Névnapok: Berta, Bettina, Csobán, Csobánka, Csobilla, Décse, Gécsa, Géza, Oktáv, Oktávia, Oktávián, Pasztorella, Szixtin, Szixtina, Szixtusz, Ulrika
Események:
1856 – elkészül a londoni Westminster-palota toronyórájának (Big Ben) legnagyobb, első harangja (John Warner és fiai 
cég). Egy számítási tévedés miatt 16 tonna tömegű lett a tervezett 14 tonna helyett. Mivel a torony még nem volt készen, a harangot felállították a New Palace Yardban, ahol a közönség láthatta. A kedvükért rendszeresen megkongatták. Néhány év után egy alkalommal megrepedt, ezért összetörték és újraöntötték (13,5 tonna lett).
1960 – Chubby Checker Let’s Twist Again című dalával kezdődött a világot meghódító twistőrület (The Dick Clark Show). Az eredeti verziót Hank Ballarda & The Midnighters adta elő 1959-ben (The Twist).
1970 – háborúellenes rockfesztivált (Festival for Peace) tartottak a hirosimai atomtámadás 25. évfordulója alkalmából New Yorkban, a Shea Stadionban, ahol fellépett Janis Joplin, Paul Simon, Creedence Clearwater Revival, Steppenwolf, Miles Davis, Johnny Winter, Herbie Hancock, Dionne Warwick, John Sebastian, a The Rascals és a Hair Broadway-szereplője.
1991 – A WWW (World Wide Web) először jelenik meg nyilvánosan elérhető szolgáltatásként az interneten (Tim Berners-Lee).
Meghalt Diego Velázquez (Diego Rodriguez de Silva y Velázquez, 1599–1660) spanyol festőművész.
Első, sevillai korszakát népies zsánerképek jellemzik, amelyek festési módja, sötét árnyékaikkal, a megvilágítás erős ellentéteivel, a népies típusok éles jellemzésével, a csendéletszerű részletek szeretetével közvetve Caravaggióra megy vissza. 1622-ben látogat el először Madridba, amelynek műkincsei, főleg Tiziano művei nagy hatást gyakorolnak rá. 1629-31-ig Rómában tartózkodik, majd visszatér szülőhazájába. Hatalmas léptekkel halad festői fejlődése. Az alakok mind tökéletesebben olvadnak egybe a szabad térrel, a plasztikai mintázás mindinkább elenyészik és színes benyomás visszaadásának ad helyet. Utolsó évtizede a tökéletesség legmagasabb fokának elérését jelzi. Képmásai – kivált a gyermek-képmások a csodálatosan gazdag ruhákban – a festői tudás netovábbjai (A gyermek Margarita Teresa kék ruhában, Fehér ló, Az udvarhölgyek).
Meghalt Áprily Lajos (Jékely János Lajos, 1887–1967) József Attila-díjas költő, műfordító.
Első verseskötete, a Falusi elégia, harmincnégy éves korában a Minerva kiadásában jelent meg. Két év múlva saját kiadású új kötettel lépett az olvasók elé. Gazdag formakultúrája, verseinek fogalmon túli sejtelmekkel játszó zeneisége, impresszionista-szimbolista vonásai a költőt az első Nyugat-nemzedék hagyományához kapcsolják. Nem egy kritikusa a legnagyobb erdélyi magyar költőnek tartja, nemcsak életművének egésze, hanem Erdélyben született versei alapján is. Elégikus hangulatú költészete múltat és jelent eggyé olvasztó szelíd számvetés. Rezignáció és meg-megújuló életvágy, a visszahúzódó lélek tehetetlensége és a bizakodó emberség egyszerre van benne megbonthatatlan hangulatú, sajátos harmóniájú, szerkezetileg pontosan tagolt költeményeiben. Szigorú, a hagyományos formákat tisztelő, azokat finomító megkomponáltság, lelki és formai egyensúlyt teremtő zeneiség jellemzi művészetét (Falusi elégia, Akarsz-e fényt?, Fegyvertelen vadász dala).
