Névnapok: Jenő, Erneszt, Ernő, Harri, Hendrik, Henriett, Henrietta, Henrik, Indra, Jakab, Jákó, Jákob, Jakus, Milda, Perdita, Sára, Sári, Sarolta, Silás, Szilas, Szilvánusz, Szólát, Szórád, Szovát, Üdvöske
Események:
1668 – Antonio Cesti Az aranyalma (Il Pomo d’Oro) című ötfelvonásos operájának premierje Bécsben. Eredetileg I. Lipót német-római császár és a spanyol Margit Terézia infánsnő 1666-os esküvőjére tervezték a mű előadását, de a produkciót a császárné 17. születésnapja miatt átütemezték 1668-ra. Az opera olyan hosszú volt, hogy két 
nap alatt lehetett színpadra állítani: a Prológus, az első és a második felvonás július 12-én hangzott el, a többi július 14-én.
1923
– Roy Chapman Andrews amerikai felfedező, kalandor és természettudós fosszilizálódott kréta időszaki dinoszaurusz (Oviraptor) tojásokat talál a Góbi-sivatagban (Mongólia).
– hivatalosan átadják és felszentelik a Hollywood feliratot Los Angelesben. Eredetileg Hollywoodland volt rajta, de az utolsó négy betűt az 1949-es felújításkor elhagyták. ––> A siker helye Hollywood
1938 – megnyílik a Kroller-Muller múzeum Hollandiában. A múzeumot Helene Kröller-Müller műgyűjtő 
alapította az ő és férje egykori birtokának (ma nemzeti park) kiterjedt területén. Itt található az amszterdami Van Gogh Múzeum után a második legnagyobb Vincent van Gogh festménygyűjtemény.
1956 – megnyílt a nyolc héten át tartó Dartmouth workshop, az első konferencia a mesterséges intelligenciáról.
1973 – megjelenik a Queen együttes debütáló albuma, a Queen. Az albumot javarészt pozitívan fogadták a kritikusok, a legtöbbje ígéretes debütálásnak tartotta. Gordon Fletcher a Rolling Stone magazinban igen kedvezően írt róla: „azt mondják a Queen lesz az új Led Zeppelin”.
1985 – Bob Geldof kezdeményezésére és szervezésében Live Aid monumentális segélykoncert Angliában és az Amerikai Egyesült Államokban (Wembley Stadion, London és JFK Stadion, Philadelphia). Célja az afrikai – etiópiai – éhezők megsegítése volt. A televíziós közvetítésnek hála több mint másfél milliárd ember látta egyenes adásban, így ez lett az emberiség egyik legnagyobb kollektív eseménye. A koncerteken több mint 70 millió dollárt gyűjtenek az afrikai éhínség enyhítésére.
Meghalt Arnold Schönberg (Arnold Franz Walter Schönberg, 1874–1951) osztrák zeneszerző, a dodekafónia és 
a szerializmus technikájának megalkotója.
Kezdetben szokatlan harmóniavilágú, romantikus programzenével próbálkozott (Megdicsőült éj), amely a közönség heves elutasítását váltotta ki. Ennek ellenére ez lett később az egyik legnépszerűbb szerzeménye, mind eredeti formájában, mind pedig a későbbi vonószenekari változatban. 1903-ban megismerkedett Gustav Mahler osztrák zeneszerzővel, aki feltétlen híve és támogatója lett. Tanárként is a század legnagyobb hatású egyéniségei közé tartozott. A kezdeti tonális kompozícióit felhagyva, amerikai munkái a dodekafónia módszerének egyre tökéletesebb és szabadabb alkalmazásáról tanúskodnak. E korszak kiemelkedő alkotása többek között a Hegedűverseny (1934-36; op. 36), a 4. vonósnégyes (1936; op. 37), a Zongoraverseny (1942; op. 42), valamint a Fantázia hegedűre zongorakísérettel (1949; op. 47). ––> „Az én Mózesem (…) egyáltalán nem emberi”
Meghalt Gobbi Hilda (Gobbi Hilda Emília Gizella, 1913-1988) Kossuth-díjas színművész, érdemes és kiváló 
művész, a magyar színház- és filmtörténet egyik legérdekesebb, legeredetibb és legközkedveltebb alakja.
