Névnapok: Ervin, Ervina, Ervínia, Klétus, Mara, Marcell, Mária, Marsal, Peregrina, Tihamér
Események:
1336 – a táj szépsége miatt, Francesco Petrarca olasz reneszánsz költő és testvére megmássza az 1912 méter magas francia Mont Ventoux csúcsát.
1467 – a hagyomány szerint megjelenik a Madonna és a gyermek freskó a Madonna del Buon Consiglio szentélyének falán az olaszországi Genazzanoban.
1677 – I. Lipót császár megalapítja az Innsbrucki Egyetemet.
1755 – Moszkvában megnyílik az első orosz egyetem.
1835 – Frédéric Chopin Andante spianato et Grande Polonaise brillante (E-dúr, Op. 22.) premierje Párizsban.
1855 – betegsége miatt Gioachino Rossini zeneszerző elhagyja Olaszországot.
1925 – Diego Rivera festőművész kilép a Mexikói Kommunista Pártból.
1928 – egy tűzvész után újra megnyílik Madame Tussaud panoptikuma Londonban.
1932 – Jean Anouilh francia drámaíró A hermelin című darabjának premierje Párizsban.
1936 – Dmitrij Sosztakovics befejezi 4. (c-moll, Op. 43) szimfóniáját.
1939 – a Magyar Színház bemutatta Heltai Jenő Az ezerkettedik éjszaka című darabját.
1954 – bemutatják A hét szamuráj című japán filmet Akira Kurosawa rendezésében, Toshiro Mifune főszereplésével.
1965 – Charles Ives 4. szimfóniájának ősbemutatója a New York-i Carnegie Hallban, 11 évvel a zeneszerző halála után.
2001 – A szellemi tulajdon világnapja.
Megszületett (megkeresztelték) William Shakespeare (1564-1616) angol költő, drámaíró, színész.
Az angol nyelvű drámaírás egyik legnagyobb alakja, világirodalmi öröksége és hatása a világ minden táján fellelhető. Angliában mint a nemzet dalnokát tisztelik. Műveit az élő nyelvek majd mindegyikére lefordították, és színműveit folyamatosan játsszák a világ színpadain. Shakespeare azon kevés drámaírók közé tartozik, akik mind a komédia, mind a tragédia műfajában számos maradandó művet alkottak. A Shakespeare életét igazoló adatok meglehetősen hiányosak, emiatt később a személyisége, de főleg a műveinek szerzői hitele is megkérdőjeleződött, ezektől a véleményektől függetlenül azonban a művelődéstörténet valós önálló személynek és szerzőnek tekinti. Irodalmi teljesítménye nem merül ki a költészet és a drámaírás magas fokú művelésében; írásaiban az emberi élet egyes aspektusai, és a legkülönbözőbb érzelmek árnyalt ábrázolása mellett tömören és világosan kifejezett filozófiai gondolatok is megjelennek (Rómeó és Júlia, Szentivánéji álom, Hamlet). ––> Jennifer Lee Carrell: A Shakespeare-titok
Megszületett Eugéne Delacroix (1798–1863) francia festő, a romantikus festészet egyik legnagyobb alakja mind a kortársak, mind az utókor számára.
Tehetsége korán megmutatkozott. Középiskolai tanulmányainak befejezése után nagybátyja segítségével a klasszicista Guérin akadémikus műhelyében tanult. Nagyon hamar konvencionálisnak, ridegnek érezte a klasszicizmus kötött formavilágát. Ő is éppen úgy, mint számos festőművész társa, abból tanult a legtöbbet, hogy eljárt másolni a Louvre-ba. Folyamatosan tanulmányozta a lovak viselkedését és mozgását, számos vázlata és festménye kapcsolatos ezzel a témával. Kiváló litográfus is volt, sok vízfestménye igen figyelemre méltó. Festészeti technikájába már belevonja az angol festők legújabb eredményeit, az atmoszferikus fények alkalmazását. Shakespeare műveit is illusztrálta, mintegy hozzájárult ezen külföldi írók hazájában való népszerűsítéséhez. Kisebb képei is igen jelentősek, élményeit, érzelmeit, vágyait fejezi ki allegorikus vagy szimbolikus formában (Vihartól megvadult ló, Dante bárkája, A Szabadság vezeti a népet).
Meghalt Björnstjerne Björnson (1832–1910) Nobel-díjas norvég író, költő, újságíró, Norvégia nemzeti függetlenségének szószólója, a norvég nemzeti romantika kiemelkedő egyénisége.
