Névnapok: Zsigmond, Atanáz, Aténa, Aténé, Athena, Atina, Borisz, Borocs, Minerva, Nétus, Nétusz, Pellegrin, Peregrina, Ráchel, Ráhel, Rákhel, Rákis, Zoé, Zója
Események:
1750 – Carlo Goldoni A kávéház című komédiájának premierje Mantovában.
1845 – az argentin Domingo Sarmiento politikus, pedagógus, író, újságíró, tanár, államférfi és katona kiadja Civilizáció és barbarizmus (Facundo Civilización y Barbarie) zsarnokság-ellenes beszédét.
1869 – a Folies Trévise (később Folies Bergère kabaré) operaház megnyílik Párizsban.
1896 – a millennium évében I. Ferenc József megnyitotta a budapesti Ezredéves Országos Kiállítást, ugyanezen a napon indult meg a rendszeres forgalom Európa második és a kontinens első földalatti vasútján.
1900 – George Bernard Shaw Sosem lehet tudni című darabjának premierje Londonban (Magyarországon először a Nemzeti Színházban mutatták be a darabot, 1912. január 5-én).
1905 – a francia újságok listákat közölnek Jules Verne kiadatlan munkáiról.
1932 – az irodalmi Pulitzer-díjat Pearl S. Buck kapja Az édes anyaföld című regényéért (az első amerikai nő, aki elnyerte a díjat).
1936 – Szergej Prokofjev Péter és a farkas (op.67) című szimfonikus meséjének bemutatója Moszkvában.
1938 – Pulitzer-díjat kapott Thornton Wilder A mi kis városunk című darabjáért.
1949 – Arthur Miller kap Pulitzer-díjat Az ügynök halála című drámájáért.
1955 – Pulitzer-díjat kapott Tennessee Williams a Macska a forró bádogtetőn című drámájáért (1958-ban Paul Newman és Elizabeth Taylor főszereplésével azonos címmel film is készült).
1957
– Eugene O’Neill Nobel-díjas amerikai drámaíró Boldogtalan hold című drámáját mutatják be a Bijou Theatre-ben (New York).
– az első színes horrorfilm a Frankenstein átka, Peter Cushing és Christopher Lee főszereplésével.
1988 – Jackson Pollock Search című képe 4 800 000 dollárért kelt el.
2012 – Edvard Munch norvég festő A Sikoly című művének pasztell változata 119 922 500 dollárért kelt el egy New York-i aukción, ezzel új világrekordot állítva fel.
2019 – a művész halálának 500. évfordulóján a Buckingham-palotában (Queen’s Gallery) bemutatták Leonardo da Vinci egy eredeti portré-vázlatát, amelyet valószínűleg egyik segédje nem sokkal a művész 1519-ben bekövetkezett halála előtt készített. ––> A reneszánsz ember – Matthew Landrus: Leonardo da Vinci hagyatéka
Meghalt Leonardo da Vinci (Leonardo di ser Piero da Vinci, 1452-1519) itáliai reneszánsz polihisztor.
Festő, tudós, matematikus, hadmérnök, feltaláló, anatómus, szobrász, építész, zeneszerző, költő és író egy személyben. Sokszor nevezik a reneszánsz ember őstípusának, akinek láthatólagos végtelen kíváncsisága csak a felfedezéseinek erejével volt egyenlő. Széles körben az egyik legnagyobb festőnek tartják, és egyes vélemények szerint ő lehetett minden idők legműveltebb embere. 1469-ben (mások szerint 1466-ban) Firenzébe utazott, ahol belépett Andrea del Verrocchio szobrász-ötvös-festő műhelyébe gyakornoknak, ami egyfajta „művésziskola” is volt. Itt sajátította el a vázlatkészítést, a festészet és a szobrászat alapvető technikáit. Elbűvölő, társaságkedvelő, jóképű ember volt, így igen sok kapcsolatnak örvendhetett. Legjelentősebb műve a Santa Maria delle Grazie-kolostor refektóriumában megfestett freskója, „Az utolsó vacsora”, amellyel 1498-ban készült el. E freskót azonnal a téma legtökéletesebb megjelenítéseként kezdték méltatni. Elkészülése óta a nyugati világ főműveként tekintették. Nem csupán a mesteri módon felépített jelenetek miatt, hanem azért is, mert a kompozíció, a színhasználat a megvilágítás, az egyes alakok tartása és mozdulata is a bibliai szavakra utal (Mona Lisa, Léda hattyúval, Sziklás Madonna). ––> A reneszánsz ember – Matthew Landrus: Leonardo da Vinci hagyatéka
Megszületett Alessandro Scarlatti (1660–1727) olasz barokk zeneszerző.
