Névnapok: Ildikó, Anaisz, Anasztáz, Anasztázia, Atalanta, Atos, Atosz, Ében, Ede, Édua, Emil, Emilián, Etele, Etre, Ipoly, Itala, Kada, Kadicsa, Kadocsa, Kadosa, Kaducsa, Káin, Kamilla, Kán, Kandid, Kandida, Kolos, Kolozs, Melissza, Melitta, Nasztázia, Neste, Nyeste, Priszcilla, Teofil, Valér, Valérián
Események:
Kr.e. 241 – első pun háború: Az Aegates-szigeteki csata – A rómaiak elsüllyesztik a karthágói flottát, ezzel véget vetve az első pun háborúnak. ––> Valóság, só – Karthágó
1198 – elkészül a Giralda minaret, amelyet Ben Ahmad építész tervezett a sevillai Almohad mecsethez. Most a sevillai katedrális harangtornya.
1888 – César Franck Psyché, kórusra és zenekarra írt szimfonikus költeményének első előadása.
1906 – Lyonban, Maurice Ravel Sonatina című művének első bemutatkozása Paule de Lestang zongoraművész előadásában.
1959 – Tennessee Williams Az ifjúság édes madara című darabjának premierje New Yorkban.
1988 – Budapesten megnyílt a Goethe Intézet.
Meghalt Mihail Bulgakov (1891-1940) orosz író, költő, drámaíró. Az orosz irodalom egyik legnagyobb szatirikus alkotója.
1916-ban lediplomázott és Szmolenszk vidékén fogadott el egy állást, mielőtt Vjazmában kezdett volna praktizálni. 1921 októberének végén Bulgakov Moszkvába költözött és több újságnak és folyóiratnak is dolgozott. Ekkoriban kezdett kisebb prózadarabokat publikálni egy Berlinben megjelenő emigráns lap hasábjain. 1922 és 1926 között több mint 120 tudósítását és esszéjét közölte le. 1923-ban Bulgakov belépett az oroszországi írószövetségbe. 1930 után Bulgakov művei nem kaptak nyilvánosságot. Nyílt kéréssel fordult a Szovjetunió vezetéséhez, hogy vagy tegyék lehetővé emigrációját, vagy adjanak neki munkát. Sztálin maga hívta fel Bulgakovot, és ígért neki segítséget. Műveit reményei ellenére továbbra sem hozhatta nyilvánosságra és nem is mutathatta be őket. Keserűen rosszalló és groteszk leírása az akkor születőben lévő Szovjetunió hétköznapjairól gyakran fantasztikus és abszurd vonásokat tartalmazott. Sok műve a szigorú sztálinista cenzúra áldozata lett, ezeket csak sok évvel a halála után ismerhette meg az olvasóközönség (A Mester és Margarita, A fehér gárda, Színházi regény).
Meghalt Dallos Sándor (1901–1964) József Attila- és Baumgarten-díjas író, forgatókönyvíró.
Legnagyobb élménye a szegénység. Elbeszélései, regényei gyakran viszik az olvasót a munkanélküliek, a csavargók világába. Stílusa szuggesztív, bár művészete nem mindig mentes a naturalizmustól és a misztikától. Regényeken és elbeszéléseken kívül számos filmforgatókönyvet is írt, legfontosabb alkotása e műfajban a Szabó Pál regényéből készült Talpalatnyi föld, valamint a Semmelweis című film, amelyért József Attila-díjat kapott. Munkácsy Mihály kétkötetes, regényes életrajza (A nap szerelmese, Aranyecset) első ízben 1957–1958-ban jelent meg. Ez a regény egyszersmind Dallos Sándor legnépszerűbb és legjelentősebb alkotása (A hegyek lánya, Keresztúton, A tölgyek megindulnak).
Meghalt Keith Emerson (Keith Noel Emerson, 1944-2016) brit zenész, az Emerson, Lake & Palmer alapítója.
