Névnapok: Lőrinc, Amadé, Amadea, Amadeusz, Amadó, Asztéria, Bianka, Blanka, Csilla, Csillag, Enzó, Loránd, Lóránt, Orlandó, Roland
Események:
1566 – Orániai Vilmos holland herceg által felbérelt protestáns zsoldosok megrohamozták a katolikus templomokat, 
ledöntötték szobraikat, egyéb vallási kegytárgyaikat összetörik. Az eset előszele volt a két év múlva megkezdődő németalföldi szabadságharcnak, a spanyol uralom elleni nyolcvanéves háborúnak.
1628 – elsüllyed korának egyik legjobban, 64 ágyúval felszerelt Vasa svéd hadihajó Stockholmban. A hajó tervezési hiba miatt mindössze 1300 métert tett meg, és 50 ember halt meg az esetben. Az 1961-ben kiemelt roncs Stockholmban, a Djurgården-félszigeten, a Vasa Múzeumban 1990 óta látogatható.
1675 – megnyílik a Portugál Zsinagóga, más néven Esnoga vagy Snoge, akkoriban a világ legnagyobb zsinagógája Amszterdamban. Az amszterdami szefárd közösség Európa egyik legnagyobb és leggazdagabb zsidó közössége volt a holland aranykorban.
1787 – Wolfgang Amadeus Mozart befejezi G-dúr szerenádját (mellékneve: Egy kis éji zene, Eine kleine Nachtmusik, K. 525), amely a szerző egyik legnépszerűbb műve.
1793 – A Louvre palotaegyüttes épületében hivatalosan is megnyílik Párizsban The Museum Central des Arts néven a 
Louvre Múzeum elődje. A Francia Nemzeti Múzeum a világ egyik legismertebb és legnagyobb kiállítóhelye.
1846 – az amerikai kongresszusi törvény elfogadja a Smithsonian Intézet létrehozását, amely ma a világ legnagyobb múzeuma, kutatási és oktatási komplexuma. Legtöbb intézete Washingtonban van, de 19 múzeuma, állatkertje és 8 kutatóközpontja New Yorkban, Virginiában, Panamában és máshol. Gyűjteményeiben több mint 142 millió tárgy található.
1903 – felfedezik az Oseberg viking hajót, amelyet egy halomsírban találtak meg egy farmon (Oseberg), közel az Oslo-fjord partjához, Norvégiában. Ami a leletet igazán egyedülállóvá teszi, az a művészi sírmellékletek nagy mennyisége. Dendrokronológiai analízissel megállapították, hogy a temetés 834-ben történt.
1950 – bemutatják az Alkony sugárút című amerikai film noir-t, Billy Wilder rendezésében, William Holden és Gloria Swanson főszereplésével a New York-i Radio City Music Hallban. A filmet a megjelenése óta dicsérik a kritikusok, klasszikusnak számít, Oscar-díjat nyert.
1960 – Alfred Hitchcock Psycho című thrillerének Los Angeles-i premierje, Anthony Perkins és Janet Leigh főszereplésével. Hitchcock alkotása minden idők egyik leghíresebb filmje. 2020 októberében a film bemutatásának 60. évfordulóján 60 magyar színésznővel újra leforgatták a zuhanyjelenet 60 snittjét (többek között Trokán Nóra, Gubás Gabi, Ónodi Eszter, Döbrösi Laura, Péterfy Bori, Szulák Andrea, Pásztor Erzsi, Brunner Márta, Haumann Petra, és egy rövid kép erejéig Törőcsik Mari is).
Meghalt Kodolányi János (1899–1969) Kossuth- és Baumgarten-díjas író, költő, újságíró, az úgynevezett népi írók 
kiemelkedő képviselője.
A 20. századi magyar irodalom egyik legjelentősebb regényírója, világirodalmi rangú epikus. Könyvei évek óta több kiadásban és nagy példányszámban jelennek meg, szerepe ezzel együtt is vitatott. A mai irodalmi- és közéletben és közoktatásban jelentőségéhez képest méltatlanul kevéssé (el)ismert, az irodalmi- és közélet más berkeiben és a szélesebb közönség körében ugyanakkor évtizedek óta töretlenül népszerű író. Munkássága valamennyi irodalmi műnemre kiterjedt, életének inkább késői szakaszában regényíróként nemcsak a magyar, hanem a világirodalom nagyjai sorába is beírta magát, műveit több nyelvre is lefordították. Elsősorban az ókori mitológiát, illetve a tatárjárást feldolgozó regényei fontosak. Tehetségét nemcsak barátai, munkatársai, hanem „nehéz”, konfrontatív, hevesen vitázó természete miatt időlegesen vagy véglegesen szerzett politikai és irodalmi ellenfelei többsége is elismerte. (Futótűz, Az égő csipkebokor, A vas fiai).
