BMC: Satie és Liszt egy lemezen

a papiruszportal.hu archívumából

Szerző: Lehotka Ildikó

A BMC Records három új komolyzenei kiadványa közül Ránki Dezső és Klukon Edit kétzongorás felvételét ajánlom elsőként a zenehallgatóknak.
Két művet tartalmaz a lemez, Erik Satie Socrate és Liszt Ferenc Via crucis című darabját. Mindkét kompozíció a zenei puritanizmus eszközeivel él, mindkettő a lélek elcsendesülését fejezi ki sajátos megfogalmazásával.

Minimalista zene maximalista eszközökkel

A 19–20. század fordulóján alkotó Erik Satie (1866–1925) a meglepetések embere. Mivel tanulmányait meg kellett szakítania – nem tartották megfelelőnek zenei fejlődését –, bárzongoristának állt. Erik SatieAz örök lázadó, Debussy barátja, a fiatal francia zeneszerzők példaképe lett. Egyedül, puritán körülmények közt élt, saját magát mint „szegény úr” aposztrofálta. Sokszínű, de ellentmondásos egyéniségéhez tartozott többek között az is, hogy belépett a kommunista pártba.
ő is, mint sokan a századfordulón, kísérletező zeneszerző. Keresi az utat, a kiutat a késői romantikából, de nem akar impresszionista zenét sem írni (illetve antiimpresszionistát szerez). Művei címével még ma is sokkolóan hat: Ernyedt prelűdök (egy kutyáról), Valódi ernyedt prelűdök (az előző kiegészítéseként), Darabok körte formában. Erik Satie stílusában fellelhető a kávéházi zene és a dzessz elemeinek használata, de a most megjelent cédén a zeneszerző minimalista zenei kifejezésmódjába hallgathatunk bele.
A John Cage által kétzongorásra hangszerelt Socrate, mely 1919-ben készült, a drámai szimfónia műfaji megjelölést kapta. A három tételből álló darab dallam- és harmóniavilága igencsak rendhagyó. A dallamvezetés szinte kizárólag szekundokból áll. Ez olyan érzést kelthet a hallgatóban, mintha egy pasztellszínekből összeválogatott, kígyózó gyöngysort felejtettek volna valahol, letűnt időkben. A dallam harmonizálása sem a megszokott: nem a hagyományos, egymásból következő akkordokat halljuk, hanem mindig valami meglepő fordulattal találkozunk.
A három tétel hangzásvilága rokon, a végletekig leegyszerűsített dallam és kísérete a régmúlt korokig vezet vissza. A tételek tempója is csak hajszálnyira különbözik egymástól. A művet a belső rezdülések, történések, apró mozgások viszik előre. A darab folyamán ne keressük az adott tételcímeket megjelenítő, arra utaló hangzásvilágot: hiába a program megadása, az csak jelzésértékű.
A műből – meglepő módon – sok felvétel készült külföldön, Klukon Edit és Ránki Dezső előadása a legjobbak közé tartozik. Az előadói problémákat felvető három tétel egyik nehézsége, hogy szinte szándékosan egy dinamikai skálán mozog. A piano ezernyi fokozatát kell megszólaltatni, ami csak keveseknek sikerül, a ritmika sem lehet erőltetett. Nagyon nehéz a Socrate minden pillanatát úgy előadni, hogy ne váljék unalmassá, egysíkúvá, de ne is legyen tolakodó, ne akarjon az előadó többet és mást mondani, mint amit a zeneszerző leírt. Klukon és Ránki a legnemesebb módon oldották meg a feladatot.

A vallásos Liszt

Liszt Ferenc Via crucis című művében szintén a letisztultság, nemes egyszerűség zenei nyelvezetét használja kifejezőeszközként. Liszt vallási elkötelezettségét ismerve ez érthető, de szimfonikus és csillogó, néha virtuozitás-központú zongoraművei mellett egy másik véglettel találkozunk.
Érdekes és egyedülálló a romantikában a mű előadásának többféle lehetséges változata. A Rómában elkezdett és Budapesten befejezett darab énekhanggal és zongorával vagy orgonával, énekhang nélkül orgonán vagy zongorán szólaltatható meg. A kétzongorás változat talán a legszemélyesebb és – a szó legnemesebb értelmében – legegyszerűbb megszólaltatást teszi lehetővé az előadók számára, mellyel a művészek éltek is.
A modális harmóniák jellemzik ezt a művet a Liszt zenéjére jellemző dallam- (három- és négyhangos motívumok) és akkordfordulatokkal (harmadik, hetedik, kilencedik stáció, nyolcadik stáció: A jeruzsálemi asszony, a negyedik és hetedik stáció lebegő kromatikája, amely a földöntúliságot ábrázolja stb.).
Az első stáció (Jézus halálra ítélése) sürgetése, fenyegetése/fenyegetettsége és az ellentét az azt követő egyetlen szólam között (ártatlan – énekelné a basszus) megdöbbentő hatást kelt a két zongorista előadásában, ugyanígy a harmadik stáció ritmikája és a Stabat Mater szövegű angyali dallam. Ugyanez a kettősség érzékelhető a tizenegyedik stációnál is (Jézust keresztre feszítik).
A hatodik stáció, annak koráldallama, mely többek között Bach Máté-passiójában és a 44. kantátában is megszólal (O Haupt voll Blut und Wunden), számomra a legszebb pillanatokat tartogatták: a korált nem szakítják meg, nem pihentetik a sorvégeket, bár Liszt ezt előírta, és természetesen hagyomány is (a másik koráldallam esetében is ezt tapasztalhatjuk). Az első meghallgatás után/közben furcsállottam – hiába, a megszokás nagy úr –, de ebben az értelmezésben talán még szebb, pátosszal telibb, meggyőzőbb.

