Névnapok: Lukács, Ambrus, Jusztusz
Események:
1009 – a palesztinai és egyiptomi keresztény imahelyek elleni kampánya részeként, a jeruzsálemi Szent Sír templomot földig romboltatja al-Hakim fátimida kalifa.
1514 – elkészül a Tripartitum, Werbőczy István nádor Hármaskönyve. Lényege: a korabeli Magyarország jogi szabályainak 
és szokásjogainak összegyűjtése, rendszerezése és írásba foglalása.
1752 – Jean-Jacques Rousseau svájci francia felvilágosodás kori filozófus, író és zeneszerző A falu jövendőmondója (Le Devin du Village) című egyfelvonásos operájának bemutatója a franciaországi a fontainebleau -i királyi udvar előtt.
1851 – megjelenik Herman Melville amerikai író Moby Dick (The Whale) című regénye a Richard Bentley brit kiadó gondozásában. Első magyar kiadás: Dráma a tengeren, 1-2., fordította: Braun Soma, Saly, Budapest, 1929.
1855 – Liszt Ferenc Prométheusz című szimfonikus költeményének (S.99) bemutatója Braunschweigben (Németország), Liszt vezényletével.
1863 – Kairóban felavatják Afrika legnagyobb múzeumát, a Boulaq Múzeumot (Museum of Egyptian Antiquities, Kairói Múzeum). Itt található a világ legnagyobb egyiptomi régiségek gyűjteménye.
1869 – Henrik Ibsen norvég drámaíró Az ifjúság ligája (De Unges Forbund) színművének premierje az oslói Christianiában. Ibsen legnépszerűbb darabjának tartották a XIX. századi Norvégiában.
1904 – a budapesti Központi Városháza Károly körúti szárnyának I. emeletén megnyílik a Fővárosi Könyvtár.
1904 – Gustav Mahler cseh–osztrák zeneszerző 5., cisz-moll szimfóniájának ősbemutatója a kölni Gürzenich Hall-ban, a Gürzenich Orchestra Köln előadásában.
1910 – az Arnold Edward kiadó (London) megjelenteti E. M. Forster angol író Howards End című regényét.
1946 – Aaron Copland Oscar- és Grammy-díjas amerikai zeneszerző 3. szimfóniájának első előadása a Bostoni 
Szimfonikus Zenekarral, Serge Koussevitzky vezetésével. Megjegyzendő, hogy a negyedik tételben szereplő Fanfár nem közvetlen másolata a Fanfare for the Common Man című önálló műnek.
1961 – az 1957-es West Side Story című Broadway musical filmadaptációjának premierje, Robert Wise és Jerome Robbins rendezésében, Natalie Wood főszereplésével. A zenét Leonard Bernstein szerezte, a szövegeket Stephen Sondheim írta, a film 11 Oscar-, 3 Golden Globe- és Grammy-díjat nyert.
1961 – a New York-i Modern Művészetek Múzeumában véletlenül fejjel lefelé rakják ki Henri Matisse Le Bateau című képét. 47 nap és 116000 látogató kell, hogy valaki észrevegye.
1997 – I. János Károly Spanyolország (koronázatlan) királya felavatja Bilbaóban a Frank Gehry kanadai-amerikai építész által tervezett Guggenheim Múzeumot.
2002 – a magyar festészet napja, Szent Lukács névnapján, aki a festők védőszentje.
2022 – Yo-Yo Ma amerikai csellóművész kapja az ötödik egymillió dolláros Birgit Nilsson-díjat.
Meghalt Jacob Jordaens (1593-1678) flamand festőművész.
