Névnapok: Győző, Bálint, Bertold, Hubert, Huberta, Hubertusz, Ida, Malakiás, Szilvia, Szilvió, Szilviusz, Valentin.
Események:
1507 – Leonardo da Vincit egy gazdag firenzei polgár, Francesco del Giocondo megbízza felesége, Lisa Gerardini 
lefestésével. A képet ma Mona Lisaként ismerjük.
1777 – megkezdi működését a Nagyszombatból a budai királyi palotába áthelyezett tudományegyetem (az Eötvös Loránd Tudományegyetem, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem és a Semmelweis Egyetem jogelődje), az új tanulmányi rendszer, a Ratio Educationis alapján.
1793 – a francia forradalom alatt, a feminista Olympe de Gouges, A női és polgárnői jogok nyilatkozatáról is ismert francia drámaírónőt nézetei miatt a forradalmi rögtönítélő bíróság (statárium) halálra ítéli és azonnali hatállyal nyaktilóval (guillotine) kivégzik.
1825 – a magyar tudomány ünnepe annak emlékére, hogy 1825-ben ezen a napon Széchenyi István felajánlotta birtokainak egyéves jövedelmét a Pesten megalapítandó Magyar Tudós Társaság (Magyar Tudományos Akadémia) megalapítására.
1888 – a holland (Royal) Concertgebouw Orchestra (Concertgebouworkest) debütál az amszterdami Concertgebouwban (het Koninklijk Concertgebouw / Királyi Koncertterem vagy -épület), Willem Kes alapító karmester vezényletével.
1945 – Dmitrij Sosztakovics 9., Esz-dúr szimfóniájának (op. 70) ősbemutatója a Leningrádi Filharmonikusok 25. 
évadnyitó koncertjén, Jevgenyij Mravinszkij vezetésével. Eredetileg a náci Németország felett aratott szovjet győzelmet ünnepelte volna, de a Glavrepertkom, a központi cenzúrabizottság rendeletére („ideológiai gyengesége” miatt) a művet 1948. február 14-én betiltották a zeneszerző néhány más művével együtt.
1954 – Honda Isiró japán filmrendező Godzilla című sci-fi filmje bemutatásra kerül Japánban. A kaidzsú műfaji besorolású film nagy feltűnést keltett, három tucat kapcsolódó folytatását készítették el.
2021 – a korábban 2003-ban és 2010-ben is jelölt Damon Galgut dél-afrikai író nyeri el az irodalmi Booker-díjat a The Promise című regényéért. Magyarul: Az ígéret (Open Books kiadó, 2022, Fordító: Mesterházi Mónika, ISBN 9789635720408).
Megszületett Vincenzo Bellini (Vincenzo Salvatore Carmelo Francesco Bellini, 1801–1835) olasz zeneszerző.
Első jelentős szerzeménye az Adelson és Salvini című opera volt, amelyet vizsgaelőadásként 1824-ben mutattak be hatalmas sikerrel. Ezt követte Bianca és Fernando című operája, amelyet a Teatro di San Carlo számára írt. Ennek sikere nyomán meghívást kapott Milánóba, ahol további nagy sikerű műveit komponálta: A kalóz, Az idegen nő, a Rómeó és Júlia, Az alvajáró, a Norma és a Beatrice di Tenda. Visszatért Párizsba, ahol a párizsi Théâtre-Italien számára megírta A puritánok című nagyoperáját, amelyet rendkívüli lelkesedéssel fogadtak. Mindössze 33 éves korában érte a halál. ––> A puritánok lelke
Meghalt Henri Matisse (1869–1954) francia festőművész, a 20. századi festészet egyik legjelentősebb alakja.
A modern festészet történetében Cézanne után és Picasso előtt a legnagyobb hatású festő volt. Matisse fauvizmusa (a „vadak” festészeti mozgalma) – az impresszionizmus után – a legfontosabb lépés volt a modern festészet történetében. A fauve-ok a színek térhatást keltő tulajdonságait kutatták. Lemondtak a perspektíva alkalmazásáról. A kép felületén kétdimenziós, tiszta színfoltokat alkalmaztak. Szomszédja, Emile Wéry festő által fedezte fel magának Matisse az impresszionizmust. 1908-ban megnyíltak első kiállításai, 1914-ben a háború kitörésekor festményeit elkobozták. 1918-ban Picassóval közösen állított ki, 1939-től, a háború kitörésétől Nizzában lakott (A tánc, Macska piros halakkal, Muzsikusok).
