Névnapok: Evelin, Fülöp, Aladár, Berengár, Elektra, Evangelina, Filip, Godó, Gyöngyvér, Nyék, Szemere
Események:
1821 – megnyílt Berlin legpatinásabb színháza, a Schauspielhaus (ma Konzerthaus).
1897 – megjelenik Bram Stoker ír szerzőtől a Dracula című horrortörténete Londonban (Archibald Constable and 
Company). 1890-ben az író találkozott Vámbéry Ármin magyar professzorral, aki először mesélt neki a havasalföldi uralkodó, III. Vlad Tepes Drăculea legendájáról. E karakter nyomán hat évi kutatómunkával alkotta meg a vámpír figuráját.
1913 – a New York-i Pabst Grand Circle Hotelben megtartott találkozón 112 hivatásos színházi színész megalapította a US Actors’ Equity Association-t, a kizsákmányolt színészek érdekvédelmére.
1927 – Henry Ford jelenlétében a Ford Motor Company legyártja az utolsó, 15 milliomodik Ford T-modellt (Tin Lizzie). Az amerikai Jan és Dean rockduó a Bucket T című dalában állított emléket a járműnek, amely később The Who együttes repertoárjában is hallható volt.
1929 – felavatták Budapesten végső formájában a millenniumi emlékművet.
1934 – alapításának 100. évfordulóján megnyitják Chicagóban a Century of Progress International Exposition nevű világkiállítást (Chicago World’s Fair). A nagyrészt Art Deco stílusban tervezett vásár témája a technológiai innováció volt.
1946 – Prágában bemutatják Darius Milhaud 3. (Op. 270 ) zenekarra és zongorára írt versenyművét.
1951 – Ralph Vaughan Williams angol zeneszerző utolsó operájának, A zarándok útjának (The Pilgrim’s Progress) premierje a londoni Covent Gardenben (Festival of Britain).
1958 – a San Francisco-i Niké, a győzelem ókori görög istennőjének szobrát (Dewey-emlékmű) is magába foglaló Union Square-t állami történelmi nevezetességé nyilvánítják.
1967 – az EMI rush megbeszélt idő előtt (eredetileg június 1.) kiadja a The Beatles Bors őrmester (Sgt. Pepper’s 
Lonely Hearts Club Band) című pszichedelikus rock, art rock zenei stílusú, jellegzetes grafikájú, Grammy-díjjal jutalmazott borítójú albumát Londonban és az Egyesült Királyság egyes piacain. Az Egyesült Államokban (megjelenés dátuma: július 2.) 15 hétig, az Egyesült Királyságban pedig 22 hétig az első helyre kerül.
1973 – Michael Tippett brit zeneszerző „félelmetes absztrakt kompozíciójú” (Meirion Bowen) 3. zongoraszonátájának ősbemutatója.
2000 – Arthur C. Clarke angol írót, mérnököt lovaggá ütik az „irodalomért végzett szolgálataiért” (Knight Bachelor fokozat) egy ünnepségen a Srí Lanka-i Colombóban.
2002 – az 55. Cannes-i Filmfesztivál Arany Pálmáját a Roman Polanski által rendezett A zongorista nyeri.
2022 – az „Abba Voyage”, a svéd ABBA együttes virtuális koncertsorozatának premierje. A virtuális koncert számítógép által generált képekkel a popzenekarról és élő zenészekkel, a speciálisan épített 3,000 férőhelyes Abba Arénában látható Londonban. A megnyitón mind a négy tag, valamint Svédország királya és királynője is részt vett.
Meghalt Tamási Áron (1897–1966) Kossuth-díjas székely magyar író, akadémikus, leggyakrabban a népi írók 
közé sorolják.
1940-ben a második bécsi döntéssel Kolozsvár, illetve Tamási Áron szűkebb otthona is visszakerült Magyarországhoz, amitől kezdve az erdélyi mellett a magyarországi irodalmi életben is aktívan részt vett. 1949 és 1953 között kiszorították az irodalmi életből, egyúttal akadémiai levelező tagságától is megfosztották. Sztálin halála után megjelenhettek cikkei, elbeszélései is, valamint kitüntették a Kossuth-díjjal is. 1956 szeptemberétől 1957 áprilisáig a Magyar Írók Szövetségének társelnöke volt (Ábel a rengetegben, Elvadult Paradicsom, A legényfa kivirágzik).