Főleg az életképfestészetre, a népéletből vett humoros jelenetek ábrázolására törekedett, de festett vallásos tárgyú allegorikus és mitológiai képeket is. Művészetét legfényesebben bizonyította zsánerszerű képeiben. Többször ábrázolta a paraszt és a szatír víg történetét is. Arcképei közül kitűnőek. Egészséges realizmusa, hatalmas színérzéke, jóízű, gyakorta vaskos humora a legnagyobb flamand festők közé emeli. Festési technikáját tekintve a perspektívával nem törődik, képei túlzsúfoltak, ez utóbbi gyakran hozzájárul a humoros, földhözragadt mindennapi gondolkodás kifejezéséhez. A világos színekkel, a caravaggiói fény-árnyék hatással kiválóan bánik (A szatír és a paraszt, Kleopátra bankettje, Európa elrablása).
Meghalt Charles-François Gounod (1818–1893) francia zeneszerző.
A római tanulmányút után, 1842-ben, német körútra ment, amelynek során találkozott és barátságot kötött Mendelssohnnal. Hazatérve orgonistaként helyezkedett el. 1859-ben megírta Goethe nyomán, Jules Barbier és Michel Carré librettójára a Faustot. Az operát először a Théâtre Lirique-ben mutatták be. Nagy siker volt, a franciák mai napig nemzeti operájuknak tartják. Gounod-t egyműves zeneszerzőnek tartják. Faustja azonban olyan keresett darabja a világ operaszínpadainak, ami mindenképpen a francia operazene fontos szereplőjévé emeli. ––> Az ördög és a részletek – Gounod: Faust
Megszületett Déry Tibor (Dániel Tibor, 1894–1977) Kossuth- és Baumgarten-díjas író, költő.
Több külföldi akadémia dísztagja. A Tanácsköztársaság bukását követően letartóztatták. Szabadulása után feleségével közösen az emigrációt választották. 1924-ben Párizsban telepedett le, majd 1926-ban az olaszországi Perugiában, ahol megírta Az óriáscsecsemő című művét, amely a magyar avantgárd egyik kiemelkedő darabja. 1926-ban tért vissza Budapestre. 1956 júniusában a Petőfi köri sajtóvitában a pártvezetést egyoldalúan bíráló felszólalása után kizárták a pártból. 1956–1957 telén a Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány ellen lépett föl, ezért 1957-ben kilencévi börtönbüntetésre ítélték. Büntetését 1961-ben felfüggesztették, majd teljes amnesztiát kapott (Képzelt riport egy amerikai popfesztiválról, Simon Menyhért születése, Felelet).
Megszületett Chuck Berry (Charles Edwards Anderson „Chuck” Berry, 1926-2017) amerikai gitáros, énekes, a rock and 
roll egyik legfontosabb személyisége.
Az utána következő nagy nevek mind tőle tanultak, vagy inkább továbbfejlesztve zenéjét továbbhaladtak az ösvényen. Ismert volt jellegzetes színpadi „kacsajárásáról” (duck walking), amit később több gitáros utánzott. Chuck Berry volt az első fekete előadóművész, akinek sikerült betörnie a popzene piacára. 1957-ben a „School Days” című száma a lázadó tinédzserek egyik „alapművévé” vált. Az 1960-as évek közepétől magányos zenészként járta a világot (Maybellene, Roll Over Beethoven, Johnny B. Goode).
Ezen a napon született:
Luca Giordano (1634-1705)
itáliai festő és rézmetsző. A bámulatos gyorsaságért, amellyel festeni szokott, Fa prestó-nak nevezték el. Hosszabb utazásokat is tett Itáliában, Firenze, Velence és Nápoly több templomában festett nagyméretű freskókat. II. Károly 1692-ben Spanyolországba hívta meg, ahol a templomokat és palotákat árasztott el festményeivel (Zsuzsánna a fürdőben, Kiüzetés az Édenkertből, Prométheusz szenvedése).
