Névnapok: Hermina, Lídia, Tea, Ágost, Ágosta, Augusztusz, Bennó, Haralda, Harmat, Harmatka, István, Kamélia, Kendra, Kim, Kimberli, Kíra, Kirilla, Lida, Lígia, Mirtill, Nikodémia, Nikodémusz, Stefán, Tea, Teréz, Tereza, Teréza, Terézia, Teri, Terka, Tessza, Thea, Tíria
Események:
1492 – Kolumbusz Kristóf három hajóval (Santa Maríá, Pinta és a Niña) elindult Spanyolországból, hogy eljusson Indiába. 
Kolumbusz 1492. május 12-én elhagyta Santa Fét és Rábidába indult, majd május 23-án Palosba érkezett. Augusztus 3-án az Odiel- és a Tinto-folyó összefolyásánál lévő Saltés-zátonytól felszedték a horgonyt, és nekivágtak az útnak.
1640 – Francisco de Rojas Zorrilla spanyol drámaíró Bire el Ojo című komédiájának premierje Toledóban.
1778 – a Velencei Köztársaságban született Antonio Salieri L’Europa riconosciuta című kétfelvonásos operájának ősbemutatójával felavatják a milánói Teatro alla Scala-t (La Scala). A premieren maga a zeneszerző vezényelt.
1829 – Gioachino Rossini utolsó és legnagyobb, négyfelvonásos operája, a Tell Vilmos (Guillaume Tell) premierje a párizsi Salle Le Peletier-ben. Terjedelme (több mint négy óra zene) és nehézsége miatt ritkán adják elő. Magyarországon 1830-ban mutatta be a Fáji Hangművészeti Társaság, majd 1858-ban a Pesti Nemzeti Színház.
1968 – 100000-en vesznek részt a kétnapos Newport Pop Fesztiválon a kaliforniai Costa Mesában. Fellépett többek között 
Alice Cooper, Canned Heat, The Chambers Brothers, Country Joe and the Fish, Paul Butterfield Blues Band, Sonny & Cher, Steppenwolf, Tiny Tim, The Animals, Grateful Dead, Jefferson Airplane, Quicksilver Messenger Service és The Byrds.
1992 – a Clint Eastwood rendezte Nincs bocsánat (Unforgiven) című western bemutatója Los Angelesben. Főszereplők: Clint Eastwood, Gene Hackman és Morgan Freeman. A mozifilm 4 Oscar- és 2 Golden Globe-díjat kapott (1993).
2015 – a chilei születésű amerikai írónő, Isabel Allende megkapja az Egyesült Államok Elnöki Szabadságérmét Barack Obamától. Édesapja, Salvador Allende (1970 és 1973 között Chile elnöke) unokatestvére volt.
2023 – Alan Silvestri amerikai (film-)zeneszerző, karmester és Glen Ballard amerikai dalszerző, szövegíró Vissza a jövőbe: A musical című musicaljének bemutatója (amely az 1985-ös Robert Zemeckis-filmen alapul), Roger Bart és Casey Likes főszereplésével, a New York-i Winter Garden Theatre-ben.
Megszületett Gárdonyi Géza (Ziegler, 1863–1922) író, költő, drámaíró, újságíró, pedagógus, a Magyar Tudományos 
Akadémia tiszteleti tagja.
A 19–20. századforduló magyar irodalmának népszerűségében máig kiemelkedő alakja. Korának sajátos figurája, egyik irodalmi körhöz sem sorolható tagja volt. Életműve átmenetet képez a 19. századi romantikus, anekdotikus történetmesélés és a 20. századdal születő Nyugat-nemzedék szecessziós, naturalista-szimbolista stíluseszménye között. Gárdonyi „kövek alatt nőtt fűhöz” hasonlította önmagát, és ezzel nem csupán közéleti elzárkózását, rejtőzködő életvitelét, de irodalmi építkezését és ars poeticájának kialakulását, művészi eszköztárának hosszan tartó érlelődését is illusztrálta (Az egri csillagok, Láthatatlan ember, Isten rabjai).
Meghalt Ignotus (Veigelsberg Hugó, 1869–1949) költő, író és újságíró.