Zeneszerzőként 1679-ben hallatott magáról először, egy oratórium komponálásával bízták meg. Az igazi sikert azonban legkorábbi ismert operája, a Gli equivoci nel sem’biante hozta meg számára. A hatalmas siker hatására 1683-ban Nápolyba költözött és 1702-ig a nápolyi alkirály udvari zeneszerzőjeként működött. Elsősorban a vokális zene területén alkotott maradandót: közel 40 oratórium, 115 opera, 700 kantáta, számos egyházzenei mű mellett elenyésző számú zenekarimű alkotja műveinek jegyzékét. Operái szinte kivétel nélkül háromfelvonásos darabok, sok tekintetben Monteverdi kora barokk, velencei operáit követik. Oratóriumait és kantátáit már gyakrabban mutatják be, ezek közül több is hozzáférhető. Túlnyomórészt szerelmi történeteket vagy mitológiai témát dolgoznak fel. Zenekari művei közül említésre méltóak szimfoniái és operanyitányai (Gli equivoci nel sem’biante, Mitridate Eupatore, La Rosmere).
Megszületett Novalis (Friedrich von Hardenberg, 1772-1801) német költő, író, a német romantika egyik legnagyobb alakja.
Heinrich von Ofterdingen című műve a korai regény egyik legjelentősebb alkotása. A benne szereplő kék virág a német romantika jelképe lett. 1790–91-ben Jénában filozófiát hallgatott, ekkor került kapcsolatba Schillerrel. 1791–94-ben Lipcsében joghallgató. Himnuszok az éjszakához – legjelentősebb költeményciklusa, melyben szerelme halála feletti megrendülését írja le. A ciklusban szembeállítja a dolgos nappalok birodalmát az újbóli egyesülést ígérő éj birodalmával. Számára a szeretett nő az, aki lehetővé teszi a két világot elválasztó határ átlépését. Heinrich von Ofterdingen – regénytöredék, melyben egy ifjú költővé válását ábrázolja. Goethe Wilhelm Meisterének ellenregényeként is ismert, mert szembefordul a német klasszika művészetfelfogásával. E művében szerepel a híressé vált „kék virág”, mely a romantika szimbólumává vált (A jénai iskola; A kereszténység, avagy Európa; A szaiszi tanítványok).
Ezen a napon született:
Filippo Buonaccorsi (1437-1496)
Lengyelországban alkotó olasz humanista költő, történetíró. Munkáit latin nyelven írta. 1468-ban Rómában Pomponio Leto akadémiája hallgatójaként részt vett a II. Pál pápa ellen szőtt sikertelen humanista összeesküvésben, emiatt menekülnie kellett. Görögországon, Egyiptomon át Lengyelországba utazott, s mint ennek követe Konstantinápolyban, Velencében és két ízben Magyarországon is tartózkodott (Attila története, Ulászló király története, A démonról).
William Camden (1551-1623)
angol történész és heraldikus. 1575-ben a westminsteri iskola tanára lett, ami lehetővé tette számára, hogy a nyári szünetek alatt sokat utazzon az országban és történeti kutatásokat végezzen. 1593-tól négy évig az iskola igazgatója volt, majd Clarenceux címerkirálya lett. Erzsébet királynő uralkodásának történetét 1607-ben kezdte és 1615-ben jelentette meg. További művei közé tartozik egy görög szótár.