Megszületett John Wayne (Marion Robert Morrison, 1907-1979) Oscar-díjas amerikai színész, akit a „The Duke” 
azaz „A herceg” névvel illettek.
Már az 1920-as években szerepelt némafilmekben, még ha színészi tehetségét nem is annyira ismerték el, megjelenése és járása, az akkori western, majd később második világháborús filmekben tette híressé. Ő volt a hős, aki egyedül áll ki és megy harcba az igazságért. Más szerepekben is mint életrajzi filmek, romantikus vígjátékok vagy drámák is látható volt. Az 1940-es évektől egészen az 1970-es évekig tartó munkásságának köszönhetően az Amerikai Egyesült Államok egyik jelképévé vált. Pályája kezdetén (amerikai) futballista volt, miközben a Fox stúdió kelléktárában is dolgozott. Így került kapcsolatba a filmvilággal. Kisebb szerepek után Raoul Walsh rendező neki adta nagyszabású vadnyugati filmeposzának, a Nagy ösvénynek a főszerepét, akkor kapta a John Wayne művésznevet. Élete során 24 díjat, és 16 jelölést kapott. Az Oscar-díjat 1970-ben vehette át A Félszemű című westernfilmben nyújtott alakításáért. filmeket is rendezett (Apacserőd, A félszemű seriff, A mesterlövész).
Megszületett Bárdy György (1921-2013) Jászai Mari-díjas színművész, érdemes és kiváló művész.
Gyermekként Kispesten ismerte meg a színjátszást mint diákszínész, rendező a Kispesti Református Ifjúsági Egyesületben. Várkonyi Zoltán véletlenül látta meg a még 16 éves fiút egy előadásban, és megígérte: le fogja szerződteti majdani társulatához. Miután 1945-ben véget ért a háború és Bárdy felépült a Don-kanyarban szerzett sebesüléséből, felkereste Várkonyit. 1945–46-ban a Művész Színház tagja volt, 1946–49 között a Vígszínházban lépett fel. 1949–51 között a Vidám Színpad színművésze volt, 1951–58 között a Madách Színházban játszott. 1958–59-ben a Nemzeti Színház tagja, 1964-től a Vígszínház tagja volt. Markáns arcvonásai és baritonja mellett humora sokféle szerepre alkalmassá tette: játszott kegyetlen csendőrt, sármos csábítót, groteszk filmek főszerepeit, de az Egri csillagokban is megállta a helyét mint Jumurdzsák. Az 1954-es labdarúgó-világbajnokság filmhíradós tudósításai az ő hangján szólaltak meg. Kabaréjelenetekben is szerepelt, leghíresebb szerepe ezek közül az általa kitalált figura: Gugyerák Lajos. Hobbija és szenvedélye a tenisz volt (Mit csinált felséged 3-tól 5-ig?, Kárpáthy Zoltán, Hét tonna dollár).
Meghalt Orbán Ottó (Szauer, 1936-2002) költő, esszéíró, műfordító, egyetemi vendégoktató, a Magyar PEN 
Club alelnöke, a Digitális Irodalmi Akadémia alapító tagja.
Már egészen fiatalon, diákkorában kezd verseket írni, hamarosan „csodagyerekként” tartották számon. 1958-tól szabadfoglalkozású író. Első kötete 24 éves korában jelent meg. 1962-től tagja a Magyar Írók Szövetségének. Az 1960-as évekbeli verseire jellemző az erős, közvetlen érzelmi telítettség, mely elsősorban a háborús élményekből táplálkozik, poétikailag pedig a metaforahalmozásban, a strukturális metafora alkalmazásában nyilvánul meg. Az 1970-es évek második felétől költészetében egyre nagyobb teret kapott a versbeszédben az irónia. Lírája a magyar és a világirodalom legkülönfélébb alkotóinak hatását hordozza. Verseiben egyaránt megtalálhatók a hagyományos, a modern és a posztmodern beszédmódok szemléleti-poétikai elemei. Műfordítói tevékenysége kivételesen széles körű volt. 1981-1991 között a Kortárs című folyóirat rovatvezetője, 1991-1998 között főmunkatársa volt. 1998-tól az Élet és Irodalom munkatársa volt. Első tanulmányútján Indiában járt 1968-ban, 1976-ban pedig az USA-ban. 1987-ben a St. Paul-i Hamline Egyetem, valamint a Minnesotai Egyetem meghívott tanára volt (A teremtés napja, A kozmikus gavallér, Boreász sörénye). ––> Vörösmarty Mihály és Orbán Ottó
Megszületett Gálvölgyi János (1948) Kossuth- és Jászai Mari-díjas színművész, parodista, szinkronszínész, 
érdemes művész, a Halhatatlanok Társulatának örökös tagja.
