Névnapok: Bertold, Marietta, Bozsena, Dezsér, Dezsider, Dezső, Elek, Manyi, Maréza, Mari, Mária, Mariella, Marinka, Marion, Marióra, Mariska, Paszkál, Paszkália, Teodolinda, Teodóra, Titánia, Titanilla, Tittína
Események:
1840 – Donizetti Az ezred lánya (La fille du régiment) című operájának első előadása Párizsban.
1843 – Giuseppe Verdi A lombardok című operájának első előadása Milánóban (Teatro alla Scala).
1896 – bemutatják be Oscar Wilde Saloméját Párizsban.
1903 – Anton Bruckner 9. szimfóniájának ősbemutatója a Wiener Concertvereinsorchester előadásában, Ferdinand Löwe karmester vezényletével (Wiener Musikvereinssaal).
1929 – Eugene O’Neill Dynamo című művének premierje New Yorkban.
1938 – a BBC televízió elkészíti a világ első tudományos-fantasztikus televíziós műsorát, Karel Čapek RUR című színművének egy adaptációját, ahol megszületik a „robot” kifejezés.
1977 – megnyílik Budapesten az Ady Emlékmúzeum.
Meghalt René Descartes (Renatus Cartesius, 1596-1650) francia filozófus, matematikus, természettudós, író.
Vele kezdődik az újkori filozófia antropológiai fordulata, valamint ő volt az analitikus geometria egyik megalapítója. Filozófiájában a szubjektum erős hangsúlyozása és a lehető legnagyobb bizonyosságra való törekvés a jellemző. Műveiben egy új metafizikai és egy új természetelmélet bontakozik ki – valami, amit joggal lehet racionalizmusnak vagy mechanizmusnak nevezni, bár nem fér bele egyik kategóriába sem. Descartes műve épp úgy tele van ellentmondással, mint egyénisége. Egyformán lehet benne az „idealizmus atyját” és a „materializmus atyját” látni. De vallását tekintve mindig is római katolikus volt. A descartesi filozófia kiindulópontja a kételkedés: a módszerével olyan arkhimédészi támpontot szeretne találni, amely nem vonható kétségbe. Majd erre a szilárd alapra támaszkodva könnyű következtetésekkel bonyolultabb, de vitathatatlan igazságokhoz kívánt eljutni (A szabadságról, A filozófia alapelvei, A lélek szenvedélyei és más írások).
Meghalt Sylvia Plath (1932–1963) amerikai költő, író, novellista, gyerekkönyvíró.
Apja Németországból települt be, embóliában halt meg egy műtétet követően. Verseiben gyakran megjelenik az életén uralkodó apafigura, többek között méhekhez kapcsolódó motívumok használatán keresztül. Első verse nyolcéves korában jelent meg. Egy cambridge-i partin ismerkedett meg az angol költővel, Ted Hughes-sal. Rövid udvarlás után, 1956. június 16-án házasodtak össze. Rövid ideig Londonban éltek, majd egy Devon-i kisvárosban telepedtek le, itt publikálta az első verseskötetét, The Colossus címmel. Szenvedélyes házasságuk diszharmonikus volt és botrányokkal kísért, különösen, amikor kiderült férje viszonya. Emellett egyre inkább rávetítette apja emlékét Tedre, a két figura elméjében lassan egybemosódott – 1962 végén elváltak. Öngyilkosságot követett el, miután teljesen elszigetelte a szobát közte és az alvó gyerekei között „nedves törölközőkkel és ruhákkal”. Kinyitotta a gázt és a fejét a sütőbe tette (Ariel, Apu, Az üvegbúra). ––> Meghaltál, nem maradt időm – Sylvia Plath
Ezen a napon született:
Poggio Bracciolini (Giovanni Francesco Poggio Bracciolini, 1380-1459)
itáliai humanista, a Firenzei Köztársaság kancellárja. Latinul alkotott, számos episztolát és dialógust írt, közzétett egy kötet adomát és megírta Firenze 1350–1455 közötti történetét. A jelentősebb, 1431 és 1448 között irt A szerencse forgandóságáról, egyszerre filozófiai és vallásbölcseleti munka: a pusztulás, az idő, az istenek bosszúja, a nagy kultúrák, köztük Róma bukása mind-mind olyan témát szolgáltat a szerzőnek, mely nemcsak szintetizálni tudja a bibliai és az antik világképet, hanem minden egyes izében allegorizálható is (Az emberi lét nyomorúságáról, Pajkos történetek, Elméncségek).