Ezen a napon született:
Lord Alfred Tennyson (1809-1892)
az Egyesült Királyság koszorús költője és egyben Anglia egyik legnépszerűbb költője. Költészetének túlnyomó része klasszikus mitológiai témákon nyugodott, rendkívüli érzékkel használta a szavakat versei mintegy „megzenésítéséhez”. Nem ritkán találkozunk költeményeiben hangutánzó szavakkal, alliterációkkal és asszonáncokkal. A költő számos verset írt Artur királyról és a hozzá kapcsolódó legendákról. Tennyson a drámaírással is megpróbálkozott, azonban darabjai még életében sem voltak túlzottan népszerűek. (In Memoriam, Költői beszélyek, Arden Enok).
Marschalkó János (Marschalkó János Sámuel, 1818-1877)
szobrászművész, korának egyik legkeresettebb épületszobrásza. Legismertebb művét a Lánchíd oroszlánszobrait 1852-ben készítette. Számos ma is álló épület szobrászati díszítésében vett részt (Szentháromság szobor – Csongrád; Fóti katolikus templom és a Magyar Tudományos Akadémia épülete).
Dunkl Nepomuk János (Johann Nep. Dunkl, 1832-1910)
osztrák származású magyar zongoraművész, zeneműkiadó és koncertszervező. Liszt Ferenc tanítványa, barátja és kiadója, valamint a Rózsavölgyi és Társa vezetője és tulajdonosa volt. Cége főképp zeneművek és kották forgalmazásával foglalkozott. Főleg a kamarazene területén aratott sikereket.
Heller Ágost (1843-1902)
természettudományi író, tudománytörténész, akadémikus. Számos tankönyvet és részint tudományos, részint ismeretterjesztő értekezést készített. Főleg a fizika történetéről írt, a forráskutatás módszerét alkalmazó, nagyszabású művei jelentősek (A gellérthegyi csillagásztorony, Az időjárás, A természettudományok helyzetet az irodalomban).
Ács Lipót (Auerbach, 1868-1945)
festő, keramikus, etnográfus. A Képzőművészeti Főiskolán Lotz Károly mesteriskolájában tanult és rajztanári oklevelet szerzett, 1895-ben. Velencében, Firenzében, Münchenben és Bécsben volt tanulmányúton. A Tolna vármegyei Múzeum Képzőművészeti Gyűjteményének gondozója (1896–1912), a Magyar Néprajzi Múzeum munkatársa (1912–1921). Szekszárdon kerámiaműhelyt alapított, Őcsényben háziipari telepet létesített, majd Fischer Emil Majolikagyárának tervezője. Kerámiákat, díszítményeket, vázákat, korsókat készített.
Paul Claudel (Paul Louis Charles Claudel, 1868–1955)
francia drámaíró, költő, esszéíró és diplomata, a Francia Akadémia tagja. Bár sokan elutasítják durva természete, titkos bűnöket palástoló katolicizmusa, a Pétain-ügy, valamint öccse, Camille sanyarú sorsában játszott szerepe miatt, nem lehet úgy beszélni a huszadik század első felének francia irodalmáról, hogy az ő munkásságát mellőznénk (Délforduló, Kantáta három hangra és más költemények, Kinyilatkoztatás).
Gedeon Alajos (1875-1926)
író, pedagógus. Egyetemi tanulmányait Budapesten, az Eötvös Kollégium tagjaként végezte, magyar-német szakos tanári és bölcsészdoktori oklevéllel végzett. 1909-ben Nagyváradon telepedett le, reáliskolai igazgató és tankerületi főigazgató-helyettes lett. A megszálló román csapatok érkezésekor, nincstelenül érkezett meg Makóra (Csíky Gergely mint drámaíró, Német hősmondák, Német stílusgyakorlatok).
Lányi Viktor Géza (1889-1962)
zeneszerző, író, műfordító. 1910-től a Pesti Hírlap zenekritikusa volt, de írásai megjelentek a Nyugat folyóiratban és a Zenei Szalonban is. A Tanácsköztársaság idején Reinitz Béla mellett dolgozott, ezért a Tanácsköztársaság bukásakor börtönbe került. 1926-tól a Városi Színház opera-főrendezője volt. 1931-től ismét a Pesti Hírlap kritikusa lett.