Ezen a napon született:
Toldy Ferenc (Schedel Ferenc, 1805-1875)
irodalomtörténész, kritikus, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia tagja. 1841-től 1861-ig Kisfaludy Társaság igazgatója, majd másodelnöke (Magyar költői régiségek, A műfordítás elveiről…, A magyar nemzeti irodalom története a legrégibb időktől a jelenkorig rövid előadásban).
Szegedy-Maszák Hugó (1831-1916)
író, újságíró, festőművész, grafikus, litográfus, leginkább arcképeket festett, litográfiákat készített. 1858–1859 között a Vasárnapi Ujságban illusztrációs képeket készített. 1861-től újságíró lett. 1863-ban báró Kemény Zsigmonddal beutazta Németországot és Dániát. 1865-ben Franciaországban és Olaszországban járt. 1880-ban Egyesy Gézával létrehozta a Magyar Távirati Irodát (Fordulat a rajzoktatás terén, Panaszok a nyelvrontás miatt, A budai honvédsírnál).
(Jeskófalvi és beliczi) Beliczay Gyula (Julius von Beliczay, 1835–1893)
vasútmérnök, zeneszerző, a Országos Zeneakadémia tanára. 1851 és 1857 között a bécsi Polytechnikumban szerzett mérnöki diplomát. 1856-ban karnagyi oklevelet is szerzett az osztrák fővárosban. Zeneművek mellett kritikákat, tárcákat, tudósításokat írt magyar, német és osztrák lapokba. A Pallas Nagy Lexikon számos zenei címszavának szerzője. A 19. század utolsó harmadának legismertebb magyar zeneszerzője volt külföldön.
Asbóth Oszkár (1852-1920)
nyelvész, a szláv nyelvtudomány egyetemi tanára, a Magyar Tudományos Akadémia tagja. 1907-től tíz évig a Nyelvtudomány című folyóirat szerkesztője volt (Szlávság a magyar keresztény terminológiájában, A hangsúly a szláv nyelvekben, Szláv jövevényszavaink).
Alekszandr Konsztantyinovics Glazunov (1865–1936)
késő romantikus orosz zeneszerző, karmester és tanár. 1907 és 1928 között a Szentpétervári Konzervatórium (később Leningrádi Konzervatórium) igazgatója. Legjelentősebb művei szimfóniák és nagyzenekari művek, ezért is hívják szülőhazájában „az orosz Brucknernek” (Rajmonda, III., D-dúr, op. 33, Meditáció). ––> Versenyművek, karakterdarabok, Glazunov tollából
Alfred Döblin (Alfred Bruno Döblin, 1878–1957)
német író, pszichiáter. Első regénye Wang-Iun három ugrása 1915-ben jelent meg. Türelmetlen igazságkereső volt, szerette volna bemutatni a valóságot, de nem akart realista író lenni. Esszéket, cikkeket írt, debattált az új és modern művészetekről. Hirtelen haragú volt, beszédei, levelei tanúskodnak igen agresszív vitastílusáról (Berlin, Alexanderplatz; Hamlet avagy A hosszú éjszaka vége; A két arzénes barátnő).
Panait Istrati (Gherasim, 1884–1935)
román és francia nyelven alkotó román író. Első irodalmi próbálkozásai 1907-ből származnak, főleg publicisztikai jellegű írásai jelentek meg a munkássajtóban. Regényei és prózai művei a kisemberek életét írják le (Kyra Kyralina, Más fény felé, Pusztai bogáncsok).
Vértes Marcell (Weisz Manó, 1895-1961)
festő- és grafikusművész. 1918-1919-ben több politikai plakát készítésével is megbízták. Miután a Tanácsköztársaság megbukott, Bécsbe menekült, itt 1920-ban egy plakátverseny nyertese lett. Párizsban a Julian Akadémiára iratkozott be. 1947-ben a Szinyei Merse Pál Társaság odaítélte számára a Zichy Mihály grafikai nagydíjat. A Moulin Rouge díszletterveiért és jelmezterveiért is egy-egy Oscar-díjat kapott 1952-ben (Tánc, Nyilvánosházak, Őnagysága egy napja).
