Névnapok: Tamás, Perpétua, Rupert, Ubul
Események:
1824 – Velencében bemutatják Giacomo Meyerbeer A keresztes lovagok Egyiptomban című kétfelvonásos operáját.
1896 – W. S. Gilbert és Arthur Sullivan A nagyherceg (The Grand Duke), utolsó vígoperájuk bemutatója a londoni Savoy Theatre-ben.
1905 – olvasói nyomására Arthur Conan Doyle feléleszti híres nyomozóját és kiadja a Sherlock Holmes visszatér című kötetét Londonban.
1955 – az NBC élő közvetítése a Pán Péter (Peter Pan) musical előadásról (Mary Martin főszereplésével) 65 millió nézőt vonz a képernyők elé.
1975 – bemutatják a Tükör című, önéletrajzi ihletésű filmet, Andrej Tarkovszkij rendezésében.
1985 – először játszották a rádiók Michael Jackson és Lionel Richie szerzeményét a We Are The World (Mi vagyunk a világ) című dalt, amit a supergroup USA rögzített kislemezre.
Meghalt Arisztotelész (i.e. 384-i.e. 322) athéni filozófus, természettudós, író, a modern európai tudomány atyja és előfutára.
Nagy Sándor tanítója annak 13 éves korától. Mesterével, Platónnal együtt a nyugati kultúra legnagyobb hatású gondolkodói közé tartozik. Már az ókorban híressé vált filozófiai művei miatt. A középkor végére a Biblia mellett Arisztotelész és munkássága vált a „magasabb” kultúra meghatározó tekintélyévé szerte Európában (Államéletrajzok, Poétika és más költészettani írások, A létrejövés és a pusztulás).
Meghalt Akseli Gallen-Kallela (1865-1921) finn festőművész, műépítész, iparművész.
Stílusa a nemzeti romantikától a realizmuson és a szecesszión át a szimbolizmusig ívelt. Noha élete folyamán nagyon sokat utazott, Finnországhoz és kedves témájához a Kalevala világához mindig erősen kötődött. Több művészettörténész szerint alkotópályának csúcspontját a Poriban található Jusélius Mauzóleum freskói jelentik. A képek összefoglaló témája az élet győzelme a halál fölött. 1908-ban nagy kiállítása volt, a Szépművészeti Múzeumban, ahol csaknem 500 művét láthatta a magyar közönség. Számos budapesti tárgyú képet festett ekkor, például A Gellért-hegy a Duna-parti Corso Kávéház felől nézve, Egy Duna-híd szobra. 1919-ben Mannerheim marsall szárnysegédje lett. Mannerheim felkérte a hadsereg számára zászlók, kitüntetések és egyenruhák tervezésére (A Szampó védői, Jusélius Mauzóleum Poriban, A királyi vár Budapesten).
Megszületett Maurice Ravel (Joseph-Maurice Ravel, 1875–1937) francia zeneszerző, zongorista.
Már tizenévesen kompozíciókkal jelentkezett, majd 1889-ben a párizsi Konzervatórium hallgatója lett. A gyermek Ravel kényes, kifinomult irodalmi és zenei ízlése, műveire is rányomta bélyegét. Kedvenc költői között ott volt Mallarmé, Poe és Baudelaire, a zenében pedig Schumann, Liszt, Chopin és Weber stílusát kedvelte — később Mozart vált példaképévé. Igen korán kialakult sajátos stílusa, amit egyesek Debussy plagizálásának tartottak, mindazonáltal Debussy hatása vitathatatlan, de nem puszta átvétel. Az első nagy alkotói korszakára tehető zenekritikusi tevékenységének kibontakozása is, ekkor sokat foglalkozott az orosz klasszikusokkal. A húszas évek Párizsának szellemi pezsgése Ravelre is hatott. Az éjjeli lokálokban játszott dzsesszel is ekkor került kapcsolatba. Ravel és Bartók személyesen is megismerkedtek, és kölcsönösen kifejezték egymás iránti csodálatukat, valamint többször is méltányolta Kodály gyűjtőmunkáját (Boléro, Daphnisz és Chloé, Lúdanyó meséi). ––> Ravel kamarazenei művei
Meghalt Serédy Kató (Kate Seredy, 1899–1975) írónő, illusztrátor.
