Október 28.

Névnapok: Simon, Acél, Alfréd, Alfréda, Cirilla, Júdás, Sion, Szalvia, Szalviusz, Szimóna, Szimonett, Szimonetta, Taddeus, Tádé, Tömör, Zsálya

Események:
1538 – a karibi Hispaniola szigetén, a mai Dominikai Köztársaságban megalakul az Újvilág első egyeteme, az Aquinasi Szent Tamás Egyetem (Universidad Santo Tomás de Aquino). 1823-ban bezárták, majd 1914-től Universidad Autónoma de Santo Domingo néven nyitották meg újra.
1636 – a Massachusettsi Általános Törvényszék (General Court) engedélyével megalapítják a Cambridge-i Harvard Egyetemet (Harvard College, ma Harvard University). Ez az Egyesült Államok legrégebbi felsőoktatási intézménye.
1726 – megjelenik Jonathan Swift ír szatirikus író Gulliver utazásai című regénye a londoni Benjamin Motte kiadónál.
1811 – IV. György brit király, akkor még régens herceg az első ismert rajongója Jane Austennek, aki megvásárolta az Értelem és érzelem című regényét.
1828 – a 9 éves Clara Wieck (Clara Schumann) hivatalosan debütál egy zongoraesten a lipcsei Gewandhaus koncerttermében.
1886 – leleplezik és Grover Cleveland amerikai elnök felszenteli a New York-i A Szabadság megvilágosítja a világot (ismertebb nevén Szabadság-szobor) névre keresztelt, fáklyát tartó női alakot ábrázoló műalkotást, mely a Francia Köztársaság ajándéka az Egyesült Államok népének. Az 50. évforduló alkalmából Franklin D. Roosevelt újra szenteli, 1986-ban pedig hatalmas felvonulással ünneplik századik évfordulóját.
1892 – az animáció világnapja. Emile Reynaud ezen a napon nyitotta meg Optikai Színházát (Théâtre Optique) Párizsban. Az előadások megelőzték Auguste és Louis Lumière filmművészet első fizetett nyilvános vetítését 1895. december 26-án, amelyet gyakran a mozi születésének tekintenek.
1893 – Pjotr Iljics Csajkovszkij 9 nappal halála előtt vezényli a 6., h-moll (patetikus, Op . 74) szimfóniáját Szentpéterváron.
1915 – Richard Strauss Egy alpesi szimfónia (Eine Alpensinfonie, op. 64) című nagyzenekari művének ősbemutatója Berlinben a szerző vezényletével, a Drezda Hofkapelle előadásában. Az előadás vegyes reakciókat váltott ki, néhányan „mozizenének” nevezték.
1954 – N. Richard Nash amerikai író és drámaíró Az esőcsináló (The Rainmaker) című darabjának premierje a New York-i Cort Theatre-ben. A darabot több mint 40 nyelvre fordították le, és 1956-ban a műből készült az azonos című film Burt Lancaster és Katharine Hepburn főszereplésével.
1954 – az irodalmi Nobel-díjat Ernest Hemingway kapta, amit személyesen nem tudott átvenni, mert 1954-ben repülőgépével lezuhant Afrika fölött, a Murchison-vízesésnél. Bár komoly sérüléseket szenvedett, a balesetet túlélte.
1959 – Jean Genet francia író, drámaíró A négerek (Les Negres) című abszurd drámájának premierje a párizsi Théâtre de Lutèce-ben.
2020 – egy XV. századi középkori kézirat, a The Book of Lismore (Lismore könyve), más néven Leabhar Mhic Cárthaigh Riabhaigh gael nyelvű kézirata (198 fóliáns) visszakerül Írországba, miután az angliai Chatsworth település kuratóriuma átruházta a University College Corknak. A könyv tartalmazza Marco Polo utazásainak egyetlen fennmaradt ír nyelvű fordítását is.
2021 – a világ egyik legnagyobb padlómozaikját mutatják be, miután a palesztin hatóságok a ciszjordániai Jerikóban restaurálták a Hisham-palotát (i.sz. 660-750).

