MASH, Gosford Park, A játékos).

Vámos Ágnes (1926-2016)
opera-énekesnő (szoprán), érdemes művész. 1945 és ’49 között a Zeneakadémián Maleczky Oszkár növendéke volt. A végzés után szerződtette az Operaház. Harminc éven át volt a társulat sokat foglalkoztatott művésze. Repertoárja főként lírai szoprán szerepekből állt, de operettprimadonnaként is sokat szerepelt.

Konok Tamás (1930-2020)
a Nemzet Művésze címmel kitüntetett, Kossuth-díjas festő- és szobrászművész. A magyar festészetben és relief épületszobrokban a geometrikus absztrakció markáns képviselője, aki gyakran megküzd a művészet értelmének témájával, ugyanekkor színezett, vékony vonalakból építkező alkotásai lírai oldottságot jeleznek (Akcentus, Jel, Orbis pictus).