Kazimiera Iłłakowiczówna (1892-1983)
lengyel költő, író, dramaturg, műfordító. 1908-1909 között Oxfordban tanult, majd 1910-től 1914-ig a krakkói Jagelló Egyetem hallgatója volt. Franciául, németül, angolul, oroszul és magyarul is megtanult beszélni. A két világháború közötti korszakban Varsó irodalmi életének fontos alakja volt. 1937. november 21. és december eleje között magyarországi körúton járt. 1939-ben Erdélybe költöztették, Kolozsvárott töltötte a II. világháború éveit. Ekkor fordította lengyel nyelvre Ady Endre és Jékely Zoltán verseit, s Adam Bahdajjal közösen Tamási Áron Ábel a rengetegben című regényét. 1947-ben tért vissza Lengyelországba és Poznańban telepedett le.
Sebők Imre (1906-1980)
festő, grafikus, képregényrajzoló. Nehéz anyagi helyzetén Tolnai Simon, a Tolnai Világlapja című újság akkori és egyben utolsó tulajdonosa segített, és 1932-ben szerződtette lapjainak illusztrálására. Ekkor került kapcsolatba a sajtóval, amely végül egész életét meghatározta. Rengeteget dolgozott, ontotta a jobbnál jobb rajzokat, és rövid idő alatt rendkívül népszerű lett. A háború után is mesteri műveket készített, de voltak kevésbé színvonalas megbízatásai.
Vajda Lajos (1908-1941)
festőművész, grafikus. Életműve a 20. századi magyar képzőművészet egyik legösszetettebb és legmagasabb színvonalú teljesítménye. Stílusában a népművészet, valamint az ortodox keresztény, római katolikus és zsidó szimbólumok absztrakt és szürrealista elemekkel ötvöződtek. A transzparens rajzmontázsok technikáját alkalmazta, és módszerét „konstruktív-szürrealista tematikának” nevezte. A mindössze 33 évet élt művész a szentendrei fiatalok körében vált példaadó mesterré, az 1945 utáni progresszív művészeti irányzatokat képviselő Európai Iskola a magyar avantgárd egyik legendás alkotójaként tisztelte, a művészettörténész szakma pedig egyértelműen a modern magyar művészet egyik vezéregyéniségének tekintette (Párduc és liliom, Barátok, Tolsztoj és Gandhi).
Rigó Magda (1910–1985)
opera-énekesnő (szoprán), érdemes művész. A Zeneakadémián tanult 1928–1933 között. Az Operaházban 1935-ben debütált. A társulatnak 1963-ig volt tagja. Európa számos operaszínpadán vendégszerepelt, világhírű énekesek oldalán.
Lucille Désirée Ball (1911–1989)
Primetime Emmy-díjas amerikai színésznő, humorista, modell és producer. Leginkább a klasszikus I Love Lucy című sitcom főszereplőjeként volt ismert.
Robert Mitchum (Robert Charles Durman Mitchum, 1917-1997)
amerikai színész, zeneszerző, énekes, író. Minden idők egyik legismertebb amerikai színésze. 1999-ben az Amerikai Filmintézet az elmúlt száz év legnagyobb hollywoodi filmsztárjai közé választotta, ahol az előkelő 23. helyre rangsorolták a férfiak listáján. Elsősorban film noir típusú művekből ismert. Első bemutatkozása a műfajban egy sorozatgyilkosról szóló, a When Strangers Marry című filmben volt. Több westernben is feltűnt és zeneszerzőként, énekesként is bemutatkozott (Kísért a múlt; Kedvesem, isten veled; A sas felszáll).