Meghalt Joseph Bodin de Boismortier (1689-1755) francia barokk zeneszerző.
Az első komponisták egyike, aki önálló kiadói jogokat szerzett és saját műveinek publikálásával jelentős vagyonra tett szert. Első műveit elsősorban fúvós hangszerekre, különösen pedig harántfuvolára írta, melyen maga is kiválóan játszott. Az erősen versengő 18. században erőssége az volt, hogy példaadó változatossággal komponált. Kevés hangszer „menekült meg” a tolla elől, és csaknem minden zenei formában alkotott. A vokális muzsika a hangszereshez hasonló helyet foglalt el a munkásságában: komponált öt operát, hat kisebb és négy nagy motettát, két sorozat, négy-négy műből álló kantátát, egy kis kantáta gyűjteményt és – mindenek fölött – mintegy tizennégy kötetnyi dalt, egy vagy több énekhangra (Hat concerto öt fuvolára; Concerto csellóra, viola da gambára, vagy fagottra; Daphné).

Megszületett (báró) Hatvany Lajos (Deutsch, 1880–1961) Kossuth-díjas író, kritikus, irodalomtörténész, akadémikus, „az utolsó mecénás”.
1905-ben szerzett bölcsészdoktori diplomát. Három évvel később, 1908-ban Ignotussal és Fenyő Miksával megalapították a Nyugat című folyóiratot, mely a 20. század első harmadában a legnagyobb hatású irodalmi lap volt. Egész életét a művészetek, elsősorban a magyar irodalom anyagi és erkölcsi támogatásának szentelte. Felkarolta a tehetséges, újító írókat, költőket. Szoros barátságban állt Ady Endrével. Tóth Árpádot, József Attilát, Markovits Rodiont, Lesznai Annát és az irodalom számos más nagyságát pályájuk kezdetétől erkölcsileg támogatta, de akinek arra szüksége volt, anyagilag is. A fiatal tehetséges alkotók ismertségét saját írásaival is elősegítette. A racionalista és az impresszionista kritika és publicisztika jeles képviselője volt. Élete végéig kutatta Petőfi Sándor munkásságát és életrajzi adatait. Jelentősek irodalomtörténeti munkái, de regényeket és színműveket is írt. Szépirodalmi műveiben a magyar polgárság kialakulását és fejlődését ábrázolja bensőségességgel és éles kritikával (A híresek, Urak és emberek, Beszélő házak és tájak).

Meghalt Gyurkovics Mária (1913–1973) Kossuth- és Liszt Ferenc-díjas opera-énekesnő (koloratúrszoprán), kiváló művész.
A Zeneakadémiára – az Operabarátok Egyesületének ösztöndíjasaként – mindössze két évig. Az Operaházban 1937. május 25-én debütált Gilda szerepében Verdi Rigoletto című operájában. Három évtizeden át a társulat vezető koloratúraszopránja volt. Hangjának árnyalatgazdag melegsége, játékának kifinomult líraisága és virtuóz technikája képessé tették a szerepek zenei és drámai karaktereinek rendkívül összetett és kifejező megformálására. Pályafutása végén kiváló komikai karakteralakításokat nyújtott. Vendégszerepelt Európa csaknem valamennyi nagyvárosában. Számos hanglemez-, rádió- és televízió-felvételen működött közre.

Meghalt Ted Hughes (Edward James Hughes, 1930–1998) angol költő és meseíró, a huszadik század második felének kiemelkedő jelentőségű irodalmi alakja, Sylvia Plath férje.
1977-ig mindössze három kötete jelent meg, miközben Pilinszkyt fordított Csokits Jánossal. Ezek után sorban adták ki verseit, novelláit, fordításait, gyermekkönyveit. Munkája elismerést váltott ki magasabb körökben is, 1984-ben megválasztották Anglia koszorús költőjévé (Philip Larkin lemondott javára a megtisztelő címről). 1998-ban – 35 évnyi hallgatást megtörve – publikálta halott feleségéhez, Sylviához írt vallomásos levélszerű verseinek gyűjteményét, Születésnapi levelek című kötetében (Varjú, A Hold-bálnák, Születésnapi levelek). ––> Tragédiák árnyékában – Ted Hughes

Ezen a napon született:

Andrea della Robbia (1435-1525)
firenzei szobrász, Luca della Robbia unokaöccse. Művészete eltér unokaöccse stílusától, s ez elsősorban különböző szemléletüknek köszönhető. Élénkebb képzelőerővel, naturalistább kifejezésmóddal hozta létre alkotásait, s így vallásos érzülete ellenére hiányzik belőle nagybátyja emelkedettsége. Sok alakos kompozíciókat alkotott, amelyekre két szín, az alakok fehérje és a háttér kékje jellemző („Bambini” reliefek – Firenze, Madonna-oltár – Berlin, Mária koronázása relief – Siena).