Milena Jesenská (1896-1944)
cseh újságíró, író és fordító. A német megszállás idején csatlakozott az ellenálláshoz, és a V boj illegális újság munkatársa lett. Ekkor vált igazi politikai újságíróvá, a Přítomnostban megjelent izzó hangú cikkeiben ellenállásra szólított fel. A cseh demokraták és zsidók kimenekítéséért letartóztatták. Drezdába vitték vizsgálati fogságba, s bár bizonyíték hiányában felmentették a vád alól, a Gestapo internálta a ravensbrücki koncentrációs táborba (Út az egyszerűséghez, Egy ember ruhát ölt).
Fábry Zoltán („A stószi remete”, 1897–1970)
író, közíró, kritikus. Munkásságának etikai irányát az antimilitarizmus, az antifasizmus és az emberséges magatartás kérdése határozta meg, ugyanakkor az esztétikai értékekre is fogékony kiváló íráskészséggel rendelkező írói egyéniség, kezdetben az expresszionizmus irányvonala indította útjára (Az éhség legendája, Irodalom és magyarság, Emberek az embertelenségben).
Nagyajtay Teréz (1897-1978)
Kossuth-díjas jelmeztervező, érdemes művész. Az Országos Magyar Királyi Iparművészeti Iskola textilszakának elvégzése után Berlinben és Párizsban képezte tovább magát. 1926-ban az Operaházban kezdte pályáját. 1928-tól a Nemzeti Színház tervezője volt. 1950–1956 között az Iparművészeti Főiskolán jelmeztervezést tanított. 1965-ig maradt a Nemzeti Színház tagja, 1964–1973 között a győri Kisfaludy Károly Színház jelmeztervezőjeként működött. (Beszterce ostroma, Különös házasság, Hannibál tanár úr).
Norma Shearer (1902-1983)
kanadai születésű Oscar-díjas amerikai színésznő. Észak-Amerika egyik legnépszerűbb színésznője volt a ’20-as évek közepétől egészen a ’30-as évek végéig (The Divorcee, Rómeó és Júlia, Egy szabad lélek).
Jorge Amado (Jorge Leal Amado de Faria, 1912-2001)
brazil író, újságíró, politikai aktivista, az egyik legolvasottabb, portugál nyelven alkotó brazil író, a modernista irodalom jeles képviselője. Termékeny szerző, műveit mintegy 50 nyelvre fordították le. Költői hangulatú, folklorisztikus elemekkel átszőtt műveiben szülőföldjének színes, egzotikus világát mutatta be, megelőlegezve a latin-amerikai mágikus realizmust. Műveiben az erotika is megjelenik, kalandos figurái, matrózkocsmái, szépasszonyai és kalandorai szerepeltetése a magyar olvasóban Rejtő Jenő regényeit idézheti föl. Írásai rendre művészeti és politikai botrányt kavartak (Szenvedélyek földje, Zsubiabá, Csodabazár).
Witold Małcużyński (1914-1977)
lengyel zongoraművész, repertoárján elsősorban Chopin művei szerepeltek, de Liszt, Brahms, Szymanowski, Szkrjabin, Debussy, Bartók és Prokofjev műveit is gyakran játszotta. A második világháború kitörése Párizsban érte. A háború után 1958-ban tért vissza először hazájába. Fellépett Varsóban, Katowicében, Krakkóban és Poznańban. Mindegyik előadása „szinte hazafias ünnep volt, őt pedig nemzeti hősnek tekintették”.
Gácsi Mihály (1926-1987)
Munkácsy-díjas grafikus. Szabadiskolában tanult, majd 1949-től 1956-ig a Magyar Képzőművészeti Főiskola növendéke volt. Anekdotázó hangvételű karikaturisztikus ábrázolásmód alkotja jellegzetes kifejezésmódját. Kezdetben önironikus, kissé dekadens kifejezésű műveket készített. Folyóiratokba dolgozott, könyveket, kiadványokat, valamint meséket illusztrált. Formanyelve mindvégig azonos, kisarkított figurativitás, különös groteszk, torz formaképzés jellemzi.
Surányi Imre (1927-2014)
színész. 1948-ban szerezte diplomáját az Országos Magyar Színművészeti Akadémián. 1950–től 1952-ig a Magyar Rádió munkatársa volt. 1952–ben a Magyar Néphadsereg Színházához szerződött, 1954–ben az Ifjúsági, 1956-ban az Állami Déryné Színházház, 1957–ben között a kecskeméti Katona József Színház, 1958-tól pedig a József Attila Színház tagja volt. 1965-től a Pannónia Filmstúdióban dolgozott (Szegény gazdagok, Napló gyermekeimnek, Valami Amerika).
