Névnapok: Ágoston, Adelina, Adelinda, Adolár, Ágost, Ágosta, Agrippa, Alfréd, Bán, Elemér, Hermész, Hermia, Jermák, László, Mimóza, Morgan, Morgána, Mózes, Pelágia, Pelágiusz
Események:
1850 – Richard Wagner Lohengrin című háromfelvonásos romantikus operájának (WWV 75) premierje a weimari Hoftheaterben, Liszt Ferenc vezényletével. Az opera legnépszerűbb és legismertebb része a nászkar (Treulich geführt, ziehet dahin / Here Comes the Bride [harmadik felvonás]), amelyet általában esküvőkön játszanak. Magyarországon 1866. december 1-jén mutatták be a pesti Nemzeti Színházban.
1956 – a 17. Velencei Nemzetközi Filmfesztiválon nem osztották ki a a fesztivál fődíját, az Arany Oroszlánt.
Könnyűzenei történések (1965-1986)
1965 – Bob Dylant kifütyülték a NewYork-i Forest Hills Tennis Stadionban egy koncerten, mert elektromos gitárt használt és ezzel „komolyan megsértette a hagyományos folk intézményét”.
1970 – megjelenik a The Jackson 5 I’ll Be There című kislemeze, amely a Billboard év dala lesz 1970-ben, 2011-ben pedig bekerült a Grammy Hírességek Csarnokába. A Moon Walk című önéletrajzában Michael Jackson megjegyezte, hogy ez volt az a dal, amely megalapozta a The Jackson 5 karrierjét.
1973 – a brit Deep Purple rockegyüttes Smoke on the Water című szerzeménye arany (kis)lemez lett. A dal szövege valós eseményeken alapul, a svájci montreux-i kaszinó 1971-es tűzvészét örökíti meg. A banda jellegzetes dalának tartják, gitárriffjét pedig a rocktörténelem egyik legikonikusabb dalának tartják.
1986 – Tina Turner amerikai énekesnő, a „Rock ‘n’ Roll királynője”, csillagot kap a Hollywoodi Hírességek Sétányán.
1999 – Philip Glass amerikai zeneszerző 12 tételes 5. „Requiem, Bardo, Nirmanakaya” kórusra és zenekarra írt szimfóniájának ősbemutatója a Salzburgi Zenei Fesztiválon, Ausztriában. Vezényelt Dennis Russell Davies.
2018 – a hónap végéig ezrek (családtagok, barátok, hírességek, politikusok) rótták le kegyeletüket a detroiti Charles H. Wright Afroamerikai Történeti Múzeumban Aretha Franklin 24 karátos koporsója előtt tisztelegve.
Megszületett Johann Wolfgang von Goethe (1749–1832) német író, költő, grafikus, művészetteoretikus, természettudós, 
jogász és politikus.
A német irodalom egyik klasszikusa, a világirodalom egyik legnagyobb költője. A líra, a dráma és az epika műfajában egyaránt remekművek sorát alkotta. Hatása az európai gondolkodásra és művészetre mindmáig óriási, ahogy a magyar irodalomra is az. Lírája és balladái hatással voltak Bajza Józsefre és Kölcsey Ferencre is. Petőfi nem szerette, azonban több rokon vonás van Arany János és Goethe között. Mind a kettőnek széles körű és sokoldalú a műveltsége, nagy az érzéke a plasztikus iránt, mindkettőnek a jellemzés az erős oldala és művésze a maga nyelvének. Arany foglalkozott Goethével, s nagy művészettel fordította le a Balladát az elűzött és visszatért grófról. A Faust hatása alatt írta Madách Imre Az ember tragédiáját. Goethe A. F. Oser festőnél tanult rajzolni Lipcsében. Több művét saját maga illusztrálta (Az ifjú Werther szenvedései, A bűvészinas, Utazás Itáliában).
Megszületett Robert Merle (1908-2004) francia író.
