Névnapok: Zsófia, Ariadna, Ariadné, Arianna, Arienn, Galamb, Hildegárd, Ildikó, Kolomba, Lambert, Ludmilla, Oriána, Palóma, Róbert, Robertó, Robin, Robinzon, Szofi, Szófia, Zsófi
Események:
1908 – a szecessziós stílusú Veszprémi Nemzeti Színházat Nádassy József győri társulata nyitja meg Csiky Gergely 
Nagymama című vígjátékának előadásával. Az épület – a körítő falaktól eltekintve – teljes egészében vasbetonból készült, így az első vasbeton szerkezetű magyar színházként tartjuk számon, s ez nemzetközi viszonylatban is nagy feltűnést keltett (tervező: Medgyaszay István).
1934 – az RCA Victor kiadja az első 33 1/3 fordulatszámú lemezfelvételt (LP), Beethoven Ötödik szimfóniáját, a Philadelphiai Zenekar előadásában, Leopold Stokowski angol-amerikai karmester vezetésével.
1954 – William Golding irodalmi Nobel-díjas brit regényíró A legyek ura (Lord of the Flies) című művét kiadja a Faber and Faber Londonban. Magyarul Déry Tibor fordításában 1963-ban jelent meg először (Európa Könyvkiadó). A könyv alapján két filmfeldolgozás is készült (1963, 1990).
1961 – Samuel Beckett ír költő, próza- és drámaíró Ó, azok a szép napok! (Happy Days) című kétfelvonásos színművének premierje a New York-i Cherry Lane Theatre-ben, Alan Schneider rendezésében, Ruth White főszereplésével. Magyarországi bemutatóiban olyan színésznők is eljátszották Winnie szerepét mint Tolnay Klári, Törőcsik Mari és Pogány Judit.
1964 – Adolfo López Mateos mexikói elnök átadja Latin-Amerika legnagyobb múzeumát, a Nemzeti Antropológiai 
Múzeum (National Museum of Anthropology [MNA]) Mexikóvárosban (Chapultepec Park). A monumentális épületben kiállítótermek vesznek körül egy udvart, egy hatalmas tóval és egy hatalmas négyzet alakú beton esernyővel.
1992 – Frank Zappa vezényli az Ensemble Modern kamaraegyüttest a The Yellow Shark című klasszikus művének egy részében a németországi Frankfurtban, amit 20 perces tapssal és ovációval jutalmaz a közönség. Ez Zappa utolsó nyilvános fellépése 1993-as halála előtt.
2007 – Varsóban bemutatják az Oscar-díjas Andrzej Wajda lengyel rendező Katyń című filmjét Lengyelország 1939. évi szovjet megszállásának évfordulóján. Wajda Katyń című történelmi filmdrámája a régóta elhallgatott és „nagyon vitatott történelmi eseménynek” első vizuális megjelenése.
Meghalt Hildegard von Bingen (Szent Hildegard, 1098?-1179) német misztikus, természettudós, apátnő, zeneszerző.
Látnoki adottságai miatt „Germánia prófétanőjének” és „Rajnai Szibillának” is hívták. A nyelvészek és az eszperantisták védőszentje, egyrészt azért, mert isteni sugallatra tanult meg latinul, másrészt mert kifejlesztett egy saját nyelvet. Hildegárd elsősorban a gregorián zene elemeire támaszkodott, de egyéni módon írta meg műveit. Jellemző darabjaira, hogy gyakran két és fél oktávot bejár a hangterjedelme, illetve, hogy a gregoriánban szokásos szekund és terclépéstől eltérően gyakran használt – sokszor egymás után is – nagy ugrásokat (Látomások és kinyilatkoztatások három könyve, Isteni művek könyve, Okok és orvoslásaik).
Meghalt Francesco Geminiani (1687–1762) itáliai zeneszerző, hegedűművész és zeneíró.
