a papiruszportal.hu archívumából [2012]
Szerző: Czékus Mihály
A közelmúltban három olyan lemez is megjelent, amelyek kitűnő gitárosunk, Szabó Sándor révén szellemiségükben egymáshoz kapcsolódnak. Közülük a Magyar gitár rapszódia Szabó önálló albuma, a Triptych címet viselő korongon Kevin Kastning (gitár) és Major Balázs (ütősök) társaságában játszik gitárosunk. A harmadik, Heidrich Roland (gitár) szólóalbuma, a Look at the Sky elsőre talán kakukktojásnak tűnik a kapcsolódást illetően, de egy rövid mondattal minden a helyére kerül: a gitáros Szabó első számú tanítványa.
Magyar gitár rapszódia
Szabó saját bevallása szerint új produkciója több gyökérből is táplálkozik, melyek közül a „leghosszabb” egészen a gitáros gyerekkoráig ér. Régóta dédelgetett vágya volt, hogy a sok évtizeddel ezelőtt hallott dallamokat valahogy integrálja mai zenéjébe. A másik – „sokkal rövidebb” – gyökér 2009-ig nyúlik vissza, amikor egy spanyolországi gitárfesztiválon többek között néhány magyar népzene-feldolgozást is előadott. A közönség abszolút vevő volt erre a produkcióra, és ez kellő lökést adott számára, hogy magyar népdalokat és táncokat, néhány önmaga által komponált résszel összefűzve, egy nagyobb rapszodikus formába öntve gitáron is megfogalmazzon. Többéves munka eredményeként így született meg a lemez.
A közel 70 perces játékidejű album két jól elkülönülő, de egymástól korántsem független részből áll. A repertoár négy közel azonos fajsúlyú tételből álló kompozícióval indul, melyek jellemzői a zaklatottság, az érzelmek és gondolatok szenvedélyes hullámzása. A tételek többszöri meghallgatása után is úgy éreztem, hogy a részek elsősorban nem logikailag, hanem a képzelet és az asszociációk síkján kapcsolódnak egymáshoz. Ahogy ez lenni szokott, minél többet foglalkozik az egyes tételekkel az ember, annál többet mutatnak meg valódi mélységükből. A lemez bevezető számának tételei közül a III. számú gyakorolta rám a legnagyobb hatást, ebben éreztem igazán kiteljesedettnek az előadó játékát.
Szabó a lemez második felére nemcsak gitárt váltott (klasszikusról 16 húrosra), hanem témát is. Az elkövetkező zenei események duplán is misztikus irányba haladnak. A hét szerzeményt felölelő „fejezet” címe Hét mese az ismeretlenről. A hetes számnak ősidők óta mágikus jelentést tulajdonítanak, ráadásul ezt Szabó még azzal is megfejelte, hogy az ismeretlenről írt mesét.
A hét mese végighallgatása egyfajta önismereti vagy meditációs útnak felfogható, amelynek bejárásával a hallgató egy kicsit tényleg „átalakul”. Szabó bölcs tanító módjára lépésről lépésre vezeti be a hallgatókat a titkos – eddig ismeretlen – világokba. Nemzetközi szinten is magasan jegyzett gitárosunk szólóalbuma értékes darabja a magyar kortárs zenének.
Triptych
Kevés olyan hazai előadó van, aki azzal büszkélkedhet, hogy a felvételei a tengerentúli rádiók műsorában forognak. Nagy örömünkre a kiválasztottak közé tartozik a Szabó Sándor (gitár), Kevin Kastning (gitár) és Major Balázs (ütősök) alkotta trió is. A formáció Triptych című albumának néhány számát egy New York-i rádióadó kortárszenei műsorában közreadta.
