Névnapok: Ede, Kálmán, Ében, Edgár, Eduárd, Edvárd, Edvarda, Fatima, Fatime, Jagelló, Jakab, Jákó, Jákob, Jakus, Káleb, Romulusz, Teofil
Események:
1724 – Drapier álnéven Jonathan Swift közzéteszi a hét levélből álló, társadalomkritikai Drapier levelei (The Drapier’s Letters) utolsó levelét. Bár a leveleket az ír parlament elítélte, felszólította Nagy-Britannia parlamentjét a silány minőségű rézpénz visszavonására.
1792 – Robert Bailey Thomas amerikai tanár, könyvkötő kiadja az Öreg farmer almanachja (Old Farmer’s Almanach) című 
érdekes, tanulságos és szórakoztató újságját.
1870 – Gustav Mahler tízévesen adja első nyilvános zongorakoncertjét Jihlavában (Cseh Királyság), a városi színházban.
1887 – az ausztrál szoprán, Nellie Melba debütál Verdi Rigolettojában, Gilda szerepében a brüsszeli Théâtre Royal de la Monnaie-ban. Hamarosan világhírű lett és a legjelentősebb operaszínpadokon lépett fel.
1903 – Victor Herbert zenéjével és Glen MacDonough szövegével bemutatják a Lányok játékországban (Babes in Toyland) című operettet a New York-i Majestic Theatre-ben. A mű leghíresebb instrumentális darabja, egyben a főcímdal, a Játékok indulója (March of the Toys).
1931 – Noël Coward angol színműíró Kavalkád (Cavalcade) című zenés darabjának premierje a Londonban a Theatre Royal-ban, a szerző rendezésében. A produkció hatalmas szereplőgárdát és látványos díszleteket vonultatott fel.
1962 – Edward Albee amerikai drámaíró Nem félünk a farkastól (avagy Ki fél Virginia Woolftól? / Who’s Afraid of Virginia Woolf? [szójáték]) című háromfelvonásos színdarabjának bemutatkozása a Billy Rose Színházban (Broadway), Uta Hagen színésznő főszereplésével. A darab 1963-ban elnyerte a legjobb darabnak járó Tony-díjat.
1967 – megnyílt Budapesten a Nagymező utca 22-24. alatt a Mikroszkóp Színpad. Mint színház aktuális politikai kabarékat mutatott be. A Kádár-rendszerben a sajátos, „engedélyezve odamondogató” szocialista politikai kabaré kifejlesztője. 2012-ben egyesült a Thália Színházzal, majd októberben jogutódlással megszűnt, azóta Mikroszínpad néven, annak részeként működik.
1988 – három különböző egyetemen (Oxford, Zürich, Arizona) történő szénizotópos vizsgálat szerint a Krisztus 
temetkezési kendőjeként tisztelt torinói lepel keletkezése 1260 és 1300 közé tehető.
1991 – Konrád György írót Frankfurtban kitüntetik a Német Könyvkereskedők Béke-díjával, mely az egyik legnagyobb elismerés a kulturális életben.
1994 – az irodalmi Nobel-díjat Kenzaburo Oe japán írónak ítélik oda.
2005 – Harold Pinter angol drámaíró megkapja az irodalmi Nobel-díjat.
2011 – Riccardo Muti olasz karmester kapja a második egymillió dolláros Birgit Nilsson-díjat.
2016 – Bob Dylan amerikai énekes-dalszerző kapja meg az irodalmi Nobel-díjat. Az indoklás szerint új költői kifejezésekkel gazdagította az amerikai dalkincset. Dylan nem vesz részt az átadási ceremónián.
2017 – régészek bejelentik, hogy „Allah” és „Ali” arab karaktereket fedeztek fel egy viking temetési jelmezen, ami egy sírból került elő a svédországi Gamla Uppsala városában.
2021 – 90 évesen William Shatner kanadai színész (Star Trek, Kirk kapitány) lesz a legidősebb ember, aki elérte az űrt, a Blue Origin Enterprises amerikai repülőgépgyártó New Shepard rakétáján.
Megszületett Lucas Cranach („the Elder”, 1472–1553) német festő, grafikus.