Elvégzi a Művészeti Akadémiát és tanári diplomát szerez. Szorgos családjában megtanulja a ruhatervezést és a betegápolást is, amit sajnos az I. világháborúban hasznosít is. A háború alatt, majd 1918 és 1922 között megjárja Párizst, Rómát és Berlint is. 1922-ben kiköltözik az Egyesült Államokba. Nagyon gyorsan sajátítja el az angol nyelv alapjait, és hamarosan meglepő természetességgel ír Shakespeare nyelvén. Szabadúszó illusztrátorként dolgozik a kereskedelemben, lámpaernyőket, ruhamodelleket, majd könyvborítót is tervez, és maga illusztrálja saját köteteit is. Életében 10 angol nyelvű regénnyel gazdagítja az angolszász és a világirodalmat. Newbery Medalt kap a The White Stag (A fehér szarvas) című kötetéért, ami a hun-magyar mondavilág csodaszarvas-legendáját dolgozza fel. Ő volt az első szerző, aki a háború gyermekekre gyakorolt hatásáról és az elidegenedésről ír (A jó mestere, A daloló fácska). ––> Az ismeretlen Serédy Kató
Ezen a napon született:
Julian Schmidt (1818-1886)
német irodalomtörténész. Königsbergben történelmet és filológiát tanult, azután Berlinben tanárkodott. Számos, a hírlapokban megjelent kritikai cikke jelent meg, amit később teljesen átdolgozva kötetekben jelentek meg. Emellett szellemes és érdekes irodalomtörténeti tanulmányokat is írt.
Zsupánek Mihály (1830-1905?)
magyarországi szlovén költő. Vas megyében született. Katonai szolgálata alatt járt a mai Szlovénia területén is, Krajnában, ahol megismerkedett helyi szlovén énekekkel. Több mint valószínű, hogy ezek alapján írta irodalmi alkotásait is. A régi énekeskönyvekből több éneket is átírt (Vasárnapi énekek, Csudálatos kép, Hallgassátok keresztények).
Pasteiner Gyula (1846-1924)
művészettörténész, műkritikus, az MTA tagja. Jelentős munkásságot fejtett ki a magyar művészet történeti áttekintése, főképpen a szobrászat és a barokk építészet múltjának feltárása terén. Nevéhez fűződik az első magyar nyelvű egyetemes művészettörténeti összefoglalás megírása. Szerteágazó érdeklődésének megfelelően művészettörténeti kutatásai is széles látókörűek voltak, az egyetemes és a magyar művészet múltjával egyaránt foglalkozott, tanulmányai több témakörben is nagy hatásúaknak bizonyultak (A régi művészetek történetének mai tudományos állása, A művészetek története a legrégibb időktől napjainkig, Középkori építészetünk topographiája).
Thury Zoltán (Köpe, 1870-1906)
író, újságíró. A magyar kritikai realizmus egyik jelentős képviselője, írásaiban az elnyomott néposztályok keserű hangja szólal meg. Mint színműíró is feltűnést keltett. A Nyugat prózaírói az egyik legfőbb előharcosukat tisztelték benne (Katonák, Útravaló, Az ember, aki haza ballagott).
Piet Mondrian (Pieter Cornelis Mondriaan, 1872-1941)
holland festő, a geometrikus absztrakció képviselője, a Theo van Doesburg által alapított De Stijl művészcsoport fontos tagja. A posztimpresszionizmus szellemében indult, majd megismerkedett a kubizmussal, és ezután a tárgyi világ plasztikai jellé absztrahálása foglalkoztatta. Minden egyes művében és alkotó munkája teljes egészében tagadhatatlanul megmutatkozik összhangra, intenzitásra, pontosságra és egyensúlyra irányuló szenvedélyes és állhatatos törekvése. Mondrian humanista volt, és hitt abban, hogy az új, konstruktivista művészet, melynek ő volt az előfutára, megteremti „a mélységesen emberi, gazdag szépséget”, de újfajta szépséget (Csendélet gyömbéres fazékkal, Eukaliptusz, Victory boogie-woogie).