A Nice zenéjét Keith tehetsége, ízlése, virtuozitása és excentrikussága határozta meg. Ekkoriban főként két, a klasszikus zene és a jazz közötti hidat építő zongorista hatott játékára: a francia Jacques Loussier és az ekkortájt a Charles Lloyd Quartetben játszó Keith Jarrett. Már az első lemezekkel a progresszív rock egyik legnépszerűbb formációja lett az Emerson, Lake & Palmer. Bartók Béla- és Muszorgszkij-feldolgozásaival legendássá vált, és a komolyzeneértők elismerését is kivívta. Az ELP saját kompozíciói szintén azt a hitet erősítették, hogy a progresszív rock új dimenziókat nyit a rock világában. Sikerük 1974-ig tartott, utána a zenekar feloszlott. Az ELP korai éveiben nem nélkülözte a botrányos színpadi jeleneteket sem: szabályos „ökölharcot” vívott Hammond L-100-as orgonájával. Kézzel, lábbal, bokszerrel, korbáccsal és minden keze ügyébe kerülő eszközzel ütötte, verte felszerelését, ami két Hammond-orgonából, egy elektromos zongorából, egy Moog-szintetizátorból, egy mellotronból és egy Steinway hangversenyzongorából állt. Dallamos és virtuóz stílusával számos újítást vezetett be: ő alkalmazta zenéjében először a Hammond-orgonát, majd a Moogot, ő szólaltatott meg néhány billentyűsorral hegedűket, kórusokat, nagyzenekari hangzást. ––> Fiatalos lendület a progresszív rock nagy öregje, Keith Emerson koncertjén
Megszületett Venczel Vera (1946-2021) Jászai Mari-díjas színésznő, érdemes és kiváló művész, a Halhatatlanok Társulatának örökös tagja.
Gyermekkora óta tudatosan a színészi pályára készült. Gimnazistaként játszott első két filmjében(Karambol, Egy csónak visszafordul). A Színház- és Filmművészeti Főiskolára elsőre felvették és már a másodév végén szerepelt a Vígszínházban. A kritika ígéretes tehetségnek tartotta, s a Vígszínházban és a filmekben még többet tanult az akkori színészóriásoktól. Kezdetben naiva szerepek egész sorát osztották rá a rendezők, megjelenése, törékeny alkata ilyen szerepekre predesztinálta. Későbbi évadokban még mindig a tiszta női, lírai alakok találták meg, de szerepjátéka sokkal mélyebbé, drámaibbá vált A mozi tette országosan ismertté olyan filmekkel, mint a Kárpáthy Zoltán, az Egy szerelem három éjszakája, a Tanulmány a nőkről, az Egri csillagok. Később a televízió sorra adta a jobbnál jobb feladatokat. 1970 és 1980 között egyetlen mozifilmben sem, míg 36 televíziós alkotásban kapott többnyire főszerepet. Végül a film újra felfedezte, többévi szünet után ismét látható volt a hazai mozikban (Szabó István: Rokonok, Bacsó Péter: De kik azok a Lumnitzer nővérek?).
Ezen a napon született:
Lorenzo Da Ponte (Emmanuele Conegliano, 1749-1838)
olasz librettista. Előbb a dél-tiroli Gorizia nemeseit szolgálta költészetével, majd 1781-ben Drezdába költözött, ahol megismerkedett Antonio Salierivel, aki pártfogásába vette. Az ő közreműködésével került Bécsbe, ahol honfitársa II. József udvari zeneszerzőjeként működött (Don Giovanni, vagy A kőbálvány vendég; Figaro házassága; Lorenzo Da Ponte emlékiratai). ––> Mozart Figaro házassága
Friedrich von Schlegel (Karl Wilhelm Friedrich, 1772-1829)
német filozófus, író, műkritikus. A német romantika filozófiai és művészeti szempontból is jelentős képviselője. Testvérével August Wilhelm Schlegellel (aki maga is jelentős író, esztéta, műfordító és kritikus) 1799-ben megalapítják az Athenäum című folyóiratot, mely a korai romantika egy alapvető orgánuma. Legjelentősebb regénye a Lucinde, mely Julius és Lucinde kapcsolatán keresztül vezet a szerelem, a társadalom és a filozófia kérdéseihez.
