a papiruszportal.hu archívumából [2009]
Szerző: Lehotka Ildikó
Händel oratóriumai nem véletlenül kápráztatták el Haydnt, aki ezeknek a hatására írta meg két nagyszabású alkotását. Hogy mi fogta meg Haydnt ezekben az oratóriumokban, az rögtön nyilvánvalóvá válik, ha meghallgatjuk valamelyik, Händel e műfajban írt művét. Ezek az oratóriumok igen közel állnak az operákhoz, a zeneszerző nem feltétlenül csak a műfaj elvárta hangulatokat jeleníti meg, ezek pátosszal teliek, komorak, tragikusak, Händelnél az ember kerül közelebb a hallgatóhoz.
A Sámson első változata 1741 nyarán készült el, rögtön a Messiás komponálása után. A Sámsont a következő évben kiegészítette, az első változat a temetési zenével zárult, kiegészítette a győzelmes zárással. A további változások apróbbak, az énekesek igényeit tekintetbe véve, több lett a szóló, kevesebb a recitativo, a kétségkívül hosszú első rész jóval rövidebb lett. Delila eredetileg drámai hősnőként szerepelt, így a With plaintive notes kezdetű áriát szolgálólánya énekli, a későbbi változatban már Delila.
A szövegkönyv újra Newburgh Hamilton munkája, mely Milton Samson Agonistes című versén alapul. Érdekes, hogy mind Milton, mind Händel munkája merész, a Biblia tizenegy verséből készült a Milton-költemény, Händel pedig újszerűen láttatja például Delilát, aki egy bűnét megbánó asszony. A librettista a kétrészes drámai költeményt három részre bontotta, sok részt vett át Milton egyéb műveiből. A fekete-fehér, jó-rossz karakterek helyett hús-vér embereket találunk, a drámai konfliktusok szinte teljesen hiányoznak Händel második Milton műve alapján komponált oratóriumából.
Az 1992-es bécsi koncertfelvétel a legkényesebb ízlést is kielégíti: a rendkívül jó előadás mellett megvan az élő koncertek felfokozott hangulata, a zajokat kiszűrték, sajnos, a taps sem maradt meg. Az énekesek szinte azonos nívója, a zenekar, a fantasztikus énekkar felvétele a legjobbak közt van.
Angela Maria Blasi két rövid szerepben hallható, karcsú, hajlékony hangja kifejező, övé a talán legéletvidámabb, már-már rokokóba forduló ária, a With plaintive notes. Szintén két szerepben tűnik fel Maria Venuti, érdekes a Her faith and truth kezdetű duettban összehasonlítani Roberta Alexander előadásával. A duett, a Szűz énekének fuvolaszólós kísérete, a Szüzek kórusa kétszer ugyanerre a szövegre, dallamra íródott, érdekes összehasonlítani a különféle hangszeres, érzelmi töltetű megoldásokat. Christoph Prégardient is hallhatjuk, mint aHírnök, hangja nagyon szép, különleges, szerepének mozgékony részei biztonsággal szólnak. Alastair Miles Haraphaként nagyon jó, a hang tekintélyes, virtuozitása meglepően könnyed a hangfaj ellenére. Ez az egyetlen olyan oratórium, ahol Händel szinte vígoperai könnyedséget ír elő egy basszusnak. Szintén a virtuozitás magasiskoláját nyújtja Anton Scharinger mint Manoa, hangja lenyűgöző, tekintélyes. Delila szerepét Roberta Alexander énekli, számomra kissé gyors vibratóval, ha az ember felülemelkedik a túlzott vibratón, akkor tudja élvezni Alexander előadását. Talán ő a gyenge pontja az előadásnak, Händel pedig különös gonddal formázta meg a zenei anyagot, nőiesség, érzékiség árad(na) a zenei anyagból. Jochen Kowalski első áriája rendkívül nehéz, sajnos a mély hangok több esetben sem teltek. Micah szerepe igen összetett, a figura életre keltése teljes mértékben sikerült Kowalskinak. Anthony Rolfe Johnson Sámsonja a vívódó férfit állítja elénk, nagyszerű énekes, de nem kerülte el az egyfajta régizenélési stílus túlkapásait. A fájdalmat szuggesztívan érzékelteti, gyönyörű a – már Händel idejében igen népszerűvé vált – Total eclipse kezdetű ária, plasztikusan tárja elénk a tépelődést (Why should I live) az egyik recitativóban. A túlfinomkodó részek (Torments, alas!) kivételével az előadás szinte színpadi, a virtuóz részek tökéletesek (Go, baffled cowards).
Az Arnold Schoenberg Chor a többféle véleményt (szüzek kórusa, izraeliták kórusa, filiszteusok kórusa) megrázó erővel tolmácsolja, a hatalmas, Händelre jellemző tablók, a pompás, ünnepi jelenetek mellett a mindennapi élet hangulatait is, például a To song and dance-ben. Az azonos dallamok ismétlésekor mindig valami újat tudnak nyújtani, az egyszerűből kiindulva az egyre erőteljesebbé váló megoldásig.
A Concentus musicus Wien nagyszerű zenekar, összeszokottságuk hallható, érezhető. A régi hangszereken, kópiákon játszó művészek elkötelezett hívei a barokknak, stílusismeretük elsőrangú. Nikolaus Harnoncourt vezetésével nemcsak a (sajnos) kevés zenekari számot, de az énekesek kíséretét a lehető legjobban látják el. Az oratórium-előadások egyik legnagyszerűbb felvételét érdemes a polcon tartani, hallgatni, az énekesek-zenészek tökéletes összhangja megéri.
Händel: Samson
Nikolaus Harnoncourt; Arnold Schoenberg Choir; Concentus musicus Wien
Warner Classics Das Alte Werk – 2564692602
2 Audio CD, 2009