Athanasius Kircher (Kircher Atanáz, 1602-1680)
német származású tudós, polihisztor. A würzburgi egyetemen a matematika, filozófia, a héber és a szír nyelvek tanára volt. 1635-ben a harmincéves háború zavarai előtt Avignonba vonult, majd a pápa hívására Rómában települt le. Filozófiáról, matematikáról, fizikáról, csillagászatról vagy természetrajzi dolgokról épp oly szakismerettel írt, mint a hieroglifekről és archeológiai tárgyakról. A magyarországi elittel is kapcsolatot tartott, akiknek műveket dedikált.
Jerome K. Jerome (Jerome Klapka Jerome, 1859–1927)
angol író, publicista. 13 évesen otthagyta az iskolát, és változatos munkákat vállalt: volt vasúti munkás, irodai alkalmazott, újságíró, tanár, sőt színész is. Végül 1885-ben kiadta A színpadon – és mögötte művét, amiben humorral, iróniával ábrázolta színészélményeit. Egy évvel később írta meg Egy naplopó tűnődései című humoros karcolatgyűjteményt, mely nagy sikert szerzett neki. Középső nevét Klapka György tiszteletére kapta (Három ember egy csónakban, Útrakészen, Minden út a kálváriára vezet).
Herzl Tivadar (1860-1904)
osztrák-magyar író, újságíró, az első cionista kongresszus szervezője és későbbi elnöke. A Zsidó Állam megálmodója, a cionista politika atyja, a Cionista Világszervezet megalapítója. 1878-ban családjával Bécsbe költözött, ahol az egyetemen jogot és irodalmat tanult. Párizsban érte az igazi nagy megrázkódtatás: ő tudósította lapját a Dreyfus-ügyről és megtapasztalta a per kapcsán erőteljesen megnyilvánuló antiszemitizmust. Ennek hatása alatt született meg A Zsidó Állam című értekezése (Ősi föld – új hon; Ősújország; Ha akarjátok, nem mese).
Gottfried Benn (1886-1956)
német író, költő, esszéista. A német avantgárd költészet sokat vitatott, de mindenképpen jelentős és úttörő alakja kezdettől fogva provokatív módon szembeszegült az uralkodó társadalmi normákkal. Elutasította az alanyi költő romantikus típusát, életrajza eseményeit nem tartotta sem fontosnak, sem költészeti témának. Költészete az expresszionizmus jegyében indult. Az expresszionista avantgardizmus szétrobbantotta a szépségre és harmóniára irányuló klasszikus-idealista esztétikát (Hullaház és más költemények, Kifejezésvilág, Mámorözön).
Patay László (1932–2002)
Munkácsy Mihály-díjas festőművész, egyetemi tanár. 1942–1950 között. 1950–1956 között a Magyar Képzőművészeti Főiskola freskó szakára járt. 1953-tól állította ki műveit. 1970-től 20 évig a Képzőművészeti Főiskola tanára, tanszékvezetője volt; anatómiát és térábrázolást oktatott. 1996-tól a Magyar Művészeti Akadémia tagja volt. 1994-ben az Európai Akadémia tagja lett.
Mahrer Emil (1932–2007)
Balázs Béla-díjas film- és televíziórendező. 2004-től a Magyar Televízió örökös tagja. 1956. októberétől a Magyar Rádió Stúdió osztályának dolgozója lett, majd 1957-ben Zsurzs Éva asszistenseként került a Magyar Televízióba. 1968-1972 között a Színház- és Filmművészeti Főiskola hallgatója volt, film- és televíziórendező szakon. 1983-tól vezető rendező, 1991-től főrendező.
