Névnapok: Emma, Emmi, Ezékiel, Galatea, Garfield, Gerold, Gilda, Girót, Kocsárd, Leó, Leon, Lionel, Malvin, Malvina, Orália, Timon, Zserald, Zseraldin, Zseraldina
Események:
1836 – Szentpéterváron bemutatják Nyikolaj Vasziljevics Gogol A revizor című művét.
1894 – Jules Massenet Werther című négyfelvonásos operájának premierje New Yorkban (Goethe Az ifjú Werther szenvedései című regénye alapján).
1911 – George Bernard Shaw Fanny első színdarabja című művének premierje Londonban.
1941 – Zürichben tartják az ősbemutatóját Bertolt Brecht Kurázsi mama és gyermekei című művének.
1967 – bemutatják a Casino Royale (Ian Fleming regénye alapján) James Bond vígjátékot David Niven és Peter Sellers főszereplésével.
Meghalt Paolo Veronese (Caliari, 1528?-1588) a 16. századi velencei festészet egyik legnagyobb alakja.
Veronai kőfaragó fiaként látta meg a napvilágot, ragadványnevét festő korában kapta szülővárosáról, s ezen a néven vált ismertté. Első mestere nagybátyja, Antonio Badile volt, de nála sokkal erősebben hatott rá az észak-olasz manierizmust képviselő Domenico Brusasorci. Első ránk maradt képei még Badile hatását mutatják, később képei Michelangelo stílusa iránti érzékenységét bizonyítja. Bibliai jeleneteket ábrázoló freskókat, táblaképeket festett, amelyek elsősorban egyházi épületek enteriőrjét díszítették. Nagyméretű kompozícióin a korabeli velencei polgárok nagy tömegeit ábrázolta. Képeinek tereit gyakran építészeti kulisszákkal tagolja, kompozícióinak minden részlete fontos, nem egyetlen motívumra épít. A fény és a kiegészítő színek használata elébünk varázsolja azt a 16. századi Velencét, amelyet az akkor élők láttak, amilyennek látták ők magukat. A velencei festők nélkül nem ismernénk igazán Velence aranykorát, s ebben nagy része van Veronese művészetének (A kánai menyegző, A meglepett Vénusz és Mars, Jézus keresztelője).
Meghalt Canaletto (Giovanni Antonio da Canale, „il Torino”, 1697-1768) itáliai festő és rézkarcoló.
Nagy erénye, hogy a városlátképek, a veduták műfaját teljesen új művészi magaslatokra emelte. Minden alkotása a részletek aprólékos kidolgozásáról tanúskodik. Gondos toll- és ceruzavázlatokat készített, amelyeket gyakran jegyzetekkel látott el. Korai művei, köztük az ún. Kőművesudvar a felszín és a textúra által nyújtott látványos hatások iránti vonzalmát tanúsítják. Később azonban az alapos részletkidolgozás és a térbeli pontosság iránti igény keményebb, sematikusabb ábrázolásmódhoz vezette, sokkal erőteljesebb ecsetkezeléssel. Ennek következtében a munkásságának vége felé keletkezett műveinek stílusa mesterkéltebb és szárazabb lett (Velencei látkép, Angliai látkép, Róma: Capitolium tér).
Meghalt George Byron (George Gordon Noel Byron, Lord of Newstead, 1788-1824) angol költő, az angol romantikus költészet egyik legismertebb képviselője.
Címét és vagyonát nagybátyjától örökölte. diákkorában jelentek meg első verseskötetei, a „Múlandó versek” és „A tétlenség órái”. Hamar elnyerte fiatal olvasók tetszését valamint rengeteg barátot és szeretőt szerzett magának. Gyönyörűségét lelte abban, ha botrányt okozhatott, féktelen, vad természetű volt, a komoly folyóiratok minden politikai oldalról szidalmazták. Már 1809-ben keletkezett verseiben szembeszállt Wordsworth és Coleridge romantikájával, s a felvilágosodás klasszicizmusát vallotta eszményképének. A „byronizmus”, a byroni hős individualizmusa, bágyadt közönye, nemes gesztusai és embergyűlölete nemzedékeken keresztül a romantika legfőbb ismérve és vonzereje volt. Európai körutazása után két híres beszédet mondott a parlamentben, a luddita géprombolók és az ír nép védelmében, ugyanakkor publikálta a Childe Haroldot (Don Juan, A kalóz, A sziget).