Kitanulta a fényképészszakmát. Az 1968-as Ki mit tud? című kulturális tehetségkutató műsorban tűnt fel parodistaként. 1973-ban elvégezte a Színház- és Filmművészeti Főiskolát, karrierje a Thália Színházban indult. 1993-ban átszerződött a Madách Színházba, azóta is a társulat tagja. Elsősorban komikus darabokban játszik, rendkívüli népszerűségnek örvend. Saját műsora, a Gálvölgyi Show havonta volt látható az RTL Klubon. 100 színházi bemutatót, 53 paródiát láthattunk eddig tőle, 45 kabaréjelenetben és nyolc játékfilmben szerepelt. Legemlékezetesebb alakítása a Csinibaba című filmben volt. A Gór Nagy Mária Színitanoda színészmesterség-tanára (Hét tonna dollár, Az elvarázsolt dollár, Le a fejjel!).
Ezen a napon született:
Edmond de Goncourt (Edmond Louis Antoine Huot de Goncourt, 1822-1896)
francia író. Testvérével (Jules) folyamatosan együtt élt és vele közösen alkotta meg életműve nagy részét. A naturalista ábrázolásmód megteremtői voltak a regényirodalomban. Kutatásukkal és írásművészetükkel felelevenítették a 18. századot és művészeit. Közös munkájuknak öccse korai halála vetett véget. Nevüket viseli az irodalmi díj és akadémia, melyet alapítottak (A Zemganno fivérek, Elisa, A nő a XVIII. században).
Szinnyei József (ifjabb ~, 1857-1943)
nyelvész, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja. 1881-ben könyvtári tisztviselő a Magyar Nemzeti Múzeumban, 1883-ban a budapesti egyetemen a finn nyelv és irodalom magántanára lett. 1893-ban kinevezték a budapesti egyetemre az ural-altaji összehasonlító nyelvészet rendes tanárává (Irodalmunk története, Finn-magyar szótár, Finn olvasókönyv mondattani példatárral).
Isadora Duncan (1877-1927)
amerikai táncosnő, akit a táncművészet megújítójának, a modern táncművészet alapítójának tartanak. Szakított a klasszikus balett hagyományaival, a szokásoktól eltérően klasszikus zenére, mezítláb, görög tógára emlékeztető ruhában táncolt, mozdulatait a „természetesség jegyében” ókori görög mintára alkotta meg. Szabad szellemű, emancipált nőnek tartották, akinek gondolkodásmódja és életvitele megelőzte korát.
Al Jolson (Asa Yoelson, 1886–1950)
litván származású amerikai énekes; a popzene első sztárjainak egyike, a Broadway szupersztárja volt A világ első komplett hangosfilmjeinek, A dzsesszénekesnek (The Jazz Singer, 1927), és Az éneklő bolondnak (The Singing Fool, 1928) a főszereplőjeként a filmtörténetbe is örökre beírta a nevét.
Felkai Ferenc (Folkmann, 1894-1972)
író. Cikkeit eleinte erdélyi és felvidéki lapok közölték. 1922-ben az Esti Újságnál dolgozott. Szónokias jellegű vígjátékokat és színjátékokat, valamint drámákat az 1920-as évektől írt. 1942-ben mutatta be Hitler-ellenes Néró című drámáját Madách Színház, melyet a színháztörténet emlékezetes sikerei egyikeként tartanak számon és amelyet Jean-Paul Sartre 1944-ben francia nyelvre is lefordított (Vágta, Pilátus , Győri sasfiók).