Ľudovít Štúr (Stúr Lajos, 1815-1856)
a szlovák nemzeti mozgalom vezetője, a szlovák irodalmi nyelv megteremtője. Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc ellen harcoló szlovák önkéntes résztvevőinek toborzója, egy, a Magyar Királyság országgyűlésében is részt vevő politikus, költő, író, újságíró, tanár, filozófus és nyelvész volt. Dalai politikailag jelentősebbek, mint költészeti szempontból.

Zilahy Károly (Zilahi-Kiss, 1838–1864)
költő, író, kritikus. Tizenöt éves korában megjelent az első munkája, ettől kezdve folytonosan írt nemcsak vidéki, hanem fővárosi lapokba is. Kiváló elemző tehetségű, szinte fékezhetetlen becsvágyú tollforgató volt. Prózai és verses dolgozatai a sok lapban jelentek meg (Az arkanzászi lókötők, A lelánczolt Prometheus, Tréfás versek gyüjteménye).

Acsay Antal (1861-1918)
piarista szerzetes, tanár, elméleti pedagógiatudós, pedagógiatörténész. Több könyve, illetve tudományos folyóiratokban számos tanulmánya jelent meg, amelyek közül többet külön is kiadtak (A humanisták és skolasztikusok küzdelme a 16. század elején, Cicero mint bölcselő, A renaissance Itáliában).

Edith Head (1898-1981)
nyolcszoros Oscar-díjas amerikai jelmeztervező. Hosszú karrierje során Headet 35-ször jelölték Oscar-díjra, 1948 és 1966 között minden évben. Nyolc alkalommal nyert, többször, mint bármely más nő a filmtörténetben. Ismert volt visszafogott munkastílusáról, valamint arról, hogy részletes megbeszéléseket tartott a színésznőkkel, akiknek ruhát tervezett. A Paramount gyakran „kikölcsönözte” más stúdióknak, azok színésznőinek kérésére.

Ligeti Lajos (1902-1987)
Kossuth-díjas orientalista, nyelvész, filológus, mongolista, turkológus, egyetemi tanár, tanszékvezető, író, műfordító, több keleti nyelv normatív magyar átírásának megalkotója, akadémikus. Ő indította útjára az Acta Orientalia Academiae Scientiarum Hungaricae és a Keletkutatás című folyóiratokat. 11 ezer kötetes magánkönyvtárát a SZTE Klebelsberg Könyvtárnak adományozta, ezzel megalapozta Szegeden egy orientalisztikai könyvgyűjtemény létrejöttét (A magyarság keleti kapcsolatai, Attila hunjainak eredete, Mongolok titkos története).

Evelyn Waugh (Arthur Evelyn St. John Waugh, 1903-1966)
angol író. Leginkább az olyan szatirikus és fekete humorú regényeiről ismert, mint a Jámbor pálya, a Rosszcsontok, a Scoop, az Egy marék por vagy A megboldogult. Waugh sok regénye a brit arisztokráciáról és felső osztályról szól, amit annak ellenére kifigurázott, hogy szoros kötődése volt hozzá neki is. Ezen felül írt még novellákat, útikönyveket és életrajzokat is.

Waldapfel József (1904-1968)
irodalomtörténész, akadémikus. A reneszánsz és felvilágosodás korabeli magyar irodalom egyik legjelentősebb 20. századi kutatója volt. Elsősorban összehasonlító filológiai kutatásokon alapuló monografikus korszakvizsgálatai jelentősek, illetve mások mellett Heltai Gáspár, Balassi Bálint, Csokonai Vitéz Mihály és Katona József munkásságának, irodalomtörténeti kapcsolatainak és műveik beágyazottságának átfogó kutatása fűződik a nevéhez (Ötven év Buda és Pest irodalmi életéből (1780–1830), A magyar irodalom a felvilágosodás korában, Irodalmi tanulmányok).

Francis Bacon (1909–1992)
ír születésű angol autodidakta festő. Közismertté üres felületekkel dolgozó, groteszk, érzelmileg fűtött nyers képei tették. Festeni húszas évei elején kezdett, az 1960-as évek közepétől főleg barátait, ivócimboráit festette le vagy önálló képeken, vagy triptichonokon. Szenvedélyes szerencsejáték függő és alkoholista volt. Ma már a 20. század angol festészetének egyik legnagyobb hatású mesterének tartják, akit Beckett színházával szoktak párhuzamba állítani, mert nála is a transzcendens értékek nélküli ember érzései jelennek meg (Keresztre feszítés-triptichon, Study from Innocent X, Study of a Nude With Figure in a Mirror).

