Február 17.

Névnapok: Donát, Ajándok, Alex, Donátó, Egyed, Elek, Emőd, Lukács, Rex

Események:
1634 – William Prynne angol puritán írót Histriomastix könyve miatt életfogytiglani börtön-, 5000 font pénzbüntetésre, a Lincoln’s Innből (ügyvédek és bírák szakmai szövetsége) való kizárásra, az oxfordi egyetemi diploma megfosztására és mindkét fülének levágására ítélik. Ezeroldalas, a színdarabokat törvénytelennek, erkölcstelenek ítélő könyvét nyilvánosan elégetik.
1728 – Georg Friedrich Händel német (szász) származású zeneszerző Xerxész (Siroe, re di Persia, HWV 24) című háromfelvonásos, olasz nyelvű operájának premierje a londoni King’s Theatre-ben.
1776 – megjelenik Edward Gibbon brit történész A Római Birodalom hanyatlásának és bukásának története (The Decline and Fall of Roman Empire) című munkájának első kötete a londoni Strahan & Cadell kiadó gondozásában.
1859 – Giuseppe Verdi itáliai zeneszerző Az álarcosbál (Un ballo in maschera) című háromfelvonásos operájának premierje a római Teatro Apollóban. Az operát eredetileg Nápolyban mutatták volna be, de a nápolyi cenzúra ezt megakadályozta.
1889 – César Franck francia zeneszerző d-moll szimfóniájának bemutatója a párizsi konzervatóriumban, az Orchestre de la Société des Concerts du Conservatoire előadásában, Jules Garcin francia karmester vezényletével.
1904 – bemutatták Giacomo Puccini olasz zeneszerző Pillangókisasszony (Madame Butterfly) című háromfelvonásos operáját, akkor két felvonásban, a milánói La Scalában.
1913 – megnyílik az Armory Show (International Exhibition of Modern Art) New Yorkban, ahol olyan művészek munkáit mutatják be, akik a XX. század elejének legbefolyásosabb művészeivé válnak (többek között: Auguste Rodin, Pablo Picassó, Henri Matisse, Marcel Duchamp, Claude Monet, William Zorach).
1921 – Arthur Honegger svájci zeneszerző Nyári pásztorének (Pastorale D’ete, H. 31) című kamaradarabjának bemutatója a párizsi Salle Gaveau-ban, Vladimir Golschmann francia karmester vezényletével.
1927 – Deems Taylor amerikai zeneszerző A király csatlósa (The King’s Henchman) című operájának bemutatója a New York-i Metropolitan Operában, Tullio Serafin olasz karmester vezényletével. A nagyszabású produkciót (huszonkét szerep és kórus) nagy sikert aratott, az opera végén több mint tizenöt percig hívták vissza a zeneszerzőt és a fellépőket.
1972 – Luciano Pavarotti olasz tenor énekest 17-szer tapsolják vissza a New York-i Metropolitan, Donizetti Az ezred lánya című előadása után, ahol Toniót, a fiatal tiroli legényt alakította (kilenc magas C szerepel az egyik áriában). ––> DVD: Pavarotti The Last Tenor
2006 – Tallinnban megnyitották a Kumu (kunstimuuseum) szépművészeti múzeumot. A Kumu Észtország és Észak-Európa egyik legnagyobb múzeuma. A Kumu elnevezés az észt ku nsti mu useum (művészeti múzeum) rövidítése.
2012 – 60-70 ókori olimpiai tárgyat loptak el fegyveres rablók a Görögország Ókori Olimpiai Múzeumból. A múzeum a mintegy 300 kilométerre nyugatra található Athéntól, ahol az ókori olimpiákat rendezték (Olümpia, Héra-templom közelében). A rablókat az év novemberében elfogták, az elásott kincseket hiánytalanul megtalálták.