Joseph von Eichendorff (1788-1857)
19. századi német romantikus költő. A romantika utolsó kiváló képviselője Németországban és a romantikus iskola legjelesebb és legnépszerűbb dalköltője. kiváló lírikus tehetség, mint ilyen nyilvánul drámáiban és regényeiben is, melyek szerkezet és jellemzés tekintetében többnyire gyengék, de gazdagok lírai szépségekben. Legsikerültebb: Egy semmirekellő élete mely csupa hangulat, valóságos dal bájos prózában, szeretetreméltó humorral előadva. Dalai a német irodalom legszebb remekei közé tartoznak.
Pablo de Sarasate (Pablo Martín Melitón de Sarasate y Navascués, 1844–1908)
spanyol hegedűművész és zeneszerző. Két Stradivariusa is volt, az 1724-ben készült hegedűt a Musée de la Musique-re hagyta. Ez a hegedű ma „Sarasate Stradivarius” néven ismert. Sarasate azért írta zongora- vagy zenekari kiséretes, spanyolos hangulatú darabjait, hogy be tudja mutatni fölényes hegedűtudását, virtuóz technikáját (Cigánymelódiák, Carmen-fantázia, Don Giovanni-fantázia).
Marie Stillman (Spartali, 1844–1927)
a Preraffaelita Testvériség második generációjának görög származású brit tagja volt. A görög szépségükről ismert Spartali, valamint unokatestvéreit „a három grácia” néven ismerték barátaik. Több mint százötven művet készített. Képeinek témái a preraffaelitákra jellemzőek voltak: női alakok; Shakespeare, Petrarca, Dante és Boccaccio jelenetei; olasz tájak.
Szamosi Elza (Szamek Erzsébet, 1881–1924)
opera-énekesnő (drámai szoprán). Színésznői pályafutását Németországban kezdte. Csak 1903-ban lépett fel először Magyarországon, amikor megnyitották a Királyszínházat. Később a Népszínházhoz szerződött, de 1904-ben már az Operaház társulatának tagja lett. 1917-ben megvált az Operaháztól és csendes, visszavonult életet folytatott.
Arthur Honegger (1892–1955)
svájci-francia zeneszerző, A Hatok egyike. Zenei tanulmányait szülővárosában kezdte, de 1909-től már a zürichi konzervatóriumban tanult. Fiatal korában rajongott Bach zenéjéért, a nagy mesternek főleg a kantátái és a koráljai fogták meg. Később Beethoven és Wagner zenéjét tanulmányozta, majd felfigyelt a „modernekre”. Stílusát sokan eklektikusnak tartják, dzsesszes hatások, neoklasszikus elemek, a modern 20. századi zene jellegzetességeire ismerhetünk rá műveiben. Mindezek ellenére kétségtelen, hogy a 20. század egyik legszemélyesebb hangú zeneszerzőjének számít (Pacific 231, Johanna a máglyán, „Liturgikus” szimfónia). ––> Hattyúdalok – Mozart, Honegger
Tamás Aladár (1899–1992)
költő, író, műfordító, szerkesztő, politikus, diplomata. Diákként tanúja volt a román katonák kegyetlenkedéseinek a Tanácsköztársaságban résztvevő kommunistákkal szemben. Marxista műveket kezdett olvasni és később bekapcsolódott a kommunista mozgalomba. 1937-től Franciaországban élt. 1939-ben Bölöni Györggyel megalapította a Magyar Írók és Művészek Szervezetét Párizsban, aminek főtitkára lett. 1956. november 1-jén megtagadta az együttműködést Nagy Imre miniszterelnök kormányával, és politikai menedékjogot kért az indiai kormánytól (Szavalókórusok, Börtönfalak árnyékában, Visszatért csillagok).
Balassa Géza (Gejza Balaša, 1914-1994)
régész, történetíró. 1948–1952 között a radványi Mezőgazdasági Levéltár vezetője lett. 1952–1962 között a besztercebányai Kerületi Múzeum régészeti osztályának vezetője volt, ahol több fontos vaskori ásatást vezetett. Körmöcbányán és Besztercebányán végzett középkori ásatásokat. 1977-től Pozsonyban élt. Nevéhez fűződik az alsósztregovai Madách-múzeum létrehozása.