Meghalt Kosztolányi Dezső (1885–1936) író, költő, műfordító, kritikus, esszéista, újságíró, a Nyugat első nemzedékének 
kimagasló formaművésze, a XX. századi magyar széppróza és líra egyik legnagyobb alakja.
Első kötete, a Négy fal között jellegzetesen századfordulós, szecessziós kötet. A cím jelképes, a bezártság-érzetre, az élményhiányra utal. A kötet legnépszerűbb és máig élő alkotása, az Üllői-úti fák 1906 a századfordulón népszerű sanzon reprezentatív darabja, könnyes-bús búcsúzás az ifjúságtól. A szegény kisgyermek panaszai a Nyugat első nemzedékének, de talán az egész 20. századi magyar lírának legsikeresebb és legnépszerűbb kötete. Kosztolányi a magyar kispróza egyik legnagyobb mestere. Klasszikusan letisztult novellái, elbeszélései a tudattalant is magukba foglaló finom lélekrajzukkal, az emberek közötti viszonyt árnyalt társadalomképpel vegyítő feszes szerkezetükkel tűnnek ki. Regényeiben elveti a nagy és fellengzős eszméket, melyek szentesítik a bűnt, az erkölcstelenséget és brutalitást (Kenyér és bor, Édes Anna, Esti Kornél éneke). ––> A nyelv problematikája Kosztolányi Dezső Esti Kornéljában
Megszületett Charles Bronson (Charles Dennis Buchinsky, 1921-2003) litván származású amerikai színész.
Legismertebb filmjei a Volt egyszer egy Vadnyugat, A hét mesterlövész, Bosszúvágy, A piszkos tizenkettő. Pályafutása során leginkább keménykötésű rendőröket és revolverhősöket alakított. Hogy segítse családját, tizenhat évesen egy szénbányában kezdett dolgozni a testvére oldalán. Az amerikai hadseregben sebesüléséért Bíbor Szív kitüntetésben részesült, a háború után bokszolásból és alkalmi munkákból élt. Henry Hathaway 1951-ben felfigyelt rá, és egy kisebb szerepet adott neki készülő új filmjében (A halál ötven órája, Chato földje, Szöktetés).
Ezen a napon született:
Marcus Annaeus Lucanus (39–65)
hispaniai származású, lovagrendű költő, Lucius Annaeus Seneca unokaöccse. Seneca révén Nero császár bizalmasai közé került, 22 éves korában quaestor, később augur lett. Stílusa patetikus, és Quintilianus jellemzése szerint inkább szónoki, mint költői. Főműve tartalmában ugyan a történelemről szól, de erős aktuálpolitikai színezettel. Nero állítólag megirigyelte irodalmi sikereit és eltiltotta őt költeményeinek felolvasásától, ennek következtében a Piso-féle összeesküvésbe is belekeveredett, ezért 65-ben kivégezték vagy öngyilkosságra kényszerítették (Lukanus első könyve, Marcus Annaeus Lucanus Pharsaliája, vagy is Polgári háborúja, Fárzália, vagy Polgárharc ősköltemény).
Benvenuto Cellini (1500–1571)
itáliai ötvös, szobrászművész, író. A késő reneszánsz jelentős mestere volt. Óriási hírnevéről saját maga gondoskodott egy könyvvel, amelyet később Goethe tett át német nyelvre. Kalandos, szenvedélyes életét erős öntetszelgő túlzásokkal ábrázoló önéletrajza a kor érdekes emberi dokumentuma. Hányatott élete során többször került börtönbe, ítélték halálra (nem ok nélkül), de mindig volt egy befolyásos jóakarója, aki kimentette a bajból. Önéletírását 1558–1566 között írta, közben értekezéseket írt az ötvösségről és a szobrászatról. Fő műveinek az I. Ferencnek készített sótartót és a firenzei Perszeusz bronzszobrot tartják. Arany és ezüstműves munkái mellett Cellini szobrokat is készített. Legkiválóbb szobra a bronz Perszeusz és Medusa, ami a Loggia dei Lanzi-ban található Firenzében.(Benvenuto Cellini mester élete, Márványfeszület, Merkúr).
