Névnapok: Jakus, Kristóf, Dalibor, Jakab, Jákó, Jákob, Jakobina, Krisztofer, Szindbád, Talabér, Talabor, Talbot, Timur, Tomor, Valencia, Valentin, Valentina, Zsaklin
Események:
1446 – Anglia egyik legszebb középkori épületének alapkövét helyezi el VI. Henrik király. A cambridge-i King’s College 
kápolna főépülete 1515-ben készült el.
1788 – Wolfgang Amadeus Mozart befejezi utolsó előtti, 40., g-moll szimfóniáját (K. 550.). Ludwig van Beethoven 29 ütemet kimásolt a műből a jegyzetfüzetébe, állítólag ez inspirálta az 5. (c-moll, „Sors”) szimfónia (Op. 67) harmadik tételének megírására.
1830 – X. Károly francia király aláírja a Júliusi Rendeletek-et, amelyek többek között felfüggeszti a sajtószabadságot. A rendelet hatására forradalom tört ki Franciaországban.
1965 – Bob Dylan fellép a Newport Folk Festivalon, ami jelentős változást hoz a folk- és rockzenében. A tömeg egy része kifütyüli, amiért elektromos gitárral lépett fel, de a többség befogadta az új stílust.
1969 – 70 000-en látogattak el a Seattle-i háromnapos Popfesztiválra. Felléptek: Bo Diddley, Flying Burrito Brothers, Ten 
Years After, The Guess Who, Santana, Tim Buckley, Byrds, Ike & Tina Turner Revue, Chicago Transit Authority, Chuck Berry, Led Zeppelin és a The Doors.
1975 – Marvin Hamlisch és Edward Kleban Chorus Line című musicaljének ősbemutatója a New York-i Shubert Theatre-ben. Ez leghosszabb ideig tartó Broadway darab 6137 előadással. Pulitzer- és 10 Tony-díjat kapott.
1976 – Philip Glass Einstein a tengerparton (Einstein on the Beach) című operájának premierje az avignoni Théâtre Municipalban, Robert Wilson rendezésében. Az opera kilenc, egymáshoz kapcsolódó 20 perces jelenetből áll, négy felvonásban.
1981 – bemutatták Várkonyi Mátyás zenéjével és Miklós Tibor szövegeivel a Sztárcsinálók című első magyar rockoperát a győri Sportcsarnokban.
1983 – megjelent a Metallica együttes első albuma, a Kill ’Em All, amit az első thrash metal albumnak tartanak (Megaforce Records). A lemezt 2017-ben a Rolling Stone magazin a Minden idők 100 legjobb metálalbuma listáján a 35. helyre rangsorolta.
Meghalt Fónyi Géza (Friml, 1899–1971) Kossuth- és Munkácsy-díjas festő, mozaikművész, érdemes és kiváló művész.
1917-ben végzett a mintarajziskolában. 1917 és 1925 között a Magyar Képzőművészeti Főiskola hallgatója volt. A főiskola elvégzése után 1926-ban tanulmányutat tett Bécsben, később Párizsba, Londonba és Firenzébe utazott. Az 1930-as években a nyaranként Tihanyban alkotott. 1938-tól a Budapesti Műszaki Egyetemen tanított rajzot. 1945 után nyaranta Szentendrén dolgozott, 1946-tól tagja lett a szentendrei Régi Művésztelepnek. 1946-tól haláláig tanított a Képzőművészeti Főiskolán freskófestészetet és mozaikművészetet. Korai munkáit mesterének, Benkhard Ágostnak hatására a nagybányai plein air festészet szemléletmódja inspirálta. Az utazásai során szerzett klasszikus élmények hatására figurális képeit tömör formákból építkező monumentalitás, tájábrázolásait erőteljes kontúrok, komor színek jellemzik. Olaszországi útja után kezdett mozaikkal foglalkozni. Művészete később is megőrizte jellegzetes téma- és színvilágát, életműve az 1960-as években teljesedett ki, megmutatkozott, hogy mind az alakábrázolásban, mind a tájak hangulata és az enteriőrök megjelenítésében otthonosan mozog (Teliholdnál, Csendélet dinnyével, Séta a kertben).