1932 és 1935 között az Országos Magyar Királyi Színművészeti Akadémia ösztöndíjas növendéke volt. A diploma átvétele után a Nemzeti Színházhoz szerződött. 1960 és 1970 között a József Attila Színház, 1971-től 1982-ig újra a Nemzeti, majd 1982-től haláláig a Katona József Színház tagja volt. A német megszállás, 1944. március 19. után illegalitásba vonult. A háború után tevékenyen közreműködött a Nemzeti Színház újjáépítésében, elkötelezett baloldaliként részt vett a közéletben is. Neki is köszönhető, hogy 1947. március 9-én megnyílt a Horváth Árpád Színészkollégium. 1948-ban hozta létre a Jászai Mari Színészotthont, szegény, „rossz” sorsú színészek részére, amely ma is működik. 1950. október 1-én nyílt meg az Ódry Árpád Színészotthon, melyet ugyancsak Gobbi Hilda alapított, idős művészek számára. Az intézmény ma is működik. Végrendeletében, vagyona egy részéből az Aase-díjat alapította meg (Bors, Egri csillagok, Amerikai cigaretta).
Megszületett Harrison Ford (1942) Golden Globe-díjas amerikai színész.
Legismertebb szerepei a vagány, cinikus űrpilóta, Han Solo az eredeti Csillagok háborúja trilógiában, és a kalandvágyó régészprofesszor, Dr. Henry „Indiana” Jones Jr. az Indiana Jones-filmsorozatban. Négy évtizedet átölelő karrierje során olyan népszerű filmekben játszott még, mint a Szárnyas fejvadász, A szökevény vagy Az elnök különgépe. Az Empire magazin Fordot első helyre sorolta a minden idők 100 legnagyobb filmsztárját számba vevő listáján. 2010-zel bezárólag filmjei 3,4 milliárd dollárt hoztak az amerikai jegypénztáraknál, míg világviszonylatban ez az összeg megközelíti a 6 milliárdot. Ezzel Ford a 3. legnagyobb box office-sztár Észak-Amerikában Tom Hanks és Eddie Murphy mögött. 1960-ban végezte el a Maine East High Schoolt az illinois-i Park Ridge-ben. Leszerződött a Columbia Pictures Új Tehetség-programjába, aminek értelmében 150 dolláros heti fizetségért statisztált filmekben. George Lucas otthonában szekrényeket készített, állása ácsként élete legnagyobb szerepéhez juttatta. 1975-ben George Lucas szövegfelolvasásra kérte fel a Csillagok háborúja szereplőválogatásain a szerepekre jelentkező színészek partnereként. A meghallgatásokon Steven Spielberg felfigyelt rá… Számos más színésszel ellentétben, a hitelesség érdekében több ízben elvállalt nem egyszer kockázatos kaszkadőrjeleneteket is. Csillagot kapott a Hollywoodi Hírességek Sétányán (A kis szemtanú, Férfias játékok, Tűzfal).
Ezen a napon született:
Václav Hollar (1607-1677)
cseh rézmetsző. A rézmetszés művészetét Frankfurt am Mainban tanulta. 1640-ben a walesi herceg rajztanítója lett. Az angol forradalom elől 1645-ben Antwerpenbe menekült, de 1652-ben visszatért Angliába, ahol II. Károly király rajzolója lett. Mint ilyen utazott Afrikába, ahol Tanger várát és környékét tanulmányozta és Észak-Angliába, ahol több város látképét készítette el. Mintegy 3000 metszetet hagyott hátra.