Kiállt az európai, idegen hatalmak uralma alatt élő népek védelmében, így sok cikkében ír a lengyelekről, finnekről, románokról, leggyakrabban a szlovákokról. Műveiben elsősorban a norvég parasztságnak állít emléket, ezzel szemben a városi polgárság életének erős kritikusa. Történeti munkáinak fő célja a norvég nemzeti öntudat felélesztése. Az 1856-ban írt Ja, vi elsker dette landet című verse lett a norvég nemzeti himnusz (A csőd, Isten nyomai, A halászleány).
Megszületett Akseli Gallen-Kallela (1865-1921) finn festőművész, műépítész, iparművész.
Stílusa a nemzeti romantikától a realizmuson és a szecesszión át a szimbolizmusig ívelt. Noha élete folyamán nagyon sokat utazott, Finnországhoz és kedves témájához a Kalevala világához mindig erősen kötődött. Több művészettörténész szerint alkotópályának csúcspontját a Poriban található Jusélius Mauzóleum freskói jelentik. A képek összefoglaló témája az élet győzelme a halál fölött. 1908-ban nagy kiállítása volt, a Szépművészeti Múzeumban, ahol csaknem 500 művét láthatta a magyar közönség. Számos budapesti tárgyú képet festett ekkor, például A Gellért-hegy a Duna-parti Corso Kávéház felől nézve, Egy Duna-híd szobra. 1919-ben Mannerheim marsall szárnysegédje lett. Mannerheim felkérte a hadsereg számára zászlók, kitüntetések és egyenruhák tervezésére (A Szampó védői, Jusélius Mauzóleum Poriban, A királyi vár Budapesten).
Megszületett Szörényi Levente (1945) Kossuth- és Erkel Ferenc-díjas zeneszerző, gitáros, énekes, szövegíró.
A Mediterrán, a Balassa, az Illés, a KITT-egylet és a Fonográf zenekarok egykori tagja. Több tucat sikeralbum és színpadi darab szerzője, előadója. Jelentős részt vállalt a magyar beatzene megteremtésében. Illés Lajossal és a Tolcsvay fivérek zenekarával együtt, nevéhez fűződik a Kárpát-medence népzenéjének és a modern beat-/rockzenének a házasítása. Ezáltal sokat köszönhet a munkásságának a népzene népszerűsítésének ügye. 1964-ben ismerkedett meg Illés Lajossal, aki később többször is hívta vendégszerepelni a bercsényis Illés bulikra. A bulik sikere nyomán aztán Illés Lajos is felkérte, hogy csatlakozzon a frissen átalakult zenekarához. Levente aztán végül azzal a feltétellel, hogy bátyját, Szabolcsot is hozhatja, elvállalta a felkérést. 1974–1984 között a Fonográf együttes alapító tagja, zeneszerzője és énekese volt. Számtalan sikeres rockopera és színpadi mű (társ)szerzője, közülük is a legsikeresebb, az István, a király, amit 1983-ban mutattak be a városligeti Királydombon. Három könyve jelent meg, 2000 óta egy szentendrei bejegyzésű régészeti alapítványa is van, Holdvilág-árok Alapítvány néven (Utazás, Ősz van már, Végtelen úton).
Megszületett Kukorelly Endre (1951) József Attila-díjas író, költő, újságíró, kritikus.
Irodalmi munkássága mellett a Kalligram című folyóirat rovatvezetője és a kreatív írás tanára. 1974-ben a Petőfi Irodalmi Múzeum kézirattárosa lett, majd 1975-ben felvették az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának történelem–könyvtár szakára. Egyetemi évei alatt a Jelenlét című irodalmi folyóirat szerkesztőjeként tevékenykedett. 1985-ben az Örley István Kör egyik alapítója volt. 1999. december 11-én a Szépírók Társasága elnökévé választották. Ezenkívül a József Attila Kör és a Magyar PEN Club tagja. Alkotásai nagy részének tematikája önéletrajzi, de ugyanakkor általános, mert emberi. Sokszor mindennapi, rutin-, egyszerű élethelyzetek nevetséges és értelmetlen voltára világítva nevetteti meg és gondolkodtatja el az olvasót. Mondataiban jelentős szerepet kapnak a beszélt nyelvi elemek. Mondat- és szövegszerkesztésére a hétköznapiság, a spontaneitás, a dísztelenség, a tömörség, a töredezettség a jellemző. Alkotásainak hangneme sokszor ironikus, néha kiábrándult. Humora nem csak a témán és a helyzeten alapszik, hanem azon is, ahogy játszik a szavakkal, a mondatokkal (A valóság édessége, Reggel az egyik istennő, Cé cé cé pé avagy Lassúdad haladás a kommunizmus felé).