Jelentős hegedűs volt, műveivel és játékával nagy hatással volt az angol hegedűjáték fejlődésére. Sok zeneműve ismert, például 24 hegedűszonátája, három sorozat concerto grossója. Fontos megemlékezni zeneírói munkásságáról is, a The Art of Playing on the Violin című műve több, mint egy remek hegedűiskola, részletes összefoglalója a hegedűjáték módszereinek, információkat ad a különböző hegedűtechnikákról, miközben felbecsülhetetlen értékű forrása a késő barokk zenéje, a hegedűjáték technikája kialakulásának.
Ezen a napon született:
Pulszky Ferenc (Cselfalvi és lubóczi Pulszky Ferenc Aurél Emánuel, 1814–1897)
író, régész, politikus és műgyűjtő, az MTA tagja. 1849-ben Kossuth Londonba küldte, hogy próbáljon támogatókat szerezni a magyar függetlenségnek. Ez a küldetése ugyan sikertelen volt, de fontos szerepet játszott az emigráns magyarok támogatásában. Tevékenyen részt vett az Országos Képtár létrehozásában. A dualizmus kultúrpápájának nevezték, 25 éven át a Nemzeti Múzeum igazgatója volt (A magyar jacobinusok, A magyarországi avar leletekről, Életem és korom).
Konsztantyin Eduardovics Ciolkovszkij (1857-1935)
orosz rakétatudós, pedagógus, író. A cári Oroszország nem támogatta munkásságát, az eredményeit nem méltányolta az Akadémia. A fordulat a szovjethatalom győzelmével következett be. 1918-ban a Szocialista Akadémia tagjává választották, majd 1921-ben a légierő akadémiájának tiszteletbeli tanára lett. A szovjet érában összesen 450 publikációja jelent meg (Séta a holdon, Távol a Földtől).
Balázs Sándor (1883–1982)
magyartanár, színműíró és ifjúsági író. Ő vizsgáztatta magyar nyelv és irodalomból a magántanulóként érettségiző József Attilát. Kezdetben történelmi drámáival aratott nagy sikert, így három alkalommal is ő nyerte el a Magyar Tudományos Akadémia száz arannyal járó pályadíját. Színműveit a Nemzeti Színház is játszotta (A feleségünk, Darázsfészek, A győzhetetlen Caesar).
Pátzay Pál (1896–1979)
kétszeres Kossuth-díjas szobrász- és éremművész, kiváló művész akadémikus. A Tanácsköztársaság bukása után másfél évre bebörtönözték. A világháború alatt kőbányai műtermében üldözötteket bújtatott, amiért 1998-ban megkapta a Világ Igaza kitüntetést. Művészetszemléletében és alkotásaiban a római iskola egyik legkövetkezetesebb képviselője volt. Neoklasszicista alkotásai harmóniát sugároznak, s barokkos lendületet. A robusztus Kenyérszegő című szobrán, amikor a néző szeme a szobor arcával találkozik, szembetűnnek az arc finom görögös vonásai. A székesfehérvári huszárszobron nemcsak az arányos forma, hanem a lendület is magával ragadó (Faültető lányka – Kunfehértó, Lenin – Szoborpark, A második világháború debreceni páncélos csapatának emlékműve – Debrecen).
Wictor Charon (Scherbak Miklós Viktor, 1907-1976)
filozófus, zeneszerző, író. Kosáry Jánosnál tanult zenét, akit nagyra becsült, majd elvégezte a zeneakadémiát. 52 ezoterikus-irodalmi művet alkotott, amelyek jelentős szellemi hatást gyakoroltak a hazai ezoterikus és újkori gondolkodásra és szellemi iskolákra, de ezen kívül meséket és modern mitológiát is írt. Rendkívül sokoldalú alkotó volt (Az ember két élete, Az Alkonyi Bárka misztériuma, Mágia és misztika).
Molnár István (1908–1987)
posztumusz Kossuth-díjas koreográfus, táncművész, néptánckutató, kiváló művész. 1941 és 1944 között Erdélyben és Magyarországon gyűjtött néptáncokat, amiket filmszalagra rögzített. 1947-ben jelent meg könyve Magyar tánchagyományok címmel. 1949-ben azonban visszavonulni kényszerült, mivel nemkívánatosnak minősítették.