Johann Christoph Gatterer (1727-1799)
német történész, heraldikus. A tudományos heraldika, valamint genealógia és kronológia egyik megalapítója. A címertudomány az ő munkái által érte el a legmagasabb szintet. Munkái a mai tudományos heraldika alapját képezik.
Gustav Freytag (1816-1895)
német író. Első drámai alkotása a Brautfahrt oder Kunz v. der Rosen vígjáték volt (1845), amely finom megfigyelő tehetséget és eleven érzéket árul el. Ezek után sorra írta műveit. Ezeket a szellemesség, meleg érzés és emberismeret jellemzi, amellett virtuóz meseszövéssel és gazdag részletezéssel élénkíti darabjait. Finom humora és mély pszichológiája szintén sehol sem hagyja el. Írt még számos történeti és dramaturgiai tanulmányt, de igazi művészi egyénisége regényeiben mutatkozik leginkább (Kalmár és báró, Nagyenyed pusztulása, Tartozik és követel).
Szőnyi Ottó (1876-1937)
régész, levéltáros, művészettörténész, Pécs ókeresztény régészeti emlékeinek kutatója, az egyházművészet jelentős képviselője, az első pécsi múzeumigazgató, katolikus pap. Régészeti, helytörténeti és művészettörténeti kutatásainak főbb területei: az ókori Pécs, latinul Sopianae, temetőjének lokalizálása, ókeresztény sírkamrák feltárása, a Pécsi székesegyház építéstörténetének vizsgálata, a kőtár anyagának feldolgozása, a székesegyházi ékszerek, kincstár, ruhatár és könyvtár leltározása, a káptalani levéltár rendezése.
Hinko Smrekar (1883-1942)
szlovén festő, grafikus, karikaturista és illusztrátor. Beiratkozott a Bécsi Iparművészeti Iskola rajztanári szakára. Bécsben alapító tagja volt a Veszna művészeti csoportnak. Ott ismerkedett meg Ivan Cankarral, akinek később számos könyvborítót rajzolt. 1915-ben szerbbarátság vádjával katonák feljelentették, és a stájerországi Leibnitzbe internálták. 1941-től szatirikus rajzokat készített, éles hangú röpiratokat írt. 1942-ben letartóztatták és tárgyalás nélkül kivégezték.
Iszaak Emmanuilovics Babel (1894-1940)
ukrán származású szovjet író, drámaíró, újságíró. 16 évesen franciául írta első elbeszéléseit, de ezek nem maradtak fenn. 1916-ban Szentpéterváron Gorkij fedezte fel, közölte két novelláját. 1939 őszén novellaciklust készült megjelentetni Új elbeszélések címmel. Májusban azonban koholt vádak alapján letartóztatták, kéziratait elvitték, majd megsemmisítették, őt magát 1940. január 27-én tarkón lőtték. Viszonylag keveset írt, rendkívül sokat és precízen dolgozott alkotásain. Művei, elbeszélései önéletrajzi ihletésűek. Két alapvetően meghatározó élménye a gyermekkor és a polgárháború (Lovashadsereg, Odesszai történetek, Alkony).
Abodi Nagy Béla (1918-2012)
romániai magyar festő. 1928–1936 között a kolozsvári Református Kollégiumban végezte középiskolai tanulmányait. Közben írásai jelentek meg az Ifjú Erdély és a Pásztortűz című folyóiratokban. 1936 őszén felvételizett a bukaresti Szépművészeti Akadémiára. 1940 tavaszán 24 művét állította ki egy bukaresti csoportkiállításon. 1940 őszétől Budapesten, a Képzőművészeti Főiskolán folytatta tanulmányait. Festészete európai, egyetemes léptékű és érvényességű, modern, kísérletező, a képi műfajokat átívelő. Mégis, Abodit leginkább az emberi sorskérdésekkel vívódó, mesteri képi rendszereket megvalósító kompozíciók jellemzik, a professzionális, a vérbeli intellektuális alkotó megtestesítője (Tavasz, Mezei ünnep, Kompozíció).
