Névnapok: Petra, Berengár, Örs, Petrina, Tamás, Tomaj
Események:
1902 – a Beatrix Potter által írt és illusztrált Nyúl Péter meséje (The Tale of Peter Rabbit) című gyermekkönyve megjelenik 
a londoni Frederick Warne & Co. kiadásában. A könyv sikeres volt, 36 nyelvre fordították le, és 45 millió eladott példányával a történelem egyik legkelendőbb könyve.
1913 – Shakespeare Hamlet előadásával hivatalosan megnyílik a Broadwayn a Sam S. Shubertről elnevezett új Shubert Színház. A színház három szinten 1502 ülőhellyel rendelkezik.
1925 – Josephine Baker afroamerikai származású francia énekesnő (1937) 19 évesen, először lép fel Párizsban a La Revue Nègre-ben, a Théâtre des Champs-Élysées-ben. Párizsban azonnali sikert aratott erotikus táncaival és azzal, hogy gyakorlatilag meztelenül lépett fel a színpadon.
1933 – Eugene O’Neill Nobel-díjas amerikai drámaíró Ó, vadon! (Ah, Wilderness!) 
című vígjátékának premierje a New York-i Guild Theatre-ben. A darabból 1935-ben készült azonos című film, majd 1948-ban a Nyári vakáció című musical.
1935 – Sidney Kingsley Pulitzer-díjas amerikai drámaíró Zsákutca (Dead End) című darabjának premierje a Broadway-n (Belasco Színházban). A darab két és fél évig futott, Eleanor Roosevelt, Franklin D. Roosevelt elnök felesége állítólag háromszor nézte meg és férje hamarosan ki is nevezett egy bizottságot, hogy készítsenek egy tanulmányt a nyomornegyedekről.
1957 – megjelenik az Egyesült Királyságban a Híd a Kwai folyón (The Bridge on the River Kwai) című színes, brit-amerikai háborús filmdráma, David Lean rendezésében, William Holden és Alec Guinness főszereplésével. 1958-ban hét Oscar- és három Golden Globe-díjat nyert. Magyarországon 1988. augusztus 18-án mutatták be.
1986 – bemutatták a Macskafogó című rajzfilmet, melyet Ternovszky Béla rendezett, a forgatókönyvet Nepp József írta.
2018 – felszentelik a David Hockney által tervezett Erzsébet királynő ablaka (Queen’s Window) ólomüveg-kompozíciót a Westminster Katedrálisban, II. Erzsébet királynő tiszteletére. Az ablak 8,5 méter magas, 3,5 méter széles és 35 panelből áll.
Meghalt Mikes Kelemen (1690–1761) író, műfordító, II. Rákóczi Ferenc íródeákja, kamarása, aki elkísérte a fejedelmet 
Lengyelországba, Franciaországba és az Oszmán Birodalomba, és haláláig kitartott mellette.
A magyar irodalomban a rokokó mestereként, a magyar széppróza megteremtőjeként tartják számon. Írásművészetére egyrészt a barokk nemesi irodalom, másrészt francia műveltsége hatott. Fő műve a Törökországi levelek című gyűjtemény, amely az emigráció mindennapjait írta le, kiegészítve Mikes olvasmányaiból szerzett történelmi, vallás- és művelődéstörténeti adatokkal. Ezen kívül számos francia vallási, egyháztörténeti, pedagógiai művet fordított le. Művei életében nem jelentek meg. ––> „A könyv a lelke az elmének”
Meghalt Szép Ernő (1884–1953) költő, regényíró, újságíró, színpadi szerző, elbeszélő.