Meghalt Molière (Jean-Baptiste Poquelin, 1622-1673) francia drámaíró, rendező és színész, a modern komédia megteremtője.
Megtanult latinul, eredetiben olvasta Plautus és Terentius komédiáit. Közeli barátságot kötött La Mothe Le Vayer abbéval, aki apja könyvtári hagyatékát gondozta, egyes források szerint ezek a művek nagy hatással voltak rá. 1643 júniusában szerelmével, Madeleine Béjart-ral és annak két testvérével L’Illustre Théâtre néven megalapították első színtársulatukat, amely azonban 1645-ben csődbe ment. 1659. november 18-án mutatták be Molière első átütő sikernek számító darabját, a Kényeskedőket. Annak ellenére, hogy a tragédiát tekintette magasabbrendűnek, Molière a vígjátékai, és misztériumjátékai révén vált közismertté. A komédia műfajában íródott művei az improvizatív játékmódra épülő commedia dell’arte olasz hagyományát követték. Az ebben a műfajban is gyakran szereplő házassági bonyodalmakat, a megnemértés témáit, és a fennálló társadalmi rend álságos voltát Molière gúnyoló, szatirikus hanggal ötvözte, és vígjátékainak nem egy esetben pesszimista végkicsengést adott (Tartuffe, A fösvény, Képzelt beteg).

Megszületett Arcangelo Corelli (1653-1713) olasz barokk zeneszerző, hegedűművész, zeneszerzői munkásságának a középpontjában is a hegedű állt, ezen a téren munkássága korszakos jelentőségű, ő a concerto grosso műfajának a megteremtője.
Jelentős zeneszerző, életéről mégis keveset tudunk. Tizenhárom évesen Bolognába utazott, ahol Giovanni Benvenuti tanította hegedűre. Négyévi tanulás után felvették a város Accademia Filarmonica zenekarába. Növekvő hírneve révén több városban is megfordult, így lett fokozatosan Itália vezető hegedűse. 1670-ben elhagyta Bolognát, Rómába ment, ahol zeneszerzést tanult. Corelli hegedűs volt – a hangszer pedagógiáját igen magas fokra fejlesztette -, ezért zeneszerzői munkásságának a középpontjában is a hegedű áll. Ezen a téren munkássága korszakos jelentőségű. Munkáit Händel és Bach is ismerte. Georg Muffat szerint Corelli volt a concerto grosso műfajának a megteremtője. A kamarazene terén a sonata da chiesa és a sonata da camera műfajait művelte, főleg triószonáták formájában. Több híressé vált tanítványa is volt (Karácsonyi concerto, Triószonáta, Őrület).

Meghalt Heinrich Heine (Christian Johann Heinrich Heine, 1797–1856) zsidó származású német romantikus költő, író, újságíró.
Egyszerre mondják a romantika utolsó költőjének és a romantikát meghaladó realista és modern költőnek. Műveiben a német köznyelv irodalmivá vált. Újságíróként, tudósítóként tárcáinak, utazási élményeinek eddig nem ismert irodalmi színt, elegáns légiességet adott, ezzel együtt pedig magának a német nyelvnek is. Kritikus, politikailag elkötelezett újságíróként, esszéistaként, szatirikusként, vitázóként egyaránt volt csodált és rettegett. Egyike a leggyakrabban fordított német nyelvű költőknek. Megítélése, s az életművéhez való viszony gyakran változott és változik a történelem folyamán, napjainkban is. A romantika jegyében született és általa modernné és egyedivé formált lírája és az egész Európa gondjait látó és elemző publicista és esszéista a nagy triász harmadik tagja, Johann Wolfgang von Goethe, Friedrich Schiller és Heinrich Heine a három klasszikus óriás a német nép irodalmában (Százszorszépek, Dalok könyve, Doktor Faust).

