Hús-vér románc: „kinek a mandarin, kinek a kokain…

Vad Fruttik: Egy éjszaka Bohémiában

a papiruszportal.hu archívumából [2008]

Szerző: géppuskaláb

…ennyi múlik az ember hajlamain”. A Vad Fruttik évek óta szórja cukorkáit és sziporkáit a legkülönbözőbb helyeken: gólyabálokon, kisebb bulikon, illetve nagyobb fesztiválokon. A kezdő zenekarok pénztelensége azonban üvöltött az érdekes, ám csupán jóindulattal videoklipnek nevezhető felvételeikről, melyek a Youtube-on igen nagy népszerűségnek örvendenek. Számos tehetségkutatót nyertek már zenekarként, legjobb dalszövegért, énekhangért. Most pedig itt az új lemezük, mely a CLS Kiadónál jelent meg.

Antré

„Nincs semmi baj,
csak a fejemben nem szűnik a monoton zaj,
Asszem jól vagyok,
A testem virul, a lelkem kicsit halott” (Kemikáliák)

Az első lemezükkel, Rózsikámnak digitálisan, még nem robbantak be igazán a hazai popzenei életbe, de egyes számaikat már játszották a zenecsatornák. Kisebb-nagyobb sikereket elértek: Szerelmes dal című szerzeményüket sűrűn játszották a rádiók, rákerült egy válogatáslemezre is, akárcsak a bohém-idétlen Sárga zsiguli. A Youtube-on a legnépszerűbb felvételük (közel félmilliós letöltés!) a Nekem senkim sincsen, melynek angol változatával próbálkoztak tavaly a Popkommon, és ez is felkerült több válogatáslemezre. Az egyik tévécsatorna ajánló műsorában elmondták, hogy a minimalista „klipnél” anyagilag egyszerűen ennyi tellett, szerették volna feltenni a számot a netre, s jobb híján ehhez egy videokamerát és Likó Marcell világba ordító képét használták fel. Országosan egyre ismertebbé válnak, 2008-ban szinte az összes nagyobb fesztiválon felléptek. Ez a belépő nem olyan tré.

Mi ez a jó jazz?

„Egy fekete-fehér zenekar a szivarfüstben ázik,
Azt sugallják nincs holnap, ez a tudatunkba mászik,
Teljesen felszabadít ez a mögöttes tartalom,
Ma este nem aggódom, fő a nyugalom.” (Mi ez a jó jazz)

A nyitó nóta, de az egész lemez egyfajta modern tánczenei vonalat követ. Shadowsra, néha a Bergendy Szalonzenekarra, urambocsá a Stúdió 11-re emlékeztető (gitár)hangzás, dzsesszes-füstös beütésekkel, lüktető, táncra csábító ritmusokkal, erőteljes és ironikus, intelligens, olykor eredeti szövegekkel, énekkel, zenei és szövegbeli gegekkel. A neten barangolva nem tudtam eldönteni, hogy amit a Vad Fruttik művel, az véresen komoly vagy paródia. Az Egy éjszaka Bohémiában rövid, de velős anyagának meghallgatása után sem lettem okosabb. Jópofa, komoly és szándékosan giccses szövegek „(mikor csókra nyílik a szád” – Kicsit lassabb) váltakoznak akár egy számon belül is, s az ember nem tudja, hogy a Vad Fruttik mikor veri át, melyik az igaz arcuk.
A lemez hangulatát és tematikáját jól felvezető első két szám (majd a velük rokon ötödik, a Tánc is ebbe a sorba illeszkedik) után jön két nagyon erős felvétel: a Kicsit lassabb és az Izabella. Érdekes zene és szöveg feszül egymásnak. Az ironikus jelző az Izabellára (Izabella, te kövér nő, megőrjítesz, te drága, / te vagy a férfiak egyetlen, igazi nőideálja”; „Bele fogok dögleni a nagy-nagy örömmámorba, / míg orgazmusaink csúcsain azt üvöltöm: trallala!”) kevés, a vad elragadtatást a végletekig fokozzák, a dal a KFT Elizabeth és egyéb hasonló, a feministák szerint hímsoviniszta nóták színvonalas folytatója, árnyalója fergeteges zenével és frappáns szöveggel.
A Bús szamba szintén giccsesen indít („Az idő múlik, az óra ketyeg, / kérlek, hadd maradjak veled! / Messze jár a színes nyár, / A hajam lassan őszül már”), nem hozok példákat a korábbi évtizedek e tárgyú magyar felhozatalából, mely mintha újra a fénykorát élné (ennek egyik vetülete, hogy a hatvanas években kedvelt, egyszámos énekesnő ma mobil protézist reklámoz a tévében stb.), majd egészen máshova jut el, a shadowsos gitártól a basszus szubtartományáig, a nyálas szövegtől a valamiről szólóig:

„Bizony, mi is megvénülünk egyszer,
és végzünk az ifjonti lázzal,
ajtónkon kopog a kaszás,
s mi tudjuk, nem edénnyel házal,

Tekerjük feljebb a hangerőt,
talán fiatalabbak leszünk,
a halálnak meg kiáltsuk ki:
semmit sem veszünk!” (Bús szamba)

A Tankcsapda Mennyországára reflektáló sor mellett jellemző a szöveget kísérő lalázó vokál, ami megint a kezdeti szirupos szöveget idézi – mintha tényleg Bohémiában lennénk.
Komoly és borongós dallal folytatódik a lemez, az előző szám negédessége nyomokban sem fedezhető fel a Kemikáliákban. A gépies zene is erősíti a depresszív hangulatot, nem véletlenül született belőle klip (klasszikus „kakasnyalót” nyaló csajokkal), nagyon jó szám a korábbi táncos nótákat annulláló zenei brutalitásával, az egyik kedvencem. Egy nagyon korai előzménye talán a Kontroll Csoport Fényes bogarak-ja. Az Úgy fáj az ironikus kezdés után („jaj, de nehéz most boldognak lenni, / vasárnap…”) egyfajta visszatérés a Nekem senkim sincsen alapérzéséhez, a lemezen végigvonuló tánczenéhez képest agresszív refrénnel.
A Hervadó virágok felütése megint Szécsi Pál korszakára emlékeztet. Mielőtt azonban bosszúsan léptetnénk a lejátszón (meleg szél zúg a lankadt lombokon” – közben harangütés, brrrr), a mélabús szöveg rém kínos sorai közt ilyen csemegék bújnak meg: „mert minden szívben ott lappang a tam-tam”, igazi vérbő paródiát adnak elő. A cédét záró, lódobogással kezdődő, de szalonzenével folytatódó Forradalom nekem kissé kidolgozatlannak tűnik, a Che Guevara-s nekibuzdulást nem érzem sem valóban forradalminak, sem igazán viccesnek.
Mindent egybevetve érdekes színt képvisel a Vad Fruttik az általa lesújtóan érdektelennek és igénytelennek tartott magyar popzenei palettán. Nem rajongok a tánczenéért, de ez a fajta változata, a jó énekessel, eredeti szövegekkel, a magunkon is röhögni tudó attitűddel kitűnő, kellemes perceket szerezhet hallgatóságának.

Vad Fruttik – Egy Éjszaka Bohémiában

CLS, audió CD, SA159-2