Névnapok: Leona, Titusz, Agamemnon, Aggeus, Amélia, Angéla, Angyal, Angyalka, Benáta, Benedetta, Benedikta, Beneditta, Benita, Izabel, Izabell, Izabella, Rut
Események:
A Braille-írás világnapja (Louis Braille
francia pedagógus, feltaláló, a vakok által használt írás, a róla elnevezett Braille-írás létrehozója születésnapján).
1835 – A brit Bells Life folyóiratban megjelenik a világ első sakkrovata.
Megszületett Giovanni Battista Pergolesi (1710-1736) itáliai zeneszerző, hegedű- és orgonaművész.
Zenei tanulmányait szülővárosában kezdte, majd tehetségének és püspöki mecénása támogatásának köszönhetően 1725-ben a nápolyi Conservatorio dei Poveri di Gesù Cristóba került, itt rövidesen ismert fiúszoprán énekes volt. 1729–30-ban az intézmény zenekarának elsőhegedűsévé nevezték ki, egyben segédtanárként is működött. 1731-ben szerezte diplomáját San Guglielmo-oratóriumával, de ekkoriban további jelentős műveket is komponált, többek között egy misét, egy Szent József-oratóriumot és a Salustia című opera seriát, mellyel kezdetét vette operaszerzői pályafutása. 1732-től Stigliano Colonna herceg karmestere lett Nápolyban. 1734-ben elfoglalta Nápolyt Bourbon Károly, ezzel a Habsburg udvar körüli arisztokrácia által patronált művészek kilátásai rosszabbra fordultak, így Rómába költözött. A római színházi élet ziláltsága és egészségének megromlása miatt Pergolesi visszatért Nápolyba. Alig 26 évesen hunyt el tuberkulózisban (Szobaleány őnagysága, Az úrhatnám szolgáló, Római mise).
Meghalt T. S. Eliot (Thomas Stearns Eliot, 1888–1965) Nobel-díjas amerikai-angol költő, drámaíró, kritikus.
A 20. század első felében jelentősen hozzájárult a költészet újjászületéséhez Angliában és Amerikában, ő volt a modern irodalom ismert és elismert „diktátora”. Költő, kritikus és drámaíró volt, mindhárom műnemben maradandót alkotott, de a lírában első jelentős költeményével, a 433 soros Puszta ország-gal valóságos irodalmi forradalmat robbantott ki, egyik kritikusa szerint, ez „majdnem olyan zavart keltő volt, mint a szarajevói gyilkosság.”. Költészetére leginkább a francia szimbolizmus és a Jakab-kori angol metafizikus költők hatottak (Macskák könyve, Koktél hatkor, A költészet haszna és a kritika haszna).
Meghalt Albert Camus (1913–1960) Nobel-díjas francia író és filozófus, az egzisztencializmus egyik meghatározó alakja.
Első írásai 1932-ben a Sud című folyóiratban jelentek meg. Első könyve, a L’Envers et l’endroit című esszégyűjtemény, majd az 1939-ben megjelent Nász című esszékötet Franciaországban gyakorlatilag ismeretlenek maradtak. Röviddel azelőtt, hogy a német csapatok bevonultak Párizsba, Clermont Ferrand-ba, majd Lyonba menekült. Camus 1957-ben irodalmi Nobel-díjat kapott. Filozófiáját – de általában minden művére is elmondható – „képekben gondolkodás” jellemzi. Nem ír rendszeres filozófiai értekezéseket: esszékben, elbeszélésekben és drámákban fejti ki mondanivalóját. Filozófiájának központi problémája: az emberi létezés. A magyar olvasó számára érdekes lehet, hogy csaknem egyedüliként, 1956-ban kiállt a magyar forradalom ügye mellett. Szolidaritását mutatja A magyarok vére című kiadványa is (Közöny, Ostromállapot, A lázadó ember).
Ezen a napon született:
Jacob Grimm (Jacob Ludwig Karl Grimm, 1785–1863)
német nyelvész, irodalomtudós, jogász, meseíró és -gyűjtő, akit a német filológia és ókortudomány megalapozójaként tartanak számon. Élete és munkássága szorosan összekapcsolódik egy évvel fiatalabb Wilhelm öccsével, ezért gyakran Grimm testvérek néven utalnak rájuk. Mindkét Grimm fivér legismertebb művei a közösen kiadott kétkötetes mesegyűjtemény (Kinder- und Hausmärchen der Brüder Grimm, 1812–1815) és a német szótár. ––> Jacob és Wilhelm Grimm: Az aranyhajú leány
Louis Braille (1809-1852)
francia pedagógus, feltaláló, a vakok által használt írás, a róla elnevezett Braille-írás létrehozója. Az egész világon elterjedt rendszer, a vak és gyengénlátó emberek által használt, támogatott olvasás és írás. A rendszert, amelyet mindössze 12 éves korában fejlesztett ki, szinte minden nyelvre továbbfejlesztették.
