Szerző: Lehotka Ildikó
Fotók: Hrotkó László, Facebook
Vajda Gergely 50. születésnapját ünneplő és a Budapesti Fesztiválzenekar koncertje alighanem a szeptemberi hónap kiemelkedő eseményei közé tartozott. Mindkét hangverseny különlegességekben gazdag és nívós volt, a közönség tapsa is ezt jelezte.
A kiváló karmester, zeneszerző, klarinétművész, Vajda Gergely művei köré szerveződött a BMC-ben, szeptember 15-én, 19.00 órakor kezdett koncert. Az esemény egyúttal az évfordulós zeneszerzőket és műveiket bemutató sorozat nyitó előadása volt. A hangverseny első felében a fény-árnyékhoz kapcsolódó zenék szólaltak meg, Jörg Widmann kompozíciója hangzott el elsőként. Widmann és Vajda mind klarinétművészként, karmesterként és zeneszerzőként is jelen vannak a zenei életben. Widmannt a magyar közönség jól ismerheti, hiszen több alkalommal szerepelt már hazánkban. Drei Schattentänze című darabja is elhangzott már, többek között a szerző saját maga játszotta 2014-ben a Várjon – Simon Kamarafesztiválon a CAFe Budapest Kortárs Művészeti Fesztivál eseményei között. Akkor fergeteges sikert aratott. A mű tehát – a kortárs zenei kompozíciók között – igen sikeres, ezt nem mutatja jobban, hogy Szűcs Péter, a szeptemberi hangverseny művésze néhány nappal később DLA-koncertjére is ezt a darabot választotta a többi között (sajnos nem voltam a koncerten). A szólóklarinétra komponált Drei Schattentänze (Három árnyéktánc) a klarinét megszólaltatásának határait feszegető darab, rendkívüli hanghatásokkal, dinamikai tűzijátékkal, Szűcs Péter tolmácsolása remek volt, kiaknázta a műben rejlő, vagy éppen nyilvánvaló lehetőségeket. Izgalmas volt a középső tétel kétszólamúsága, a számomra az éterből érkező hangok megszólalása, a harmadik tétel pengetőshangszer-szerű hangzásvilága.
Eötvös Péter Cadenza című darabja, amely a Shadows című mű részlete – Bánki Berta előadásában kiválóan szólalt meg. A koncert műsora Vajda Gergely kompozícióival folytatódott. Az 1993-as Fényárnyék-remegés szintén olyan mű, amely nem szokványos a klarinét hagyományos hangzásvilágához szokott hallgató számára. Érdekes volt összehasonlítani, összevetni két, a zene azonos területein működő művész elképzeléseit, Vajda Gergely szavaival élve „mit hoz ki a zeneszerző”. Tegyük hozzá azt is, hogy a két klarinétdarab közül Vajda Gergelyé húsz évvel korábbi, mint Widmann-é. A Fényárnyék-remegés kiváló darab, Szűcs Péter ez alkalommal is nagyszerűen játszott.
Az első részt Vajda Gergely Lo-Fi Sonata-ja zárta, ősbemutatót hallottunk. A kompozíció zongorára (és egy elhangolt zongorára) és brácsára íródott. A technika mai világa már csúcsminőségű hangzást állít elő, Vajda azonban a korábbi, például nyúló, így rossz minőséget adó magnókazetták hangzását szándékozott megjeleníteni. A szerző szerint a háromtételes mű „nem brácsás vicc”. Valóban, ennél jóval többet kapott a hallgató. A darab eleje unisono indul, rövid időbeli eltolással. A brácsa talán G hangja negyedhanggal lejjebb és feljebb szólal meg, érdekes hatást megjelenítve. Az első tételben mintha 4-5 hangos rövid barokk zenei foltot hallottunk volna, a következő tétel mixtúrái, a brácsa keserű, népdalszerű dallamai új világot tártak fel.
Szünet után a További beszélgetések gyerekekkel (2022) című ciklust, mely Laing: Conversations with children könyvén alapul, Kiss Péter cselesztán, Bánki Berta fuvolán és Szűcs Péter klarinéton játszotta. A Beszélgetések gyerekekkel (2008) című nagyobb apparátusú, a szerző felolvasásával, majd vezényletével szólalt meg az öt tétel. A rövid tételek kifejezőek, a gyermekszáj, a vicces mondások zenei átiratai találóak.
A zenegén című kompozíció – amely koncert címét is adta – a zenével kísért, vagy a szöveggel alátámasztott érdekes darab. A héttagú együttes különlegessége az énekhang megszólalása volt. A genomot ismertető angol szöveget Richard M. Myers írta és olvasta fel, a két kivetítőn a magyar fordítás szerepelt. Mielőtt megszólalt volna a mű, Myers „spoilerezett”, hiszen elmondta, hogy zenei génje nincs az embernek. A darab érdekes, a felolvasott szöveg fontosabb szavait Molnár Anna emelte ki. Molnár Anna mimikája, gesztusai szintén segítették a zene és a szöveg befogadását. A magyarországi bemutatót remélhetőleg újabb előadások követik.
Nem maradhatott el az ünnepelt számára készített meglepetés, 13 zeneszerző fogott össze, hogy komponáljon egy darabot. Balogh Máté, Bella Máté (aki egyben az est moderátora volt), Csapó Gyula, Dargay Marcell, Eötvös Péter, Gryllus Samu, Horváth Balázs, Serei Zsolt, Szőcs Márton, Tornyai Péter, Varga Judit és Vidovszky László (ABC-rendben) írta a GrEG meets the 5X című remek darabot, a karmester ez alkalommal Tihanyi László volt.
A Budapesti Fesztiválzenekar két koncerten is, szeptember 24-én és 26-án játszotta Liszt Ferenc két darabját, és Bartók Béla A csodálatos mandarin balettjét. Említeni sem kell, hogy kiváló koncerten vehetett részt a hallgató. Magam a 26-i eseményen voltam. A koncert egyik érdekessége a nyitó számként tolmácsolt Liszt a talán mindenki által ismert 2., d-moll rapszódiája volt, Liszt és Doppler Ferenc eldolgozásában. Ebben az átiratban a cimbalom is szerepelt, Lisztes Jenőt láthattuk-hallhattuk. A zenekar tökéletesen adta vissza a verbunkosok világát a hangsúlyokkal, az apró visszatartásokkal. A klarinét-, oboa-, harsona- és hegedűszóló csak emelte az előadás hőfokát. Lisztes Jenő hihetetlen virtuozitással játszott, csodálatos hangszíneket varázsolt a Müpa hangversenytermébe. Liszt A-dúr zongoraversenyének szólóját Dejan Lazic tolmácsolta, a zenei romantika lehetséges kifejezésmódjainak kiaknázásával. Mind a zenekar, mind a szólista játéka szép volt. A cintányérütéseket a színpadi emelvényen – amely a baletthez épült – játszotta a zenekar ütőhangszeres művésze, szokatlan ez a megoldás.
A szünet után Bartók A csodálatos mandarinja töltötte be a termet, a Duda Éva Társulat közreműködésével (vagy a zenekaréval). Hihetetlen erejű ez a bartóki zene, hol elementáris, hol szinte vulgáris, amelyet erősít a tánc. Megrázó erejű volt az előadás: a zenekar hangzása fantasztikus volt Fischer Iván vezetése alatt, a táncosok mozdulatai láttatták a szereplők belső érzésvilágát, fantasztikus estén vehettünk részt.
Comment on “Szeptemberi hangversenyek Budapesten”