Megszületett Elias Canetti (1905–1994) spanyol származású, német nyelvű Nobel-díjas regény- és drámaíró, esszéista.
Írásait az 1930-as évek közepén kezdte el publikálni. Amikor Németország annektálta Ausztriát, elhagyta az osztrák fővárost. Leghíresebb regénye, egyben az első hosszabb lélegzetű irodalmi alkotása is volt. A Káprázat visszhang nélkül maradt, német nyelvterületen figyelemre sem méltatták, csak az 1960-as években kezdtek felfigyelni rá, akkor, amikor más országokban iskolát teremtett. A Káprázat magyarul 1973-ban jelent meg. Színdarabjai is eltértek a kor ízléstől és ezeket is túl későn ismerte meg a nagy közönség. Mire kiadták vagy színpadra állították őket, már nem számított nagy újdonságnak az abszurd színház, és ami keletkezésük idején még új és merész volt bennük, ekkor már természetesnek hatott. Fő művének az 1960-ban megjelent Hatalom és tömeg-et tartotta, ezt a mindenkori hatalomról, a hatalom és a társadalom viszonyáról, a hatalom működéséről elmélkedő hatalmas esszé.
Meghalt Vlagyimir Szemjonovics Viszockij (1938–1980) szovjet-orosz költő, énekes, színész.
Az iskola után egy ideig műszaki főiskolára járt, de otthagyta és belépett a MHAT (Moszkvai Művész Színház) Stúdiójába. A moszkvai Puskin Színházban kezdte meg pályafutását, de hamarosan otthagyta és megjárt egy csomó más moszkvai színházat is. Gitárral kísért dalai már életében túlnőttek rajta. Az orosz sanzonhagyományok, a városi folklór, a kocsma-, katona- és börtöndalok megtermékenyítő hatására eredeti, kemény, humoros és tragikus dalokat költött kora ifjúságától kezdve. Több mint ezer dalt írt, néha egy-egy film számára is. Dalainak zömét életében nem adták ki, csak agyonjátszott magnetofon-felvételeken terjedt. Versei életében nem jelentek meg. Harminc filmben játszott (Szerelem és háború, Tilalmakat szegve, Zavarni néha még fogok).
Ezen a napon született:
Agostino Steffani (1653-1728)
itáliai zeneszerző, diplomata. Tanulmányait Padovában kezdte, 13 éves korától Ferdinánd Mária bajor választófejedelem müncheni udvarába került. Tanulmányait 1672 és 1674 között Rómában fejezte be. 1675-től udvari orgonista, majd 1681-től udvari kamarazene-igazgató volt. Első operáit 1680 – 1688 között mutatták be a müncheni udvarnál. Számos egyházi zeneművet írt (Audacia e Rispetto, Ascanio, Enrico Leone).
Fellner Jakab (Fellenthali Fellner Jakab, 1722-1780)
építész, a késő barokk copf stílusú építészet egyik legkiválóbb magyarországi mestere. Morvaországban született. Képesítés nélküli építész volt, aki a helyi építőmesteri gyakorlatból kinőve vált sikeres, elismert, keresett szakemberré (Római katolikus nagytemplom – Pápa, Esterházy-kastély – Tata, veszprémi Szentháromság szobor és az érseki palota).
(Puhói) Marczibányi István (1752–1810)
Csanád vármegye alispánja, valóságos belső titkos tanácsos, a művészetek és a tudomány mecénása. Többek között 50 000 forint támogatással létrehozott egy, a magyar tudományos és szépirodalmi művek jutalmazására hivatott alapítványt, aminek kezelését 1845-ben a Magyar Tudományos Akadémia vette át.