Megszületett Kondor Béla (1931-1972) kétszeres Munkácsy-díjas, posztumusz Kossuth-díjas festőművész, grafikus, költő.
Sokoldalú személyiségként a grafika és a festészet mellett verset és prózát is írt, repülőmodelleket és hangszereket készített, a fényképezésben új utakat keresett, játszott orgonán, zongorán és régi hangszereken is. Művészete szakított az 1950-es évekre jellemző leíró grafikával. Festészetében nagy szerepe volt az erőteljes vonalaknak és a műveit erőteljesen átható szenvedélyes belső átélésnek. Kompozícióiban az alkotás minden része sajátos jelentést hordoz és ezek szimbólumrendszeren keresztül kapcsolódnak egymáshoz. Legtöbb álmát, gondolatát, vívódását rézlemezekbe karcolta, a rézkarctechnikának már a főiskola elvégzésekor kiváló mestere volt. Verseit költő kortársai is elismerték, életében egyetlen megjelent kötetét mégis csak mint a képzőművész melléktermékét fogadta a korabeli kritika (Emberek és angyalok, A mennyország meghódítása, Hajódaru).

Megszületett Cserhalmi György (1948) a Nemzet Színésze címmel kitüntetett, Kossuth- és Balázs Béla-díjas színész, érdemes művész.
1971-ben végzett a Színház- és Filmművészeti Főiskolán. 1971–72-ben, valamint 1975–77 között a debreceni Csokonai Nemzeti Színház szerződtette. 1972–75 között a Veszprémi Petőfi Színházban játszott. 1977–79 között, valamint 1989–91 között a Nemzeti Színház színésze volt. 1979–83 között a Magyar Filmgyártó Vállalat művésze, 1983-ban a Budapesti Katona József Színház alapítója és 1989-ig tagja is volt. 1991 óta szabadúszó. Több mint kétszáz filmben játszott, korunk egyik legjelentősebb férfiszínésze, modern hőstípus. Számos Oscar-díjra jelölt film szereplője. Wim Wenders a 10 legjobb színész közé választotta be Cserhalmi Györgyöt. 2012 óta a Magyar Művészeti Akadémia levelező tagja (Dögkeselyű, Törvénytelen, Eszter hagyatéka).

Megszületett Eperjes Károly (1954) Kossuth- és Jászai Mari-díjas színművész, a Halhatatlanok Társulatának örökös tagja.
A Színház- és Filmművészeti Főiskola elvégzése után – Major Tamás és Székely Gábor tanítványa volt – 1980-ban a kaposvári Csiky Gergely Színházban kezdte pályáját. 1981–82-ben a Nemzeti Színház tagja volt. 1982–1987 között a Katona József Színház színésze volt. 1999-ben megkapta egyik leghíresebb szerepét, a Hyppolit című magyar vígjátékban. A filmben főszerepet játszott. 2011-ben sikertelenül pályázta meg a Győri Nemzeti Színház igazgatói székét. 2014-ben a Nemzetiben betöltött vezérigazgató-helyettesi tisztségéről szakmai okok miatt lemondott. 2019 óta a Magyar Művészeti Akadémia levelező tagja. 2020-tól a Pesti Magyar Színház tagja (Eldorádó, A Hídember, Eszter hagyatéka).

Ezen a napon született:

Ungvárnémeti Tóth László (1788-1820)
költő. 1814-ben a pesti egyetemre ment, hol orvostudományt tanult, de szabad óráit a költészetnek szentelte s műveit készítette nyomtatás alá. A rövid életű költő személye két évszázadig úgyszólván feledésbe merült, újrafelfedezője Weöres Sándor volt (Nárcisz vagy a’ gyilkos önn-szeretet; Görög versei; Öröm ének a párisi arany sasnak a Nemzeti Múzeumba béavatásakor).

Kozma Ferenc (1844-1920)
pedagógus, művelődésszervező, publicista, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja. Gyakorlati pedagógusi munkásságával és közéleti, publicisztikai tevékenységével egyaránt szűkebb pátriája, a Székelyföld és Erdély tanügyének és közművelődésének előmozdítója volt.

Ernst Troeltsch (1865-1923)
német evangélikus teológus, vallásfilozófus és történetfilozófus, az 1914 előtti Németország nagy hatású gondolkodója. A keresztény hagyományt megnyitotta a kritikus gondolkodás számára, anélkül, hogy dogmatikus határokat állított volna fel. Műveire az a meggyőződés jellemző, hogy a kereszténység az európai és amerikai kultúra számára mással össze nem hasonlítható módon képes szavatolni az egyén szabadságát, s megóvni a modern szabadságot fenyegető tendenciáitól.

