Névnapok: Andrea, Ilma, Aladár, Apolló, Hermina, Lambert, Uzor, Verner
Események:
1506 – II. Gyula pápa a Vatikánban elhelyezi a Szent Péter-bazilika (Basilica Sancti Petri) alapkövét (1626. november 18-án szentelték fel).
1738 – Madridban megalakult a Királyi Történelmi Akadémia (Real Academia de la Historia).
1832 – Széchenyi István Magyar Játékszínrül című munkája megjelenik Pesten.
1881 – az angliai South Kensingtonban megnyílik a Természettudományi Múzeum (Natural History Museum).
1944 – Leonard Bernstein és Jerome Robbins Gondtalanul, szabadon című balettjének premierje a Metropolitan Operaházban (NYC).
1977 – Alex Haley-t a Gyökerek című könyv szerzőjét Pulitzer-díjjal jutalmazzák.
1982 – felavatják az ópusztaszeri Nemzeti Történeti Emlékparkot.
1983 – Alice Walker afroamerikai író- és költőnő Pulitzer-díjat kapott a The Color Purple című regényéért.
1984 – Műemléki Világnap.
Meghalt Marcel Pagnol (1895-1974) francia író, drámaíró, forgatókönyvíró, filmrendező, akadémikus.
A dél-franciaországi paraszti-kispolgári világot és alakjait szatirikus formában bemutató színpadi művei, majd ezek általa megfilmesített változatai tették világhírűvé. Irodalmi életművének korai szakaszában színműveket, vígjátékokat írt, amelyekben a dél-franciaországi vidék paraszti-kispolgári alakjait, mindennapjaikat ábrázolta szatirikus, de játékos, meleg hangvételű, érzelmes humorral. Az 1930-as évekre már inkább a filmművészet került Pagnol művészi érdeklődésének homlokterébe: egy 1928-as angliai út során ismerkedett meg a hangosfilmmel, s az új technika lebilincselte képzeletét. 1934-ben Marseille külvárosában felépítette saját stúdióját is. Filmrendezői és gyártásvezetői karrierje 1941-ben félbeszakadt Franciaország náci megszállásakor. Világszerte nagy színpadi sikert aratott Marseille-trilógiája darabjaival, amelyeknek 1931–1936 között a filmváltozatuk is elkészült. Az 1950-es évek második felétől jelentek meg gyermek- és ifjúkorának emléket állító önéletrajzi regényei. Szépprózájának legemlékezetesebb darabjai is e kései művészi korszakában születtek. Darabjait magyarországi színpadokon is nagy sikerrel játszották (Bukfenc, Dombok vize, Apám dicsősége).
Megszületett Németh László (1901-1975) Kossuth- és József Attila-díjas író, esszéista, drámaíró, műfordító, 1998-tól a Digitális Irodalmi Akadémia posztumusz tagja.
1925 decemberében a Nyugat novellapályázatán a Horváthné meghal című paraszttörténetével első díjat nyert. 1929-ben a Napkeletben jelent meg első regénye, az Emberi színjáték. 1930-ban Baumgarten-díjat kapott, de Hatvany Lajos támadása miatt visszaadta. A Nyugattal már az 1920-as évek végétől sem volt felhőtlen a kapcsolata, végül szakítás lett az eredménye. 1932-ben Tanú címmel lapot indított, amelyet egymaga írt és szerkesztett. 1938. március 30-án a Nemzeti Színház Kamaraszínháza bemutatta Villámfénynél című darabját. 1939-től 1942-ig Móricz Zsigmond „adjutánsa” volt a Kelet Népe szerkesztésében. A II. világháború alatt a Kelet Népe, a Híd és a Magyar Csillag munkatársa. A második szárszói konferencia egyik előadója volt, de a beszéd 1944-es megjelenésekor már kihúzta a zsidósággal kapcsolatos inkriminált sorokat. A német megszállás alatt Felsőgödön, Szilasbalháson, majd Budapesten élt. Ezekben a hónapokban egyetlen folyóiratba sem írt. 1946-ban Keresztury Dezső oktatási miniszter megbízta a dolgozók iskolájának szakfelügyeletével, kidolgozta ennek az iskolatípusnak a tantervét (Égető Eszter, Galilei, Az áruló). —» Olvas(s)atok − Galilei Németh László életében
Megszületett Rózsa Miklós (1907-1995) magyar származású, háromszoros Oscar-díjas amerikai zeneszerző.
