Névnapok: Ágnes, Aglent, Agnéta, Anissza, Baranka, Epifánia, Inez
Események:
1749 – A veronai Teatro Filarmonicot tűz pusztítja el, 1754-ben újjáépítették.
1789 – Bostonban kinyomtatják az első amerikai regényt, William Hill Brown kötetét (The Power of Sympathy or the triumph of Nature Founded).
1937 – Bartók Béla „Zene húros hangszerekre, ütőkre és cselesztára” című művének ősbemutatója.
Megszületett Révész Imre (Csebrai, 1859-1945) festőművész, grafikus.
A debreceni gimnáziumba járt és képezte festői tehetségét, amikor az alföldi vásárok forgatagában paraszti típusokat, karaktereket rajzolt. Művészeti tanulmányait Bécsben kezdte, 1873 és 1875 között a Bécsi Művészeti Akadémia hallgatója lett, s különösen a litográfia módszereit tanulmányozta. 1878-1879-ben közel egy évig a Képzőművészeti Főiskola hallgatója volt, Székely Bertalan volt a mestere. Állami ösztöndíjjal ismét a bécsi akadémiára ment, ahol három éven keresztül tökéletesítette tudását. 1903-ban Révészt meghívták Budapestre a Képzőművészeti Főiskola előadójának, 1904-től oktatott. 1918-ban a Nagybányai művésztelepen dolgozott. 1920-1931 között általa vezetett Kecskeméti művésztelepen a festőművészek egész nemzedékét nevelte fel. Népi életképeket (zsánerkép), történelmi képeket festett naturalista stílusban. Később népieskedő, humoros tartalmú életképeket is festett. Minden egyes vázlatáról, kompozíciójáról a nagy rajztudás, biztos vonalvezetés tanúskodik. Előszeretettel dolgozott vegyes technikával, szénnel, krétával, akvarellel, pasztellel (Udvarlók, Panem!, Konyhában).
Meghalt George Orwell (1903-1950) angol író, újságíró.
Tizennyolc éves korában a híres Eton kollégiumban végezte a középiskolát – halovány eredménnyel ugyan, de első írásai már az iskolai lapban megjelentek. Öt évet szolgált helyettes felügyelőként a burmai rendőrségnél. Amikor 1927-ben eltávozásra hazatért, beadta felmondását – az angol gyarmati politikával való egyet nem értés is szerepet játszott elhatározásában. Mindenféle alkalmi munkákat vállalt Párizsban és Londonban. Bár regényei elismerést hoztak számára, írásaiból megélni nem tudott, ezért tanított, recenziókat írt és egy könyvesboltban dolgozott. Harcolt a spanyol polgárháborúban. 1941-től a BBC-nél dolgozott és a második világháború idején a Home Guardban teljesített szolgálatot. Miután a kommunisták több harcostársát megölték, illetve börtönbe vetették, olthatatlan ellenszenv és bizalmatlanság támadt benne a kommunistákkal és a sztálinista Szovjetunióval szemben. 1943–44-ben írta meg a Szovjetunió és a kommunista ideológia maró szatíráját nyújtó Állatfarmot, mely a háború idején – mivel a Szovjetunió Nagy-Britannia szövetségese volt – nem jelenhetett meg. Jura szigetén telepedett le. Itt írta meg híres regényét, az 1984-et, amelyben egy civilizációt leigázó, fokozatosan bürokratizálódó, végletesen totalitárius rendszer képét vetítette elő. A könyvet 1949-ben adták ki (Csavargóként Párizsban, Londonban; Hódolat Katalóniának; A lelkész lánya).
Megszületett Telly Savalas (Aristotelis „Telly” Savalas, 1922-1994) görög származású, Oscar-díjra jelölt és Emmy-díjas amerikai színész, énekes.