Szemere Vera (1923–1995)
színésznő, érdemes művész. 1942-ben végzett a Színház- és Filmművészeti Főiskola hallgatójaként. Pünkösti Andor idején lett a Madách Színház tagja. A második világháborút követően a Művész Színházban lépett fel. 1949-től a Petőfi Színház, 1958-1976 között ismét a Madách Színház tagja volt (Kárpáthy Zoltán, Butaságom története, Vivát, Benyovszky!).
Szerencsi Hugó (1926-2002)
színész. A Színház- és Filmművészeti Főiskolán diplomázott. 1957-ben a kaposvári Csiky Gergely Színház, 1958-tól a Pécsi Nemzeti Színház, 1965-től újból a Békés Megyei Jókai Színház tagja volt. 1977-től 1986-os nyugdíjba vonulásáig tagja volt a Magyar Filmgyártó Vállalat színésztársulatának (A kenguru, A Pogány Madonna, Sose halunk meg).
Rózsás János (1926-2012)
író, könyvelő, német-orosz műszaki tolmács. Kilenc éven át ártatlanul politikai fogoly volt a Gulágon. Könyvei a rendszerváltás előtt csak külföldön jelenhettek meg, 1997-től lett a Magyar Írószövetség tagja. Marcali térségében, a harcok során 1944. decemberében többekkel együtt hadifogságba esett. Hazatérte után 1954 januárjától könyvelőként dolgozott, titokban esténként a szovjet rabsága történetét elkezdte írni. 1955 novemberére készült el a Decembertől decemberig című kötete. 1962-ben a Szovjetunió Legfelsőbb Bírósága rehabilitálta (Keserű ifjúság, Éltető reménység, Leventesors).
Ezio Marano (Alan Abbott, 1927-1991)
lombardiai születésű olasz színész. Karrierjét az 1950-es években kezdte milánói színházban Giorgio Strehler színházi rendező irányítása alatt. Ekkortájt igen sok lombard nyelvű darabban lépett fel, lévén ez volt az anyanyelve is. Népszerűségre tett szert a Bud Spencer-Terence Hill filmekben (Az ördög jobb és bal keze, Afrikai Scipio, A munkásosztály a Paradicsomba megy).
Andy Warhol (Andrew Warhola, 1928–1987)
amerikai képzőművész. Egyike volt azon amerikai képzőművészeknek, akik központi figurájává váltak a pop-art irányzatnak. Munkássága során tökéletesen elsajátította a mechanikus reprodukció eljárásának fortélyait, és maga is kidolgozott saját technikákat. Az 1950-es évek végén már rendszeresen kiállított. 1963-ban filmezni kezdett, legtöbb filmje az unalomról szólt (Szopás, Magányos cowboyok, Chelsea-lányok). ––> Andy Warhol, Marilyn és Mao
Charlie Haden (Charles Edward „Charlie” Haden, 1937–2014)
amerikai jazz-nagybőgős és zeneszerző. Az Ornette Coleman Quartet egyik alapító tagja volt. Zenei tanulmányai után Los Angelesbe költözött. Az évek során a bigband-felállástól a hagyományos kvartetten át az intim kettősökig minden formában kiemelkedőt alkotott.
Adamik Tamás (1937)
klasszika-filológus, rétor, irodalomtörténész, nyelvész, műfordító, egyetemi professzor. 1966-ban végzett az Eötvös Loránd Tudományegyetem latin–orosz szakán. 1966–1973 között a Tankönyvkiadó idegennyelvi szakértője volt. 1973-tól az ELTE latin tanszékének adjunktusa, docense, 1991-től 2002-ig a latin tanszék tanszékvezető professzora, jelenleg professor emeritusa (Catullus versei, Antik stíluselméletek Gorgiastól Augustinusig, Latin irodalom az átmeneti korban).
Mátyás B. Ferenc (Bráver, 1943-2024)
író, költő. 1986 óta él Magyarországon. 1986 és 1987 között a Múzsa Kiadó irodalmi szerkesztője volt. 1987–-1990 között a Magvető Könyvkiadónál külső lektorként tevékenykedett. 1988-tól 1990-ig között a Magyar Nemzet irodalmi szerkesztőjeként dolgozott. A Magyar Írószövetség, és az Erdélyi Magyar Írók Ligája tagja, az Erdélyi Szövetség alapító tagja (Sorsátültetés, Baziliszkusz, Időhámozás).
