Névnapok: Magdolna, Lipót, Mária, Lenke, Krisztina, Magda, Manda, Marica, Veréna
Események:
1598 – Erzsébet királynő engedélyezte, hogy William Shakespeare A velencei kalmár című ötfelvonásos művét James Roberts a The Stationers’ Register-be jegyezze (nyomtatható művek listája). 1600-ban Thomas Heyes nyomdája, Roberts engedélyével nyomtatta ki fóliánsként.
1835 – felszentelik a Szmolnij-katedrálist Szentpétervárott. A székesegyházat Erzsébet cárnő megbízásából az olasz Bartolomeo Rastrelli tervezte, és 1748-ban kezdték meg az építését. A forradalom megrongálta a templomot, hosszú ideig zárva tartották, ikonosztázát kiemelték.
1919 – Manuel de Falla zenéjével és Leonyid Massine orosz koreográfus irányításával A háromszögletű kalap című szimfonikus balett premierje Londonban, az Alhambra Színházban. A díszletet Pablo Picasso tervezte.
1959 – bemutatták Benjamin Britten Missa Brevis (Op. 63) című négytételes rövid miséjét, búcsúajándékul a Westminster-székesegyház nyugdíjba vonuló orgonistájának (George Malcolm orgonista és kórusvezető). Ez Britten egyetlen liturgikus műve.
2015 – az egyik legrégibb Korán-töredéket találták meg brit kutatók a Birminghami Egyetem könyvtárában. A két pergamenlap 600 körül keletkezett. Tévedésből a kérdéses ősi pergameneket egy hasonló, a VII. század második feléből származó Korán-kézirattal kötötték egybe.
Meghalt Kassák Lajos (1887–1967) Kossuth- és Baumgarten-díjas író, költő, műfordító, képzőművész.
A magyar avantgarde mozgalom meghatározó alakja. Tagja lett az MSZDP-nek, 1905-ben számos alkalommal sztrájkot szervezett, emiatt többször elbocsátották. 1909-ben gyalog, pénz nélkül Párizsba ment, 1910-ben vonattal utazott haza. Első verse 1908-ban látott napvilágot, első novelláskötete pedig 1912-ben. A Tanácsköztársaság alatt az írói direktórium tagja volt, ám távolságot tartott a bolsevik irányzattól. Soha nem tagadta meg baloldaliságát, és egész életében nem választotta szét a művészt és a társadalomért felelős embert. Kassák nevéhez több izmus is köthető, összefoglalva azonban a hazai avantgárd vezéralakjának tekinthetjük. A művészet bármelyik terén, rendkívül gyors fejlődésen ment keresztül. Igazi maximalista volt. Korán felismerte a művészet önelvűségét. Úgy gondolta, hogy a művészet (műalkotás), nem kifejezője, hanem része a társadalmi valóságnak, nem tükörnek kell lennie, hanem önálló tevékenységnek (Fekete kandúr, Az idő múlásában, Utazás oda és vissza).
Meghalt Mészöly Miklós (Molnár, 1921-2001) Kossuth-díjas író, a Digitális Irodalmi Akadémia alapító tagja.
Írásai az 1940-es évek végétől jelennek meg. 1951–52-ben Budapesten a Bábszínház dramaturgja. 1956-tól szabadfoglalkozású író. 1992-től a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia alapító elnöke. 1990-től a Magyar Írószövetség vezetőségi tagja volt. Az életművének gerincét elbeszélések, novellák, kisregények alkotják. Mészöly több esszé-, publicisztika-, dráma- és mesekötet szerzője. A korai rövidprózát a határozott szituációrajz, fegyelmezett szerkesztés, erőteljes atmoszféra jellemzi. A tömörítés, a távolságtartó narráció, a bölcseleti beállítottság és a formafegyelem szinte minden pályaszakasz meghatározója (Az atléta halála, Érintések, Megbocsátás). ––> Olvas(s)atok – Mészöly Miklós hamleti atlétája
Ezen a napon született:
Emma Lazarus (1849-1887)
amerikai költőnő, aki legjobban The New Colossus című 1883-as szonettjéért ismert. Fiatalkorától tanult amerikai és brit irodalmat, és számos nyelvet is, németet, franciát vagy olaszt. Írásai felkeltették Ralph Waldo Emerson érdeklődését is. A szegény sorsú zsidó menekültek szószólója lett, és segédkezett egy olyan intézet felállításában (Hebrew Technical Institute), amely képzésekkel segítette a nélkülöző zsidó bevándorlókat, hogy önellátóak legyenek.