A magyar kritikatörténelem meghatározó alakja, a modern magyar irodalom szervezője, a Nyugat első húsz évében a folyóirat főszerkesztője. A városi költészet egyik kiemelkedő képviselője. Budapesten végzett jogot, majd újságíró lett. 1891-től A Hét című irodalmi folyóiratnál dolgozott, az újságban már egyetemi éveiben is jelentek meg írásai. 1934-ban áttért a római katolikus vallásra, 1938-ban a zsidótörvények miatt Amerikába menekült. 1948-ban halálos betegen települt haza. Csupán egy maroknyi vers maradt ránk tőle. Másodrendűnek érezte költői tehetségét a Nyugat aranynemzedékének költői-írói mellett. Költészete szinte kizárólag szerelmi költészet, Verseinek motívumrendszerében hétköznapi képek dominálnak, hangnemére, látásmódjára a vallomásos jelleg a jellemző (Vallomások, A Nyugat útja, Túl az óFerenczián).
Meghalt Alekszandr Iszajevics Szolzsenyicin (1918–2008) orosz író.
1970-ben François Mauriac javaslatára megkapta az irodalmi Nobel-díjat, de nem utazott el a díjátadásra attól tartva, hogy nem térhet vissza hazájába. a Moszkvai Filozófiai, Irodalmi és Történeti Intézetben irodalmat tanult. A II. világháborúban egy tüzérségi felderítőosztag parancsnokaként részt vett a frontharcokban. Egy gyermekkori barátjának írott levele miatt, melyben bírálta Sztálint, 1945-ben letartóztatták. saját gulagbeli élményeiből merítve írta meg igazán jelentős műveit, amelyek révén már életében klasszikussá vált. 1970-ben François Mauriac javaslatára megkapta az irodalmi Nobel-díjat, de nem utazott el a díjátadásra attól tartva, hogy nem térhet vissza hazájába. 1973-tól 1994-ig élt az Egyesült Államokban, a kanadai határhoz közeli Vermont államban, abban a hitben ment haza, hogy részt vehet az orosz szellemi élet felrázásában (A Gulag szigetcsoport, A pokol tornáca, Orosznak lenni – vagy nem lenni?).
Ezen a napon született:
Schneller István (1847-1939)
pedagógiai író, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja. Kutatási területe a neveléselmélet, a személyiségpedagógia és a személyiség-nevelés volt. Fő műve a Paedagógiai dolgozatok című munkája, mely 1900-1910 között jelent meg három kötetben, több mint ezer oldalon.
William Kennedy Dickson (1860-1935)
brit filmrendező, producer, operatőr, színész. 1879-től Edisonnak dolgozott New Yorkban. Ő „rendezte” Edison első filmjeit. Egyik munkája – a világon az egyik első politikai propagandafilm – McKinley republikánus elnökjelölt kampányát volt hivatva segíteni.
Aczél Benő (Adler Benő, 1889-1977)
író, szerkesztő. Miután leérettségizett, a Budapesti Tudományegyetemen jogot hallgatott, és ott szerezte meg doktori fokozatát is. 1934-től az Esti Kurír szerkesztője volt. Bernardo Alex írói álnéven jelent meg A tűzkirálynő című regénye 1936-ban a Singer és Wolfner kiadó Milliók könyve sorozatában. 1939-ben az Egyesült Államokba emigrált. 1957-től Izraelben telepedett le és Tel-Avivban élt. (Szenzáció!, Az igazi férj, Az aszfaltbetyár).
Supka Magdolna (1914-2005)
Széchenyi-díjas művészettörténész. A Pázmány Péter Tudományegyetem művészettörténet-német-olasz szakát végezte el. Fiatalon színészetet is tanult, szerepelt is többször, de ez irányú karrierje – részben a háború miatt – félbeszakadt. Egész életét aktívan töltötte, folyamatosan mások – leggyakrabban mellőzött és elfeledett művészeket – segített, nem egyszer harcolt is értük.
