a papiruszportal.hu archívumából [2005]
Szerző: Kerekes Tamás
A szerelem mindenkit megérint, és kinek boldogságot hoz, kit bánatba sodor… és ez is szerelem, amely később, az Idők távlatában megérinti a Szívet.
A nem is olyan tökéletesre sikeredett világ, amely számtalan csodát élt meg, de a – sajnos – múlékony szerelemnél felemelőbbet, nagyszerűbbet nem alkotott – írja a kötet utószavában a szerkesztő, az író lánya, Krúdy Zsuzsa.
„Az írók legszebb műveiket azoknak írták, akikbe szerelmesek voltak. Nem lehet szerelem nélkül maradandó és becses dolgot alkotni.”
…keresni fogsz… keresni fogsz a mezők illatában, a rozsföldek hajlékonyságában, az őszi reggelek ecetfavirág pirosságában…
Keresni fogsz, mint öregember az ifjúságát, de már akkor nem találsz meg… Járni, kelni, bolyongni fogsz… Keresel engem… vagy legalábbis a magzatot, akit szívem alatt hordok” – írja a gordonkahangú szerző Krúdy arról az érzésről, mely erősebb, mint a halál, és megrendítőbb, mint a földrengés.
Hogyan találkozott Krúdy a szerelemmel?
Nem vagyok regényhős, de komisz ember sem, ezért mindig a sors különös kegyelmének tekintettem, ha egy-egy nő engedelmes volt… Sohasem birkóztam harapó, karmoló, kétségbeesetten védekező parasztlányokkal… sohasem ígértem komolyan házasságot vagy örök hűséget hiszékeny, gyengéd nőknek. Szinte megvártam, hogy az alkalom letelepedjék elém, mint egy delelő lepke, amelyet kalapommal leboríthatok.
Szerelemvárás
Szerelmem… megfogta a kezem, ráhajtotta az arcát, megcsókolta, megsimogatta… már akkor tudtam, hogy eljössz, amikor még el se indultál… mikor hirtelen sok tányértörés, ablakcsörömpölés volt a házunkban… a védőszentek névnapján nem égett végig a gyertyám, a nagymosáskor nem fehéredett ingem… az öntött ólom nagyon furcsát mutatott karácsony éjjelén… E. szóltam magamban, ez évben elveszíted szüzességedet.
Csak óvatosan
Óvakodjatok… a holdvilágos arcú fiatal nőktől, a szende szüzektől, a sötétben vetkező szemérmesektől, hallgatag, tejszagú ártatlanoktól, a liliomlépésű hófehérektől
Egy tisztességes kérés
Minden jóravaló lánynak özvegyemberhez kellene férjhez mennie, mert az megbecsüli, a tenyerén hordozza, vadgalamb módjára szelídíti… az élet nem tréfa… semmit nem akarni, csak nyugalmat.
Semmit nem remélni, csak a holnapi jó időjárást. Senkiben nem bízni, senkinek nem hinni… csak élni, szeretni… egészségesnek lenni… kényelmes papucsot viselni, a tollas ágyban hálni. Boldog, hosszú öregséget élni… becsületesen átaludni az éjszakát… verekedni, kibékülni…
Eljönnél-e hozzám feleségül, gyönyörű virágszál?
Noha a sorok még akkor íródtak, mikor Zrínyi Ilona számított az utolsó igazi magyar nőnek, amikor Vak Béla még látott valamit a szerelemben és a bánatban, szivarcsikket gyűjtöttek rokkant huszártiszteknek, a Hónaposretek álmában is hallotta a hajnali harangszót, kapható volt a csíkleves, tölgyfa hordóból árulták az eperpálinkát, és Vendelin uram se felejtette el a különféle mustárokat, azért még most is a szerelem breviáriumának számít a Krúdy-összeállítás.
Krúdy Gyula: Szerelmeskönyv
Válogatta Krúdy Zsuzsa
Lazi Kiadó, Szeged, 2005
Szerkesztette a Lazi Bt. és Krúdy Zsuzsa
Kötött, 100 oldal,
ISBN 963 713 8250
Comments on “Krúdy Gyula szerelmeskönyve”