Névnapok: Gertrúd, Patrik, Jozefa, Jozefin, Jozefina, József, Nóna, Páris, Patrícius, Petur, Petúr, Trudi
Események:
1804 – Friedrich Schiller Tell Vilmos című drámájának ősbemutatója Weimarban.
1826 – megalapítják Pesten a Magyar Tudományos Akadémia könyvtárát.
1846 – a velencei La Fenice operaházban bemutatták Giuseppe Verdi Attila című operáját.
1879 – bemutatták Csajkovszkij Anyegin című háromfelvonásos operáját.
1900 – Isadora Duncan amerikai, modern táncosnő első európai fellépése Londonban.
1901 – 11 évvel halála után, Vincent van Gogh 71 festménye kelt szenzációt egy párizsi kiállításon.
1924 – Eugene O’Neill, Nobel-díjas amerikai drámaíró Welded című darabjának premierje New Yorkban.
2005 – a NYC-i Shubert Theatre-ben, Tim Curry és Davis Hyde Pierce főszereplésével bemutatják, John Du Prez és Eric Idle Spamalot című musicaljét, amely a Gyalog galopp című filmen alapul (1575 előadásra, 3 Tony-díj).
Ezen a napon született:
Hans Jakob Christoffel von Grimmelshausen (1622?-1676)
író, a német barokk legnagyobb képviselője. Főműve az 1669-ben íródott A kalandos Simplicissimus, a XVII. század második felének legnagyobb német regénye, irodalmi és kultúrtörténeti szempontból is fontos mű.
Karl Gutzkow (1811-1878)
német költő és író. Miután 1830-ban De diis fatalibus című filológiai munkájával pályadíjat nyert, a júliusi forradalom idején megalapította a Forum der Journalliteratur című kritikai folyóiratot, melynek hasábjain Wolfgang Menzel írta híres Goethe-ellenes bírálatait. Nemsokára vezére és előharcosa lett az Ifjú Németország nevű mozgalomnak, mely a liberális politikától vezetve, az irodalomban is új utat tört. Később szétváltak útjaik Menzellel, aki feljelentette, Gutzkowot három havi börtönre ítélték, az Ifjú Németország irodalmi működését pedig betiltották.
Sándor Emma (Schlesinger, 1863-1958)
zeneszerző, zenegyűjő, műfordító, Kodály Zoltán felesége. Zeneszerzést tanult 1903-tól Bartók Bélánál, majd 1905–06-ban Kodály Zoltánnál. Gyűjtött népdalokat, ő dolgozta fel a Magyar népzene 34. és 35. számait. Számos ballada, népdal szövegét fordította le német nyelvre. Művei főként zongoraművek.
Körner József (1907-1971)
Kossuth- és Ybl-díjas műépítész, a szocialista realizmus képviselője. Pályája első szakaszában csatlakozott a modern építészeti törekvésekhez; a CIAM magyar csoportjának tagja lett. Késői művei ismét modern vonásokat mutatnak (Dagály utcai Strandfürdő épülete; a II. kerületi pártház, ma önkormányzat épülete; Tatabányai könyvtár).
Marton Endre (1917-1979)
kétszeres Kossuth-díjas és Jászai Mari-díjas rendező, főiskolai tanár, színigazgató, kiváló művész. A Víg- a Madách és a Nemzeti Színház rendezője, ahol nem csak a kortárs magyar írók műveit állította színpadra, de rendezett több nyugat-európai kortárs- és klasszikus drámát is. 1950-től tanított a Színház- és Filmművészeti Főiskola rendezői, 1974-től pedig a színész szakán (Katonazene, Már nem olyan időket élünk, Egy nap a paradicsomban).
Nat King Cole (1919-1965)
amerikai jazz-zenész, énekes, zongorista. Zenészek családjában született. Tizenkét éves korától klasszikus zenét tanult. Zongorázni anyja tanította, aki a templomban orgonált. Első szerződését egy Broadway-színházhoz kapta. Ezután Los Angelesben klubokban zenélt. Huszonhárom éves korában triót alakított. Az 1940–50-es években volt a csúcson. Szívesen énekelt popszámokat is. Filmekben is szerepelt.