Alfredo Casella (1883–1947)
olasz zeneszerző, zongoraművész és karmester. 1896-ban, tizenhárom évesen beiratkozott a Párizsi Konzervatóriumba, ahol zongorát és zeneszerzést tanult. A legnagyobb sikerét a La Giara című balettjével érte el, amely Pirandello szövegkönyvén alapul. Számos verset, opera librettót, dalt és kamaraművet is írt. Elsősorban hangszeres műveket komponált, semmint operát. Vezető szerepe volt számos zeneszerző zongoraműveinek kritikai kiadásában, melyek a mai napig használatban vannak a zenei képzésben. Írt egy fontos kézikönyvet a zongorajáték történeti, technikai és előadóművészeti vonatkozásairól (Il Pianoforte, Concerto Romano, Partita).
(Zsögödi) Nagy Imre (1893-1976)
festőművész. A budapesti Képzőművészeti Akadémián tanult. 1949-ig kizárólag Zsögödön él, alkot, a székely nép és táj művészeti megörökítője. A székely nép, a székely világ volt állandó témája. 1949-től állandó lakhelyét Kolozsvárra helyezte át. 1969-ben a Magyar Képzőművészek Országos Szövetsége tiszteletbeli tagja, 1957-ben a Román Népköztársaság Érdemes Mestere (Lófürösztés, Noé bárkája felé, Jézus Keresztelő Szent Jánossal).
Walter Brennan (Walter Andrew Brennan, 1894-1974)
amerikai színész, aki először kapott Oscar-díjat legjobb férfi mellékszereplő kategóriában, az Egy gazdag ember regénye című filmért 1936-ban, amit még kettő követett (Kentucky, Ember a láthatáron).
Ajtay Andor (Ajtay Kovács Andor, 1903–1975)
Kossuth-díjas színész, érdemes és kiváló művész. 1927-ben végzett Rákosi Szidi színiiskolájában. 1927 és 1929 között a szegedi Városi Színház tagja volt. 1932-ben szerződött a Vígszínházhoz, 1943-ban a Nemzeti Színház színésze lett. 1945-ben a Fővárosi Operettszínházhoz került, ahol rendezett is. 1951-től 1959-ig a Magyar Néphadsereg Színháza (ma Vígszínház) tagja volt, 1956-tól 1959-ig rendezett is. 1959 és 1963 között a Jókai Színház, 1963 és 1972 között a Madách Színház tagja volt. Alakításait archivált filmek, televízió- és rádiófelvételek őrzik. A legszebben beszélő, kivételes orgánumú magyar színészek, előadók egyikeként tartjuk számon.
Vaszy Viktor (1903–1979)
karmester, zeneszerző, zeneigazgató, kiváló művész. Középiskolai tanulmányait a budapesti piarista gimnáziumban végezte, ahol 1921-ben érettségizett, de részben ezzel párhuzamosan, 1919-től 1925-ig járt a budapesti Zeneművészeti Főiskolára is. 1929–1941 között a Zeneakadémián elméleti tárgyakat tanított. Kórusvezetőként több európai koncertturnét vezetett. 1941–1944-ben a kolozsvári Magyar Opera igazgatója volt. 1945-től a Szegedi Nemzeti Színház karmestere, 1948-tól zeneigazgatója, 1957–1969 között igazgatója, 1969–1975-ben újra zeneigazgatója volt. A Szegedi Szabadtéri Játékok egyik megújítója és zenei irányítója.
Varlam Tyihonovics Salamov (1907-1982)
komi (zürjén) származású orosz író. A Lenin végrendelete néven ismert irat terjesztéséért letartóztatták és három évre börtönbe zárták. Különböző moszkvai lapoknak írt újságcikkeket, és néhány elbeszélése is megjelent. 1937-ben újra letartóztatták, ezúttal „ellenséges, trockista tevékenységért” kapott öt évet, és a Kolima vidékére vitték. 1942-ben újra elítélték, ezúttal tíz évre, „szovjetellenes tevékenység” miatt, miszerint Ivan Bunyin Nobel-díjas emigráns írót orosz klasszikusnak nevezte (Kolima, Szentencia, A tejkonzerv).