Lyka Károly (1869-1965)
Kossuth-díjas művészettörténész, kritikus, festő, az 1902–1918 között megjelent Művészet című folyóirat szerkesztője. 1887 őszén Münchenbe utazott, de a müncheni Akadémia helyett Hollósy Simon jóval modernebb szellemű magániskoláját választotta. Itt nagyon sok kortársával ismerkedett meg. 1894-ben Itáliába utazott. Előbb Nápolyban, majd hosszabb ideig Rómában időzött, és egyre inkább a művészettörténettel foglalkozott. Művészettörténet-írói munkássága kiemelkedő, legjelentősebb monográfia-sorozata 1800-tól 1940-ig tárgyalja a magyar képzőművészet történetét.
Békeffi László (~ Vilmos, 1891–1962)
komikus, konferanszié, kabarészerző, színész. Először 1912-ben lépett fel Ferenczy Károly kabaréjában, 1912-től 1918-ig tagja volt a Modern Színpadnak, 1921-től 1923-ig pedig az Apollo Kabarénak. Pályáját újságíróként kezdte, de színitanulmányokat is végzett, ám valódi területéül a kabarét választotta. Bátor hangú fórumot is teremtett a fokozatosan feszültebbé váló politikai viszonyok között. Saját maga is áldozatul esett szókimondó, éles bírálatainak. A Színművészeti Kamara fegyelmit indított ellene 1941-ben, majd letiltotta a színpadról. 1949-ig Angliában élt, később az USA-ban, majd Svájcban telepedett le. Termékeny munkásságnak gyümölcsei közé számtalan színmű, kabaréjelenet, sanzonszöveg tartozik.
Keleti István (1927-1994)
színházi rendező, dramaturg, színigazgató, érdemes művész. Pályáját amatőr színészként kezdte, majd a Népművelési Intézet illetve az Országos Közművelődési Központ munkatársa volt. Egyik alapítója volt a Szkéné Színháznak, valamint 1969-ben a Pinceszínháznak is, melyet 1985-ig vezetett. 1985-1989 között a Budapesti Gyermekszínház valamint az Arany János Színház igazgatója volt, 1990-től az intézmény stúdióvezetője és dramaturgja. Tagja volt a Magyar Tudományos Akadémia Színháztudományi Bizottságának.
Gabos Gábor (1930-2014)
Liszt Ferenc-díjas zongoraművész, érdemes művész. 1948-ban kezdte tanulmányait a budapesti Zeneakadémián, 1952-ben szerezte meg diplomáját és zongoraművészként ugyanebben az évben mutatkozott be Budapesten. Több rangos zenei versenyen ért el értékes helyezéseket. Számos kitűnő lemezfelvételt készített, 1968-as Bartók-lemezét a Japán Lemezakadémia nagydíjjal jutalmazta.
Carlos Saura (1932-2023)
spanyol filmrendező, fényképész. Munkássága két részre tagolódik. Az első része többnyire a Franco diktatúra utolsó éveire esik. Ekkor születnek az emberi kapcsolatokról, emlékekről különös mélységű szubjektiv alkotások. Második részében úgynevezett flamenco filmek, táncfilmek, melyben érdekesen keveri a realitást a táncdarabban megjelenő realitással, érdekes hangulatot teremtve, mintegy velejére hatolva az eredeti mű készülésének titkaiba (Banditasirató; Goya; Flamenco, Flamenco).
Korda György (Klein, 1939)
énekes, táncdalénekes. Több mint hat évtizedes pályafutással a háta mögött a magyar tánczene egyik legismertebb előadója, emellett mint televíziós pókerközvetítő is sikeres, amivel nemcsak saját, hanem a játék népszerűségét is növelte. Balázs Klári énekesnő férje. A hatvanas évek elején az ország egyik legnépszerűbb énekese volt. A beat térhódítása a „hagyományos” táncdalstílusnak nem kedvezett, ő mégis azok közé tartozott, akik meg tudtak maradni a pályán (Szeptember volt, Gyöngéden ölelj át, Mamma Maria).