Leghíresebb szerepét az 1970-es években vetített Kojak című televíziós sorozatban játszotta a címszereplő felügyelőként. 1963-ben a Filmakadémia Oscar-díjra jelölte Az alcatrazi ember című filmben nyújtott mellékszerepe alakításáért. A halál ötven órája, majd A piszkos tizenkettő című filmekben is emlékezeteset alakított. Telly Savalas rendezőként kezdte az ABC tévétársaságnál, majd mintegy 50 különböző műsorban lépett még fel. Filmes karrierjét Burt Lancasternek köszönheti, négy filmben szerepeltek együtt. 1973-tól 1978-ig alakította a címszereplő Kojakakot, az állandóan nyalókázó és szivarozó, a bűnözőket mindig megleckéztető nyomozó hadnagyot. Legendás szinkronhangja Inke László volt, aki eljátszotta Kojak Budapesten című magyar film főszerepét (Kelly hősei, Őfelsége titkosszolgálatában, A Poszeidon kaland).
Megszületett Plácido Domingo (1941) spanyol operaénekes-tenor, karmester és operaigazgató, a „Három tenor” egyike.
Mexikóvárosban, a Nemzeti Konzervatóriumban kezdett zenét tanulni, az éneklés mellett zongorázni és vezényelni is. 1962-ben csatlakozott a tel-avivi opera társulatához, ahol két és fél év alatt 280 előadáson énekelt. Egyre több elismerést kapott, 1966-ban már a New York-i City Operában, majd 1968-ban a Metropolitanben énekelt. 1973-tól egyre gyakrabban vezényel is, operákat, illetve néha szimfonikus zenekarokat. Jelenleg két társulat, a washingtoni Nemzeti Opera és a Los Angeles-i Opera igazgatója, szerződését évente, mindkét helyen folyamatosan megújítják. Akkor lett az operarajongók táborán kívül is világszerte ismert, amikor 1990-ben Rómában, Caracalla termáiban, a labdarúgó-világbajnokság döntőjének előestéjén rendezett jótékonysági előadáson együtt énekelt Luciano Pavarottival és José Carrerasszal. A ma élő tenorok közül talán ő a legsokoldalúbb, eddig 92 különböző szerepet énekelt színpadon. Ebben nincsenek benne a csak lemezre énekelt szerepei. Gyakorlatilag az összes klasszikus tenorszerepet elénekelte, mellettük sok modern darabban is szívesen szerepel. ––> Romantikus Puccini, romantikus Domingo
Ezen a napon született:
Lakatos Vince (1907-1978)
filmrendező, fotográfus, író, érdemes és kiváló művész. Szegeden folytatott jogi tanulmányokat, 1933-tól 1944-ig újságíróként dolgozott. Szépíróként írt novellákat, regényeket. 1933 és 1941 között ezernél több fotográfiát készített a szegényparasztság életéről. Ezekből 727 darab eredeti negatív maradt fent, elrendezésüket, címadásukat a művész idősebb korában végezte el. 1948-tól a Híradó és Dokumentumfilmgyár, majd az ebből alakult Budapesti Filmstúdió, mai nevén Népszerű-tudományos és Oktatófilm Stúdió alkalmazta rendezőként és forgatókönyvíróként. Mintegy 180 rövidfilmet és három, egész estét betöltő filmet készített (Hortobágy, Mécsvilágnál, Virrasztók).
Duray Tibor (1912–1988)
Munkácsy-díjas festő, grafikus, éremművész. A művészpálya a család szűkös anyagi helyzete miatt nem jöhetett szóba, ezért műbútorasztalos-tanoncnak állt egy asztalos üzembe. 1935-ben beiratkozott a Marsovszky-féle szabadiskolába, az iskola egyik tanára Aba-Novák Vilmos volt. 1937-ben kétéves római ösztöndíjat nyert. Az Ernst Múzeumban 1939-ben nagy kiállítást rendeztek műveiből. Ekkoriban kezdte érdekelni a kisplasztika, remek és ígéretes érmeket mintázott. Ugyancsak ekkoriban foglalkozott az üvegfestészet kérdésével is. Műveit a Nemzeti Galériában, a Petőfi Irodalmi Múzeumban és számos vidéki képtárban, múzeumban őrzik.