Cenner Mihály (1917-2001)
színháztörténész. Számos szakmai kiadvány szerzőjeként vált ismertté, jelentős ismeretterjesztő tevékenységet végzett. Az intézet 1952-es megalakulásától kezdve egészen a nyugdíjazásáig az Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézetnél, illetve annak több jogelődjénél dolgozott.

Kormos István (1923–1977)
József Attila-díjas költő, műfordító, szerkesztő, a Digitális Irodalmi Akadémia posztumusz tagja. Költészetét a szegénységgel való érzelmi azonosulás és sajátos népi szürrealista hang jellemzi. 1943 októberében jelentek meg először versei. Az 1950-es években elhallgatott és két évtizeden át csak gyermekversei és műfordításai jelentek meg. Kamaszkora óta a francia költészetnek híve volt, Párizsban kiteljesedett ifjúkora óta formálódó műfordítói életműve is. Mindenekelőtt a Vackor-történetek szerzőjeként van jelen az irodalomban, hallgatása mögött politikai és magánéleti okok is meghúzódnak (Dülöngélünk, N. N. bolyongásai, Mese a két kicsi ökröcskéről).

Dobos László (1930-2014)
Kossuth-díjas szlovákiai magyar író, szerkesztő, műkritikus, politikus, a Digitális Irodalmi Akadémia alapító tagja. 1958–1968 között az Irodalmi Szemle főszerkesztőjeként működött, 1968–1971 között a Csemadok elnöke volt. Fő érdeme az, hogy mind tollal, mind cselekedeteivel sokat tett a csehszlovákiai, majd a szlovákiai magyarság anyanyelvi kultúrájának fennmaradásáért (Messze voltak a csillagok, Földönfutók, Évgyűrűk hatalma).

Graham Bond (1937-1974)
angol énekes, orgonista, szaxofonos. Ő volt az atyja az angol rhytm & blues-nak. Valószínűleg ő volt az első angol zenész, aki Hammond orgonát, Leslie hangszórót és mellotront használt, „a brit blues királya”. A The Graham Bond Organisation alapítója. A zenekar munkássága megosztotta a közönséget: a zenéjük a dzsessz-kedvelőknek túl hangos és rockos volt, a popzenét szeretőknek pedig túl bonyolult.

Csikos Sándor (1941)
Kossuth- és Jászai Mari-díjas színész, érdemes és kiváló művész, a nemzet színésze. 1965-ben végzett a Színház- és Filmművészeti Egyetemen. 1984–1993 között a nyíregyházi Móricz Zsigmond Színház tagja, 1990–1993 között igazgatója. 1993 óta ismét a Csokonai Színház tagja. 2009-ben DLA fokozatot szerzett a Színház- és Filmművészeti Egyetemen.

Szakály Ferenc (1942-1999)
történész, muzeológus, akadémikus. Kutatási területe a magyarországi török hódoltság korszaka volt, elsősorban gazdaság-, társadalom- és politikatörténeti szemszögből. Jelentős helytörténeti munkássága is. 1991-től haláláig a Történelmi Szemle főszerkesztője volt (A mohácsi csata, Gazdasági és társadalmi változások a török hódítás árnyékában, Török kori történelmünk kritikus kérdései).

Tandori Ágnes (Nagy, 1942-2020)
író, műfordító, Tandori Dezső felesége. 1967-ben kötött házasságot Tandori Dezső költő, író, műfordítóval. Az 1970-es évek elejétől szellemi szabadfoglalkozású lett és férje társfordítójaként tevékenykedett. A házaspár egyetlen közösen írt kötete az 1986-ban megjelent Madárnak születni kell..! című madártartásról szóló tanácsadó.

Coluche (Michel Gérard Joseph Colucci, 1944-1986)
francia színész, humorista, aki provokatív, pimasz hangnemével vitt új színt a francia humorba. A nyolcvanas évek elején versengtek érte a rádió- és tévécsatornák, ahol egyfajta „one man show”-t adott elő. Jellemző volt rá külvárosi zsargon, a durva beszéd, melyet büszkén vállalt: „Mindig durva, sosem vulgáris” (Szárnyát vagy combját?, Gyanútlan gyakornok, A háború bolondja).