A párizsi Sorbonne-on szerzett képesítést angol irodalomból. Rövid ideig harcolt a második világháborúban és három évet töltött német hadifogságban. Szabadulása után egyetemen tanított és megírta első regényét, a háborús élményeit feldolgozó Két nap az életet, amely megkapta a legrangosabb francia irodalmi elismerést, a Goncourt-díjat. Világszerte elismertséget szerezett politikai-fantasztikus regényeivel, amelyekben kora politikai és társadalmi problémáit mutatta be sci-fi díszletekben. 1947-ben színtársulatot szervezett az egyetemen. 1949 tavaszán megjelent a Két nap az élet, amely azonnal nagy feltűnést keltett nyers realizmusával, a háború borzalmainak kendőzetlen ábrázolásával. Miután felhagyott a dokumentumkönyvekkel és 1965-ben az Állati elmék írásának megkezdésével új korszakot nyitott életművében, a politikus-fantasztikus regényekét. 1976 márciusában fogott hozzá régóta tervezett történelmi regénysorozata első kötetéhez, a Francia históriához. Ez is hozzájárult, hogy Magyarországon is az egyik legtöbbet olvasott francia író lett (Mesterségem a halál, Malevil, Védett férfiak).
Meghalt Michael Ende (Michael Andreas Helmuth Ende, 1929–1995) német író.
A huszadik század legkedveltebb és legsikeresebb német nyelvű szerzőinek egyike, akit az irodalomkritikusok szinte teljes egészében figyelmen kívül hagytak. Gyermekkönyvei révén vált ismertté. Néhány héttel a második világháború vége előtt behívták a hadseregbe, ám ő inkább elmenekült. Ezt követően 1948 és 1950 között Münchenben színi iskolába járt, amelyet sikeresen elvégzett. 1953-ig különböző színházakban dolgozott, ahol politikai kabarék szövegeit írta. Saját, zömében drámai színdarabjai azonban nem hozták meg számára az elismerést. A ’60-as évek eleje hozta meg a várva várt sikert, kiadták három gyermekeknek szóló könyvét. Olaszországban született meg 1973-ban hatalmas sikert arató meseregénye, a Momo, amelyet ő maga illusztrált. 1978-ban bemutatták a könyvből készült operát, 1985-ben pedig a filmet. 1979-ben született meg leghíresebb műve, A Végtelen Történet, amelynek 1984-es megfilmesítésétől azonban elhatárolódott, mert túlságosan giccsesnek tartotta (Gombos Jim és Lukács, a masiniszta; A varázslóiskola és egyéb történetek; A kis firkások).
Ezen a napon született:
Ballér István (1760-1835)
szlovén író, somogyi esperes és tanfelügyelő. 1784-ben a mai Porrogszentkirályon kezdett el lelkészkedni és tanítani. A községben somogyi szlovén kisebbség élt, amelynek anyanyelvén misézett a templomban illetve tanított. Vendül keletkeztek egyházi énekei, illetve iskolai anyagot szerkesztett. Bár egy rendelet betiltotta a vend használatát, ő azonban nem tett eleget ennek. Emiatt fel is jelentették, de haláláig őrizte a vendet Porrogon.
Tadeusz Czacki (1765-1813)
lengyel író, tanár, a Kremenyeci Líceum egyik megalapítója. Élénken részt vett a népnevelésügyi mozgalmakban (A zsidók általában és különösen Lengyelországban, A mazoviai hercegség jogairól, Lengyelország és Litvánia jogairól).
Szenvey József (1800-1857)
költő, műfordító, legfőbb érdeme Schiller művei nagy részének valóban művészi és a korábbi kísérleteket messze túlszárnyaló fordításai (Messzinai hölgy, vagy a testvéri vihar; Ármány és szerelem; Buchenbergi Diethelm története).
Rudolf von Alt (1812-1905)
osztrák festőművész, a vedutafestés népszerű képviselője. 1825 és 1832 között a bécsi Képzőművészeti Akadémián tanult. Az 1840-es évek és az 1880-as évek között többször is járt Magyarországon, számtalan képet készített itt, melyek többnyire Pest-Buda utcáit, épületeit ábrázolják. Munkáiban gyakorta előnyben részesítette a perspektivikus ábrázolást (A bécsi Stephansdom, Vendéglő István Főherceghez, Önarckép).
Sir Edward Burne-Jones (Edward Coley Burne-Jones, 1833-1898)
angol preraffaelita festő és iparművész, üvegfestő. Festményein a dekoratív elemek és az irodalmi (gyakran szimbolikus) elemek dominálnak. Olajfestményeit később főként Botticelli modorában alkotta meg, kései alkotásain a manierizmus felé hajlott. Idealizált nőtípusai a maga korában népszerűek voltak. Pályája vége felé az iparművészet felé fordult (Vénusz tükre, Aranylépcső, Kophetua király és a kolduslány).