William Henry Fox Talbot (1800-1877)
angol utazó, matematikus, botanikus, nyelvész, asszírológus, régész, a talbotípia (kalotípia) néven ismert fotóeljárás kifejlesztője. Úti élményeit rajzokban akarta megörökíteni, de nem volt nagy tehetsége ezen a téren, ezért a fény segítségével akarta valósághűen „megrajzoltatni” a képet, majd rögzíteni. A világon elsőként eredeti fényképekkel illusztrált albumot adott ki 1844-ben (A természet irónja).
Ernst Litfaß (1816-1874)
német nyomdász, könyvkiadó és üzletember. A henger alakú hirdetőoszlop az úgynevezett Litfass-oszlop feltalálója és névadója. Munkássága elismeréseként a reklámcsászár titulussal illették.
Abafi Lajos (Aigner, 1840-1909)
irodalomtörténész, könyvkiadó, bibliográfus, lepkész, a magyarországi szabadkőművesség történetírója. Széles körű tevékenységére és munkabírására jellemző, hogy saját művein kívül kb. 3500 ívnyi kéziratot szerkesztett. Munkásságával hozzájárult az irodalmi és művelődési élet lényeges anyagának megőrzéséhez. Egész vagyonát az irodalomra áldozta. 1890-től főként entomológiai tevékenységet folytatott (A magyar népdalról, A szabadkőművesség története Magyarországon, Magyarország lepkéi).
Györffy István (1884-1939)
etnográfus, az MTA tagja, a magyar néprajz első professzora, a tudomány egyik hazai megteremtője. Foglalkozott a kunság néprajzi problémáival, különböző néprajzi csoportok kialakulásának körülményeivel (hajdúk, matyók). A népviselet és népművészet körében végzett kutatásai alapján kiváló monográfiákat írt. Bizonyos mértékig a népi írók falukutató irodalmának volt az előfutára (A Nagykunság és környékének népes építkezése; A hajdúk eredete; Magyar falu, magyar ház).
Komját Aladár (Korach, 1891-1937)
költő, újságíró, szerkesztő, jogász. Az első világháború alatt az antimilitarista mozgalom, valamint a forradalmi szocialista csoport egyik vezető tagja volt. Először A Tett és a Ma adott helyet verseinek. 1917-ben megjelent a Kiáltás című első verseskötete. Tagja volt az írói direktóriumnak. 1920-tól illegalitás, majd emigráció következett. 1921-ben kitoloncolták az országból. Egy évvel később Bécsben Uitz Bélával az Egység című kommunista folyóiratot szerkesztette (Új Internationale, Mindent akarunk, Két világ mesgyéjén).
Eperjessy Kálmán (1893-1976)
történész, levéltáros, főiskolai tanár. 1927–1928 között a bécsi levéltár kutatója volt. Tagja volt a Magyar Történelmi Társulatnak, az Országos Középiskolai Tanárvizsgáló Bizottságnak, a Dugonics Társaságnak, a Dél-alföldi Történelmi Társulatnak. 1928–1958 között a Szegedi Tanárképző Főiskola történelemtanára, az 1956-os forradalom és szabadságharc idején a főiskola forradalmi bizottság elnöke volt (Kézirati térképek Magyarországról a bécsi levéltárakban, A magyar falu településtörténete, Írások a régi Makóról).
Báti László (1909-1978)
irodalomtörténész, egyetemi tanár, műfordító, kutatási területe: középkori és reneszánsz angol és francia irodalom. (A chartista költészet szerepe és értékelése, Shakespeare a francia színpadon, Arcképvázlatok Amerikáról).