Charlie (Horváth Károly, 1947)
Liszt Ferenc-díjas énekes, könnyűzenész, a rock, a jazz, a blues, a soul és a funk jellegzetesen rekedt hangú előadóművésze, trombitás. Egy időre külföldön próbált szerencsét, két és fél évet töltött Afrikában az Afriaca nevű formációval, ami felszabadító hatással volt rá zenei és emberi értelemben egyaránt. Hazatérve, 1975-től Tátraival együtt a sikeres, ám felbomlófélben levő Generál sorait erősítette, melynek új arculatot adott. Késöbb a Tátrai Band énekese lett, tíz lemezt adtak ki. Szólókarrierje 1994-ben indult (Zenegép, Jég dupla whiskey-vel, Az légy, aki vagy).

Ördögh Szilveszter (1948-2007)
József Attila-díjas író, műfordító. 1966 óta jelentek meg elbeszélései, regényei. Korai művei a tényirodalomhoz sorolhatók, korának paraszti életéről, a parasztszülők és értelmiségi fiaik konfliktusáról számol be, még közelebbről sokkal inkább arról az eltérő életformáról, amely a városi úri gyermekeknek jut, szemben a szegény családok gyermekeivel (Koponyák hegye, Változatok megváltásra, Eretnek írások).

Gryllus Vilmos (1951)
kétszeres Kossuth-díjas zenész, előadóművész, zeneszerző. 1969-ben megalapította a Kaláka együttest. 1991-től Levente Péterrel közösen készítették a Magyar Televízióban bemutatott Égbőlpottyant mesék sorozatot. 1996-tól ismét a Kaláka együttessel lép fel megzenésített versekkel.

Csernák János (1952)
színész, szinkronszínész. A Színművészeti Akadémián 1980-ban végzett. 1990-től két éven át szabadfoglalkozásúként tevékenykedett, 1992-től a kecskeméti Katona József Színházban lépett fel, majd újra szabadúszó lett. A színház mellett írással és filmezéssel is foglalkozik.

Tarcsai Szabó Tibor (1955)
író, meseíró. Évekig foglalkozott sakkfeladványszerzéssel, öt évig a Sakkfeladványszerző Bizottságának elnöke. Magyar sakkfeladványszerző nagymesteri és FIDE-mester címet szerzett. Nyolc évig játszott basszusgitárosként a dr.Rock nevű zenekarban. Íróként a Kistarcsai Kulturális Egyesület irodalmi pályázatán tűnt fel 1998-ban, amelyen 1. díjat nyert Ha elfogynak a mesék című írásával. Ezt követően vette fel a Tarcsai Szabó Tibor írói nevet, amelyen könyveit és írásait közreadta (Pamuhihőke és Sámsemék, Az állat én vagyok!, Abszurdánia).

Csere Ágnes (1956)
színésznő, szinkronszínész. Tanulmányait 1975 és 1978 között a Nemzeti Színház Stúdiójában végezte. Ezt követően a Színház- és Filmművészeti Főiskola hallgatója volt, és 1982-től a kecskeméti Katona József Színházhoz került. 1987-ben a Pécsi Nemzeti Színház tagja lett, majd 1989-től szabadfoglalkozású művészként dolgozik. Az egyik legtöbbet foglalkoztatott szinkronhang Magyarországon.

Szokol Péter (1960)
színész, szinkronszínész. 1970-től a Madách Színház gyermekszínésze volt. 1987-től a Karika Színpadon játszott. 1989–1998 között a tatabányai Jászai Mari Színház színművésze volt. 1999-től főként a Budaörsi Játékszínben játszott. A színházi szerepei mellett számtalan mozifilmben, sorozatban és anime rajzfilmekben is szinkronizált.

Kéner Gabriella (1967)
színésznő. 2011-től a Szegedi Nemzeti Színház tagja volt, mellette szerepelt az Új Színház előadásaiban. 2017-től az esztergomi Babits Mihály Kamaraszínház alapító tagja.

Mics Ildikó (1967)
színésznő. 1985-1988 között Kassán, 1988-1993 között Komáromban szerepelt. 1993-ban végzett a Theátrum Akadémia Színészképzőben. 1993-tól szabadfoglalkozású, rendszeresen szinkronizál.