Bakody József (1938-2023)
Aase-díjas színész, a Veszprémi Petőfi Színház örökös tagja. 1962-től 1990-ig játszott Veszprémben, majd tíz évre az egri Gárdonyi Géza Színház művésze lett. Ezután négy évet Székesfehérváron töltött, a 2000-es években egy-egy szerepet újra a veszprémi Petőfi Színházban játszott. Népszerű epizodistaként volt ismert (Holnap lesz fácán, A pacsirta, A törvénytelen).
Fodor Géza (1943–2008)
Erkel Ferenc-díjas zeneesztéta, kritikus, dramaturg. Kutatási területe a színház- és drámaesztétika volt. Több értékes kortárs magyar dráma színpadra segítését, dramaturgiai gondozását végezte el. Éveken keresztül az Élet és Irodalom zenekritikusa volt. 1989-ben a Holmi című folyóirat alapítói között volt, később is szerkesztette a lapot. 1992-1997 között a Színház- és Filmművészeti Főiskolán színháztörténetet, dráma- és operaelemzést oktatott (Zene és dráma, Petri György költészete, A Mozart-opera világképe).
David Suchet (Sir David Suchet, 1946)
Emmy-díjas angol színész. Legismertebb alakítása Hercule Poirot, az ITV által készített Agatha Christie: Poirot filmsorozatból. 1987-ben kérték fel először Hercule Poirot megszemélyesítésére, akit 1989-től kezdve kisebb-nagyobb megszakításokkal egészen 2013-ig alakított, összesen 70 epizódban (Tűzparancs, Apósok akcióban, Banki meló).
Tonk Sándor (1947-2003)
erdélyi magyar történész. Egyetemi tanulmányait követően tudományos kutatóként helyezkedett el. 1969 júniusától három évig a marosvásárhelyi Teleki–Bolyai Könyvtár munkatársa volt. 1972-ben lett a Román Akadémia marosvásárhelyi kutatóintézetének tudományos munkatársa. 1992-ben kinevezték a kolozsvári Tudományegyetem történelem karára, ahol az egyetemes középkor történetét adta elő, vezette a magyar írástörténet kollégiumot, valamint a 16–17. századi erdélyi történelmi irodalomról tartott előadásokat.
Sopsits Árpád (1952)
Balázs Béla-díjas színház- és filmrendező, forgatókönyvíró. 1975–1979 között a Színház- és Filmművészeti Főiskola rendező szakán tanult. A Semmelweis Egyetem Filozófiai Intézetében dolgozott 1974-től, majd a Mafilm forgatókönyvírója volt. Dolgozott többek közt a Budapesti Kamaraszínházban, a Gyulai Várszínházban, az Új Színházban, a Szabadkai Népszínházban, a Nemzeti Színházban, a Merlin Színházban, a Vígszínházban és a Szekszárdi Német Színházban is.
Csák György (1956)
színész, rendező. 1978-ban a Színház- és Filmművészeti Főiskolán színészként diplomázott. Először a szolnoki Szigligeti Színházhoz szerződött. 1982-ben a Nemzeti Színház tagja lett. Az Arany János Színház szerződtette 1989-ben. 1993-tól a Trambulin Színház tagja, a társulat vezetője. Gyermekdarabokat ír, átdolgoz, rendezéssel és versírással is foglalkozik (Cigánykerék, Manóolimpia, Vajaspánkó).
Leviczky Klára (1957)
színésznő. Elsőre felvették a Színművészeti Főiskolára, 1979-ben kapott diplomát. A budapesti Madách Színházhoz szerződött, 1981-től a győri Kisfaudy Színház tagja volt. 1983-1985 között a szolnoki Szigligeti Színházban játszott. 1985-1988 között a Békés Megyei Jókai Színházhoz szerződött. 1988-tól szabadfoglalkozású művésznő (Kinek a törvénye?, Kopaszkutya, Visszaesők).