Kallós Ede (Klein Éliás, 1866-1950)
szobrászművész. Művészeti tanulmányait Budapesten, majd Párizsban, Henri Michel Antoine Chapu mellett végezte. Itthon Dávid című szobrával aratott sikert a Műcsarnokban. E műve a naturalista plasztika kiváló emléke, melynek hatására számos megrendelést kapott köztéri szobrok, épületdíszítő plasztikák és síremlékek alkotására (Vörösmarty szoborcsoport – Budapest; Kossuth Lajos – Makó; Árpád fejedelem szobra – Ópusztaszer).

Czabán Samu (1878-1942)
pedagógus, a századforduló után kibontakozó szocialista tanítómozgalom egyik vezető alakja. A Tanácsköztársaság alatt tagja a Szövetséges Központi Intéző Bizottságnak, valamint osztályvezetője a Közoktatásügyi Népbiztosságon az elemi népiskolák személyi és pedagógiai ügyeinek. A kommunista rendszer bukása után börtönbe került, majd 1921-ben a Felvidékre menekítették, ahol Beregszászon telepedett le. Kárpátalja visszafoglalását követően fogságba került, a csendőrök megkínozták. Hosszas szenvedések közepette hunyt el 1942-ben, cellájában.

Járitz Józsa (1893–1986)
festőművész. 1912 és 1922 között a Magyar Képzőművészeti Főiskolán tanult, 1914-ben Iványi-Grünwald Béla tanítványa volt a kecskeméti művésztelepen. 1924-től 1930-ig tánctanár volt Párizsban, itt rendszeresen kiállította műveit a Függetlenek Szalonjában. Miután visszatért Magyarországra, nyaranta Kiskunmajsán időzött. Tagja volt a Képzőművészek Új Társaságának és a Société des Artistes Indépendants-nak.

Szabó Imre (1908-2002)
színész Az Országos Magyar Színművészeti Akadémián színészként diplomázott 1930-ban. Pályáját magántársulatoknál kezdte Debrecenben. 1955-től egy évadig az egri Gárdonyi Géza Színház társulatában játszott. 1956-tól a kaposvári Csiky Gergely Színház tagja volt. 1967-től a Vígszínház művésze volt. Általában elegáns, határozott fellépésű urakat formált meg. Számtalan filmben tűnt fel epizódszerepekben. Nyugdíjasként is sokat foglalkoztatták (A törökfejes kopja, Appassionata, Kreutzer szonáta).

Filo-Fischer Ilona (Mihályfi Ernőné, 1910-1986)
plakáttervező, alkalmazott grafikus, érdemes művész. Érettségi után közvetlenül, levelezés útján jelentkezett a müncheni iparművészeti főiskolára. A főiskolán hamar sikereket ért el, ami elbizonytalanította, és beiratkozott a főiskolával párhuzamosan az egyetemre is művészettörténet szakra. 1933-ban Hitler hatalomra jutásakor hazatért és ettől fogva Budapesten, az Atheneum Könyvkiadónak dolgozott. Könyvborítók, reklám-lapok tervezéséből élt és készített magazinoknak illusztrációkat. Tömör, jelszerű nyelvezet jellemezte munkáit, mely világos és szakszerűen alkalmazott tipográfiával összhangban érvényesül.

Raf Vallone (Raffaele Vallone, 1916-2002)
olasz filmsztár, film- és színházrendező; korábban újságíró, profi futballista, partizán. Giuseppe De Santis Vallone egy riportjából készítette a Keserű rizs című filmjét 1948-ban, amelyben Vittorio Gassman mellett Vallone játszhatta a másik főszerepet és egyből megbecsült színész, majd a neorealizmus egyik legismertebb sztárja lett. Az olasz sikerei mellett sok európai és amerikai filmben játszott, szerepelt Koltay Gábor Julianus barátjában is (Pillantás a hídról, El Cid, A Keresztapa III.).