Baldassare Galuppi (1706-1785)
itáliai karmester, zeneszerző. Mintegy tíz operájának Velencében volt az ősbemutatója, később más városok színházaitól is kapott megbízást. A leghíresebb zeneszerzők sorába lépett, és 1740-ben kinevezték az Ospedale dei Mendicanti élére zenemesternek. Ebben az időszakban született néhány oratóriuma. Sikerei csúcsán volt már, amikor 1765 és 1768 között II. Katalin orosz cárnő fogadta szolgálatába (A Holdbéli világ, Títusz kegyelme, Tóbiás visszatérése).
Dugonics András (1740-1818)
író, piarista pap és tanár. Életműve leginkább irodalmi szempontok alapján ragadható meg, hiszen hagyatékának túlnyomó részét regények, színművek alkotják. Fő művének a kortársak által nagyra értékelt, ám az utókor által elfeledett Etelka tekinthető. Tankönyvíróként áttekinthető, jól strukturált könyveket készített, melyek korának színvonalán álltak (Troja veszedelme, A szerecsenek, Szittyiai történetek).
Pierre Choderlos de Laclos (Pierre Ambroise Choderlos de Laclos, 1741-1803)
francia generális, író. Katonai pályát választotta, a tüzérségnél szolgált, békeidőben írásra is jutott ideje. Bár egykönyves íróként ismert, különböző témájú, illetve műfajú írások: katonai stratégiai munka, gáláns és erotikus költemények, egy vígopera-szöveg és irodalmi ismertetők szerzője is volt. Dubarry grófnő ellen írt szatíráját sokan olvasták. Nevét azonban sok kiadást megélt regénye, a Veszedelmes viszonyok tette híressé.
Esterházy Nepomuk János (1754-1840)
Veszprém vármegye főispánja, mecénás és gyűjtő. Gyermekkorától gyűjtötte a magyar érméket. A régészetet is kedvelte. Régiséggyűjteményének legnevezetesebb darabjai római kori bronzkerekek voltak, amelyek később a budapesti Nemzeti Múzeumhoz kerültek. Magyar történelemi oklevél-, kézirat- és könyvgyűjteményét Kovachich is ismerte.
Heinrich von Kleist (Bernd Heinrich Wilhelm von Kleist, 1777–1811)
német drámaíró, költő. Írói munkássága a weimari klasszicizmus és a romantika korszakába tehető. Munkásságának kezdetén Schiller korai tragédiái és a korban divatos „történelmi lovagdrámák” hatottak rá. Legismertebb művei a Heilbronni Katica című „történelmi lovagjáték”. Mestere volt az elbeszélésnek, és a Michael Kohlhaas a korszak egyik legfontosabb német nyelvű elbeszélése. Ellentmondásos, ugyanakkor tartós hatást gyakorolt a kortársaira, egyszerre tartották az irodalmi modernség elismert előfutárának és a Német Császárság nemzeti-soviniszta vonulata harcosának (A póruljárt bíró, Az eltört korsó, Pentheszileia).
Ipolyi Arnold (1823-1886)
művészettörténész, püspök, a rendszeres műemlékvédelem magyarországi megalapítója. 1886-ban nagyváradi püspök, valóságos belső titkos tanácsos, az MTA igazgató tagja, a Kisfaludy Társaság tagja, a magyar művészettörténet egyik úttörője. Foglalkozott régészettel, a népköltészettel, a népi ipar kérdéseivel, a legmaradandóbbat a művészettörténet-tudományban alkotta. 1862-ben konstantinápolyi tanulmányútja során számos Corvinát fedezett fel. Mintegy ötven önálló publikációt adott ki, melyekben a középkor addig szinte teljesen ismeretlen emlékeivel foglalkozott (Magyar mythologia, A magyar műtörténeti emlékek tanulmánya, Tanulmányok a középkori magyar művészetről).