Julia Roberts (Julie Fiona Roberts, 1967)
Oscar- és Golden Globe-díjas amerikai színésznő, filmproducer. Az 1990-ben bemutatott Micsoda nő! című romantikus vígjátékkal alapozta meg pályafutását, melynek során az egyik legjobban fizetett hollywoodi színésznővé vált. Nyolc jelölésből három Golden Globe-díjat nyert, továbbá négy alkalommal jelölték Oscar-díjra, ebből a legjobb női főszereplőnek járó díjat vihette haza az Erin Brockovich – Zűrös természet című életrajzi filmben nyújtott alakításáért (Egy ágyban az ellenséggel, Sztárom a párom, A mexikói).

Benkő Géza (1969-2017)
színész, rendező. Színészdiplomát szerzett Pozsonyban. A szlovákiai magyar színházak (Komáromi Jókai Színház, Kassai Thália Színház, SZEVASZ Színház) mellett évadokat játszott Győrben, Nagyszombatban, de másutt is szívesen látott vendég volt. Több szlovák filmben kapott nagyobb szerepeket is.

Joaquin Phoenix (Bottom, 1974)
Oscar-, Golden Globe- és BAFTA-díjas, Puerto Ricó-i születésű amerikai színész, producer és környezetvédő. Pályafutását televíziós sorozatokban kezdte, Leaf Phoenix néven. Szélesebb körben a 2000-es Gladiátorban nyújtott teljesítményéért lett ismert, miután Commodus császár megformálásáért Oscar-díjra jelölték a legjobb férfi mellékszereplő kategóriában. A 2019-es Joker című film meghozta számára az Oscar-díjat (A nyughatatlan, Cserbenhagyás, The Master).

Moser Károly (1977)
szinkronszínész. Elvégezte a Pesti Magyar Színház színiakadémiáját. Eredetileg színésznek készült azonban mégis szinkronszínészként találta meg a helyét.

Ezen a napon halt meg:

William Dobson (1611–1646)
az egyik első jelentős angol festő, portréművész. Kortársa, John Aubrey (természetfilozófus, író) úgy jellemezte, hogy „a legkiválóbb festő Angliában ”. Festészete a velencei iskolát követte, de némileg érződik Van Dyck hatása is. Viszonylag fiatalon halt meg, utolsó éveit az angol polgárháború zavarta meg. Alkotásai közül nagyjából hatvan maradt fenn, többnyire félalakos portrék.

Kisfaludy Sándor (1772–1844)
költő, császári katonatiszt, akadémikus. Irodalmi munkásságától elválaszthatatlan az annak alapjául szolgáló szenvedélyes szerelmi élete. Hazatérve álnéven írt és Himfy szerelmei című költeményeivel nagy feltűnést keltve robbant be a magyar irodalomba és a köztudatba. 32-35 éves korában már az ország ünnepelt költője volt. A magyar irodalmi romantika előkészítője, főleg szerelmi lírájával alkotott maradandót. Múzsája volt, majd feleségül vette Szegedy Rózát. Jelentős érdeme volt az 1830-ban hazafiúi adakozásokból építtetett Balatonfüredi Színház megvalósításában (Regék a magyar előidőből, Gyula szerelme, Hazafiúi szózat a magyar nemességhez).

Volkmann Róbert (Friedrich Robert Volkmann, 1815-1883)
Magyarországon tevékenykedő német zeneszerző, zenepedagógus, karmester. 1841-ben költözött Pestre, ahol magán zenetanár lett. Az 1860-ban Széchenyi halálára zongorafantáziát írt, mely a megjelenés után három nappal már kétezer példányban elkelt, de nyilvános előadását betiltották, mert Egressy Béni Szózatából tartalmaz zenei idézetet. Bár soha nem tanult meg igazán jól magyarul, több levelében magyarként említi magát, aminek alapja lehetett a magyarországi egzisztencia, és aktív részvétele a honi zeneéletben (Változatok egy rajnai bordalra, Karácsonyi ének, A pásztorfiúról).

Horvát Boldizsár (1822-1898)
író, költő, jogtudós, politikus, igazságügy-miniszter az Andrássy-kormányban, a Magyar Tudományos Akadémia és a Kisfaludy Társaság tagja. Jelentős liberális reformokat kezdeményezett az igazságszolgáltatás területén: a közigazgatás és az igazságszolgáltatás kettéválasztását, a bírói függetlenség és elmozdíthatatlanság kimondását, a bírák felelősségének törvényi szabályozását.