Peterdi Pál (Pohlencz, 1925-2000)
sportoló, edző, sportújságíró, humorista, író. Sportújságíróként a Népsport, a Képes Sport és a Labdarúgás munkatársaként mutatkozott be. Humorral, egyedi stílusban írt műveivel később szélesebb közönség elé is kilépett. Évekig ő írta a Füles magazin interjúrovatát. Emellett állandó szerzőként jelentkezett karcolatokkal, humoreszkekkel a Rádiókabaréban, valamint a Ludas Matyiban. Utóbbi újságban állandó, ismert rovata volt „Tücsök és bogár” néven, amelyben az olvasók által lefotózott és beküldött, nyelvi hibás vagy groteszk újságcikkeket, apróhirdetéseket, reklámokat, utcai vagy termékfeliratokat ironikus kommentárokkal kiegészítve adta közre.

Horváth Pál (1927-1987)
színész, szinkronszínész. Pályáját a Miskolci Nemzeti Színházban kezdte. Későbbiekben játszott a Fővárosi Operettszínházban, az Állami Déryné Színházban és a József Attila Színházban. Számos filmben, tévéjátékban szerepelt, főleg karakter- és epizódszerepek megformálójaként. Szinkronszínészként is a foglalkoztatott művészek közé tartozott, jellegzetes hangját, szép orgánumát gyakran használták a szinkronstúdiókban, rádióban (Föltámadott a tenger, Fűre lépni szabad, Budapesti mesék).

Orosz György (1927)
Jászai Mari-díjas rendező. 1951-ben rendező szakon végzett a Színház- és Filmművészeti Főiskolán. Pályája a Miskolci Nemzeti Színházban indult. 1961-től a színház főrendezője volt. 1974-től a debreceni Csokonai Színházban dolgozott. 1981 és 1988 között a Budapesti Gyermekszínház főrendezője volt. Szívesen állít színpadra kortárs műveket, de zenés darabokat és operetteket is.

Chaim Potok (1929–2002)
amerikai író, filozófus (Vándorlások, Fények könyve, November a küszöbön).

Alan Bates (1934-2003)
brit színész. Már gyermekkorában foglalkoztatta a színészet, 1945-ben William Shakespeare János király című drámájában Arthur herceg alakját személyesítette meg. Tanulmányait a Királyi Drámaművészeti Akadémián végezte Londonban. A fiatal nemzedék egyik legünnepeltebb jellemábrázolója volt (Zorba, a görög, Britannia gyógyintézet, Az ítélet).

Jan Bouzek (1935-2020)
cseh régészprofesszor, ókortörténész. Számos ásatást vezetett ÉNy-Csehországban és Morvaországban Drahomír Kouteckývel, Törökországban, Görögországban, Srí Lankán, Libanonban és Bulgáriában. Többek között pistirosi és bejrúti cseh ásatásokat is vezette.

Balázs-Piri Balázs (1937-2014)
Munkácsy Mihály-díjas karikaturista, grafikus, villamosmérnök. Autodidakta művészként ért el megbecsülést. 1958-tól jelennek meg rajzai, karikatúrái hazai és külföldi lapokban, albumokban, antológiákban. 1964-től a Ludas Matyi, majd az Új Ludas Matyi munkatársa, 1993–94-ben az Úritök főszerkesztője, 1995-től a Pesti Vicc főszerkesztő-helyettese, 2000-től az LMLM humor havilap művészeti vezetője volt. Könyvillusztrálással, reklámgrafikával is foglalkozott.

Dévai Nagy Kamilla (1950)
Liszt Ferenc-díjas énekes, előadóművész, tanár, érdemes művész, a Krónikás Zenede alapító igazgatója. Főiskolai tanulmányait a Bartók Béla Zeneművészeti Szakiskolában végezte 1975-ben operaénekesként, 1968-ban a „Nyílik a Rózsa” címmel a Magyar Televízió népdalvetélkedőjén láthatta először a közönség. 34 nyelven énekel, az egyetlen magyar előadóművész, aki ezzel bekerült 1995-ben a Guinness Rekordok Könyvébe. 2015 tavaszán jelent meg az énekesnő 21. lemeze.