1908-tól rendszeresen publikált a Nyugatban, a hazai kabaréirodalom úttörőjeként behatóan foglalkozott a sanzon műfajával. Eleinte a festészet, a rajzolás és a művészettörténet iránt is érdeklődött, néhány képzőművészeti kritikát is írt. A Nyugat költői 1912-ben megjelent, Énekeskönyv című verseskötete nyomán fogadták maguk közé. Jó kapcsolatban volt Ady Endrével is, bohém agglegényéletet élt, ami pénze volt, azt elutazgatta, elszórakozta. A nagyvárosi lét magányát, elidegenedését rajzolta meg írásaiban. Sikeres színdarabjainak tapsolhattak a Monarchia egykori városaiban. 1944 augusztusában az egyik csillagos házba internálták, ahonnan svéd követség mentelmi útlevelével rövid időre kiszabadult (A jázminok illata, Patika, Lila akác).
Meghalt Marcel Duchamp (1887–1968) francia festő, képzőművész, kubista, szürrealista és dadaista volt.
Önmagát semmilyen irányzathoz nem akarta kötni. Alkotói korszakának idején minden modern stílusirányra hatással volt. Egyfelől anyagiság, materializmus, másfelől a legabsztraktabb transzcendens gondolkodás jellemzi. Humor, irónia, paradoxonok, dekoncentráltság ez mind jellemző művészetére. Nem törekedett karrierre, bölcsességre, lustaság és tétovaság jellemzi, melyet a külvilágnak önmagából megmutat. „Soha nem éreztem az alkotás görcsét.” – mondta művészetéről. Ledönti a művész romantikus mítoszát, szerinte a művész egy speciális dolgozó. Mindenki művész, minden tárgy lehet műtárgy – mondja ő. Szinte mindent kitalált, ami a ’45 utáni művészeket foglalkoztatta. A tudományt és a gépeket is ironikusan fogta fel, áltudományos gépek sorát állítja elő. Életműve tudatosan felépített. A sakkhoz is nagyon vonzódott és jól játszott (Lépcsőn lemenő akt, Fürdőszobák Buddhája, A menyasszony).
Megszületett Graham Greene (1904–1991) angol író, drámaíró, kritikus.
Számtalan novellát, regényt, esszét, kritikát, életrajzot írt; forgatókönyv és színdarab is fűződik a nevéhez. Művei közül többet meg is filmesítettek. Az 1930-as évekre már széles körben olvasott író volt, az 1940-es években nemzetközileg is ismert lett, az 1950-es évekre pedig a huszadik század egyik meghatározó irodalmi alakja lett. Regényeit eredetileg két kategóriába osztották: bűnügyi regényekre, mint például a Brightoni szikla, amit ő maga is „szórakoztató irodalomnak” minősített, de amelyek gyakran hordoztak jelentős filozofikus tartalmat is, illetve irodalmi művekre, mint például a Hatalom és dicsőség, amelyre hírnevét kellett alapoznia. Élvezte a paródiát, 1949-ben, amikor a New Statesman versenyt hirdetett Greene stílusának parodizálására, álnév alatt maga is elindult a versenyen és második díjat nyert (A csendes amerikai, Utazások nagynénémmel, Az emberi tényező).
Meghalt Szakcsi Lakatos Béla (1943-2022) a Nemzet Művésze címmel kitüntetett, Kossuth- és Liszt Ferenc-díjas 
zongoraművész, zeneszerző, jazz-zenész, érdemes művész.
Klasszikus zenét tanult, de figyelme a dzsessz felé fordult. 1970-ben a Montreux-i Jazz Fesztiválon Pege Aladár kvartettjével második díjat nyertek. Ez indította el nemzetközi karrierjét. 1972-től a Rákfogó együttes, majd 1980-tól a Saturnus együttes tagjaként fontos szerepe volt a fúziós zene hazai terjedésében, érdeklődése kiterjedt a komolyzene és a dzsessz ötvözése felé is. A hetvenes évek kezdetétől tizenkét éven át tanított a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskola jazz-zongora szakán. A cigány folklór gyűjtésével és színpadi művekké formálásával is foglalkozott. Piros karaván címmel 1975-ben mutatták be első cigány musicaljét, melyet az Egyszer egy cigánylány, majd a Cigánykerék követett. A nyolcvanas-kilencvenes évek fordulóján négy szólóalbuma is megjelent. 2004-ben megjelent Na dara! (Ne félj!) című albuma a cigány jazz műfajteremtő darabjának tekinthető. ––> Átképzett társítások
Megszületett Sting (Gordon Matthew Thomas Sumner, 1951) angol zenész, énekes-dalszövegíró, aktivista, színész.