Umberto Giordano (1867–1948)
olasz zeneszerző. Első operáját egy akadémiai versenyre írta, ezután alkotta meg a realisztikus, verismo stílusú Mala Vita operáját. Ez az opera egy munkásról szól, aki megígéri, hogy „megment” egy prostituáltat, ha kigyógyul a tuberkulózisából. Ez a mű botrányt okozott, amikor 1892-ben bemutatták Rómában. Következő operája romantikus stílusú lett, de a Regina Diaz-t két előadás után levették a műsorról. Ezután Milánóba költözött, és megint megpróbálkozott a verizmussal. Nagy sikert aratott az Andrea Chénier című operájával.––> Giordano: André Chénier – az Operában
Pável Ágoston (1886-1946)
nyelvész, néprajzkutató, költő, Vas megye szellemi életének egyik legkiemelkedőbb alakja és a leghíresebb szlovén Magyarországon (Dermesztő századom, A vashidegkúti szlovén nyelvjárás hangtana, Pável Ágoston válogatott tanulmányai és cikkei).
Karl Böhm (1894-1981)
osztrák karmester, zenei rendező, operaigazgató, a legnagyobb Wagner-interpretátorok egyike. Karmesteri pályája 1917-ben, szülővárosában indult. Bruno Walter támogatásával 1921-ben Münchenbe került. 1927-ben Darmstadtban, majd 1931-ben Hamburgban főzeneigazgató lett. 1945-ben a szövetségesek eltávolították a bécsi opera éléről a „náci rezsimhez való nagy közelsége” miatt és fellépési tilalmat vezettek be vele szemben. 1955-től másodszor is betöltötte hivatalát, 1956-ban lemondott. Utolsó nyilvános fellépése a Staatsoper társulatával 1981 tavaszán volt.
Charles Boyer (1899-1978)
francia származású amerikai színész. Az 1930-as évek közepétől vált igen népszerűvé. 1935–1955 között rendszeresen amerikai produkciókban filmezett, elsősorban szerelmes hősként. 1942-ben lett amerikai állampolgár. Eszköztelen, fölényes biztonságú játékstílusa, közvetlensége, színes humora a nagyok sorába emelte. 1960-ban csillagot kapott a Hollywood Walk of Fame-en (A diadalív árnyékában, Hogyan kell egymilliót lopni?, 80 nap alatt a Föld körül).
Berlász Jenő (1911-2015)
történész, könyvtáros, levéltáros. Bölcsészdoktori oklevelét 1936-ban vehette kézhez. Történészként elsősorban újkori magyar gazdaság-, társadalom- és művelődéstörténeti tanulmányokat publikált, de nemzetiségtörténeti munkái is megjelentek. Részt vett a nemzeti könyvtár latin nyelvű kéziratainak katalogizálásában. Könyvtártörténeti tárgyú írásai is jelentősek (Az erdélyi úrbérrendezés problémái, Könyvtári kultúránk a XVIII. században, Erdélyi jobbágyság, magyar gazdaság).
Claude Roy (1915–1997)
Goncourt-díjas francia költő, esszéíró, újságíró (Klasszikusok társaságában, Az éj a szegények takarója, A művészet szerelme).
Jack Kirby (1917–1994)
az amerikai képregények egyik legkiemelkedőbb rajzolója, akinek művészete és munkássága nagyban befolyásolta a szakmát. 1941-ben Joe Simonnal együtt találták ki Amerika Kapitány, az első hazafias szuperhős figuráját. Karrierje nagy részét innentől kezdve a Marvel Comicsnál (illetve annak jogelődjénél) töltötte. A hatvanas években beindult Marvel-univerzum egyik legfőbb építőmestere volt Stan Lee-vel együtt. Ő volt az első rajzolója az Fantasztikus Négyesen kívül a Hulk-nak és az X-Men-nek is.
Végvári Lajos (1919-2004)
művészettörténész, Munkácsy Mihály monográfusa. Munkássága során – a rendszeres múzeumi munka mellett – folyamatosan publikált és kutatómunkát folytatott, főleg a 19–20. századi egyetemes és magyar festészet története foglalkoztatta. Több mint negyven könyve jelent meg, emellett tanulmányokat, katalógus bevezetőket, kritikákat is írt (Munkácsy élete és művei, Az európai művészet története, Bevezetés a művészettörténetbe).