Meghalt Vaszary János (1867–1939) festőművész és grafikus.
A 19–20. század fordulóján és a 20. század első harmadában a képzőművészet európai irányait behatóan ismerte, s alkalmazta festészetében, grafikáin, gobelin munkáin. Összességében leginkább a francia posztimpresszionizmust, art nouveau-t és a hazai nagybányai plein air stílust lelhetjük fel alkotásaiban. A Mintarajziskolában kezdte tanulmányait, 1887 után előbb Münchenbe, majd Párizsba ment, s ott 1899-ben beiratkozott a Julian Akadémiára. Nagy hatással voltak rá Hollósy Simon és a körülötte csoportosuló nagybányai művésztelep festői, művészete azonban mindvégig francia ihletettségű maradt. Művészeti elveiről 1922-ben jelent meg könyve Természetlátás és képszerűség címmel (Katonák a hóban, Nő kerti székben, Színpadi jelenet). ––> Vaszary János gyűjteményes kiállítása
Megszületett Gózon Gyula (Groszman, 1885–1972) Kossuth-díjas színész, kiváló művész.
Fiatalon Rákosi Szidi magán-színiiskoláját végezte el. Pályáját ugyan Nagyváradon kezdte, ismertté akkor vált, amikor Nagy Endre szerződtette kabaréjához Budapestre. Egy évad után jött a Népopera, aztán megint a kabaré, majd 1919-ben a Király Színház tagja lett. Az operett mellett mindig vonzotta a drámai színjátszás: a Nemzeti Színház először 1935-ben szerződtette. A zsidótörvények őt is leparancsolták a színpadról, majd 1945-ben visszatért a Nemzeti Színházhoz, amelynek élete végéig tagja maradt. Összesen 90 filmben játszott főszerepet, filmalakításai méltán növelték népszerűségét. Hattyúdala az „Egy öreg színész emlékei” című írása volt, amely halála előtt nem sokkal jelent meg a Nők Lapjában (Ez a villa eladó, Fel a fejjel, Felmegyek a miniszterhez).
Meghalt Octavio Paz (Octavio Paz Lozano, 1914-1998) irodalmi Nobel-díjas mexikói költő, esszéíró és diplomata.
Kicsiny korától kezdve befolyásolta az irodalom nagyapjának köszönhetően, aki éppúgy kedvelte a klasszikus, mint a mexikói irodalmat. Első költeményét már serdülőként jelentette meg 1931-ben. Két évvel később, 19 éves korában adta ki Vad Hold című verseskötetét. 1937 felé már a mexikói főváros legfiatalabb és legígéretesebb költőjének tartották. Spanyolországba látogatott a polgárháború ideje alatt, hogy szolidaritást tanúsítson a köztársaságiakkal, akiknek politikai ideológiája befolyásolta ifjúkori művészetében, aggódó és szorongó nézetet tulajdonítva szülőföldje és Spanyolország életkörülményei tekintetében. Később, amikor értesült egyik bajtársának meggyilkolásáról, amelyet ugyanazon fél követett el akiket támogatott, csalódni kezdett. Amikor megjelentette Sztálinról szóló kritikus álláspontját 1951 márciusában, szakított barátaival. Később, a Plural és a Vuelta című folyóirataiban feltárta a kommunista rezsimek emberi jogok ellen elkövetett tetteit (Napköve, Meztelen jelenés, Az erotikus túlpart).
Ezen a napon született:
Christoph Bach (1613-1661)
német zeneszerző, Johann Sebastian Bach nagyapja. 1633-tól városi muzsikus volt Wechmarban. 1642 és 1652 között városi zenész volt Erfurtban, 1654-ben Arnstadtba ment. Csak néhány műve maradt fenn.
August Wilhelm Iffland (1759-1814)
német színész, intendáns és drámaíró. 1777-ben titokban Gothába szökött és az ottani udvari színház tagja lett. Karakterszínészként jelentős volt, munkájának középpontjában a pszichológiailag reális, hihető alakok megtestesítése volt, az összes jelentős német színpadon vendégszerepelt. Az ő érdeme, hogy a berlini színház színvonala jelentősen emelkedett és Németország‑szerte híressé vált.