Leon Uris (1924-2003)
amerikai író. Lengyel zsidó bevándorlók gyermekeként született 1924-ben Baltimore-ban. 17 évesen az amerikai tengerészgyalogságnál szolgált a második világháborúban, a Csendes-óceánon, mint rádiós. A háború után az írásnak szentelte életét, több bestsellert írt, melyeket meg is filmesítettek. Munkásságát nehéz behatárolni: könyvei a ponyva és a klasszikus irodalom határán foglalnak helyet. Széles körű témaválasztás jellemzi. Legnagyobb erőssége, hogy lebilincselő, érdekfeszítő módon tudja a valóságos eseményeket összeszőni az általa kitalált történettel, személyek sorsával (Exodus, Armageddon, Szentháromság).
Tony Bennett (Anthony Dominick Benedetto, 1926–2023)
többszörös Grammy-díjas és kétszeres Emmy-díjas amerikai jazzénekes. Az éneklésen kívül festőként is tevékenykedett. 1962-ben vette fel az „I Left My Heart in San Francisco” című 1953-as dal újabb változatát, melyet azóta is legtöbben Bennett nevével azonosítanak. Bennett zenei karrierje a rock elterjedését követően háttérbe szorult. Az 1980-as évek végén, illetve a 90-es évek elején tért csak vissza a zenei piacra. Karrierje során 19 Grammy-díjat nyert el, 2001-ben pedig Grammy-életműdíjat kapott. Ezenkívül két Emmy-díjjal is rendelkezik. Világszerte több mint 50 millió lemezt adott el.
Beke György (Faragó György, Bárdócz Gergely, 1927-2007)
erdélyi magyar József Attila-díjas író, újságíró, műfordító. A magyar nyelv és irodalom szakot a kolozsvári egyetemen végezte. 1947-ben a sepsiszentgyörgyi Népi Egység szerkesztőségében dolgozott, 1948-tól a Romániai Magyar Szó, illetve Előre belső munkatársa 1974-ig. 1989-től Budapesten élt, az áttelepülése utáni években többek között az Élet és Irodalomban publikált. Legszorgalmasabb terepjáró írónk, aki a valóság sokoldalú riporteri feltárása mellett élményanyagának regényes feldolgozására is törekedett (Feketeügy, Csángó krónika, Éjszakai biciklisták).
Bozó László (1927-2009)
Jászai Mari-díjas rendező, dramaturg, kiváló művész. 1952-1953 között a Színművészeti Főiskola diákja, 1953-tól a Magyar Rádió munkatársa volt. 1956-ig a Színházművészeti Főiskola tanára volt. 1995-től Kanadában élt (A nagy kombinátor, Sárga rózsa).
Fehér Ferenc (1928-1989)
vajdasági magyar költő, műfordító. Az újvidéki Tanárképző Főiskola magyar szakos hallgatója. 22 könyve jelent meg életében, 4 szerbhorvát és szlovén nyelven, egy pedig kétnyelvű kiadásban. Minden jugoszláviai magyar lapban és folyóiratban publikált, közreműködött a rádióban és a televízióban, a magyarországi szemlékben, újságokban, versei megjelentek szerbhorvátul, szlovénul, macedónul, szlovákul, románul, ruszinul és angolul (Övig a földbe ásva, Esővárók, Szívemben nyugvó tengerek).
Lévai Sándor (1930-1997)
bábművész, báb- és díszlettervező. Legismertebb munkája a Süsü, a sárkány című bábfilmsorozat címszereplőjének, Süsünek a figurája. 1949–1954 között elvégezte a Magyar Iparművészeti Főiskola Színpadtervező Főtanszakának díszlettervezői szakát. 1960–1983 között a Magyar Rádió és Televízió alkalmazta mint báb- és díszlettervező művész. Emellett több szerepet kapott bábjátszó művészként, ő mozgatta a János vitéz címszereplőjét is.
Singer Éva (Kármentő, 1937)
Balázs Béla-díjas filmvágó, érdemes művész. 1956–1960 között a Színház- és Filmművészeti Főiskola hallgatója volt. 1960–1966 között a Mafilm vágóasszisztenseként dolgozott. 1967-től a Mafilm vágójaként dolgozott.