Szüdi György (Kellner, 1909-1964)
József Attila-díjas költő. 1930-tól írt verseket. Verseiben a munkások, a gyárak témakörét, a külvárosok világának életét, gondjait mutatta be. Versei egyszerűek, négysorosak, a népi költészet elemeit viselte (Bányász vagyok, Megy a traktor, Miénk e század).
Woody Strode (Woodrow Wilson Woolwine „Woody” Strode, 1914-1994)
afroamerikai amerikaifutball-játékos, filmszínész. 1960-ban Golden Globe-jelölést kapott a Spartacus című film férfi mellékszereplőjeként. Az 1960-as évek végén már westernfilmekben is kapott szerepeket. Az 1968-as Volt egyszer egy Vadnyugatban a gyilkos Frank bandájának a tagja, az 1969-es Bud Spencer és Terence Hill főszereplésével készült Akik csizmában halnak meg című filmben a cirkuszi akrobata (Tízparancsolat, Keoma, Gengszterek klubja).
Kistétényi Melinda (1926-1999)
zeneszerző, karvezető, orgonaművész, zenepedagógus. A zeneelmélet, a szolfézs és az improvizáció kiemelkedő tudású oktatója volt. Növendékei közé tartozott többek közt Schiff András, Kocsis Zoltán, Fischer Iván, Ránki Dezső, Dráfi Kálmán, Sass Sylvia és Kincses Veronika is. Orgonistaként többször is fellépett Prágában és Budapesten, legendás rögtönző volt, hangversenyeit gyakran úgy állította össze, hogy a második rész improvizációból álljon.
Dobák Lajos (1928-2006)
Jászai Mari-díjas és Aase-díjas színész. A Színházművészeti Főiskoláról 1949-ben eltávolították. Színészi pályája 1954-ben indult a Magyar Néphadsereg Színházában. 1957-től a kecskeméti Katona József Színház, 1961-től a Pécsi Nemzeti Színház, 1965-től a Veszprémi Petőfi Színház szerződtette. 1982-től a Radnóti Színpad művésze volt. 1986-tól nyugdíjba vonulásáig a szolnoki Szigligeti Színházban játszott.
Vaszilij Makarovics Suksin (1929-1974)
orosz író, színész, filmrendező. Művészetének mindhárom területén maradandót alkotott. 1954-ben a filmfőiskola rendezői szakát végezte, Mihail Romm segítette. Első novellája 1958-ban jelent meg és ebben az évben játszotta első filmszerepét is. 1960-ban szerzett rendezői diplomát, vizsgafilmjének forgatókönyvét is saját maga írta és játszott is benne (Kígyóméreg, Vörös kányafa, A hazáért harcoltak).
Réz Pál (1930-2016)
Széchenyi-díjas irodalomtörténész, műfordító, szerkesztő, műkritikus, a 19-20. századi irodalom kiemelkedő egyéniségeivel foglalkozott, a kortárs magyar irodalom kiváló ismerője és szakértője volt. 1944-ben a nagyváradi gettóból átszökött Romániába, romániai internáló táborba került, leginkább ott tanult meg románul. A budapesti egyetemen magyar-francia szakon tanult. Életműve hihetetlenül gazdag szerkesztésekben, tanulmányokban, műfordításokban, neve több mint 300 életműhöz kapcsolódik (Kulcsok és kérdőjelek, Voltaire világa, Bokáig pezsgőben).
Major Anna (Majer, 1932-2021)
dramaturg. A népi kollegistaként megismert Ancsel Éva segített neki bejutni a Színház- és Filmművészeti Főiskolára. Az 1957-es végzés után a főiskola jelölte ki munkahelyéül a Magyar Rádiót. Már az első időkben hangjátékokat rendelt a kor legelismertebb magyar íróitól. Szívügye volt a színházi közvetítés. 1959-ben már tapasztalatokkal rendelkező dramaturgként került be a Szabó családot készítő csoportba.