Catherine Hicks (1951)
amerikai színésznő. Legismertebb szerepe Annie Camden a Hetedik mennyország című sorozatban és dr. Gillian Taylor a Star Trek IV: A hazatérésben. A világhírt az 1988-as Gyerekjáték című horrorfilm hozta meg neki. 1989-ben újabb nagyszerű alakítást nyújtott a Papa én nő vagyok című filmben (Előre a múltba, A kém, Hetedik mennyország).
Balázs Klári (Boros, 1952)
énekesnő, több mint négy évtizedes pályafutás áll a háta mögött. Énekesi karrierje az 1970-es években kezdődött, amikor a Periszkóp együttessel énekelt, mely a Mikroszkóp Színpad állandó zenekaraként működött. 1978-ban megszűnt a Periszkóp együttes, és megalakult a Skála együttes. A Skála együttes megszűnése után szólópályára lépett. 1981-ben készült az első duettfelvétele Korda Györggyel, 1986-tól már vele közösen jelenteti meg albumait, mind a mai napig (Forró éjszakák, Gondolj a szép napokra, Az új évezred szerelme).
Michelle Yeoh (1962)
Oscar- és Golden Globe-díjas kínai származású malajziai színésznő és táncosnő. A Hongkongban élő színésznő számos helyi akciófilmben szerepelt és azzal szerzett hírnevet, hogy az akciójelenetekben sosem helyettesítette kaszkadőr (A holnap markában, Az igenember, A múmia: A Sárkánycsászár sírja).
Fekete Péter (1963)
a Nemzeti Cirkuszművészeti Központ főigazgatója, korábbi kultúráért felelős államtitkár, Jászai Mari-díjas színházi rendező, előadóművész, cirkuszművész, a Fővárosi Nagycirkusz igazgatója. A Békéscsabai Jókai Színház korábbi és a Szarvasi Vízi Színház művészeti igazgatója, a Magyar Teátrum színházi lap főszerkesztője. 2015-től a nemzeti cirkuszművészeti stratégia kidolgozásáért felel.
Tóth Loon (1969– 2018)
színművész, rendező. A Vajdaságban született, Topolyán. Különleges keresztnevét egy regényhős után kapta. Diplomáját az újvidéki Színművészeti Akadémián szerezte. 1991-1997 között a zalaegerszegi Hevesi Sándor Színház tagja volt. 1997-1998 között a Pinceszínházban és a Nemzeti Színházban szerepelt. 1998-tól haláláig a veszprémi Petőfi Színház színésze volt, ahol rendezett is.
Tóth Anita (1972)
színésznő. 1994-1998 között a Színház- és Filmművészeti Főiskola hallgatója volt. 1998-2018 között a Katona József Színház tagja volt (Taxidermia, Sorstalanság, Csinibaba).
Vera Farmiga (1973)
ukrán származású amerikai színésznő, filmrendező és producer. Pályafutását a Szembesítés című színdarab 1996-os Broadway-feldolgozásában kezdte. A televízió képernyőjén 1997-ben debütált. Első filmje, a Visszatérés a Paradicsomba című dráma-thriller. Első filmrendezése a 2011-ben bemutatott A hit arca volt, melyben főszerepet is játszott (A mandzsúriai jelölt, A tégla, Védhetetlen).
Serbán Attila (1976)
színész, énekes, táncos. Általános és középiskolai tanulmányait Beregszászon végezte, miközben itt járt zeneiskolába is. Debrecenben kezdődött színházi pályafutása táncosként, majd a Rock és Musical Színházhoz került. Számos cd-anyag, koncert, televíziós produkció közreműködője, a közelmúlt egyik legfoglalkoztatottabb előadóművésze.