Dienes János (1884–1962)
Munkácsy-díjas festőművész, akadémikus stílusban festett arcképeket, tájképeket, csendéleteket, realista figurális kompozíciók jellemezték alkotásait. A budapesti Képzőművészeti Főiskolán Zemplényi Tivadar és Olgyay László tanítványa volt (Fürdőzők a Balaton parton, Lovaskocsi a mezőn, Hazafelé).
Lábass Juci (1896-1932)
színésznő. Szabadkán már zárdai iskoláslányként is felfigyeltek hangjára. 1910-ben Rákosi Szidinél tanult. Eleinte szubrett szerepeket játszott, majd primadonna lett. 1928-tól a Király Színház tagja volt. Korai halála miatt csupán egyetlen hangosfilmben szerepelt (A föld rabjai, Mágia, Nevető Budapest).
Haller Frigyes (1898-1954)
fotóművész, szakíró. A magyar fotóstársadalom meghatározó alakja. Munkája mellett, hobbiként kezdett el fotózni. Alkotásaival 1929-től szerepelt hazai és külföldi kiállításokon. A magyaros stílus egyik megteremtőjeként tartják számon. Jelentős volt elméleti munkája.
Alexander Calder (1898–1976)
amerikai képzőművész, kinetikus szobrász, a légmobilok, stabilok és drótrajzok kitalálója. Munkásságával jelentősen hozzájárult ahhoz, hogy a mozgás a képzőművészetekben is tárgyi formát öltsön. A légmobilok (mobiles) egyensúlyba állított vagy függesztett szobrok, amik érintésre vagy szél hatására mozgásba lendülnek. Calderhez fűződnek az első drótszobrok, drótból készített három dimenziós rajzok, illetve szintén részben drótokból készítette el híres játékát, a Calder Cirkuszt.
Pirk János (1903–1989)
Munkácsy-díjas festőművész és grafikus, a nagybányai művésztelep harmadik nemzedékének jeles képviselője, kiváló művész. Igen termékeny alkotó volt, több stílust kipróbált, stílusváltozásait jól mutatják sorozatban rajzolt, festett önarcképei. Számos témáját gyakran sorozatokban újra és újra megfestette. Mind a természet, mind az alak- és mozgásábrázolás kiváló mestereként működött (Magvető kék köpenyben, Kártyázók, Pipacsok).
Muráti Lili (Muráti Teodóra Aurélia, 1911–2003)
színésznő és írónő. Legismertebb szerepeit a Doktor Zsivágó, az Elnökkisasszony, A csúnya lány és Ez történt Budapesten filmeknek köszönhette – összesen 18 magyar és számos spanyol filmben játszott. Az 1930-as és ’40-es években valósággal bálványozták Magyarországon. Hazai karrierje a második világháború végén akkor tört meg, amikor koholt vádakkal nyilasnak bélyegezték, ami után nagy nehézségek árán férjével Spanyolországba menekültek.
Papp Gábor (1918–1982)
Munkácsy-díjas (alkalmazott) grafikus, érdemes művész. 1937 és 1941 között a Magyar Iparművészeti Főiskolán tanult. 1975-ben jubileumi kiállítást rendezett a megelőző évtizedek magyar plakátjaiból, amit saját maga kutatott fel. Saját költségén indította meg a Grafikai Értesítőt, mely egy oldalból áll. A Magyar Képzőművészek és Iparművészek Szövetsége szakosztályának titkára, valamint a Szerzői Jogi Szakértő Testület tagja volt.
Bächer Mihály (1924–1993)
kétszeres Liszt Ferenc-díjas zongoraművész, érdemes művész. A Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem tanára. Tanulmányait Budapest legrégibb zenei tanintézetében, a Nemzeti Zenedében folytatta, később a budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola zongora szakán tanult. Számos lemezfelvétele jelent meg, Európa több országában turnézott, Japánban, Kínában, Iránban és a Szovjetunióban is nagy sikerrel szerepelt. 1987-ig az Országos Filharmónia szólistája volt.