Oscar-díjra jelölték, tizenhatszor nyert Grammy-díjat. Szólókarrierjének kezdetéig legfontosabb dalszövegírója, vezető énekese és basszusgitárosa volt a The Police együttesnek. Mint szólóénekes és a The Police énekese több mint 100 millió lemezt adott el. Első Grammy-díját 1984-ben kapta. Számos hangszeren játszik: láthattunk már a kezében gitárt, basszusgitárt, bőgőt, mandolint, szaxofont, pánsípot, legutóbb lantot, de jól zongorázik, és harmonikázik is, amellett, hogy kitűnő énekes (Dűne, Desert Rose, Englishman In New York). ––> Finomra hangolt kapcsolatok
Ezen a napon született:
Andreas Gryphius (Andreas Greif, 1616-1664)
német költő és drámaíró, a német barokk irodalom egyik legkiemelkedőbb alakja, a 17. század legkiemelkedőbb szonettköltője. Tragédiáiban és verseiben központi helyet kapott a szenvedés, az erkölcs teljes kudarca a háborúban, az emberek magánya, békétlensége és őrülete. Több utalást is találunk költeményeiben az emberi hiúságra, a barokk korszak jellegzetes motívumára, minden emberi tevékenység hiábavalóságára, s könyörtelen halandóságára (Felirat a mulandóság templomán, A porszem és a Minden Andreas Gryphius 141 istenes szonettje, Absurda comica vagy Squenz Péter úr).
Kunffy Lajos (1869–1962)
festőművész, jogász, érdemes művész. Korai művein az akadémista stílus figyelhető meg, de Munkácsy is hatással volt rájuk. Franciaországban töltött idő alatt a somogytúri nép mindennapjaival, ünnepeivel és a falusi cigányokkal kezdett foglalkozni, ezek szolgáltak később képei témájául. Festett számos önarcképet, valamint csendéleteket, táj- és paraszti témájú zsánerképeket. Több komorabb hangulatú, naturalista művet is készített (Jeremiás próféta, Somogytúri gyermektemetés, Ebédelő aratók).
Móricz Pál (1870-1936)
író, újságíró, a Petőfi Társaság tagja. Megértéssel és szeretettel rajzolta népi alakjait, szomorúan figyelte az átalakuló paraszti életmódot, a Hortobágy változásnak indult világát. Hagyományos, ráérősen részletező stílusban írt, szívesen jegyezte föl a régi történeteket, anekdotákat. A hajdúsági népéletet, szokásokat megörökítő írásai ma már értékes forrásmunkának számítanak (Szabad hajdúk, Barangolások, Hortobágyi legendák).
Szilágyi László (1898–1942)
költő, író, újságíró, forgatókönyvíró, librettista, leginkább operettszövegkönyveiről híres, korának legkeresettebb librettóírója lett, de szívesen írt szövegeket zeneszámokra, versei a korabeli lapokban jelentek meg (Amerika lánya, Eltörött a hegedűm, Hulló falevél).
Bartha Dénes (1908-1993)
zenetörténész, a Zenei lexikon második kiadásának főszerkesztője. Kutatási területe a középkori és újkori magyar és egyetemes zenetörténet, valamint Joseph Haydn művészete (Egyetemes zenetörténet. Stílustörténeti összefoglalás; Magyar zenekultúra a török hódoltság korában; Joseph Haydn élete dokumentumokban).
Baróti Dezső (Kratofil, 1911-1994)
irodalomtörténész. Az 1956-os forradalom és szabadságharcban betöltött szerepe kapcsán menesztették a szegedi egyetem rektori székéből, letartóztatták és első fokon 2 év 6 hónap börtönbüntetésre ítélték. Az 1990-es években vendégprofesszorként tevékenykedett a párizsi Sorbonne-on (Dugonics András és a barokk regény, A felvilágosodás magyar irodalma, Árnyékban éles fény).