Molnár V. József (1930–2022)
Magyar Örökség díjas „néplélektan-kutató”, néprajzkutató, grafikusművész. Hintalan Lászlóval és Pap Gáborral létrehozta az Örökség Népfőiskolát. A Kárpát-medencét járva a magyar hagyomány műveit népszerűsítő rádiósorozatokat, előadásokat tartott. Konfliktusba került a hazai katolikus egyházzal „a pogány ősmagyar vallás egyéb valós vagy vélt elemeinek újraélesztése” miatt.
Nagy Gy. Margit (1931–2015)
gobelin- és tűzzománcművész. Tizennégy éves korában felvételizett az Iparművészeti Iskolába, de mivel az iskola éppen akkor „avanzsált” főiskolává, ő a Szépművészeti Líceumba került. 1950-ben felvették a Magyar Iparművészeti Főiskolára. Alkotásaiban egyre többet foglalkozott az elvonatkoztatott, absztrakt ábrázolásokkal, majd egyszínű, „plasztikus szőnyegeket” és sík hatású „kettős szőnyegeket” készített.
László Margit (1931–2019)
Liszt Ferenc-díjas operaénekesnő (lírai szoprán), énektanár, érdemes és kiváló művész. 1941-ig a kolozsvári konzervatóriumban zongorázni tanult. 1947 óta élt Magyarországon. Női szabóként dolgozott és a Budapesti Kórusban énekelt alt majd szoprán szólamot. 1951 és 1953 között magánúton énekelni tanult. 1953-ban a Magyar Állami Operaház magánénekesnek szerződtette. Ténylegesen alakította is szerepeit, mert kiváló énektechnikájához nagyszerű színészi készségek is társultak. Gyakori szereplője lett koncerteknek, mert otthonosan mozgott az oratórium- és daléneklés területén, de könnyűzenei dalokat is énekelt. Vendégszerepelt az egész német nyelvterületen, Franciaországban és a volt szocialista országokban. 1970-ben kezdett éneket tanítani.
Orosz Adél (1938)
Kossuth- és Liszt Ferenc-díjas táncművész, balettpedagógus, balettigazgató. 947–1950 között Nádasi Ferencnél tanult a Magyar Állami Operaház balettiskolájában. 1950-1954 között az Állami Balettintézetben folytatta tanulmányait, ahol 1954-ben balettmesterként végzett. 1954–1982 között az Operaház tagja, majd 1957–1982 között magántáncosa volt. 1959-ben Leningrádban folytatta tanulmányait a Kirov Színházban. 1984–1988 között az Operaház balettigazgatója, 1989-től pedig a Táncművészeti Főiskola balettmestere volt.
Rudolf Nureyev (Rudolf Khametovich Nureyev, 1938-1993)
tatár származású balettművész, koreográfus, színész. Egy baskír néptánccsoportban kezdett el táncolni. Tanulmányait 1955-ben a leningrádi Kirov Színházban – a klasszikus balett alapjainak elsajátításával – folytatta. 1961-es nyugat-európai turnéjának párizsi állomásán a Le Bourget repülőtéren sikeresen megszökött és menedékjogot kért. 1962-től a londoni The Royal Ballet szólótáncosa, később a párizsi opera balett igazgatójaként, 1993-ig koreográfusaként is szerepet vállalt. Utolsó fellépésére a Magyar Állami Operaházban került sor 1992-ben.
Dévényi Cecília (1941-1998)
színésznő, koreográfus. Színészi pályája a szolnoki Szigligeti Színházban indult 1958-ban. 1962-től a kecskeméti Katona József Színházhoz szerződött, 1968-tól egy évadot a Veszprémi Petőfi Színházban töltött. 1969-től haláláig a Vidám Színpad egyik népszerű művésznője volt. Kiválóan énekelt, és koreográfiákat is készített.