Papp Ibolya (1925)
színésznő. Az Országos Színészegyesületi Színészképző Iskolájában 1943-ban kapott színészi oklevelet. Pályáját a Miskolci Nemzeti Színházban kezdte. 1946-tól a Pécsi Nemzeti Színházhoz szerződött. 1952-től a kecskeméti Katona József Színház színésznője volt. 1958-tól a Magyar Néphadsereg Művészegyüttesében játszott. 1966-tól szabadfoglalkozású művészként dolgozott. 1971-től tíz évig a Budapesti Gyermekszínház tagja volt.
Plesnivy Károly (1930-1984)
Munkácsy-díjas textiltervező iparművész, érdemes művész. 1960-tól festőként és grafikusként is dolgozott, kiállításokon szerepelt olajképeivel, grafikáival és az általa leginkább kedvelt akvarelljeivel, e munkái nagyészt magángyűjteményekbe kerültek (Emberpár, A repülés története, Lány vázával).
Louise Fletcher (Estelle ~, 1934-2022)
amerikai Oscar-, Golden Globe- és BAFTA-díjas színésznő. Audrey Hepburn és Liza Minnelli után volt a harmadik olyan színésznő, aki egyazon szereppel mindhárom filmes díjat megszerezte. További fontosabb filmjei közé tartozik az Az ördögűző 2. – Az eretnek, az Agyhalál, a Tűzgyújtó, a Virágok a padláson, a Két nap a völgyben és a Kegyetlen játékok.
Szabó Sipos Tamás (1937-1985)
Balázs Béla-díjas rajzfilmrendező, könyvillusztrátor, díszlettervező. 1962-től haláláig a Pannónia Filmstúdió rendezője volt (A dal öröme, Gusztáv + 1 fő, Magyarázom a mechanizmust).
Mireille Mathieu (1946)
világhírű francia énekesnő, sanzonénekesnő. A francia sajtó Édith Piaf utódának tartotta. Tizenegy nyelven több mint 1200 dalt énekelt el, és több mint 120 millió lemezt adott el világszerte. Már négyéves korában énekelt közönség előtt, egy éjféli mise alkalmából. Gyakran hallgatta és tanulmányozta más híres énekesek dalait és éneklési módját. 1965. november 21-én jelent meg először tévéképernyőn és a következő esztendőben nevét megismerték egész Franciaországban. A következő években a világ többi részén is ismertségre tett szert.
Markos György (Markstein, 1946)
színész, Karinthy-gyűrűs humorista, parodista. Édesapja Alfonzó, a híres színész, komikus és parodista. Miután leérettségizett, előbb a Színház- és Filmművészeti Főiskolára járt, majd pedig az ELTE Bölcsészettudományi Karon diplomázott. 1971-1974 között a Thália Színházban játszott, majd 1974 és 1982 között főleg külföldön szerepelt. 1982-ben benevezett a Magyar Rádió Humorfesztiváljára, ahol Nádas Györggyel fellépve óriási sikert aratott. Még abban az évben leszerződtette őket a Mikroszkóp Színpad. A Markos-Nádas-duó fénykora nagyjából az 1990-es évek közepéig tartott, azóta külön utakat járnak.
Danny Glover (1946)
Életműdíjas (Academy Honorary Award) amerikai színész és filmrendező. 1979 óta szerepel filmekben. 1982-ben debütált a Broadwayon. Legismertebb szerepe Roger Murtaugh a Halálos fegyver-filmszériából, emellett olyan híres filmeken szerepelt, mint A kis szemtanú, a Ragadozó 2., A Dumbo hadművelet, Az esőcsináló, a Fűrész, a Dreamgirls és az Orvlövész.
Otto Waalkes (1948)
német humorista, színész, énekes és képregény-művész. Az érettségit követően 1970-től kezdve képzőművészetet tanult Hamburgban a főiskolán. 1972-től kezdve adott nagyobb körben koncerteket német nyelvterületen. A hetvenes és nyolcvanas évek legkedveltebb humoristájává vált, humoros filmjeivel szintén jelentős sikereket ért el.
Alan Menken (1949)
Oscar-, Golden Globe és Grammy-díjas amerikai zeneszerző, több Disney-rajzfilm zenéje mellett színházi (musical) műveket is szerzett. Zongorán és hegedűn tanult a középiskolában, de csak a New York-i egyetemen tudta megvalósítani álmát, hogy a zene mesterévé váljon. Mikor később a Lehmann-Engel-Musical-Színházban dolgozott, kifejlesztett egy módszert a musicalek áthangszerelésére (A kis hableány, Pocahontas, A legelő hősei).