Senkálszky Endre (1914-2014)
színész, rendező, pedagógus, színházigazgató, érdemes művész. Pályája amatőr színjátszással kezdődött. 1935–1937 között Hetényi Elemér kolozsvári színiiskolájában tanult. 1937-ől Szabadkay József társulatánál játszott Aradon. 1949–1954 között a kolozsvári Magyar Művészeti Intézet tanáraként témagyakorlatot tanított. 1955-től kezdve rendezői feladatokat is vállalt. 1977-ben saját kérésére nyugdíjba vonult, de ezt követően is folytatta a színészi és a rendezői munkát.
Váradi Balogh László (1916– 2000)
színész, író. Hetényi Döme Színiiskolájában végzett 1935-ben, pályáját a Kolozsvári Színháznál kezdte. Vándorszínészként járta az országot, 1945-től a Nagyváradi Színházban játszott. 1965-től a Veszprémi Petőfi Színház, a győri Kisfaludy Színház, 1967-től a Bartók Gyermekszínház és a Nemzeti Színház foglalkoztatta. 1969-től a Fővárosi Operettszínház művésze volt (Hideg napok, A fekete város, X polgártárs).
Harmatta János (1917-2004)
Széchenyi-díjas klasszika-filológus, nyelvész, az MTA tagja. A magyar nyelv iráni eredetű szavainak területén alapvető fontosságú feltáró és rendszerező munkát végzett (Forrástanulmányok Herodotos Skythika-jához, A hun birodalom felbomlása, Egy finnugor nép az antik irodalmi hagyományban).
Szőnyi Zsuzsa (Triznya Mátyásné, 1924–2014)
a Vatikáni Rádió magyar munkatársa, férjével, Triznya Mátyás festőművésszel öt évtizeden át tartotta fenn Rómában a Triznya-kocsma néven ismert irodalmi szalont (A Triznya-kocsma, Római terasz, A római vendégváró).
Falus Róbert (Frankl, 1925-1983)
József Attila-díjas klasszika-filológus, kritikus, egyetemi tanár. 1944–1945 között munkaszolgálatos volt. Antik irodalommal, a logikai és esztétikai tudat kialakulásával, a dráma fejlődésével foglalkozott (Az ókori görög irodalom története, Az aranymetszés legendája, Platón válogatott művei).
Paul Goma (1935-2020)
moldáv (beszarábiai) származású disszidens román író, a „román Szolzsenyicin”. 1967-ben nyíltan szembefordult a kommunista rendszerrel, Romániában betiltott művét Németországban és Franciaországban publikálta, melyből később diplomáciai botrány lett. 1977 novemberében emigrációba kényszerítették, feleségével és fiával együtt megfosztották román állampolgárságától és kiutasították őket az országból. Párizsban kaptak politikai menedékjogot.
Horesnyi László (1937-2018)
Jászai-díjas színész, színpadi szerepek mellett több filmben is játszott. 1963-ban végezte el a Színház- és Filmművészeti Főiskolát. 1969-től a fővárosi Madách Színház tagja volt (A dunai hajós, Csontváry, Forró mezők).
Váli Dezső (1942)
1969 októberétől szabadfoglalkozású Munkácsy-díjas festőművész. 1977-től a festésből él. A zebegényi, Szőnyi István nyári képzőművészeti szabadiskolában tanított, 1994 és 1995 között adjunktus volt az Iparművészeti Főiskolán (Műterem, csendesen; Műterem, váza; Szó nincs, csak kép van).
Annie Leibovitz (1949)
amerikai fotográfus. 13 éven át volt a Rolling Stone zenei magazin fotósa, ezalatt lett világszerte ismert. 1975-ben hivatalos fotósként kísérte világkörüli útján a Rolling Stones együttest. Az 1980-as években kilépett a rock-fotós skatulyából, reklámkampányokhoz és könyvekhez is fotózott, számos díjat is nyert.