Claude Zidi (1934)
francia filmrendező, operatőr, forgatókönyvíró. Több éven át rendezőasszisztensként dolgozott olyan nagynevű filmrendezők mellett, mint Claude Chabrol vagy Jacques Rivette. 1971-ben kezdett el önállóan filmet forgatni (A stadion őrültjei, Szárnyát vagy combját, Éretlenek).
Kádár József (Le K’dar, 1936–2019)
festő, grafikus, szobrász, fotóművész, műgyűjtő és múzeumalapító. 1956–1961 között a Magyar Képzőművészeti Főiskola hallgatója volt. 1969-ben elhagyta az országot; Párizsban telepedett le. 1973-tól dualista, 1984-től horizontalista hatások voltak fellelhetők munkáiban. 1979-től készített fényképeket. 1985-ben abbahagyta a festészetet, ettől kezdve kizárólag fénymásolóval, illetve számítógéppel alkotta meg elektrografikáit.
Janet Margolin (1943-1993)
amerikai színésznő. Előadóművészeti főiskolán tanult és 1961-ben, 18 éves korában, a New York-i Shakespeare fesztiválon és Broadway-n is szerepelt színpadon. Első filmszerepét 1962-ben játszotta, ő volt a női főszereplő a David és Lisa című filmben. 1990-ig számos filmben és televíziós sorozatban játszott. Olyan híres rendezők filmjeiben is szerepelt, mint Woody Allen (Fogd a pénzt és fuss!, Annie Hall) vagy Jonathan Demme (Utolsó ölelés). 1990-től visszavonult a filmezésből.
Kőszegi Judit (1944)
grafikus, karikaturista, illusztrátor. Karikatúrái: judi aláírással a Füles, Ludas Matyi, Ifjúsági Magazin stb. újságokban jelentek meg. Rajzolt figurái közül legismertebbek a nyelvét kinyújtó és az orrát megnyaló kis tehénke, mely sokáig a tejpar emblémája volt,- illetve a Csemege-rágógumi furulyás oroszlánja. 1985-től szabadfoglalkozású.
Birtalan Ferenc (1945-2018)
költő, író. Lakatosként dolgozott 1987-ben történt leszázalékolásáig, majd rokkantnyugdíjas volt. 1966-tól publikált újságokban, folyóiratokban. Versei több antológiában és tankönyvben szerepelnek (Bérszalagkokárda, Hetvenkét lépcső, Tócsatükör).
Baka István (1948-1995)
költő, műfordító. A Digitális Irodalmi Akadémia posztumusz tagja. A szovjet időszak mártír-, szamizdat és emigráns orosz költőinek egyik legjelentősebb fordítója. Köteteivel és műfordításaival a nyolcvanas évek második felétől országos ismertséget szerzett, 1992-es megindulásától kezdve közölte a Holmi című folyóirat, valamint több jelentős irodalmi orgánum a Hiteltől a Jelenkorig. 1993-tól műfordítói kollégiumot vezetett a szegedi egyetem bölcsészkarán (Farkasok órája, A kisfiú és a vámpírok, Tájkép fohásszal).
Fazekas Attila (1948)
grafikus, képregényrajzoló, illusztrátor. Első karikatúrái a Magyar Ifjúságban jelentek meg. A hetvenes években a Pajtáson és a Népszaván kívül főleg a Fülesben és a Pesti Műsorban jelentek meg képregényei. 1988-ban hozta létre saját lapját, a Botondot, és ebben már saját figurái játszották a főszerepet. Munkáit számos alkalommal állították ki, és állandó résztvevője a 2004 óta rendszeressé vált kollektív képregényes tárlatoknak.