Kéry László (1920-1992)
irodalomtörténész, színikritikus, műfordító, az MTA tagja. Az angol irodalom történetének avatott kutatója volt, főként William Shakespeare és David Herbert Lawrence életművével, valamint az egyetemes drámairodalommal kapcsolatos munkássága jelentős. Behatóan foglalkozott a reneszánsz drámairodalommal és a 19–20. századi angol regényirodalommal. Ifjúkorában több novellája megjelent (Shakespeare tragédiái; Shakespeare, Brecht és a többiek; A sötét láng prófétája).
Farkas Anny (Frank Anna, 1920)
Jászai Mari-díjas színésznő. 20 évesen tett színészvizsgát a kamara előtt és 1940-ben Munkácsra szerződött. 1941-től is vidéki színházakban lépett fel. 1951-től a szolnoki Szigligeti Színház színésznője volt. 1956–tól Kaposváron, 1962-től a Veszprémi Petőfi Színházban játszott. 1969-től 1976-ig, nyugdíjazásáig ismét a kaposvári Csiky Gergely Színház művésznője volt. Szubrettként kezdte pályáját, később karakterszerepeket alakított nagy mesterségbeli tudással.
Ilosvay Katalin (Jäger, 1923–1993)
színésznő, előadóművész, érdemes művész. Szép orgánumú, érzelemgazdag színésznő, sokszor szerepelt pódiumon, mint versmondó. 20 évesen szerezte meg diplomáját a Színiakadémián, ezt követően a Vígszínházhoz szerződött. 1945-ben lett a Nemzeti Színház tagja, 1949-től az Ifjúsági Színházban, 1952-től pedig a Madách Színházban játszott (Kölcsönadott élet, Futóhomok, Fent a Spitzbergáknál).
Anne Bancroft (1931–2005)
Oscar-díjas, olasz származású amerikai színésznő. Elvégezte az American Academy of Dramatic Arts tanfolyamát. Az amerikai színpad egyik legnagyobb, legegyénibb tehetségeként tartották számon. Hollywoodban 1952-ben mutatkozott be. Első nagy sikerét Ivan Szergejevics Turgenyev Tavaszi vizek című művének televíziós változatában aratta, s ennek eredményeképpen a televízióhoz is szerződött (A csodatevő, Az elefántember, Egy ház Londonban).
Ken Kesey (Kenneth Elton „Ken” Kesey, 1935-2001)
amerikai író, leghíresebb regénye a Száll a kakukk fészkére, írt még néhány könyvet, de ezek színvonala meg sem közelítette első regényét. Egy ösztöndíjat elnyerve a Stanford Egyetemen kreatív írást tanult, de a tanárai ekkor még nem tartották kiemelkedőnek a teljesítményét, inkább csak saját szórakozására írogatott (Hajósének, Olykor egy nagy ötlet).
Reinhold Messner (1944)
dél-tiroli osztrák hegymászó, az alpesi stílusú magashegyi mászás egyik legnagyobb alakja. Termékeny író, már több mint 40 könyvet írt (A cél: a Mount Everest, Egy hegymászó hitvallása, A végzet hegye).
Mezey István (1945–2012)
festő- és grafikusművész, Kazincbarcika város díszpolgára. 1967 óta szerepel alkotásaival képzőművészeti kiállításokon, 1970-ben Kazincbarcikára költözött. Sokoldalú művész volt, aki elsősorban rajzaival, újságrajzaival, illusztrációival, sokszorosított grafikáival vívott ki elismerést magának, de tipográfiai munkáival, köztéri plasztikák, díszletek, városcímerek tervezésével is foglalkozott. A grafika mellett festményekkel is szerepelt kiállításokon.
Farkasinszky Edit (1961)
színésznő, elsősorban karakterszerepek megformálójaként ismerheti a közönség. A szinkron is sokat foglalkoztatja, közel 500 alkalommal kölcsönözte hangját. 1986-ban szerezte diplomáját a Színház- és Filmművészeti Főiskola operett-musical szakán (Kaland az élet, Julianus barát, Földindulás).