Ezen a napon halt meg:
Ben Jonson (Benjamin Jonson, 1572?–1637)
angol drámaíró, költő és színész, William Shakespeare kortársa. Flandriában szolgált katonaként, utána Londonban telepedett le és színészként, majd költőként és drámaíróként tevékenykedett. 1598-ban párbajban megölte egy színésztársát, e miatt börtönbe került. 1616-ban díszes fólió méretben jelentette meg addig írt műveit, a drámák szövegét gondosan megszerkesztette, s mindegyik drámához előszót írt. Ezzel az újításával a színdarabot az irodalom rangjára emelte (Volpone, Epigrammák, A gyönyörűség maszkja).
Mányoki Ádám (1673–1757)
a barokk kimagasló portréfestője. Lüneburgban és Hamburgban tanult, majd folytatott tanulmányokat Hollandiában is. 1703–1707 között udvari festő lett Berlinben. 1707-ben Rákócziné közvetítésével II. Rákóczi Ferenc szolgálatába állt. 1713–1723 között Erős Ágost lengyel király és szász választófejedelem számára alkotott, előbb alkalmi megbízásokat teljesítve, majd 1717-től udvari festőként (II. Rákóczi Ferenc fejedelem arcképe, Egy lengyel férfi portréja, Szokolya).
gróf Ráday Gedeon (1713-1792)
költő, műfordító és politikus. A magyarországi felvilágosodás előkészítője, egyik vezéregyénisége. Örökölve apjának magyar könyvek iránti szeretetét, továbbra is szorgalmasan igyekezett könyvtárába megszerezni nemcsak a régi századok, hanem saját korának új és felvilágosodott szellemű hazai irodalmát és a külföldi könyvtermelés szép és értékes kiadásainak megszerzésére, enciklopédikus érdeklődésének az összes tudományszakokat képviselő könyvek által való kielégítésére törekedett. Maga is elsősorban irodalmár volt, akinél a gyűjtés szenvedélye részben ebből a mélyen fekvő irodalmi ösztönből fakadt. Nemcsak irodalomkedvelő volt, hanem maga is írt, igazi „poeta doctus” volt.
Eduard Hanslick (1825-1904)
osztrák zeneszerző, zenekritikus. Hanslickot általában úgy tartja nyilván az utókor, hogy általában kemény hangú kritikákat írt, és nézetei a konzervatív zenei ízlésnek feleltek meg. Élesen szembehelyezkedett a „jövő zenéje” képviselőivel, Liszttel és Wagnerrel, de még Verdivel kapcsolatban is erősen kritikus volt (A zenei szép. Javaslat a zene esztétikájának újragondolására).
Theodor W. Adorno (1881-1969)
német filozófus, szociológus, zeneesztéta. 1931-ben habilitált Bécsben egy Kierkegaard-ról írt dolgozattal, majd a frankfurti egyetemen kezdett filozófiát tanítani, egészen Hitler hatalomra kerüléséig. A nemzetiszocializmus térhódítása miatt az iskola más tagjaival együtt a harmincas években kénytelen volt Amerikába menekülni. 1945 után visszatér Nyugat-Németországba. A frankfurti egyetemen tanított haláláig (Zene, filozófia, társadalom; Írások a magyar zenéről; Az új zene filozófiája).
Egri Viktor (Eisler, 1898-1982)
Állami díjas szlovákiai magyar író, drámaíró, publicista, érdemes művész. Írói pályája az 1920-as évek elején indult. Első novelláskötete, a Pierre találkozása 1925-ben Berlinben jelent meg. Már az első köztársaság idején az egyik legtehetségesebb szlovákiai magyar prózaírónak számított. Döntő élménye az első világháború, ebből származott antimilitarizmusa. A második világháború idején származása miatt nem publikálhatott és bujkálni kényszerült. Fontos szerepet játszott a háború utáni szlovákiai magyar irodalmi élet újjászervezésében (Égő föld, Szívet cserélni nehéz, A hallgatás évei).