Besztercei Pál (1921-1993)
Jászai Mari-díjas színész. A Színházművészeti Akadémia elvégzése után, 1946-tól először vidéki vándortársulatban szerepelt. 1949-től a Miskolci Nemzeti Színház, 1954-től a Fővárosi Operett, 1957-től a Jókai, a Petőfi és az Irodalmi Színpad, 1960-tól a Thália, 1966-tól a Szegedi Nemzeti Színház tagja volt. 1968-tól nyugdíjba vonulásáig, 1984-ig a Honvéd Művészegyüttesnek volt a tagja (A harangok Rómába mentek, Beszterce ostroma, Különös házasság).
Paul Scofield (David Paul Scofield, 1922-2008)
Oscar-díjas brit színész. Tanulmányait a Mask Theatre Drama School-ban végezte Londonban. 1941-ben valamint 1943-1946 között a birminghami Repertoárszínház tagja volt. (Egy ember az örökkévalóságnak, Anna Karenina, A salemi boszorkányok).
Benny Hill (Alfred Hawthorn Hill, 1924-1992)
angol komikus színész és énekes. Jelen volt a normandiai partraszállásnál, a háborút követően tejesemberként, eladóként, színpadi asszisztensként és amatőr színészként dolgozott. A televízióban 1949-ben debütált. Az 1950-es években kedvelt rádiós műsorvezető volt, majd 1955-ben megkapta első saját televíziós show-ját a BBC-nél. 1969-ben átment a Thames Television csatornához, ahol húsz éven keresztül készítette The Benny Hill Show című humoros sorozatát, amelyet világszerte több mint száz országban vetítettek, így Magyarországon is.
Vargha Kálmán (1925-1988)
irodalomtörténész, kritikus, bibliográfus, az irodalomtudomány kandidátusa. 1952-ben szerzett diplomát az Eötvös Loránd Tudományegyetem magyar – német – könyvtár szakán, ahol ezt követően tanársegédként, majd adjunktusként dolgozott. 1949-1952 a Magyar Irodalomtörténeti Társaság tisztviselője. 1956-tól 1985-ig, nyugdíjba vonulásáig az MTA Irodalomtudományi Intézetének munkatársa, a Bibliográfiai Osztály vezetője volt (Móricz Zsigmond; Miért szép?; Álom, szecesszió, valóság).
Clive Donner (1926-2010)
angol filmrendező, vágó. Forgatott dokumentáris alkotásokat s nagy sikerű tv-sorozatokat. Ezt követően szatirikus hangvételű, fekete humorú történeteket vitt a kamera elé (A házgondnok; Mi újság, cicamica?; Gloriett a hullának).
Csurka László (1936-2020)
Jászai Mari-díjas színművész, rendező, érdemes és kiváló művész. 1955-ben eltávolították a Színház- és Filmművészeti Főiskoláról. 1955-1958 között a kaposvári Csiky Gergely Színház segédszínésze volt. 1958-1995 között a fővárosi Déryné Színházban szerepelt. 1959-2000 között a Nemzeti Színházhoz került. 2000-2012 között a Pesti Magyar Színház társulatának tagja. 2018-tól a Nemzeti Színház tagja volt. Több filmben és tévéjátékban játszott, rendkívül népszerű szinkronszínész (Szegénylegények, Imposztorok, A fekete város).
Mihályfy Sándor (1937-2007)
Balázs Béla-díjas filmrendező, forgatókönyvíró. 1963–2003 között a Magyar Televízió ügyelője, rendezőasszisztense, technikai rendezője, majd rendezője volt. 1971–1975 között a Színház- és Filmművészeti Főiskola hallgatója. A főiskola elvégzését követően előbb dokumentumfilmesként dolgozott, majd játékfilmeket, tévéjátékokat rendezett (Gyerekrablás a Palánk utcában, Indul a bakterház, Vihar a lombikban).