Mányai Zsuzsa (Mányai Klára Anna, 1949-1999)
színésznő. 1971-ben végzett a Színház- és Filmművészeti Főiskolán. Azonnal a Nemzeti Színházban és a Vidám Színpadon kezdett játszani. Egyidejűleg tagja lett a Magyar Filmgyártó Vállalat társulatának. Haláláig a Fővárosi Operettszínházban játszott. Elsősorban komikai szerepeket vállalt, valamint karakterszerepekben is fellépett (Fuss, hogy utolérjenek!, A szeleburdi család, Akli Miklós).
Dukay Barnabás (1950)
Erkel Ferenc- és Bartók–Pásztory-díjas zeneszerző, pedagógus, egyetemi tanár. 1969–1974 között a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola hallgatója volt. 1991–1995 között a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem Budapesti Tanárképző Intézetének tanára volt. 1994-től a Magyar Zeneszerzők Egyesületének tagja. 1995 óta a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem zeneelmélet tanára.
Takagi Vataru (1966)
japán színész. Legismertebb szerepei animékhez köthetők, de több filmben is vállalt mellékszerepeket (Vasember , A múmia visszatér, Pánikszoba).
Matt LeBlanc (1967)
Golden Globe-díjas amerikai színész. Legismertebb alakítása Joey Tribbiani karaktere volt a rendkívül népszerű Jóbarátok, és a kevésbé sikeres Joey című sorozatban. Ezért a szerepéért háromszor jelölték Emmy-díjra, és háromszor jelölték Golden Globe-díjra. Jelenleg több színházban is játszik.
Mihály Péter (1979)
színész. 1999-től a zalaegerszegi Nádasdy Kálmán Színészképző stúdió növendéke volt. 2003-tól a Hevesi Sándor Színház társulatának tagja. A színészképző stúdióban 2003 és 2005 között Ilyés Róbert mellett tanársegédként dolgozott, 2010-től kurzusokat tart és drámapedagógusként is tevékenykedik, a nagykanizsai Piarista Gimnázium drámatagozatának társalapítója. 2019-től a Hevesi Sándor Színház ifjúsági programjának (Tantermi Deszka) vezetője. Színészi munkája mellett rendezéssel is foglalkozik.
Brad Renfro (1982–2008)
amerikai színész. Első filmje John Grisham bestselleréből készült, azonos című Az ügyfél volt, azóta számos mozifilmben szerepelt. 2008. január 15-én holtan találták Los Angeles-i otthonában. Mindössze 25 évet élt (Irány a Mississippi!, Gyilkosság másodállásban, Amerikai álom).
Ezen a napon halt meg:
Dugonics András (1740-1818)
író, piarista pap és tanár. Életműve leginkább irodalmi szempontok alapján ragadható meg, hiszen hagyatékának túlnyomó részét regények, színművek alkotják. Fő művének a kortársak által nagyra értékelt, ám az utókor által elfeledett Etelka tekinthető. Tankönyvíróként áttekinthető, jól strukturált könyveket készített, melyek korának színvonalán álltak (Troja veszedelme, A szerecsenek, Szittyiai történetek).
Carl Ernst Christoph Hess (1755-1828)
német rézmetsző. Eleinte kardműves, azután vésnök, majd rézmetsző lett. Augsburgban és Düsseldorfban töltött tanulóévei után Münchenbe ment (A vásári árus, Szent család, Az utolsó ítélet).
André Chénier (1762-1794)
francia író, költő. Elégiákat és eklogákat írt antik mintára, újkori Homérosz akart lenni. Tibullust, Propertiust és Theokritost utánozta. Első verseiben nemes egyszerűség és egészséges érzékiség egyesülnek. Életében csak két költeménye jelent meg nyomtatásban. Számos kéziratot hagyott hátra, az irodalomtörténet mítikus alakja lett annak ellenére, hogy induló költői pályáját erőszakosan félbeszakította a történelem. A költők a romantika előfutárának tartották. A Forradalmi Törvényszék előtt nem kért védőügyvédet, a nép ellensége vádjával halálra ítélték (Coigny kisasszonyhoz, Elégies, Himnusz a felkelő svájciakhoz). ––> Giordano: André Chénier – az Operában
Samuel Taylor Coleridge (1772–1834)
William Wordsworth-szel együtt az angol romantika alapítója, a „tavi költő”. 1797 és 1798 között volt a legtermékenyebb a versfaragásban. Legismertebb költeménye az Ének a vén tengerészről és a Kubla kán, valamint az Irodalmi életrajz című prózai műve.