Lukács Pál (Paul Lukas, 1895–1971)
Oscar- és Golden Globe-díjas színész. 1914-16-ban az első világháborúban harcolt. 1915–16-ban lépett először fel Kassán. 1918-ban a Vígszínházhoz került. 1927-ben Adolph Zukor, a Paramount filmvállalat elnöke Hollywoodba hívta. Itt nagy népszerűségre tett szert filmszínészként, 1930-tól már hangosfilmekben játszott. Több mint 60 filmben alakított főszerepet (Ünnep Acapulcóban, Őrség a Rajnán, Londoni randevú).
Dorothea Lange (Dorothea Margaretta Nutzhorn, 1895-1965)
amerikai fotóművész. Az egyik leghíresebb amerikai fotóművész volt. Fényképei megmutatták az 1930-as évek porviharai miatt kialakult időjárási válságot és annak lesújtó következményeit, továbbá befolyásolták a dokumentumfotózás fejlődését is. Leghíresebb Hajléktalan anya címen ismertté vált felvételét egy mezőgazdasági munkásról és gyermekeiről készítette Kaliforniában 1936 márciusában egy fotósorozat részeként.
Kontraszty László (1906-1994)
festőművész, a magyarországi absztrakt festészet képviselője. A Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia rendes tagja. Podolini Volkmann Artúr szabad iskolájában (1928–1933), majd Zebegényben, Szőnyi István magániskolájában tanult. Erdélyben, Olaszországban és Dániában járt tanulmányutakon. Kompozíciói zártak, kiegyensúlyozottak, ezáltal harmóniát sugároznak. A természetről készített tanulmányai hozzásegítették a tiszta szín- és formaviszonyok absztrahálásához. Késői korszakában gesztusokkal festett és kalligrafikus motívumokat is alkalmazott. Absztrakt, nonfiguratív formái egyre plasztikusabbakká váltak. Könyvillusztrálással is foglalkozott (Táj, Adagio, Kék, vörösben).
Robert Morley (1908-1992)
angol színész, filmszínész, író (Afrika királynője, 80 nap alatt a Föld körül, Ki öli meg Európa nagy konyhafőnökeit?).
Bertalan Vilmos (1911-1985)
Munkácsy-díjas művészettörténész, muzeológus. 1938-ban a Fővárosi Múzeumban helyezkedett el. A második világháború után előbb a Petőfi Irodalmi Múzeum vezetésével bízták meg, ahol Petőfi- és József Attila-kiállítást rendezett, majd a Fővárosi Történeti Múzeum osztályvezetője, később a Kiscelli Múzeum főmunkatársa lett. Elsősorban Pest-Buda 18–19. századi műemlékeivel és művészetével foglalkozott. A kortárs művészek közül Domanovszky Endre művészetét elemezte behatóbban.
Peter Cushing (1913-1994)
angol színpadi, film- és televíziós színész, Brit Birodalom Rendjének tulajdonosa. Az 1950-es évektől kezdve a Hammer Productions horrorfilmjeiben játszott szerepei tették ismertté. Több, mint 100 filmben szerepelt. Egyik legismertebb alakítása Wilhuff Tarkin „nagymoff”, az első, 1977-es Csillagok háborúja-filmben (A sátán kutyája, Mesék a kriptából, Alfa holdbázis).
Bángyörgyi Károly (1916–1980)
Jászai Mari-díjas színész, 1938-ban szerezte diplomáját a Színművészeti Akadémián. 1951 és 1969 között a debreceni Csokonai Színház, 1969 és 1972 között a Szegedi Nemzeti, 1972-től 1977-ig a Békés Megyei Jókai Színház művésze volt. 1977-től újra Debrecenben játszott (Két félidő a pokolban, Jelenidő, Utazás Jakabbal).
Szörényi Éva (Schwáb Elvira, 1917-2009)
Kossuth-díjas színésznő, érdemes és kiváló művész. 1933-ban lépett először színpadra. 1935-ben végzett az Országos Magyar Királyi Színművészeti Akadémián, még abban az évben alakította élete első filmszerepét. A Nemzeti Színház tagja lett és maradt 1956-ig. 1956-ban a Nemzeti Színház forradalmi bizottságának tagjaként részt vett a forradalomban, majd Ausztriába távozott, 1957-ben pedig az Amerikai Egyesült Államokban telepedett le. Több mint 50 évig a magyar nyelv és kultúra erősítésének meghatározó személyisége volt Amerikában. Klasszikus és modern művekben, tragédiákban és vígjátékokban egyaránt kiemelkedő alakítások fűződnek a nevéhez (Fűszer és csemege, Úri muri, Amerikai rapszódia).