Nagyon mívesen felépített előadást kapunk Klukon Edittől és Ránki Dezsőtől. Míg a két művész a Satie-darabban a két Fazioli zongora hangszínével és pianóival éri el a zenei kifejezést, addig a Via crucisban a hatalmas, mindent elsöprő, elementáris fortét is a mű megértésének szolgálatába állítják, a tizenegyedik stáció zúgó akkordtömbjeit kell elsősorban megemlíteni. Azonban ebben a műben is, mint a Socratéban, a piano ezerszínű használata a legjelentősebb, különösen a második stációban. Mindenhol gyönyörűek az unisono részek, azok belső dinamikai és ritmikai megoldásai. A nyolcadik stáció egy hangból először hangközzé, majd akkorddá fejlesztett dallama is az érzékeny, Liszt által megálmodott, minden zenei folyamatot ábrázoló előadásmódot dicséri.

A kísérőfüzet Dolinszky Miklós nagyszerűen megírt, szakavatott, tömör tanulmányát tartalmazza. Sajnálatos módon a magyar nyelvű tájékoztatóban Sztravinszkij és Schönberg nevét az angol átírás szerint használják, Sztravinszkijnál ez még csak-csak magyarázható az emigrációval, de Schönberg saját maga is így írta nevét. Hiányolom a tételek, műfaji megjelölés közlését magyarul, hadd ismerkedjen a külföldi vásárló nyelvünkkel. A kísérőfüzet címlapja a két művész fekete-fehér portréját ábrázolja, igazodva és sugallva a két mű bensőségességét, egyszerűségét, letisztultságát.

Nagyon jó ötlet, hogy a Via crucisból néhány hangnyi dallam a borítóra került (a tizenharmadik stáció részlete, a 19. ütemtől).
A papírborító praktikus, a kísérőfüzet könnyen kivehető és nem gyűrődik visszarakáskor. Kellemes a borítón látható kép és a színe, szintén idézve a lemez hangulatát.

Klukon Edit és Ránki Dezső 1985 óta játszik rendszeresen együtt. Az azóta eltelt évek alatt eljátszották a négykezes és kétzongorás zeneirodalom remekműveit: a többi között Mozart, Schubert, Brahms, Debussy, Ravel, Grieg zongoraduóra írt kompozícióinak legnagyobb részét. Különösen érdekes Liszt Faust-szimfóniájának eddig publikálatlan kétzongorás változata (a szerző által kiegészítve), valamint Liszt kétzongorás átirata Beethoven IX. szimfóniájából. Magyarországon és külföldön gyakran adnak koncerteket, például Salzburgban, Torinóban, Milánóban, Münchenben, Bonnban a Beethoven Fesztiválon; Párizsban, Londonban és New Yorkban.

Erik Satie: Socrate
Szimfonikus dráma 3 részben
Két zongorára átírta: John Cage

1. I. Szókratész portréja (A lakoma) 5.44
2. II. Az Ilisszosz partján (Phaidrosz) 6.45
3. III. Szókratész halála (Phaidón) 14.34

Liszt Ferenc: Via Crucis
A keresztút 14 állomása
Két zongorára

4. Vexilla Regis (Királyi zászló) 3.42
5. I. Jézust halálra ítélik 1.21
6. II. Jézus vállára veszi a keresztet 1.53
7. III. Jézus először esik el a kereszttel 1.18
8. IV. Jézus találkozik Szűz Máriával 1.43
9. V. Cyrénei Simon segít Jézusnak a keresztet hordozni 2.28
10. VI. Veronika kendőjét nyújtja Jézusnak 1.55
11. VII. Jézus másodszor esik el a kereszttel 1.19
12. VIII. Jézus szól a síró asszonyokhoz 1.50
13. IX. Jézus harmadszor esik el a kereszt súlya alatt 1.17
14. X. Jézust megfosztják ruháitól 1.30
15. XI. Jézust a keresztre szegezik 0.59
16. XII. Jézus meghal a kereszten 5.17
17. XIII. Jézus testét leveszik a keresztről 3.08
18. XIV. Jézus testét sírba teszik 4.15
    Összidő: 61.05

Előadók
Ránki Dezső – zongora (Fazioli grand, model F278)
Klukon Edit – zongora (Fazioli grand, model F278)

Produkciós adatok:
Felvétel: Phoenix Studio, 2004. október 22–23.
Zenei rendező: Tóth Ibolya
Hangmérnök: Bohus János
Vágás: Falvay Mária
Borító: GBMY – Szilágyi Lenke fotóinak felhasználásával
Portréfotó: Huszti István
Art-Smart: GABMER
Architect: Bachman Gábor
Producer: Gőz László
Executive producer: Bognár Tamás