Artner Teréz (Theone, 1772-1829)
német nyelven író költőnő. A 19. századi német irodalomban Theone néven volt ismert. 1811-ben pedig vagyonának nagy része is odaveszett, és a költészetben keresett vigasztalást. Konrád Dórával, Tiell Mariannával és Karoline Pichlerrel, német írónőkkel, szellemébresztő baráti viszonyban és levelezésben állt.
Heinrich Maria von Hess (1798-1863)
német festő. Apjának (Carl Ernst Christoph Hess) volt a tanítványa, 1813-ban a müncheni akadémia növendéke lett. Korai képei a régi olasz mesterek, főleg Raffaello Sanzio hatását tükrözik. 1821-től fogva öt éven át Olaszországban tartózkodott, 1827 és 1847 között a müncheni akadémia tanára (Hit, Remény, Szeretet; Szent család; Karácsonyéj).
Zsolnay Vilmos (1828-1900)
pécsi keramikusművész, nagyiparos. Bár festőművésznek készült, apja kívánságára 1853-ban átvette a családi üzlet irányítását. Miközben a manufaktúrát fejlesztette, végig alkotó művész maradt. Nagyon fontosnak tartotta új kerámiaanyagok kifejlesztését. Az ő találmánya az ún. porcelánfajansz és az épületdíszítésre alkalmazott fagyálló pirogránit. Kiemelkedő sikere volt 1878-ban, hogy a párizsi világkiállításon elnyerte a nagydíjat (Grand prix), s a francia Becsületrenddel is kitüntették.
José Echegaray y Eizaguirre (1832-1916)
baszk származású spanyol drámaíró, politikus, a Spanyol Tudományos Akadémia tagja. Művei tulajdonképpen jól megcsinált színdarabok, melyeket a mérnöki pontosság és a kritikus szellemű drámai hangvétel jellemez. Pályája korai szakaszán verses neoromantikus történelmi drámákat írt, Henrik Ibsen hatására áttért a tézisdrámákra (A nagy Galeottó, Mariana, Őrült-e vagy szent?).
Germaine Tailleferre (1892-1983)
francia zeneszerző, a francia Les Six zeneszerzői csoport egyetlen női tagja. Hosszú ideig úgy tekintették művészetét, hogy az nem több, mint egy sor bájos zongoradarab, amelyet a két világháború között komponált, és hogy zeneszerzői pályája véget ért a II. világháborúval. Elfeledték, hogy e kis darabokon túl számos kamaraművet, dalokat, két zongoraversenyt, három etűdöt zongorára és zenekarra, egy hegedűversenyt, a lebilincselő Concerto grosso-t két zongorára, szaxofon kvartettre, nyolc énekhangra és zenekarra, négy balettet, négy operát, két operettet és számtalan további művet írt kis együttesekre és nagy zenekarra.
Kováts Terus (1897-1958)
színésznő, érdemes művész. 1911-ben, 14 évesen lépett először színpadra. Kezdetben népszínművek énekesnő szerepkörében szerepelt, még Prágában is fellépett. 1922-1925-ben és 1928–1929-ben Debrecenben játszott, 1929-1932-ben között a Belvárosi Színház művésze volt. Fokozatosan áttért a komikus jellemszerepekre. 1942-től Debrecenben, 1949-től haláláig Miskolcon láthatta a közönség, de vendégként játszott a Fővárosi Operettszínházban is. A vidéki színjátszás vezető egyéniségei közé tartozott (Lila akác, Szegény gazdagok, Simon Menyhért születése).
Harangozó Gyula (1908–1974)
Kossuth-díjas táncművész, koreográfus, kiváló művész. A huszadik századi magyar tánc egyik legjelentősebb művésze, táncos, koreográfus, balettigazgató. Autodidakta statisztaként dolgozott az Operaházban, amikor 1928-ban Albert Gaubiert felfigyelt rá, és szerepeltette A háromszögletű kalap című balettben. Ettől az évtől az Operaház magántáncosa lett. Koreográfusi tevékenységét 1936-ban kezdte, a Csárdajelenet című egyfelvonásossal. 1950 és 1960 között az Operaház balettegyüttesének igazgatója volt.