Szurdi Miklós (1950-2024)
színész, rendező, színházigazgató, forgatókönyvíró. A Színház- és Filmművészeti Főiskolán előbb színész, majd rendező szakos diplomát szerzett. 1975-1979 között a kecskeméti Katona József Színház, majd 1979-1982 között a szolnoki Szigligeti Színház tagja volt. 1983-tól a Mafilm és a Magyar Televízió rendezője. 1990 óta a Veszprémi Petőfi Színház rendezője, 2003-2008 között a székesfehérvári Vörösmarty Színház igazgatója volt (Hatásvadászok, Casino, Sose halunk meg).
Spindler Béla (1954-2018)
Jászai Mari-díjas színész, érdemes művész. 1974–1978 között a Színház- és Filmművészeti Főiskola hallgatója volt. 1976–1978 között a Nemzeti Színház színművésze, 1978–2002 között a kaposvári Csiky Gergely Színház tagja volt. 2002–2003 között a Vidám Színpadon lépett fel. 2003-2009 között a Nemzeti Színház tagja, 2009-2017 között ismét a kaposvári Csiky Gergely Színház színésze volt (Fekete gyémántok, Sorstalanság, Szőke kóla).
Lorraine Bracco (1954)
amerikai színésznő. Pályafutásának nagy áttörését a Nagymenőkben alakított maffiózófeleség, Karen Hill megformálása jelentette, amely szerepért Oscar-díjra és Golden Globe-díjra is jelölték. Néhány francia nyelvű filmben is szerepelt (Álomcsapat, Farkangyal, Egy kosaras naplója).
Simorjay Emese (1958)
színművésznő. 1980-ban diplomázott a Színház- és Filmművészeti Főiskolán, operett-musical szakon. Először a Budapesti Gyermekszínház (később Arany János Színház) művésze lett, majd 1989-ben átszerződött a Vidám Színpadhoz. 1992 óta szabadfoglalkozású (Kettévált mennyezet, Az óriás, Napló szerelmeimnek).
Bánföldi Zoltán (1962)
festőművész, performer (Kettős képek, Reneszánsz festmények).
Selmeczi Roland (1969-2008)
színpadi, film- és szinkronszínész. 1993-ban diplomázott a Színház- és Filmművészeti Főiskolán. Ezt követően a Vígszínház társulatához csatlakozott, majd szabadúszóként tevékenykedett. Az egyik legtöbbet foglalkoztatott szinkronszínész volt, számos televíziós sorozat és játékfilm főszereplőjének kölcsönözte magyar hangját. Autóbalesetben vesztette életét.
Patricia O’Callaghan (1970)
ír származású kanadai, klasszikus képzettségű kanadai szoprán énekesnő. Nemzetközi hírnevét leginkább kortárs operák, XX. század eleji kabarédalok és Leonard Cohen dalainak előadásával alapozta meg.
Ezen a napon halt meg:
Ernest Renan (1823-1892)
francia orientalista, történész, filozófus és teológiai író. A párizsi Saint-Sulpice-szemináriumban hallgatta a felsőbb teológiai kurzust, de radikális nézetei miatt 1845-ben elhagyta a teológiai pályát és a keleti nyelvekkel kezdett foglalkozni. Számos történelmi, politikai és kultúrtörténeti esszéin kívül filozófiai drámai műveket is írt (A keresztyénség története, Spinoza, Az apostolok).
Max Bruch (1838-1920)
német zeneszerző és karmester. Sokoldalú munkássága ellenére elsősorban 1. (g-moll) hegedűversenyéről és Skót fantáziájáról ismert. Pályája során mindvégig élénk érdeklődést tanúsított a német népdal iránt. Sokoldalú munkásságát viszonylagos közömbösség övezte, aminek oka lehetett, hogy egész életében elzárkózott mindenféle zenei újítástól.