Domonkos Béla (1938)
bábművész, 1979-ben megkapta a Bábszínházi Aranygyűrűt, nívódíjat kapott Biastylokban és Münchenben. A Bábszínészképző Tanfolyamot 1964-ben végezte el. 1963-tól szerepelt az Állami Bábszínházban. 1992-től a Budapest Bábszínházban játszott. Domi Bábszínháza néven létrehozta saját, utazó bábszínházát (A tücsök hegedűje, Kinizsi, A csodálatos nyúlcipő).
Martin Sheen (Ramón Estévez, 1940)
ír származású Golden Globe-díjas amerikai színész. Leginkább az Apokalipszis most című filmből és Az elnök emberei című sorozatból ismert. Gyermekei, Carlos Irwin Estévez (Charlie Sheen), Emilio Estévez, Ramón Estévez és Renée Estévez szintén színészek. Több filmben is szerepelt együtt valamelyik gyermekével. A Hollywood Walk of Fame-en saját csillaga van (Apokalipszis most, Végső visszaszámlálás, Szerelem a Fehér Házban).
Hajas Tibor (Frankl, „Biki”, 1946–1980)
képzőművész, performer, költő, filmrendező. Első verseit 1967-ben jelentette meg, a képzőművészettel saját magától, autodidakta úton kezdett el foglalkozni. Első jelentősebb munkája a Hús és vinil, Minden csak a saját másolata című konceptuális alkotás volt, melyet 1969-ben készített. Hajas Tibort általában a performanszairól ismerik, pedig nagyszerű költő és író is volt, univerzális alkotó, aki bármihez nyúlt, művészetet tudott belőle teremteni. Nevéhez kötődik a magyarországi performansz művészet megteremtése.
Falvai Sándor (1949)
Liszt Ferenc-díjas zongoraművész, egyetemi tanár, érdemes művész. 1967-1972 között a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem hallgatója. 1973 óta a Magyar Filharmónia szólistája és a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem tanára. 1987-től több ciklusban a zongora-orgona-hárfa-csembaló tanszékvezetője. 1997-2004 között a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem rektora volt. A hazai és a nemzetközi koncertélet elismert előadóművésze. Előadói repertoárja a barokk zenei korszaktól a 20. századi új komolyzenei alkotásokig terjed.
Másik János (1952)
zeneszerző, billentyűs, énekes, gitáros, basszusgitáros, ütőhangszeres. Konzervatóriumi tanulmányait Győrött végezte, majd a budapesti Bartók Béla Zeneművészeti Szakiskola jazz tanszakán tanult tovább. 1975-ben Cseh Tamással és Bereményi Gézával közösen megírták előadták a Levél nővéremnek című előadást, melyből lemez készült. A szerzőhármas még két közös színházi, illetve lemez produkciót készített. Társszerzőként több lemez zenei anyagának elkészítésében vett részt. A 2000-es évektől a Másik János és Heart Rock Company formációival koncertezik, szólóestjein, ahol dalait énekli, időnként verseiből is felolvas.
Wahorn András (Pintér, 1953)
Munkácsy-díjas autodidakta avantgárd festőművész, grafikus, zenész, zeneszerző, filmrendező, videoművész, producer, digitális művész, webdizájner. Az 1980-as évek elején Waszlavik Lászlóval, ef Zámbó Istvánnal, feLugossy Lászlóval és Bernáth(y) Sándorral együtt megalapította a legendás A. E. Bizottság zenekart, melynek végig a vezetője volt. 1991-től 2004-ig Kanadában, majd az Egyesült Államokban, Los Angelesben élt. A festés mellett különféle grafikai munkákat végző cégeknél dolgozott.
Lambert Wilson (1958)
francia színész. A kilencvenes években Calvin Klein reklámarca. Legismertebb alakítása a Mátrix című trilógia Merovingianja (Szahara, Trükkös gyémántrablás, Emberek és istenek).
Kalocsai Zsuzsa (Molnár Zsuzsanna, 1962)
Jászai Mari-díjas operettprimadonna, színésznő, énekesnő, érdemes művész. Tanulmányait a Bartók Béla Konzervatórium ének szakán illetve a Színház- és Filmművészeti Főiskola operett-musical szakán végezte. A Budapesti Operettszínház, a diploma megszerzése után (1989) azonnal szerződtette. Mind Magyarországon, mind külföldön nagy sikerrel játssza a legnépszerűbb operettek főszerepeit.
