Adalékok Ottlik Géza Iskola a határon című regényének világához
Szerző: Mika Róbert
A kötet tanulmányai nagyszerűen mutatják be Ottlik világát. Nem monográfiáról van szó (mint például: Kelecsényi László A szabadság enyhe mámora. Ottlik Géza életei), hanem egy életszemlélet hatásainak vizsgálatáról, az Iskola a határon és más Ottlik Géza-munkák elemzésével. Különösen aktuális ez a rendszerváltás után.
„…Azt gondolom, hogy egy csomó dolog jobban végiggondolható Ottlikkal, mint Ottlik nélkül. Itt van például a könyv modernsége. Az Iskola a határon egyrészt botrányosan modern, másrészt pedig teljesen épeszű könyv. Tehát van eleje, van vége, persze közepe is. A mondatok is teljesen normálisak, nagy betű-vel kezdődnek, írásjel van a végükön. Nem egy mondatból áll az egész regény, mint mondjuk, másutt. Ez arra talán figyelmeztet, hogy modernségen ezeknél a dolgoknál sokkal fontosabbat kell érteni. Mondjuk, egy gondolkodásmódnak vagy még inkább egy létezésnek a radikalizmusát. Tehát erre a radikalizmusra hív fel az Ottlik könyv a sajátjával. Azt is mondja ez a regény, vagy nem is re-gény, hanem egyáltalán Ottlik létezése, hogy ez olyan mesterség, amelyet nem elég tudni, szeretni, ismerni meg csinálni: nem elég radikálisnak lenni, hanem még tisztességesnek is kell lenni. Ottlik valamiféle méltóságot ajánl vagy kínál nekünk. Mert lehet, hogy az élet olyan, hogy alkukat kell kötni. Ha nem lehet alkut kötni, akkor nem szabad alkut kötni. Azt mondja, hogy van, amit lehet, és van, amit nem lehet. Szívesen gondol az ember úgy Ottlikra, mint valamiféle biztosítékra, hogy nagy baj nem történhet. Mintha ő volna az a derék indián, aki szavatol a lady biztonságáért. Ez persze nem igaz, mert ezzel csak biztat-gatjuk magunkat. Mert egy szál Ottlik ugyan mit szavatol? Nyilván az égadta világon semmit sem. Tehát bármi megtörténhet, ezt tudhatjuk máshonnan is. De azért mindannyiunk számára nagyon fontos tudni, hogy Ottlik van… ” (Esterházy Péter – egy idézet a könyv végéről)
A kötet tanulmányainak jegyzéke:
Esterházy Péter Olvasó olvas
Kuroli László ‘Ülepmagasságban’ (Ottlik Géza Minden megvan; Esterházy Péter: Ki szavatol a Lady biztonságáért?)
Kovács Ágnes „Non est volentis, neque currentis, des miserentis Dei” – avagy a kegyelemről és az akarat szabadságáról
Cserepes Attila Barangolások Tyranniában (Az Iskola társadalmának mikrostruktúrája)
Juhász Andor Az Iskola a határon kompozicionális elemzése
Cserepes Attila A valóság töredékei (Ottlik Géza: A regényről)
Juhász Andor Töprengések a szabadságról, avagy kalandozások Ottlik novellavilágában
Csordás Péter Ceruzajegyzetek
Tóth Katalin A Hajnali háztetők
Kelemen Éva „Minden megvan…”
Nagy Szilvia Ottlik „és a nők”
Csordás Péter Kitekintés a határokra (Ottlik – Musil)
Pölös János Ottlik és Musil
Baranyai Mónika Feljegyzések A Legyek Uráról
Mórotz Eszter Százhárom év magány (Párhuzamok Ottlik Géza Iskola a határon és Gabriel García Márquez Száz év magány című regénye között)
Kuroli László Mélylégzés (Vázlat a regényről Ottlik Géza, Mészöly Miklós és Esterházy Péter művei alapján)
Kuroli László Jelentés, morzsákról (Kolozsvár, Ottlik-könyvtár)
Kósa Beáta Ottlik Géza: A Valencia-rejtély
Sághy Miklós Ottlik, a csendkirály (Parafrázisok)
Farkas Tímea Humán szemmel nézve (A Valencia-rejtély)
Sáray Anna Ottlik-bibliográfia
A magyar iskolarendszer a reformkorban híres volt liberalizmusáról, a mintául szolgáló francia iskolával egy napon említették. Az első világháború, Trianon gyalázatos ultimátuma után azonban Magyarország nemcsak területének harmadát vesztette el, hanem nagy hírű iskoláinak (pl. Kolozsvár) egy részét is. A katonai kiadások korlátozása miatt az iskolákban készítették fel a fiatalokat egy esetleges háborúra. Visszás helyzet állt elő, hiszen az egyházi nevelést ötvözték a katonai kiképzéssel. Így volt lehetséges például, hogy a kispapok is leventeképzést kaptak. A helyzet nagyon sokszor paradoxszá vált. Gondoljunk csak a faji, vallási alapon hozott törvényekre, a bestiálisan kegyetlenkedő frontszolgálatosokra, a csendőrség brutalitására, de elég, ha e rendszer által „kitermelt” Szálasit említjük. A második világháború után sem változott sokat a helyzet. A levente- (cserkész-) mozgalmak szerepét a szintén szigorúan állami felügyelet alatt tartott „forradalmi” ifjúsági kreációk vették át. A belső kényszer helyett a külső elnyomás határozta meg az oktatás mikéntjét. Az önálló gondolatok megölése, az elvtelenség, a nemzeti eszmék letörésének lett melegágya az iskola ebben a korban. Ebből a közel hetven évig tartó válságból lehet kivezető út az ottliki világértés, az iskolai szabadság újfajta szemlélete.
Ottlik életműve mennyiségét tekintve nem túl nagy, hatása azonban jelentős. A szombathelyi Berzsenyi Dániel Tanárképző Főiskola magyar szakos hallgatóinak egy csoportja – tanáruk, Fűzfa Balázs vezetésével – ebből adnak nekünk ízelítőt.
A kötet végén gazdag, viszonylag teljes (1997-ben készült) Ottlik-bibliográfiát találunk.
A tanulmányok színvonala, a téma körüljárásának mikéntje kiváló. Mégsem elsősorban az „átlag” olvasóknak ajánljuk e könyvet, hanem a szakmának, az irodalommal, neveléselmélettel foglalkozó tanároknak, tanárjelölteknek. Némi kötészeti problémától eltekintve nem találkoztunk kirívó hibával.
Kiadja a Savaria University Press
Méret B/4
Terjedelem 182 oldal
Készült 333 számozott és 555 számozatlan pédányban
Szerkesztette Fűzfa Balázs
A szöveget Czetter Ibolya gondozta
A borítót az Iskola a határon 1981-es Magvető-kiadásának 185. oldalát felhasználva Kassai Ferenc tervezte
Kartonált, nyomás és kötészet Balogh és Társa Kft.
ISBN 963 8275 44 8
Megjegyzés: a kötet két kiadást ért meg, egyelőre nincs pénz az utánnyomásra (az első kiadás megjelent és elfogyott 333 számozott, a második kiadás 555 számozatlan példányban)
