Kis nép, kis lélek? – A Crazy Horse Memorial, 2. rész

a papiruszportal.hu archívumából

Szerző: Mika Róbert

Az előző részben megismerhettük Crazy Horse életének fontosabb állomásait. Mielőtt a történetet folytatnánk, egy lényeges momentum: Black Hillsben, Mount Rushmore gránitjában Gutzon Borglum vezetésével 1927-ben kezdődött meg Washington, Jefferson, Th. Roosevelt és Lincoln monumentális portréjának „kifaragása”. Négyszáz ember folyamatos munkája nyomán 1941-ben adták át a befejezetlen, 18 méter magas emlékművet – miután Borglum meghalt, az Egyesült Államok belépett a világháborúba, és emiatt leállt az építkezés.

Nem kell, hogy folytassátok,
de ha folytatnátok, végig kell csinálni. /Korczak Ziolkowski, 1952/

Véletlen, vagy a sors keze? Nem tudhatjuk, de Korczak Ziolkowski pontosan Crazy Horse halálának 31. évfordulóján (1908. szeptember 6-án) látta meg a napvilágot Bostonban, egy lengyel származású családban. Még egyéves sem volt, amikor árvaságra jutott. Kisgyermekkorától fúrt-faragott, mindenből, ami a keze ügyébe került, mütyürkéket, ajándékokat készített. Nem csoda hát, hogy a nevelőotthonról nevelőotthonra vándorló Ziolkowski végül a Rindge Technical Schoolban végezte el tanulmányait. Egy bostoni hajóépítőnél lett inas, ahol megtanult a fával bánni. Húszévesen már komoly, míves fabútorok kerültek ki keze alól. Az ügyes fiatalember elsajátította a kövekkel való bánásmódot is, és hamarosan márványba faragta gyermekkori inspirálójának, Frederick Pickering Cabot bíró arcmását. Nemsokára felfedezték, és a connecticuti West Hartfordban megkezdte hivatásos művészi karrierjét. Bostoni és New York-i megrendelésre készítette műveit. Gutzon Borglumnak segédkezett 1939-től a Mount Rushmore-i szoborcsoport munkálataiban. Még ebben az évben egyik márványszobrával első díjat nyert a New York-i világkiállításon (Paderewski – Tanulmány egy halhatatlanról), amire Henry Standing Bear (Ácsorgó medve) lakota főnök is felfigyelt: „mi, a főnökök nagytanácsa, szeretnénk emlékművet állítani, hogy a sápadtarcúak tudják, a vörös bőrűeknek is vannak nagy hősei”. Ziolkowski nem zárkózott el az ötlettől. Megbeszélték, hogy a következő pár évben kidolgozzák a megvalósítás részleteit, azonban a II. világháború közbeszólt…
Ziolkowski bevonult, és részt vett a normandiai partraszálláson Omaha Beachnél, ahol megsebesült. 1947-ben végre sikerült eljutnia Black Hillsbe, hogy újra felvegyék a tárgyalás fonalát. A tervek szerint a világ legnagyobb szobrát készítenék el, egy kb. 150 méter magas és 200 méter hosszú emlékművet. A szobor fejében akár elférne a Mount Rushmore-i négy államalapító csoportja.

1948. június 3-án kezdődött meg a monolit szétforgácsolása egy jelképes robbantással, ami Crazy Horse egyik nagy csatájára emlékezett (Battle of the Little Big Horn, 1876). A munka látszólag – csaknem 100 ezer tonnányi követ mozgatott meg egy év alatt – nagyon lassan haladt a szerényen csordogáló adományok miatt. Hiába ajánlott fel az amerikai kormány többször is komoly (10 millió dolláros) támogatást, a lakoták és a művész visszautasították: az emlékműnek adományból kell megépülnie, nem szabad az amerikai állampolgárok zsebéből kivenni erőszakkal a pénzt – tartják még manapság is. Az építési terület látogatóinak mindenesetre 50 cent jelképes összeget kellett fizetniük. Ziolkowski 1950-ben vette feleségül Ruth Rosst. Az amatőr művészeti kutatóval még az információgyűjtés folyamatában ismerkedett meg. Az ötvenes évek végére már egy-, 1963-ban kétmillió tonna gránitot mozgatott meg. Időközben több intézmény is megnyitotta kapuit a területen, könyvet írt Crazy Horse életéről, aminek bevételét is az emlékmű munkálataira fordították.
      Ziolkowski élete végéig folyamatosan dolgozott a kompozíción, csaknem hét és fél millió tonna követ megmozgatva. Életében soha nem volt gazdag (174 dollárral a zsebében vágott neki az emlékmű építésének), előítélet üldözte származása miatt, majd az öregséggel, különböző betegségekkel kellett megküzdenie. 1982. október 20-án, 34 évnyi megfeszített munka után, amikor még csak körvonalai látszottak a monumentális szoboralak fejének, egy szívroham vitte el a Black Hills-i sziklák alatt. Sírja a hegy lábánál fekszik.

Ahol a legendák meghalnak, az álmok megszűnnek.
Ahol az álmok megszűnnek, nincs tovább nagyság.

Ziolkowski halála után felesége és tíz (egyes források szerint kilenc) gyermekéből hét folytatja az emberfeletti és több emberöltőnyi vállalkozást a mester részletes tervei alapján. 1983-ban a leendő emlékmű bronzból készült mását küldték el II. János Pál pápának, s nemsokára egy nem kis összegű csekk lapul meg az adományokat gyűjtő dobozban (60 ezer dollár). Ilyen nagy összeg még nem folyt be az emlékmű építésére. 1992-ben népszerű művészek részvételével koncerttel emlékeztek meg Crazy Horse születésének 150, Ziolkowski halálának tizedik évfordulóján, a leendő kézen kialakított platón. A 90-es évek közepe táján már láthatóvá váltak a hatalmas arc jellegzetes vonásai. De nemcsak a gigantikus emlékmű kezdett életre kelni, hanem az eszmeiségét hordozó, köréje csoportosuló szervezetek, alapítványok is, amelyek most már nem kevés összeggel támogatják a műalkotást és a hagyományőrző indián oktatási és kulturális központot. A támogatók között olyan neveket is találunk, mint az Apple Computer. Ziolkowski fent a mennyekben elégedetten dőlhet hátra, látva, hogy sok száz indián hallgató részesedik munkájának, elhivatottságának gyümölcséből. Minden bizonnyal helyeslőn bólogatott, amikor Bill Clintonnak ajándékozták* (1993) John E. Kennedy és Crazy Horse bronzból készült, illetve II. János Pál pápának, most már mindenféle ellenszolgáltatás nélkül, a New York-i világkiállításra megalkotott, díjnyertes, Paderewskit** ábrázoló márványszobrát (1997).

Az ezredfordulóra az arc és az előtte elterülő terület teljesen elkészült, jelenleg az előremutató kéz és a ló fejének kialakítása folyik, amihez több mint 20 millió tonna gránitot kell eltávolítani…

• Bill Clinton 1999-ben viszonozta az ajándékot, ellátogatva az emlékműhöz.
  ** Ignacy Jan Paderewski (1860–1941) lengyel zongoraművész, zeneszerző, diplomata és Lengyelország harmadik miniszterelnöke volt. Lengyelország lerohanásakor az Egyesült Államokba menekült.