Mathieu Kassovitz (1967)
francia rendező, forgatókönyvíró, színész. Apja magyar zsidó, aki az 1956-os forradalom idején hagyta el az országot. Legismertebb alkotása a saját maga által írt és rendezett A gyűlölet, amelyért az 1995-ös cannes-i filmfesztiválon elnyerte a legjobb rendezésért járó díjat. (A gyűlölet, Bíbor folyók, Az ötödik elem).
Janza Kata (1972)
Jászai Mari-díjas színésznő, EMeRTon-díjas musicalénekes. 1991-ben a Bergendy Szalonzenekar női szólistájaként tűnt fel. A kiváló énekesnő tehetsége és munkája elismeréseképpen kapta meg 1996-ban az EMeRTon-díjat. Több rajzfilmhős magyar hangjaként ismerhetjük, valamint számos Disney rajzfilm slágerének előadója. 1997-ben végzett a Gór Nagy Mária Színitanodában. 1996-97 között a székesfehérvári Vörösmarty Színház színésze, majd 1997-től a Budapesti Operettszínház társulatának tagja. A 2004/2005-ös évad musical színésznőjének választották az Operettszínházban.
Marozsán Erika (1972)
színésznő. Hatéves korától tanult zongorázni. A Táncművészeti Főiskola, majd a Színház- és Filmművészeti Főiskola elvégzése után az Új Színház társulatában játszott 1995-1998 között. Az első igazán komoly sikert a Pannon töredék hozta meg számára. Több magyar és nemzetközi filmben tűnt fel (Szomorú vasárnap, Palackba zárt szerelem, Az ajtó).
Köves Dóra (1977)
színésznő. Gyerekszínészként a Földessy Margit Színjáték- és Drámastúdióban kezdte, majd 1997-től Hevesi Sándor Színházban volt stúdiós 3 évig. A stúdiós évek után színészként további 4 évet töltött a zalaegerszegi színház társulatában. 2004-től szabadfoglalkozású színművésznő. Drámainstruktori és színjátékos diplomáját 2016-ban kapta meg a Színház- és Filmművészeti Egyetemen.
Ezen a napon halt meg:
Francesco Borromini (Castelli, 1599-1667)
svájci (Ticino, az egyetlen kanton, ahol az olasz az egyetlen hivatalos nyelv) származású, Itáliában tevékenykedő építész, a barokk kori építőművészet egyik meghatározó egyénisége. Kortársának, Bernininek szinte tökéletes ellentéte volt. Bernini világfi volt, Borromini melankolikus, aki önkezével vetett véget életének. Bernini a szobrászatban és az építészetben egyaránt nagyot alkotott, Borromini viszont kizárólag építész volt, hatalmas gyakorlati tapasztalattal. Szakított a múlttal, a geometrikus formák és a szerkezeti elvek tiszteletét leleményességgel ötvözte: műveinek ezek a jellegzetességei rokonítják a gótikus építészettel, amelyet olykor követni látszik. Ugyanezen tulajdonságok teszik kora legmerészebben újító építészévé.
Eugène Sue (Joseph Marie Eugène Sue, 1804-1857)
francia író. Regényeiben fényes elbeszélő tehetség nyilvánul meg, az érdekfeszítés eszközeit bámulatos találékonysággal és gazdag képzelőerővel ötvözi. Kompozíciójuk azonban szertefoszló, művészietlen. Az irodalomtörténet ítélőszéke előtt joggal elítélt regényei igazi bestsellerek voltak, nagy szenzációt keltettek és világszerte mohón olvasták őket (A szerelem gyermekei, A hét fő bűn, Párizs rejtelmei).
Charles Garnier (1825-1898)
francia neobarokk építész. Épületei a polgárias ünnepélyességet tükrözik. A párizsi Képzőművészeti Főiskolán (École des Beaux-Arts) tanult. Rómában hat évet töltött ösztöndíjasként, s ott megismerkedett az ókor emlékeivel, s a római reneszánsz és barokk képzőművészet monumentális alkotásaival. 1851-ben egy athéni útja során Garnier így kiáltott fel, amikor meglátta a Parthenont: „Nem kell választanunk a művészetek között, Istennek vagy építésznek kell lennünk.” (Obszervatórium – Nizza, párizsi Opera, monte-carlói kaszinó).