Hantos Balázs (1944)
operaénekes (basszus). 1964–től a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán tanult, ahol 1970-ben diplomázott tanárképző és operaszakon. 1970-1973 között a moszkvai Csajkovszkij Konzervatórium diákja volt. 1973–74-ben a kasseli opera, 1974-től a Magyar Állami Operaház magánénekese. Az elmúlt évtizedekben végigénekelte az operairodalom legtöbb karakterbasszus szerepét. Filmekben is feltűnt.
Voith Ági (1944)
Jászai Mari-díjas színésznő, rendező, érdemes művész, a József Attila Színház örökös tagja. 1966-ban végzett a Színház- és Filmművészeti Főiskolán. 1966–1984 között a József Attila Színház tagja volt, majd a Thália, illetve az Arizona Színházban játszott. 1993-tól szabadfoglalkozású volt. 2019-től a kaposvári Csiky Gergely Színház tagja. Alakításaira a humor jellemző, ezért elsősorban vígjátékokban látható, de számos zenés darabban is jelentős sikert aratott (Irány Mexikó!, Szerencsés Dániel, Casino).
Ágoston András (1947–2022)
Liszt Ferenc-díjas hegedűművész. Már gyermekkorától részt vett és több díjat nyert a különböző nemzetközi versenyeken. 1972-ben végzett a kolozsvári Zeneművészeti Főiskolán. Tanulmányai végeztével a főiskolán maradt, ahol húsz évig tanított, 1990-ben professzori kinevezést kapott. Szólistaként fellépett szinte az összes európai országban.
Bodnár Erika (1948)
Jászai Mari-díjas színésznő, érdemes és kiváló művész. A Színművészeti Főiskolát 1970-ben végezte el. Első szerződése a szolnoki Szigligeti Színházhoz kötötte. 1972-ben a József Attila Színház szerződtette, 1974-ben az Nemzeti Színház társulatának tagja lett. 1982-től az önálló társulattá szerveződő Budapesti Katona József Színház alapító tagja. Klasszikus és modern darabokban is kiemelkedő alakítások fűződnek nevéhez. Filmen, televízióban és a rádióban is jelentős alakításokkal hívta fel magára a figyelmet (Sárika drágám, Hatásvadászok, Tabló).
William Ford Gibson (1948)
amerikai–kanadai író. Írói hírnevét az 1980-as évek közepén tudományos-fantasztikus irodalomban szerezte meg mára már kultikusnak számító regényével, a Neurománccal. Az ezredforduló utáni műveiben a tudományos-fantasztikus eszközök helyett inkább kortárs megoldásokat alkalmaz. Munkásságát egyedien részletdús, kifinomult ábrázolások, erőteljes víziók, szerteágazó és egymásba fonódó cselekményszálak és a technológiai-társadalmi kölcsönhatások több rétegű elemzése és újrafogalmazása jellemzi (A Gernsback-kontinuum, Nyomtalanul, Count zero).
Patrick Duffy (1949)
Bambi-díjas amerikai színész. 1961-ben családjával Seattle-be költözött, ott járt középiskolába, dráma szakra. A Washingtoni Egyetem színész szakán diplomázott. A Dallas című sorozatban vált ismertté (Menekülés a pokolból, A nagy hajsza, Csodák pedig vannak).
Kurt Russell (Kurt Vogel Russell, 1951)
amerikai színész. Gyermekkorában kezdett filmezéssel foglalkozni hollywoodi filmekben az 1960-as évek alatt, és azóta is rendszeresen feltűnik különböző műfajú produkciókban. Filmes karrierje tizenegy évesen indult. Az 1984-es Silkwood című életrajzi filmben nyújtott szerepéért Golden Globe-díjra jelölték. Íróként is kipróbálta magát. Csillagot kapott a Hollywoodi Hírességek Sétányán (Tango és Cash, Nagy zűr Kis-Kínában, Tűzparancs).