Kazimir Károly (1928-1999)
Kossuth-díjas és kétszeres Jászai Mari-díjas színházrendező, színigazgató, tanár, érdemes és kiváló művész. A második világháború után Szegeden Lehotay Árpád színiskoláját végezte el. 1945–1948 között színészként játszott vidéki színtársulatokban. 1948-ban vették fel, s 1953-ban végzett a Színház- és Filmművészeti Főiskola rendezői szakán. 1953–1955 között a Nemzeti Színházhoz szerződött. 1955-ben a miskolci Nemzeti Színház rendezője lett 1957-ig. A Magyar Színházművészeti Szövetség főtitkára volt 1963-1986 között. Egészségi állapotára hivatkozva 1991-ben lemondott a Thália Színház igazgatói posztjáról, a rendezést is abbahagyta.
Ember Mária (1931-2001)
író, újságíró, műkritikus. 1951-től az Irodalmi Újság munkatársa. Az 1956-os forradalomban részt vevő társ, Hegedűs B. András meg nem tagadása miatt hosszú időre eltiltották hivatásának gyakorlásától. Nem volt főállású író, megélnie mindig az újságírásból, a szerkesztésből kellett, nevéhez kiváló képzőművészeti kritikák és útikönyvek is fűződnek (Magamnak mesélem, A halálvonat artistái és más történelmi interjúk, Mindent késve).
Fernando Botero (Fernando Botero Angulo, 1932-2023)
kolumbiai festő, szobrász. Magát a „legkolumbiaibb kolumbiai festő”-nek nevezi. 16 évesen publikálta az első illusztrációit. Nemzetközi hírnévre akkor tett szert, amikor 1958-ban első helyezést ért el a Salón de Artistas Colombianoson. Festményeit nagyobb múzeumok és magángyűjtők gyűjtik.
Jayne Mansfield (Vera Jane Palmer, 1933–1967)
Golden Globe-díjas amerikai színésznő, Playmate, az 1950-es évek egyik szőke szexszimbóluma. Csillagot kapott a Hollywoodi Hírességek Sétányán. Vasúti balesetben halt meg (Lázas éjszakák, Hercules szerelmei).
Dudley Moore (Stuart John „Dudley” Moore, 1935-2002)
angol komikus, filmszínész, zongorista és zeneszerző. A Magdalen Főiskolán tanult, komikus tehetsége itt mutatkozott meg az egyetem különböző színjátszó csoportjaiban. Az 1960-as évektől több filmszerepe volt. Felfigyeltek rá Hollywoodban, és akkor áttelepedett Los Angelesbe. Legsikeresebb szerepei az Óvakodj a törpétől Goldie Hawn-nal, a Bombanő Julie Andrews és Bo Derek mellett, valamint az „Arthur” című filmekben volt. A zene mindig életének fontos része volt és számos zongoradarabot komponált. Filmekben is gyakran játszott zongorán.
Kovács Zsuzsa (1945-2020)
Jászai Mari-díjas színésznő. A Szegedi Balettiskolában végzett zongora és ének szakon. 1960-ban a debreceni Csokonai Színház tánckarához szerződött, majd két év múlva a Szegedi Nemzeti Színház balettkarának lett tagja. 1963-1968 között ugyanitt színész volt. 1968-tól haláláig volt a Budapesti Operettszínház tagja. Az operettirodalom szinte valamennyi szubrettszerepét megkapta, emellett számos musicalben is láthatta a közönség. Kiváló ének- és tánckészsége jól érvényesült musicalekben, személyiségével megragadta a közönséget mai tárgyú zenés játékokban. A színészet mellett egyre több rendezői feladatot vállalt és sikereket aratott.
Osvát András (1946)
forgatókönyvíró, dramaturg és wikipédista. 1971 és 1978 között a Pannónia Filmstúdióban dramaturgként és műteremvezetőként dolgozott. 1978-tól a Mafilmhez került dramaturgnak, majd ugyanitt 1987-től a Reklámfilm főosztály vezetője lett 1990-ig. 1990-ben reklámfilmgyártó céget alapított, melynek az ügyvezetője volt 2001-ig. Emellett dokumentumfilmeket és híradókat rendezett.
Tim Curry (Timothy James Curry, 1946)
angol színész. Irodalom és dráma szakon tanult a cambridge-i és a birginghami egyetemeken. Karrierje a televízióban kezdődött, ahol kisebb szerepeket kapott, majd 1968-ban beválasztották a Hair című musicalbe, amelyben megkapta élete első jelentős szerepét. Kétszer tüntették ki a színészeknek járó legrangosabb díjjal, a Tony-díjjal. Rengeteget turnézott a saját zenekarával, és négy nagylemezt is megjelentetett (Vadászat a Vörös Októberre, Oscar, A három testőr).