Joseph Conrad (Józef Teodor Konrad Korzeniowski, 1857–1924)
lengyel születésű angol regényíró. Mint tengerész, beutazta szinte az egész földet, végül Angliában telepedett le. 1895-ben megjelent az Almayer légvára Londonban, mely 1889 és 1895 között a tengeren és a kikötőkben íródott. Ezután sorban jelentek meg könyvei (A sötétség mélyén, Győzelem, A vándor).
Katona Lajos (1862-1910)
néprajzkutató, filológus, irodalomtörténész, az MTA tagja, a 19. század végi magyar néprajztudomány iskolateremtő egyénisége, aki munkásságával megvetette a korszerű szintetizáló és összehasonlító szövegfolklorisztika tudományos alapjait, hatása különösen a magyar népmesekutatásra jelentős. Irodalomtörténészi, filológusi munkássága elsősorban a közép- és újkori magyar kódexirodalomra, prédikációk és vallásos példabeszédek szövegkritikai elemzésére irányult (A népmesékről, A kedd asszonya, Folklór-kalendárium).
Colette (Sidonie Gabrielle Colette, 1873-1954)
francia írónő, varietéművész és újságíró. Az első írónő, akit a Goncourt Akadémia meghívott soraiba. 1919-20-ban írta meg leghíresebb regényét a Cincit, egy idősebb nő és egy fiatalabb férfi lehetetlen szerelmi történetét. A kisregény önéletrajzi ihletettségű (A bűnös ártatlanság, Zsendülő vetés, Chéri – egy kurtizán szerelme).
Szeghő Sándor (1874–1956)
karmester, zeneszerző. Budapesten végezte tanulmányait a Nemzeti Zenedében. 1904-től katonakarmesterként működött, 1905-ben a budapesti Mátyás-templom orgonistája volt. 1919-től a Budai Dalárda karnagya lett. Művei vonósnégyesek, dalok, kórusballadák.
Madzsar Imre (1878-1946)
történész, történetfilozófus, akadémikus. Tudományos munkássága az Árpád-kori történeti források kritikai elemzésére, valamint különböző történelemfilozófiai kérdések vizsgálatára irányult. Már egyetemi évei alatt elkészítette a 14. századi Képes krónika szemelvényes fordítását, a későbbi években behatóan foglalkozott Szent Gellért legendájával, a Königsbergi töredékkel, Szent Imre legendájával, valamint Szent István törvényeivel és hamisítványaival.
Finta Sándor (Alexander Finta, 1881–1958)
szobrász- és éremművész. Egy tragikusan végződő családi esemény után a szamosújvári várbörtönbe került, ahol fafaragással kezdett foglalkozni, s még szabadulása előtt országos hírnévre tett szert. A börtönből 1913-ban szabadult. Jelentős köztéri megbízásokat kapott az első világháború után. 1920-ban második feleségével, Kántor Kata iparművésszel Brazíliában telepedett le. Brazíliai tartózkodása alatt megismerkedett az indiánok életével, s ez új témát jelentett művészetében. 1923-ban feleségével New Yorkba költözött. A második világháború idején feleségével együtt Los Angeles-be költözött, ott alkotott tovább (Hősi emlékmű – Kecskemét, Petőfi-mellszobor – Cleveland, Kossuth-mellszobor – Los Angeles).
Lengyel Gizi (1903-1964)
színésznő. Színészi pályája Nagyváradon indult 1921-től, majd Budapestre, a Vígszínházhoz szerződött. 1937-től a Royal Színházban szerepelt. 1941-ben a Kamara Varietében, 1943–44-ben az Új Magyar Színházban játszott. A második világháború után a Művész Színház tagja volt, 1949-től a Kamara Varieté, a Vígszínház és a Budapest Varieté műsoraiban lépett fel (Köszönöm, hogy elgázolt, A csúnya lány, Úrilány szobát keres).