Annibale Carracci (1560-1609)
jeles bolognai barokk festő. Életművének fő alkotása a római Farnese-palota belső dekorációja, amely egyben a barokk művészet kialakulásának is egyik jelentős állomása. Stílusa korai barokk, klasszicizmushoz közeli elemekkel. Rézmetszetek és rézkarcok készítésével is foglalkozott, kiváló rajzoló volt, megfestendő kompozícióihoz sok rajzot készített. Rajzaiból legtöbbet őriznek Windsorban és a Louvre-ban, de néhány rajza található Budapesten, a Szépművészeti Múzeumban is (Menekülés Egyiptomba, Pietà – Krisztust sirató Madonna, Római táj).
Thomas Ender (1793-1875)
osztrák tájképfestő, akvarellista. 1828-ban János osztrák főherceg udvari festője lett és részt vett urával annak keleti és dél-oroszországi útján, 1837-ben. Ezt követően, 1851-ig a bécsi Akadémia professzora volt. Tájképein angol művészek hatása érződik (Árva vára, Krasznahorka vára).
Egressy Gábor (1808-1866)
színész, a Nemzeti Színház első együttesének tagja, a Kisfaludy Társaság tagja, Petőfi Sándor barátja. 1826 és 1835 között a vándorszíntársulatokkal az ország csaknem minden magyar városában szerepelt. 1838-ban vidéki vendégkörutat tartott. Fontos kapcsolatot tartott fenn Vörösmartyval, 1844-ben pedig barátságot kötött Petőfivel, akiről ő készítette az egyetlen fotográfiát. 1848. március 15-én ő adta elő a Nemzeti Színházban a Nemzeti dalt. A világosi fegyverletétel után Bemmel Törökországba menekült, halálos ítélettel sújtották, 1851-ben amnesztiában részesült. Ráday gróf a dráma ügyét szívén viselve, 1855-ben ismét szerződtette a Nemzeti Színházhoz.
Szilády Áron (1837-1922)
nyelvész, irodalomtörténész, az MTA tagja. Irodalmi tevékenysége fordításai révén jelentős, de igazi tudományos elismerést nyelvészként szerzett. Szilágyi Sándorral és Salamon Ferenccel együtt 9 kötetben adta ki a Török-Magyarkori Okmánytárat. A régi magyar irodalom egyik legjelesebb kutatójává vált, s nevéhez fűződik több 16. századi író műveinek kiadása (Magyar szófejtegetések, XVI. századbeli magyar költők művei, Nyelvemléktár).
Bruck Lajos (1846-1910)
festőművész. Apja kereskedelmi pályára szánta, de ő a bécsi képzőművészeti akadémiára ment festészetet tanulni. 1874-ben, rövid római és nápolyi tanulmányút után művészeti tanulmányait Párizsban, Munkácsy Mihály irányítása alatt folytatta, teljesen átvette Munkácsy Mihály stílusát, így több eredetileg Munkácsynak tulajdonított festmény valójában tőle származik. Művei rendszeresen szerepeltek a Royal Academy kiállításain, hazatérése után a Műcsarnok kiállításainak volt állandó résztvevője (Vásárra indulók, Hazatérés, Kékruhás lány rózsákkal).