Carelli Gábor (Krausz Gábor Pál, 1915-1999)
magyar származású operaénekes (tenor). Néhány hónapot járt a Zeneakadémiára. 1936-tól 1939-ig Rómában végezte zenei tanulmányait. Első nyilvános fellépése a Lipótvárosi Casinóban volt. A második világháború fenyegetettségei elől Amerikába költözött. 1950-től a New York-i operaházba szerződtették, ahol hosszú ideig a legtöbbet foglalkoztatott tenoristának számított. Évtizedeken át tanított a manhattani School of Music zenei főiskolán. 1960-tól ismét szerepelt Budapesten.
Boris Vian (1920-1959)
francia író, költő, muzsikus. A francia avantgárd művészet különös, kihívó alakja volt. Rendkívül sokoldalú tehetség, aki jazz-muzsikusként, zeneszerzőként és festőként is elismert. Eredeti szakmája matematikus volt, műszaki főiskolát végzett. Művei meglepő humorral, költői érzelmességgel, szürrealista cselekménnyel, és elegáns cinizmussal léptek túl az egzisztencialista búskomorságon. Senkit nem követett irodalmi műveiben, írásait eredeti tehetség, bravúros nyelvhasználat és polgárpukkasztó tartalom jellemzi. Életében alig néhány ezer példányt vásároltak a saját neve alatt kiadott regényeiből (Köpök a sírotokra, Tábornokok uzsonnája, Tajtékos napok). ––> Boris Vian: Blues egy fekete macskáért
Szivler József (1923-1995)
színész, rendező, a Pécsi Nemzeti Színház örökös tagja. A Színház- és Filmművészeti Főiskolán 1957-ben kapott rendezői diplomát. Pályáját a Miskolci Nemzeti Színházban kezdte. 1958-tól a Pécsi Nemzeti Színházhoz szerződött, itt már leginkább színészként láthatták a nézők, de természetesen rendezéssel is foglalkozott.
Zsoldos Vera (1924-2016)
grafikusművész, illusztrátor, író. Az Atelier rajziskolában kezdett rajzzal komolyabban foglalkozni. A második világháborúban elhurcolták, de szerencsésen túlélte. 1951-1956 között a Magyar Képzőművészeti Főiskola hallgatója volt. 1957-ben diplomázott. Grafikusként rengeteget dolgozott, közel 600 könyvet illusztrált, könyvborítókat tervezett. Az Országos Széchényi Könyvtár katalógusaiban 416 mű illusztrátoraként van nyilvántartva (Gerald Durrell és P. G. Wodehouse könyvei; Zengő ABC; Holle anyó).
Petényi Ilona (1939)
Aase-díjas színésznő. A Színház- és Filmművészeti Főiskola befejezése után, 1961-ben került a szolnoki Szigligeti Színházhoz. 1963-ban a veszprémi Petőfi Színházban, 1964-től a Thália Színházban, 1971-től a Gyermekszínházban játszott. 1974-től a Pécsi Nemzeti Színház, 1981-től a nyíregyházi Móricz Zsigmond Színház foglalkoztatta. 1988 és 1991 között szabadfoglalkozású színművészként dolgozott, ezután veszprémi Petőfi Színház tagja lett. Eleinte naivákat alakított, később karakterszerepeket formált meg (Gyula vitéz télen-nyáron, Szarvassá vált fiúk, A kenguru).
Chuck Norris (Carlos Ray Norris, 1940)
amerikai harcművész, színész. Egy harcművészeti bemutatón a kaliforniai Long Beachen találkozott Bruce Lee-vel. 1972-ben a A Sárkány útja című filmben mint Bruce Lee ellenfele szerepelt. 1974-ben Steve McQueen bátorította, hogy kezdje el az MGM Stúdió színésziskoláját. Norris első főszerepe az 1977-es Országúti bunyós volt (Walker, a texasi kopó sorozat; Ütközetben eltűnt; Delta kommandó).
Baranyai Ibolya (1943-2020)
Jászai Mari-díjas színésznő, a Győri Nemzeti Színház Örökös Tagja. Az Állami Déryné Színházban kezdte pályáját 1963-ban. 1967–1972 között és 1974-től 1978-ig a szolnoki Szigligeti Színház tagja. 1972–1974-ben a Szegedi Nemzeti Színházban játszott. 1978-tól a győri Kisfaludy Színház tagjaként a színház egyik vezető színésznője volt, aki prózai művekben éppen olyan nagyszerű volt, mint zenés darabokban.