Gönci Sándor (1907-1994)
fotóművész, a magyar szociofotó-irányzat jelentős képviselője. Eredeti foglalkozása textiltechnikus volt. Autodidakta úton kezdett el fényképezni. A Kassák Lajos által szervezett, baloldali Munka-kör tagjaként a szociofotó és a film foglalkoztatta. Nagy hatással voltak rá Eisenstein filmjei. Képei különböző hetilapokban, egy bécsi szociáldemokrata képeslapban, és skandináv lapokban is megjelentek. Idős korában természetfényképeket készített.
Dame Elisabeth Schwarzkopf (Olga Maria Elisabeth Friederike Schwarzkopf, 1915–2006)
német (osztrák) opera-énekesnő (koloratúrszoprán). A huszadik század egyik legjelentősebb énekese volt, aki különösen Mozart és Richard Strauss operáiban, valamint dalénekesként vált világhírűvé. Igazi debütálása 1938. április 15-én történt Berlinben az Állami Operában. Operaénekesi búcsúja a brüsszeli La Monnaie Színházban volt 1971 szilveszterén, ezután már csak a daléneklésnek és a tanításnak szentelte életét. ––> Elisabeth Schwarzkopf emlékére
Maros Rudolf (1917–1982)
Erkel Ferenc-díjas zeneszerző, zenetanár, érdemes és kiváló művész. Zenei tanulmányait a győri konzervatóriumban folytatta, majd 1939–42-ben a Zeneakadémián Kodály Zoltán vezetésével zeneszerzést, valamint Temesváry János növendékeként brácsát tanult. Korai művein Kodály hatása érződik. Az ötvenes évek végén stílust váltott, vélhetően széles körű kortárszenei tapasztalatai hatására (Kaleidoszkóp, Bányász-ballada, Metropolis).
Falus Róbert (Frankl, 1925-1983)
József Attila-díjas klasszika-filológus, kritikus, egyetemi tanár. 1944–1945 között munkaszolgálatos volt. Antik irodalommal, a logikai és esztétikai tudat kialakulásával, a dráma fejlődésével foglalkozott (Az ókori görög irodalom története, Az aranymetszés legendája, Platón válogatott művei).
Innokentyij Mihajlovics Szmoktunovszkij (1925-1994)
szovjet–orosz színész. A szibériai Krasznojarszk színházának stúdiójában tanult. Két év után félbeszakította tanulmányait és Norilszk város színházának tagja lett. 1975-től a Moszkvai Művész Színház tagjaként számos nagy szerepet játszott el, miközben az egyik leggyakrabban foglalkoztatott filmszínész volt (Élő holttest, Moszkva nem hisz a könnyeknek, A nap gyermekei).
Ádám Klári (1930-2018)
színésznő, gyermekszínész. Ötéves volt, amikor Balogh Béla filmrendező felfedezte őt, hatéves korában Lakner Bácsi Gyermekszínháza alkalmazta. Hétesztendősen játszotta el legemlékezetesebb szerepét, Mosodás Sutyit a Háromszázezer pengő az utcán című filmben. A világháborút követően, 1949-ben sikertelenül felvételizett a Színművészeti Főiskolára. 1950–1951-ben az Úttörő Színházban játszott. 1952-ben hazaárulás vádjával hét év börtönre ítélték. 1955 után a Budapest Varietében, a Kamara Varietében és az Állami Déryné Színházban szerepelt.
Gaál Gabriella (1930-2010)
nótaénekesnő. Közkedvelt rádiós műsorai voltak például a Nótakalendárium és a Nótaböngészde. Ismerte és tudományos alapon kutatta is a magyar nóta keletkezéstörténetét, hagyományait. A magyar nóta és a népdal kitűnő előadójaként a műfaj egyik „zászlóvivője”, népszerű előadója, „élő lexikonja” volt. Munkásságát nívódíjjal is elismerték.
Végh Alpár Sándor (1943-2024)
író, újságíró. Több évtizedes riporteri munka után a Magyar Nemzet Köznapló című hétvégi sorozatába írt. Ezt követően a Heti Válasz tárcaírója és publicistája lett. 1988 őszén negyvenöt nap alatt, ezre kilométert megtéve végigjárta az országot, ebből született Legyél vándor! című riportkönyve.