Tolnai Simon (Friedmann Samu, 1867–1944)
zsidó származású magyar nyomda- és lapvállalat-tulajdonos, valamint könyvkiadó. Világtörténelmi, művelődéstörténeti, szépirodalmi és tudományos munkákat, lexikonokat, színházi hetilapokat és divatlapokat adott ki. Magyarország német megszállása után a Gestapo deportálta (Tolnai Világtörténelme, A bűvészet könyve, A leleplezett spiritizmus).
Kresz Géza (Géza de Kresz, 1882–1959)
hegedűművész. Kanada máig legnagyobbnak tartott vonósnégyese, a Hart House String Quartet egyik megalapítója, Maurice Ravel jó barátja, Bartók Béla első vonósnégyesének amerikai bemutatója.
Sámuel Kornél (1883-1914)
szobrászművész, a magyar szobrászat nagy ígérete volt. A budapesti Országos Magyar Iparművészeti Iskolában, majd 1905-től a müncheni képzőművészeti akadémián tanult. 1908-ban hazatért és Telcs Ede műtermében dolgozott. 1911-ben olaszországi tanulmányutat tett. Az első világháború kitörését követően frontszolgálatra hívták be, ahol már a harcok kezdetekor hősi halált halt (Merengő, Bánat, Menekülő férfi).
Lesznai Anna (Moscovitz Amália, 1885-1966)
író, költő, grafikus, iparművész. Közel állt a Nyolcak művészeti csoporthoz, tulajdonképpen „kültag” volt. Néhány első kiadású Ady-kötet címlapját is ő tervezte. Barátai közé tartozott Ady mellett Kaffka Margit, Balázs Béla és Lukács György. Baráti szálak fűzték a Nyugat, a Huszadik Század és a Vasárnapi Kör legjobbjaihoz. A legjobb magyar költőnők között tartják számon. Lírai verseinek fő motívumai a kert, a föld, a fa, a virág, a „százkeblű lét” ősi egységét idézi. Meséskönyveit maga illusztrálta, erős hangsúlyt kap a szöveggel együtt a kép is. Önéletrajzi regénye, a Kezdetben volt a kert emlékezés és korkép egyben (Édenkert, Köd előttem, köd utánam, Idődíszítés).
Réthy Zoltán (1895-1977)
körzeti orvos, szakíró, az Országos Stefánia Szövetség pilisvörösvári anya- és csecsemővédelmi szervezetének megalapítója, irodalomszervező, költő. Komoly eredményeket ért el a gyermekhalandóság visszaszorításában. Küzdött az alkoholizmus, a babonaság és a kuruzslás ellen. Számos cikke és tanulmánya jelent meg orvosi folyóiratokban. Irodalmi, kulturális tevékenysége is jelentős. A harmincas években megalapította az Ányos Pál Irodalmi Társaságot. Irodalmi rendezvényeket szerveztek, könyveket adtak ki. 1938-ban jelent meg „Én így imádkozom” című verseskötete.
Vaszary Piri (1901-1965)
színésznő, filmszínésznő. Már némafilmekben is játszott: A csodadoktor és A napkelet asszonya, valamint egy hangosfilm-kezdeményben: Kacagó asszony. A magyar filmek állandó vígjátéki szereplője lett. Kivételes karikírozó-képességgel formálta meg szerepeit. A Tavaszi parádé című német filmben is szerepelt 1935-ben. Népszerű volt kabarékupléival is. Rengeteg hangosfilmben is szerepelt, 1944 végén emigrált (Pista tekintetes úr, Orient express, Makkhetes).
A. Tóth Sándor (1904-1980)
középiskolai rajztanár, festőművész, bábművész. 1922 és 1928 között a Képzőművészeti Főiskola hallgatója volt, majd három évet külföldön, Londonban, Párizsban, Berlinben töltött, portrérajzolásból tartotta fenn magát. Művészi stílusa leginkább a kubizmus jegyeit mutatja. Tevékenysége nagy hatással volt Pápa művészeti életére, sokoldalú művészi, közéleti és pedagógiai tevékenysége a magyar művelődéstörténet jelesévé avatja.