Három szász fejedelem udvari festője, a szász festészeti iskola megalapítója. A reformáció korában Németországban ő volt „A német festő”, tevékenyen kivette a részét a reformáció harcaiból. Egy könyvkereskedés és egy nyomda tulajdonosa is volt. Bécsben készült alkotásai alapján a dunai iskola egyik elindítójának tartják. A reneszánsznak ez az ága a formák és a színek segítségével fejezi ki a táj nagyszerűségét, hoz létre egységet a táj és az alakok között, erős pátosz és líraiság jellemzi, jelentős alkotásokat hoz létre a portréfestés területén is. A művészt a protestáns egyházi festészet megteremtőjének tartják. Nem művészi eszközökkel fejezte ki a protestáns tanok lényegét, hanem inkább a tanok tartalmát ábrázolta (A pihenő szent család, Fátyolos Vénusz, Judit Holofernész levágott fejével).
Meghalt Lotz Károly (1833–1904) német származású magyar festőművész, a 19. századi akadémikus magyar fal- és portréfestészet jelentős képviselője.
1852-ben Bécsben kezdte festészeti tanulmányait, 1868-ban jelenik meg az Arany Album, amelyben Arany János verseinek illusztrációiként Lotz Károly és Than Mór fényképezett rajzai szerepelnek. Legjelentékenyebb munkája 1884-ből az Operaház Olympus-freskója. Falfestészete már saját korában másodlagos, „akadémikus neoreneszánsz” művészetnek bizonyult. Faliképei mellett a maga korában kevésbé értékelték aktfestészetét, mely talán időtállóbb, mint „főművei” (A Szent István-bazilika kupolája mozaikokkal, Vágtató betyár, Fürdő után).
Megszületett Glatz Oszkár (1872–1958) Kossuth-díjas naturalista nagybányai posztimpresszionista stílusban alkotó festő.
Erőssége az alak, a mozgás ábrázolása, a plein air festés, a táj és az ember bensőséges egységének ábrázolása, a népviseletek megörökítése, kiváló művész. Nagy lelkesedéssel segített mestereinek a nagybányai művésztelep megszervezésében, kialakításában. 1897-ben óriási sikere volt Pesten a nagybányaiak kiállításán, dicsérték az idősebb mesterek, még a kritikusok is, a közönség is jutalmazta, sok portrémegrendelést kapott. 1912–1938 között a Képzőművészeti Főiskolán tanított, nyaranként számos életképet festett a magyar paraszti társadalomról. Művészeti írásai is jelentősek, sok cikket írt a magyar népművészet hagyományainak megőrzése érdekében (Est a havason, Birkózó fiúk, Dombos őszi táj).
Megszületett Dajka Margit (Dayka, 1907–1986) Kossuth-díjas színésznő, kiváló művész. Már kilencéves korában 
szerepelt színpadon szülővárosában.
Kamaszlányként Kolozsváron Hetényi Dömény Elemér színiiskolájában tanulta a mesterséget. Naiva szerepekkel kezdte pályáját, gyakran szerepelt zenés játékokban szubrettként, később inkább drámai hősnő, majd az anyaszínésznő szerepét alakította. Nagy hatású, sokoldalú színészetében tragikai és komikusi elemek is hitelesek voltak. Vezető egyénisége lett a magyar filmművészetnek, 1932 óta filmezett, kezdettől fogva vezető főszerepeket alakított, amelyekben temperamentuma és fanyar szépsége érvényesült. A hetvenes években a Madách Színházban szerepelt, és sokat filmezett. Élete utolsó éveiben Nemes Nagy Ágnes Bors nénijeként szórakoztatta a gyerekeket (Macskajáték, Herkulesfürdői emlék, Égigérő fű).
Ezen a napon született:
Mariotto Albertinelli (Mariotto di Bigio di Bindo Albertinelli, 1474–1515)
firenzei reneszánsz festő, Raffaello követője. Mozgalmas reneszánsz életet élt, beleértve szerelmi ügyeit is. Fő művének az 1503-ban festett Vizitációt tartják. Igen említésre méltó Madonna-képei vannak, például az Angyali üdvözlet; A gyermek Jézus imádása, Madonna Szent Jeromossal és Zenobiusszal.
Henszlmann Imre (1813–1888)
művészettörténész, építész, régész, kritikus, író, orvos, országgyűlési képviselő, egyetemi tanár, az MTA tagja. Pesten, Bécsben és Padovában orvosi tanulmányokat folytatott, majd művészettörténeti és archeológiai szakra jelentkezett. Sok tanulmányt és cikket írt, szerkesztette az Archaeologiai Értesítő és az Archaeologiai Közlemények című periodikákat (Adalékok a magyar ikonographiához, Műrégészeti kalauz, A képzőművészetek fejlődése).