Mészáros Zoltán (1964)
németországi magyar színész, rendező. 1990–1996 között a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Magyar Tagozatán végzett. Utána a Szolnoki Szígligeti Ede Színház (1997–1998), a Gyergyószentmiklósi Figura Stúdió Színház (1998–1999), majd a Gyergyószentmiklósi Székely Színpad társulatának volt a tagja. Jelenleg a T-ATER München tagja.
Dwayne Johnson („The Rock”, 1972)
szamoai származású amerikai színész, pankrátor. 1995-ben kriminológia és fiziológia szakon fejezte be az egyetemet. WWF pankrátoraként szerzett hírnevet. Első filmes szerepeit televíziós sorozatokban kapta, 2001-ben debütált a mozivásznon A múmia visszatérben. Ezután több sikeres filmben játszott. Csillagot kapott a Hollywoodi Hírességek Sétányán (A Skorpiókirály, Halálos iramban filmek, Törésvonal).
Hertelendy Attila (1974)
színész. Az érettségi után Békéscsabára került, ahol a Regionális Színházművészetért Alapítvány színiiskolájának növendéke volt. A négyéves kurzust követően, 1996-ban csatlakozott a zalaegerszegi Hevesi Sándor Színház társulatához. 1998-tól hivatalosan színésze, 1999-től színművésze az intézménynek. Karitatív fellépésekre is gyakran vállalkozik.
Bereczki Zoltán (1976)
EMeRTon-díjas színész, énekes, zenei producer. Két évig dobolt, hegedült, és két évig énekelt a Magyar Rádió Gyermekkórusában. 2001-ben végzett a Színház és Filmművészeti Főiskola operett-musical tanszakán. Ugyanebben az évben megjelent első szólólemeze „Száz év” címmel. 2013-ban megnyerte a Sztárban sztár című showműsor első évadát, így ő lett „Magyarország legsokoldalúbb előadóművésze” 2013-ban (Nekem lámpást adott kezembe az Úr Pesten, Sorstalanság, Rómeó és Júlia – musical).
Poroszlay Kristóf (1985)
színművész. 2000-2004 között a budapesti Vörösmarty Mihály Gimnázium drámatagozatán tanult. 2006-2009 között a Kaposvári Egyetem színművész szakos hallgatója volt. 2009-től a Szegedi Nemzeti Színház színésze.
Ezen a napon halt meg:
Klimó György (1710–1777)
római katolikus püspök Pécs városában, a korabeli tudomány és irodalom pártfogója. 15 000 kötettel gyarapította a püspöki könyvtárat, sok a magyar történelemre vonatkozó oklevelet szerzett meg, numizmatikai gyűjteményt, csillagvizsgálót létesített a könyvtár mellett. Magyarországon ő tette elsőnek nyilvánossá könyvtárát (1774), amely a mai PTE Egyetemi Könyvtár és Tudásközpont tagja.
Giacomo Meyerbeer (Jacob Liebmann Meyer Beer, 1791-1864)
német zeneszerző, korának legnépszerűbb operaszerzője, a francia opéra grande legnagyobb mestere. Hangszerelésének gazdagsága, a dallamfolyás hol olaszos áradozás, hol franciás báj, máskor a németesen sűrű szövedékét azonban sokszor megszakítják zenei „látványelemek”, a kiszámított sikerhajhászás motívumai (Schiller-induló, Anjou Margit, Észak csillaga).
Alfred de Musset (1810–1857)
francia költő, drámaíró, a francia romantika kiemelkedő képviselője. A Victor Hugo köré csoportosult költők közül az egyik legjelentősebb. Műveinek hangvétele sokszor könnyeden ironikus, de elsősorban a szenvedélyes érzelmek és fájdalmak költője. Legszebb lírai költeményeit a George Sand iránti szerelme, majd a szakítás fájdalma ihlette. Prózai főműve A század gyermekének vallomása. Költői főműve az Éjszakák című négyrészes versciklus, drámái közül kiemelkedik a Lorenzaccio című ötfelvonásos tragédia.