Joseph L. Mankiewicz (1909-1993)
amerikai író, Oscar-díjas filmrendező, forgatókönyvíró és producer. 17 éven keresztül a Paramount Picturesnak dolgozott forgatókönyvíróként és producerként mielőtt lehetőséget kapott filmet is rendezni. 11 filmet készített hat év alatt, a csúcsra 1950-ben és 1951-ben ért el, amikor Oscar-díjat nyert legjobb rendező és legjobb adaptált forgatókönyvírói kategóriában az Egy levél három asszonynak és a Mindent Éváról című filmjeiért. A filmiparban betöltött szerepének köszönhetően csillagja megtalálható a Hollywood Walk of Fame-en (Mesterdetektív, A mezítlábas grófnő, Philadelphiai történet).
Bodor Tibor (~ Imre, 1921-2000)
színész, szinkronszínész, tanár. Pályafutását – a Színművészeti Akadémia elvégzése után – 1941-ben, a szegedi Városi Színházban kezdte. 1942-től a miskolci színházban szerepelt. A háború alatt fogságba esett, hadifogoly színjátszók között lépett fel. 1948-tól a Pécsi Nemzeti, 1949-től a Madách Színház szerződtette. 1956-tól a Nemzeti Színház, majd 1959-től ismét a Madách Színház művésze. Gyakran szerepelt pódiumon, kiváló versmondó volt. 1951–52-ben és 1957-től a Színház- és Filmművészeti Főiskola beszéd és versmondó tanára. Színházi munkái mellett rendszeresen játszott játékfilmekben és tévéfilmekben (Dollárpapa; A magyar ugaron; Napló apámnak, anyámnak).
Horváth József (1924-2004)
Kossuth-díjas színész, a Katona József Színház örökös tagja. Későn, harmincegy éves korában végzett a Színház- és Filmművészeti Főiskolán. Azonnal a Nemzeti Színház szerződtette. Huszonhét „nemzetis” év után örömmel fogadta el az önálló társulatot alapítók invitálását. Több mint két évtizeden át volt a teátrum alázatos, kiváló alakításokat nyújtó tagja. A színház mellett számos nagy sikerű magyar filmnek is szereplője (Egy pikoló világos, Szegénylegények, A legényanya).
Jeszenszky Endre (1925–2008)
a Magyar Érdemrend Kiskeresztjével kitüntetett táncos, koreográfus, balettmester, a dzsessztánc magyarországi műfajalapítója. A háború után, három és fél hónapos tánctanulásával, az éppen alakuló Szegedi Nemzeti Színház táncosa lett. Hihetetlen szorgalommal pótolta be tudásbeli hiányosságát. Magániskolája révén a hazai újjászülető modern táncélet egyik ösztönzője volt, a 80-as évek elejétől oktatta saját dzsessztánc-rendszerét.
Leslie Nielsen (Leslie William Nielsen, 1926-2010)
kanadai-amerikai színész, humorista. Noha a színész pályája során rengeteg műfajban megmutatta magát, a Csupasz pisztoly-trilógia Frank Drebin hadnagyaként vált ismertté. Vígjátékaiban megformált karakterei látszólag esetlennek, szórakozottnak tűnnek, és mindehhez társulnak a filmjeit jellemző abszurd helyzetek (Poszeidón-katasztrófa, Airplane!, Drakula halott és élvezi).
Hadics László (1927-1991)
kétszeres Jászai Mari-díjas színész, érdemes- és kiváló művész. A Fővárosi Operettszínházban kezdte pályafutását 1949-ben. 1953-ban kapott színészi diplomát a Színház- és Filmművészeti Főiskolán. Színészi pályáját végig a Fővárosi Operettszínház társulatában töltötte. Zenés játékok, operettek főszerepeit, valamint humoros karakterszerepeket keltett életre (Fel a fejjel, Férjhez menni tilos!, A kőszívű ember fiai).
Vámos Imre (1927-1993)
író, újságíró, parasztpárti politikus, országgyűlési képviselő. A Látóhatár című folyóirat alapító szerkesztője, a Szabad Európa Rádió munkatársa. 1945-ben, 18 évesen felvételt nyert az Országház diplomataképzésére, a Kultúrpolitikai és Diplomáciai Akadémiára. 1948-ban a kommunista hatalom a Markó utcában három napig fogva tartotta, kényszervallatásnak vetette alá. 1948. november 5-én elhagyta az országot. Nem akart emigrálni, sem más állam polgára lenni, de a körülmények miatt nyugatra kényszerült.