(Lisznyai) Damó Kálmán (1823-1863)
költő, a Tízek Társaságának tagja. Tagja volt az eperjesi önképző társulatnak, mely az irodalomnak több jeles írót adott. Rendszeresen írta és jelentette meg verseit, melyeket az olvasóközönség örömmel fogadott, balladái különösen népszerűek voltak. Beutazta Vahot Imrével Magyarországot, és nyilvános felolvasásokat, szavalatokat tartottak.
Torma Károly (1829-1897)
régész, országgyűlési képviselő, az MTA tagja. Bem tábornoknál szolgált mint honvéd, bujdosásba kényszerült, megjárta a Kereki pusztákat, majd Biharban élő rokonaihoz került. Hazatérése után, 1853-ban vette át a csicsókeresztesi és kudui birtokait, ahol gazdálkodott. a gazdálkodással egyidejűleg közjoggal és régészettel is foglalatoskodott, ezidőtájt kezdte el gyűjteni az epigráfiai adatokat Dacia római kori történetéhez, valamint ásatásokat végzett. 1878-tól a budapesti egyetemen oktatott régészetet. Feltárta Aquincum romjait, megalapította az Aquincumi Múzeumot.
Csathó Kálmán (Csíkdelnei Csathó Kálmán Jenő, 1881–1964)
író, színházi rendező, akadémikus. Jogi egyetemet végzett Budapesten, majd Berlinben színházi tanulmányokat folytatott. 1909-től Budapesten a Nemzeti Színháznál dolgozott először mint rendező, majd 1919-től mint főrendező. 1940-ben a Magyar Színház és az Andrássy úti Színház igazgatója lett (Az új rokon, Lilla, A szép Juhászné).
Ghislaine Dommanget (1900-1991)
francia színésznő, monacói hercegné. Színésznői karrierjét Sarah Bernhardtnál kezdte, aki a Théâtre Déjazet-hez szerződtette. 1923-ban részt vett Sarah Bernhardt temetésén, és egy kis gyűrűt dobott a sírba, és megesküdött, hogy csak vígjátékokban játszik, és ezt be is tartotta. Majd ezután az Odéon színházhoz (Théâtre de l’Odéon) szerződött. A mozgókép is megörökítette alakját, többek között a La 13e enquête de Grey és a La 2e dalle mozifilmekben szerepelt. 45 évesen 1946-ban kötött házasságot II. Lajos monacói herceggel, ő volt az egyetlen monacói hercegné, akit hozomány nélkül vettek el.
Orbán József (1901–1974)
szobrász. Lányi Dezső szobrászművész volt nagy hatással rá. 1926–1929 között az Iparrajziskolában tanult, 1932-től volt kiállító művész (Petőfi Sándor-szobor – Eger, Görgei lovasszobor, Székely kanász).
Kemény Egon (1905-1969)
kétszeres Erkel Ferenc-díjas zeneszerző, a 20. század jelentős magyar zeneszerzőinek egyike. Klasszikus műveltséggel és nagy zenetörténeti tudással is rendelkezett, közismert művész, komoly és szerény ember volt, finom eleganciája alkotásait is jellemezte. Neve és zenéje – a XX. századi közönség generációin át és a szakmai körökben egyaránt – fogalom volt, magas színvonalú művészetet garantáló márka. Életét elsősorban a zeneszerzés töltötte be, közel négy évtizedes karrierje során szám szerint több mint háromszáz sikerrel előadott zeneművet alkotott. Rendkívüli tehetsége már első, Budapesten 1927-ben előadott műveiben érvényre jutott. Modern táncai kirobbanó sikereivel – jazz- és szalonzenekari kompozíciói – a magas zenei körökben is feltűnést és elismerést keltett (Délibáb, Fekete liliom, Hatvani diákjai).
Herczeg Klára (Weiss, 1906-1997)
Munkácsy-díjas szobrász, érem- és porcelánművész. 1925-ben, főiskolás korában szerepelt először kiállításon. 1929–1930 között Berlinben tartózkodott, kisplasztikákat készített a Rosenthal porcelángyár számára. Az 1950-es évek elejétől kisplasztikákat és monumentális műveket alkotott. Szobrai – zsánerek, portrék, politikai emlékművek – egy nézőpontra készült, statikus kompozíciók. Néhány kisplasztikáját a Herendi Porcelángyár sokszorosította (Leány szőlőfürttel – Eger; Olvasó fiú – Pápa; Öcsi szobor – Makó).