Odze György (1949)
író, műfordító. Tanárként a Szegedi József Attila Tudományegyetem Kommunikáció és újságírás szakán oktatott. Önéletrajzi írásaiban az 1945 utáni értelmiségi nemzedék életérzését, erkölcsi konfliktusait ábrázolta. Fordít, rádió- és tévéjátékokat ír (Ténymásolatok, Diplomáciai körök, Túszdráma a fedélzeten).
Homoki Magdolna (1953–1996)
színésznő. Színésznőként diplomázott a Színház- és Filmművészeti Főiskolán 1978-ban. Pályáját a Szegedi Nemzeti Színházban kezdte. 1979-től egy-egy évadot a Békés Megyei Jókai Színháznál illetve a Vígszínháznál töltött. 1981 és 1990 februárja között a Veszprémi Petőfi Színház társulatának tagja, majd szabadfoglalkozású volt.
Al Di Meola (Al Laurence Di Meola, 1954)
Grammy-díjas amerikai gitáros, zeneszerző, producer. A fúziós jazz egyik legismertebb és legbefolyásosabb gitárosa, aki pályafutása során számos zenei stílusban kipróbálta magát. Lemezein a fúziós jazz, és a Latin jazz ugyanúgy megtalálható, mint a világzene, a flamenco vagy a funk. Leginkább megdöbbentően gyors játékáról híres. A befolyásos Guitar Magazine már többször tüntette ki a „Világ legjobb gitárosa” címkével.
Sashalmi József (1955)
színész, rendező. 1977 és 1981 között a Színművészeti Főiskola hallgatója. Diplomás színészként pályáját a Veszprémi Petőfi Színházban kezdte 1981-ben. 1982 őszétől a szolnoki Szigligeti Színházhoz szerződött. 1985-től ismét veszprémi színész. Vándorfi Lászlóval és Oravecz Edittel alapító tagjai a Pannon Várszínháznak (2001). Rendezéssel is foglalkozik.
Willem Dafoe (1955)
amerikai színész, a The Wooster Grouk egyik alapító tagja. Egy kis ideig modellként dolgozott, filmkarrierje 1981-ben kezdődött. Népszerű jellemszínész lett, az érdes arci jellemzői miatt gyakran instabil vagy gonosz karakterekként tűnik fel a képernyőn (Krisztus utolsó megkísértése, A szakasz, Féktelenül 2. – Teljes gőzzel).
Szabó Anikó (1965)
színésznő. 1990-ben végzett a zalaegerszegi Nádasdy Kálmán Színészképző Stúdióban. 1985-1993 között a Hevesi Sándor Színházban szerepelt. 1993-2002 között a Soproni Petőfi Színház tagja volt. 2002-2003 között az IBS Színpadon dolgozott. 2002-től a Turay Ida Színház tagja, 2013-tól a József Attila Színházban is szerepel.
Bánkövi Gyula (1966)
zeneszerző, zenei szerkesztő. A Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán, a zeneszerzés szak elvégzése után posztgraduális képzésben zenei rendezést és szerkesztést tanult, szintén a Zeneakadémián. Ezután került a Magyar Rádió Bartók Főszerkesztőségébe, ahol kortárs és szimfonikus zenét, valamint speciális sorozatokat szerkeszt.
Rhys Ifans (Rhys Evans, 1968)
walesi születésű brit színész, zenész. 18 éves korában Londonba ment színészetet tanulni, de a színészet mellett a zene is érdekelte, egy darabig a walesi Super Furry Animals énekese volt. Első jelentősebb filmszerepét az Anthony Hopkins rendezésében készült, Augusztus című, filmdrámában kapta 1996-ban. 2000-ben Hollywoodban is bemutatkozott (Sztárom a párom, Sátánka, Hannibal ébredése).
Cserna Ildikó (1974)
Liszt Ferenc-díjas opera-énekesnő (szoprán). A Bartók Béla Konzervatórium után a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen végzett. Jelenleg a Magyar Állami Operaház magánénekese. Opera-repertoárjában elsősorban Mozart- és Verdi-szerepek találhatók. Több hazai és külföldi énekverseny díjazottjaként szerzett országos ismertséget. 2022-től Magyar Művészeti Akadémia köztestületi tagja.
Franka Potente (1974)
német színésznő. A lé meg a Lola című filmmel vált nemzetközileg ismertté. A nemzetközi sikernek köszönhetően olyan hírességekkel forgathatott együtt, mint Johnny Depp, Matt Damon és Benicio del Toro. Mellékszerepet kapott a népszerű Doktor House című sorozatban. Németországban forgatókönyvíróként és rendezőként is bemutatkozott.