Rene Russo (Rene Marie Russo, 1954)
amerikai színésznő, filmproducer és modell. Pályafutását divatmodellként kezdte, színészként 1989-ben debütált A nagy csapat című vígjátékban. Az 1990-es évek során olyan filmekkel vált ismertté, mint a Halálos fegyver 3., a Célkeresztben, a Vírus, a Szóljatok a köpcösnek!, a Váltságdíj, a Halálos fegyver 4. és A Thomas Crown-ügy.

Loreena McKennitt (1957)
kanadai énekesnő, dalszerző, hárfaművész és zongorista, aki leginkább kelta és közel-keleti motívumokkal teleszőtt világzenéje kapcsán tett szert világhírnévre. Zenéje leginkább a tradicionális és klasszikus gyökerekből táplálkozik, irodalmi műveket használva dalszövegei forrásául.

Igor Graus (1960-2020)
szlovák történész, levéltáros. 1985-1988 között a besztercebányai Középszlovákiai Múzeumban dolgozott történészként. 1988-tól a Besztercebányai Állami Levéltárban dolgozott, 1992 óta igazgatója. Többek között regionális történelemmel, falerisztikával, heraldikával foglalkozott. Több folyóiratban publikált.

Zillich Beatrix (1960)
színésznő. A Színház- és Filmművészeti Főiskolán 1982-ben kapott színészi diplomát. Első szerződése a Győri Kisfaludy Színházba szólt. 1986-tól a Mikroszkóp Színpad társulatának tagja. 1990-től szabadfoglakozású színésznő.

Illényi Katica (1968)
Liszt Ferenc-díjas hegedű és teremin művész, érdemes és kiváló művész. A Magyar Művészeti Akadémia Zeneművészeti tagozatának köztestületi tagja. 14 éves korában felvették a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem „Különleges tehetségek” osztályába. A Zeneművészeti Egyetem évei alatt már az a Magyar Állami Operaház és az Erkel Színház zenekarában játszott. 1991-ben kapta meg hegedűművész diplomáját a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen. 2002-től önálló karrierbe kezdett. A klasszikus zene mellett elkötelezettje lett a magas színvonalú könnyűzenének.

Bíró Kriszta (1970)
Jászai Mari- és Aase-díjas színésznő. A Színház- és Filmművészeti Főiskolán végzett 1992-ben. A szolnoki Szigligeti Színházhoz szerződött, 1994-ben pedig a Miskolci Nemzeti Színházhoz. 1995-től 1997-ig a kecskeméti Katona József Színházban játszott. 1997 és 2004 között szabadfoglalkozású színművész volt. 2004 óta az Örkény István Színház tagja (Sose halunk meg, A Hídember, Régimódi történet).

Denise Richards (1971)
amerikai színésznő, fotómodell. A mozisikerhez vezető út több népszerű tévésorozaton át vezetett (Haláli fegyver, Csillagközi invázió, A világ nem elég).

Ónodi Eszter (Kovács, 1973)
Jászai Mari-díjas színésznő. 1991–1995 között az ELTE angol–magyar szakán tanult és szerzett bölcsészdiplomát. Közben 1994-ben felvételt nyert a Színház- és Filmművészeti Főiskolára. Már harmadéves főiskolásként megkapta első főszerepét a Katona József Színházban és belekóstolt a filmforgatás világába is a Glamour című filmben. 1998 óta a Katona József Színház tagja, de számos helyen vendégszerepel is. A színház mellett számtalan filmben is szerepel és szinkronizál ( Valami Amerika, Swing, A napfény íze).

Fekete Attila (1973)
Liszt Ferenc-díjas operaénekes (tenor). 1998-ban főiskolásként debütált a Magyar Állami Operaházban, 2000-ben végzett a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen. 2005-ben, Detroitban, Puccini Bohéméletének Rodolfóját énekelte. 2006 tavaszán Torontóban is nagy sikerrel mutatkozott be Bellini Normájában June Anderson partnereként. Oratóriumok és egyéb koncertek szólistájaként számos európai és amerikai nagyvárosban valamint fesztiválon szerepelt.