Yves Montand (Ivo Livi, 1921-1991)
olasz-francia francia sanzonénekes és filmszínész. Yves Montand az 1940-es évek közepétől kezdett sanzonokat énekelni. Édith Piaf is felfedezte tehetségét, s nagylelkűen segítette. Yves Montand volt az első, aki szakított a színpadi öltözködés hagyományaival, az öltönnyel, nyakkendővel, „ingujj”-ban állt ki a színpadra. Nagyon népszerű énekes volt Franciaországon kívül is. Rengetegen vásárolták lemezeit egész Európában, és Amerikában, de hamar kezdte vonzani a film is. A film terén első és talán legnagyobb sikere A félelem bére, filmezett Amerikában is (A nagy verseny, Felszarvazták őfelségét!, A bűn árnyékában).
Rózsa György (1922-2005)
diplomata, könyvtáros, a Magyar Tudományos Akadémia Könyvtárának és az ENSZ genfi könyvtárának főigazgatója, a közgazdaság-tudomány doktora, az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának címzetes egyetemi tanára. Kutatási területe a szakirodalmi informatika elmélete és módszertana volt; témájának társadalomtudományi, közgazdasági, kutatásszervezési és nemzetközi összefüggéseit is vizsgálta (Részvételünk és lehetőségek a nemzetközi társadalomtudományi dokumentációban, Tudományos tájékoztatás és társadalom, Kulturális örökség és információs társadalom).
Bartha Alfonz (Bartha András, 1929–2013)
Liszt Ferenc-díjas operaénekes (tenor), Réti József mellett a 20. század második felének legjelesebb magyar Mozart-énekese. 1949-től a budapesti Állami Zenekonzervatóriumban tanult. 1950-től 1953-ig a Magyar Rádió énekkarában énekelt az alapító tagok egyikeként. 1951 és 1955 között a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola hallgatója. Több nemzetközi énekversenyen szerepelt eredményesen. 1959-ben lett a Magyar Állami Operaház magánénekese. Sokat foglalkoztatott oratóriuménekes is volt.
Mester István (1930-2022)
színész, a Pécsi Nemzeti Színház örökös tagja. 1954-ben kapott színészi oklevelet a Színház- és Filmművészeti Főiskolán. 1956-tól az Állami Déryné Színházban dolgozott, a Pécsi Nemzeti Színház tagja 1962-től. Elsősorban bonvivánszerepeket játszott emlékezetesen.
Dušan Makavejev (1932-2019)
szerb filmrendező, forgatókönyvíró és producer. Az 1950-es évek első felében kezdett rendezni. 1965-től forgat játékfilmeket. Több alkalommal járt Magyarországon, életművéből a Magyar Filmintézet és a Magyar Televízió is rendezett már sorozatot (Védtelen ártatlanság, Montenegro, A gorilla délben fürdik).
Nana Mouskouri (1934)
görög énekesnő, az UNICEF jószolgálati nagykövete. Öt évtizedes karrierje során több mint 300 millió lemezt adott el, ezzel egyike a legtöbb lemezt értékesítő előadóművészeknek. Jellegzetes, angyali szoprán hangját valójában születési rendellenességnek köszönheti: az egyik hangszála jóval vastagabb, másképpen rezeg, ezért sok-sok gyakorlással hangkorrekciót kellett végrehajtania. Repertoárja rendkívül széles, abban megtalálható szinte valamennyi zenei műfaj: dzsessz-sztenderdek, a rock korszak előtti és utáni népszerű popzenék, a francia kabaré sanzonjai, filmdalok, klasszikus és opera dallamok, egyházi énekek, valamint görög és más népdalok (Weiße Rosen aus Athen, Au coeur de septembre, Con Todo el Alma).
Christine Nöstlinger (1936-2018)
osztrák írónő. Fiatalkorában festőművész szeretett volna lenni, de az érettségi után végül is grafikát tanult. Elsősorban gyermekkönyvei és ifjúsági regényei révén vált ismertté, de dolgozott a televíziónak, a rádiónak és számos folyóiratnak is. Könyveiben elsősorban a gyermeki lélekkel foglalkozott, de az autoritás és az emancipáció kérdésköre is feltűnt műveiben. Sok esetben megfigyelhető, hogy tabutémákat boncolgatott (Néha jobb lenne egyedül, Zűr hátán zűr, Frici a betegágyban).