Záray Márta (1926-2001)
kétszeres EMeRTon-díjas énekesnő. A magyar tánczene egyik jelentős alakja volt. 1946-ban elvégezte az Országos Színészképzőt. 1950-től az EMKÉ-ben kezdett énekelni, ahol megismerte későbbi férjét, Vámosi Jánost (Homokóra, Köszönet a boldog évekért, Micsoda évek vannak mögöttünk).
Bécsy Tamás (1928-2006)
Széchenyi- és József Attila-díjas színháztörténész, esztéta, kritikus, egyetemi tanár. A modern magyar színháztudomány egyik kiemelkedő alakja, intézményesítője és nemzetközi hírű szakembere volt. Nevéhez fűződik a TIT Művészeti Szakosztályának újraszervezése, valamint tudományos és művészeti előadássorozatok összeállítása (A dráma-modellek és a mai dráma, A dráma lételméletéről, Magyar drámákról).
Falvy Zoltán (1928-2017)
zenetörténész, tudományos kutatásának főként a középkori zenére, a magyarországi és európai gregorián összefüggéseire és a trubadúrok hazai működésére terjedt ki. 1969-től a Zenetörténeti Múzeumban vezetőként dolgozott. 1969 és 1973 között osztályvezető, 1973 és 1978 között igazgatóhelyettes, 1980 és 1998 között az intézet igazgatója volt (A magyar zenetörténet képeskönyve, A magyar zene története).
Kertész István (1929-1973)
zenekari és operakarmester. 1947 őszén, felvették a Zeneakadémiára, ahol hegedűt, zongorát és zeneszerzést tanult. Az 1956-os forradalom leverése utáni zavaros helyzetben, családjával együtt elhagyta Magyarországot. Számos neves zenekarnak volt vezető vagy vendégkarmestere.
Cristina Deutekom (1931-2014)
holland szoprán opera-énekesnő, hangját drámai koloratúraként lehetne legjobban jellemezni, bár a lirico spinto hihetetlen koloratúra technikával talán pontosabb kifejezés volna. Művészkorszaka szinten minden kimagasló tenorjával énekelt együtt.
Szilágyi Tibor (1942)
Kossuth- és Jászai Mari-díjas színművész, rendező, színházigazgató, érdemes és kiváló művész, a Halhatatlanok Társulatának örökös tagja. 1965-ben végzett a Színház- és Filmművészeti Főiskola növendékeként. Először a kecskeméti Katona József Színházhoz szerződött, majd 1968-ban átment a Veszprémi Petőfi Színházba. 1969-től játszik Budapesten. 1973-ig a Thália, majd 1977-ig a József Attila Színház társulatához tartozott. Ekkor szerződött a Nemzeti Színházhoz két évre, innen 1979-1990 között a Vígszínházba ment. Ezt követően ismét a József Attila-, majd a Nemzeti Színházban játszott, végül 1997-ben csatlakozott az Új Színházhoz. 2003-2007 között a Soproni Petőfi Színház művészeti igazgatója. A színház mellett számos filmben és tévésorozatban is szerepelt, illetve a rádióban is gyakran hallható a hangja, többek között kabarékban (Európa expressz, Kántor, Rokonok).
Gothár Péter (1947)
a Nemzet Művésze címmel kitüntetett, Kossuth- és Balázs Béla-díjas filmrendező, forgatókönyvíró, jelmez- és díszlettervező, egyetemi tanár, érdemes művész, a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia tagja. 1974-ben végzett a Színház- és Filmművészeti Főiskolán film- és tévérendezői szakon. 1975–1979 között a Magyar Televízió rendezője, 1979–1992 között a kaposvári Csiky Gergely Színház főrendezője, majd 1993-2019 között a budapesti Katona József Színház rendezője (Megáll az idő; Tiszta Amerika; Haggyállógva, Vászka).
Morcsányi Géza (1952-2023)
Jászai Mari-díjas dramaturg, műfordító, kiadóigazgató. 1977–1988 között a Radnóti Miklós Színház és a Pécsi Nemzeti Színház, a Győri Nemzeti Színház, szolnoki Szigligeti Színházakban volt dramaturg. 1988–1989 között az Interpress Magazin szerkesztője, 1989–1995 között az IPC Könyvkiadó munkatársa volt. 1995 és 2015 között a Magvető Könyvkiadó igazgatója.