Zsolnay András (1952)
színész. 1970-1973-ig a Nemzeti Színház stúdiósa volt. 1978-ban végzett a Színház- és Filmművészeti Főiskolán. 1979 -1982 között a debreceni Csokonai Színház, 1982-1984 között a győri Kisfaludy Színház tagja volt. 1984-től a József Attila Színházban játszott. 1994-től 1998-ig és 2003-tól a soproni Petőfi Színház, 2005-től a Turay Ida Színház művésze volt (Cigánykerék, Az erőd, Miss Arizona).
Varga Kata (1954)
színésznő, művészeti vezető, rendező, színészpedagógus, fordító, lektor. 1980-ban színész diplomát szerzett a Színház- és Filmművészeti Főiskolán. Három évig a kecskeméti Katona József Színház tagja volt. 1983–1988 között a Népszínházban, illetve a Józsefvárosi Színházban játszott. Két évadot Debrecenben a Csokonai Színházban töltött, 1990 óta szabadfoglalkozású színművésznő. 1990-1992 között Párizsban a Jaques Lecoq Nemzetközi Színésziskolában a Magyar Kulturális Minisztérium ösztöndíjasa, majd színésze (A Pogány Madonna, Jób lázadása, Csinszka).
Gary Sinise (Gary Alan Sinise, 1955)
Golden Globe- és Emmy-díjas amerikai színész. amerikai színész, rendező. Jelölték Arany Pálma és Oscar-díjra is. 2004-ben kezdett játszani első állandó televíziósorozatában, a CSI: New York-i helyszínelők című krimisorozatban, amiben Mac Taylor nyomozót alakítja. Csillagot kapott a Hollywoodi Hírességek Sétányán (Egerek és emberek, Forrest Gump, Váltságdíj).
Szegedi Csaba (1960)
kolorista, képzőművész. 2001 óta a budapesti Moholy-Nagy Művészeti Egyetem tanára. 1985-ben diplomázott a Magyar Képzőművészeti Főiskola festő szakán, majd 1988-ig a Főiskola posztgraduális mesterképzős hallgatója volt. 1992-től 1995-ig Münchenben élt és dolgozott. 2009-ben a Moholy-Nagy Művészeti Egyetemen megszerezte a Szabad Művészetek Doktora tudományos fokozatát.
Rob Lowe (Robert Hepler Lowe, 1964)
amerikai színész, producer, rendező és podcaster. 1990-ben, két évvel a szexvideó-botrány után úgy döntött, hogy leszokik az ivásról, és egy széleskörű alkoholrehabilitációs programon vesz részt. Azóta is megőrizte a józanságát, és azt mondta, hogy ez volt élete legjobb döntése. Csillagot kapott a Hollywoodi Hírességek Sétányán (Wayne világa, Az elnök emberei sorozat, Az interjú).
Paczuk Gabi (1976)
színésznő. 1992 és 2008 között színésznőként a Békés Megyei Jókai Színház társulatának volt tagja. 2009-től szabadfoglalkozású színművésznő.
Ezen a napon halt meg:
Szent Patrik (385?-461)
keresztény térítő volt, akit leggyakrabban Írország védőszentjeként, vagy Írország apostolaként tisztelnek, jóllehet ezt a címet Írországi Szent Brigitta és Szent Kolumba is megkapták. Két hiteles levél is fennmaradt tőle, amikből az életére vonatkozó adatok kikövetkeztethetőek.
François de La Rochefoucauld (1613-1680)
kalandos életű francia herceg, író és moralista, akinek neve mindenekelőtt Maximes (Maximák) című aforizmakötetének köszönhetően maradt fenn. La Rochefoucauld művészete mindenekelőtt abban nyilvánul meg, hogy rendkívül tömören, élesen tudja megfogalmazni az emberi gyengeségeket s azt a meggyőződését, hogy korának társadalma a hazugságra épül.