Seress Rezső (Spitzer, 1899-1968)
zeneszerző, zongorista. Az egyik leghíresebb örökzöld dal, a Szomorú vasárnap zenéjének szerzője. A dalt több mint 100 nyelven adták elő. Az 1923-1933 közötti tíz év rendkívül termékeny időszak volt alkotói munkásságában. Több mint negyven dalszöveget írt mások számaira, a körülbelül hatvan saját szerzeménye mellett. Dalai miatt elkeseredett Seresst egy este hazafelé menet az újonnan megjelent nemzetiszocialisták megverték. Behívták, de fegyver helyett helyett kapát kapott árokásásra, s front helyett az aknásított mezőket ellenőriztették vele. Amerikában az IRWING Trust Banknál 370 000 dollár volt befagyasztva a számára, várva, hogy eljöjjön érte, mert Magyarország akkori politikai helyzetében az átutalás nem volt lehetséges. Azonban a művész csak egy óceán távolságából nézhette a vagyont, mert pénze nem volt az útra, hogy felvegye (Gyere, Bodri kutyám; Csak egy sápadt asszony tudja; Ha visszaűznek téged).
Rökk Marika (1913-2004)
magyar származású amerikai színésznő-táncosnő, operettprimadonna. Családjával 1924-ben Párizsba költözött, és rá egy évre már a Moulin Rouge-ban táncolt. Fellépett a New York-i Broadway-n is, de közben iskolai tanulmányait is folytatta. Európában 1929-től aratott nagy sikereket, és évtizedeken keresztül az operett egyik csillaga volt egész Európában. Nagysikerű revüsztárként és operettprimadonnaként a film felé fordult. Kezdetben brit és magyar filmekben szerepelt, 1933-ban Berlinben telepedett le. Szemére vetették, hogy a náci időszakban Goebbels propagandafilmjeiben szerepelt, emiatt a második világháború után egy időre eltiltották a filmezéstől. 1948-tól szerepelhetett ismét filmekben, de már nem volt olyan sikeres, mint a háború előtt, ezért inkább visszatért a színpadra.
Vértes László (1914-1968)
ősrégész, a történelemtudományok doktora, az Istállós-kői-barlang, a Lovasi őskőkori festékbánya, a Sümeg-mogyorósdombi kovabánya kutatója, valamint a félmillió éves vértesszőlősi őstelep feltárója. Míg kezdetben az őslénytan, később mindinkább a régészet érdekelte. 1963-ban jutott el az élete csúcsának érzett nagy felfedezéshez, a vértesszőlősi telephez, melynek feltárása, régészeti értékelése munkásságának megkoronázását ígérte. Itt tárta fel a „Samu” névre keresztelt előember maradványát (Medveemberek krónikája, Az őskőkor és az átmeneti kőkor emlékei Magyarországon, Kavicsösvény).
Dieter Wellershoff (1925-2018)
német író, irodalmi szerkesztő, forgatókönyvíró (Mindenki részt vehet, A félarcú asszony, A szerelmi vágy).
Zbigniew Cybulski (1927-1967)
lengyel színész, filmszínész. Andrzej Wajda filmjeinek haláláig állandó főszereplője, az ötvenes-hatvanas években a szerepein túlnövő emblematikus figura, Kelet-Európa James Deanje volt. Modern fiatalemberek ideális alakítója volt. Kezdetben főként szerelmes hősként foglalkoztatták (Hamu és gyémánt, Az éjszakai vonat, Kaland a Sierra Morénában).
Száraz György (1930–1987)
Kossuth- és József Attila-díjas író, publicista, a történelmi dráma egyik legjelesebb hazai művelője volt, általában a nemzet nagy kudarcainak, elszalasztott lehetőségeinek elemző ábrázolására vállalkozott. 1978 és 1980 között a kecskeméti Katona József Színház dramaturgja. 1983-tól haláláig, 1987-ig a Kortárs című folyóirat főszerkesztője volt (A vezérkari főnök, Ítéletidő, Egy előítélet nyomában).
Monica Vitti (Maria Louisa Ceciarelli, 1931-2022)
olasz színésznő. Az 1950-es évek közepétől filmez. Michelangelo Antonioni filmdrámáiban nyújtott alakításai révén vált világhírűvé. Az 1960-as évek közepétől átváltott a vígjátékokra, és hazája első számú – tulajdonképpen egyetlen igazi – női komikusa lett (Éjfélkor indul útjára a gyönyör, A pap és az örömlány, Vad ágyak).