Reményi Béla (1914–1962)
József Attila-díjas költő, elbeszélő, műfordító. Lírájában a nagyvárosi ember problémái tükröződnek, elbeszéléseiben a kispolgárság, az értelmiség életét mutatta be. Antológiáknak fordított német és spanyol költők verseiből (Évek hullámain, Guruló csille, Zsákmány).
George Savalas (George Dimosthenis Savalas, 1924-1985)
görög származású amerikai színész, Telly Savalas testvéröccse. Szerepelt a Kojak című krimisorozatban, ami testvérét világhírűvé tette, itt Stavros nyomozó szerepében láthatták, akit a bátyja által alakított nyomozó hadnagy rendszeresen „Fürtöske” becenévvel illetett (Kelly hősei, Rosemary gyermeke, Dzsingisz kán).
Sir Neville Marriner (1924-2016)
angol karmester, hegedűművész. Karmester pályáját negyvenöt évesen kezdte. Mint a klasszikus zene doyenje kilencvenéves korában még fellépett. Művészetét lemezfelvételek sokasága, majdnem 600 felvétel őrzi. 2003-ban a Budapesti Tavaszi Fesztiválon vezényelte az akkor még ifjúsági Danubia Szimfonikus Zenekart.
Rock Hudson (Roy Harold Scherer, 1925-1985)
négyszeres Golden Globe-díjas amerikai színész. Az 1960-as, 1970-es évek férfiideálja volt. Az igazi áttörés akkor következett be, amikor is főszerepet kapott a Nagyszerű rögeszme című filmben. Az 1954-ben bemutatott alkotás az év egyik legnagyobb bevételét produkálta. Hudson nagyszerűen formálta meg a romantikus hős, Bob Merrick figuráját. A film hatalmas sikere után a Universal megemelte fizetését (Az Óriás, Második lehetőség, Nagyköve).
Vaszilij Makarovics Suksin (1929-1974)
orosz író, színész, filmrendező. Művészetének mindhárom területén maradandót alkotott. 1954-ben a filmfőiskola rendezői szakát végezte, Mihail Romm segítette. Első novellája 1958-ban jelent meg és ebben az évben játszotta első filmszerepét is. 1960-ban szerzett rendezői diplomát, vizsgafilmjének forgatókönyvét is saját maga írta és játszott is benne (Kígyóméreg, Vörös kányafa, A hazáért harcoltak).
Csiki László (1944-2008)
költő, elbeszélő, drámaíró, forgatókönyvíró, műfordító. A második Forrás-nemzedékhez tartozott: Esőt kaszáló című verseskötete Szőcs István bevezetőjével 1968-ban jelent meg. Egyfajta „szegényemberes-urbánus” szemléletmód és erős társadalmi felelősségtudat: az egyén és társadalom viszonyának előítéletektől mentes szemlélete, a mindent újraértelmező, újra mérlegre tevő fiatalos merészség jellemezte. Az abszurd és a groteszk az uralkodó esztétikai minőség drámáiban, abszurd színpad eszközeivel jeleníti meg a személyiség belső és a társadalom külső világa közötti kapcsolathiányt (Cirkusz, A kaptár, Ártatlanok).
Balogh Tamás (1944-2019)
színész, a zalaegerszegi Hevesi Sándor Színház örökös tagja. Zeneművészeti szakiskolában végzett. Több hangszeren játszott, magániskolában balettet tanult. 1968-ban népművelő-könyvtáros szakon diplomázott Debrecenben (Tíz év múlva, A Hídember, Telitalálat).
Szokolai Péter (1968-2020)
színész. 1989-ben végzett a Gór Nagy Mária vezette színitanodában. 1990 és 1993 között a budapesti Játékszínben játszott, 1994-től a kecskeméti Katona József Színház tagja volt.