Alexandre Astruc (1923-2016)
francia filmrendező. Az egyetemen irodalomtörténettel és angol nyelvvel foglalkozott. 1945 után a legnevesebb filmkritikusok egyike volt. Regényíróként is felhívta magára a figyelmet. Az Objektif 49 alapítói közé tartozott, s szellemi irányítója volt annak a harcnak, amelyet a filmkritika a művészi francia filmért folytatott. Elméletével ellentétben munkái inkább esztétizáló finomságot, mint leleplező valóságlátást mutattak. Hasonlóképpen ellentmondásos, ahogy egyes klasszikus művek adaptálásával is foglalkozott (Ulysse, A tisztességtudó utcalány, A kút és az inga).
Orosz László (1925-2016)
irodalomtörténész. Első írásai az Illyés Gyula által szerkesztett Válaszban jelentek meg. 1956-ban a Forradalmi Bizottság tagja. Az 1956-os forradalom szellemi előkészítésének vádjával 8 hónap előzetes letartóztatás után, felfüggesztett börtönbüntetésre ítélték. Fő kutatási területe a felvilágosodás és a reformkor magyar irodalma, elsősorban Katona József és Berzsenyi Dániel munkássága (A magyar verstani eszmélkedés kezdetei, Kecskemét irodalmi öröksége, Kérdőjelek).
Katus László (1927-2015)
történész. Egyetemistaként sokáig középkorásznak készült, a nemzeti tudat középkori előzményeit vizsgálta. Elsősorban a Kárpát-medence nemzetiségeivel, a horvát nemzeti mozgalmak történetével, 18–19. századi gazdaság- és társadalomtörténettel, történeti demográfiával, statisztikával és kartográfiával foglalkozott. Jelentősek a kereszténység és a magyar egyház történetével foglalkozó tanulmányai is (A középkor története, Sokszólamú történelem, Európa története a középkorban).
Szűcs Jenő (1928-1988)
történész. A 20. század kiemelkedő magyar történésze, egyetemi tanár, a történelemtudomány doktora. 1952-60 között a Magyar Országos Levéltár munkatársa volt. Az 1956-os forradalom után háttérbe szorította a hatalom. Élete utolsó szakaszában a kései Árpád-kor történetével, főként a 13. századi átalakulás gazdaság- és társadalomtörténeti vonatkozásaival, ebből kitekintve Magyarország történetének regionális helyével foglalkozott (A tatárjárás, Nemzet és történelem, Az utolsó Árpádok).
Wole Soyinka (1934)
joruba származású, főleg angol nyelven publikáló Nobel-díjas nigériai regényíró. Emellett Nigériában és Angliában is elismert színházi személyiség. Fiatalon drámaíróként, színészként, rendezőként, sőt színházalapítóként vált ismertté. A nigériai politikai rendszert, a politikai zsarnokságot nyíltan kritizálta, köztük a zimbabwei Mugabe-rezsimet is. Több, mint húsz irodalmi művet publikált köztük színdarabokat, esszéket, regényeket, verseket, emlékiratokat, tudományos és történelmi könyveket.
Szabados György (1939-2011)
Kossuth- és Liszt Ferenc-díjas zeneszerző, zongoraművész, dzsessz-zenész. Leginkább szólóban, vagy saját együtteseivel koncertezett, de emellett több híres zenésszel is fellépett. 1962–1963-ban ő adta az első free jazz koncerteket Budapesten, amelyek egyrészt meglepték a zenei életet, másrészt szokatlan harmónia- és ritmusvilágukkal, illetve spontán érzelmi hatásukkal új teret nyitottak a magyar jazzéletben, és szinkronban voltak a nemzetközi jazzélet avantgárd törekvéseivel. Elképzelései szétfeszítették az akkori jazzformák és stílusok kereteit.