Marsall László (1933-2013)
Kossuth- és József Attila-díjas költő, a Digitális Irodalmi Akadémia tagja. Költeményei a korszak sajátosan megélt és feldolgozott lenyomatai, a 20. század második felének és a 21. század elejének egyik jelentős magyar költője. Weöres Sándor segítette költői pályakezdését, ő volt a mestere. Már az első két verskötete nagy feltűnést keltett, további kötetei folyamatosan jelentek meg, festészettel, grafikával, színmű-, rádiójáték és forgatókönyv írásával is foglalkozott (Vízjelek, Pókhálófüggvények, Holnapután?).
Jeremy Brett (Peter Jeremy William Huggins, 1933-1995)
brit színész. Beszédhibával született, negyven éves pályafutása alatt a legemlékezetesebb Sherlock Holmes szerepének megformálása, mely a Granada Television 1984 és 1994 között készített sorozata Arthur Conan Doyle történetei nyomán, John Hawkesworth és más írók adaptációjából. Bár félt a beskatulyázástól, Brett mégis 41 részt készített el a csatornánál. Miután megkapta a különleges kihívást tartogató szerepet, kevés más szerepben jelent meg a közönség előtt.
John Barry (~ Prendergast, 1933-2010)
brit filmzeneszerző. 4 Grammy- és 5 Oscar-díjat szerzett műveivel. Nagy népszerűségre tett szert mint a James Bond-filmek zeneszerzője. Munkásságáért A Brit Birodalom Rendje (OBE) kitüntetést is átvehette (Goldfinger, Az aranypisztolyos férfi, Halálvágta).
Buda Ferenc (1936)
a Nemzet Művésze címmel kitüntetett, Kossuth- és József Attila-díjas költő, műfordító. Egyetemi tanulmányait a Kossuth Lajos Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának magyar nyelv- és irodalom szakán kezdte 1955-ben nappali tagozaton, majd levelező tagozaton fejezte be 1968-ban. 1955-től jelentek meg versei. 1957-1958 között három verse miatt börtönbe került. A hatvanas években tagja volt a Hetek nevű költői csoportosulásnak. 2002 óta a Magyar Művészeti Akadémia tagja. 2013-ban a Digitális Irodalmi Akadémia tagjai közé választotta. Költészeti munkássága mellett jelentős műfordítói tevékenysége is (Füvek példája, Holt számból búzaszál, Ha csak estig).
Marik Péter (1938-2016)
Jászai Mari-díjas színész, operetténekes. 1957-ben érettségizett, s ugyanebben az évben felvételt nyert a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolára (Zeneakadémiára). Itt szerezte énekművész-tanári diplomáját 1964-ben. 1970-től haláláig az Operettszínházban mint bonviván szerepelt, külföldön is fellépett.
Döbrentei Kornél (1946)
József Attila-díjas költő, író, újságíró. 1967 óta jelennek meg művei. 1972–1989 között üzemi lapoknál volt újságíró. 1989–90-ben az Ötlet munkatársa volt. 1991-től a Hitel rovatvezetője és irodalmi szerkesztője. A Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületének választmányi alelnöke, valamint a Magyar Művészeti Akadémia tagja (Skorpió jegyében, Madárpalota, A harapófogó öblében).
Tom Savini (1946)
amerikai színész, rendező, maszkmester és speciális effektus-készítő. Fényképészként részt vett a vietnámi háborúban, majd onnan visszatérve hasznosította az ott látottakat később maszkmesteri és speciális effektusi munkáihoz. A maszkok készítésére már gyerekkorában kedvet kapott, miután látta az 1957-es készítésű, Az ezerarcú embert (Alkonyattól pirkadatig, Holtak hajnala, Django elszabadul).
Bencze Ilona (1947)
Jászai Mari-díjas színésznő, rendező, érdemes művész. 1972-ben végzett a Színház- és Filmművészeti Főiskolán. 1992 óta szabadfoglalkozású színésznő. Színészi munkája mellett rendezéssel és díszlettervezéssel is foglalkozik, és tanított a Madách Színház musicalstúdiójában (Reménykedők, Szarvassá vált fiúk, Az álommenedzser).