Henri Bergson (Henri-Louis Bergson, 1859–1941)
Nobel-díjas francia író, filozófus. A nevetés esztétikai oldalát bontja ki A nevetés című tanulmánya, mely a dráma- és prózairodalomra egyaránt nagy hatással volt. Az élet csak egy magasabb rendű képességgel, az intuícióval fogható fel. A művész feladata, hogy az embereket szembeállítsa a mélyebb valósággal, amit az intuíció segítségével megismert. 1914-től a Francia Akadémia tagja, az 1928-as irodalmi Nobel-díj kitüntetettje (Tartam és egyidejűség).
Grzegorz Fitelberg (1879-1953)
lengyel karmester, zeneszerző, hegedűművész és zenepedagógus. 1898-ban első díjat nyert az Paderewski zeneszerzői versenyen, Lipcsében, hegedűre és zongorára írt a-moll szonátájával. 1901-ben hasonló sikert ért el a Maurycy Zamoyski gróf versenyén, Varsóban. Karmesterként az 1904/1905-ös évadban debütált, a Varsói Filharmonikusok élén.
Abonyi Tivadar (1887-1968)
színész, színházi rendező, festőművész. 1907-ben végzett a Színművészeti Akadémián. 1945-től volt a Szegedi Nemzeti Színház főrendezője, 1949-től két éven át pedig a budapesti Operaházban működött ugyancsak rendezőként. Festményeit számos tárlaton bemutatta.
Lotte Lenya (Karoline Wilhelmine Blamauer, 1898-1981)
osztrák énekesnő, színésznő, mint a Koldusopera (Háromgarasos opera, 1928) első női főszereplője írta be örökre nevét a színháztörténetbe. Franciaországban, majd Amerikában élt. 1963-ban Rosa Klebbet alakította az Oroszországból szeretettel című James Bond-filmben. Számtalan lemeze jelent meg.
Z. Gács György (1914–1978)
kétszeres Munkácsy-díjas festő-, iparművész, érdemes művész. Művészetében az 1960-as évek végéig a festészet, a grafika volt a meghatározó. Festészetének gyakori műfaja a tájkép és a portré, linómetszeteiben politikai tartalmat is fel lehet fedezni. Az 1967-es szombathelyi kiállításon az anyagát még a táblaképek és a grafika uralt, de már megjelent egy építészettel kapcsolatos anyag is. A következő évben viszont már nem állít ki festményt: betonkép, zománckép, üvegplasztika, domborított vörösréz és kerámia foglalja el a helyüket. Minden anyagot előítéletektől mentesen, szívesen kipróbáló mesterember volt. Kiállt a művészet különböző ágainak egysége, sőt a tudomány és a művészet szövetsége mellett (Sgraffito, Gyermekvasút, Virágvölgy állomás – Budapest; Három gesso, Török utcai könyvtár – Budapest; János vitéz, üvegkupola – Dunaújváros).
Melína Merkúri (1920-1994)
görög színésznő, énekesnő, politikus, a görög Parlament képviselője, 1981-től Görögország első női kulturális minisztere. 1960-ban Jules Dassin rendezésében készült Never on Sunday című filmjével szerzett nemzetközi hírnevet. A filmbeli szerepéért Oscar-díjra jelölték, ezután sztárrá vált az olyan filmekkel, mint a Topkapi, Phaedra és Gaily, Gaily. 1978-ban abbahagyta a filmezést.
Klaus Kinski (Klaus-Günther Nakszynski, 1926-1991)
lengyel származású német színész. Pszichopata és különféle őrült alakok megtestesítésére specializálódott és ilyen minőségében nemzetközileg is a legkeresettebbek közé tartozott, de a való életben is kötekedő, ellenszenves, ingerlékeny és elviselhetetlen alakként ismerték (Nosferatu: Az éjszaka fantomja, Augirre, Fitzcarraldo).
Lakatos Gabriella (1927–1989)
Kossuth-díjas balettművész, kiváló művész. Korának legtemperamentumosabb, nagyszerű technikájú művésze, aki a repertoár szinte összes karakter főszerepét, s néhány klasszikus szerepet is eltáncolt. A Balettintézet tanáraként évtizedekig táncosok százait tanította a balett szépségére, szeretetére. 1973-as nyugdíjazása után után énekesnőként is sikereket ért el.