Fekete Sándor (1927-2001)
író, újságíró, irodalomtörténész, a Digitális Irodalmi Akadémia tagja. 1952–1953-ban az Új Hang szerkesztője, 1951–1956 között a Szabad Nép munkatársa, rovatvezetője, 1952-től a szerkesztőbizottság tagja. 1956-ban az ELTE magyar tanszékének munkatársa. 1957–1958-ban az MTA Irodalomtörténeti Intézetében dolgozott. A forradalom utóvédharcaiban vállalt szerepe és a Hungaricus álnéven megjelent írásai miatt 1959-ben a Mérei-perben 9 évi börtönbüntetésre ítélték. 1963-ban amnesztiával szabadult. Több könyvében foglalkozott a reformkor irodalmával és Petőfi Sándor életével. Szatirikus hangvételű színműveit, vígjátékait több budapesti színház is bemutatta (A márciusi fiatalok, Mezítláb a szentegyházban, Egy bűnös szatíra).
Roy De Forest (1930–2007)
amerikai festő, szobrász és tanár. Részt vett a kaliforniai Bay Area -i Funk és Nut art művészeti mozgalmakban. Művészete mókás és komikus fantáziavilágáról ismert, tele élénk színekkel és lényekkel, leggyakrabban kutyákkal. Első kiállítása 1955-ben volt és munkái az absztrakt expresszionizmust követték. Egyre jobban érdeklődött az ún. assllagege stílus (vizuális művészet, hasonló a kollázshoz) iránt.
Burt Reynolds (1936-2018)
Golden Globe-díjas amerikai színész, rendező. 1955-től New Yorkban televíziós szerepekben játszott. 1961 óta szerepelt filmekben, kezdetben kaszkadőr és epizodista volt (Bombasiker, Sztriptíz, Nehéz napok).
Ágg Károly (1955)
fotóművész. 1980 óta foglalkozik fotográfiával. A fényképezést autodidakta módon sajátította el. 1981-től napjainkig 170 csoportos kiállításon vett részt, 40 önálló kiállítása volt és 70 díjat kapott itthon és külföldön.
Sheryl Crow (Sheryl Suzanne Crow, 1962)
tízszeres Grammy-díjas amerikai énekesnő, zenei producer, zenész és színésznő. Zenei művészetében ötvöződik a rock, a népzene, a country és a popzene. Zenei pályafutása az iskolai énekkarban kezdődött, és 13 éves korában már saját dalokat is szerzett. A főiskolán zenét tanult és kezdetben zenetanárként dolgozott. Több hangszeren játszik, énekel, és szerzőként is jelentős a munkássága.
Jennifer Aniston (1969)
amerikai színésznő, filmproducer és üzletasszony. Nemzetközi hírnévre a Jóbarátok című szituációs komédia Rachel Greenjeként tett szert. Alakítását Primetime Emmy-, Golden Globe- és Screen Actors Guild-díjakkal jutalmazták. Rachel népszerű popkulturális jelenséggé vált, az amerikai televíziózás történetének egyik legjobb női karaktereként tartják számon. A Jóbarátok után Aniston számos filmdrámában, vígjátékban és romantikus filmben főszerepelt (A minden6ó; Szakíts, ha bírsz; Anyák napja).
Nagy András (1973)
színész. Gimnazista korában a füleki Zsák Színházban kezdett el színészettel foglalkozni. 1991-től a Kassai Thália Színházban szerepelt. 1993-tól a Pozsonyi Színművészeti Főiskola hallgatója, szlovák nyelven. 1996-tól a Gárdonyi Géza Színház társulatának művésze. A budapesti székhelyű Vertigo Szlovák Színház egyik alapító tagja. A színészet mellett tanítással és rendezéssel is foglalkozik.