Kolozsvári-Szeszák Ferenc (1881–1919)
szobrász. A budapesti Iparművészeti Akadémián (Iparművészeti Iskola) tanult. Strobl Alajosnál Budapesten, majd Párizsban folytatta tanulmányait (Apollón és Thália – Kolozsvár, Jézus szíve – Magyarkanizsa, Kárpátok őre – Kolozsvár).
Tímár József (Gerstner, 1902–1960)
Kossuth-díjas színész, kiváló művész. Két évet járt a Színművészeti Akadémiára 1923 és 1925 között. 1924-ben már fellépett a Nemzeti Színházban. 1925-ben szerződtette is a Nemzeti Színházhoz, amelynek 1950-ig volt tagja. Színészi diplomát nem szerzett. 1949. december 31-én a Magyar Színházban szavalta el a Szózatot, emiatt 1950. január 31-én felfüggesztették állásából, s eltiltották a színpadi szerepléstől. 1951-ben a miskolci Nemzeti Színházhoz szerződött, 1951 őszétől 1952-ig az Ifjúsági Színház tagja volt. 1953 és 1958 között a Madách Színház, 1959-től haláláig, 1960-ig ismét a Nemzeti Színház tagja volt (Föltámadott a tenger, Dollárpapa, Gerolsteini kaland).
Szandai Sándor (1903–1978)
Munkácsy-díjas szobrászművész. Pályája első nagy korszakában főként kisplasztikát és portrét készített. A 30-as években alkotott paraszti témájú kisplasztikáit sajátos groteszkség, expresszív formavilág jellemzi. Az 1940-es évektől műveiben erős torzítások, s ezzel párhuzamosan kubista próbálkozások jelentkeznek. 1958-ban művészi fordulat következett be pályáján, új plasztikai szemléletével összhangban, művészi mondanivalóját nonfiguratív művekben, az op-art szellemében, új anyagokkal, technikákkal fogalmazza meg (Anya gyerekkel – Budapest; Groteszk tánc; Csobogókút – Kalocsa).
Anna Magnani (1908-1973)
Oscar-díjas olasz színésznő. Az igazi áttörést számára Roberto Rossellini filmje, a Róma, nyílt város jelentette, ami a háború utáni évek első anyagilag sikeres olasz neorealista filmje, és meghozta számára a nemzetközi hírnevet. A The Rose Tattoo-ban nyújtott alakításával elnyerte – első olasz színésznőként – a legjobb női főszereplőnek járó Oscar-díjat. A szerepet Tennessee Williams egyenesen neki írta (Róma, nyílt város; Wild is the Wind; Mamma Róma).
Hlatky László (1911-1982)
színész. 1931-ben végezte el az Országos Magyar Színművészeti Akadémiát, oklevelére a Herczeg (Hlatky) László nevet írták. Békeffi László Pódium Kabaréjába szerződött. 1934-ben a Király Színház tagja, majd az Országjáró Kamaraszínház vezető művésze lett, amelynek alapítója volt. A kamaraszínház színészei mind az elcsatolt területről érkeztek. A háború után rövid ideig a Pódium Kabaré gazdasági igazgatója volt. Ezt követően a Vígszínház illetve az utód Magyar Néphadsereg Színháza szerződtette. 1955-től haláláig a Vidám Színpad tagja volt (A selejt bosszúja, Én és a nagyapám, Ripacsok).