George C. Scott (1927-1999)
Oscar-díjas amerikai színész, rendező, producer. Ő volt az első színész, aki visszautasította az Oscar-díjat, amit A tábornok címszerepéért kapott 1970-ben. Híres volt heves természetéről, és arról, hogy agresszivitásával rendszeresen megrémítette – sőt, állítólag rendszeresen pofozta is – színésztársait (Karácsonyi ének, A Morgue utcai gyilkosságok, Tizenkét dühös ember).
Szentirmay Éva (1927)
Jászai Mari-díjas színésznő. 1948-ban szerzett színészi diplomát a Országos Magyar Színművészeti Akadémián. 1960-tól, nyugdíjba vonulásáig a Békés Megyei Jókai Színház népszerű színésznője volt (Semmelweis, Állami Áruház, Senkiföldje).
Baracsi Ferenc (1928)
színész. Tanulmányait az Országos Színészegyesület Színészképző Iskolájában végezte el 1948-ban. 1948–1949 között a Vígszínház tagja volt. 1949–1950 között a Miskolci Nemzeti Színházban játszott. 1961–1962 között a Szegedi Nemzeti Színház tagja volt. 1965–1971 között a Pécsi Nemzeti Színházban játszott. 1983-tól a zalaegerszegi Hevesi Sándor Színház tagja (A Pendragon legenda, Angi Vera, Sose halunk meg).
Vytautas Landsbergis (1932)
litván zenetudós, politikus, kulcsszerepe volt a független litván államiság visszaállításában. Később a litván parlament, a Saeimas elnöke.
Orsovai Valéria (1943)
festőművész, 1973 óta fest rendszeresen külföldi megrendelésre is. 1995-ben szeretett bele a selyemfestésbe, azóta ez a festészeti technika áll a legközelebb hozzá. Műveiben egyfajta álomvilágot teremt meg, amelyben mindenki boldog, ehhez pedig a selyemfestés kifejezetten alkalmas technikát nyújt; de ugyanez a világnézet köszön vissza az olajfestményeiről is (Virág csendélet, Picasso szerelmesei, Mezei virágok).
Zsadon Andrea (1946)
Jászai Mari-díjas színésznő, operaénekesnő. A Zeneakadémia énektanszakán operaénekesként és tanárként diplomázott. Színészi, énekesi munkája mellett fordítóként is tevékenykedik, díszlettervezéssel is foglalkozik (Mágnás Miska, Bál a Savoyban, Sybill).
Sasvári Sándor (1957)
Jászai Mari- és EMeRTon-díjas színművész, énekes. Pályafutását énekesként és basszusgitárosként kezdte. 1982-ben jelentkezett a Rock Színházba. Első nagyobb szerepe a Sztárcsinálók című rockoperában volt, Juvenalist játszotta. 1993 óta szabadfoglalkozású művész (Julianus barát; Atilla, Isten kardja; Kincsem).
Jean-Claude Van Damme (Jean-Claude Camille François Van Varenberg, 1960)
belga harcművész, színész, producer, forgatókönyvíró, történetíró, rendező, koreográfus. Legismertebb filmes alakításait akciófilmekben nyújtotta. A nagy áttörést az 1988-as Véres játék című film hozta meg számára, ezután a 80-as évek végén és a 90-es évek elején a színész számos további akciófilmben szerepelt. Színészként arról vált ismertté, hogy képes teljes spárgát csinálni mutatványai közben, valamint a még harcművészek körében is egyedülálló rugalmasságáról. Filmjei egymilliárd dollár felett jövedelmeztek világszerte, és olyan sztárok mellé emelkedett, mint Sylvester Stallone vagy Arnold Schwarzenegger (Időzsaru, Tökéletes katona, Nyerő páros).