Ezen a napon született:
David Hume (1711-1776)
skót empirista filozófus, történész, közgazdász, esszé-író; a skót felvilágosodás egyik legfontosabb alakja. Hírnevét elsősorban filozófiai munkásságnak köszönheti (Vizsgálódás az emberi értelemről, Az esszé követsége, Beszélgetések a természetes vallásról).
Ludwig Uhland (1787-1862)
német költő, irodalmár, jogász és politikus. Tübingenben járt egyetemre 1801-től 1808-ig, majd tanulmányai befejezte után ott lett ügyvéd. Mindeközben szenvedélyesen verselt és mélyrehatóan foglalkozott a középkori német irodalommal illetve népköltészettel. Első verseskötete, a Dalok hazámnak hatalmas siker lett, több mint negyven kiadást élt meg és a 19. század egyik legolvasottabb, legkeresettebb költőjévé tette.
Vicente Aleixandre (1898-1984)
irodalmi Nobel-díjas spanyol költő az úgynevezett 27-es generációból. Első költeményeit a Revista del Occidente folyóiratban publikálta 1926-ban. Élete során rejtette homoszexualitását. Az 1930-as években megismerkedett Andrés Aceróval, akivel erős szerelmi viszony vette kezdetét, amelynek azonban véget vetett Andrés Mexikóba való száműzetése a spanyol polgárháború után. A spanyol polgárháború után nem ment száműzetésbe szélsőjobboldali nézetei ellenére sem, Spanyolországban tartózkodott és a fiatal költők egyik tanítójává vált (Pusztulás vagy szerelem, A Paradicsom árnyéka, A háború hangja).
Keleti Márton (1905-1973)
háromszoros Kossuth-díjas filmrendező, érdemes és kiváló művész. Pályája kezdetén színházi rendezőként dolgozott; elsősorban a zenés műfaj vonzotta. A 30-as években kezdett filmezni. Első önálló filmje A torockói menyasszony, ezt követte néhány népszerű vígjáték. Származása míatt a II. világháború alatt nem dolgozhatott, a háború után viszont ő forgatta az egyik első magyar filmet, A tanítónő címmel. 1950-től a Színház- és Filmművészeti Főiskola filmtanszakának vezetője volt (Janika, A tizedes meg a többiek, Butaságom története).
Denis O’Dea (1905-1978)
ír színész. Előbb biztosítási ügynökként dolgozott, azután színészettel kezdett foglalkozni. Vezető tagja volt a dublini Abbey Theatre-nek. Nevezetes filmszerepei a 30-as évek közepéről többek között: John Ford két filmje, A besúgó és Az eke és a csillagok, valamint az IRA-tag James Masont üldöző rendőrfelügyelő Carol Reed filmjében, az Egy ember lemaradban.
Bernard Malamud (1914–1986)
amerikai, zsidó származású író, a második világháború utáni új amerikai írónemzedék egyik legkiemelkedőbb személye. Szülei orosz emigránsok voltak, akik a pogromok elöl menekültek az Újvilágba. Viszonylag későn kezdett publikálni. Figurái általában zsidó kisemberek, akik a társadalom őket körülvevő ketrecéből igyekeznek kibújni, de még önmagukból sem igen tudnak (A segéd, Isteni kegyelem, Ördögűzés).
Perczel Zita (1918-1996)
színésznő, filmszínésznő. 1932-ben lett a Színiakadémia hallgatója, ám azt nem fejezte be, ugyanis 1933-ban szerződtette a Nemzeti Színház. 1935–től 1937-ig a Vígszínház tagja volt. Fiatalon többnyire hősnőket és naivákat alakított. Az átütő sikereket filmszerepeiben érte el. 1938 és 1940 között Nizzában játszott, majd férjével New Yorkba költöztek. 1951-ben visszaköltözött Párizsba, több mint ötszáz alkalommal lépett fel a Théâtre de Capucines-ben. Később Madridban és Rómában élt, 1991-ben szerződtette a Budapesti Kamaraszínház (Az új rokon, Dögkeselyű, A nagy postarablás).