Baz Luhrmann (Mark Anthony „Baz” Luhrmann, 1962)
ausztrál filmrendező, forgatókönyvíró és filmproducer. A sydney-i St Augustines College-ban diplomázott („Vörös függöny” trilógia, A nagy Gatsby, Elvis).
Bryan Singer (1965)
amerikai filmrendező, producer. Gyerekkora óta a film bűvöletében él, első filmjeit még tizenévesen készítette, 8 mm-es anyagra. Tanulmányait a New York-i School of Visual Artsban kezdte, majd Los Angelesben, a University of Southern Californian fejezte be. A Közönséges bűnözők című játékfilmjével szerzett hírnevet magának, 1995-ben (Superman visszatér, X-Men filmek, Valkűr).
Kyle Chandler (Kyle Martin Chandler, 1965)
Emmy-díjas amerikai színész, sorozatszínész. 1983-ban diplomázott a George Walton Akadémián, majd a Georgiai Egyetemre járt, ahol drámaszakos volt (King Kong, A Wall Street farkasa, Az első ember).
Mészáros István (1966)
Jászai Mari-díjas színész, író. 1985-ben Szolnokon kezdte a pályáját. 1991–1993 között a szolnoki Szigligeti Színház, 1993–1995 között a Művész Színház, 1995–2002 között ismét a szolnoki Szigligeti Színház tagja volt. 2002-től a Nemzeti Színház tagja volt, majd visszatért a Szigligeti Színházba, melynek azóta is színésze. Színpadi szerzőként 2006-ban debütált. Íróként 2011-ben jelent meg első kötete, amelyet művésznevén Steve Pulcher néven publikált (Jó estét, Wallenberg Úr; Offenbach titkai; Sorstalanság).
Raphaël Fejtö (1974)
francia színész, író, forgatókönyvíró, filmrendező. 12 évesen beválogatták Louis Malle Viszontlátásra, gyerekek! című filmdrámája főszereplőjének. A BAFTA-díjas, hétszeres César-díjas és kétszeres Oscar-díj jelölt alkotás egy csapásra ismertté tette. Ez maradt az egyetlen filmszerepe, de fogékony lett a művészetek, különösen a film iránt. Rendszeresen illusztrál és ír gyermekkönyveket.
Fodor Annamária (1980)
színésznő, bábszínésznő. 2004-ben végzett a Színház- és Filmművészeti Egyetem báb-osztályán. 2005-ben Rudolf Péter hívta az Új Színházba, miután látta az egyik negyedéves vizsgaelőadásban. 2012–2018 között a Thália Színház szerződtetett színésznője volt. 2018–2019-ben szabadúszó volt. 2019-től a Pintér Béla Társulat tagja (Átok, Munkaügyek, Üvegtigris 2.).
Rainer-Micsinyei Nóra (1988)
színésznő. 2007–2008 között a Nemes Nagy Ágnes Művészeti Szakközépiskola tanulója volt, ahol színész II. képesítést szerzett. 2008–2013 között a Kaposvári Egyetem színművész szakos hallgatója volt. 2013–2015 között a Szputnyik Hajózási Társaság tagja volt. 2015-től szabadúszó, több színházban is szerepel.
Ezen a napon halt meg:
Georg Philipp Harsdörffer (1607-1658)
német író, költő, heraldikus. A Pegnesischen Blumenordens nevű irodalmi társaság alapítója és elnöke. Kedvtelésként címertannal is foglalkozott, és megírta az első német szisztematikus heraldikai művet.
Tobias Smollett (1721-1771)
skót író, nevét pikareszk regényei tették ismertté. Útirajza (Travels through France and Italy, 1766) Franciaországban és Itáliában tett utazásáról szól, „élményei egy rossz kedélyállapotban levő beteg ember morgolódásából adódnak, aki a kákán is csomót keres, és rossz szállodai szobákból, ízléstelenül öltöző, műveletlen emberekből rakja össze a külföldet.” (Roderick Random, Humphry Clinker kalandozásai).