Csengeri Attila (1967)
musical- és operettszínész. 1989-től a Színház- és Filmművészeti Főiskola növendéke volt operett-musical szakon, 1993-ban diplomázott. Elsőéves főiskolás kora óta egy-két karakterszerepen kívül főszerepeket játszik világsikerű musicalekben. 2002-ben megkapta a Pécsi Nemzeti Színház Nívódíját, valamint 2003-ban „Az év musicalénekese” eMeRTon-díjat.
Szokolai Péter (1968-2020)
színész. 1989-ben végzett a Gór Nagy Mária vezette színitanodában. 1990 és 1993 között a budapesti Játékszínben játszott, 1994-től a kecskeméti Katona József Színház tagja volt. Utoljára a 2017/2018-as évadban láthatta színpadon a közönség.
Zac Efron (1987)
amerikai színész és énekes. Leginkább a Szerelmes hangjegyek-filmsorozatból, továbbá a Baywatch (2017) és a Hajlakk című filmekből, illetve a Mindig nyár című tévésorozatból ismert. A filmek zenei albumain gyakran közreműködött énekesként is.
Ezen a napon halt meg:
Jakab István (1798-1876)
drámaíró, műfordító, zeneszerző, publicista, az MTA tagja. Az 1820-as és az 1840-es évek művelődési, színházi és zenei közéletének jeles alakja volt, színdarabjait és népszínműveit sikerrel állították színpadra. Népszerű ének- és dalszerzője volt, nem egy műve folklorizálódott és népdallá vált. Bartay Endre 1839-ben bemutatott A csel című vígoperájához ő írta az első magyar operalibrettót (Ősi Buda gyermeke, fel, szaporán!; Falusi lakodalom; A rózsaünnep).
Beregi Oszkár (Berger, 1876–1965)
színész, rendező. A Tanácsköztársaság ideje alatt kulturális feladatokat látott el. Az Ébredő Magyarok Egyesülete támadást intézett ellene. Letiltották a színpadról, 1920-ban emigrálni kényszerült. 1930-ban visszatért Budapestre. Származása miatt 1939-től 1944-ig nem léphetett színpadra. 1945-ben a Nemzeti Színház szerződtette, Egészségi állapota, személyes tragédiái, a háborút követő nehézségek és egy sikertelen előadás arra késztették, hogy 1946-ban elhagyja Magyarországot (Mire megvénülünk, Az aranyműves, Rákóczi induló).
Barta Lajos (Krausz, 1878–1964)
Kossuth-díjas író. Drámái, elbeszélései erős szociális érzékenységről tanúskodnak, belülről fakadó expresszív drámaiságára jeles kortárs írók figyeltek fel. A Tanácsköztársaság idején irodalompolitikai szerepet vállalt, tagja volt az Írói Direktóriumnak, titkára az Írók Szakszervezetének, szerkesztette a Közoktatási Népbiztosság napilapját, a Fáklyát. Forradalom című agitációs célzatú drámáját három budapesti színház is bemutatta. 1919 őszén már börtönbe zárták, szabadulása után emigrációba vonult. 27 évi emigrációt követően 1946-ban tért haza, a kommunista rendszerre való áttérést szorgalmazta (Szerelem és más színművek, Tegnapi ország, Tragédiák a hátsó udvaron).
Tóth Aladár (1898-1968)
Kossuth- és Baumgarten-díjas zenetörténész, esztéta, színházigazgató. Kritikáiban elsőként értékelte Bartók Béla, Kodály Zoltán, Dohnányi Ernő és Weiner Leó, valamint a feltörekvő új művészgeneráció műveit és munkásságát. 1930–31-ben. A szélsőjobboldali politika térnyerése miatt 1940-ben feleségével (Fischer Annie) Svédországba emigráltak, ahol oktatással és előadásokkal tartották fenn magukat. 1946-ban tértek haza, kinevezték az Operaház igazgatójává (Zenei lexikon, Liszt Ferenc a magyar zene útján, Verdi művészi hitvallása).