Maria Szymanowska (1789-1831)
lengyel zeneszerző, zongoraművész, zenepedagógus. Egyike volt a 19. század első zongoravirtuózainak. Végigutazta Európát, elsősorban az 1820-as években, mielőtt végleg letelepedett volna Szentpéterváron. Az orosz birodalmi fővárosban a cári udvar számára komponált, hangversenyeket adott, zenét tanított és befolyásos szalont vezetett. Művei – elsősorban zongoradarabok, dalok és más kisebb kamaraművek, csakúgy mint az első lengyel hangversenyetűdök és noktürnök – a Chopin előtti korszak jellemző alkotásai (Divertimento hegedűre és zongorára, F-moll polonéz zongorára, 5 historikus dal).
Feszl Frigyes (1821-1884)
építész, a magyar romantikus építészet egyik legjelesebb mestere. Hild Józsefnél tanult. 1839-ben kapta meg vándorkönyvét, utána József bátyjával együtt beiratkozott a müncheni Képzőművészeti Akadémiára. 1844-ben tértek haza (Pesti Vigadó épülete, Luczenbacher-sírkápolna – Szob, Mayer-ház).
Abonyi Árpád (Csiba, 1865-1918)
író, drámaíró, újságíró. Jogtudományi tanulmányokat Kolozsvárott folytatott, a jogi egyetem befejezése után az újságírói pályára lépett. 1896-tól több újságnak dolgozott. Tagja volt a Petőfi Társaságnak. Regényeket, ifjúsági műveket és színdarabokat írt (Füst, Hírnév, A vörös Regina).
Sergio Failoni (1890–1948)
főként Magyarországon alkotó világhírű olasz karmester, gordonkaművész. 1908-tól zeneszerzést a milánói konzervatóriumban tanult. Két évig Arturo Toscanini asszisztense volt a Milánói Scalában, majd a genovai operaháznak lett első karmestere. Az operairodalom nagy német mestereinek népszerűsítésével alapozta meg hírnevét. 1928-tól Budapesten dolgozott, lelkes népszerűsítője volt Bartók Béla és Kodály Zoltán műveinek.
Otto Dix (1891-1969)
XX. századi német festőművész. 1910-1914 között Drezdába járt a szász Nagyhercegi Iparművészeti Iskolába. 1912 és 1914 között több olyan kiállítást látogatott meg, amelyek döntő hatással voltak művészi fejlődésére, hatott rá Vincent van Gogh és a futurizmus, lelkesedett Friedrich Nietzsche filozófiájáért, a festménygaléria régi mestereivel veszekedett.
Cselényi József (1899–1949)
színművész, aranykoszorús magyar nóta-énekes. Az első világháború idején katonaszínházat alapított, ott rendezett és játszott. Hazatérése után vizsgát tett a Színészegyesületben. 1919-ben a Műszínkörhöz, 1920-ban a Budai Színkörhöz szerződött. 1921-ben az Óbudai Kisfaludy Színházban játszott. Népszerűek voltak rádiós szerepei; számos hanglemez készült vele.
Illés Endre (1902-1986)
elbeszélő, drámaíró, könyvkiadó igazgató, műfordító, műkritikus. Írói tehetségére Mikes Lajos figyelt fel. A Pesti Naplóban és Az Estben jelentek meg első elbeszélései. Első novelláskötetében az érett elbeszélő biztonságával elemezte az emberi érzéseket. Ekkor már a Nyugat megbecsült kritikusai és esszéírói közé tartozott. 1957-től igényes és hozzáértő igazgatója a Szépirodalmi Könyvkiadónak (A mostoha, Árnyékrajzok, Erős fényben).