Sir Stein Aurél (Stein Márk Aurél, 1862–1943)
magyar származású Kelet-kutató, akadémikus, aki brit alattvalóként lett világhírű. Pest-Budán született zsidó családban, 21 évesen bölcsészdoktor lett és Angliában folytatta tanulmányait. 1900 és 1931 között négy nagy jelentőségű expedíciót vezetett Belső-Ázsiába. Az általa gyűjtött kéziratok és régészeti tárgyak jelentős része a British Museumba került. Térképészeti munka mellett a Takla-Makán sivatag déli peremén elhelyezkedő romvárosokat tárta fel (Homokba temetett városok, Nagy Sándor nyomában Indiába, Ázsia halott szívében).

Telekes Béla (Klein, 1873-1960)
költő, műfordító. Jelentős műfordítói tevékenységet folytatott. Olyan neves íróktól fordított, mint: Dickens, Hauptmann, Ibsen, Kleist, Lermontov, Maeterlinck, Molière, Poe, Rostand, Shakespeare, Strindberg, Oscar Wilde (Káprázatok, Fekete gályán, Válogatott versek).

Osvát Ernő (Roth Ezékiel, 1876-1929)
szerkesztő, irodalomkritikus, író. 1908–1929 között a Nyugat folyóirat szerkesztője. Első cikke 1897-ben jelent meg az Esti Újságban. 1898-tól a Budapesti Hírlap közölte irodalmi kritikáit, majd A Hét belső munkatársa lett 1899-től. 1905-ben Fenyő Miksával megalapította a rövid életű Figyelő című folyóiratot. Az 1908-ban indult Nyugat munkatársa, majd főszerkesztője volt. Számos tehetséget fedezett fel, köztük Babits Mihályt, Móricz Zsigmondot, Illyés Gyulát, Németh Lászlót. Keveset írt, aforizmái, gyűjteményes kötete csupán halála után jelent meg. A magyar irodalom – Kazinczy Ferenc mellett – egyik legnagyobb irodalomszervezője, kritikusa volt (Az elégedetlenség könyvéből, Aforizmák, Tessék színt vallani).

Nagy Lajos (1883–1954)
Kossuth- és háromszoros Baumgarten-díjat író, publicista. 1907-ben jelent meg első novellája, 1911-ben első kötete. 1918-tól a Bolond Istók című szatirikus lap szerkesztője, 1922 és 1929 között a Nyugat főmunkatársa. Ennek ellenére, bár kora szerint is ennek a nemzedéknek a tagja, sosem tartozott igazán a nyugatosok közé. Legnagyobb sikereit novelláival aratta (A csúnya lány, A hűséges szegényember, Jeremiáda).

Sztehló Lily (Árkayné Sztehlo Lili, 1897–1959)
festő, iparművész, üvegfestő. 1915 és 1919 között a Magyar Képzőművészeti Főiskola növendéke volt, 1920-ban Bécsbe költözött. Miután 1922-ben hazatért, 1923-ban fejezte be a főiskolát. Eleinte olajfestményeivel aratott sikert, később üvegfestéssel kezdett foglalkozni. A második világháborúban több műve elpusztult.

Rafael Alberti (1902-1999)
andalúziai spanyol költő. A spanyol és katalán irodalomtörténet egyik nagyjaként tartják számon, több díjjal is elismerték. Kiválóan rajzolt, de a festészetet feladta az irodalom javára. Hazáját egy időre elhagyta, miután véget ért a spanyol polgárháború, mert tagja volt a kommunista pártnak. Több korszak is megkülönböztethető nála: neopopularizmus, gongorizmus, szürrealizmus, politikai költészet és a nosztalgikus költészet (Az elveszített liget, Egy spanyol polgári család csoportképe, Az ismeretlen angyal).

dr. Németh Antal (1903-1968)
rendező, egyetemi tanár, színházigazgató, színháztörténeti író. Irodalmi és művészettörténeti egyetemi tanulmányait a budapesti és a berlini egyetemen végezte el. 1928-ban és 1931-ben Berlinben, Bécsben, Münchenben, Párizsban és Kölnben tanult. 1929–1931 között a Szegedi Nemzeti Színház rendezőjeként dolgozott, 1935-től 1944-ig a Nemzeti Színház igazgatója volt. 1945–1956 között nem rendezhetett. Tagja volt a lengyel–magyar kapcsolatok ápolását célul tűző Magyar Mickiewicz Társaságnak is (Színészeti Lexikon, Bánk bán száz éve a színpadon, Új színházat!).