Patrick Stewart (Sir Patrick Hewes Stewart, 1940)
Grammy-díjas angol színész, aki a Star Trek: Az új nemzedék Picard kapitányaként és az X-Men-filmek Charles Xavier „X” professzoraként vált világhírűvé. Tizenhét éves koráig rengeteg színházi darabban játszott, mígnem 1966-ban a Royal Shekaspeare Company tagja lett. 1973-tól kezdődően számos tévésprodukcióban szerepelt a BBC-nél. 1984-ben játszott a világhírű Dűne filmváltozatában. 2010-ben lovaggá ütötték, csillagot kapott a Hollywoodi Hírességek Sétányán (Excalibur, Halálvonat, A rejtelmes sziget).
Macskássy Katalin (1942-2008)
Balázs Béla-díjas filmrendező, érdemes művész. Főiskolai tanulmányait a Színház- és Filmművészeti Főiskolán végezte 1966-1971 között. 1971-ben a Balázs Béla Stúdióban készített el első filmjét.
El Kazovszkij (Jelena Kazovszkaja, 1948-2008)
orosz származású Kossuth- és Munkácsy Mihály-díjas magyar festőművész, grafikus, díszlet- és jelmeztervező. Művészete emberközpontú volt, festészeti és szobrászati hatású alkotásokat egyaránt megjelenített, amelyekkel sohasem a pillanatot, hanem létünk örökkévalóságát hangsúlyozta (Dzsan-háromszög, Sivatagi homokozó, Két domb között).
Lanstyák István (1959)
egyetemi oktató, felvidéki magyar nyelvész. A debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetemen 1983-ban magyar–angol szakos tanári oklevelet szerzett. A Pozsonyi Comenius Egyetem Magyar Nyelv és Irodalom Tanszéken 1986–1989 tanársegéd, 1989–1999 adjunktus, 1999–2011 egyetemi docens, 2011– egyetemi tanár. Kutatási területei: bibliafordítás, szociolingvisztika, kétnyelvűség-kutatás, kontaktológia, nyelvalakítás (Magyar nyelvhasználat, A magyar nyelv Szlovákiában, Nyelvalakítás és nyelvi problémák).
Hargitai Iván (1967)
színházi rendező. 1990–1995 között a Színház- és Filmművészeti Főiskola színházrendező szakán tanult. 1994–1998 között az Új Színház rendezője, 1998–2002 között szabadúszó rendezőként dolgozott. 2002–2010 között a Pécsi Nemzeti Színház prózai tagozatának vezetője volt. 2009-től a nyíregyházi Móricz Zsigmond Színház és a székesfehérvári Vörösmarty Színház rendezője. 2021-től a József Attila Színház művészeti vezetője.
Meláth Andrea (1968)
Liszt Ferenc-díjas opera-énekesnő (mezzoszoprán), érdemes művész. 1998-ban fejezte be tanulmányait a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán. 1996-ban ösztöndíjat kapott a Bayreuthi Ünnepi Játékokra. A hazai koncertek mellett külföldön is gyakran fellép. Repertoárja nagyon sokrétű. Számos opera, oratórium és kantáta szólistájaként lépett már színpadra. 2013-ban a budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem tanszékvezető tanárának nevezték ki. ––> Nagy sikerű koncert a Nemzeti Hangversenyteremben
Kiss Ernő (1974)
Jászai Mari-díjas színész. 1992 és 1995 között a Nádasdy Kálmán Színészképző Stúdió hallgatója, majd a zalaegerszegi Hevesi Sándor Színház társulatának tagja, 1999-től színművésze.
