a papiruszportal.hu archívumából [2007]
Szerző: Lehotka Ildikó
Operába járni jó. Mostanában különösen, hiszen valami elindult. Ebben az évadban Sztravinszkij műveit láthattuk egy csokorban, az Elektra bemutatóját világsztárok közreműködésével, és mindkét premier nagy sikerrel zajlott. Tavaly az Umberto Giordano műve, az André Chénier repertoárra tűzése keltett az operák iránt érdeklődőknek izgalmat. A Magyar Állami Operaházban a 2007. december 27-i előadást néztem meg.
Giordano André Chénier-je nem tartozik a leggyakrabban játszott művek közé, bár zenéje kellemes, a történet pedig megindító. A történelmi háttér kiválóan ábrázolt, a címszereplő valós személy volt, Chénier versei fenn is maradtak (az igényes, esztétikus ismertetőben egy ódáját olvashatjuk Lackfi János fordításában). Hogy költői nagyságát nem ismerték fel, annak valószínűleg a forradalom az oka, hiszen olyankor a kultúra szorul leginkább háttérbe. A „leggörögebb francia költő” halála Puskint is megihlette, az orosz nagyság francia kollégájának megidézésével mutatott példát Oroszországnak.
A szívszorító történet a forradalom első napjaiban kezdődik: Gérard, a komornyik lesújtó véleményét hangsúlyozza, megvetően beszél a léha életről, melyet urai élnek, letépi egyenruháját, félbeszakítva a pompás mulatságot. Coigny grófné vendégei közt Chénier is feltűnik, szinte lázít, a szabadság fontosságát hangsúlyozza, nem hajlandó verset rögtönözni. Emiatt kigúnyolja Madeleine, s a költő mégiscsak rögtönöz egy verset a szerelemről. Öt év múlva, a terror éveiben járunk. Chénier, bár szereztek neki útlevelet, nem akar elmenekülni, egy ismeretlen nő levelei kötik le gondolatait, aki találkozni akar vele. Gérard, az egykori komornyik, most sans-culotte, Madeleine-t keresteti, régóta szerelmes a lányba. Chénier és Madeleine, a Remény, ahogy leveleit aláírja, találkoznak, azonban ezt észreveszi Gérard embere. Chénier megsebesíti Gérard-t, aki kéri a költőt, hogy meneküljön. Nem árulja el azt sem, hogy Chénier szúrta le. A költőt letartóztatják, sőt halálra ítélik. Madeleine felajánlja szerelmét Gérard-nak, ha felmenteti a Chénier-t, de az ítéletet nem sikerül megváltoztatni a szenvedélyes védőbeszéd ellenére sem. Chénier-hez érkezik Madeleine és Gérard, a lány, megvesztegetve az őrt, egy másik elítélt helyett indul a halálba szerelmével együtt, ahogy felkel a nap.
André Chénier szerepében Kiss B. Attilát hallottuk. Megjelenése belépése első pillanatától tükrözte az elhivatott költő személyiségét, azt, hogy magában hordozza a tragédiát. Alakítása gondosan felépített volt, az első felvonásban kitűnően ábrázolta a sértettséget, a sodrából kihozott ember figuráját. A szerelmi jelenet, majd a negyedik felvonás börtönjelenete a szenvedély csúcspontja volt. A színészi megoldások és az éneklés azonban nem állt szinkronban. Túlságosan sokszor énekelt hangosan, hangja néha fátyolossá vált, egyszer-egyszer megbicsaklott, talán a túlforszírozott hangerő miatt, pedig hangjának vivőereje nagy.
Madeleine-t Lukács Gyöngyi énekelte. Hangja gyönyörű, nem csoda, hogy a nagy operaházak szívesen hívják szereplésre. A szerelmes nő karakterében igen kifejező volt, kettőse Gérard-ral valóban elhitette, hogy a költőért mindenre képes. A negyedik felvonás forró pillanatai ihletettek voltak mind a három főszereplő részéről. A halálba indulás mozzanatai, a szerelemért való önfeláldozás nemes ábrázolása felejthetetlen volt. A hangi alakítás Lukács Gyöngyi esetében sem volt kifogástalan. Szinte végig felülintonált, sokszor egy fél hanggal is. Talán a karácsonyi ünnepek, a készülődés miatt lehetett az énekesnő kevéssé meggyőző. A hangi és színészi megoldások Fokanov Anatolij esetében jó konstellációban születtek. Fokanov többször bizonyította felkészültségét, nem csak az operairodalomban, hanem oratóriumokban, koncerttermekben is. Rendkívül szép és különleges színezetű hangja mindent elbír, Gérard szerepében az intenzív hangerőt, párosítva a kifejezőerővel. A szerepet mintha ár írta volna Giordano, az énekes az est legjobb alakítását nyújtotta, az ő szerelme, tettei szinte fontosabbá váltak a címszereplőénél. Mester Viktóriát Bersi szerepében hallhattuk, ígéretes karrier előtt áll. Wiedemann Bernadett Madelonja meggyőző volt, gyönyörű, dús hangja illett szerepéhez. Kiemelkedő volt Roucher-ként Horváth Ádám, hangszíne fantasztikus, alakítása energikus.
A zenekart Kesselyák Gergely vezényelte. A hangzásra szintén a karácsonyi ünnepek izgalma utáni fáradtság volt a jellemző, apró hibák is becsúsztak, de mindvégig megbízhatóan, ha nem is kirobbanó formában játszott a zenekar.
Magyar Állami Operaház, 2007. december 27.
Andrea Chenier, költő: Kiss B. Atilla
Charles Gérard: Fokanov Anatolij
Magdalena de Coigny: Lukács Gyöngyi
Bersi, mulatt leány: Mester Viktória
Coigny grófné: Temesi Mária
Madelon: Wiedemann Bernadett
Roucher: Horváth Ádám
Pierre Fléville, regényíró: Ambrus Ákos
Fouquier Tinville, közvádló: Sárkány Kázmér
Mathieu, sans-culotte: Busa Tamás
Az abbé, költő: Gerdesits Ferenc
Egy besúgó: Derecskei Zsolt
Udvarmester: Zsigmond Géza Ferenc
Dumas, a Közjóléti Törvényszék elnöke: Jekl László
Schmidt, a Saint Lazare börtön porkolábja: Szüle Tamás
Comments on “Giordano: André Chénier – az Operában”