Aegon-est a nanopróza körül – Podmaniczky Szilárddal

[Török Ferenccel, Balázs Elemérrel és Fenyvesi Mártonnal]

a papiruszportal.hu archívumából

Szerző: PP

A 22. előadásához érkezett a Képzett társítások sorozat a Nemzeti Gobbi Hilda Színpadán. Alföldi Róbert vendége Podmaniczky Szilárd író – akinek Szép Magyar Szótár címmel új kötete lát napvilágot a könyvfesztiválra – és Török Ferenc rendező – aki különleges, újszerű filmnyelvet teremtett a Koccanás című filmjében – volt. A hosszabb és a nanozenét Balázs Elemér (dob) és Fenyvesi Márton (gitár) szolgáltatta.

Lőttem két nenét! – kezdi a vicc szerint az egyszeri vadász otthon az élménybeszámolóját. Szerencsére ilyen nenéről szó sem esett (svájci néniről viszont igen) az Aegon-esten, a nano-ról azonban annál inkább, mivel Podmaniczky Szilárd sűrű áprilisi budapesti látogatásainak apropóját frissen megjelent kötete, az ötezer címszavas Szép Magyar Szótár adja. A heroikus kihordású (öt évig heti 20-20 szócikk) mű motivációiról, fogantatásáról, félidőben kapott díjáról (2006, a Mikes Kör Magyar Irodalmi Figyelő díja – Hollandia), Czigány Lóránt laudációjáról (a nanopróza is az ő kifejezése) a könyvfesztiválon és az Aegon-esten hallottak alapján most már némi fogalmam van. Kiderült, Podmaniczky matematikai ihletettség terén Banga Ferenchez hasonlóan csipetnyi mániákus vonásokat mutat, ez a jól kigondoltan és megvalósítottan, ábécémetszetekben feldolgozott, digitális-manipulált (mármint kézzel végre- és meghajtott) szótáríró „programjáról” végképp elmondható. De Podmaniczky már rég nem lenne önmaga, ha ezen jól felépített séma szabályait nem szegné meg: Alföldi folyton az abajgat szóval abajgatta vissza-visszatérően, ugyanis a szerző az A betű első szócikkeként rögtön vis maiorral kezdte: mivel nem szereti és nem használja az abajgat igét, ezért nem is lett belőle nanoszócikk. Bezzeg a második abálból… Mint elmondta, matematikusvénája miatt logikai bukfenccel szereti kitekerni e kis elbeszélőforma utolsó mondatát, így az átlagban három-négy mondatos, a végéig logikusan felépített nanopróza lezárásaként mindig ilyen-olyan; vidám, keserű, melankolikus hangulatú stb. csattanót kapunk.

O mint olvas

Az est másik vendége a kitűnő humorú Török Ferenc volt, aki beszélt Podmaniczkyhez fűződő nagyon jó viszonyáról, barátok, s valóban félszavakból is megértik egymást, ezért is fordulhat elő, hogy közösen írnak forgatókönyveket. A „nagyokhoz” a rendező nem mer ilyen szabadon közelíteni, egy Spiró-írást például inkább csak adaptál, akkor viszont (mint a Koccanásnál) a formanyelvhez vagy máshoz nyúl hozzá mélyebben. Shakespeare-t pedig egyelőre nem akar rendezni, ahhoz nagyon fiatalnak és képzetlennek tartja magát. Szó esett arról is, hogy két kulturális sokk is érte az utóbbi időben: az egyik az volt, amikor első színházi rendezését (Apacsok, Radnóti) a bemutató után néhány héttel újra látta – a színészek által önjáróvá vált darabra alig ismert rá. Emiatt úgy érzi, most egy ideig nem rendez színpadon. A másik sokk pedig egy Szilárdnál töltött házibuli másnapján érte, kilépve az író lakásából, a szemben lévő bejárati ajtón megpillantotta a feliratot: Özv. Török Ferencné… Persze megismerkedésük is szóba került, ahogy a fővárosi rendező vidéki dokumentarista anyaggyűjtése is. Azt például a Szezon megrendezése előtt el sem tudta képzelni, hogy valaki pornószínészi életcélt tűz ki maga elé. Na, ebben is segített a számos műfajban és a nagybetűs (pl. ABÁL) rög-/nanovalóságban is otthon lévő író.

Shakespeare-t még nem

Az Aegon-esteken, bármilyen jó is éppen a szöveg, sokszor kapunk vizuális csemegét is: most részletet láthattunk a másképp mozgó filmből, a Koccanásból és egy sziporkázó Podmaniczky–Török tandem szövegrészletet-jelenetet a Szezonból:

„Napoztok, frankón? Süt, mi? Keményen.”