Steven R. McQueen (teven Chadwick McQueen, 1988)
amerikai színész. Első jelentősebb szerepét 2005 és 2006 között játszotta Kyle Hunterként az Everwood című tévésorozatban. Ezután 2008-ban szerepelt az Időlovagok című tévéfilmben, és vendégszereplőként jelent meg a Gyilkos számok, a Nyomtalanul és a CSI: Miami helyszínelők epizódjaiban. 2009-től 2017-ig a Vámpírnaplók című tévésorozatban játszott. Jártas a harcművészetekben, a jégkorongban, a kick boxban és a lovaglásban, tud harmonikán játszani.
Ezen a napon született és halt meg:
Jablonkay Mária (1943-2019)
színésznő, a Kecskeméti Katona József Nemzeti Színház örökös tagja. 1961-1963 között a Pécsi Nemzeti Színház, 1963-1966 között a békéscsabai Jókai Színház, 1966-1967 között az Állami Déryné Színház, 1967-1968 között a Miskolci Nemzeti Színház, 1968-1970 között a Szegedi Nemzeti Színház tagja. 1970-től a kecskeméti Katona József Színház színésznője volt.
Ezen a napon halt meg:
Falu Tamás (Balassa Lajos, 1881-1977)
jogász, költő és regényíró. Már jogász hallgató korában érdekelte az irodalom, humoros írásai jelentek meg Az Üstökös és a Borsszem Jankó című korabeli élclapokban. Költemények címen 1900-ban publikálta első verses kötetét, első regénye, a Hajnali mise 1905-ben jelent meg. 1920 és 1935 között állandó munkatársa volt a Nyugatnak. Mintegy kilenc verskötete és tíz regénykötete került nyomdába még életében. Írásaiban a falu és a kisváros eseményeiről számolt be, ezzel kapcsolatos érzéseit, gondolatait öntötte formába (Hajnali mise, Kikötő, Tiszta víz).
Albert Steffen (1884-1963)
svájci író, költő, festő, antropozófus. 21 éves korában, 1906-ban Berlinbe megy. Ott hallgatja első ízben Rudolf Steiner egy előadását, majd elkezdi antropozófiai tanulmányait. 1908-ban Münchenbe költözik, festészetet tanul Stanislas Stückgoldnál, megismeri annak feleségét, az erdélyi születésű Veress Erzsébetet. 35 éves korában Dornachba költözik Erzsébettel és lányával, Felicitasszal, annak gyógykezelése miatt. 1929-ben A Kissvábhegyi Waldorf Iskola alapkőletételének ünnepségére Steffen személyesen látogatott Budapestre (A szövetség megújítása, Pestalozzi).
Frida Kahlo (Magdalena Carmen Frida Kahlo y Calderón, 1907-1954)
egyéni hangú mexikói festőművész, közéleti szereplő, a 20. századi Mexikó emblematikus alakja. 1925 szeptemberében, egy baleset következtében, egész életére kiható sérüléseket szenvedett. Az unalom és a fájdalom elől menekülve kezdett festeni. 1927 végén már aránylag normális életet tudott élni, és 1928-ban csatlakozott az önálló mexikói kultúra megteremtését célul kitűző művészek csoportjához. Bár az első képei, portréi az európai festészet hagyományait követik, későbbi művészetére, színvilágára, jelképrendszerére a mexikói művészet, a hagyományok és a prekolumbián kultúra hatott igen erősen. Sokan szürrealistának tekintik, de ez nem egyértelmű (Önarckép bársonyruhában, A halálra gondolva, Az élet gyümölcse).
Donászy Magda (1911–1988)
író, költő. Első könyve a Jelmezbál az óvodában a Móra Ferenc Ifjúsági Könyvkiadó gondozásában jelent meg, 1957-től szabadfoglalkozású író lett. Éveken keresztül a Magyar Rádió munkatársa is volt, óvodások számára készített műsorok szerzőjeként. Rengeteg versét megzenésítették, könyveit több nyelvre lefordították (Arany ABC, Első nap az óvodában, Tarkabarka kiskakas).