Kao Hszing-csien (1940)
irodalmi Nobel-díjas kínai próza- és drámaíró. Mint oly sok értelmiségi társát, a kulturális forradalom idején őt is átnevelő táborba internálják, ahol jobbnak látja korábbi kéziratainak megsemmisítését. Írásai csak a kulturális forradalom után, a hetvenes évek második felében jelenhettek meg. 2000-ben kapta megkapta az irodalmi Nobel-díjat „univerzális érvényességű életművéért, keserű éleslátásáért és nyelvi eredetiségéért, mely új utakat nyitott a kínai regény és dráma számára” (A buszmegálló, Lélek-hegy, Horgászbotot nagyapámnak).
John McLaughlin (1942)
angol jazz-zenész, gitáros. A fúziós jazz úttörője, aki pályafutása során többféle zenei stílusban is készített felvételeket. Játékában a jazz mellett megtalálható a rock, a világzene, a flamenco, a klasszikus zene, de egyes szerzeményeiben fellelhetőek keleti zenei hatások is. A 70-es évek elején hozta létre fúziós jazz zenekarát, a Mahavishnu Orchestra formációt, mely egyes hozzáértők szerint a 70-es évek talán legerősebb jazz-rock csapata volt. 2003-ban a Rolling Stone magazin Minden idők 100 legjobb gitárosa listáján a 49. helyre rangsorolta.
Mózsi Ferenc János (1947-2007)
író, költő, a Szivárvány című folyóirat alapítója és szerkesztője. „Szivárványos ember”-nek is nevezik. 1970 nyarán Nyugatra távozott. Világot akart látni, de engedélyt csak Jugoszláviáig kapott, így úszva menekült át Olaszországba. 1970-től Belgiumban élt, 1971–1974 között szláv filológiát tanult. 1974-től az USA-ban élt, 2005-ben költözött haza. Első versei az emigrációban jelentek meg, kiadója volt az Aczél-éra alatt tiltott irodalomnak számító könyvek – körülbelül 30 kötetet – szerkesztését, megjelentetését és finanszírozását felvállaló Szivárvány könyvek sorozatnak (A képzelet kertjeiben, Versvisszafojtva, Kitalált Lét).
Misura Zsuzsa (1948)
Liszt Ferenc-díjas operaénekesnő (szoprán), színésznő. Tanulmányait a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskolában végezte. Pályafutását a Magyar Állami Népi Együttesben kezdte 1966-1973 között. 1973-ban lett az Operaház és a Szegedi Nemzeti Színház magánénekese, drámai szoprán szerepkörben. Képzett technikája és sokoldalú színészi játéka széles repertoár eléneklésére teszi képessé. Pályafutása során a világ számos nagy operaszínpadán fellépett.
Horváth Attila (1952)
Artisjus- és Fonogram-díjas szövegíró, költő. Gitározni tanult, a ’60-as években saját zenekara is volt. 1970 körül azonban felhagyott a zenéléssel és polgári munkahelye mellett csak a dalszövegeket szerzett. 1980-ban felvételt nyert a Művészeti Alaphoz, és ettől kezdve a dalszövegírásból élt. 2007-ben ő kapta Az Arisjus szövegírói alkotói életműdíját, pályafutását 2011-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend lovagkeresztjével jutalmazták (A kőfalak leomlanak, Homok a szélben, Jég dupla whiskyvel).
Jáki Béla (1958)
színművész. 1978-ban kezdte a pályát Békéscsabán, segédszínészként. 1979-ben felvették a Színház és Filmművészeti Főiskolára. A Főiskola után a Rock Színházba szerződött, majd a Népszínház következett 3 éven át, utána a Nemzeti Színházban és a Várszínházban, valamint a Hököm Színpadon játszott. Jelenleg szabadúszó. Aikidó mester (A falu jegyzője, Fekete kolostor, Magyar rekviem).
Horváth Valéria (1965)
színésznő, ügyvéd. Csoportos szereplőként 1983-ban a zalaegerszegi Hevesi Sándor Színházban kezdte pályáját, majd 1986-tól a színház stúdiósa, később színésze lett. 1989-től a Pécsi Nemzeti Színház színésznője volt. Játszott a Győri Nemzeti Színházban is. Színészi pályáját megszakítva jelenleg ügyvédként dolgozik.