Nemes Zoltán (1968)
grafikus, karikaturista, illusztrátor, web design tervező. 1988-tól a Pannónia Filmstúdió animációs rajzolója. Első karikatúrái 1989-ben jelentek meg a Hócipőben. 1991-1993 között a Ludas Matyi munkatársaként működött. 1993-tól számos országos napi- és hetilapban, szatirikus kiadványban publikál. Készít alkalmazott grafikai munkákat, könyv- és sajtóillusztrációkat is. 2007 óta virtuális terek grafikai tervezését, illetve oktatási célú interaktív tartalomfejlesztést vállal.
Ashley Judd (Ashley Tyler Ciminella, 1968)
amerikai színésznő, politikai aktivista, az UNICEF jószolgálati nagykövete (Ha ölni kell, Vagány nők klubja, Támadás a Fehér Ház ellen).
Galambos Attila (1972)
dráma- és dalszövegíró, műfordító, színész. Színész szakon diplomázott 1994-ben a Színház- és Filmművészeti Főiskolán. 1997-2000 között a Budapesti Kamaraszínház tagja volt. 2001-2017 között szabadúszó szerzőként dolgozott. 2021-től a kecskeméti Katona József Színház irodalmi vezetője. Rendszeresen fordít prózai színdarabokat. Szerzőként 2006-ban a soproni Petőfi Színházban jelentkezett a Casting című musical dalszövegeivel.
James Franco (1978)
Golden Globe-díjas amerikai színész, rendező, producer és festőművész. 2002-ben Golden Globe-díjjal tüntették ki James Dean megformálásáért az önéletrajzi tévéfilmben. Színészettel komolyabban a 90-es évek végén kezdett el foglalkozni. 2006-ban három mozifilmben is feltűnt. A 2007-ben bemutatott Pókember 3 is meghozta az elvárt sikert a készítők és a szereplők számára is. Csillagot kapott a Hollywoodi Hírességek Sétányán (Pókember, Flyboys – Égi lovagok, Király!).
Kate Hudson (1979)
Golden Globe-díjas amerikai színésznő. 2000-ben vált széles körben ismertté, miután eljátszotta Penny Lane szerepét a Majdnem híres című filmben, ami Oscar-jelölést hozott neki. Azóta vezető hollywoodi színésznővé érett, számos sikerfilmben feltűnt, sőt, 2007-ben rendezőként is kipróbálta magát (Bolondok aranya, A csajok háborúja, Anyák napja).
Hayden Christensen (1981)
kanadai színész. Színészi pályafutását tizenhárom évesen kezdte kanadai televíziós műsorokban, majd az 1990-es évek végétől amerikai produkciókban tűnt fel. Nemzetközi hírnévre Anakin Skywalker szerepében tett szert a Star Wars II. rész – A klónok támadása és a Star Wars III. rész – A Sith-ek bosszúja című Csillagok háborúja-filmekben (Éberség, Hipervándor, Tökéletes bűnözők).
Nagyidai Gergő (1981)
színész. 2003-ban végzett a Gór Nagy Mária Színitanodában, a nyíregyházi Móricz Zsigmond Színház tagja.
Ezen a napon halt meg:
Benjamin Disraeli (1804-1881)
brit konzervatív politikus, író, miniszterelnök. Kétségtelenül egyike volt kora legérdekesebb alakjainak. Sem mint államférfiú, sem mint író nem tartozott a legelsőkhöz, ám alig volt az ő korában más, aki mind a két téren egyaránt annyira kivált volna (Coningsby vagy Az új nemzedék, Lothair, A zsidó herceg).
Charles Darwin (Charles Robert Darwin, 1809–1882)
angol természettudós, a biológiai evolúció egyik felismerője, egyúttal névadója (darwinizmus), A fajok eredetének című nagy horderejű munka szerzője.
Ivan Konsztantyinovics Ajvazovszkij (1817-1900)
örmény származású orosz festő, a romantikus tájképfestészet nagy alakja. Hosszú élete során mintegy 6000 képet készített. Festményeinek központi témája a hajók és a tenger, művészetére jellemző a zabolátlan természeti erők ábrázolása. Idősebb korára megjelentek a csendesen hullámzó, végtelen távlatokat nyitó tenger mértéktartó megjelenítése is (A szubasi deszant, A kilencedik hullám, A Fekete-tenger).