Ezen a napon halt meg:
Thomas Cole (1801-1848)
angol származású amerikai festő, tájképfestő, a 19. századi amerikai tájképfestészeti irányzat, a Hudson River School atyja. Autodidakta volt, könyvekre támaszkodva és más művészek munkáit tanulmányozva portréfestőként kezdett dolgozni, majd fokozatosan tért át a tájképfestészetre. 1842-ben kőrútra indult Európába, hogy tanulmányozza a régi mesterek tájfestő stílusát (A Titán serlege, Távoli kilátás a Niagara-vízesésre, Erdei faház).
Franz Schmidt (Schmidt Ferenc, 1874-1939)
magyar származású osztrák zeneszerző, cselló- és zongoraművész, kamarazenész, pedagógus, a Bécsi Zeneakadémia igazgatója, majd rektora. Bruckner tanítványa, aki a klasszikus formaelemeket modern technikával kötötte össze és szilárd alapon állva, a modern zeneművészet minden újítását: a gazdag, választékos harmonizációt és a színdús mesteri hangszerelést korlátlanul uralta. Szimfóniái, dalművei, kamarazenéje mindmegannyi zenei csúcsteljesítmény (Notre Dame; A hétpecsétes könyv; III. Szimfónia, A-dúr).
John Buchan (1875-1940)
skót származású angol történész, politikus, Kanada kormányzója, író. Kis ideig ügyvédként tevékenykedett, majd egyszerre kezdte írói pályafutását, valamint politikai és diplomáciai karrierjét. Magántitkárként szolgált különböző dél-afrikai kolóniák adminisztrációjában. Sokat tett az írástudatlanság felszámolásáért és a kanadai kultúra fejlesztéséért. Azonban írásaiban sok rasszista és antiszemita megnyilvánulás található (A fekete császár, Az afrikai gyarmat, Harminckilenc lépés).
Ábrányi Emil (1882–1970)
zeneszerző, karmester. Írt zenekari műveket, operákat és daljátékokat. Epikus szvit zenekarra című művével 1933-ban elnyerte a Székesfővárosi Iskolánkívüli Népművelési Bizottság és a Székesfővárosi Zenekar pályadíját (Ködkirály, Az éneklő dervis, Balatoni rege).
(Kanizsai) Strém István (Strem, 1891–1942)
újságíró, író, spiritiszta. Húszéves korában jelent meg első verseskötete. Az első világháború alatt, 1914-ben orosz hadifogságba esett. A szibériai Berezovkában szerkesztette a Berezovka című hadifogolylapot. 1920-ban tért vissza Magyarországra (A könnyek fátyolában, A zöld vadász, Szerelem és lélek).
Szergej Mihajlovics Eisenstein (1898-1948)
szovjet filmrendező és teoretikus, a szovjet és az egyetemes filmtörténet egyik legjelentősebb alakja. Munkásságával nagy mértékben hozzájárult a film formanyelvének kialakításához. Új utakat keresve alakította ki első, ún. attrakciós montázs elméletét, amely végül logikusan vezette el a filmhez. Első, némafilmes korszakának mind a négy játékfilmje jelentős alkotás, bennük sikerrel alkalmazta és közben állandóan tovább is fejlesztette elméletét. 1929-ben Eisenstein alkotótársaival Nyugat-Európába, majd az Egyesült Államokba utazott, ahol forgatási szerződést kaptak, de a terv végül meghiúsult. Hazatérése után Eisenstein a moszkvai Filmművészeti Főiskolán filmrendezést tanított és elméleti munkáin dolgozott (Sztrájk, Patyomkin páncélos, A jégmezők lovagja).
Löffler Béla (1906–1990)
szobrász, a szlovákiai magyarság egyik legjelentősebb képzőművésze. 1932–33-ban Budapesten szobrászatot kezdett tanulni. Tanulmányúton járt 1936–38-ban Párizsban, Londonban és Olaszországban, 1938-tól pedig kisebb megszakításokkal Kassán élt. Tagja volt a Kazinczy Társaságnak. Az 1960-as években restaurálással is foglalkozott.