Gergely Jenő (1944–2009)
történész, az MTA doktora, az ELTE BTK Történeti Intézet Új- és Jelenkori Magyar Történeti Tanszékének professzora, tanszékvezetője. Fő kutatási területei Magyarország története a 19. és 20. században, az egyháztörténet, a keresztény pártok története és a magyarországi autonómiák története voltak. Munkássága során behatóan elemezte Magyarország és a Szentszék kapcsolatait és külön foglalkozott a pápaság szociális kérdésekhez való hozzáállásával, a keresztényszociális gondolat megjelenésével (A kereszténydemokrácia Nyugat-Európában, A Mindszenty-per, A keresztényszindikalizmus a XIX-XX. században).
Lóránt Zsuzsa (1946-2022)
Munkácsy Mihály-díjas szobrászművész, műfordító. Tanulmányait a Képzőművészeti Főiskolán végezte el 1967-71 között. 1975-ben Derkovits-ösztöndíjas lett, 1976-ban volt első önálló kiállítása (Kis alvó – Iklad; Az ajándékozó – Nagyatád; Gyermeklány – Budapest).
Horváth Károly (1953)
színész, bábszínész, író, látványtervező, művészeti és művelődési menedzser. Pályáját Budapesten, az Pinceszínházban amatőrként kezdte. Bábszínészként végzett az Állami Bábszínházba kihelyezett bábművész tagozaton. Szabadfoglalkozású színművész, tervező, árverésvezető. A budapesti Karinthy Szalon igazgató-helyettese, művészeti vezetője. A Ferencvárosi Pincegaléria művészeti vezető kurátora (2013-2017).
Falcsik Mari (1956)
költő, könyvszerkesztő, műfordító. Szellemi szabadfoglalkozásúként irodalom- és kultúrtörténeti kurzusokat szervezett és vezetett, amelyek keretében egyedi szellemi műhelyt alakított ki az érdeklődő fiatalok számára. A rendszerváltás óta a könyvszakmában dolgozik. Verseit, írásait a jelentősebb irodalmi lapok és portálok publikálják. Legkedveltebb lírai eljárása a „memento” megragadása, az élet jelentős vagy később jelentőssé gazdagodó pillanatainak elkapása.
Sharon Stone (1958)
amerikai színésznő, producer, az 1990-es évek szexszimbóluma. 17 évesen megnyerte a Miss Pennsylvania szépségversenyt. Első filmszerepét 1980-ban kapta. 1990-ben jelentős alakítása volt Total Recall – Az emlékmás című sci-fiben. Az igazi nagy áttörést azonban az 1992-es Elemi ösztön című erotikus thriller hozta meg neki. 1995-ös Casino című bűnügyi filmért Oscar-díjra is jelölték, az 1999-es A múzsa csókja című filmekben nyújtott szerepéért Golden Globe-díjra jelölték (Salamon király kincse, Gyorsabb a halálnál, A Macskanő).
Asbóth Anikó (1959)
bábművész, színésznő, színházigazgató. 1959. március 10-én. 1975-től alapító tagja a Vojtina Bábegyüttesnek. A társulat 1993-tól hivatásos színházként működik, Vojtina Bábszínház néven. 1996-ban bábszínészként végzett a Budapest Bábszínház Bábszínészképző Tanfolyamán. 2007-től a Vojtina Bábszínház igazgatója és művészeti vezetője. A Magyar Bábművészek Szövetségének elnöke.