Tóth Eszter (1920-2001)
író, költő, az 50-es években főleg gyerekverseket és meséket írt. Az Állami Bábszínház számos bábjátékát sikerrel tartotta műsoron. A 60-as évek közepétől 20 éven át ő volt az írója a Magyar Televízió Zsebtévé című gyermekműsorának (Meghatott vitatkozás, Feltámadás egy betyárnótára, Emberi madárdal).
Gedő Ilka (1921-1985)
festőművész, grafikus. Tizenegy éves korában kezdte el rajzolást, és 1949-ig hatalmas méretű grafikai anyagot hozott létre. 1939 őszétől Gallé Tibor festőiskolájában tanult. Ezt követően Erdei Viktor irányításával dolgozott. Az 1940-es évek elejéig más fiatal képzőművészekkel együtt Pap Gyula műtermét látogatta. 1942–43-ban Örkényi Strasser István magániskolájában képezte magát. 1944-ben Gedő Ilka a pesti gettóban élt, és rajzolt. 1945-ben beiratkozott a Képzőművészeti Főiskolára (Maszkraktár, Ganz-gyári rajzsorozat, Jardin des Plantes).
Horst Tappert (1923-2008)
német színész, aki a Derrick című, 1973 és 1998 között készített nyugatnémet bűnügyi televíziós sorozat címszereplőjeként tett szert nemzetközi hírnévre. Derrick világszerte kultuszfigura lett. A sorozat vetítési jogait 104 országban vették meg, egyformán szerették a kínaiak, a japánok, az olaszok, a magyarok – és még II. János Pál pápa is. 281 epizód készült a sorozatból.
Miles Davis (1926-1991)
afroamerikai jazz trombitás, zenekarvezető és zeneszerző, a jazztörténet egyik legnagyobb hatású és legkiemelkedőbb alakja. A második világháború végétől a 90-es évek elejéig a jazz szinte minden fontosabb mozzanatánál előtérben volt. Nem haladt a korral, a kor haladt utána. Az újítás vágya hajtotta, és kiváló érzékkel választott partnereket maga mellé céljai eléréséhez. A kiszemelt fiatal zenészek, akikkel igen gyakran nagyszerűt alkotott, később maguk jogán is elsőrangú előadókká, zenekarvezetőkké váltak. Vitathatatlan helyet szerzett a jazz történetében mint a legnagyobb zenekarvezető és a változások katalizátora.
Demjén Gyöngyvér (1940-2019)
Jászai Mari-díjas színésznő. Felvételt nyert a Színművészeti Főiskolára, ahol 1962-ben végzett. A főiskola elvégzése után a Győri Kisfaludy Színház társulatának tagja lett. 1964-ben a Szegedi Nemzeti Színházhoz került, majd 1969 és 1994 között a Veszprémi Petőfi Színházhoz szerződött. 2000-től újra a Győri Nemzeti Színház (az egykori Kisfaludy Színház) tagja volt (Az ígéret földje, Elveszett paradicsom, Oldás és kötés).
Székely Gábor (1944)
Kossuth-díjas rendező, a Budapesti Katona József Színház alapító tagja, egyetemi tanár, érdemes és kiváló művész. A Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia rendes tagja. A főiskolát Major Tamás tanítványaként, 1968-ban végezte el. Vizsgarendezése alapján szerződtette Berényi Gábor a Szolnoki Szigligeti Színházhoz. 1978-ban elfogadta a Nemzeti Színház megreformálására történő invitálást. Zsámbéki Gábor valamint a társulataikban kitűnő több művész is lehetőséget kapott az ország első színházánál bizonyításra. Négy évi eredményes munka után azonban távozott és alapítója a Katona József Színháznak. 1994-ben „Alapítója” az Új Színháznak, amelyet négy évvel később kénytelen elhagyni. A főiskolán, később az egyetemen a ranglétrát végig járva a direktori székig jutott. A kormány SZFE-t érintő kultúrpolitikai döntései miatt 2020-ban felmondott. Többször rendezett külföldön is.