Alfred de Vigny (1797-1863)
francia romantikus költő, író, drámaíró, műfordító, katonatiszt, a Francia Akadémia tagja. Katonáskodása idején már verseket írt, eljárt Charles Nodier irodalmi összejöveteleire, Hugo esküvőjén tanúként volt jelen. A laktanya egyhangú életére ráunt, 1827-ben végleg elhagyta a katonai pályát, és az írásnak szentelte minden idejét (Cinq-Mars összeesküvése, A királynő hozománya, A farkas halála).
William Henry Fox Talbot (1800-1877)
angol utazó, matematikus, botanikus, nyelvész, asszírológus, régész, a talbotípia (kalotípia) néven ismert fotóeljárás kifejlesztője. Úti élményeit rajzokban akarta megörökíteni, de nem volt nagy tehetsége ezen a téren, ezért a fény segítségével akarta valósághűen „megrajzoltatni” a képet, majd rögzíteni. A világon elsőként eredeti fényképekkel illusztrált albumot adott ki 1844-ben (A természet irónja).
Edmonia Lewis (Mary Edmonia Lewis, 1844–1907)
afroamerikai és indián származású amerikai neoklasszikus szobrász. Első, eladásra szánt érméjét 1864 elején készítette John Brown arcképével. A Rómában tartózkodó Liszt Ferenc arcképét lapos márvány domborművön örökítette meg. 1876-ban a Philadelphiában megrendezett világkiállításon a Kleopátra halála monumentális szobrával szenzációt keltett. Az okos és kitartó Edmonia a bátorság és a siker szimbóluma lett a színes bőrű kisebbségi közösségek számára.
Abet Ádám (1867–1949)
költő, műfordító. 1890-ben kivándorolt Amerikába. Öt évig New Yorkban élt, majd 1895-ben Clevelandbe költözött. 1893-ban kéziratban adta ki és terjesztette a Népjog című lapot, majd 1893 és 1894 között a magyarországi Népszava amerikai tudósítója volt. Baloldali, szocialista eszmeiségű versei itthon is népszerűek voltak. Petőfi Sándor stílusában is írt verseket, ezeket a magyar hatóságok betiltották (Magyar levelek Amerikából, Csoda tükör, A jólét megszerzése).
Dézsi Lajos (1868-1932)
irodalomtörténész, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja, kutatási területe a 16–17. századi magyar irodalom volt (Adalékok a magyarországi nyomtatványok bibliographiájához, Erdélyi arcképek és képek, Magyar történeti tárgyú szépirodalom).
Réth Alfréd (Róth, 1884–1966)
Franciaországban alkotó magyar festő, az avantgárd művészet fontos képviselője, az École de Paris művészcsoport tagja. A festészet alapjainak elsajátítása után, 1903-ban a nagybányai festőkhöz csatlakozott, több éven át visszajárt a művésztelepre a csoport festői között dolgozni, majd 1904-ben Ferenczy Károly irányításával festett. Stílusára egy sajátos kubizmus volt a jellemző, a valóság geometriai megjelenítése mellett a síkok viszonylataival foglalkozott.
Terescsényi György (1890–1965)
író, költő, elbeszélő munkái többnyire az első világháború utáni magyar paraszti életet mutatják be. Egyszerű elbeszélő eszközöket használ, regényeiben és novelláiban nincs semmi hatásvadászat, irányzatosság, az olvasó mégis érzi, hogy az író mennyire együtt él földmunkás hőseivel (Dávid hegedűje, Aranyhomok, Bolygó magyarok).
Sir Karl Raimund Popper (1902-1994)
osztrák származású angol filozófus, aki fő eredményeit a tudományfilozófia, episztemológia és politika-filozófia területén érte el, a 20. század legbefolyásosabb filozófusainak egyike (Test és elme, A nyitott társadalom és ellenségei, A historicizmus nyomorúsága).