Tamara Buciuceanu (1929-2019)
román színésznő, a „román vígjáték nagyasszonya” (Zsarolás, Miért húzzák a harangokat?, Mindenki a mennybe megy).
Vladimír Páral (1932)
cseh író. 1972-1979 között a Severočeské kiadó szerkesztője volt. 1979-től szabadfoglalkozású író. Szinte valamennyi hőse ebből a munkahelyi környezetből való, olyanok, mintha óriási lombikban élnének elsekélyesedett, mechanikus érzelmekkel. Az 1960-as évek gépembereit támadja, akik ellenségei a világnak, minden szépnek és emberségnek (Vihar a lombikban, Gyilkosok és szeretők, Harc a bestiával). ––> Olvas(s)atok – Vladimír Páral I.
Miloslav Švandrlík (1932-2009)
cseh író, humorista. 1953 és 1954 között a prágai színművészeti főiskola hallgatója volt, de tanulmányait nem fejezte be. A kötelező katonai szolgálat letöltését követően kezdett az írással foglalkozni. Népszerűségét az 1969-ben megjelent a Fekete bárók, vagy harcoltunk a sapkákért című szatirikus hangvételű regénye alapozta meg, amelyben a csehszlovák néphadsereg berkeiben uralkodó abszurditásokat eleveníti meg.
Győry Emil (1937-2014)
Jászai Mari-díjas színész, érdemes művész. Különös orgánummal megáldott színész volt, akinek értelmi és érzelmi összhangban lévő játéka tudatos szerepformálás eredménye (Anyám könnyű álmot ígér, Kínai védelem, Sacra Corona).
Várnagy Katalin (1940-2016)
Jászai Mari-díjas színésznő. Rózsahegyi Kálmán Színészképző Iskolájának elvégzése után a Békés Megyei Jókai Színházhoz szerződött 1953-ban. 1963–1977 között az Állami Déryné Színház tagja volt. A Népszínház színésze volt 1977–1984 között, majd 1984–1989 között a Nemzeti Színházban játszott. Drámai szerepeket alakított (Csak szex és más semmi, Konyec – Az utolsó csekk a pohárban, Valami Amerika 2).
Hajnóczy Péter (H. Béla Ödön, 1942-1981)
író, prózáiban az egyén szabadságának igénye fogalmazódik meg. Az allegóriát is felhasználó kisregényei (A fűtő, A véradó) is az igazságnak és a szabadságnak ezt a felfogását hirdetik. Leghíresebb műve a A halál kilovagolt Perzsiából című regénye.
Lábán Katalin (Florian Leona, 1952)
rendező, színésznő, színházigazgató. 1971–1976 között az ELTE BTK hallgatója volt. 1979–1980 között a Minnesotai Egyetemen színházrendező szakon tanult. 1990-től az R.S.9. Stúdiószínház egyik alapító vezetője (Dobay Dezsővel), dramaturgja, rendezője és színésze (Egyetleneim, Hal a parton, Majdnem szűz).
L. Menyhért László (1954-2010)
művészettörténész, egyetemi oktató, zenész. Fő kutatási területe a kortárs képzőművészet volt. Mintegy 100 cikk, tanulmány, katalógus-előszó szerzője, katalógusok szerkesztője (A művészet ezer éve, Okkult művészetek kézikönyve, Képzőművészeti irányzatok a XX. század második felében).
Básti Juli (1957)
Kossuth- és Jászai Mari-díjas színművésznő, a Halhatatlanok Társulatának örökös tagja. A Színház- és Filmművészeti Főiskolát 1980-ban végezte el. Ekkor játszotta élete első filmszerepét is. 1982-ben a Kettévált mennyezet című film női főszerepéért San Remóban megkapta a legjobb női alakítás díját. Színházban és filmen is számos kiemelkedő alakítással hívta fel magára a figyelmet. Erőteljes, érzelemgazdag színészalkat. Tragikus sorsú hősnők, de groteszk, eltorzult karakterfigurák is megelevenednek játéka nyomán. Kedvelt szinkronszínész (Szívzűr, Egyszer élünk, Utolsó jelentés Annáról).