(Báró lengyelfalvi) Orbán Balázs (1829-1890)
író, néprajzi gyűjtő, fotográfus, országgyűlési képviselő, akadémikus. Beutazta Görögországot és a Közel-Keletet. Eljutott Egyiptomba, ahol megmászta a piramisokat, a Szentföldön bejárta a bibliai helyeket, számos erdélyi magyar és román „beduinnal” találkozott, akik a besorozás elől szöktek meg, bejárta Kis-Ázsiát. A török fővárosból egy szabadcsapattal indult haza, hogy segítse a forradalmat… de elkésett. Csak 1859-ben térhetett haza (Utazás keleten, A Székelyföld leírása, Magyar népköltési gyűjtemény).
Lovik Károly (1874-1915)
író, újságíró, szabadkőműves, neves lószakértő. 1893-tól hírlapíró. 1898-ban felvették a Demokratia páholyba, amelynek hosszú időn keresztül aktív tagja volt. 1904-ben Kapus nevű lovával megnyerte az akkor nemzetközi lóversenyéletben is fontos Szent István-díjat. 1911-ben a Magyar Tudományos Akadémia a Vándormadár című regényét a Péczely-díjjal tüntette ki. Haláláig a Kiss József szerkesztette A Hét című folyóirat munkatársa. Bár regényei igen jól megírtak, nemzedéke java terméséhez tartoznak, igazi értékei novelláiban találhatók. Novelláskötetei olyan körképét adják kora úri világának, amely egyben ítélet is erről az életformáról (Leveles láda, Az arany kéz, A lovassport története).
Simay Imre (1874-1955)
szobrász, festő, grafikus, 1925 és 1927 között az Iparművészeti Főiskola rektora. Szecessziós stílusban kezdett festeni, majd 1900-as évek elejétől főleg állatfestéssel és állatszobrászattal foglalkozott, ez vált fő működési területévé. Modern stílusban festett munkáit nem értékelték, ez vezette őt a schönbrunni állatkertbe, ahol sok megfigyelésre nyílt alkalma az állatok viselkedését illetően. Több területen is kipróbálta magát, például könyvillusztrációkat is készített (Habsburg Rudolf megbünteti a rablólovagokat, A civakodók, Oroszlánpár).
László Miklós (Nikolaus Laszlo, 1903-1973)
színész, színpadi szerző, író, forgatókönyvíró. A Színiakadémián 1924-ben végzett. Színészi pályája a Belvárosi Színházban indult. Feltűnt kisebb filmszerepekben is. 1938-ban elhagyta Magyarországot és az USA-ba távozott, New Yorkban telepedett le. Írói munkássága nagyrészt bohózatokból, burleszk jellegű tréfákból, mulatságos jelenetekből, szkeccsekből, zenés epizódokból áll, de foglakozott kabaréírással, írt drámákat és filmforgatókönyvet is. 1940-ben létrehozta a New York-i Fészek Színházat.
Daphne du Maurier (Dame Daphne du Maurier, Lady Browning, 1907–1989)
romantikus angol regényíró, életrajz- és drámaíró. Élete nagy részét Cornwallban töltötte. Műveit sikeresen adaptálták filmekhez (Nyugtalan évek, A Manderley-ház asszonya, Bál és ostrom).
Jerzy Andrzejewski (1910-1983)
lengyel író. 1976-ban a Munkásvédelmi Bizottság ellenzéki értelmiségi csoport alapító tagja. A Munkásvédelmi Bizottsághoz kapcsolódó tevékenysége miatt a titkosrendőrség 1976-ban megvádolta. 2006. szeptember 23-án posztumusz kitüntetést kapott, a Polonia Restituta parancsnoki keresztjét (Hamu és gyémánt, Már rád tört a vég, Senkise).
Ónozó János (1914–1987)
Liszt Ferenc-díjas kürtművész, pedagógus. Alapító tagként kürtölt 1947–63 között a nemzetközi hírű Budapesti Fúvósötösben, mely együttessel számos modern magyar és külföldi művet mutatott be. Vendégszerepelt Belgiumban, Hollandiában és Franciaországban.