A lemez felvételei 2009 őszén készültek Nógrádon, az evangélikus templomban abban az időszakban, amikor Kevin Kastning hazánkban turnézott. Az album koncepciója mintegy két évig folyamatosan épült, csiszolódott. Az volt az elképzelés, hogy a zene organikus jellegének hangsúlyozása mellett a hangzásában is olyan különlegességeket kínáljanak, amiket a mai ipari zenetermelés már nem valósít meg. Ehhez a felvételekbe más helyen, más időpontban felvett hangeffektusokat montíroztak, mellyel a hallgató képzeletét igyekeznek orientálni. A hozzákevert felvételek a természetből kiragadott hangok, történések, melyek szervesen részt vesznek a zenei folyamatban.
A repertoár a lemez címadó három tételével indul. Ha vizuális síkra szeretném terelni a dolgot, akkor azt kell mondanom, hogy az első tétel, a Triptych I. térszervező formája a kör, amely részben a befejezettség, a lezártság, részben a teljesség, a tökéletesség szimbóluma. A három muzsikus, de főként a két gitáros e körön belül összezárva, egymásra utalva, egymást állandóan űzve, inspirálva haladnak egy spirális úton a kör középpontjától távolodva, majd oda visszatérve. Játékuk a harmónia és a disszonancia egymástól elválaszthatatlan egysége. A második tételben a körből egyenes válik. A három muzsikus együtt halad az úton, már a tétel elején sejthetően a végpontig. A befejező tételt éreztem a legizgalmasabbnak, hiszen itt a helyszín már maga a strukturálatlan, homogén tér. A muzsikusok a hallgatót befelé viszik a belső végtelenbe, egy belső szentélybe, ahol a valódi egység és harmónia megvalósul. A lemez bevezető részével a trió igen magasra tette a lécet. Szerencsére a folytatásban sem fogyott el a szél a zenekar vitorlájából, és ennek köszönhetően olyan remek felvételek születtek, mint pl. a Harangok, a Rítus I–II és a Szentély.
A Triptych lenyűgöző produkció, kifogástalan hangzással és gazdag beltartalommal. Úgy vélem, hogy Szabó rajongói közül sokaknál ez az album fog a képzeletbeli lista első helyére ugrani a művész eddigi gazdag diszkográfiáján belül.
Look at the Sky
Nézd az eget a címe Szabó legtehetségesebb tanítványa, Heidrich Roland első szólólemezének. Az albumon olyan különleges hangszereket szólaltat meg az előadó, mint a 8 húros klasszikus és a 16 húros fémhúros gitár.
Tökéletes a címadás, hiszen az anyagot hallgatva a képzelet szárnyán az ember valóban égi szférákban jár. Sőt a hallgatónak olyan érzése van, mintha egy űrhajóban ülve a troposzférától a termoszféráig emelkedne. A második szerzeménytől, a Silent Travellertől kezd határozottan emelkedni velünk az űrjármű, és a Hall of Heroes című kompozícióval „szakítjuk át” a termoszféra határait, azután a lemez végéig ebben a térben „űrhajózunk”. Miközben belefeledkezünk Heidrich játékának szépségébe, és olyan lenyűgöző dalokat hallgatunk, mint például a címadó, a Strung Horizon és a Dream Dust, észre sem vesszük, hogy elröppent a bő 70 perces játékidő.
A hangszerek nyújtotta új lehetőségek és a sajátos szólisztikus zenei gondolkodás izgalmas kompozíciókat szültek. Az elhangzó felvételekhez kétféle módon is közelíthetünk. Az egyik az „egyszerű zenehallgatói” megközelítés, a másik pedig a spirituális szemlélet. A spiritualitás útja nem mindenkihez szól, azonban akik megérzik az ízét, azoknak új világ nyílik meg! Nem mindegy, hogy az ember mivel azonosítja magát, miben hisz, mi az értékrendje. Ha emelkedett tudatszinten átlépi elméjének zárt világát, megváltozik szemléletmódja. Úgy vélem, bármelyik szemléletmódot is vallja magáénak az ember, az új Heidrich-lemezben igazi kincsre lel.