Tóth Lőrinc (1814–1903)
drámaíró, szakíró, okleveles ügyvéd, kúriai elnök; a Magyar Tudományos Akadémia, a Kisfaludy Társaság, a Petőfi Társaság, valamint a Fővárosi törvényhatósági bizottság virilista tagja. 1848 tavaszán tagja volt a bécsi nagy küldöttségnek, mely az akkori nagy reformokat közvetítette. A világosi fegyverletétel után egy ideig barátainál a Tisza vidékén tartózkodott, elfogták, az Újépületbe zárták és halálra ítélték. Utóbb társaival együtt felmentették. Jogi munkáin kívül számos költeményt, novellát, útitárcát, életrajzot és színművet írt (A kénytelen király, Méhek. Epigrammok. Xeniák. Apró életképek és szatirák, A magyar felsőház reformja).
Láng Nándor (1871-1952)
régész, művészettörténész, klasszika-filológus, az MTA tagja. A római kori Pannonia képzőművészeti és kultikus emlékeinek kiváló ismerője, az ókori görög művészet elismert kutatója volt. Pályája során főként az Aquincumban előkerült római kori leletek, terrakották, szobrok művészet- és művelődéstörténeti hátterével foglalkozott. 1914-től 1932-ig vezette a debreceni egyetem latin klasszika-filológiai tanszékét (Odysseus hazája, Az ősgörög műveltség és Homeros, A savariai Dolichenus-csoportozat).
Mattis Teutsch János (1884-1960)
erdélyi magyar festő, szobrász és grafikus. Az avantgárd művészetek európai rangú mestere, aki alkotó módon kapcsolódott be az expresszionizmus, a kubizmus és az absztrakt művészet stílusirányzataiba, s felépítette gazdag életművét. Az 1910-es és az 1920-as években igen aktív és termékeny volt, idős korában művészetszervezéssel foglalkozott, monumentális freskóterveket készített és szürrealisztikus, allegorikus kompozíciós képeket festett (Táj, Táj fákkal, Szántóföld).
Helen Hayes (1900-1993)
kétszeres Oscar-díjas amerikai színésznő. Közel 70 éves pályafutása alatt kiérdemelte az „Amerikai Színház First Ladyje” becenevet, és az első 12 ember egyike volt, akik karrierjük során elnyerték az Oscar-, az Emmy- és a Tony-díjat egyaránt. Színpadi karrierje nagyon fiatalon kezdődött, állítása szerint már 5 évesen énekelt, első rövidfilmjébe 10 évesen szerepelt. Hangosfilmes bemutatkozása a Madelon Claudet bűnében történt, amivel rögtön elnyerte az Oscar-díjat a legjobb női főszereplő kategóriában. Ezt olyan sikerfilmek követték, mint az Arrowsmith vagy a Búcsú a fegyverektől Gary Cooper oldalán. Játszott Ingrid Bergman és Yul Brynner oldalán az Anasztáziában , de legnagyobb sikerét az Airport című katasztrófafilmben érte el, melyért másodszor is megkapta az Oscar-díjat, ezúttal legjobb női mellékszereplő kategóriában.
Mattioni Eszter (1902–1993)
képzőművész, festő. Olasz, selyemhernyó-tenyésztési szakértő apját, aki maga is amatőr festő volt, Lombardiából szerződtették Magyarországra. Öt évig tanult az Iparművészeti Főiskola grafika szakán, hat évig a Magyar Képzőművészeti Főiskolán. 1926-tól kiállító művész, 1931-től 1942-ig a Szolnoki művésztelep tagja volt. 1937-ben a párizsi világkiállításon bemutatott munkáiért a Diplome d’Honneur díjat. A magyar népviselet és népművészet, a magyar tájak és virágok látványának, motívumainak egyik legjelentősebb megörökítője volt. A Rákosi korszakban „klerikális” festőnek bélyegezték.