Rosanna Arquette (Rosanna Lauren Arquette, 1959)
amerikai színésznő, rendező. Első filmes szerepe 1982-ben, az Emmy-díj-ra jelölt TV-filmben, a A hóhér dalában volt. Ezt követően sok mozi és TV filmben játszott és a legismertebb rendezőkkel dolgozott együtt az elmúlt húsz évben (Kétségbeesve keresem Susant, Ponyvaregény, Bérgyilkos a szomszédom).
Antonio Banderas (1960)
spanyol színész, énekes. 15 évesen látta a Hair-musicalt színházban, ami olyan nagy hatással volt rá, hogy a színjátszás iránt kezdett érdeklődni. Első igazi amerikai főszerepe a Desperado volt. 1998-ban az általa régóta tisztelt Anthony Hopkins oldalán játszott a hatalmas sikerű Zorro álarcában. A film meghozta neki a második Golden Globe-jelölést. 1999-ben rendezte első filmjét Tűzforró Alabama címmel. 2003-ban 228 estén keresztül énekelt és táncolt a Nine című musicalben, és nagyszerű alakításáért Tony-díjra jelölték. Csillagot kapott a Hollywoodi Hírességek Sétányán (Bérgyilkosok, Volt egyszer egy Mexikó, A bűn hálójában).
Sáfár Mónika (1965)
Jászai Mari-díjas színésznő, érdemes művész. A Nemzeti Színház stúdiójának növendéke volt, majd 1986-tól egy évig a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskola ének szakos hallgatója. 1987-1991-ig a Színház-és Filmművészeti Főiskola prózai szakos növendéke volt. 1993-ban Szinetár Miklós a Fővárosi Operett Színházhoz hívta, 1996-ban a Szegedi Nemzeti Színház főzeneigazgatója, Pál Tamás meghallgatta és megkapta első operafőszerepét. 1996-ban meghívást kapott a Magyar Állami Operaháztól. 2021-től a Színház- és Filmművészeti Egyetem tanára.
Czukor Balázs (1979)
színész. 1998–2003 között a Színház- és Filmművészeti Egyetem hallgatója. 2003-ban a Bárka Színházban szerepel, majd 2004–2007 között az Örkény Színház tagja. 2008–2010 között a szombathelyi Weöres Sándor Színház. 2012-től szabadúszó. A színészet mellett rendszeresen zenél és rendez is.
Ezen a napon halt meg:
Michael Haydn (1737–1806)
osztrák klasszicista zeneszerző, Joseph Haydn öccse. A fivérek zenei karrierje együtt indult. Nagyvárad után, ahol is hírnévre tett szert, a salzburgi hercegérsek hívta meg udvarába, itt jó kapcsolatot alakított ki a Mozart családdal. Szerepe meghatározó lett a városka zenei életében, egész életében hűséges maradt az Alpok szívében fekvő városhoz, de többször is elutazott Bécsbe, hogy meglátogassa testvérét (Requiem in C minor, Sonata for Violin and Voila in C, Symphony No. 22).
Joaquín Sorolla (Joaquín Sorolla y Bastida, 1863– 1923)
spanyol festő. A portrék, tájképek, valamint társadalmi és történelmi témájú monumentális alkotások festésében jeleskedett. Legjellemzőbb alkotásait az emberek és a táj ábrázolása jellemzi. Sorolla hatása néhány más spanyol festőre (Alberto Pla y Rubió, Julio Romero de Torres) annyira nagy hatással volt, hogy „sorollista”-ként sorolják be őket. Munkái Spanyolország szerte, Európában, Amerikában, valamint számos magángyűjteményben megtalálhatók.
Vadász Miklós (Waldmann Miklós, 1881-1927)
grafikus, festő, a XX. század eleji plakátművészet jelentős képviselője. Az Iparművészeti Iskolában tanult. Illusztrációival, akvarelljeivel és plakátjaival hamar kitűnt, magára vonta a figyelmet. Különösen a nagyvárosi élet jellegzetes alakjait ábrázolta rajzain, de finom akvarelleket is készített. Az első világháború után Párizsban telepedett le (Szerelmi mámor, A csók, Utcai jelenet Párisban).