Szabadi Vilmos (1959)
Liszt Ferenc- és Bartók-Pásztory-díjas hegedűművész, kétszeres MIDEM, Príma, HUNGAROTON díjas előadóművész, tanszakvezető egyetemi docens, érdemes művész. Tanulmányait a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán 1983-ban fejezte be és egy évvel később, már az intézmény legfiatalabb tanáraként tanított. Világkarrierje 1988-ban indult: a Royal Festival Hall Bartók Béla tiszteletére rendezett gálakoncertjén Bartók: 2. hegedűversenyét játszotta Solti Györggyel, ezt a BBC és a Decca rögzítette, majd a Philips világszerte megjelentette. Az elmúlt évek folyamán számtalan mesterkurzust adott világszerte, Európában, a Távol-Keleten, valamint az Egyesült Államokban. ––> Szabadi Vilmos és Homor Zsuzsanna
Szinvai Pál (1961)
szobrász, keramikus. A Magyar Iparművészeti Főiskolán végezte tanulmányait, 1982 és 1987 között. 1987 és 1991 között a müncheni Akademie der Bildende Künste hallgatója is volt. Pályájának első időszakára a samottos agyagból felépített figurális plasztikák, öntéses technikával készülő porcelánfigurák voltak jellemzőek. Később néhány bronz köztéri szobor megalkotását is magára vállalta.
Rick Rubin (Frederick Jay Rubin, 1963)
háromszoros Grammy-díjas amerikai zenei producer. Világszerte az egyik legbefolyásosabb és legelismertebb producer hírében áll. 2007 májusa óta a Sony Music Entertainment-csoporthoz tartozó Columbia Records kiadó társvezetője.
Ozsda Erika (1965)
dramaturg, forgatókönyvíró, színésznő. 17 évesen játszotta első filmszerepét Erdőss Pál: Adj király katonát című filmjében. A Gór Nagy Mária Színitanoda első osztályának növendéke volt. Jelentkezett a Színművészeti Főiskolára is, de színész szakra nem vették fel. 1988-1992 között a Színház- és Filmművészeti Főiskola dramaturg szakos hallgatója volt. Filmkritikával, írással, újságírással is foglalkozik.
Szvath Tamás (1976)
színész. 1995-ben csoportos szereplőként szerződött a kaposvári Csiky Gergely Színházhoz, amely társulatnak azóta tagja.
Ezen a napon halt meg:
Blaž Kumerdej (1738-1805)
szlovén filológus, tanár, nyelvújító, a szlovén iskolarendszer atyja. Felújította a szlovén iskolaszervezési programot a felvilágosodás elvei mentén az örökös tartományokban, mivel szervezett szlovén iskolahálózat a térségben nem volt. Életében aktív jozefinista és fiziokrata volt, a nyelvészet terén racionalista elveket vallott, 1798-tól filológus munkáját feladta.
Muzio Clementi (Mutius Philippus Vincentius Franciscus Xaverius Clementi, 1752–1832)
olasz zeneszerző, zongorista, zongoratanár, zenekiadó és karmester. Síremlékén a Zongora atyja felirat látható. Sokoldalú zenei tehetsége hamar kibontakozott: 13 évesen orgonistaként alkalmazták, miután már tizenkét éves korában négyszólamú misét írt, valamint megalkotta a Martirio de’ gloriosi Santi Giuliani oratóriumot, amiből napjainkra csak a libretto maradt fenn.
gróf Teleki Sámuel (1845–1916)
világutazó, író, akadémikus, felfedező, afrikanista, fotográfus, országgyűlési képviselő, a Kenya északi részébe indult első európai expedíció vezetője. Ő fedezte fel és nevezte el Rudolf trónörökösről a Rudolf-tavat és Rudolf feleségéről, Stefánia belga hercegnőről a Stefánia-tavat. Elsőként érte el a Kilimandzsáró hegy 5310 méter magasan húzódó hóvonalát, az első felfedező volt, aki a Kenya-hegyre lépett. Ez utóbbi hegyen 4300 métert haladt felfelé és ezután északra fordult, hogy felmérjen egy folyórendszert.
Gyalókay Jenő (1874-1945)
katonatiszt, hadtörténész, az MTA tagja. Fő kutatási területe a 15–19. századi magyar történelem hadi eseményeinek hadtudományi–stratégiai szempontú feldolgozása volt. Foglalkozott Hunyadi Mátyás hadseregszervező tevékenységével és hadjárataival, az 1526-os mohácsi csatával, a hódoltságkori végvárrendszer és a nemesi felkelés intézményének múltjával. Áttekintette Bethlen Gábor erdélyi fejedelem hadjáratait, valamint az 1631–1632. évi parasztfelkelést. Jelentősek az 1848–1849-es szabadságharc hadi eseményeit, különösen az 1849-es tavaszi hadjárat erdélyi hadműveleteit, valamint a segesvári és a debreceni ütközetet elemző tanulmányai (A mohácsi csata, A magyar katona, Az erdélyi hadjárat 1849 nyarán).