Faragó Vera (Feuerwerker Deborah, 1937-2004)
Jászai Mari-díjas színésznő. 1953-1955 között a Színház- és Filmművészeti Főiskola hallgatója volt. 1955-1962 között a Állami Déryné Színházban és az Irodalmi Színpadon játszott. 1962-től a Vidám Színpad tagja, majd öt évig a Mikroszkóp Színpad állandó vendégszereplője volt (Szegény gazdagok; Házasságból elégséges; Jó estét nyár, jó estét szerelem).
Fürtös György (1939–2010)
Munkácsy-díjas kerámiaművész, szobrászművész. A Magyar Iparművészeti Főiskolán tanult, 1962-ben, diplomázása után, a Zsolnay porcelángyárban helyezkedett el. Munkássága jellegzetesen formázott, gyakran humorosan torz elemekkel gazdagított szobrokból, domborművekből, plasztikákból tevődik össze. Művei között pop-artos szobrok, konstruktív pirogránit falképek és plasztikák, kutak, épületkerámiák stb. találhatók.
Matuz István (1947)
Kossuth- és Liszt Ferenc-díjas fuvolaművész. Szülővárosában (Nagykőrös) 1953-ban kezdte zenei tanulmányait, az Állami Zeneiskolában. 1961 és 1965 között a szegedi zeneművészeti középiskolában tanult tovább. Ezt követően a Zeneművészeti Főiskolán tanult fuvolát 1966 és 1970 között. Európa szinte minden országában, Amerikában, Japánban is megforduló koncertező művész, aki elsőrendű feladatának tartja a kortárs zene megszólaltatását. Ismert a fuvolajáték technikájának megújításáról, az új hangszínek és akkordok létrehozására alkalmas játékmód kifejlesztéséről.
Zsurzs Kati (1955)
Aase-díjas színésznő, szinkronszínész. Főiskolai tanulmányait a Színház- és Filmművészeti Főiskolán végezte 1973–1977 között. 1977–1993 között a Thália-, illetve az Arizona Színház tagja volt. Ezután évekig szabadúszó. Rendszeresen szinkronizál filmekben is látható (Csinibaba, Abigél, Pappa Pia).
Geena Davis (Virginia Elizabeth „Geena” Davis, 1956)
Oscar- és Golden Globe-díjas, amerikai színésznő, producer, író, modell. Zongorázni, fuvolázni és dobolni tanult. Tizenévesként már eléggé jól játszott, így orgonistaként szolgált az egyházánál Warehamben. Beiratkozott a New England College-be, ahol dráma szakon vizsgázott, 1979-ben kapott főiskolai diplomát (Aranyoskám, A légy, A kincses sziget kalózai).
Michael Wincott (1958)
kanadai színész, szinkronszínész. A filmvásznon gyakran gonosztevőket és antihősöket alakító színész olyan filmekben szerepelt, mint a Robin Hood, a tolvajok fejedelme, az 1492 – A Paradicsom meghódítása, A holló, az Alien 4. – Feltámad a Halál és a Monte Cristo grófja.
Varga Mária (1963)
Jászai Mari-díjas színésznő. 1978-1981 között a debreceni Csokonai Színház stúdiójában tanult. 1981-1985 között a Színház- és Filmművészeti Főiskola hallgatója volt. 1985-1987 között a kaposvári Csiky Gergely Színház tagja volt. 1987-1988 között a Radnóti Miklós Színpadon lépett fel. 1988-1991 között a Madách Színház színművésze, 1991-2000 között a Nemzeti Színház tagja, 2000-től a Pesti Magyar Színház tagja, 2003-2010 között ismét a Nemzeti Színház tagja volt. 2010-2013 között szabadfoglalkozású színész. 2013-tól a székesfehérvári Vörösmarty Színház tagja (Cha-Cha-Cha, A Szórád-ház, Érzékeny búcsú a fejedelemtől).