Az egyébként is többnyire igen jó összekötő-elmélyítő zene most kitűnően szólt Balázs Elemér (dob) és Fenyvesi Márton (szóló- és akusztikus gitár) jóvoltából, nagyobb és kisebb blokkokat adtak elő. Az különösen tetszett, amikor Podmaniczky D és G betűs szócikkeit összekötötték, nanozenéjükkel felnőttek a miniatűr novellákhoz. Ja, és ha valakinek történetesen a képzőművészet hiányzott volna, az a beszélgetés során – ha éppen nem a filmrészlet ment – kivetítőn nézegethette Igor Lazin a szótárhoz rajzolt iniciáléit. Remek est volt.

Podmaniczky Szilárd

1963-ban született Cegléden. Matematikát tanult a Budapesti Műszaki Egyetemen és a Szegedi Juhász Gyula Tanárképző Főiskola matematika–fizika szakán.
Íróként műfaji sokszínűség jellemzi: regény, novella, vers, forgatókönyv, dráma, mese, hangjáték, szociográfia. 2006 óta tagja a Magyar Mozgókép Közalapítvány Játékfilmes Szakkollégiumának, s 2006-ban lépett be a Szépírók Társasága Egyesületébe. Kétszer kapott Soros-ösztöndíjat, 1994-ben és 2001-ben, NKA-ösztöndíjat pedig 1996-ban, 2004-ben és 2006-ban. 2005-ben megkapta a svájci Landis & Gyr Alapítvány művészeti ösztöndíját, ennek köszönhetően több hónapig Svájcban dolgozott.
Legújabb könyve, a Szép Magyar Szótár 2003 szeptemberében indult útjára, a sorozatban jelentős szerepet vállalt az Élet és Irodalom azzal, hogy a születő szócikkekből hétről hétre közölt néhányat. A teljes mű, amely közel ötezer szócikket tartalmaz, a 2009-es Budapesti Nemzetközi Könyvfesztiválra lát napvilágot Igor Lazin grafikusművész 37 iniciáléjával. A nyilvánosság előtt születő könyv anyaga öt év alatt több százezer olvasóhoz eljutott. Ennek köszönhető, hogy Podmaniczky Szilárd 2006-ban megkapta érte a hollandiai Mikes Kör Irodalmi Figyelő Díját, amit minden évben egyetlen műnek ítélnek oda, ezúttal Czigány Lóránt laudációja alapján.
A szótár szövegeihez más művészeti ágakban dolgozó kortárs művészek is inspirációs alapot találtak. Ulrich Gábor kecskeméti animációs rendező filmet készít Máté Gábor színművész közreműködésével. A budapesti székhelyű, fiatal színművészek által létrehozott KoMa Színház társulata installációs előadást hozott létre a szótár szövegeiből, az első előadás várhatóan a 2009-es Múzeumok Éjszakáján, a Szépművészeti Múzeumban lesz. A Magyar Rádió Rádiószínháza Solténszky Tibor vezetésével hangjáték formában is elkészíti a szótárt, Csuja Imre színművész közreműködésével.

Könyvei:
Haggyatok lótuszülésben (1993, kisregény és elbeszélések)
Megyek egy kört az alvázon (1996, novellák)
Vastag Sapka (1998, tárcanovellák)
Képlapok a barlangszájból (1999, nanoprózák)
„…hidraulikus menyasszony…” (2000, versek)
Két kézzel búcsúzik a leopárd (2001, regény)
Teljes hasonulás (2002, szociografikus gyermektörténetek Csoszó Gabriella fotóihoz)
Feltétlen emberek (2003, tárcasorozat)
Időntúli hétméteres (2004, regénytrilógia)
Gumiharangok (2005, novellagyűjtemény)
Ahogy a kisnyúl elképzelte (2005, mesék)
Idegpályáim emlékezete (2006, önéletrajzi novellák)
Láthatatlan Szeged (2006, háromnyelvű helytörténeti fotóalbum)
Lássuk a Medvét (2007, mesekönyv)
Hutchinson rugói (2007, regény)
A Magritte-vázlatok (2008)

Filmes munkák, amelyekben forgatókönyvíróként vagy dramaturgként dolgozott:
Bollók Csaba: Észak-Észak
Tóth Barnabás: A szerelem meg hal
Török Ferenc: Szezon
Bollók Csaba: Miraq
Dettre Gábor: Tabló
Cserhalmi Sára: Szűken-szépen

A Gumiharangok című kötetből 8 novellát filmesített meg 2008-ban a Színház- és Filmművészeti Egyetemen Grunwalsky Ferenc osztálya, ugyanebben az osztályban kortárs magyar irodalmat tanított.

Színdarabok:
Szégyen (Solymosi Bálinttal közösen)
Ezüst Csokoládé; Beckettre várva. Ez utóbbit az RS9 színház játssza a 2008/2009-es évadban

Fontosabb díjai:
2000 Év Könyve díj a Képlapok a barlangszájból c. kötetért
2001 Déry-díj
2001 Bárka-díj
2006 a Mikes Kör Magyar Irodalmi Figyelő díja (Hollandia)
2007 Pro Literatura díj (két évtizedes irodalmi publicisztikáért)
2008 József Attila-díj
2009 Szeged város Kölcsey-díja

Ötletgazda, a sorozat szerkesztője, szervezője: Eszéki Erzsébet