Witold Gombrowicz (Witold Marian Gombrowicz, 1904–1969)
lengyel regényíró, novellista és drámaíró. Írói próbálkozásait az 1920-as években kezdte meg. A két világháború közötti Lengyelországban írta meg Ferdydurke című regényét, amely máig nagy népszerűségnek örvend. A második világháború kitörése Argentínában érte, ahová egy hónappal korábban utazott egy új óceánjáró hajóval, és úgy határozott, hogy Buenos Airesben marad. 1963-ban tért vissza Európába (Transz-Atlantik, Testamentum, Cselédlépcsőn).
John Schlesinger (John Richard Schlesinger, 1926-2003)
Oscar-díjas angol filmrendező. 1956 és 1959 között a BBC-nek forgatott dokumentumfilmeket. Első munkája, az Első szerelem Arany Medve-díjat kapott. 1964 és 1966 között a Royal Shakespeare Company és a londoni Aldwych Színház rendezője volt. 1969-ben az Éjféli cowboy volt az első amerikai filmje, ez Oscar-díjban részesült. 1971-ben a Vasárnap, átkozott vasárnap című filmjét Oscar-díjra jelölték. (Maraton életre-halálra, Külön asztalok, Szemet szemért).
Dobos László (1930-2014)
Kossuth-díjas szlovákiai magyar író, szerkesztő, műkritikus, politikus, a Digitális Irodalmi Akadémia alapító tagja. 1958–1968 között az Irodalmi Szemle főszerkesztőjeként működött, 1968–1971 között a Csemadok elnöke volt. Fő érdeme az, hogy mind tollal, mind cselekedeteivel sokat tett a csehszlovákiai, majd a szlovákiai magyarság anyanyelvi kultúrájának fennmaradásáért (Messze voltak a csillagok, Földönfutók, Évgyűrűk hatalma).
Ütő Endre (1937-2017)
Liszt Ferenc-díjas operaénekes (basszus), színigazgató. A Liszt Ferenc Zeneakadémián ének tanszakán 1957 és 1964 között tanult. A végzés után a római Accademia di Santa Cecilián folytatta zenei tanulmányait. 1963-tól 1996-ig A Magyar Állami Operaház magánénekese volt basszus szólamban, 1991-től 1995-ig pedig az Opera főigazgatói tisztségét is betöltötte.
Bajnok Béla (1937-2020)
szobrászművész. Kőfaragó szakmunkás lett Gyulán, később kitanulta a kőszobrászatot a Képzőművészeti Kivitelező Vállalatnál. Minden kőből készült későbbi köztéri szobrát maga kivitelezte, a fa is végig közel áll személyiségéhez. A hetvenes években több bronz kisplasztikát készített, s ezzel együtt vált kitűnő, igényes és elmélyült érmésszé (Siratók, Villon, Áldott állapotban).
Oláh János (1942-2016)
József Attila-díjas költő, író, szerkesztő, a Kilencek költőcsoport tagja. Irodalmi pályája 1969-ben az Elérhetetlen föld című versantológiával indult. Verseiben kevés képet használ. Legfontosabb költői eszközei: lakonikus mondatok, párhuzamok, gondolati paradoxonok, ellentétek. Reflexiós, meditatív hangulatú regényeiben gyermekkori emlékeit dolgozta fel (Fordulópont, Por és hamu, Csókold meg a csizmám!).
Matus György (1945-2018)
Déryné-díjas színész. Miskolci amatőr színjátszóként Dózsa György szerepében, a Kazincbarcikán megrendezett színházi találkozón fedezte fel Kazán István, és az általa alapított és akkor induló Bartók Színházhoz ajánlott neki szerződést. 1974-től a Miskolci Nemzeti Színház társulatának volt egyik vezető színésze. 1998-tól haláláig a székesfehérvári Vörösmarty Színház művésze volt. Pályafutása alatt több mint 160 szerepet játszott el.