Paul Simon (Paul Frederic Simon, 1941)
tizenkétszeres Grammy-díjas amerikai énekes és dalszövegíró, az egykori Simon and Garfunkel duó egyik tagja. Már 1957 és 1964 között több mint 30 dalt írt, és alkalmanként együtt dolgozott Garfunkellel. 1964-ben kötött szerződést a duó a Columbia Records kiadóval. A Columbia Records úgy döntött, hogy egyszerűen Simon and Garfunkel néven fogja szerepeltetni őket. Az 1970-es évek elejétől kezdve újra Garfunkel nélkül kezdett zenélni, jelenleg is sikeres szólókarriert folytat. Kétszer került a Rock and Roll Hall of Fame-be, először 1991-ben a Simon & Garfunkel tagjaként, majd 2001-ben szólózenészként.
Pamela Tiffin (1942-2020)
amerikai színésznő (Egy, kettő, három; Célpontban; Szenzációvadászok).
Mary Zsuzsi (1947-2011)
előadóművész, énekesnő. Az 1968-as Táncdalfesztivál fődíjas és közönségdíjas győztese. Sikerei csúcsán, a hatvanas évek végén váratlanul disszidált. A sztárokat megillető életét hátrahagyva, első lányával terhesen követte férjét, aki Nyugat-Németországban akart új életet kezdeni, és csak az 1990-es évek végén tért vissza Magyarországra (Mama, A trombitás, Almát eszem).
Dénémeth István (Jeremy Taylor, 1952-2000)
író, költő, műfordító. Tizenhat évesen verseivel tűnt fel egy tehetségkutató pályázaton. Korai felfedezése ellenére jó tizennégy év kellett ahhoz, hogy első verseskötete, a Tájképek és történetek 1982-ben megjelenjék. Az immár harmincéves poétára a kortárs magyar költészet barátai felfigyeltek. A Jeremy Taylor írói álnéven kiadott Bolygófalók című regény és a kötet más elbeszélései a jellegzetes Dénémeth-i látásmód foglalata: humor és kiábrándultság, az irodalmi allúziók rafináltsága és profán közérthetőség jellemzi (Célzás a parkban, Kemény dió, Egy óra a Modern Művészetek Múzeumában).
Szigeti Edit (1953)
énekesnő, gitáros, zeneszerző, dalszövegíró, festőművész. Képző- és Iparművészeti Gimnáziumban végzett. Középiskolásként is folyamatosan zenélt, tagja lett az egyik első hazai, női beategyüttesnek, amely Napraforgó néven, még a hatvanas évek végén alakult. A Napraforgó után, gitárosként, a Vadmacskák nevű női rockegyüttes tagja lett 1971-től. musicalszerzőként a Liliomfi című színdarabhoz írt zenét, dalszöveget, amelyet a József Attila Színházban mutattak be nagy sikerrel 1973-ban. Színházi társszerzőként később is dolgozott. A csapat feloszlása után a Generál együttes, illetve a Mikrolied vokál tagja lett. A hazai könnyűzenei életben aktívan részt vesz.
Szabó Tibor (~ András, 1957)
Jászai Mari-díjas színész, színházigazgató, a Weöres Sándor Színház alapító tagja. 1996 és 2003 között a gyergyószentmiklósi Figura Stúdió Színház igazgatója. 2008-ban kapta meg színészi diplomáját (már Jászai-díjasként) a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetemen.
Kelly Preston (Kelly Kamalelehua Smith, 1962–2020)
amerikai modell, színésznő. Első jelentősebb filmes szerepeit 1985-ben szerezte meg. 1987-ben ismerte meg John Travoltát, több filmben is együtt játszottak. Fiatalon, mindössze 57 éves korában rákban halt meg (Nekem 8, A szentfazék, Halálos ítélet).
Kate Walsh (Kathleen Erin Walsh, 1967)
amerikai színésznő. Leghíresebb szerepe Dr. Addison Montgomery A Grace klinika című sorozatból és annak spin-offjából a Doktor Addison-ból. Filmekben is voltak apróbb szerepei.
Haagen Imre (1970)
énekes, színész, szinkronszínész, költő, dalszövegíró. A Dalköltők Társasága zenekarok tagja. 2022 áprilisában verseskötete jelent meg Szélviharmónia címmel.