Julia Ormond (1965)
brit színésznő. A sheffieldi Crucible Színház, a cheltenhami Everyman Színház tagja. Színészi hírnevét A maconi gyermek hozta meg számára. Hollywood a Szenvedélyek viharában című filmben nyújtott alakításában figyelt fel rá, ahol Brad Pitt partnere volt (Sabrina, Benjamin Button különös élete, Esküdt ellenségek).
Behán Pál (1966-2007)
brácsaművész és zenetanár. Különböző kamarazenekarok és szimfonikus zenekarok vendégmuzsikusként gyakran hívták CD felvételre, koncertekre, turnékra, több mű született személyének ajánlva. Szívesen játszott kortárs zenét.
Bogányi Gergely (1974)
Kossuth- és Liszt Ferenc-díjas zongoraművész. Négyéves korában kezdett zongorázni szülővárosában a váci Zeneiskolában, hatévesen különdíjasa volt a nyíregyházi Országos Zongoraversenynek, amit kilencévesen meg is nyert. Felvételt nyert a Zeneakadémia előképző ‘különleges tehetségek osztályába’ ahol a tanára kezdetben Máté Klára volt majd később Esztó Zsuzsa és végül Baranyay László volt a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen is. 1993-ban a finn zeneakadémia ösztöndíjasaként tizenkilenc évesen eljutott a tengerentúlra egy amerikai zeneművészeti egyetemre. Az ottani tanulmányait a budapesti Zeneakadémiával párhuzamosan végezte. Hangversenyezett a világ leghíresebb koncerttermeiben, Évről évre ellátogat Erdélybe is.
Sólyom-Nagy Máté (1977)
operaénekes (bariton). A 2002–2003-as évadtól az Erfurti Színház tagja, 2017-től kamaraénekese.
Ezen a napon halt meg:
Moses Mendelssohn (1729-1786)
német író, filozófus, a zsidó felvilágosodás, a hászkhálá központi alakja. a Berlinische Monatsschriftben tette fel a híres kérdést: „Mi a felvilágosodás? Kant erre adta híressé vált definícióját, amely szerint a felvilágosodás “Az ember kilábalása a maga okozta kiskorúságból. Kiskorúság az arra való képtelenség, hogy valaki mások vezetése nélkül gondolkodjék. … Merj a magad értelmére támaszkodni.” (A lélek halhatatlanságáról, Szemelvények Mendelssohn Mózes munkáiból, Jeruzsálem).
Bengt Lidner (1759-1793)
svéd költő. Fiatalkorában – amikor már mint tengerész bejárta a világ jó részét, egy évig élt Afrikában, és hazatérése után egy kötet keleti mese kiadásával keltett feltűnést (Aeret, Spastara és Medea).
Adler Vincent (Adler Vince, 1826-1871)
zongoraművész, zeneszerző. Az 1860-as években Párizs legjobb zongoraművészei közé tartozott. Rengeteg hangversenyt adott. A turnék után Genfben telepedett le, ahol hat évig volt a konzervatórium tanára. Kompozíciói közül briliáns etűdjei és értékes zongoradarabjai nevezetesek.
Benito Pérez Galdós (1843-1920)
spanyol író, a Spanyol Királyi Akadémia tagja. Családja Madridba küldte jogot tanulni, de ő inkább írással foglalkozott. Ő az első spanyol nyelvű író, aki kizárólag a tollából élt meg. A XIX. század legnagyobb írójának tartják, amely elsősorban az Episodios Nacionales nevű történelmi regényfolyamnak köszönhető. Ezekben a művekben a spanyol múlt eseményeit eleveníti fel, oly módon, hogy közben korának társadalmi helyzetéről beszél (Egy spanyol leány története, Zaragoza ostroma, Tristana).
Henri Bergson (Henri-Louis Bergson, 1859–1941)
Nobel-díjas francia író, filozófus. A nevetés esztétikai oldalát bontja ki A nevetés című tanulmánya, mely a dráma- és prózairodalomra egyaránt nagy hatással volt. Az élet csak egy magasabb rendű képességgel, az intuícióval fogható fel. A művész feladata, hogy az embereket szembeállítsa a mélyebb valósággal, amit az intuíció segítségével megismert. 1914-től a Francia Akadémia tagja, az 1928-as irodalmi Nobel-díj kitüntetettje (Tartam és egyidejűség).
Palágyi Lajos (Penyáska Alajos, 1876-1932)
színművész, színigazgató. Beiratkozott Horváth Zoltán színiiskolájába, karrierjét vidéken kezdte. Jellemábrázolása realista stílusú, természetes modorú volt, a hangsúlyt a mozgásra és a beszédre helyezte. 1907-ben lett a miskolci színház igazgatója, 1920-tól 1923-ig pedig a Szegedi Nemzeti Színház élére került.