Csanaki József (1923)
színész, bábszínész. Színiakadémista gyakorlati vizsgáit 1944-ben tette le. 1946-tól a budapesti Vidám Operett Színpadhoz szerződött. 1954-től az Állami Bábszínház szerződtette, ahol főleg a felnőtteknek szóló előadásokban szerepelt. 1960-tól 1986-ig a Fővárosi Operettszínház színművésze volt. Nyugdíjasként is foglalkoztatták az Operettszínházban.
Gyula Kosice (Falk Gyula, 1924–2016)
magyar gyökerekkel rendelkező argentin író, költő, szobrász és teoretikus, a kinetikus szobrászat és a fényművészet egyik úttörője, a MADI művészeti mozgalom egyik elindítója. Számtalan díjat és kitüntetést szerzett, köztük a francia állam Művészet és Irodalom Lovagja díjat, valamint Buenos Aires díszpolgári címét.
Lakatos István (1927-2002)
Kossuth-, József Attila és Baumgarten-díjas költő, műfordító, a Digitális Irodalmi Akadémia alapító tagja. Költeményei már 1947-től megjelentek folyóiratok hasábjain. 1954-ben megalapította a Bessenyei-kört. 1955-ben a Petőfi Kör vezetőségi tagja, 1956-1957-ben a Magyar Írók Szövetségének elnökségi tagja. 1957-ben az Igazság című napilapban megjelent írásai miatt letartóztatták, 1959-ben szabadult a börtönből. Legjelentősebb műfordítóink és költőink közé tartozott, elsősorban latin és olasz költők életművének fordítása szerzett számára megbecsülést. Élete utolsó évtizedeiben saját versei, prózai írásai is gyakrabban megjelentek (A pokol tornácán és egyéb kisebb költemények, A sötétség virágai, Paradicsomkert).
Giorgio Moroder (Hansjörg Moroder, 1940)
háromszoros Oscar-, négyszeres Golden Globe-díjas és négyszeres Grammy-díjas olasz zeneszerző, lemezlovas, énekes, zenei producer. Neve az eurodisco térhódítása idején vált világhírűvé: ő az egyik szerzője az irányzat első világslágerének (Love to Love You Baby – Donna Summer). 1970-es évek végétől bő egy évtizeden keresztül filmzeneszerzőként is keresett művész volt, olyan alkotások kísérőzenéjét komponálta, mint az Éjféli expressz, az Amerikai dzsigoló, a Flashdance, A sebhelyesarcú vagy a Végtelen történet.
Bálint András (1943)
Kossuth- és Jászai Mari-díjas színész, versmondó, színházigazgató, rendező, érdemes művész, a Halhatatlanok Társulatának örökös tagja. 1965-ben végzett a Színház- és Filmművészeti Főiskolán, majd ezután a pécsi Nemzeti Színházhoz szerződött. 1969-től a Madách Színház, 1980-tól a Magyar Filmgyártó Vállalat társulatának színésze volt. 1985 és 2016 között a Radnóti Miklós Színház igazgatója, majd maradt a színház tagja. 1983 óta tanít a Színház- és Filmművészeti Főiskolán. 2017-ben tartotta székfoglaló előadását a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémián (Tűzoltó utca 25., Hajnali háztetők, A Hold és a csillagok).
Kishonti Ildikó (1947–2009)
színművésznő, énekesnő, elsősorban zenés darabokban, musicalekben lépett fel, energikus és temperamentumos játékstílus jellemezte. Az Országos Szórakoztatózenei Központ stúdiójában tanult énekelni, legelső színpadi megjelenése egy táncdalfesztiválon volt, majd a Színház- és Filmművészeti Főiskola musical szakán végezte tanulmányait 1973-1977 között. 1979–1982 között a Fővárosi Operettszínház tagja volt, majd 1984–1985 között ismét ebben a társulatban játszott. 1985-től szabadfoglalkozású volt (Ripacsok, Mephisto, Sorstalanság).