Abe Kóbó (Abe Kimifusza, 1924-1993)
japán író. Első verseit 1947-ben közölte, ám nevét 1948-ban megjelent Jelzőtábla az utca végén című regénye tette ismertté. Az 1950-es években tagja volt a Japán Kommunista Pártnak, de 1956-ban tett kelet-európai utazása és a magyar forradalom leverése kiábrándította. Nemzetközi elismerést A homok asszonya című művével szerzett 1962-ben, amit Tesigahara Hirosi filmrendező vitt vászonra. Drámái nagy sikert arattak Japánban. 1973-ban Tokióban saját színházat alapított és több avantgárd drámát írt a színtársulatnak. Barátok című 1974-es drámáját Amerikában és Európában is bemutatták (A negyedik jégkorszak, A dobozember, Titkos randevú).
Velenczey István (1925-2006)
Jászai Mari-díjas színész, színházigazgató. A Színház- és Filmművészeti Főiskolán szerezte diplomáját 1947-ben. Pályáját a pécsi és a budapesti Nemzeti Színházban kezdte, ahol két-két évad idejéig játszott. 1951–től 1953-ig igazgatója volt a kecskeméti Katona József Színháznak, majd ezután egy évadig szerepelt a Nemzeti Színházban, háromig pedig a szolnoki Szigligeti Színházban. Egy teljes évtizeden keresztül volt a József Attila Színház tagja, majd tizenhat évig foglalkoztatta a Nemzeti Színház. 1983-tól a Józsefvárosi Színháznak és a Népszínháznak volt a művésze. A színészkedést mellett rendezőként is munkálkodott (A beszélő köntös, Az alvilág professzora, Te rongyos élet).
Lehoczky Éva (1925-2016)
operaénekesnő (koloratúrszoprán), érdemes művész, az Operaház posztumusz örökös tagja. Első nőként elvégezte a Zeneakadémia ütős szakát. A felszabadulás utáni években dzsessz- és szalonzenekarok dobosaként kereste kenyerét. Hangja felfedezése után újra a főiskolára került. 1965-ben külföldre szerződött: a Karl-Marx-Stadt-i opera vezető koloratúrszopránja lett. 1968-ban tért haza. Ekkor a Szegedi Nemzeti Színházba került. Két év múlva lett a Magyar Állami Operaház tagja, ahol már operettszínházi korszaka óta számtalanszor vendégszerepelt. 1984-ben innen vonult nyugdíjba.
Varga János (1927-2008)
Széchenyi-díjas történész, levéltáros, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja. A kora újkori és újkori magyar társadalom-, agrár- és politikatörténet kutatója. 1978 és 1990 között a Magyar Országos Levéltár főigazgatója (A jobbágyfelszabadítás kivívása 1848-ban, A Hungarian Quo Vadis?, A keltjobbágyfiúk legendája).
Badal János (Jean Badal, 1927-2015)
filmoperatőr. Már itthon is a színesfilm-fényképezés mestere volt. 1956-ban Bán Frigyessel és Szőts Istvánnal a filmgyár forradalmi bizottságának vezetőjeként ő fogta össze a forradalmat fényképező operatőr csapatot. 1956-ban kitették a filmgyárból, 1957-ben elhagyta az országot, Párizsban telepedett le. Vagy 100 film operatőre volt, dolgozott francia, kanadai, amerikai, angol, svéd rendezőkkel (Rákóczi hadnagya, Bakaruhában, Eladó város).
Székely János (1929-1992)
a 20. század második felében a magyar irodalom sokoldalú egyénisége, költő, prózaíró, drámaíró, tanulmány- és esszéíró, műfordító. Első versei a kolozsvári Utunkban jelentek meg. Költészete a Nyugat nagy mestereinek nyomdokain indult el. Írói arculatát döntően határozta meg filozófiai műveltsége, sajátos bölcselete. Indulásától kezdve szemben állt a hatalom, a hivatal rövidlátó, sok esetben embertelen politikai gyakorlatával. Fölényes biztonsággal találta meg azt a költői jelbeszédet, melynek birtokában bátran mondhatta a maga különvéleményét mindarról, ami megalázta az embert (A mítosz értelme, Székely János legszebb versei, Mélyvizek partján).
