Egészségbiztosítói qui prodest
a papiruszportal.hu archívumából [2008]
Szerző: dr. andus
Az egyszerű magyar halandó a Vészhelyzet előtt szinte egy cookot sem értett belőle, de sokaknak még a vizitdíjas népszavazás idején is alig volt lövése a magán-egészségbiztosítók tevékenységéről. Az újabb, hospinvestes időkben azonban a west ilyenformán is bekacsingat az országba, s Robin Cook jó érzékkel erre a manapság Ámerikában is érzékeny témára, a magán- és állami egészségbiztosítók konfliktusára hegyezte ki új orvosi krimijét. De azért akadt némi Staphylococcus-fertőzés is.
A cím csapda, mert az eredeti kiadásével (Critical, New York, Putnam, 2007) köszönő viszonyban sincs, ám el kell ismerni, ütős. A szerző 27. könyve van véres terítéken, s valamihez nagyon érthet, ha az első (A gyötrelem éve, 1972) és a második, a világhírnevet hozó Kóma (1977) óta szinte töretlenül népszerű. Amikor Robin Cook májusban harmadszor járt kies hazánkban, mesélt első sikertelen regénykezdeményéről, majd arról, hogy a hibákból okulva meglelte a receptet: minden köntörfalazás nélkül elmondta, hogy sikeres bestsellereket átnyálazva orvos létére megtanult könyvet írni. Ma is elsősorban orvosnak tartja magát, még mindig nem érzi úgy, hogy bármilyen témához nyúlva magabiztos író lenne. Sikerei egyik kulcsa – kitartó és fegyelmezett hozzáállása mellett –, hogy orvosként is alaposan felkészül a témából: komoly kutatás előzi meg orvosi krimijei születését. Most is erről van szó: a regény megkezdése előtt köszönetet mond egy „szórakoztatóiparban dolgozó MBA-s nagyvállalkozónak”, egy pszichológusnak, egy adóügyi és ingatlanbefektetési szaktanácsadónak, egy PhD-s vezető igazságügyi orvos szakértőnek és egy büntetőjoggal foglalkozó ügyvédnek. És persze durván évente megjelenő könyvei sorában ehhez is olvasott némi szakirodalmat.
A témaválasztás ennél a műfajnál alapvető. Az orvosi krimik, mint ezt tavasszal kerek perec ki is jelentette, azért izgatják az emberek fantáziáját, mert előbb-utóbb mindenki kapcsolatba kerül az egészségüggyel és a kórházakkal; rokonai, ismerősei révén mindenképp. Egy veszélyes vírusfertőzés és okozója, a közösségi eredetű MRSA (meticillinrezisztens Staphylococcus aurea) áll a történet középpontjában, de ma már Cook ezzel a sztorival nem, inkább csak a jól csengő nevével tűnne ki a sok száz hasonló, fertőzéses orvosi krimi közül. A csavarintás viszont most is tökéletes: a cselekményben egy feltörekvő privát egészségügyi biztosítótársaság (Angels egészségbiztosító) és gombamód szaporodó luxuskórházai adják a fertőző és halálos környezetet. Az állami és a magánbiztosítók harca nemcsak nekünk, a kevésbé nyugati ország lakóinak, hanem újabban a tengerentúli állampolgároknak is akut probléma/dilemma. Ezt használja ki Cook a történetben, s óhatatlanul is véleményformálásra ingerli a gyanútlan krimiolvasót.
Robin Cook az Alexandra PódiumánAz izgalom folyamatos fenntartásához azonban a vaskos, több mint négyszáz oldalas könyvben ez kevés, a biztosítókon és a fertőzésen kívül mást is be kell vetni: nagyszerű helyszín hozzá az Igazságügyi Orvos Szakértői Intézet. Grisom ugyan nem botorkál elő, s a helyszínelők is csak érintőleges szerepet kapnak (nem hangoskönyv, a Žagar sem játszik): ezúttal egy mostoha szakma, az igazságügyi orvos szakértőké kerül a krimi közép- és gócpontjába. A Helyszínelőkön edzett néző- és olvasóközönség ha nem is a boncolás csínjával-bínjával, de néhány fogásával már (reméljük csak) a képernyőn keresztül megismerkedett, így ez a szűk helyszín is tovább borzolhatja a kedélyeket. Cook vigyáz arra, hogy bár van maffiaszála is a történetnek, ne menjen át horrorba, nem fröcsög végig a vér a regényen, egészen fehér oldalak is vannak benne. E nélkül is végig fenn tudja tartani az érdeklődést, s a gyilkos kilétét egészen az utolsó oldalakig homály fedi (nem én voltam). A szálakat mesterien bogozza össze, majd vágja szét a végén gordiuszi csomót.
A műfajban nem elsődlegesen lényeges a pontos, részletes jellemábrázolás – ám a regényben egy-két esetben igen jó karakterekkel találkozhatunk. A plasztikus típus- és tucatszereplők közül kiemelkedik az orvosból biztosítóigazgatóvá vált elvált asszony alakja (ami kitűnő is a neki udvarló korboncnok szerint), és az orvos szakértők lelkivilágát is kicsit közelebb hozza a boncasztaltól gondolatban (is) igen távol állók számára. Mindent egybevetve érdekes, a valóságtól talán csak a történetszövésben elrugaszkodó, sajnos hihető fikciót tár az olvasók elé, rajongói szeretni fogják, s aki csak könnyed olvasnivalóra vágyik, az sem csalódik majd a Halálcsapdában. Robin Cook becsületes iparosként új munkájában is azt nyújtja, amit várunk tőle. A szerkesztés és a szöveggondozás viszont több odafigyelést kívánt volna (Angela/Angéla és acathamoeba/acanthamoeba többszöri váltakozása; félig lefordított kifejezések: Sátán Thomas, Felső-East Side; „elektromos áruház”, a Staphylococcus végig kis kezdőbetűs, hogy a mondatvégi pontok/írásjelek elmaradásáról már ne is beszéljünk stb.).
Fülszöveg
Miután az orvos-üzletasszony Angela Dawson megalapította az Angels egészségbiztosítót, a cég karrierje máris meredeken ívelt felfelé. Ám a biztosítóhoz tartozó három Los Angeles-i szakkórházban MRSA-fertőzés üti fel a fejét – s ez már-már a tönk szélére sodorja őket. A fertőzések több esetben halálos kimenetelűek, a részvények árfolyama zuhan, a szakértők nem sok jót jósolnak az Angelsnek.
Két igazságügyi orvos szakértő, Dr. Laurie Montgomery és Dr. Jack Stapleton kíváncsiságát felkeltik a műtét utáni fertőzések és a titokzatos halálesetek. Szakmai érdeklődésük mellett személyes okok is vezetik őket: friss házasok, és Jack térdszalagműtét előtt áll, melyet éppen az Angels egyik kórházában fognak elvégezni. ő ugyan tiltakozik, Laurie mégis nyomozásba kezd – és ezzel kinyitja Pandora szelencéjét. A háttérben meghúzódó gátlástalan érdekek nemcsak megélhetését, de Jackkel közös életét is veszélybe sodorják.
Robin Cook: Halálcsapda
Alexandra, Pécs, 2008
Kartonált, 130×200 mm, 448 oldal
Fordította: Fazekas István
Felelős szerkesztő: Csaba Emese
Borító: Müller Péter
ISBN 978 963 370 160 7
Comment on “Robin Cook: Halálcsapda”