Joseph Gordon-Levitt (1981)
amerikai színész, filmrendező, énekes és vállalkozó. Pályafutását gyerekszínészként kezdte (Eredet, A sötét lovag – Felemelkedés, Sin City: Ölni tudnál érte).

Ezen a napon halt meg:

James Macpherson (1736–1796)
skót költő, az Osszián-énekek írója. A világirodalom egyik legnagyobb hatású költője, aki eltitkolta nevét, hogy skót hazája ősi dicsőségét népszerűsítse otthon és az egész világon. Goethére és Herderre ugyanúgy hatott, mint Petőfire és Aranyra. Stílusa és történeteinek légköre nyomot hagyott a finn Lönnrot eposzszerkesztésén és az amerikai Longfellow kitalált indián hőskölteményén is. Tette a romantika egyik fontos előjátékának bizonyult. Munkássága kezdetén sok verset írt, s közülük jó néhányat ki is adott. Mire azonban a könyv megjelent, oly rossznak érezte mindazt, amit addig írt, hogy összes kéziratát és a kész könyv valamennyi példányát tűzre vetette. Az Osszián-énekek: Nem vallotta be, hogy ő írta, csak mint fordító szerepelt a Fingal című, eredetileg gael nyelven alkotott mű címlapján. A siker óriási volt, híre túlterjedt Nagy-Britannián is. A szerzőt, Ossziánt nagy felfedezésnek tartották. Lassanként odasorolták Homérosz mellé.

Kiss Károly (1793-1866)
katonatiszt, hadtörténész, költő, író, az MTA tagja. Katonatisztként részt vett a napóleoni háborúk több ütközetében, majd az 1848–1849-es szabadságharcban is fontos szerepet vállalt mint a nemzetőrség szervezésével megbízott főtiszt. Fiatalabb korában a pest-budai irodalmi élet jeles alakjai közé tartozott, később a török elleni háborúk hadtörténeti vizsgálatával és általános hadtudományi munkáival tüntette ki magát. Egyebek mellett a nevéhez fűződik az első magyar nyelvű hadászati műszótár megírása.

Olgyay Ferenc (1872-1939)
festő, a Szolnoki művésztelep egyik alapítója. Budapesten és Münchenben folytatott festészeti tanulmányokat. Hazatérve Szolnokra ment, ott a Szolnoki művésztelep egyik alapító tagjává vált. 1893-95 közt részt vett Vágó Pállal és Mednyánszky Lászlóval együtt a Feszty-körkép megalkotásában. Egyedi alkotásai a természet beható tanulmányozásáról árulkodnak. Festészetének korai időszakában hatott rá az impresszionizmus. 1921-ben csatlakozott a Benczúr Társasághoz. Legértékesebbek realista szemléletű, széles előadású alföldi tájképei (Szántás, Dunakanyar, Pipacsos rét).

Bruno Walter (Schlesinger, 1876-1962)
német-amerikai karmester, zeneszerző. Tanulmányait a berlini Stern-féle konzervatóriumban végezte. 1901–1912 folyamán Bécsben udvari karnagy volt, Mahler irányítása alatt. A legkiválóbb Mozart és Mahler – előadók egyike. Írt kamarazeneműveket, dalokat, szimfóniákat (Téma variációkkal, Gustav Mahler, Bruno Walter levelei).

Gách István Lipót (1880–1962)
festő- és szobrászművész. Az Iparművészeti Iskolába iratkozott, ahol mintázni tanult, kitűnő eredménnyel. Részt vett a Hősök terén található Millenniumi Emlékmű munkáiban. Több díjat nyert alkotásaival.