Germuska Pál (1971)
történész, levéltáros, egyetemi oktató, az MTA doktora, a Magyar Nemzeti Levéltár főigazgató-helyettese. Kutatóként a fő szakterületei a magyarországi hadtörténet, gazdaságtörténet és szocialista városok története (Forradalom a bölcsészkaron, A magyar pléhkatonák, Kádár-kommandó).
Szántó Szandra (1978)
színésznő. A középiskola elvégzése után a Gór Nagy Mária Színitanoda növendéke volt. Komikai tehetsége egyértelműen megmutatkozott, 2005-től Sas József szerződtette a Mikroszkóp Színpadhoz. 2014-2022 között a Turay Ida Színház színésznője.
Dér Zsolt (1989)
színész, rendező. 2012–2017 között a Színház- és Filmművészeti Egyetem hallgatója. 2017–2020 között a Katona József Színház tagja volt, ahol gyakorlatát is töltötte (Hurok, A martfűi rém, Seveled).
Ezen a napon halt meg:
Werbőczy István (1458-1541)
jogtudós, királyi ítélőmester, királyi személynök, majd Magyarország nádora, a Tripartitum című törvénykönyv megalkotója. Szapolyai János királlyá választásakor kancellárjává és tanácsosává tette. Megjárta időközben Konstantinápolyt is királya érdekében, aki halála esetére, fia egyik gyámjául őt nevezte ki.
Antonio Canova (1757–1822)
velencei szobrász. A barokk stílustól eltávolodva, az antik művészet ideáljaihoz nyúlt vissza, és a szobrászati klasszicizmus megalapítójaként tartják számon. Művészete hatásos, fegyelmezett, de kevés érzelmet mutat. 17 éves korában a természetes nagyság felényi méretében elkészítette Eurüdiké szobrát. A legnagyobb buzgalommal tanulmányozta a vatikáni gyűjteményeket, és bizonyos fokig fel is fogta az antik szellemet. kiváló művet is alkotott, de sokszor túlzásoktól sem volt mentesek későbbi tragikus és heroikus tárgyú szoborművei. Tanítványa volt első jelentős szobrászunk, Ferenczy István (Magdolna, Ámor és Pszükhé, A három grácia).
Charles Augustin Sainte-Beuve (1804-1869)
francia író, költő, újságíró, irodalomkritikus. Orvosnak készült, de két évi tanulás és kórházi gyakorlat után az újságírás és az irodalom felé fordult. Új módszert alkalmazott az irodalomkritikában. Az írókat életrajzuk, életkörülményeik, történelmi és szociológiai helyzetük alapján értékelte (Arczképek az ujabkori francia társadalomról, Madame de Pontivy, Ki a klasszikus?).
Karl Adolph Gjellerup (1857–1919)
Nobel-díjas dán író, költő. dán költő, regényíró. 1917-ben honfitársával, Henrik Pontoppidannal megosztva irodalmi Nobel-díjjal tüntették ki. Időnként Epigonos álnéven publikált. „Erősen intellektuális, sőt kissé tudálékos író, regényeiben is szereti kiteregetni jártasságát a filozófia és a misztika dolgaiban.” (A zarándok Kámanita, Arkádiai legenda, A titokzatos Indiában).
Korda Zoltán (1895–1961)
filmrendező és producer. Testvérével, Sándorral dolgozott együtt Magyarországon és az Egyesült Királyságban. 1918 és 1920 között Magyarországon két, 1927-ben Németországban pedig egy némafilmet készített, első igazi sikere azonban az 1935-ben, az Egyesült Királyságban készült Sanders of the River volt. Több háborús filmet is forgatott Afrikában és Ázsiában. 1940-ben csatlakozott a bátyjához, Korda Sándorhoz Hollywoodban, ahol producerként dolgozott (Négy toll, A dzsungel könyve, A bagdadi tolvaj).
Horváth Endre (1896-1954)
grafikusművész, számos pengő- és forintbankjegy és magyar bélyeg tervezője. 1919-1925 között a Magyar Iparművészeti Főiskolán tanult. Viszonylag fiatalon került a Pénzjegynyomda tervezőosztályára, ahol akkoriban sok osztrák szakember dolgozott, és magas színvonalú művészeti munka folyt, de hiányzott egy karakteres magyar művész. A réz- és acélmetszés területén volt kiemelkedő. Tervezett bankjegyeket, postabélyegeket, plakátokat és ex libriseket. Bankjegytervezői munkássága a legkiemelkedőbb: a klasszikus stílus és a népi motívumok ötvözése stílusteremtő volt. Bankjegyein előszeretettel ábrázolt palóc modelleket.