Roseanne Barr (Roseanne Cherrie Barr, 1952)
Golden Globe- és Primetime Emmy-díjas amerikai humorista, író, producer, színész és elnökjelölt. Stand-up komikusként kezdte karrierjét, majd a magáról elnevezett televíziós sorozatáról lett ismert. Csillagot kapott a Hollywoodi Hírességek Sétányán.
Dolph Lundgren (Hans Lundgren, 1957)
svéd származású akciófilmes színész, filmrendező, producer, harcművész és modell. Filmes áttörése 1985-ben következett be a Rocky IV.-ben, azóta több mint 40 filmben szerepelt, ezek mindegyike akciófilm. Rendezőként a 2004-es Terrorcsapda című filmmel debütált (Leszámolás Kis-Tokióban, Tökéletes katona sorozat, A feláldozhatók sorozat).
Timothy Patrick Murphy (1959-1988)
amerikai színész, számos színházban és reklámfilmekben kezdte színészi pályafutását, majd számos filmben és televíziós sorozatban szerepelt. Az egyik legismertebb alakítása a Dallas című sorozatban volt, amiben 27 részen keresztül alakította Mickey Trotter-t (Bushido kardja, Gyilkos ösztön).
William Monahan (1960)
Oscar-díjas amerikai forgatókönyvíró, író. Már diplomaszerzés előtt professzionális író és zenész volt, New Yorkba költözött, hogy újságírói, írói és kritikusi pályára lépjen. 1997-ben a filmírásra kezdett koncentrálni, s megírta első regényét, amiért is kritikusi elismerésben részesült. Első filmformát öltött forgatókönyve a 2005-ös Mennyei királyság volt Scott rendezésében, a következő pedig A tégla 2006-ban, amiért Monahan elnyerte a legjobb adaptált forgatókönyvért járó Oscar-díjat és az Forgatókönyvírók Szövetsége díját, számos más elismerés mellett (Light House: A Trifle, Jurassic Park IV, Hazugságok hálója).
Bagó Bertalan (1962)
Jászai Mari-díjas színész, rendező. 1982-1986 között a Színház- és Filmművészeti Főiskola hallgatója, 1986-1989 között a Nemzeti Színház tagja volt. 2012-től a székesfehérvári Vörösmarty Színház művészeti vezetője (Gyilkosság két tételben, Birtokos eset, Régimódi történet).
Ezen a napon halt meg:
Olympe de Gouges (Marie Gouze, 1748-1793)
francia irodalmárnő, drámaíró, női jogharcos, a Francia forradalom alatt politikus és polémista, tőle származik A női és polgárnői jogok nyilatkozata. Írásaiban síkra szállt a nők politikai és polgárjogaiért, a néger rabszolgaság eltörléséért. A rögtönítélő bíróság halálra ítélte. A nőmozgalom és a humanizmus szimbolikus alakjává vált. Az eszmék történetében játszott szerepét a közelmúltban újraértékelték, és fontosnak ítélték.
Medve Imre (Tatár Péter, 1818-1878)
festő és író. 1845-ben Vahot Imre útitársaként országjáráson vett részt, ahol számos rajzot és festményt készített a magyar városokról, a kor jellemző öltözeteiről. Több újság munkatársaként írt kritikai jellegű cikkeket festményekről és kiállításokról. Kossuth Lajos kormányzói hivatalának polgári osztályán dolgozott fogalmazóként. Szerepvállalása miatt később börtönbe vetették. Szabadulása után Tatár Péter néven írt ponyvaregényeivel ismertségre és népszerűsége tett szert. Számos népszerű betyárhistória szerzője volt. Idősebb korában a honvédelmi minisztérium irodavezetőjeként dolgozott (Tollrajzok politikai életünkhöz, Lubló vár vagy a befalazott menyasszony, A magyar nemzet krónikája versekben).