Gereblyés László (Grünfeld, 1904–1968)
József Attila-díjas költő, műfordító. 1924-ben az illegális KMP tagja lett, 1932-ben állásából eltávolították versei miatt, majd bebörtönözték. 1938-ban Párizsba emigrállt. 1959–1962 között a párizsi Magyar Intézet igazgatójaként működött (Testvéreim, Fölfelé, Antanténusz).
Feleki Kamill (Feleki Kamill Tivadar, 1908–1993)
Kossuth-díjas színész, táncos komikus, kiváló művész. Már 11 évesen eldöntötte, hogy színész lesz, és 1922-től a Városligetben magánórákat vett egy artistától. 1926-ban beiratkozott Rákosi Szidi színészképzőjébe, és alig egy év után Lázár Ödön szerződtette a Király Színházba. Kezdő létére rendkívül nagy fizetést kapott, Gombaszögi Ella pártfogoltjaként a színésztársadalom is befogadta. 1941 és 1943 között Feleky Camill néven számtalan írását közölte a Film Színház Irodalom című hetilap. Az Operettszínházból 1972-ben távozott, bár nem végleg. Utoljára 1978. június 9-én lépett színpadra, de filmekben az 1980-as évek végéig játszott (Pesti mese, Állami áruház, Gerolsteini kaland).
Borbíró Andrea (1926-1995)
színésznő, koreográfus. A Troyanoff balettakadémiáján végzett. 1933-tól táncosként kezdte pályáját. Remekül táncolt, s ha kellett, még szaltókat is csinált a színpadon. 1942-től színészként lépett színpadra. Több mint hatvan szerepben láthatta a közönség: operettben, zenés darabban. Szubrettként indult, majd komika lett, később koreográfus (Egy szoknya, egy nadrág, Körhinta, Szindbád).
Al Lettieri (1928-1975)
amerikai színész. Dolgozott már együtt olyan híres színészekkel, mint Charles Bronson, Steve McQueen, John Wayne vagy Marlon Brando. 1957-1964 között sorozatokban volt látható. Első filmes szerepét 36 évesen kapta meg, az Akasztott ember című filmben. Egyik legemlékezetesebb alakítása az 1972-es Keresztapa című filmben volt, ahol Sollozzo nevű maffiózót, a Corleone család egyik ellenfelét alakította (Pokoli város, A szökés, Piedone Hongkongban).
Radics Béla (1946-1982)
rockzenész, gitáros (a magyar „gitárkirály”), énekes, a magyar rockzene legendás és nagy hatású alakja. Radics Béla elsőként játszotta Jimi Hendrix és a Cream számait, amelyekben jól érvényesült virtuóz gitárjátéka és hatásos előadásmódja. Magyarországon addig soha nem látott színpadi show-t mutatott be; fej fölötti gitározása, a húrok bravúros szájjal és foggal való pengetése elkápráztatta a közönséget. 1968-ban azz Ifiparkban a sajtó támogatását nélkülöző együttes (Sakk-Matt) koncertjére több mint tízezer néző gyűlt össze. Játszott még az Aligátor, az Aréna, a Nevada és a Tűzkerék együttesekben, de legnagyobb sikereit a Taurus tagjaként érte el.
Edita Gruberová (1946–2021)
német–magyar származású osztrák opera-énekesnő (koloratúrszoprán). Zenei tanulmányait a Pozsonyi Konzervatóriumban kezdte, majd a Pozsonyi Színművészeti Főiskolán folytatta. Híres volt hangjának tisztaságáról és mozgékonyságáról, drámai erejéről. Képes volt a magas hangokat hosszan és erőteljesen kitartani. Számos hangfelvételt készített, leginkább a 2010-es években.