(Magyargyerőmonostori báró) Kemény János (1903-1971)
író, költő, színházigazgató, mecénás, a marosvécsi Helikon írói munkaközösség megalapítója, színházigazgató. Tehetsége megtréfálta a történelmet. Ő, az erdélyi mágnás, aki annak idején inkább csak elbeszélést meg novellát próbált, a háború után a szocialista jelenben írta és publikálta egymás után regényeit (Itéletidő a havasokban, Fenyőmuzsika, Medvekaland a Kárpátokban).
Rohmann Henrik (1910-1978)
hárfaművész, hárfatanár. 1926–34 között Mosshammer Ottó tanítványaként a Zeneművészeti Főiskola hallgatója volt. 1938-ban az Operaház ösztöndíjasa lett, 1945-ben rendes operai tagságot nyert. 1971-ig, nyugdíjazásáig volt az intézmény hárfása. Részt vett a nemzetközi zenei életben is. Würtzler többször is meghívta az USA-ba.
Dévai Hédi (Dank Hedvig, 1921-1979)
színésznő. 1945-től a fővárosi Vígszínházban szerepelt. 1952-ben a Vidám Színpadhoz szerződött és haláláig a társulat egyik népszerű komikája volt. Alakításaival zenés paródiákban, jelenetekben tűnt ki, amelyekben groteszk karaktereket formált meg. Kabaréműsorokban magánszámokat is előadott (Madárkák, Játék a szerelemmel, Felfelé a lejtőn).
Dario Fo (1926-2016)
Nobel-díjas olasz drámaíró, rendező, díszlet- és jelmeztervező, aki időnként zenét is írt darabjaihoz. 1997-ben irodalmi Nobel-díjat kapott. A mesélést anyai nagyapjától tanulta, aki halász volt, üvegfújó és mellesleg ismert mesemondó. Munkáinak legfontosabb jellemzői, hogy még a legtávolabbbinak tűnő témákban is megtalálja az aktualitást, valamint általában az antiklerikalizmus (Az arkangyalok nem játszanak flippert, Egy anarchista véletlen halála, Nyitott házasság).
Eörsi István (Schleiffer Ede, 1931–2005)
Kossuth- és József Attila-díjas író, költő, műfordító, publicista. 1977–1982-ig a kaposvári Csiky Gergely Színház dramaturgja volt, de ellenzéki magatartása miatt elbocsátották. Attól kezdve szabad foglalkozású író volt. A rendszerváltást követően az SZDSZ tagja volt 2004-ig, amikor a párt politikája elleni tiltakozásból kilépett (Én és az Isten, Az ötlábú bárány, Időm Gombrowiczcsal).
Kovács Piroska (1932-2016)
tanár, néprajzi gyűjtő. A máréfalvi faragott kapuk megőrzéséért végzett munkáját 2012-ben Europa Nostra kulturális örökségvédelmi nagydíjjal jutalmazták. Már az 1970-es években gyűjteni kezdte faluja és a környék néprajzi hagyományait, értékeit, és kiadványaiban közzétette ismereteit. 2001-től javaslatára kétévente kerül megrendezésre a Székely Kapuk Napja (A máréfalvi iskola 210 éve, Háborús hőseink emlékére, Tájházfüzet).
Balázs József (1944–1997)
József Attila- és Balázs Béla-díjas író, dramaturg. 1976-tól a filmgyárban dolgozott dramaturgként, számos film stáblistáján találkozhatunk nevével. Több művét is megfilmesítették (Magyarok, Fábián Bálint találkozása Istennel, A torcellói Krisztus).
Adonyi Nagy Mária (1951-2015)
költő, újságíró, műfordító. Irodalmi pályáját versekkel, kritikákkal az Utunkban kezdte 1969-ben. Képtelennek tetsző, de a valóság áramaiból fölbukkanó képzettársításai kozmikus látást és léttudatot kapcsolnak költészetéhez. A költőnőt a romániai magyar irodalomban a harmadik Forrás-nemzedékhez sorolják (Emlék jelen időben, Állatövi jegyek).