Luchino Visconti (Don Luchino Visconti di Modrone, Lonate Pozzolo hercege, 1906-1976)
a neorealizmus egyik atyjaként írta be nevét a filmtörténetbe, az 1960-as évektől kezdve azonban filmjei egyre több bírálatban részesültek. Jelentős volt a munkássága színpadi rendezőként is, főleg az opera műfajában volt otthonos. Mind a színpad, mind a film számára éles szemmel fedezett fel új tehetségeket, akiknek pályafutását atyai jóindulattal egyengette. Filmjeire jellemző, hogy szinte valamennyi alkotása irodalmi mű alapján készült (Rocco és fivérei, Közöny, Halál Velencében).
G. Szabó Judit (1925–2010)
ifjúsági író. Tanult a Képzőművészeti Főiskolán, a Közgazdasági Egyetemen és a Műszaki Egyetemen. Ifjúsági regényeket írt, melyeknek fő ihletői ikerlányai voltak. Később a krimi területére is elkalandozott (A macskát visszafelé simogatják, Megérjük a pénzünket!, A Madárijesztő-ház). ––> A Madárijesztő-ház
Csinády István (1927-1981)
Jászai Mari-díjas díszlettervező, rendező. 1949-ben szerzett rendezői diplomát a Színház- és Filmművészeti Főiskolán. Pályáját a Hunnia filmgyárban díszlettervező asszisztensként kezdte, majd 1950-től a győri Dunántúli Népszínház rendezője lett, 1952-től a győri Kisfaludy Színháznál volt díszlettervező. 1965-től a Fővárosi Operettszínház, 1973-tól haláláig a József Attila Színház tagja volt.
Párkai István (1928–2023)
a Nemzet Művésze címmel kitüntetett, Kossuth- és Liszt Ferenc-díjas karmester, karvezető, tanár. Felsőfokú zenei tanulmányait 1938-ban kezdte a budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán, zongora szakon. Tanulmányait csak a második világháború után, 1953-ban fejezte be. E tanulmányaival részben párhuzamosan, 1950–1955 között a karmesterképző szakot is elvégezte. 1981–1994 között a Középiskolai énektanár és karvezetőképző szak tanszékvezető egyetemi tanára volt. Nyugdíjba vonulása után professor emeritusként tevékenykedett. Alapítója volt a Liszt Ferenc Kamarakórusnak, több amatőr kórus élén is fellépett. 2013-tól volt a Magyar Művészeti Akadémia rendes tagja.
Szersén Gyula (1940-2021)
Jászai Mari-díjas színész. 1965-ben kapott oklevelet a Színiakadémián, bár 1958-tól már szerepelt az Állami Déryné Színház és a Vígszínház színpadán. A Nemzeti Színház tagja 1965-től, majd 10 évig szerepelt a Gyulai Várszínházban. Jelenleg a tagja Piccolo Színház társulatának, valamint vendégszerepel a Budaörsi Játékszínben. Jellegzetes hangja miatt évtizedek óta szinkronizál (Sodrásban, Rosszemberek, Szamárköhögés).
Gereben Ágnes (1947-2015)
irodalomtörténész, műfordító, kritikus, egyetemi tanár. Kutatási területe a századforduló orosz művelődéstörténete és a 20. századi orosz irodalom fehér foltjai, valamint a posztszovjet térség helyzete volt. (Csehov világa, Játsszunk bluest!, Posztszovjet forgatókönyvek).
Kamondi Zoltán (1960-2016)
Balázs Béla-díjas filmrendező, forgatókönyvíró, producer. Filmrendezői diplomáját 1988-ban szerezte a Színház- és Filmművészeti Főiskolán. Rövidfilmjei számos díjat nyertek fesztiválokon. 1989-ben, a román forradalom alatt haditudósítóként dolgozott a japán és a francia televízió megbízásából, valamint tudósítója volt a Szabad Európa Rádiónak. Díjat nyert több fesztiválon, az USA-ban hármat (Halálutak és angyalok, Az alkimista és a szűz, Dolina).