Széles Zita (1976)
színésznő. 1996-2000 között a Színház- és Filmművészeti Főiskola hallgatója volt. 2000-2001 között a debreceni Csokonai Színház tagja, 2001-től a nyíregyházi Móricz Zsigmond Színház színésznője.
Ezen a napon halt meg:
Jakab Elek (1820-1897)
történész, művelődéstörténész, levéltáros, jogász, az MTA tagja. Életművét levéltári kutatásai alapján végzett, Erdély újkori történetére és művelődéstörténetére vonatkozó munkái teszik mindmáig jelentőssé. Kolozsvári diákévei alatt verseket írt, de csakhamar felhagyott a költészettel. Írásaiban természetjogi érvekkel állt ki a feudális előjogok ellen, és az amerikai alkotmány példájára hivatkozott (A királyföldi viszonyok ismertetése, Szabadságharczunk történetéhez, Székely telepek Magyarországon).
Josef Strauss (1827-1870)
osztrák zeneszerző, karmester, hegedűművész. Egy mérnöki irodában dolgozott. Érdekelte a zene is, szinte hónapok alatt sajátította el a szükséges zeneelméleti tudást, és hamarosan már ő is egy Strauss-zenekar élén állt (Mai-Rosen waltz, Die Libelle polka-mazurka, Aus der Ferne Polka Mazur).
Carl Sandburg (1878-1967)
egyesült államokbeli író, költő. Három Pulitzer-díjat kapott, kettőt költészetéért, egyet pedig Abraham Lincoln életrajzáért. Költeményei többsége, mint például maga a „Chicago”, az amerikai Középnyugat ipari nagyvárosáról, Chicagóról szól.
Aczél Benő (Adler, 1889-1977)
író, szerkesztő. Miután leérettségizett, a Budapesti Tudományegyetemen jogot hallgatott, és ott szerezte meg doktori fokozatát is. 1934-től az Esti Kurír szerkesztője volt. Bernardo Alex írói álnéven jelent meg A tűzkirálynő című regénye 1936-ban a Singer és Wolfner kiadó Milliók könyve sorozatában. 1939-ben az Egyesült Államokba emigrált. 1957-től Izraelben telepedett le és Tel-Avivban élt. (Szenzáció!, Az igazi férj, Az aszfaltbetyár).
Gádor István (Steiner, 1891–1984)
kétszeres Kossuth-díjas keramikus, kiváló és érdemes művész. Egy bécsi kiállítás láttán kezdett el kerámiával foglalkozni. A technológiát egy téglagyárban és egy kályhásmesternél sajátította el, de a művészi lehetőségeket önmaga kísérletezte ki. A Tanácsköztársaság bukása után Bécsbe ment. 1925-ben Maróti Géza közbenjárására részt vehetett a monzai iparművészeti kiállításon, ahol elismerő oklevelet szerzett. Ettől kezdve szinte minden nagyobb hazai és nemzetközi kiállítás rendszeres résztvevője volt. 1945 és 1958 között az Iparművészeti főiskola tanszékvezető tanára volt (Hullámos váza, Anyaság, Ádám és Éva váza).
Mihail Mihajlovics Zoscsenko (1895-1958)
szovjet-orosz író, forgatókönyvíró, dramaturg, fordító, humorista. 1920-tól számos munkakörben dolgozott, kereste a helyét. A Vszemirnaja Lityeratura kiadó melletti, Kornyej Csukovszkij vezette irodalmi munkaközösséget látogatta. 1922-ben kezdett el publikálni, korai munkásságára meghatározó hatással bírt Alekszandr Blok művészete. A Szerapion Testvérek írói csoportosuláshoz csatlakozott, akik a művészet politikától való függetlenségét hirdették, jelszavak helyett a való élet eseményeinek mozzanatait helyezték előtérbe. Mindezzel a formálódó szovjethatalom hivatalos ideológiájával kerültek ellentétbe (Teterkin és a többiek, Peches nap, Napfelkelte előtt).
