a papiruszportal.hu archívumából [2010]
Szerző: Czékus Mihály
Karen Carrollnak, a nálunk is jól ismert és népszerű bluesénekesnőnek meglehetősen fajsúlyos hangja van. Volt honnan örökölnie, hiszen a gyakran csak bluesmamaként emlegetett édesanyja, Jeanne Carroll szintén népszerű szereplője a műfaj világának.
A chicagói bluesmuzsikus, Jimmy Dawkins ténykedésének köszönhetően számos remek album látott napvilágot fekete bakelitkorong formájában. A Delmark Records jóvoltából újra elérhető az akkor készült felvételek egy része.
Karen Carroll: Talk To The Hand
Érdekes eredmények születnének egy olyan lemezhallgatási vakteszten, amelyiken a Talk To The Hand című album kerülne terítékre, és a kérdés annak a megválaszolása lenne, hogy férfi vagy nő előadót hall az ember. Azt hiszem, Karen Carrollt hallva sokan férfira voksolnának. Kétségtelen tény, hogy a nálunk is jól ismert és népszerű bluesénekesnőnek meglehetősen fajsúlyos hangja van. A különleges hangot volt honnan örökölnie, hiszen a gyakran csak bluesmamaként emlegetett édesanyja, Jeanne Carroll szintén népszerű szereplője a műfaj világának, azaz az alma és fája mondás ebben az esetben is igazolódott.
Karen Carroll albumán 13 számnak jutott hely. A repertoárban szereplő dalok fele saját szerzemény, a másik pedig vegyes „vágott”. Utóbbiak között éppúgy találhatunk deltavidéki tradicionális dallamokat (Sweet Home Chicago), mint Nina Simone-örökzöldet (Do I Move You?).
Carroll gospelen és blueson nevelkedett énekstílusa valami unikálissal tölti meg az olyan dalokat, mint pl. a Tired Of Being Mistreated, az I Need A Friend, a címadó Talk To The Hand, a Misty Blue és a Please Come Back Home. De ez nem minden esetben csak a hangjának – amit senki máséval nem lehet összetéveszteni; energikus, erőteljes fekete hang –, hanem a nőiességének, személyiségének a kisugárzása is. Persze mindenki tudja, hogy blues nem a fotómodell-alkatú énekesnőkről híres…
Aki meghallgatja a legújabb Caroll-albumot, az meggyőződhet róla, hogy nem véletlenül nevezik az igazi fekete blueshang megtestesítőjének. Ezt a lemezt minden további nélkül ajánlom az érdeklődőknek. Kétségtelen, hogy szükség van némi időre, amíg a hallgató megszokja az énekesnő hangját, de ha sikerül elkapni a képzeletbeli fonalat, akkor a felhőtlen szórakozás percei jönnek. Carroll nem próbál filozofálni a zenélés közben, és nem is szenveleg – mint ahogyan azt számos énekesnőtől láthatjuk-hallhatjuk –, viszont biztos magában, mint egy profi pókerjátékos, és kreatív ötletei vannak, és az ötleteken túl remek történetei. Hiszen minden egyes szerzeménye megfelel egy-egy rövid sztorinak. Ha már egyet is megértettünk, akkor nem dolgozott hiába.
Delmark Records, 1997
Aki pedig élőben szeretné hallani: Petőfi Csarnok, 2010. szeptember 25.
Jimmy Dawkins Presents: The Leric Story
A chicagói bluesmuzsikus, Jimmy Dawkins saját lemezkiadót működtetett – Leric Records néven – a 80-as évek tájékán. Ténykedésének köszönhetően számos remek album látott napvilágot fekete bakelitkorong formájában. Arról, hogy mi lett a kiadó sorsa, nincs bővebb információ, viszont a Delmark Records jóvoltából újra elérhető az akkor készült felvételek egy része (köztük eddig még kiadatlan ritkaságokkal, most már CD formátumban). A The Leric Story címet viselő válogatásalbumra 16 olyan felvétel került, amelyet 1982–1987 között rögzítettek. A kiadványnak köszönhetően – hajdani felvételeinek a jóvoltából – számos olyan előadó kerül be újra a köztudatba, akiket a sors évtizedekkel ezelőtt méltatlanul elsodort a reflektorfényből. Közéjük tartozik az énekes, Little Johnny Christian is, aki négy dallal szerepel a lemezen. Számomra a kicsit elmerengő stílusú tétel, az Ain’t Gonna Worry About Tomorrow számít a favoritnak. Rajta kívül sorra megmutatják a korongon a tudásukat a Leric Records hajdani nagy előadói; Tail Dragger a So Ezeevel, Queen Sylvia Embry a Too Bad Babyvel, Vance Kelly a The Jammel, Nora Jean az Oh My Love-val, Big Mojo Elem a Special Kind of Love-val és a Sister Margo and Healing Center Choir a My God Is Reallel. Nem tudom, hogy Jimmy Dawkins cégvezetőnek mennyire volt kreatív, de az előadói kvalitásai előtt le a kalappal. Többek között az Untrue Love-ban és a Special Kind of Love-ban is megmutatja, hogy mi a minőségi bluesgitározás.
A különböző stílust képviselő előadóknak köszönhetően egy nagyon változatos album került a piacra most The Leric Story címmel, mely a chicagói bluestörténelem egy kicsi, de értékes darabkája.
Delmark Records, 2010