Kónya Lajos (1914-1972)
Kossuth-díjas költő, író. Hosszú ideig alkalmi munkákból élt, az 1930-as évektől jelentek meg versei. 1942-ben megjárta a Don-kanyart. Az 1950-es években a művelődéspolitika kedvelt költője volt. Az 1960-as évektől az emlékezés, a harmóniavágy és klasszicizálódás jellemzi verseit. 1971-től haláláig a Petőfi Irodalmi Múzeum tudományos munkatársaként dolgozott (Hazug éjszaka; Hej, búra termett idő; Kései ábránd).
Prókai István (1920-1983)
színész, színházigazgató. 1952-ben végezte el a Színház és Filmművészeti Főiskolát. A Miskolci Nemzeti Színház tagja 1952-től 1956-ig, majd 1956-tól 1959-ig a szolnoki Szigligeti Színház igazgatója. 1959-től haláláig tagja volt a Magyar Néphadsereg Színházának, illetve a Vígszínháznak (Felmegyek a miniszterhez, Az aranyember, Sándor Mátyás).
Madaras Vilma (1920-2008)
színésznő. Az Országos Színészegyesület Színészképző Iskolájában 1939-ben kapott színészi oklevelet. 1948-ban tánctanári diplomát is szerzett. Pályáját vidéki társulatokban kezdte. 1951-től a Vidám Színpad népszerű művésznője volt. Szubrettként indult, majd prózai szerepek következtek. Kiváló komikai képesség, tánctudás, robbanó temperamentum, kitűnő énektudás jellemezte. Kolléganőivel, a Vidám Színpad két művésznőjével, Balogh Erzsivel és Járai Katival alkották a népszerű Ricsaj-triót, mellyel a hatvanas években blüetteket, vidám, zenés egyvelegeket adtak elő (Fel a fejjel, Hattyúdal, Vakáció a halott utcában).
Árva János (Horváth János, 1923-1993)
Jászai Mari-díjas színész. 1947-ben szerezte diplomáját a Színművészeti Főiskolán. Ugyanitt színészmesterséget és beszédtechnikát tanított 1952–54-ben. 1954-től az Állami Déryné Színház tagja lett. 1959-től 1980-ig a Madách Színházban szerepelt. 1980-tól a Népszínház–Várszínházban játszott, 1982-ben a Nemzeti Színház művésze lett. Fiatal korában hősöket alakított, később epizódszerepekben láthatta a közönség (Föltámadott a tenger, Embersirató, Gyerekrablás a Palánk utcában).
Nadine Gordimer (1923-2014)
Nobel-díjas dél-afrikai írónő és politikai aktivista. Az irodalmi Nobel-díjat 1991-ben vehette át „teljes életművéért, több mint három évtizedes írói munkásságért, briliáns stílusú elbeszéléseiért, melyeknek központi témája a faji kérdés a dél-afrikai társadalomban”. Az apartheid rendszer idején aktívan részt vett az ellenállásban, tagja volt az Afrikai Nemzeti Kongresszusnak (Kései polgárvilág, Egymagam, Önvédelmi fegyver).
Fülöp Viktor (1929–1997)
Kossuth- és Liszt Ferenc-díjas táncművész. 1943-ban a Magyar Állami Operaház tagja, 1949-ben pedig magántáncosa lett. 1956-tól próbavezető balettmester volt. Több külföldi társulatnál is vendégszerepelt. Hímzéssel és restaurálással is foglalkozott, több játékfilmben is játszott.
Carlos Kleiber (1930–2004)
német származású osztrák karmester, a 20. század egyik legnagyobb karmesterének tekinthető. 1952-ben lépett fel először közönség előtt. 1969-től 2004-ig szabadúszó muzsikusként dolgozott. A Deutsche Grammophonnál több felbecsülhetetlenül értékes lemezt rögzített 1982-ig. A Bécsi Filharmonikusok Újévi Koncertjét két alkalommal, 1989-ben és 1992-ben dirigálta.