Velenczey István (1925-2006)
Jászai Mari-díjas színész, színházigazgató. A Színház- és Filmművészeti Főiskolán szerezte diplomáját 1947-ben. Pályáját a pécsi és a budapesti Nemzeti Színházban kezdte, ahol két-két évad idejéig játszott. 1951–től 1953-ig igazgatója volt a kecskeméti Katona József Színháznak, majd ezután egy évadig szerepelt a Nemzeti Színházban, háromig pedig a szolnoki Szigligeti Színházban. Egy teljes évtizeden keresztül volt a József Attila Színház tagja, majd tizenhat évig foglalkoztatta a Nemzeti Színház. 1983-tól a Józsefvárosi Színháznak és a Népszínháznak volt a művésze. A színészkedést mellett rendezőként is munkálkodott (A beszélő köntös, Az alvilág professzora, Te rongyos élet).
Dobák Lajos (1928-2006)
Jászai Mari-díjas és Aase-díjas színész. A Színházművészeti Főiskoláról 1949-ben eltávolították. Színészi pályája 1954-ben indult a Magyar Néphadsereg Színházában. 1957-től a kecskeméti Katona József Színház, 1961-től a Pécsi Nemzeti Színház, 1965-től a Veszprémi Petőfi Színház szerződtette. 1982-től a Radnóti Színpad művésze volt. 1986-tól nyugdíjba vonulásáig a szolnoki Szigligeti Színházban játszott (141 perc a befejezetlen mondatból, Redl ezredes, Napló apámnak, anyámnak).
Mahrer Emil (1932–2007)
Balázs Béla-díjas film- és televíziórendező. 2004-től a Magyar Televízió örökös tagja. 1956. októberétől a Magyar Rádió Stúdió osztályának dolgozója lett, majd 1957-ben Zsurzs Éva asszisztenseként került a Magyar Televízióba. 1968-1972 között a Színház- és Filmművészeti Főiskola hallgatója volt, film- és televíziórendező szakon. 1983-tól vezető rendező, 1991-től főrendező.
Jean-Pierre Cassel (Jean-Pierre Crochon, 1932-2007)
francia színész. Az 1950-es évektől filmezett. Külföldön is népszerű, sokat foglalkoztatott jellemszínész volt, gyakori szerepköre volt a szívtipró és a sikeres életművész. Nemzetközi szinten a repülés hőskorában játszódó Azok a csodálatos férfiak, az ő repülő masináikkal hívta fel rá a figyelmet. Haláláig folyamatosan filmezett (A burzsoázia diszkrét bája, Gyilkosság az Orient Expresszen, Bíbor folyók).
Létay Vera (1935-2020)
dramaturg, kritikus. 1952–1957 között a Színház- és Filmművészeti Főiskola dramaturg szakán tanult. 1957–1961 között a Mafilmnél dolgozott. 1961-től a Filmvilág munkatársa és szerkesztője; 1979–2010 között főszerkesztője volt.
Július Bartl (1937–2022)
szlovák történész, levéltáros. A zsolnai gimnáziumban tanult és 1954-ben érettségizett a turócszentmártoni 11 éves középiskolában. 1959-ben végzett a Comenius Egyetem történelem-levéltáros szakán. 1992-2004 között a Comenius Egyetem Pedagógiai Karán volt alapító tanszékvezető. 1994-ben habilitált a Comenius Egyetemen, majd 2003-ban a Nagyszombati Egyetemen szerzett professzori címet. Késő középkori várostörténettel, gazdaságtörténettel és egyetemtörténettel foglalkozott.
Falvay Klára (1939-2004)
Jászai Mari-díjas és Aase-díjas színésznő. 1962-ben diplomázott a Színház és Filmművészeti Főiskolán. 1962-től 1964-ig a győri Kisfaludy Színház tagja volt, ezután a Szegedi Nemzeti Színház szerződtette. 1998-tól haláláig az Új Színház tagja volt. Pályája során epizód- és főszerepeket egyaránt játszott. Az általa megformált figurák széles skálán mozogtak, akárcsak színes egyénisége: drámai hősnőktől a mesefigurákig. Fanyar humor jellemezte, karakteres, összetéveszthetetlen egyéniségét. Az utolsó pillanatig játszott… (Macskajáték, Hatásvadászok, X polgártárs).