Benedek Katalin (1947)
néprajzkutató. Az ELTE néprajz-magyar szakán végezte tanulmányait. Kutatásokat végzett Tyukodon és környékén, illetve Moldvában. Számítógépes meseadatbázis építésében vállalt vezető szerepet. A Magyar Népmese Katalógus sorozatszerkesztője. A Néprajzi Társaság tagja (Ostoba ördögmesék katalógusa, A tengeri kisasszony, A népköltészet terített asztalánál).
Pam Grier (Pamela Suzette Grier, 1949)
amerikai színésznő. Az 1970-es évek elején forgatott filmekben a börtönviselt nőt alakító játékával, valamint a főszerepekben kizárólag afroamerikai színészeket felsorakoztató, úgynevezett „fekete filmekkel” vált ismertté. A „fekete filmek” leáldozása után csak kisebb szerepeket kapott. 1997-ben a Jackie Brown című film főszerepét kapta Quentin Tarantino rendezőtől.
Kőrösi Csaba (1959)
színész. 1978-ban kezdte meg tanulmányait színművész szakon a marosvásárhelyi Szentgyörgyi István Színművészeti Intézetben, ahol 1983-ban szerzett diplomát. 1983-tól öt éven át Nagyváradon játszott, majd 1988-ban Magyarországra települt és a Veszprémi Petőfi Színház társulatának lett a tagja. Két évvel később a zalaegerszegi színházhoz szerződött. 2004 óta ismét a Veszprémi Petőfi Színház társulatának a tagja.
Helena Bonham Carter (1966)
angol színésznő. Leghíresebb szerepei többek között Ophelia szerepe Franco Zeffirelli Hamletjében, Marla Singer szerepe a Harcosok klubja című filmben, Bellatrix Lestrange szerepe a Harry Potterben, valamint Kate Croy megformálása A galamb szárnyaiban. Golden Globe-díjra legutóbb (Charlie és a csokigyár, A király beszéde, Alice Tükörországban)
Kenderes Csaba (1989)
színész. 2011-től a Kaposvári Egyetem színész hallgatója volt. Gyakorlatos színészként Szombathelyen szerepelt. 2016 és 2020 között a Weöres Sándor Színház tagja volt.
Ezen a napon halt meg:
František Palacký (1798-1876)
cseh író, történész, politikus, a cseh tudományos élet és közélet egyik szervezője, kiemelkedő alakja, az ausztroszlávizmus hirdetője. A modern cseh történetírás atyjának tartják (Csehország története, Ócseh általános kalendár, Az én imám).
Jónas Hallgrímsson (1807-1845)
izlandi költő és szerző, a romanticizmus alapítóinak egyike Izlandon. Az izlandi Fjölnir magazin alapító tagjainak egyike volt, amely először 1835-ben Koppenhágában jelent meg. A magazint Jónas és más nacionalista költők arra használták, hogy segítségül hívják az izlandi emberek szívében a nacionalista érzést a dán uralom elleni népfelkelés reményében.
Eduard Albert Bielz (Bielz Ede Albert, 1827-1898)
erdélyi szász természettudós, történész, statisztikus, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja. Tanulmányokat jelentetett meg Erdély csiga-, kagyló-, hal-, gerinces- és bogárfaunájáról. Elsősorban a szászok körében, rendkívüli alapossággal kutatta fel az Erdélyben feljegyzett természet-megfigyeléseket és természeti jelenségek a földrengések, a légköri, az időjárási és a csillagászati események feljegyzéseit. Statisztikusként nevezetes az 1857-es országismereti kézikönyve, melyben a szabadságharc halálos áldozatainak számbavételével foglalkozott.
Gozsdu Elek (Emanuel Gojdu, 1849–1919)
író, elbeszélő, drámaíró, ügyvéd. 1880-tól hírlapíróként a Függetlenség című ellenzéki lapnál dolgozott, majd a Magyar Újság című Tisza Kálmán-ellenes lap alapításában és szerkesztésében vett részt. Nagyon keveset írt. Az 1870-es években versekkel, novellákkal jelentkezett. Fő műve a Tantalus (1886), kilenc elbeszélésből álló egységes ciklus. Darabjait a címadó mítoszhoz való kimondott vagy burkolt kapcsolat fűzi össze, főként az eljátszott vagy elveszített jobb életlehetőségek utáni sóvárgás motívuma (Az aranyhajú asszony, A félisten, A kárier).