Koncz Zsuzsa (1946)
Kossuth- és Liszt Ferenc-díjas előadóművész, énekesnő. Közel hatvan éves pályafutása során magyar beat-, pop- és rockzene egyik meghatározó egyéniség lett. Elsősorban verslemezei és politikai tartalmú (s a rendszerváltás előtt esetenként betiltott) dalai tették ismertté, valamint a választékos és tisztán érthető előadásmódja. Koncz Zsuzsának 98 magyarországi és 24 külföldi önálló lemeze jelent meg (Ha én rózsa volnék; Ahogy lesz, úgy lesz; Hej, tulipán).
Bret Easton Ellis (1964)
amerikai író, az ún. X-generációs írók egyik legismertebbje. A nyolcvanas években zenészkedett is. Első regénye, a Nullánál is kevesebb még egyetemista évei alatt jelent meg. 1987-ben New Yorkba költözött, jelenleg New York és Los Angeles között ingázik (Amerikai psycho, Holdpark, Királyi hálószobák).
Rachel Weisz (1970)
Oscar- és Golden Globe-díjas magyar származású angol színésznő. Kisebb televíziós szerepek után az első moziszerepét a Láncreakció című filmben kapta Keanu Reeves oldalán. Ezután több angol filmben is szerepelt, 1999-ben pedig szerepet kapott Szabó István A napfény íze című munkájában. A nemzetközi figyelmet A múmia című film hozta meg számára Brendan Fraser oldalán (Az ítélet eladó, Agora, Az elszánt diplomata).
Ábel Anita (1975)
színművésznő, televíziós műsorvezető. A MÚOSZ Bálint György Újságíró Akadémiáján, az Egri Tanárképző Főiskolán és Gór Nagy Mária Színitanodájában is végzett. Már hároméves korában képernyőre került gyerekszínészként, 5 évesen pedig már főszerepet játszott. A magyar nagyközönség 12 éves korától 12 éven át láthatta rendszeresen a képernyőn a Szomszédok című teleregényben (A szeleburdi család, Dögkeselyű, Viadukt).
Pálos Hanna (1986)
Junior Prima díjas színésznő. Két évet töltött a Kaposvári Egyetemen, színművész hallgatóként, 2008–2012 között a Színház- és Filmművészeti Egyetem hallgatója. 2012-től a Katona József Színház tagja, mellette a 011-Alkotócsoport előadásaiban is szerepel (Drakulics elvtárs, Budapest Noir, Isteni műszak).
Ezen a napon halt meg:
Aquinói Szent Tamás (Thomas Aquinas, 1225-1274)
latin nyelven író középkori olasz teológus, skolasztikus filozófus, Domonkos-rendi szerzetes, a keresztény misztika egyik képviselője. A római katolikus egyház legnevezetesebb hittudósai, az úgynevezett egyháztanítók között tartja számon. Folytatva elődeinek, a görög filozófusokat arab és bizánci közvetítéssel a nyugati hagyományba beemelő teológusoknak munkáját, igyekezett összhangba hozni Arisztotelész filozófiáját a keresztény tanítással, kísérletet téve egy átfogó filozófiai rendszer megalkotására (Jézus evangéliuma és a szentatyák, A teológia összefoglalása, A fejedelmek kormányzásáról).
Franz Benda (František, 1709–1786)
cseh zeneszerző, hegedűs. Először hegedülni tanult, majd 1718-tól a prágai Szent Miklós templomban énekelt. 1733-ban elhagyta Csehországot és Drezdába utazott, ahol tovább folytatta hangszeres tanulmányait. Visszatért a cseh fővárosba, majd Bécsbe utazott, utána Varsóban működött két évet, mint Kapellmeister. Később, haláláig a porosz királyi zenekar tagja volt. Zenéje kevésbé eredeti, de ennek ellenére jelentős alkotó volt, aki elsősorban hegedűműveivel aratott jelentős sikereket.