Illés Endre (1902-1986)
elbeszélő, drámaíró, könyvkiadó igazgató, műfordító, műkritikus. Írói tehetségére Mikes Lajos figyelt fel. A Pesti Naplóban és Az Estben jelentek meg első elbeszélései. Első novelláskötetében az érett elbeszélő biztonságával elemezte az emberi érzéseket. Ekkor már a Nyugat megbecsült kritikusai és esszéírói közé tartozott. 1957-től igényes és hozzáértő igazgatója a Szépirodalmi Könyvkiadónak (A mostoha, Árnyékrajzok, Erős fényben).
Fenyvessy Éva (1911–2009)
színésznő. Gyermekszínészként Pécsett kezdett el színpadon játszani az 1920-as években. 1930-ban végzett Rákosi Szidi színiiskolájában. 1930-tól 1933-ig a Király Színház tagja volt, 1933 és 1950 között szerepekre szerződött a Magyar Színházhoz és az Andrássy úti Színházhoz. 1950-től 1969-ig a Fővárosi Operettszínház tagja volt.
Zempléni Kornél (1922-2013)
Liszt Ferenc- és Bartók–Pásztory-díjas zongoraművész, érdemes művész. Évtizedeken át Weiner Leó szellemében kifejtett művészi és tanári munkásságáért, a Zeneakadémia professor emeritusaként 2008-ban Weiner Leó Emlékdíjjal tüntették ki.
Sacha Distel (1933-2004)
francia sanzonénekes, jazz-gitáros, színész. A 20. század hatvanas-hetvenes éveiben volt a sikerei csúcsán sanzonénekesként. Az 1970-es években odahaza kezdett háttérbe szorulni, ugyanakkor Angliában viszont ő jelentette a francia dalt. Saját tévéműsort vezetett az Egyesült Államokban. Amanda Lear ezt mondta egyszer róla: „Ő volt a francia romantika megtestesítője.”
Kovács László (1933-2007)
magyar származású, amerikai operatőr. Másodszori kísérletre felvették a Filmművészeti Akadémia dráma- és filmművészet szakára, 1956 nyarán végezte el az Akadémiát. 1957-ben érkezett az USA-ba és kapott politikai menedékjogot, 1963-ban szerzett amerikai állampolgárságot. 1958-ban Zsigmond hívására Hollywoodba költözött. Az áttörést Dennis Hopper filmje, a Szelíd motorosok hozta meg számára 1969-ben. Azóta több mint 70 film készítésében működött közre (New York, New York; Szellemirtók; Beépített szépség).
John Mayall (1933-2024)
angol zenész, zenekarvezető, dalszerző, a brit blues „atyja”. 1956-ban alakította meg első együttesét, Powerhouse Four néven. Nagy szerepe volt abban, hogy Angliában is népszerűvé vált a blues illetve rhythm and blues. Számos, később világhírűvé vált zenész, elsősorban gitárosok, játszottak gyakran változó együtteseiben. Magyarországon többször fellépett együttesével.
Martti Talvela (1935-1989)
finn operaénekes (basszus). Helsinkiben, 1960-ban debütált az opera színpadán. 203 cm-es magasságával évszázadának legmagasabb énekese volt. Közkedvelt Wagner-énekes volt, az operatörténelem egyik legkiemelkedőbb basszusa. Hangjának mélysége mellett sötét, erős tónusú hangszíne, valamint hatalmas termete tekintélyt parancsolóan jelent meg minden szerepében.
Verbőczy Antal (1948-1982)
költő. 1968-ban az Első Ének, 1971-ben A magunk kenyerén című antológiákban jelentek meg versei. 1982-ben Talán az elefánt című mesekönyvéért nívódíjat kapott. További három könyve halála után jelenhetett csak meg. Ugyancsak posztumusz kerültek be versei az 1986-ban kiadott Kalapvásár című kortárs magyar költők gyerekverseiből válogatott antológiába (Kereszt-levél a századvégre, Buksi nem válogatós, A sértődött szélkakas).
Ács János (1949-2015)
Jászai Mari-díjas rendező, egyetemi tanár. Tanulmányait a József Attila Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán, illetve a Színház- és Filmművészeti Főiskolán végezte, utóbbiban 1980-ban diplomázott. Színháztörténeti jelentőségű rendezése volt Kaposváron a Marat halála. A vidéki színházak esetében példátlanul sokszor, több mint százszor játszották. A kaposvári előadásokra buszokkal érkeztek főleg fiatal, egyetemista nézők. A budapesti vendégjátékokon több alkalommal rendőrkordon védte az előadás helyszínét, a jegy után áhítozó nézők rohamától.