Szyksznian Wanda (1948)
grafikus-, plakátművész, egyetemi docens. Tizenévesen tervezte az első plakátot az Illés zenekarnak, majd a hazai pop-rock műfaj egyik legfontosabb lemezborító-tervezőjeként szerzett magának hírnevet. 1998-ban megjelent életrajzi könyve a Novoprint Kiadó kiadásában. 2000-től papírszobrokat készít, plakátokat és könyveket tervez, fest, murális megbízást tervez és kivitelez. Tagja az Illusztrátorok Társaságának, tervező grafikai szakértő. 2000-től tanít a Budapesti Műszaki Egyetem Építészmérnöki Karán, mint meghívott oktató. 2005-től pedig egyetemi docens. 1973-tól munkái rendszeresen szerepelnek kiállításokon.
Dominic Sena (1949)
amerikai filmrendező. Operatőrként lépett be a médiaiparba az 1980-as évek közepén. 1989-ben Grammy-díjat kapott. Reklámfilm-rendezőként volt számon tartva a ’90-es években, később ő rendezte a Tolvajtempó és a Kardhal című filmeket.
Nagy Mari (1950)
színésznő. Színészi pályája 1972-ben a Miskolci Nemzeti Színháznál indult. 1976-tól egy évadra a Szegedi Nemzeti Színházhoz szerződött. 1977-től és 1981-től a Békés Megyei Jókai Színház társulatának színművésznője volt. Közben 1979-től újra Szegeden játszott. 1989-től szabadfoglalkozású színésznőként dolgozott.
Ingolf Lück (1958)
német színész, humorista és műsorvezető. Az érettségit követően német nyelvet, filozófiát és pedagógiát tanult az egyetemen. Emellett több különböző színésztársulat tagja is volt (Széllovagok, Haláli balhé, Szédült száguldás).
Giancarlo Esposito (Giancarlo Giuseppe Alessandro Esposito, 1958)
amerikai színész. Csillagot kapott a Hollywoodi Hírességek Sétányán (Szerepcsere, Közönséges bűnözők, Hajsza élő adásban).
Jet Li (1963)
kínai harcművész és színész. Gyermekként lett Kína nemzeti vusubajnoka, és öt éven keresztül tartotta a címet. Tizenhét évesen visszavonult a versenysporttól. 1982-ben Shaolin templom című filmjével lett országosan ismert. Alapítványt hozott létre, amely katasztrófahelyzetekben segíti a rászorulókat. (Hős, A nyakörv, The Expendables – A feláldozhatók).
Heiszmann Ildikó (1966)
bábművész, színésznő. 1986-tól a miskolci Csodamalom Bábszínház tagja. Bábszínészi diplomáját 1992-ben kapta meg. Írással és rendezéssel is foglalkozik. 1995-ben nívódíjat kapott.
Nagy Zsolt (1976)
színész. 2000-ben végzett a Színház- és Filmművészeti Főiskolán. 2000–2008 között a Krétakör Színház, 2011–2013 között a Nemzeti Színház tagja volt. 2008–2011 között szabadúszó, 2014-től az Örkény Színház tagja. 2021-től a TASZ nagykövete (Jadviga párnája, Hajónapló, A hattyú).
Zsigmond Tamara (1977)
szinkronszínésznő. Első szinkronszerepét nyolcéves korában kapta meg, rengeteg filmben hallhattuk a hangját. Nyolc évig dolgozott a Nevesincs, gyermekszínházi utazó társulatnál. A Kaposvári Egyetemen logopédia szakon tanult.
Mezei Kitty (1979)
szinkronszínésznő. Az egyik legismertebb „magyar hang”-ként tartják számon, számos rajzfilmben, sorozatban és mozifilmben szinkronizált. Több színházi darabban is fellépett, kisebb-nagyobb szerepekben.
Jordana Brewster (1980)
amerikai színésznő és modell. 1995-ben debütált színésznőként, hírnévre Mia Toretto megformálásával tett szert a Halálos iramban című akciófilmben. Fontosabb televíziós is szereplései voltak (Annapolis – Ahol a hősök születnek; A texasi láncfűrészes mészárlás: A kezdet; Otthon, édes pokol).
Ezen a napon halt meg:
Bihari János (1764–1827)
cigány származású magyar zeneszerző és hegedűművész. A verbunkos stílus egyik legnagyobb képviselője volt; Lavotta Jánossal és Csermák Antallal együtt a magyar zenei romantika ún. virtuóz triászát alkotja. 1811-ben az országgyűlés alkalmával Pozsonyban működött. Ez időben valószínűleg Bécsben is járt, ahol műveiből több nyomtatásban is megjelent. Káldy Gyula szerint Ludwig van Beethoven Bécsben többször hallgatta játékát. Működésének fénykora az 1820-as évek elejére tehető. 1822-ben Liszt Ferenc is hallgatta játékát és nagy elismeréssel emlékezett meg róla.