Rudnay Gyula (1878-1957)
Corvin-lánccal kitüntetett, Kossuth-díjas festőművész, grafikus, iparművész, főiskolai tanár, a bajai művésztelep megalapítója és vezetője. 1893–1894-ben Budapesten az Iparművészeti Iskolában, majd 1895–1902-ig Münchenben tanult, Hollósy Simon szabad iskolájában, ami azt is jelentette, hogy a nyarakat a nagybányai művésztelepen töltötte. Eljutott Rómába, Párizsba, a magyar hagyomány élesztését tűzte ki célként. 1922-től tanára lett a budapesti Magyar Királyi Képzőművészeti Főiskolának (A menekülő asszony, Csipkekendős nő, Dombos táj).
Kittenberger Kálmán (1881-1958)
Afrika-kutató, zoológus, tanár, vadász és természettudományi író, a magyar vadászirodalom klasszikusa. 1948-ban a politikai hatalom félreállította, 1956 után rehabilitálták, több könyve és elbeszélése megjelenhetett, de a fő hivatásának tartott munkájához, a Nimród szerkesztőségébe már nem tért vissza. Írásaiban a vadászati szakszempontok mellett különös figyelmet fordított a természeti közeg, az afrikai népek életmódjának, szokásainak és társadalmának részletes ismertetésére. Munkáinak e sajátossága Kittenbergert Afrika tudós kutatóinak sorába emeli (Vadászkalandok Afrikában, Oroszlánkaland Afrikában, Afrikai vadászemlékek).
Torma Imre (1893-1954)
festőművész. 1920-ban felvételt nyert a budapesti Iparművészeti Főiskolába, festő szakon tanult. Korai festményei főként a Maros-part fűzfáit ábrázolják, de szívesen festett paraszti zsánerjeleneteket és virágcsendéleteket is. Később a szimbolikus ábrázolás felé fordult. 1945 után többnyire munkásokat és a termelő munkát ábrázoló képeket festett. Alkotásainak jó részét olajfestékkel, vászonra festette; nagyszámú képei közt csak két akvarell található (Asztalosok, Őszirózsák, A makói görögkatolikus templom freskói.
Carlo Levi (1902-1975)
olasz festő, író és antifasiszta ellenálló, később baloldali politikus volt. Az 1920-as évek végén tagja volt a „torinoi hatoknak”. Szemben állt a futurizmus szerinte képmutató modernizmusával. 1931-ben csatlakozott az antifasiszta Igazságosság és szabadság csoporthoz, antifasiszta felforgatás gyanújával letartóztatták, majd internálták Alianoiba. 1936-ban kegyelmet kapott és megengedték neki, hogy külföldre menjen, Franciaországba költözött (Ahol a madár se jár, Az óra, Krisztus megállott Ebolinál).
Christopher Isherwood (Christopher William Bradshaw Isherwood, 1904–1986)
angol-amerikai regényíró, drámaíró, forgatókönyvíró, önéletrajz- és naplóíró. Legismertebb művei közé tartozik a Goodbye to Berlin (Isten veled, Berlin, Kabaré), egy félig önéletrajzi regény, amely a Cabaret című musicalt ihlette, a A Single Man, amelyet Tom Ford filmre adaptált 2009-ben, valamint a Christopher and His Kind memoár, amely „Gay Liberation” mozgalom kedvence lett.
Faludy László (1911-2000)
színész, érdemes művész, a Pécsi Nemzeti Színház örökös tagja. Színi tanulmányait Aradon, Hetényi Elemér színiiskolájában végezte, majd Budapesten vizsgázott 1930-ban, közben az aradi színház tagja volt. A háború után előbb magánszínházakban játszott, majd 1950–54-ig a kecskeméti Katona József Színház tagja volt. 1955-ben lett a Pécsi Nemzeti Színház tagja.
Michel Galabru (Michel Louis Edmond Galabru, 1922-2016)
francia színész. Filmes pályafutása az 1940-es évek végén kezdődött. Legismertebb filmes szerepét az 1964-ben kezdődő Csendőr-sorozat Jeromos Gabaj, főtörzsőrmester megformálása hozta számára, Louis de Funès partnereként. A bíró és a gyilkos című filmben nyújtott alakításáért 1976-ban elnyerte a legjobb színésznek járó César-díjat. Ebben a filmben egy mániákus, XIX. századi, falusi sorozatgyilkost játszott.