Mikus Sándor (1903–1982)
Kossuth-díjas szobrászművész, pedagógus, kiváló művész. Autodidaktaként rajzolt és mintázott portrékat, karikatúrái már korán elárulták művészi adottságait. Számos köztéri alkotásra is kapott megbízást, amelyeknél többnyire korábbi kisplasztikai kompozícióit használta fel (Sztálin-szobor – Budapest, ledöntötték, Fiatalok – Miskolc, Küzdelem – Budapest).
Rigó Magda (1910–1985)
opera-énekesnő (szoprán). A Zeneakadémián tanult 1928–1933 között, az Operaházban 1935-ben debütált. A társulatnak 1963-ig volt tagja. Európa számos operaszínpadán vendégszerepelt, világhírű énekesek oldalán.
Richard Basehart (1914-1984)
amerikai színész, 1960-ban csillagot kapott a Hollywood Walk of Fame-en. Kitűnő jellemszínész volt. Az 1970-es években olyan filmekben tűnt fel, mint például a Chato földje, a Columbo és a San Francisco utcáin (Országúton, Moby Dick, Düh).
Ruttkai Ottó (Russ, 1921–1988)
Jászai Mari-díjas színész, színigazgató. 1964–től 1972-ig a Madách Színháznak. 1972-től haláláig színészként a Thália Színház tagja volt. A közönség több mint 100 epizódszerepben láthatta a színpadon. Filmezéssel 1948-tól foglalkozott (A tizedes meg a többiek, Az oroszlán ugrani készül, A Hamis Izabella).
Suka Sándor (1921–1994)
Jászai Mari-díjas színész, kiváló művész. Számos filmben és tévéjátékban szerepelt, mind tragikus, mind komikus szerepekben megállta a helyét. 1953-ban végzett a Színház- és Filmművészeti Főiskolán, és a Nemzeti Színház társulatához szegődött. 1971-1984 között a fővárosi Operettszínház tagja volt, 1986-tól ismét a Nemzetiben játszott haláláig (Két emelet boldogság, Egy magyar nábob, Nápolyt látni és…).
Kórodi András (1922-1986)
Kossuth- és Liszt-díjas karmester, kiváló művész. 1967-től haláláig a Budapesti Filharmóniai Társaság Zenekara karnagyaként működött, 1976-tól annak elnök-karnagya volt. A budapesti Zeneművészeti Főiskolán végzett zongorán 1935-ben, majd a Nemzeti Zenedében folytatta tanulmányait zeneszerzés és karmesterképző szakon 1941 és 1944 között.
Petrik József (1930-1995)
Jászai Mari-díjas színész, rendező, érdemes művész. Eleinte főként fiatal hősöket, kamaszokat játszott, majd karakterfigurákat alakított. Rendezőként a magyar dráma aktív támogatója és a közönség igényeinek pontos ismerője volt (Mágnás Miska, Állami áruház, Meztelen diplomata).
Fritz Wunderlich (Friedrich Karl Otto Wunderlich, 1930-1966)
német lírai tenor énekes. Pályája kezdetén Mozart-szerepeket énekelt, később rengeteg lírai tenor szerepet elénekelt. Kristálytiszta hangja és kiforrott, intelligens interpretációja képessé tette Schubert és Schumann magas szintű közvetítésére. Ígéretes pályafutásának egy baleset vetett véget.
Böröczky József (1948-2011)
humorista, motorsport-szakkommentátor. 1976-tól a Kamara Varieté tagja volt. 1985-ben a Vidám Színpad társulatához csatlakozott, majd 1992-ben átment a Mikroszkóp Színpadra.
Huszár Zsolt (1971-2001)
színész. 1996-97 között a kecskeméti Katona József Színház, 1997-től 2000-ig a debreceni Csokonai Nemzeti Színház, 2000-2002 között a tatabányai Jászai Mari Színház, 2003-tól haláláig az Új Színház társulatának tagja volt. Gyakran szinkronizált is. 2011. szeptember 17-én hajnalban, kerékpározás közben gázolta el egy villamos Budapesten.