Rácz György (1911-1994)
rendező, író, dramaturg, műfordító, érdemes művész. Számos műfajjal került kapcsolatba pályája során, s csaknem minden kísérletét siker koronázta. Verseket, novellákat, színműveket, színészportrékat is írt, és drámákat fordított (Mesterek árnyékában, Játsszunk együtt, Szép szerelem).

Vay Ilus (Horváth Ilona, 1923-2008)
színésznő. A színházművészet élő tanúja, szinte minden jelentős, nagy művésszel együtt játszott a színpadon. Színészi tehetségét, tevékenységét soha semmilyen díjjal nem jutalmazták, állami kitüntetést nem kapott. Életében csak egy kitüntetést vehetett át a Kiváló határőr kitüntetést a „Menyasszony” című műsorszámáért, melyet a laktanyákban adott elő határőr kiskatonák előtt. Ennek a kitüntetésnek nagyon örült (Mágnás Miska, Lila ákác, Egy bolond százat csinál).

Balla László (1927-2010)
kárpátaljai magyar költő, író, műfordító és újságíró, Kárpátalja egyik jelentős magyar közéleti személyisége volt, az 1960-as évektől az 1980-as évekig íróként és irodalomszervezőként is meghatározó szerepet játszott a kárpátaljai magyar irodalmi életben.

Jurka László (1930-1993)
Jászai Mari-díjas rendező, színházigazgató. Eredetileg festőművésznek készült. 1964-ben végezte el a Színház- és Filmművészeti Főiskola rendezői szakát. Pályáját a Miskolci Nemzeti Színháznál kezdte, ahol 1977-ig volt tag. Vendégként rendezett a Radnóti Irodalmi Színpadon is. 1977 és 1980 között a Békés Megyei Jókai Színház igazgatója volt. 1980-tól a Pannónia Filmstúdió munkatársa volt. Munkássága során az amatőr mozgalmat, és a munkásszínjátszást támogatta.

Jerry Lee Lewis (1935-2022)
amerikai zongoraművész, rock and roll-énekes, dalszövegíró és zeneszerző. Beceneve a „Killer” (Gyilkos), melyet utánozhatatlanul egyedi zongorajátékával érdemelt ki. 1986-ban elsőként került be a clevelandi Rock and Roll Hall of Fame büszkeségei közé, olyan rocklegendák mellett, mint Chuck Berry, James Brown, Ray Charles és Elvis Presley. Egyediségéhez őrült színpadi produkciója is hozzájárult, melyben gyakran táncolva játszott, a zongorára ugrott, vagy éppen felgyújtotta azt.

Zelei Miklós (1948–2021)
költő, író, újságíró. 1973-ban szerzett diplomát a szegedi Juhász Gyula Tanárképző Főiskolán. Később újságíróiskolát is végzett. 1977-ben elnyerte a Móricz Zsigmond-ösztöndíjat. 1992-től a Délmagyarország című szegedi napilap munkatársa. Költői, írói világában helyet kap a valóság abszurditásainak megjelenítése és szürrealisztikus ábrázolása (Alapítólevél, Hullaciróka, A kettézárt falu).

Kárpáti Tibor (1949-2011)
színész. 1967–68-ban a Nemzeti Színház stúdiósa volt, majd két évadot töltött a Színművészeti Főiskolán. 1973 után Szegedre, majd Békéscsabára szerződött. 1984-től a Budapesti Gyermekszínház, 1986-tól a Népszínház – 1991-től bezárásáig Budapesti Kamaraszínház – tagja volt. Filmekben és sorozatokban is gyakran szinkronizált.

Matthew Perry (1969-2023)
Golden Globe-díjas amerikai-kanadai színész, humorista, producer, forgatókönyvíró. Legismertebb alakítása Chandler Bing volt a Jóbarátok című szituációs komédiában, 1994 és 2004 között. Tizenöt évesen Ottawából Los Angeles-be költözött színjátszást tanulni. Elsősorban komikus szerepeket kap, ugyanakkor remekül alakítja a drámai figurákat is (Hajszál híján hősök, Bérgyilkos a szomszédom, Megint 17).