a papiruszportal.hu archívumából [2005]
Szerző: macskás
Milyen könnyű a mostani szülőknek! Ha a gyerek fakultatív mesét akar hallgatni, lehetőleg egyedül a szobájában, már nem kell bajlódnunk azzal, hogy elővesszük a bakelitlemezt, felrakjuk a lemezjátszóra, és megparancsoljuk a gyereknek, hogy ne ugráljon, míg a mese tart.
Manapság csak be kell helyezni a cédét a lejátszóba – a gyerek is meg tudja tenni –, és mehetünk a dolgunkra. A mesét is kiválaszthatja szemünk fénye, s ha megunja, kikapcsolhatja.
Halász Judit 1990-ben készült és most cédén kiadott meselemeze örömet szerez mind a szülőknek, nagyszülőknek, mind a gyerekeknek. A kiadvány érdekessége és nagyszerűsége az, hogy a négy Jonathan Swift Gulliver-történetből kettőt tartalmaz a kis hallgatók számára érthető, tömörített formában. A gyerek lelki és irodalmi fejlődése szempontjából nagyon hasznos ez a fajta be- és átvezetés a szépirodalom világába, így könnyű és zökkenőmentes és számára észrevehetetlen lesz a meséktől a fajsúlyosabb műfajokig áthidaló út.
A többi mese számomra – mint egykori kislánynak, most gyakorló szülőnek – nem volt ismerős. Mindegyik történet egy-egy követendő példát állít a gyerek elé: ne legyünk irigyek, segítsünk a szüleinknek, ne torkoskodjunk, a szépség nem erény stb. Ezekből a mesékből tanulják meg az alkalmazkodást, egymás megértését és elfogadását. A tündérmesék az álomvilágba kalauzolják el őket, fejlesztve képzelőerejüket, fantáziavilágukat.
A kinyitható borító grafikája Szyksznian Wanda munkája. Sajnos kísérőfüzet nem található a kiadványban, pedig szívesen olvastam volna Halász Juditról és pályájáról. A gyerekek – akiknek készült ez a cédé – bizonyára örültek volna egy lapozható, képeket tartalmazó, esetleg színezhető füzetecskének, a nagyobb hallgatók el is olvasnák a meséket. Csak arra szorítkozott a borító, hogy belső oldalán öt kiadványt ajánl, képek nélkül, a hátsó oldalon pedig négyet, igaz, képpel, köztük – missziót teljesítve – a Zenés mesék sorozatból a Varázsfuvolát és a Háry Jánost.
A mesékhez egy-egy rövid, nem tolakodó, bár hangulatában gyakran azonos zenei részlet kapcsolódik bevezetésként vagy lezárásként. Ezek a történetek éppen annyi ideig tartanak, ameddig le tudják kötni a gyerekek figyelmét. A zenei megszakítások miatt a gyerek is tudja, ha új mese következik, ha elkalandozott volna a figyelme.
A mesék szövege gördülékeny, választékos a szókincsük, ami elengedhetetlen (negatív példák a tévé Disney és egyéb meséiből bárhol, bármelyik pillanatban találhatók), hiszen ezekből a gyerekekből kerülnek majd ki az irodalomtörténészek (de az utcaseprők is). Nincs a borítón, hogy kinek a feldolgozása a mese, pedig köszönettel tartozunk neki.
Halász Judit előadása nagyszerű. Kellemes hangszíne, melyből – mint személyiségéből – a derű és a nyugalom árad, mesélésének ritmikája megbabonázza a hallgatót. Olyan természetességgel mondja el a történeteket, mintha erre született volna.
A mese hallgatása, később olvasása nagyon fontos a gyermekeknek. Különösen mostanság, mikor a tévénézés és a számítógép használata kezdi átvenni (vagy már át is vette) az olvasás és a rádióhallgatás szerepét.
Soha nem felejtem el, mikor egy tévéadásban elmesélte a Mikulás, hogy szerette volna, ha a gyerekek énekelnek neki. Mire egy gyerek azt mondta, hogy inkább berak egy cédét. Meséljünk gyerekeinknek! – mint a hogy Halász Judit tette a tévémaciban, énekeljünk velük, mert azt semmi sem pótolja. És néha engedjük meg, hogy cédéről hallgassa kedvenc meséit.