David Fincher (David Leo Fincher, 1962)
Golden Globe- és négyszeres Emmy-díjas amerikai filmrendező és videóklip készítő. Gyakran fellelhetők sajátos stílusjegyei, mint például a sötét, misztikus hangulat, leginkább a Hetedik, a Harcosok klubja, a Zodiákus és a Benjamin Button különös élete című filmjeiben (Játsz/ma, Pánikszoba, A tetovált lány).
Jack Black (Thomas Jacob Black, 1969)
amerikai színész, humorista, zenész és YouTube videós. Színészi karrierje különböző sorozatokban való szerepléssel kezdődött, ezt követően különböző játékfilmekben kisebb szerepeket vállalt. Frontembere és énekese a Tenacious D nevű komédia rock bandának, két albumot adtak eddig ki. Csillagot kapott a Hollywoodi Hírességek Sétányán (Waterworld – Vízivilág, A Sakál, Trópusi vihar).
Tóth Roland (1972)
színész, szinkronszínész. 1991–92-ben a Színház- és Filmművészeti Főiskola diákja volt. 1992–1994 között a Békéscsabai Jókai Színházban játszott. Akkor került a Nemzeti Színiakadémiára, ahol 1995-ig tanult. 1995–1998 között a zalaegerszegi Hevesi Sándor Színház tagja volt, majd a Nemzeti Színházhoz került. 2002-től az Új Nemzeti Színház tagja.
Balázs Andrea (1978)
színésznő. 2002-ben végzett a Shakespeare Színművészeti Akadémián. 2002-től tagja a Pesti Művészszínháznak, 2003-tól rendszeresen játszik a Karinthy Színházban, melynek 2023-tól hivatalosan is tagja. 2005-től tagja az Ivancsis Ilona és Színésztársainak, 2018-tól pedig a Veres 1 Színházban is játszik (Kaméleon, Argo 2, Hagyaték).
Kakasy Dóra (1980)
színésznő. Első alkalommal nem vették fel a Színház- és Filmművészeti Főiskola tanulói közé, így 1 évig a Nemzeti Színház stúdiósa volt. 1999-ben felvételt nyert a Vas utcai intézménybe, ahol 3 évet töltött. 2002-ben Fodor Tamás meghívta a Stúdió K-ba. Itt 5 évig játszott. Azóta szabadúszó. 2017-ben önálló lemeze jelent meg Szabó T. Anna verseiből Kovács Adrián zenéjével Nap, Hold, Nő címmel (Csocsó, avagy éljen május elseje!; De kik azok a Lumnitzer nővérek?; Hacktion).
Dobai Bálint (1983)
költő. 2004 óta publikál verseket irodalmi lapokban. 2009-ben diplomázott a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Karán (Megfáztam egy temetésen, Titántorkú Sámson).
Ezen a napon halt meg:
Hippói Szent Ágoston (Aurelius Augustinus, 354–430)
egyházi író, filozófus. A kereszténység egyik legbefolyásosabb filozófusa, szinte az egész középkor ideológiája belőle táplálkozott (Poenitentia az-az Szent Ágoston elmélkedési, és lelkinek Istennel magánossanvaló beszélgetésinek könyvei; A lélek Istennel való magányos beszélgetéseinek könyve; Úton Isten felé).
Giovanni Antonio Amadeo (1447?-1522)
szobrász, építész, a lombardiai művészet egyik fő képviselője, műveiben részben a középkori, részben a reneszánsz művészet hatása alatt állott (A milánói dóm tetején lévő kupola, a comói székesegyház terve, a bergamói Colleoni-kápolna).
Hugo Grotius (Huig de Groot, 1583–1645)
németalföldi költő, író, jogtudós. Legfontosabb műve az 1625-ben megjelent, XIII. Lajosnak ajánlott, a háború és béke jogáról szóló munkája (De iure belli ac pacis libri tres), melyet száműzetésben írt. Ezt a munkáját a modern nemzetközi jog első rendszeres műveként tisztelik.