Makrisz Agamemnon (Memos Makris, 1913-1993)
Kossuth- és Munkácsy Mihály-díjas görög származású magyar szobrászművész, kiváló művész. Húszévesen lehetősége nyílt arra, hogy tanulmányokat folytasson a athéni Képzőművészeti Főiskolán. A második világháborúban részt vett hazája ellenállási mozgalmában és a Nemzeti Front megalakításában. Harcolt a görög polgárháborúban. 1950-ben az – ekkor már emigrációban – Párizsban élő művészt megválasztották a Béke Világtanács tagjának. Ezt követően azonnal kiutasították Franciaországból. Magyarországra jött, ahol hamarosan a művészeti és politikai élet ismert alakjává vált (Nemzetközi brigád, Niké, Térdelő nő).
Luciano Berio (1925–2003)
olasz zeneszerző. Zenész családból származott, első tanára apja volt. Első művei szeriális hatást mutatnak, a rock és a népzene iránt is érdeklődött, ezeket saját zenéjében is alkalmazta. egyformán otthonosan mozog az elektronikus, a hangszeres és a vokális zenében. Az 1960-as évektől írt Sequenza I–IX sorozata a hagyományos hangszerek hangzási lehetőségeit újították meg, műveinek jelentős része színpadi alkotás. Berio kutatója és alkotó újraértelmezője volt a klasszikus tradíciónak.
Diószegi István (1930-2020)
történész. Főleg az Osztrák–Magyar Monarchia történelmével és diplomáciatörténettel foglalkozott. 1991-től 1999-ig a Magyar Történelmi Társulat elnöke (Hazánk és Európa, A két világháború közötti időszak diplomáciatörténete, Az Osztrák–Magyar Monarchia külpolitikája, 1867–1918).
Sydney Pollack (1934-2008)
Oscar-díjas amerikai filmrendező, producer és színész. Több mint huszonegy filmet és tíz televíziós műsort rendezett, több mint harmincban játszott, producerként jegyzett munkái pedig negyven fölötti számot mutatnak. Színészként megmaradt a mellékszerepeknél (A Keselyű három napja, Aranyoskám, Távol Afrikától).
Nagy Enikő (1935-2020)
erdélyi iparművész. A kommunista rendszer elleni diákszervezkedésben való részvétele miatt 1953–54 között bebörtönözték, emiatt tanulmányait csak kényszerű megszakítással, 1971-ben fejezhette be a kolozsvári Ion Andreescu Képzőművészeti Főiskolán. Kezdetben a festészet és grafika határvidékén készített kisméretű temperaképeket, gyakran biblikus témák és irodalmi alkotások átlényegített értelmezésével. Kolozsváron élt és alkotott.
Szegedi Erika (1942-2023)
Jászai Mari-díjas színésznő, érdemes és kiváló művész. Balerinának készült, be is került a balettintézetbe, ahol azonban egy orvosi vizsgálat következtében abbahagyta a táncolást. Rokon művészeti ágat keresve később a Színművészeti Főiskolán tanult 1960–1964 között. Az akadémia elvégzése után, 1964-ben egy évadra a kecskeméti Katona József Színházhoz szerződött. 1965 és 2013 között a Vígszínház tagja. Mintegy 30 filmben és tévéjátékban nyújtott kiemelkedő alakítást (Egy magyar nábob, Szindbád, Holnap lesz fácán).
Ray Liotta (Raymond Allen Liotta, 1954-2022)
amerikai színész. 1978-ban végzett a Miami Egyetemen, ahol színészetet tanult. Első filmje az Another World volt, amiben 1978-1981 között szerepelt. A Baseball álmok című film meghozta számára a sikert. Amikor meghallotta, hogy Martin Scorsese színészeket válogat a Nagymenők című filmhez, ő keményen lobbizott Henry Hill szerepére. A film hatalmas sikert és népszerűséget hozott neki, és lehetővé tette számára a jövőbeli filmekben való szereplést (A fülke, Ostrom Seattle-ben, A király nevében).