Acsády Károly (1907-1962)
író, újságíró. Különböző lapokban jelentek meg novellái, versei, cikkei, elsősorban a Színház és a Film Színház Irodalom című lapban (Újbor, A pozsonyi táncosnő, Párizsi tánc).
Szabó Iván (1913–1998)
szobrászművész. 1933 és 1934 között a budapesti Királyi Magyar Tudományegyetem Közgazdaságtudományi Karán, majd 1934 és 1939 között a Magyar Képzőművészeti Főiskolán tanult. 1939-től a Százados úti művésztelep tagja. 1934-ben csatlakozott a Szocialista Képzőművészek Csoportjához. 1949 és 1952 között a Magyar Képzőművészek és Iparművészek Szövetsége főtitkára, majd elnökségi tagja volt. 1950 és 1981 között a Magyar Képzőművészeti Főiskola tanáraként működött. Tagja volt a Gulácsy Társaságnak.
Cs. Erdős Tibor (1914-2015)
erdélyi magyar festőművész. 1945-ben elvégezte a budapesti Országos Magyar Királyi Képzőművészeti Főiskolát. 1945–59 között alapító tagja és tanára volt a nagyváradi képzőművészeti iskolának és a kolozsvári Magyar Képzőművészeti Főiskolának is. 1959–74 között a Kolozsvári Állami Magyar Színház főtervezője volt. Állandó résztvevője volt a romániai hivatalos tárlatoknak, meghívottja sok külföldi közös kiállításnak. Munkái romániai és magyarországi múzeumokban is megtalálhatók.
Szende Bessy (1919-2001)
színésznő. 1938-ban szerzett színészi diplomát a Színművészeti Akadémián. Utána több vidéki színház tagja volt. 1963-tól 1976-ig a győri Kisfaludy Színház művésznője volt. 1984 és 1985-ben játszott Budapesten a Játékszínben is. Megjelenése, hangja elsősorban a drámai szerepkörre predesztinálta. Televíziós nívódíjban több alkalommal is részesült.
Frank Herbert (Frank Patrick Herbert, 1920–1986)
sokoldalú amerikai sci-fi-író, akinek érdeklődése és tudása számtalan területet érintett és ez regényein is megmutatkozik. Fő műve, A Dűne az egyik legösszetettebb és legsokrétűbb mű a világirodalomban. Ez a regénye ma sikeresebb mint valaha, és az elmúlt évek alatt több tucat nyelvre fordították le, és közel 20 millió példányt adtak el belőle. Elnyerte a Hugo- és a Nebula-díjat is.
Roger Vadim (Roger Vadim Plemiannikov, 1928-2000)
francia színházi és filmrendező, költő. 1944-1947 között színész, 1947-1955 között segédrendező és forgatókönyvíró volt. 1955-től filmrendezőként dolgozott (Veszedelmes viszonyok, Körbe-körbe, Safari).
Kovács Dénes (1930-2005)
Kossuth- és Liszt Ferenc-díjas hegedűművész, kiváló művész. Játékát a sallangmentesség, a fegyelmezettség, tisztaság és egyszerűség jellemezte. Szólistaként végigjátszotta szinte a teljes klasszikus repertoárt, de a kortárs zeneszerzők hegedűversenyei sem maradtak ki koncertjeiből, lemezfelvételeiből. Nagyszámú hangfelvétel őrzi mesteri játékát.
Némedi Mari (1951-2016)
színésznő, énekesnő és szinkronszínész. Szabadfoglalkozású színésznő volt. Játszott a Várszínházban, a Fővárosi Operettszínházban és a Margitszigeti Szabadtéri Színpadon. A színészet mellett énekléssel is foglalkozott (Elcserélt szerelem, Roncsfilm, Nyócker!).
Whitney Houston (1963-2012)
hatszoros Grammy-díjas amerikai énekesnő, színésznő, modell és producer. Beceneve The Voice („a Hang”). A Guinness Rekordok Könyve szerint a valaha legtöbbet díjazott női előadóművész, pályafutása alatt összesen 415 díjat és kitüntetést vehetett át. Albumaiból több mint 200 millió fogyott világszerte (Saving All My Love for You, I Believe in You and Me, I Will Always Love You).
