Richter in Hungary (1954–1993)
a papiruszportal.hu archívumából
Szerző: Lehotka Ildikó
Szvjatoszlav Richter kétségtelenül a legnagyobb zongoristák egyike, aki rengeteg koncertet adott élete során, 3589-et, évente körülbelül nyolcvanat-százat. Nem ragaszkodott a legfrekventáltabb koncerttermekhez, szeretett egészen kis helységekben is játszani. Zárkózott személyisége miatt vagy éppen ennek ellenére legendák keringtek róla, mely idősebb korára nagyon zavarta, ezért is készülhetett egy film és könyv Bruno Monsaingeon közreműködésével, a francia zenei író és filmes, nem mellesleg hegedűs a Richter Magyarországon című, most már díjakkal elismert lemez megjelenésekor részt vett a sajtóbemutatón.
Repertoárja nem egyetlen korszak műveiből épült fel, hanem a barokkon át a kortárs zenéig ívelt. Így nem mondható mai szólal élve specialistának, Richter annál több volt. Nyolcszáznál több darabot játszott, ebbe a dalok, kamarazene is beletartozik, késői éveiben mindig előtte volt a kotta, a nagyobb koncentráció miatt, jobban tudott belső világára figyelni. Magát eszköznek tartotta, egyfajta tükörnek, mely a zeneszerzők gondolatait mutatja. Rendkívüli mélységekig ásott le, mikor egy-egy művet tanult, játékmódja azonnal felismerhető. Több alkalommal járt Magyarországon, a szerencsésebbek kétszer is hallhatták Bach, Schubert, Beethoven egy-egy művét Richter előadásában, és a fejlődést, változást is összevethették az itthon adott koncertek alapján.
Richter rendkívül szeretett Magyarországon játszani magam is voltam zenészpalánta koromban a koncertjein, ezeknek az eseményeknek a légköre mindig megkapó volt mind a közönség, mind a művész részéről. Többször egy hirtelen ötlettől vezérelve jött turnéja közben Budapestre, de mindig tele volta a koncertterem, annak ellenére, hogy nem hirdették meg jóval az előadás előtt a hangversenyt. Richter – ahogy ért személyisége – egyre inkább a kamarazenekarok, kamarapartnerek felé fordult, mert kevés idő lett volna próbálni egy nagy együttessel. Míg fiatalkorában mint „démoni” zongoristát emlegették, később jóval letisztultabban, gazdaságosabb mozdulatokkal játszott, rendkívül mély intenzitással, átéléssel, belső világának kivetítésével.
A BMC által kiadott 14 lemezes sorozat Richter művészi kiteljesedését mutatja be, Ránki Dezső válogatta a német-orosz származású zongorista 1954 és 1993 közötti magyarországi felvételeit. Richter összesen 28 szólóestet adott Budapesten, 13-at vidéki városokban, Miskolcon, Győrött, Pécsett, Szombathelyen, Sopronban, Veszprémben, Debrecenben és Szegeden, emellett 11 zenekari koncerten szerepelt szólistaként, valamint nyolc alkalommal énekes és hangszeres művészek, kamaraegyüttesek partnereként, a harmadik lemezen feleségével együtt hallhatjuk. Nyolc teljes budapesti koncertet találunk a lemezek között, a többi cédén válogatást a legsikeresebb koncertjeiből, illetve kevésbé ismert művek tolmácsolását. Richter művészete viszonylag sok lemezen elérhető, a magyar kiadványon több olyan darab hangfelvételét tették közkinccsé – Schubert-, Mendelssohn-, Chopin-, Liszt- és Ravel-műveket, Haydn-szonátát, Debussy-dalt Nyina Dorliackal –, melyeket Richter csak Magyarországon játszott, vagy csak itt vették föl őket.
Nehéz lenne a bőséges kínálatból választani, sokféle módon lehetne csoportosítani a lemezeket (a BMC a nem túl szoros időrendbe való besorolást választotta), talán azok a felvételek a legizgalmasabbak, melyeken nagyon ismert művek vannak: a Beethoven-szonáták az 1976-os koncertről – micsoda merészség kellett ahhoz, hogy egyetlen szerző, mégha az Beethoven is – műveiből illetve csak szonátáiból álljon a műsor – , vagy a négy Chopin-scherzo, de a Wohltemperierte Klavier néhány prelúdium és fúgája is rendkívül érdekes, hiszen nem a szűk repertoár része. A zenei megoldások hihetetlenek, amikor halljuk, nincs szemernyi kétségünk afelől, hogy ezt másképp is lehetne játszani. De azok a felvételek is a legizgalmasabbak, melyeken Richter Prokofjevet, Sosztakovicsot játszik. A két szerző életművének bemutatása nem igazán volt erőssége a hazai koncertéletnek, mostanában kezdik felismerni-felismertetni jelentőségüket, kivételes humorukat, Sosztakovics szinte bénultan fájó, zenébe leírt érzésvilágát. Prokofjev Tovatűnő látomások című művének apró szösszeneteit, illetve az azokból készült válogatásokat öröm felfedezni, ahogy a Háború és béke keringőt. Csajkovszkij Négy évszakját is ritkán hallani, Rahmanyinov Études-Tableaux-ja már kevésbé mostoha sorozat, a 13. lemezen a két romantikus orosz szerző azonos gyökerekből táplálkozó, de mégis más világ karakterdarabjait, stílusjegyeit is összevethetjük. Richter koncertjei anyagát nagyon gondosan megválogatta, mind hangnemi szempontok szerint, mind a korszakok bemutatását illetőleg. A legismertebb műveket nem sokszor játszotta, a válogatásból is kiderül, hogy szerette az ismeretlen műveket felfedeztetni a közönséggel: a záró lemez és az utolsó budapesti koncert anyaga Grieg Lírai darabok-jából egy bőséges válogatás. De az alig ismert, nagyszerű lengyel szerző, Szymanowski mazurkái is hallhatók, César Franck orgonaszerű Prelúdium, korál és fúgája mellett.
A lemezekhez egy minden szempontból igényes könyvecske is tartozik, mely Papp Márta munkája. A zenetörténész már írt Richterről egy könyvet korábban, a Ránki Dezső által kiválasztott felvételekből ő és Perédi Márta állította össze a sorozatot. A kísérőfüzet képanyaga is jelzi Richter magyarországi útját, barátokat, segítőket.
Rengeteg lemezfelvétel létezik napjainkban, ki az előadó, ki a művek miatt veszi meg a kiadványokat. Szvjatoszlav Richter esetében a kettő együtt van, ráadásul egy sok szeretettel, összefogással készített gyűjteményről beszélhetünk, illetve a kiadvány beszél magáért. Alapdarab a zenehallgatóknak, a Richter-rajongóknak, a zongoristáknak, zenészeknek, mindenkinek.
BMC 2009, 14 CD, CD 171
Comments on “Richter Magyarországon, 1954 és 1993 közt”