Pintér Tibor (1974)
musical- és operettszínész, énekes, a Szigetszentmiklósi Sziget Színház és a Nemzeti Lovas Színház igazgatója, rendező és producer. 1997-ben diplomázott a Színház- és Filmművészeti Főiskola operett-musical szakán. 2002-ben megalapította saját utazószínházát Sziget Színház néven Szigetszentmiklóson, melynek darabjait az elmúlt években nagy sikerrel mutatták be az ország számos részén, sőt az országhatárokon túl is. 2013-ban megalapította a Nemzeti Lovas Színházat, amelynek igazgatója, rendezője és producere.
Luke Grimes (Luke Timothy Grimes, 1984)
amerikai színész. Feltűnt az Amerikai mesterlövész című háborús filmben, továbbá Elliot Greyt alakította A szürke ötven árnyalata, A sötét ötven árnyalata és A szabadság ötven árnyalata című filmekben (A nő, akit szerettem; A hét mesterlövész; Boldogság kezdőknek).
Ezen a napon halt meg:
Ludvig Holberg (Baron of Holberg, 1684–1754)
norvég-dán író, történész. Norvégiában született és tanult, azonban élete túlnyomó részét a dániai Koppenhágában töltötte, így mind a norvégok, mind a dánok sajátjuknak tekintik. 1730-ban pedig a történelem tanára lett a koppenhágai egyetemen. Ekkor jelent meg első, nagy feltűnést keltő műve, a Peder Paars szatirikus eposz, amely határkövet jelent a dán irodalom mezsgyéjén (Klimius Miklósnak föld alatt való útja…, Az arábiai por, A politikus csizmadia).
Holbach báró (Paul Henri Thiry d’Holbach, 1723-1789)
francia-német filozófus, tudós, enciklopédista. Az Encyclopédie számára jelentős számú cikket fordított politika, vallás, kémia és ásványtan témakörben. Fordításai jórészt német nyelvű forrásokból származtak. 1767-ben jelent meg Christianisme dévoilé című műve, melyben az emberiség erkölcsi fejlődésének akadályozásával vádolta a keresztény vallást. A zaklatásoktól félve könyveit névtelenül és álneveken jelentette meg, Franciaországon kívül, leggyakrabban Amszterdamban.
Novák Ferenc (1791-1836)
magyarországi szlovén pap, író, népdalgyűjtő. Rövid élete alatt gyűjtötte a régi Tótság vend népdalait, elsősorban a Bántornya vidékieket. Voltak ezenkívül vallásos tárgyú írásai is, amelyek kéziratban maradtak fenn.
Albert Lortzing (Albert Gustav Lortzing, 1801-1851)
német romantikus zeneszerző, librettista, énekes, karmester, a német nyelvű opera nagy alakja. 12 évesen lépett először színpadra, az előadások szünetében komikus versekkel szórakoztatta a közönséget. Pályáját tenorénekesként kezdte 1819-ben, később zeneszerzéssel foglalkozott. Sikerei ellenére sokat vándorolt és nélkülözött (A fegyverkovács, Casanova, A vadorzó).
Huszár Adolf (1843–1885)
szobrász. Eredetileg vasöntő volt, 1866-ban eljutott Bécsbe s itt Hanns Gasser szobrász tanítványául felvette. 1871-ben komoly összeget tűztek ki Eötvös József Budapesten felállítandó szobrára. A fiatal művész Bécsből Budapestre jött és hozzáfogott a szobor mintázásához. Pályaműve megnyerte a kitűzött díjat és egyúttal nevét ismeretessé is tette az egész országban (Bem-szobor, Petőfi-szobor, Deák Ferenc-szobor).
Georges Méliès (Maries-Georges-Jean Méliès, 1861-1938)
francia filmrendező. Több mint 500 filmet rendezett. Ő építette az első filmstúdiót Európában és ő volt az első a világon, aki storyboardot használt filmjeihez (A kísértetkastély, Utazás a Holdba, Az Északi-Sark meghódítása).