Bethlen Miklós (gróf bethleni Bethlen Bolnai Miklós, 1831-1899)
honvédtiszt, író, drámai színész, költő és hírlapíró. Az 1848–49-es forradalom és szabadságharcban mint honvéd százados vett részt. Az 1850-es években Párizsban tanult. 1854-ben debütált színészként. 1854–1859 között a Nemzeti Színház tagja volt. 1856–1857 között a hamburgi társulat művésze volt. 1859–1862 között Párizsban játszott (Angyal Bandi és Szép Juliska, A magyar színészetről, Múlt és jelen).
Vargha Gyula (1853–1929)
költő, műfordító, statisztikus, akadémikus. Mint költő – a kor konzervatív irodalmi lapjának, a Napkeletnek a kritikusa szerint – „a népies nemzeti költészet hagyományainak legművészibb folytatója”; fő ihletői a haza, család, természet, bár néhány bölcseleti jellegű költeményt is írt (A magyar nyelv hódításai az utóbbi 10 év alatt, Hamvadó tüzek, A magyar birodalom vázlatos ismertetése).
George Pal (Marczincsak György Pál, 1908-1980)
magyar származású amerikai animátor, filmrendező és producer. Hírnevét elsősorban a fantasy és a science-fiction műfajába tartozó alkotásainak köszönheti. Amerikai állampolgárságot azután szerzett, miután nácik hatalomra kerülését követően elhagyta Németországot. Hét egymást követő évben is jelölték Oscar-díjra 1942 és 1948 között, 1944-ben pedig tiszteletbeli Oscar-díjjal jutalmazták.
Déry Mária (1933-1988)
színésznő. 1955-től az egri Gárdonyi Géza Színházban indult színészi pályája. 1959–től a Békés Megyei Jókai Színházhoz szerződött, 1967 és 1973 között a debreceni Csokonai Színház színésznője volt. 1973-tól haláláig, kisebb megszakításokkal a Szegedi Nemzeti Színház társulatának tagja volt. Drámák hősnőiként és zenés darabok szubrett-, naiva szerepekörben voltak jelentős feladatai, sikeres alakításai.
Komlós Péter (1935-2017)
kétszeres Kossuth-díjas és Liszt Ferenc-díjas hegedűművész, a Bartók vonósnégyes alapítója, primáriusa, érdemes és kiváló művész. 1982-ben lett a Zeneakadémia tanára. A vonósnégyesben való közreműködésén túl, számos alkalommal szólistaként is fellépett.
Oliver Reed (1938-1999)
angol színész. A filmvilág egyik fenegyerekének számított: éveken át a botrányaitól volt hangos a bulvársajtó. Mindenfajta előképzettség és színészi gyakorlat nélkül kezdte a művészi pályát. Eleinte csak statisztaszerepeket játszott. Színészi eszköztára folyamatosan gazdagodott, többnyire negatív, ellenszenves karakterek megformálását bízták rá. Később kiderült, hogy nem csupán fizikai adottságaival képes hatni a vásznon, hanem van érzéke a mélyebb jellemábrázoláshoz is. Richard Lester fedezte fel, hogy kosztümös filmek ideális hőse is lehet (Az ördögök; A négy testőr, avagy a Milady bosszúja; Koldus és királyfi).
Pertis Jenő (1939-2007)
Erkel Ferenc-díjas zeneszerző, zongoraművész. Zeneiskolai zongoratanulmányai után a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskola növendéke volt. 1958 és 1962 között a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola hallgatója volt, karvezetésből 1962-ben diplomázott. 1964-től 1999-es nyugdíjazásáig a Magyar Állami Operaház korrepetitora volt. Több kórusművéből a Magyar Rádió Énekkara felvételt készített Sapszon Ferenc vezényletével (A férfi halála, Rapszódia cimbalomra, A hűtlen lány).