Herczeg Klára (Weiss, 1906-1997)
Munkácsy-díjas szobrász, érem- és porcelánművész. 1925-ben, főiskolás korában szerepelt először kiállításon. 1929–1930 között Berlinben tartózkodott, kisplasztikákat készített a Rosenthal porcelángyár számára. Az 1950-es évek elejétől kisplasztikákat és monumentális műveket alkotott. Szobrai – zsánerek, portrék, politikai emlékművek – egy nézőpontra készült, statikus kompozíciók. Néhány kisplasztikáját a Herendi Porcelángyár sokszorosította (Leány szőlőfürttel – Eger; Olvasó fiú – Pápa; Öcsi szobor – Makó).
Jorge Amado (Jorge Leal Amado de Faria, 1912-2001)
brazil író, újságíró, politikai aktivista, az egyik legolvasottabb, portugál nyelven alkotó brazil író, a modernista irodalom jeles képviselője. Termékeny szerző, műveit mintegy 50 nyelvre fordították le. Költői hangulatú, folklorisztikus elemekkel átszőtt műveiben szülőföldjének színes, egzotikus világát mutatta be, megelőlegezve a latin-amerikai mágikus realizmust. Műveiben az erotika is megjelenik, kalandos figurái, matrózkocsmái, szépasszonyai és kalandorai szerepeltetése a magyar olvasóban Rejtő Jenő regényeit idézheti föl. Írásai rendre művészeti és politikai botrányt kavartak (Szenvedélyek földje, Zsubiabá, Csodabazár).
Cordwainer Smith (1913-1966)
Hugo- és Nebula-díjas amerikai sci-fi-szerző. Szoros szálak fűzték Kínához, apja politikai kapcsolatai miatt. A második világháborúban a lélektani hadviselés szakértője volt.
Tabódy Klára (1915-1986)
színésznő. A Színiakadémián tanult, ahol 1932-ben szerzett diplomát, majd tánctanulmányokat is folytatott. 1932-34-ben a Fővárosi Operettszínházban játszott, 1932-33-ban Kabos Gyula tíztagú társulatában is fellépett, majd 1933-ban Pozsonyban és a Magyar Színházban szerepelt. 1934-ben a Víg-, 1933-34-ben a Király Színházban láthatta a közönség. Operettekben és zenés játékokban tűnt fel mint szubrett. A második világháború elején olaszországi turnén járt. 1953-tól festeni tanult, s a színpadtól visszavonult.
Ruggiero Ricci (1918-2012)
olasz-amerikai hegedűvirtuóz, akit „a XX. század Paganinije” néven tiszteltek. Csodagyerekként, 10 éves korában, San Franciscóban Felix Mendelssohn-Bartholdy hegedűre és zenekarra írt Concertójával mutatkozott be a nagyközönségnek. A második világháborúban belépett az USA hadserégbe, de ott is főként művészetével szolgálta Amerikát. 1946-tól visszatért a hangversenyezéshez, az egész világot elbűvölte főként Paganini műveinek utolérhetetlen interpretálásával. Virtuóz adottságai párosultak szokatlan technikájával.
Reigl Judit (1923-2020)
franciaországi Kossuth-díjas festőművész. Felsőfokú tanulmányokat a budapesti Magyar Képzőművészeti Főiskolán (1941–45) folytatott. A festészet szabad művelése céljából „disszidált”, mert itthon politikusok portréinak megfestésére kapott megrendelést. 1954 óta kiállítóművész Franciaországban. Magyarországon a 2000-es évek közepétől kezdődtek műveinek bemutatói. Művészetének korai szakaszát a szürrealizmus jegyei jellemezték, majd útja a lírai absztrakció felé vitte. A gesztusokkal a mozgást, a lebegést, a feszültséget, a folyamatok változását, a létezés ritmusát és gyökereit egyaránt képes megmutatni lenyűgöző hatalmas vásznain.
Kiss Sándor (1925–1999)
kétszeres Munkácsy Mihály-díjas szobrász, éremművész, érdemes művész. A Magyar Képzőművészeti Főiskolán 1945 és 1950 között tanult. 1950 óta kiállító művész. Szobrászata a klasszikus hagyományokat és a népművészeti hatásokat ötvözi, de nyitott volt a modern szobrászati törekvések irányában is, különösen jelentős érmészeti tevékenységében. Balladai tömörség és az erdélyi hagyományok tükröződnek alkotásain, különösen faszobrain (Emlékmű – Mohács, Gábor Áron – Budapest, Muhi emlékhely).