Elisabetta Sirani (1638–1665)
olasz barokk festő és nyomdász, aki megmagyarázatlan körülmények között hunyt el 27 éves korában. A modern kori Bologna úttörő festőnője volt, aki akadémiát alapított női művészek számára. Apja műtermében tanult festészetet. Egyes kutatók szerint Sirani művészi hírneve hamarosan felülmúlta apjáét és két szintén festő nővéréét. Műterme igen sikeres volt, részben Bologna haladó szellemének köszönhetően, ahol elfogadták és ünnepelték a női művészeket.
Jean-Baptiste Pigalle (1714-1785)
francia szobrászművész, műveiben a rokokó könnyedsége a klasszicizmus formavilágával párosul. Az 1744-ben kiállított Saruját kötöző Hermész című szobrával akkora tetszést keltett, hogy a párizsi Képzőművészeti Akadémia tagjává választották. Ettől fogva számos állami megrendelést kapott (Henry D’Harcourt marsall síremléke, Merkúr szobra, Vénusz szobra).
Heinrich Julius Klaproth (1783-1835)
német nyelvész, orientalista, az MTA tagja. Noha nyelvészeti-filológiai életműve nem minden vonatkozásában bizonyult maradandónak, munkásságával ösztönzőleg hatott az indoeurópai nyelvek tudományos kutatására, illetve a Kaukázus népeinek nyelvészeti, néprajzi megismerésére.
Szegedy-Maszák Hugó (1831-1916)
író, újságíró, festőművész, grafikus, litográfus, leginkább arcképeket festett, litográfiákat készített. 1858–1859 között a Vasárnapi Ujságban illusztrációs képeket készített. 1861-től újságíró lett. 1863-ban báró Kemény Zsigmonddal beutazta Németországot és Dániát. 1865-ben Franciaországban és Olaszországban járt. 1880-ban Egyesy Gézával létrehozta a Magyar Távirati Irodát (Fordulat a rajzoktatás terén, Panaszok a nyelvrontás miatt, A budai honvédsírnál).
Lwoff-Parlaghy Vilma (1863-1923)
festő, aki Németországban és az Amerikai Egyesült Államokban élt és alkotott, a 19. század végének, valamint a 20. század elejének ismert portréfestőnője volt. Több mint 120 híres közéleti személyiség arcképét festette meg. Két legismertebb alkotása Kossuth 1885-ben készült öregkori arcképe, és Tesla úgynevezett kék portréja.
Drávecz Alajos (1866-1915)
szlovén néprajzi író. Ifjúkorában kivándorolt az Egyesült Államokba feleségével, hazatérte után Rábakethelyen telepedett le Csehországban, az oroszok elleni harcok során esett el. Munkásságához tartozik a vend lucázási és András-napi szokások dokumentálása, 18. századi vend nyelvű énekek összegyűjtése.
Drasche-Lázár Alfréd (1875-1949)
diplomata, politikus, író. 1920 júniusában a trianoni békeszerződés elfogadhatatlansága miatt lemondott békedelegáció helyett, Benárd Ágost társaságában őt jelölték ki rendkívüli követnek és megbízott miniszternek az aláírásra. Íróként 1906-tól tárcáival több országos lapban is feltűnt, és már 1917-ben nagyobb sikereket ért el Tűzpróba című regényével, amely a Lux-filmgyár kezdeményezésére 1918-ban filmvászonra is került. Több színművet is írt, amelyeket nagy sikerrel játszottak a budapesti és pozsonyi színházak (Az az átkozott pénz, Tegnap és ma, Az egyenes út).
Bohuslav Martinů (1890–1959)
cseh zeneszerző. Első sikereit 1922-ben aratta az Istar című balettjével és a Tűnő éjfél című zenekari művével. A német megszállás idején elhagyta Csehszlovákiát, és 1946-ig az Amerikai Egyesült Államokban élt. Itt írta hat szimfóniáját, illetve több egyetemen órákat is adott. 1946-ban visszatért hazájába, ahol a prágai konzervatórium zeneszerzési mesteriskolájának oktatója lett.