Cecil B. DeMille (1881-1959)
az egyik legjelentősebb amerikai filmrendező, filmproducer, forgatókönyvíró és vágó volt a 20. század első felében. Filmjei ötletét színházi rendezők darabjaiból merítette. Aktívan kísérletezett a világítási lehetőségekkel, a vágással és a plánozással. Az 1915-ben készült A csalás című filmben alkalmazott először pszichológiai vágást. Nem két párhuzamos esemény között, hanem a szereplő fejében zajló gondolatok megmutatása között vágott.(Acélkaraván, Arat a vihar , Tízparancsolat).
Gábor Andor (1884-1953)
Kossuth-díjas regényíró, költő, humorista, publicista, dalszövegíró. 1903-ban a Kisfaludy Társaság pályázatára lefordította Frédéric Mistral Mireio című eposzát, majd a Roland-éneket. Az 1910-es években felkapott kabarészerző lett. Emellett sikereket ért el vígjátékaival, szatirikus regényeivel és versesköteteivel is. A Tanácsköztársaság után börtönbe került, innen néhány hét múlva kiszabadult és Bécsbe emigrált. 1950–1953 között főszerkesztője volt a Ludas Matyi című szatirikus hetilapnak (Pesti sirámok, Az én hazám, Szokj le róla!).
Blaise Cendrars (Frédéric Louis Sauser, 1887–1961)
svájci-francia író, költő, Guillaume Apollinaire vetélytársának tekintette a francia avantgárd művésztársadalom. közeli baráti kapcsolatot tartott fönn Kassák Lajossal, költészete az avantgárd irányzatok keresztmetszete: megtalálhatóak benne mind a dadaizmus, expresszionizmus, mind a szürrealizmus stílusjegyei (Húsvét New Yorkban, A villámsújtotta ember, A Halvaszületett).
Békeffi László (~ Vilmos, 1891–1962)
komikus, konferanszié, kabarészerző, színész. Először 1912-ben lépett fel Ferenczy Károly kabaréjában, 1912-től 1918-ig tagja volt a Modern Színpadnak, 1921-től 1923-ig pedig az Apollo Kabarénak. Pályáját újságíróként kezdte, de színitanulmányokat is végzett, ám valódi területéül a kabarét választotta. Bátor hangú fórumot is teremtett a fokozatosan feszültebbé váló politikai viszonyok között. Saját maga is áldozatul esett szókimondó, éles bírálatainak. A Színművészeti Kamara fegyelmit indított ellene 1941-ben, majd letiltotta a színpadról. 1949-ig Angliában élt, később az USA-ban, majd Svájcban telepedett le. Termékeny munkásságnak gyümölcsei közé számtalan színmű, kabaréjelenet, sanzonszöveg tartozik.
Horváth Gyula (1897-1972)
színész, színházigazgató. Szülővárosában, Győrben, 18 évesen, 1915-ben lépett először színpadra. Ugyanitt 1947 és 1964 között színigazgató volt. A győri színháznak még nyugdíjba vonulását követően is tagja maradt. Általában prózai, illetve zenés darabokban játszott karakterfigurákat.
Szabolcsi Bence (1899-1973)
Kossuth-, Baumgarten- és Herder-díjas zenetörténész, művészettörténész, az MTA tagja. Budapesten tanult jogot, irodalomtörténetet és filozófiát, Lipcsében pedig zenetudományt, művészettörténetet és történelmet. Az 1920-as, 30-as években bejárta a Duna menti országokat, hogy összegyűjtse, majd közzétegye a régi magyar zene történeti emlékeit. Az 1930-as évek közepétől terjesztette ki kutatásait az egyetemes zenetörténet jelenségeinek és összefüggéseinek vizsgálatára. Új kutatási területet nyitott meg a Liszt kései alkotói korszakát vizsgáló tanulmánya is (Régi muzsika kertje, A művész és közönsége, A zene története).
