Varró Dániel: Akinek a foga kijött

Látott, győzött

a papiruszportal.hu archívumából [2011]

Szerző: leho

A Manó Könyvek beleerősített. Nem csupán a külföldön népszerű kiadványok, sorozatok honosításának biztos/várható eladott példányszámaira összpontosítanak, hanem egyre színvonalasabb szépirodalmi kötetekkel rukkolnak elő. Erre jó példa a Mesélj nekem sorozat minden eddigi darabja (már a hatodiknál, a szeretet-jóságnál járnak) vagy a nemrég megjelent A csuka parancsára című orosz népmese-válogatás. Varró Dániel pedig ott folytatta, ahol (Miska lábánál) abbahagyta, illetve följebb.

Még mindig számos űr van a magyar gyerekkönyvpiacon, amit jó érzékkel ki lehet tölteni. Például december 10-én Boldizsár Ildikó jegyezte meg A csuka parancsára újbudai bemutatóján, hogy az európás Népek meséi sorozat 84 kötetében nincs csak orosz népmese-válogatás. Ilyen űrt töltenek be Varró Dániel mondókáskönyvei is, az olvasók már az elsőre is rácuppantak. Papp Miklós főszerkesztő az Akinek a foga kijött októberi bemutatóján (újra) a Tranzit art caféban elmondta, hogy tízezer példánynál tartanak az Akinek a lába hatossal, ami új magyar gyerekkönyvnél óriási siker – a győzelmet még a futballban sem kell magyarázni.

A kötet bemutatóján elhangzott, hogy nemcsak az olvasók, hanem a költő is rákattant a mondókáskönyvekre. Mind a szöveget, mind a képi megformálást tekintve talán még jobb, egységesebb végeredmény született. A szerző még bátrabban-lazábban kalandozik a kisgyerekesek világában,

Jaj, de szép a karácsonyfa,
csak a csúcsdísz halál ronda.
Sok játék van alásomva,
Jaj, de szép a karácsonyfa!

Maros Krisztina pedig még színesebb, vagányabb illusztrációkkal hívja fel a babákra (és közvetve magára) a figyelmet.
Néha nagyon jó nem világmegváltó verseket olvasni (vö. Hofi: „Föld anyjának föld anyja, az anyja”), dudorászni, a világot majd váltsa meg a kölök. Varró Dániel vállaltan ilyen darabokat írt ebbe a kötetbe is. Arról lehet vitatkozni, mint ahogy el is hangzik a szakmában, hogy mennyire mondókák ezek a versek. Nem mind mondóka, azonban ez egyáltalán nem hátrány. A skatulyáknak ebben az esetben nem sok értelme van. Arról is lehet beszélni, sokan meg is teszik, hogy a ritmus, a rímek hol döccennek (mi is megtettük az első kötet kapcsán). Ám a gyerekeknek nem kell szabályos ditürambusokat írni. Az ilyen korú gyerekeknek (is) szóló versek egyik legfontosabb szempontja a ritmus, a zeneiség. Zenéből, ritmusból és játékból pedig ebben a könyvben sincs hiány.

Éppen ezen a területen nem várható el a „magas költészet” (a könyvbemutatón elhangzott, Varró szeretne például hazafias tájköltészetet is írni a közeljövőben). Ugyanakkor addig megy el e mondókáskönyvekben, amíg lehet, például Kundera említéséig vagy a limerickig (Tanulságos limerickek kisbabáknak, két sor ebből: „…azt mondták: Ez már sok, / Eszterke, ne számíts a desszertre!”). Tamkó Sirató helyneves játékai („Nem mászok el Tömörkényig, / csak ide a vödörkémig”), Weöres és más óriások zeneisége köszön vissza egy-egy darabban, versszakban, néhány sorban. És mindezt úgy, hogy a köznapi nyelvhez folyton visszacsatol („Hé, te baba! Hé te! / Hová lesz a séta?”), hétköznapi, olykor vegetatív cselekvések sora és nyelvi játék nyelvi játék hátán, zene-zene, ez lehet az igazi titka e könyvek sikerének. Korszerű versek születtek, korszerű szülőknek és korszerű babáknak – utalt Tamás Zsuzsa nemrég e Varró-kötetekre.

Se nincs ég, se nincs kosz,
lázba ez már nem is hoz.
legyen vége ripsz-ropsz,
régi Duna, sok a duma,
érjünk már a zsupszhoz:
zsupsz! (Hintáztató – ezt félelmet nem ismerő kisbabáknak kell mondogatni)

A félig komoly, félig vicces megállapítás áll-ül, és ilyen félig komoly, félig vicces kortárs mondókás költe-leleményekből még mindig kevés forog a magyar gyerekkönyvpiacon. Ezért vannak népszerűségre ítélve.

„Ne kattints az egérrel,
ne nyúlj föl, és ne érd el!
Hiába, hogy épp ez hecc,
Majd ha megnősz, gépezhetsz.”

Füle kijött
Varró Misi egyre nő, fogai már előbújtak, nem is rest használni őket, mondjuk, fémpénzt rág velük, és mellé egy kis finom homokot. Misi már megtanult járni, kisebb-nagyobb döccenőkkel, sőt pakolni is tud: nehéz feladat ám mindent gondosan kirámolni a szekrényből, s azt gyönyörűen szétszórni a földön. Nem is beszélve arról, milyen pompás szórakozás kirángatni apa laptopjának zsinórját, szétpüfölni a homokvárakat vagy megcibálni a cica farkát. Az Akinek a lába hatos (Szép Magyar Könyv díj, 2010) páratlan sikere után itt a folytatás: tréfás mondókák azoknak a szülőknek, akiknek már nem kisbabája, hanem kúszó-mászó, gügyörésző csemetéje van.

Varró Dániel – Maros Krisztina
Akinek a foga kijött
Még korszerűbb mondókák kevésbé kis babáknak

Manó Könyvek, Budapest, 2011
Kötött, 32 oldal
ISBN: 9786155028502