Ruth Gordon (1896-1985)
amerikai színésznő, forgatókönyvíró és dramaturg. Pályafutását 19 évesen kezdte a Broadway-n. Az orrhangjáról és jellegzetes személyiségéről ismert Gordon nemzetközi elismerést és kritikai elismerést szerzett a 70-es és 80-as éveiben folytatott filmszerepekért. Színészi játékáért Oscar-díjat, Primetime Emmy-díjat és két Golden Globe-díjat nyert. Színészi karrierje mellett számos darabot, forgatókönyvet és könyvet írt, írásaiért három Oscar-jelölést kapott (Rosemary baba; Harold és Maude; Bármely, ahogy csak tudsz).
Keleti László (Kohn, 1904–1972)
színész, érdemes művész. Rákosi Szidi színiiskolájába járt, Kaposvárott kezdte a pályáját. 1938 és 1944 között Londonban, Párizsban, Olaszországban és Dániában élt. Miután 1945-ben hazatért, a Vígszínház, Fővárosi Operettszínház és a Thália Színház tagja volt. Népszerű komikus volt, aki főleg karakterszerepekben, kisebb epizódfigurákban aratott sikert. Számos filmben szerepelt 1929-től fogva (Ez a villa eladó, Állami Áruház, Kár a benzinért).
John Huston (1906-1987)
kétszeres Oscar-díjas amerikai rendező, forgatókönyvíró és színész. Pályafutása alatt 37 játékfilmet rendezett, 46 éves karrierje alatt 15 alkalommal jelölték Oscar-díjra, melyből kétszer sikerült nyernie (A Sierra Madre kincse, A máltai sólyom, A Prizzik becsülete).
Konsztantyin Mihajlovics Szimonov (1915-1979)
hatszoros Sztálin-díjas szovjet író, költő, drámaíró. Egyike volt azoknak, akik megakadályozták Borisz Paszternak Zsivago doktor című regényének kiadását. Önálló regények mellett két nagy regénytrilógiát is írt: az ún. magánélet- és az ún. háborús trilógiát. A magánélet-trilógiát egyértelműen önmagáról írta (Várj reám, Nappalok és éjszakák, Élők és holtak).
Balajthy Andor (1919-1975)
Jászai Mari-díjas színész, bábművész. Az Országos Színészegyesületi Iskolában 1940-ben kapta meg színészi oklevelét. Pályája elején bonviván szerepeket alakított vidéki színházakban. 1948-tól a Mesebarlang Bábszínház alapító tagja, majd haláláig a jogutód Állami Bábszínház társulatának egyik vezető művésze volt (Dollárpapa, Egér és oroszlán, Mi újság a Futrinka utcában?).
Pongrácz Imre (1926–1997)
Jászai Mari-díjas színész. 1944-ben a Színház- és Filmművészeti Főiskola hallgatója lett. 1944–1949 között a Pódium Kabaréban volt látható. 1951–1953 között a Magyar Néphadsereg Színháza tagja volt. 1953-tól a szolnoki Szigligeti Színházban játszott. 1956 után elhagyta az országot. Az 1960-as években hazatért, a Vidám Színpadon és a győri Kisfaludy Színházban lépett fel, majd 1977-ben ismét elhagyta az országot (Állami áruház, Fel a fejjel, A törökfejes kopja).
Hans Clarin (Hans-Joachim Schmid, 1929-2005)
német színész, hatalmas népszerűségre tett szert a legendás Pumukli nevű figurával, akinek közel 40 éven át adta a hangját, később ő vette át Éder mester szerepét, mint Ferdinánd mester.
Mireille Darc (Mireille Aigroz, 1938-2017)
francia színésznő. Pályáját színpadon kezdte, és később szerepelt a tv-ben is. 1960 óta filmez különböző műfajokban, s fokozatosan került az előtérbe kalandos történetek fiatal hősnőjeként. 1965-ben a Georges Lautner rendezte Galia címszerepével robbant be a francia sztárok sorába. Pályája során csakis vígjátéki szériafilmekben foglalkoztatták (A nagy átverés, Azok a csodálatos férfiak, Magas szőke férfi felemás cipőben).
Chadwick Boseman (1976-2020)
Golden Globe-díjas amerikai színész és producer. Főiskolára a Howard Egyetemre (Washington) járt, 2000-ben megszerezte diplomáját a Bachelor of Fine Arts-ban filmrendező szakon. Számos történelmi személyiséget formált meg. Legismertebb alakítása az Amerika Kapitány: Polgárháború, Fekete Párduc és Bosszúállók: Végtelen háború című filmek, amelyek nemzetközi sztárrá tették.
