a papiruszportal.hu archívumából [2008]
Szerző: Czékus Mihály
Az alig 30 éves, Thelonious Monkot, McCoy Tynert és Art Blakey-t példaképének tekintő dzsesszzongorista Ezra Weiss Arizona állam Phoenix városában született. Az említett zenészek műveinek csodálata már igen korán dzsesszfüggővé tette.
Jude Johnstone az amerikai – még magyar léptékkel is kisvárosnak számító – Ellsworthben született. Hála a papa igen gazdag lemezgyűjteményének, a kis Jude olyan zenei nagyságok albumai között nőtt fel, mint Sarah Vaughn, Tonny Bennett és Glenn Miller. Ezeknek a korai tapasztalatoknak nagy hatásuk volt a zene, ezen belül is a dzsessz iránti nagyfokú imádat kialakulásában.
Ezra Weiss: Get Happy
A zenei pályán Ezra Weiss számára nagy lökést a Queens College dzsessz szakának elvégzése adott. Tehetségét és szerzői munkáját a szakma többször is elismerte, eddig háromszor sikerült elnyernie a fiatal dzsesszkomponisták díját (ASCAP Young Jazz Composer). Az előadó debütáló albuma 2003-ban jelent meg The Five A.M. Strut címmel. A legújabb, tavaly megjelent korong harmadik a sorban. Egyik esszenciális érdekessége, hogy iskolai zenetanára, az altszaxofonos Antonio Hart is szerepet kap rajta. Egyébként a tanár úr a tanítvány eddig megjelent valamennyi lemezén játszik.
A 2007-es kínálat tíz kompozíciót foglal magába. A repertoárban közel azonos arányban vannak a saját szerzemények és a feldolgozott örökzöldek. Az utóbbiak közé tartozik a címadó dal, a Harold Arlen és Ted Koehler kettős által komponált Get Happy is. A szerzemények döntő többsége instrumentális, azonban – utat engedve a női hang szépségének – akad három vokális szám is, érdekességük, hogy valamennyit más énekes adja elő.
Weiss fürge, élettel teli zongorajátéka a témától függően érzelmeket korbácsolt (pl. az It’s You Or No One) vagy éppen levezette az izgalmakat (pl. a Once Upon A Time, a Blue Room vagy a Run Under The Fountain). A szerző minden mondanivalóját könnyedén kiszűrhetjük, átérezhetjük a történések minden mozzanatát.
Ha mindent összevetünk, akkor egy ízléses, szépen kimunkált lemezt kapunk, ami amellett, hogy szórakoztató, Weiss dzsessz iránti alázatáról is tanúskodik. A saját és a feldolgozott művek egyenlő aránya egyaránt jó példa a múlt tiszteletére és az új utak keresésére.
Közreműködnek: Heidi Krenn, Samantha Grabler, Elif Caglar – ének, Ezra Weiss – zongora, Kelly Roberge – tenorszaxofon, Antonio Hart – altszaxofon, Andy Hunter, Kevin Louis, Andrea Murchson – trombita, Corcoran Holt – nagybőgő, Jason Brown, Billy Hart – dob.
Roark Records, 2007
Jude Johnstone: Blue Light
Johnstone zenei pályafutását olyan nagy sikerű albumok fémjelzik, mint a Coming of Age és a tavalyi évben kiadott Blue Light.
A repertoár 11+1 saját szerzeményből áll. Az énekesnő melegséget, szeretetet és nyugodtságot sugárzó lényével könnyen barátságot köt a hallgató. Már az első, címadó szám meghallgatása után beinduló belső vetítőgépünk egy kicsit füstös és forró levegőjű éjszakai szórakozóhelyet varázsol elénk. Természetesen nem a hasfalat sorozó hangnyomást kínáló helyről van szó… Olyan hely ez, ahol el lehet merülni egy jó beszélgetésben, vagy át lehet adni magunkat a színpadi produkciónak. Ahogyan egy élő előadás során is nehéz kiválasztani a legjobb számot, így nincs ez másként egy album esetén sem. Főként igaz ez a Blue Lightra, hiszen ennyire egységes alkotással ritkán találkozik az ember. De alapszabály szerint az egyenlők között mindig vannak egyenlőbbek. Nincs ez másként jelen album esetén sem. Élve a választás izgalmas szabadságával, a következő számokat ajánlom kötelező meghallgatásra: Best Friend és a New York Morning.
Mindegyik dalban élvezhetjük az énekesnő kifinomult, kicsit füstös, néha melankolikus, mély érzelmi hátteret sugárzó előadásmódját. Annak ellenére, hogy Johnstone sok muzsikust foglalkoztat, az énekesnő és a zenészei között az összhang nélkülöz mindenfajta mesterkéltséget, professzionálisan kiveszi mindenki a részét az értékes végtermék megszületéséből.
Közreműködnek: Jude Johnstone – ének és zongora, David Piltch, Chuck Damonico – nagybőgő, Danny Frankel – dobok és ütők, Matt Margucci, Mark Hatch – trombita, Marc Macisso – szopránszaxofon, Freddy Koella – akusztikus gitár, Paul Severtson, Randy Garacci, Michael Nowak – hegedű, Jeanne Shumway – cselló.
Bojak Records, 2007