Ladányi Ferenc (1909–1965)
Kossuth-díjas színész, színigazgató, kiváló művész. Már diákként feltűnt színészi képességeivel az iskolai önképzőkörben, a mérnöknek készülő fiút tanára a Színiakadémiára irányította. Pályáját a Magyar Színházban kezdte. Itt csak jelentéktelen feladatokat kapott, ezért a katonai szolgálat letelte után a miskolci társulathoz szerződött. Itt már főszerepeket játszhatott. 1945 és 1949 között a Nemzeti Színház, 1949 és 1953 között a Madách Színház tagja. 1949-től ’54-ig színészmesterséget tanított a Színiakadémián. Kivételesen szép szövegmondású, nemes orgánumú színész volt, a verses drámákban különösen jól érvényesült. Versmondóként egészen kivételes helyet foglal el a magyar színháztörténetben (A tanítónő, Karambol, A kőszívű ember fiai).
Badiny Jós Ferenc (1909-2007)
történész, a szaktudományokban el nem fogadott munkásságú autodidakta magyar történetíró, „nyelvész”, „sumerológus” és vallásalapító. A sumer–magyar nyelvrokonság (nyelvazonosság) és Jézus pártus származásának hirdetője. Hazai és külföldi megítélése is negatív, érvelése tudományos megalapozottsága tekintetében (A sumir-magyar nyelvazonosság bizonyító adatai, A Táltos Isten, Trianon és a harmadik világháború).
Lloyd Bridges (1913-1998)
amerikai színházi és filmszínész. 1936-ban indult filmes karrierje, mozivásznon kisebb szerepekben volt látható, majd 1937-ben debütált a Broadwayn Shakespeare Othello rövid életű produkciójában. 1998-ban bekövetkezett haláláig több mint kétszáz filmben és televíziós produkcióban szerepelt. Karrierjének végső szakaszában inkább a filmvígjátékokban szerepelt (Szahara, Airplane!, Nagy durranás).
Anita Brookner (1928–2016)
angol regényíró és művészettörténész. 1967-ben ő lett az első nő, aki a Cambridge-i Egyetemen Slade képzőművészeti professzori címet kapott. Az által készített fényképeket a Courtauld Institute Conway Művészeti és Építészeti Könyvtárában tárolják. 53 évesen jelentette meg első regényét, ezt követően nagyjából évente egyet. Regényei az érzelmi veszteség és a társadalomba való beilleszkedés nehézségei, valamint az értelmiségi, középosztálybeli nők témáit dolgozzák fel. Stylistként is számon tartották.
Gonda János (1932-2021)
Széchenyi-, Liszt Ferenc- és Erkel-díjas zongoraművész, zeneszerző, zenetörténész, főiskolai tanár. 1953-1958 között a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola hallgatója volt, 1956-1961 között elvégezte a zongora művész-tanárképző tanszakot. 1961-1964 között a Magyar Hanglemezgyártó Vállalat zenei rendezője volt. 1962-ben megalapította a Qualiton együttest, mellyel elkészítette a Modern Jazz lemezsorozat első albumát. Zeneszerzőként elsősorban jazzdarabokat komponált, de emellett számos filmzenét, pantomim- és balettzenéket, valamint szimfonikus jazzműveket is írt (Jazz, A rögtönzés világa, Jazzvilág).
Déry Gabriella (1933-2014)
Kossuth- és Liszt Ferenc-díjas opera-énekesnő (szoprán), kiváló művész. 1958-ban az Operaház szerződtette magánénekesként. 1990-ben a társulat örökös tagjává választották. A operaház énekmestereként is tevékenykedett. Pályája kezdetén főként koloratúrszerepeket énekelt, de hamarosan áttért a drámai szoprán szerepkörre, és Takács Paula örökébe lépve az Operaház vezető drámai szopránja lett.