Domenico Modugno (1928–1994)
Grammy-díjas olasz énekes, dalszövegíró. Gitározni és harmonikázni tanult, majd a színészi pályára lépett. 1949-ben már filmen szerepelt, színházban 1952-ben lépett először fel. 1956-ban tett első kísérlete után, 1958-ban vált ismertté, amikor megnyerte a Sanremói dalfesztivált.
Meszes Tóth Gyula (1931–2010)
szobrász- és éremművész. Tanulmányait 1947 és 1951 között a Szépműves Líceumban folytatta Budapesten. 1953 és 1959 között Magyar Képzőművészeti Főiskolát végezte el. Az 1960-as években elsősorban kisplasztikákat készített, majd egyre nagyobb teret kapott munkásságában az éremművészet. Hagyományos technikával, bronzból öntött érmei erősen kubisztikus formavilágot képviselnek.
Káldi Nóra (Krejniker Eleonóra Edit Mária, 1943–1993)
Jászai Mari-díjas színésznő. 1966-ban végzett a Színház- és Filmművészeti Főiskolán, először a Miskolci Nemzeti Színházhoz szerződött, majd 1967-től 1969-ig a szolnoki Szigligeti Színházban szerepelt. 1983-tól haláláig a József Attila Színház tagja volt. Eleinte az alkatához illő – de többnyire nem túl kedves – naivák megformálója, később főleg karakterszerepeket alakított, rendszerint kosztümös színdarabokban és filmekben. Juhász Jácinttal évekig vezették a Cimbora című irodalmi magazint (Szerelem, Apám néhány boldog éve, Rohanj velem!).
Laux József (1943-2016)
rock- és jazzdobos, az Omega és az LGT tagja. Már kisiskolás korában dobolt, különböző jazz-zenekarokban játszott. 1960-ban a Benkó Dixieland Band tagja lett korengedménnyel. 1962-ben alapító tagja volt az Omegának. 1971-ben Presser Gáborral kiváltak és megalakították az Locomotiv GT-t. 1976-ig volt a zenekar dobosa. Később disszidált és Los Angelesben telepedett le.
Klaus Nomi (1944-1983)
német zeneszerző, kontratenor énekes, jellemző volt a bizarr külső megjelenése és előadásmódja. Az 1960-as években jegyszedőként dolgozott a Nyugat-Berlinben található, Berlini Német Operában. Előadások után énekelt a személyzetnek. 1972-ben New Yorkba költözött. A 70-es években megismerkedett David Bowie-val, aki elintézte, hogy Nomi felléphessen 1979-ben a Saturday Night Live-ban. Rengeteg sminket használt, furcsa ruházatot vett fel fellépései során. Dalai szintén szokatlan stílusjegyekkel operáltak. Klasszikus opera előadásokhoz hasonló zenét szintetizátorok kísérték.
Gittai István (1946-2020)
József Attila-díjas erdélyi magyar költő. 1990–91-ben a Kelet-Nyugat hetilap szerkesztője, 1991-től a Bihari Napló munkatársa. 1993–1995 között Magyarországon élt, majd visszatért Nagyváradra, ahol ismét a Bihari Napló, majd 2002-től a Váradnak is munkatársa (Megmentett visszhang, Határaimat keresem, Létesszencia).
Bajor Imre (1957-2014)
színész, humorista. Színészi pályáját az Állami Déryné Színházban kezdte 1976-ban, 19 évesen. 1984-től öt éven át az Állami Déryné Színház színésze volt, majd 1989-től a Játékszínben játszott, 1999-től szabadfoglalkozású színészként dolgozott, emellett az abban az évben indult Heti Hetes állandó tagja volt. Többször szinkronizált is (Sortűz egy fekete bivalyért, Hótreál, Meseautó).