Samuel Joszéf Agnon (1888–1970)
Nobel-díjas izraeli író, a modern héber irodalom egyik központi alakja. Galícia keleti részén (ma Ukrajna) született, amely akkor az Osztrák-Magyar Birodalom fennhatósága alatt állt. Ifjúkorában sok klasszikus alkotást olvasott, beleértve Goethe, Schiller és Shakespeare műveit. Nagyon szerette a skandináv írókat is. 1908-ban kivándorolt Palesztínába (ma Izrael állama). Még ez évben jelent meg első novellája. 1912-ben Berlin felé szállt hajóra. 1924-ben tűz tört ki otthonában, minden kézirata és nagy könyvgyűjteménye is elégett. Ezek után döntött úgy, hogy családjával kivándorolnak Izraelbe (Tengerek szívében, És a meggörbedt kiegyenesedik…, Valaha régen).

Wass Albert (1908-1998)
erdélyi magyar író, költő. A magyar irodalom egyik legellentmondásosabb alakja; a hivatalos irodalomtörténet mintha tudomást se venne róla, miközben mások a legnagyobbak között emlegetik. Masszív, politikai felhangoktól sem mentes kultusz alakult ki körülötte mind Erdélyben, mind Magyarországon. Egyik leghíresebb könyve a Kard és kasza, amelyben több generáción keresztül tekinti át a magyar történelmet, 1050-től egészen a jelenkorig, a saját, ősi nemzetségének történetén keresztül. Wass Albert 1944-től Németországban, majd 1952-től haláláig az Amerikai Egyesült Államokban élt. Nicolae Ceaușescu zsarnoksága éveiben Romániában betiltották a könyveit. Irodalmi munkásságának kritikai feldolgozása ma is folyik. Népszerűsége az 1990-es évek végétől az erdélyi mellett a magyarországi olvasóközönség körében is folyamatosan növekszik. Műveit itthon csak a rendszerváltás óta jelentetik meg, korábban szinte ismeretlen volt (A farkasverem, Adjátok vissza a hegyeimet!, Tizenhárom almafa).

Thelonious Monk (Thelonious Sphere Monk, 1917-1982)
amerikai jazz-zongorista, zeneszerző. amerikai zongorista és zeneszerző, a jazz egyik legmeghatározóbb alakja. Már húszéves kora előtt zenéléssel keresett pénzt, korai stílusa a hard-swinging volt.

Rozsos István (1922-1963)
kétszeres Jászai Mari-díjas színész. Színésznek készült, de az akkori törvények (numerus clausus) ezt nem tették lehetővé. A háború traumáit nem tudta feldolgozni – szüleit elhurcoltál, őt magát is munkaszolgálatra rendelték – öngyilkos lett (Valahol Európában, Fel a fejjel, Felfelé a lejtőn).

Simon Albert (1926–2000)
karmester, zenetudós és zenepedagógus, érdemes művész. A 20. század második felének egyedülállóan nagy hatású muzsikusa, aki a zene, a közös muzsikálás lényegét tanította növendékeinek. 1947-ben a budapesti Zeneakadémia zeneszerzés tanszakára nyert felvételt, ezzel egy időben vezényelt és ütőhangszeresként játszott. Döntő hatást tett több magyar muzsikus-generáció szemléletére és nevelődésére.

Hollai Kálmán (Heiser, 1949–2022)
színész. Zenei általános iskolába járt, ahol oboázni és énekelni tanult. Már ötéves korában eldöntötte, hogy színész lesz. Tizenévesen, szülővárosában amatőr társulatban főszerepet játszott. Húsz évesen jelentkezett a kaposvári színházba, ahova énekes-táncos fiatalokat kerestek. Sok támadás érte cigány értelmiségiek részéről a származása vállalása miatt is. 1969–1976 között a kaposvári Csiky Gergely Színház tagja volt. 1973–1977 között a Színház- és Filmművészeti Főiskola hallgatója volt. 1976–1979 között, illetve 1993 óta a Fővárosi Operettszínház tagja, melyet 1998-tól Budapesti Operettszínházra neveztek át. 1982–1986 között a Szegedi Nemzeti Színház színművésze volt. 1986–1993 között a kecskeméti Katona József Színházban játszott, fellépett szülővárosában is, a Zenthe Ferenc Színházban. A színészet mellett rendezéssel is foglalkozik (Különös házasság, A fantasztikus nagynéni, Ámbár tanár úr).