Johann Georg Albrechtsberger (1736-1809)
osztrák zeneszerző, orgonista, zenetudós, zenetanár. Tanulmányait a melki bencés apátságban folytatta, ahol a hangszeres ismeretek mellett zeneelméletet és filozófiát is tanult. 279 egyházi művet, 278 csak billentyűs hangszerekre és 193 egyéb hangszerre, illetve zenekarra írt világi művet komponált, közülük kiemelkedik C-dúr hárfaversenye és a császári udvar számára írt kamarazenéi, melyek előadásában maga II. József is közreműködött csellón.
Jacopo Ferretti (1784-1852)
olasz költő és librettista. Már fiatalon verseket írt, s annak ellenére, hogy harmincéves korától kedve közel harminc éven át a dohányiparban dolgozott, irodalmi tevékenysége rendkívül termékeny volt, s versek mellett operák számára is írt szövegkönyveket a kor legjelentősebb zeneszerzőinek.
Lugossy József (1812-1884)
nyelvész, orientalista, az MTA tagja. Részt vett a szabadságharcban, utána néhány hónapig bujdosott, nevelő volt, majd Pesten bibliográfiával foglalkozott. 1877-től mint rendkívüli tanár szanszkrit nyelvet tanított. Számos nyelvészeti és bibliográfiai értekezése jelent meg. A germán és román nyelveken kívül a héber, arab, perzsa és a tibeti nyelvet is megtanulta.
Somlyai Gábor (1824-1900)
földművelő, históriaíró. Fő munkája: Emlékirat Békés városának, a legelső megülésétől kezdve az 1893-ik esztendő végéig.
Scheiber Hugó (1873–1950)
festő, a 20. századi magyar avantgárd sajátos képviselője. 1898 és 1900 között az Iparművészeti Főiskolán képezte magát, amelyet azonban nem végzett el. Autodidakta, ösztönös tehetség volt. 1914-ig az impresszionizmus és a plein air hatásáról árulkodó táj- és életképeket, valamint portrékat festett. Az 1910-es években stílusát a német expresszionizmus befolyásolta, így alakította ki új stilizált szín- és formavilágát. Az 1930-as években már az art déco stílusa hatott művészetére, munkáival a modern, nagyvárosi élet esszenciáját ragadta meg.
Wyndham Lewis (Percy Wyndham Lewis, 1882–1957)
modernista brit író, szürrealista festő és kritikus. Társalapítója volt a vorticista művészeti mozgalomnak és szerkesztője a BLAST című irodalmi folyóiratnak. Több könyvet írt, elsősorban a társadalom- és művészetkritika terén, de szépirodalmi művei, szatírái is jelentősek.
Theo van Doesburg (Christian Emil Marie Küpper, 1883–1931)
holland festő, építész, író és költő. Az avantgárd művészeti élet lelkes agitátora, publicistája és szervezője. Megalapította a De Stijl című folyóiratot, mely nagy hatással volt a művészetek fejlődésére Nyugat-Európában, de különösen Németországban. Életművét tanulmányozva meghökkentő, hogy az irodalom és a képzőművészet valamennyi területén és az iparművészetben folyamatosan lépést tartott a legmodernebb irányzatokkal, futurizmus, kubizmus, szuprematizmus, konstruktivizmus, dadaizmus, s mind elméletben, mind gyakorlatban követte azokat.
Allodiatoris Irma (1912-1988)
antropológus, tudománytörténész, bibliográfus. Technikai szerkesztője volt az Acta Botanica című periodikának és a Magyarország kultúrflórája című könyvsorozatnak. A Magyarhoni Földtani Társaság tudománytörténeti szakosztályának elnöke, és több tudományos társaság vezetőségi tagja volt.
Kamilly Judit (1919-1974)
Jászai Mari-díjas színésznő. Az Országos Színészegyesület színiiskoláját végezte el, Ascher Oszkár növendékeként. Pályáját 1938-ban a Szegedi Nemzeti Színházban kezdte. 1945-től rövid ideig a Művész Színházban, majd a Pódium Kabaréban játszott. 1953-tól haláláig az Állami Déryné Színház tagja volt.