Bálint György (1906-1943)
író, újságíró, kritikus, műfordító. A humanizmus, a polgári és demokratikus értékek egyik legjelentősebb őrzője és képviselője, a publicisztika kiemelkedő alkotója a két világháború közti magyar irodalomban. Versei kevésbé voltak sikeresek, mint prózája. Kiemelkedőek tárcái, szatirikus cikkei és egyes prózai műfordításai. A humanizmus volt az életeszménye, írásaival küzdött a fasizmus térhódítása ellen és a szegénység felszámolásáért. Ostorozta a népi írók és az urbánusok ellentétét (Az idő rabságában, Emberi méltósággal, Rapszódia az íróasztal mellett).
Charles Brown (1922-1999)
amerikai többszörös Grammy-díjas blues énekes, zongorista. Nagyszerű blues-, rhythm and blues, rock and roll énekes és zongorista, zeneszerző és hangszerelő volt, ameddig mozdulni tudott, színpadon volt. Halála után nem sokkal a Blues Halhatatlanjai közé közé került.
Csajági János (1925-2003)
Jászai Mari-díjas rendező, színházigazgató. 1945–1949 között a Színház- és Filmművészeti Főiskola színházrendező szakos hallgatója volt. 1962–1966 között a Szegedi Nemzeti Színház rendezője volt. 1968–1988 között a Magyar Rádió munkatársa, 1983-tól vezető rendezője volt.
Veljo Tormis (1930-2017)
észt zeneszerző. 1956-ban a Moszkvai Konzervatóriumban diplomázott. Kezdetben szimfonikus zenéket szerzett és operát is írt. Majd a régi észt és finn zene kezdte érdekelni és zeneszerző munkája középpontjába a kórusművek kerültek (Luigelend, Észt balladák, Incantatio maris aestuosi).
Michael Winner (1935-2013)
angol filmrendező, forgatókönyíró, producer és vágó. 1951-1955 között Cambridge-ben filmkritikusként dolgozott. 1955-1961 között a BBC-nek készített filmeket, az 1960-as évek elejétől mozifilmeket (Chato földje, Bosszúvágy, Randevú a halállal).
Hencze Tamás (1938–2018)
Kossuth-díjas neoavantgárd festő. Dekoratőri, kirakatrendezői szakiskolát végzett, 1961-ben kijutott Párizsba, ahol a neoavantgárd képzőművészeti stílusok mély benyomást tettek rá. Itthon is a modern művészek társaságát kereste. Az 1980-as évek végére alakult ki sajátos festési eszköze, gumihengert és takarást használt, melyekkel egyenletes színt és tónust ért el.
Somhegyi György (1939-2021)
színész. Színészként diplomázott 1964-ben. Pályáját a Veszprémi Petőfi Színházban kezdte. 1967 és 1969 között a Miskolci Nemzeti Színház, 1969-től a Radnóti Miklós Színház tagja. 1989-től szabadfoglalkozású színművész. Irodalmi műsorok szerkesztője és rendezője volt (Karancsfalvi szökevények, Szamárköhögés, Pappa Pia).
Nathalie Delon (Francine Canovas, 1941-2021)
francia színésznő, filmrendező, forgatókönyvíró, Alain Delon volt felesége. Eredetileg fotómodellként dolgozott. Az 1980-as években filmrendezéssel és forgatókönyvírással is megpróbálkozott (A szamuráj, Az arany rabjai, Édes hazugságok).
Terry Jones (1942-2020)
walesi származású komikus, író, forgatókönyvíró, színész, rendező, népszerű történész, a Monty Python csoport tagja. A Monty Python Repülő Cirkusza nevet viselő sorozatban Palinnel közösen írt. A sorozatban sokféle karaktert alakított: mint a Cincorgonáján játszó zeneszerzőt, az embert, akinek három fenékgerezdje van, Kétfészeres Jacksont, a nyilvános vetkőzésben egy Chaplin stílusú figurát, a Püspököt, de leginkább a visító hangú középkorú nő-ábrázolásai emlékezetesek. Később könyveket írt, és nagy sikerű, vitákat kiváltó televíziós dokumentumfilmekben mutatta be nézőinek az ókort, a középkort és a számrendszerek történetét (Gyalog galopp; Az élet értelme; Erik, a viking).