Szoboszlai Sándor (1925-2013)
Jászai Mari-díjas színész érdemes és kiváló művész. Pályáját amatőr színészként kezdte. 1950-től tagja volt az Ifjúsági Színháznak, ami később Petőfi Színház néven működött tovább. 1954-ben diplomázott a Színház- és Filmművészeti Főiskolán. 1956-1972 között a Békéscsabai Jókai Színházban és az egri Gárdonyi Géza Színházban szerepelt. 1972-1974 között a Vidám Színpad, 1974-1991 között pedig a Veszprémi Petőfi Színház társulatának színművésze volt. Erőteljes egyénisége, tehetsége vígjátékokban és tragédiákban is jól érvényesül (A nagyenyedi két fűzfa, Warrenné mestersége, Égető Eszter).
Lévai Sándor (1930-1997)
bábművész, báb- és díszlettervező; legismertebb munkája a Süsü, a sárkány című bábfilmsorozat címszereplőjének, Süsünek a figurája. 1949–1954 között elvégezte a Magyar Iparművészeti Főiskola Színpadtervező Főtanszakának díszlettervezői szakát. 1960–1983 között a Magyar Rádió és Televízió alkalmazta mint báb- és díszlettervező művész. Emellett több szerepet kapott bábjátszó művészként, ő mozgatta a János vitéz címszereplőjét is.
Zsombolyai János (1939-2015)
Balázs Béla-díjas filmrendező, operatőr, egyetemi tanár. 1957–1961 között a Színház- és Filmművészeti Főiskola hallgatója volt. 1961–1966 között a Magyar Televízió operatőre. 1965–1974 között a Színház- és Filmművészeti Főiskola tanársegéde, 1974–1980 között adjunktusa, 1980–1997 között egyetemi docense, 1997-től pedig egyetemi tanára. 1966–1975 között a Mafilm játékfilmoperatőre volt. 1975-től rendező-operatőr (Szevasz, Vera!; Kihajolni veszélyes!; A tanú).
Dobos Attila (1941–2022)
zeneszerző, táncdalénekes, fogorvos. Gyakran lépett színpadra feleségével, Mary Zsuzsival, akivel 1965-ben házasodtak össze és öt évig voltak együtt. Amikor külföldre települt át, a hazai rádióadók abbahagyták dalainak sugárzását, lemezét betiltották (Isten véled édes Piroskám, Mama, Minden ember boldog akar lenni).
Tanya Roberts (Victoria Leigh Blum, 1949-2021)
amerikai színésznő. Modellként kezdte a karrierjét, majd Hollywoodban tévé- és filmszerepeket vállalt. Karrierjének fontos állomása volt 1980-ban a Charlie Angyalai, majd 1984-ben elvállalta a Sheena, a dzsungel királynője című film főszerepét, 1985-ben pedig az utolsó, Roger Moore alakította Bond mellett szerepelt a Halálvágtában.
Morcsányi Géza (1952-2023)
Jászai Mari-díjas dramaturg, műfordító, kiadóigazgató. 1977–1988 között a Radnóti Miklós Színház és a Pécsi Nemzeti Színház, a Győri Nemzeti Színház, szolnoki Szigligeti Színházakban volt dramaturg. 1988–1989 között az Interpress Magazin szerkesztője, 1989–1995 között az IPC Könyvkiadó munkatársa volt. 1995 és 2015 között a Magvető Könyvkiadó igazgatója.
Várnagy Zoltán (Nagy Zoltán József, 1960-1996)
színész. 1985-ben diplomázott színészként a Színház- és Filmmúvészeti Főiskolán. Először a Veszprémi Petőfi Színház szerződtette. 1991-től a Pécsi Nemzeti Színház művésze volt. Prózai és zenés darabokban egyaránt játszott (Bevégezetlen ragozás, A körtvélyesi csíny, Sztracsatella).
Gesztesi Károly (1963-2020) színművész, szinkronszínész.
Gyerekkorában zongorázni, később zeneszerzőnek tanult. Második nekifutásra került be a Színház- és Filmművészeti Főiskolára. Annak elvégzése után 1988-tól 1990-ig a Thália Színház társaságának tagja volt. 1994–1998 között a Vígszínház társulatának volt a tagja. 1998 után szabadfoglalkozású lett, a Talent Stúdió tanáraként szinkronizálást tanított. A színészzenekar tagja volt (Valami Amerika, Magyar vándor, Kútfejek).