Damiano Damiani (1922-2013)
olasz filmrendező, forgatókönyvíró. Tanulmányait a brerai Képzőművészeti Akadémián végezte el. 1946-tól 10 évig csak rövid- és dokumentumfilmeket forgatott. 1958-1960 között forgatókönyvíróként dolgozott. 1959-től játékfilmeket rendezett. Az 1960-as évek hozták meg számára a sikert (Miért ölnek meg egy bírót?; Egy zseni, két haver, egy balek; Polip).
Tálas Ernő (1926-2018)
operaénekes. A Pázmány Péter Tudományegyetemen szerzett német–olasz szakos tanári oklevelet, majd a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán énekművész-énektanári képesítést kapott 1956-ban. Az 1956-os forradalom és szabadságharc leverése után elhagyta Magyarországot. A Stockholmi Királyi Opera tenorja lett.
Hidas Frigyes (1928-2007)
Erkel Ferenc- és Bartók–Pásztory- díjas zeneszerző, érdemes művész. Az életműve zömét adó fúvós hangszerekre írott művei révén világszerte az egyik legjátszottabb 20. századi magyar komponista. Igyekezett a hangszercsalád valamennyi tagját előadási és pedagógiai célú darabokkal ellátni. Zeneszerzői tanulmányait 1946 és 1951 között a budapesti Zeneakadémián végezte. 1950–1951-ben az Ifjúsági Színház karmestere volt, 1951-től 1966-ig a Nemzeti Színház zenei vezetőjeként, majd 1974 és 1979 között a Fővárosi Operettszínház zenei igazgatójaként tevékenykedett. Élete további részében független zeneszerző volt. Életműve meghatározó része a fúvós hangszerekre írott versenyművek (Dunakanyar, Intelmek, Megkésett hangok).
Macskássy Katalin (1942-2008)
Balázs Béla-díjas filmrendező, érdemes művész. Főiskolai tanulmányait a Színház- és Filmművészeti Főiskolán végezte 1966-1971 között. 1971-ben a Balázs Béla Stúdióban készített el első filmjét.
Palotás Dezső (1951-1999)
erdélyi magyar költő, író, grafikus. a kolozsvári Ion Andreescu Képzőművészeti Főiskola grafikai szakán szerzett diplomát. Első írását az Igazság közölte 1963-ban. Tematikája, nyelvhasználata és formavilága egyaránt újdonságértékű. A groteszk és az irónia átfogó szervezőelve meghatározza a műfajválasztást, a különben „tökéletes biztonsággal kezelt »klasszikus« versformák”, a hagyományos műfajok lebontását. 1988-ban Magyarországra költözött (Negyedik kívánság; Incidens; Ég veled, pokol leánya).
Szakácsi Sándor (1952-2007)
Jászai Mari-díjas színész. A színészet vonzásába tizenévesen a Pinceszínháznál, amatőrként került. Tanulmányait 1974-ben fejezte be a Színház- és Filmművészeti Főiskolán. 1974–75-re a szolnoki Szigligeti Színházhoz szerződött, majd 1975–1987 között a Vígszínház társulatához tartozott. 1987–1989 között a József Attila Színházhoz szerződött. Ebben az időszakban részese volt a Rock Színház megalakulásának is. 1989-től 1992-ig szabadúszó színész, majd a Nemzeti Színház, illetve 2000-ben, az átnevezést követően is a Pesti Magyar Színház tagja volt. A prózai művektől a zenés darabokig, a stúdiódaraboktól a nagyszínpadig otthonosan mozgott. Színházi szerepei mellett számos televíziós filmben, tévéjátékban is kiemelkedőt alakított, de talán szinkronszínészként volt a legismertebb (A bunker, Redl ezredes; Napló apámnak, anyámnak).