Georg Trakl (1887-1914)
osztrák expresszionista költő, író. 1908-tól gyógyszerészeti tanulmányokat folytatott Bécsben, ahol kokainfüggő lett. Itt került kapcsolatba az „Akademischer Verband für Literatur und Musik” elnevezésű csoporttal. Ebben az időszakban jelentek meg első versei különböző expresszionista lapokban. Lírai munkássága, képeinek ereje az expresszionizmus stílusjegyeit viseli magán. A világot sötétnek látja, látomásai is sötét tónusok felé hajlanak. Verseit melodikus – ritmikus nyelvezet, illetve az antik mítoszok és a kereszténység motívumkincse hatja át. Életében csak egy kötetét adták ki.
Edward Carr (1892-1982)
angol történész, diplomata. Történészként nevét mindenekelőtt a monumentális Szovjet-Oroszország története című műve tette ismertté, melyet Guardian „századunk egyik legfontosabb angol történeti művének”, míg a Times „kiemelkedő történetírói teljesítménynek” nevezett. Tizennégy kötetes művén 1945-től kezdve közel harminc évig dolgozott.
Tevan Margit (1901–1978)
Munkácsy Mihály-díjas ötvösművész, érdemes és kiváló művész. A nyomdájáról híres Tevan család tagja, kiváló művész. 1928-tól önálló művészként dolgozott. A 30-as évektől kezdve kiemelkedő szerepe volt a modern magyar fémművesség megteremtésében, tömegek számára hozzáférhetővé tételében és ezáltal az iparművészeti kultúra formálásában. A vázák és a kelyhek mellett először ő készített ajándéktárgyként dobozokat és tálakat (Domborműves váza, Maszkok, Fedeles díszdoboz).
Lossonczy Tamás (1904–2009)
Kossuth-díjas festőművész, grafikus, érdemes művész. 1945 és 1946 között az Európai Iskola tagja, majd 1948-ig az Elvont Művészek magyar csoportjához csatlakozott. Kezdetben nonfiguratív festészettel próbálkozott, majd organikus-térkonstruktív alkotásokat készített, aztán hosszabb ideig nem festett. Az 1950-es években baloldali meggyőződése miatt szocreál műveket készített, amivel 1952-ben hagyott fel. 1960-ban kezdett újra aktívabban festeni, elsősorban sorozatokat. 1970-től előbb ún. „űrképekkel” foglalkozott, majd felerősödtek művészetében az expresszionista és szürrealista hatások. Később festészete egyszerűsödött, nem kötötte magát stílusokhoz, és grafikai tevékenysége is intenzívebbé vált (Viharban, Színvihar, Földrengés).
Sir Ernst Gombrich (1909-2001)
osztrák származású brit művészettörténész, egyetemi tanár. Pszichológiai, filozófiai, képzőművészeti kérdések egyaránt foglalkoztatták. Világhíres kötete a A művészet története 1950-ben jelent meg először angol nyelven, a 2000-es évekig vagy 16 kiadást ért meg, mintegy harminc nyelvre lefordították, több milliós példányszám kelt el belőle. Fiatalok generációi tanulták meg a kötet nyomán, hogyan tolmácsolják a képzőművészeti alkotások az emberi érzelmeket és szenvedélyeket (Művészet és illúzió, Reneszánsz tanulmányok, Rövid világtörténet fiataloknak).
Leonard Long (Leonard Hugh Long, 1911–2013)
ausztrál tájfestő. Első festményét 16 évesen festette, de órakészítőként kezdett el dolgozni. 1939-től már komolyabban érdeklődött a tájfestészet iránt, és szabadidejében egyre többet festett. Pályafutása során számos sikeres egyéni kiállítást rendezett hazájában és a tengerentúlon egyaránt. 1993-ban megkapta az Ausztrál Rend Érdemrendjét „az ausztrál tájképfestő művészetéért végzett szolgálatáért”. 100 éves korában még naponta festett.