Bárdos Artur (1882-1974)
színházi rendező, rádiós és filmrendező, esztéta, egyetemi magántanár, színházi író, költő, dramaturg, publicista. A Színjáték szakfolyóirat alapítószerkesztője, az 1932–1938 között működő Művész Színház és – 1917-től kisebb-nagyobb megszakításokkal, közel három évtizeden átalakítása – a Belvárosi Színház alapítóigazgatója. 1948-ban az USA-ba utazott a fiához. Az Amerika Hangja és a Szabad Európa Rádió munkatársaként hangjátékokat rendezett, és színházi tárgyú írásokat olvasott fel (Két ösvény, Uralkodók és komédiások, A színház műhelytitkai).
Karl Schmidt-Rottluff (1884–1976)
német festő és grafikus, az expresszionizmus kiemelkedő alakja. Kedvelt műfaja volt a fametszet, vannak, akik a Brücke-korszakban készített fametszeteit tartják a legértékesebbnek. Főleg tájakat ábrázolt, a nagyváros kínálta témákat kerülte. 1910-ig csak ritkán festett portrét, pedig festőbarátai szerették ezt a műfajt. 1913-ban Niddenben, a kurlandi tengerparton találta meg azt a megoldást, azaz azt a stílust, amelyet „szimbolikus és heraldikus stílus”-nak szoktak nevezni. A kompozíción az emberalakok és a táj elemei azonos fontosságú képekként jelennek meg, úgy elrendezve, hogy szimbolikus egységet alkossanak (Gátszakadás, Szt. Péter torony Hamburgban, Kert télen).
Bolváry Géza (1897-1961)
filmrendező, forgatókönyvíró, színész. 1918-ban újságíró, a Tanácsköztársaság alatt filmstatiszta, de csakhamar színészi feladatokat is bíztak rá. A Star Filmgyár dramaturgja, utóbb rendezője lett. Feleségével, Mattyasovszky Ilonával filmiskolát nyitott. Kiváló képességeire külföldön is felfigyeltek. 1924-ben Münchenben, 1928-ban Berlinben, majd egy évig Londonban forgatott filmeket. A hangosfilm megindulásával visszatért Berlinbe (A kétarcú asszony, A Noszty fiú esete Tóth Marival, Tiszavirág).
Füsi József (Horváth, 1909–1960)
József Attila-díjas író, műfordító, pedagógus. Egyetemi tanulmányait a Budapesti Tudományegyetem magyar–latin–olasz szakán végezte el Eötvös-kollégistaként. 1935-től tíz éven át a fővárosi olasz középiskola oktatója, 1947-ig megbízott igazgatója volt. Utána egy évig a Vígszínház megbízott igazgatója, valamint dramaturg-lektora volt (Szárnyas farkasok, A certaldói vásár, Szüret előtt).
Bernáth István (1928-2012)
irodalomtörténész, műfordító. Eleinte német, francia költőket publikált, majd skandináv, németalföldi és az afrikánsz kultúrákat és irodalmakat kutatta, oktatta és fordította. Elsőként fordított magyarra izlandiból hét könyvet (Észak-európai népek irodalma, Edda-versek, Egy miatyánk Dél-Afrikáért – Afrikánsz irodalmi antológia).
Bednai Nándor (1933–2013)
Balázs Béla-díjas rendező, a Magyar Televízió örökös tagja. 1949–1953 között a Színház- és Filmművészeti Főiskola filmrendező szakán tanult. 1953–1956 között a Magyar Rádió és Televízió rendezője volt, ahol kísérleti műsorokban dolgozott. 1957-ben letartóztatták és elbocsátották. 1968–1972 között a Magyar Televízió külső munkatársa, 1972-től rendezője volt (Ha én egyszer kinyitom a számat, Robog az úthenger, Halál a pénztárban).
Franco Ukmar (Uckmar, 1936-2016)
olasz színész, kaszkadőr, a Bud Spencer-Terence Hill kettős filmjeiben, mint az ellentétes oldal valamelyik csatlósa szerepel, aki elszenvedi a páros humoros pofonjait (Az ördög jobb és bal keze, Különben dühbe jövünk, Nincs kettő négy nélkül).
Bors István (1938–2003)
szobrászművész. Budapesten, az Iparművészeti Főiskolán tanult Borsos Miklósnál. 1961-ben szerzett díszítő-szobrász oklevelet. Fiatalon hosszabb tanulmányutakat tett Egyiptomban, Görögországban és közép-Ázsiában is, kezdeti műveiben felfedezhetőek az ősi égei-tengeri kultúrák és Henry Moore hatásai is. Jellemző volt rá a formák fokozatos elvonatkoztatása és a tér újraértelmezésének kísérlete, témájuk pedig főként etikai kérdések voltak