Lorin Maazel (Lorin Varencove Maazel, 1930-2014)
amerikai karmester, hegedűs, zeneszerző. Kilencéves korában már vezényelte az Interlocheni Szimfonikus Zenekart a New York-i világkiállításon, ahol is Leopold Stokowskival lépett föl. Tizenöt éves korában hegedűművészként debütált. Toscanini meghívta, hogy vezényelje az NBC Szimfonikus Zenekart. Folyamatosan koncertezett, többek között fellépett Budapesten is (1961-62), és mivel hírneve egyre gyorsabban terjedt Európában, ő volt az első amerikai és egyben legfiatalabb karmester, akit meghívtak Bayreuthba, vezényelni. 2012-től hároméves szerződéssel a Müncheni Filharmonikusok vezető karmestere volt. ––> Maazel és a bécsiek
Soós Edit (Sturcz, 1934-2008)
színésznő. 1952–1956 között a Színház- és Filmművészeti Főiskola hallgatója volt. Pályáját a Madách Színházban kezdte. 1956–1957 között a Miskolci Nemzeti Színházban játszott. 1957–1960 között a Nemzeti Színház színésznője volt. 1960–1962 között a debreceni Csokonai Színházban lépett fel. 1962-től öt évig a Jókai Színházban volt látható. 1967–1971 között a Mikroszkóp Színpad tagja volt. 1971-től a miskolci és a debreceni színház tagja, a Thália Színházban és a Mafilm társulatában játszott (Mese a 12 találatról, 141 perc a befejezetlen mondatból, Szőke kóla).
Harasztÿ István (1934-2022)
Kossuth- és Munkácsy-díjas szobrász, érdemes művész, a kinetikus művészet jelentős képviselője. A hazai mobil szobrászat közkedvelt alkotója. Autodidakta művész, több műve már életében klasszikussá vált. A fanyar humorú, sok esetben szatirikus mondanivalót hordozó alkotásai nagy feltűnést keltettek már az 1970-es években. Számos esetben éles kritikát fogalmazott meg a Kádár-rendszer működésével kapcsolatban. Ennélfogva hosszú évekig nem kapott kellő teret művészete (Flamingó – Szöul; Deák Dénes szökőkút – Székesfehérvár; Madár – Budapest). ––> Képzett társítások Harasztÿ Istvánnal és Petőcz Andrással
T. Ágoston László (1942-2017)
író, újságíró volt, a Krúdy Gyula Irodalmi Kör alapító tagja, írószövetségi tag, számos könyv szerzője. Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc kutatója. Többszörösen elismert novellista. Munkássága egyik csúcspontja A két Lenkey című történelmi regénye, amely az 1848/49-es szabadságharcban Lengyelországból a forradalom megsegítésére hazajövő Lenkey-huszárok történetét meséli el (Hol lakik az Isten?, Bumeráng, Pacsirta a diófán).
Haás Vander Péter (1963-2015)
Jászai Mari-díjas színész, szinkronszínész. 1989-től, a Színház- és Filmművészeti Főiskola elvégzése után a József Attila Színházban játszott 1990-ig. 1990–94 között az Arany János Színház, 1994-től a Tivoli Színház színésze, majd 1996-tól a teátrum 2012-es megszüntetéséig a Budapesti Kamaraszínház társulatának tagja volt. Színházi munkái mellett számos szinkronszerepben volt hallható több mint két évtizeden át. Sok rádiójátékban szerepelt.
Olvasztó Imre (1966-2013)
nyomdász, korábban gyermekszínész, aki az Indul a bakterház című film Bendegúzaként vált ismertté. Szüleit nem ismerte, nyolc hónaposan került intézetbe. Bendegúz szerepére több mint háromezer kamasz fiú közül választották ki. A film után még kapott egy-két szerepet, de végül úgy döntött, a színész szakma nem neki való. Később a nyomdaiparban helyezkedett el: filmnyomó, szitanyomó és grafikus lett.