Judy Cassab (Kaszab Judit Leonóra, 1920–2015)
magyar származású ausztrál festőművész, grafikus. Már tizenkét éves korától foglalkozott a festészettel. Tanulmányait előbb a Magyar Képzőművészeti Főiskolán végezte, majd 1938-ban a prágai Művészeti Akadémián tanult. Ő és férje is elvesztették családjuk nagy részét a holokauszt következtében. Az 1945 és 1949 közötti nyári hónapokat a Szentendrei művésztelepen töltötte. Férjével és két fiával a formálódó szocializmus elől 1949-ben Bécsbe költözött, majd 1951-ben Ausztráliába emigráltak.
Csákányi László (Zsigovits, 1921–1992)
Jászai Mari-díjas színész, kiváló művész. A Nemzeti Színháznál kezdett, azonban 1945-ben hadifogságba esett, és csak 1948-ban térhetett haza. 1963–1971 között a Vígszínház, 1971–74 között a József Attila Színház, 1974-től pedig haláláig a Vidám Színpad művésze volt. Sokoldalú jellemábrázoló tehetségét számos filmben kamatoztatta. Népszerű szinkronszínész is volt (Alázatosan jelentem, Hahó, Öcsi!, Egy erkölcsös éjszaka).
Szemes Marianne (1924–2003)
Balázs Béla-díjas filmrendező, az első nő, aki filmrendezői diplomát kapott Magyarországon. Egyetemi tanulmányait a Színház- és Filmművészeti Egyetemen végezte 1945–1949 között. 1949–1983 között kb. 500 filmhíradót, dokumentum-, játék- és tv-játékfilmet, sorozatot rendezett, legtöbbjük forgatókönyvét is maga írta. A Dokumentaristák Nemzetközi Szövetségének főtitkára volt (Dani, Zendül az osztály, Kincskereső kisködmön).
Ronald Barnes (Ronald Montague Barnes, 1927–1997)
amerikai karillonművész (carilloneur, harangjátékos), zeneszerző és zenetudós. 1963-tól 1975-ig a Washingtoni Nemzeti Katedrális, valamint 1982-től 1995-ös nyugdíjazásáig a Kaliforniai Egyetem karillonosa volt. 56 eredeti kompozíciót és több száz feldolgozást készített. Jelentős szerepe volt a harangjáték elterjedésében az Egyesült Államokban.
Ian Bannen (1928-1999)
brit (skót) színész. BAFTA-díjas színpadi és filmszínész, a Royal Shakespeare Company tagja. Sok más mellett A domb, a Remény és dicsőség, Mackintosh embere, Az igazság ereje, a Gandhi és A rettenthetetlen című filmekben szerepelt.
Jan Bouzek (1935-2020)
cseh régészprofesszor, ókortörténész. Számos ásatást vezetett ÉNy-Csehországban és Morvaországban Drahomír Kouteckývel, Törökországban, Görögországban, Srí Lankán, Libanonban és Bulgáriában. Többek között pistirosi és bejrúti cseh ásatásokat is vezette.
Sondra Locke (1944-2018)
amerikai színésznő, énekesnő, filmrendező (Magányos vadász a szív, A vesszőfutás, Az igazság útja).
Benkő Márta (1947-2003)
színésznő. Operett-musical színészként végzett a Színház- és Filmművészeti Főiskolán, friss diplomás színésznőként először a Veszprémi Petőfi Színházhoz szerződött egy évadra. 1975-től a győri Kifaludy Színház tagja volt. 1977-től a Miskolci Nemzeti Színházban játszott. 1980-tól a Vidám Színpad, 1986-tól a Népszínház színésznője volt. 1988-tól szabadfoglalkozású színművésznőként lépett fel (Holnap lesz fácán, A Pogány Madonna, Rinaldó).
Ábrahám Irén (1949-2023)
vajdasági magyar színésznő. A szabadkai színházban csoportos szereplőként kezdte pályáját. Színészi oklevelét 1975-ben kapta meg Marosvásárhelyen, a Szentgyörgyi István Színművészeti Főiskolán. Diplomás színésznőként is először Szabadkára szerződött. 1977-től az Újvidéki Színház társulatának színművésznője. Az újvidéki Színes Szilánkok Diákszínpad alapítótagja, melynek nyolc évig vezetője volt. Tanítással és rendezéssel is foglalkozik.