Jim Davis (Marlin Davis, 1909–1981)
amerikai színész. Legismertebb szerepe Jock Ewing, a CBS népszerű Dallas című televíziós sorozatában. Színészi karrierje előtt az Egyesült Államok partiőrségénél szolgált. Csillaga van a hollywoodi Walk of Fame-en.
Lucille Désirée Ball (1911–1989)
Primetime Emmy-díjas amerikai színésznő, humorista, modell és producer. Leginkább a klasszikus I Love Lucy című sitcom főszereplőjeként volt ismert.
Sidney James (Joel Solomon Cohen, 1913-1976)
dél-afrikai színész és komikus, aki mielőtt a népszerű Folytassa…-sorozatban lett főszereplő, angol helyzetkomédia-sorozatokban szerzett magának hírnevet. Mielőtt hivatásos színésszé vált volna, gyémántmetszőként, fodrászként, táncoktatóként dolgozott és állítólag részidős bokszoló is volt vásárokban. A második világháború idején hadnagy lett a dél-afrikai hadsereg szórakoztató egységében, azt követően folytatta színészi karrierjét. 1946-ban szolgálati pénzjutalmából Nagy-Britanniába utazott. Mielőtt a háború után születő brit filmipar felfedezte volna, színtársulatnál dolgozott.
Szipál Márton (Martin S. Martin, 1924-2016)
magyar-amerikai fotóművész. Szolnokon született, Debrecenben töltötte gyermekkorát és fiatalkorát, majd Budapesten telepedett le. A fotózást Münchenben tanulta, 1942-ben tett mestervizsgát. 1956-ban emigrált, az Amerikai Egyesült Államokba költözött, ahol keresett fotós lett belőle. Több hazai és nemzetközi pályázaton nyert díjat, munkáit a kecskeméti Magyar Fotográfiai Múzeum őrzi.
Maria Schell (1926–2005)
osztrák-svájci színésznő. Családjával az Anschluss után Svájcba menekült és Zürichben telepedtek le (Egy szerelem naplója, Patkányfogó, Odessa ügyirat).
Ezio Marano (Alan Abbott, 1927-1991)
lombardiai születésű olasz színész. Karrierjét az 1950-es években kezdte milánói színházban Giorgio Strehler színházi rendező irányítása alatt. Ekkortájt igen sok lombard nyelvű darabban lépett fel, lévén ez volt az anyanyelve is. Népszerűségre tett szert a Bud Spencer-Terence Hill filmekben (Az ördög jobb és bal keze, Afrikai Scipio, A munkásosztály a Paradicsomba megy).
Hubert Selby (Hubert „Cubby” Selby, Jr., 1928-2004)
amerikai regényíró, legismertebb művei az Utolsó letérő Brooklyn felé és a Rekviem egy álomért. Bármiféle formális képzés nélkül elkezdett írni a sajátos nyers stílusával azt az erőszakos és sivár világot, ami fiatalkorában kísérte végig. Számos neves író és költő dicsérte a műveit, azonban megfogalmazásaiért ugyanúgy kritizálták rengetegen (A démon, Rekviem egy álomért, A szoba).
Kóti Árpád (1934-2015)
a Nemzet Színésze címmel kitüntetett, Kossuth- és Jászai Mari-díjas színművész, érdemes és kiváló művész, a debreceni Csokonai Színház örökös tagja, Debrecen díszpolgára. 1963-tól Debrecen a játszóhelye, 1963. szeptember 23-án láthatta először a cívis város közönsége. Hat év után osztották rá az első főszerepet, elsősorban drámai karakterszerepek alakított (Tűzoltó utca 25., Holnap lesz fácán, Talpuk alatt fütyül a szél).
Jonathan Demme (Robert ~, 1944–2017)
Oscar-díjas amerikai filmrendező, producer, forgatókönyvíró. Első rendezése az 1974-ben bemutatott Börtönterror volt. 1991-ben készült el A bárányok hallgatnak című Oscar-díjas filmje (Keresztanya, Philadelphia – Az érinthetetlen, A mandzsúriai jelölt).
Szula László (1966-2016)
színész. Színészi diplomáját 1991-ben szerezte a Színház- és Filmművészeti Főiskolán. A kaposvári Csiky Gergely Színház tagja volt.