A közel száz filmzenéjéről ismert, de a klasszikus zene iránt mindvégig elkötelezett szerző. Lipcsében járt egyetemre, de párhuzamosan zeneakadémiai stúdiumokat is folytatott. Két diplomájával Párizsba ment, majd 1935-ben Londonban egy táncegyüttes művészeti vezetőjeként dolgozott. 1936-ban itt írta első filmzenei partitúráját egy Korda-produkció, a Jacques Feyder rendezte A páncél nélküli lovag számára. 1940-ben telepedett le Hollywoodban. Hamarosan ő lett az egyik legismertebb filmmuzsikus Hollywoodban és világszerte. Melodikus zenéje mesteri hangszerelésben szolgálta a legkülönbözőbb műfajú filmalkotásokat, a hitchcocki thriller feszültségétől a szuperprodukciók ünnepélyes pompáján át a racionalitás mögül fölbukkanó, mély líraiság vagy a nagy melodráma fájdalmas szomorúságáig. Elbűvölve című filmjének zenéje inspirálta Jerry Goldsmith későbbi neves filmzeneszerzőt, hogy maga is zenélni kezdjen. Rózsa egyetemen tanította is Goldsmith-t egy ideig (Ben-Hur, A bagdadi tolvaj, A dzsungel könyve). —» Magyaros Hollywood – Rózsa Miklós
Ezen a napon született:
Karacs Teréz (1808-1892)
pedagógus, író, a nőnevelés egyik úttörője. Első írása, egy találós kérdés, 1823-ban jelent meg a Hasznos mulatságok című lapban, első novellája 1833-ban jelent meg. Édesapja halála után házvezetőnői állást vállalt. Ebben az időben egyre kevesebbet ír, és inkább tudományos mint szépirodalmi munkái jelennek meg. Egyik ilyen írása az Életképek című lapban jelent meg és a nőnevelés kérdésével foglalkozott. Az írással nagy feltűnést keltett és egyszerre több helyre is hívták nevelőnőnek. Az 1840-es évek közepétől tartott fenn barátságot Leövey Klárával, aki bemutatta Teleki Blankának.
Füredi Mihály (Aszalkovics, 1816–1869)
operaénekes (bariton), dalszerző, népdalgyűjtő, színész. Eredeti szakmája kovácsmester volt. 1842-ben debütált budapesti Nemzeti Színházban. Prózai szerepeket is megformált kezdetben, később népszínművekben is láthatta a közönség. Zeneszerzéssel és dalgyűjtéssel is foglalkozott, kiadott több dalgyűjteményt.
Franz von Suppé (1819–1895)
osztrák zeneszerző, karmester. Első zeneművét 16 éves korában írta. Zenei hagyatéka több mint 200 színpadi műből áll, főleg operettekből. A bécsi operett hagyományait franciás stíluselemekkel ötvözte. Máig népszerűek művei (Tiz leány és egy férj sem, Könnyű lovasság, Boccaccio).
Leopold Stokowski (Antonin Stanisław Bolesławowicz, 1882-1977)
angol-amerikai karmester és klasszikus zenei rendező. „Hangvarázslóként” ünnepelték, és a zenei szövegbe vagy az eredeti zenekari elrendezésbe való beavatkozásával, saját, nagyon tipikus zenekari hangjával évtizedeken át elbűvölte közönségét. Ez annak a ténynek köszönhető, hogy egyéni szabadságot adott zenészeinek a vonósok vonókezelése, vagy akár a rézfúvósok lélegzetvétele tekintetében. Szabadkézzel, pálca nélkül vezényelt, drámai fényhatásokkal kísérletezett, és olyan színpadias gesztusairól is híressé vált, mint amikor a partitúrát a padlóra dobta, hogy megmutassa, hogy nincs szüksége rá.
Lázár Mária (Czartoryski Mária, 1895–1983)
színésznő, érdemes és kiváló művész. 1915-ben végzett az Országos Színészegyesületi Színészképző Iskolában. 1921-től 1925-ig a Vígszínház tagja volt. 1948-tól 1983-ig a Madách Színház tagja volt. Tíz évig volt elnöke a Magyar Színházművészeti Szövetségnek (Az új földesúr, Budapesti tavasz, Herkulesfürdői emlék).
Barsi Ödön (Rodriguez, 1904-1963)
színész, író, rendező. A budapesti Színiakadémián 1929-ben megszerezte színészi, majd 1930-ban rendezői diplomáját. A Nemzeti Színház ösztöndíjas tagja lett, majd Kolozsváron játszott. 1933-tól számos bűnügyi és kalandregény szerzője, amelyek főként álnéven jelentek meg. 1936-tól lektor, rendező. 1945-ben részt vett a rádió újraindításában, majd főrendezőként dolgozott az 1948-as nyugdíjazásáig. Tudományos-fantasztikus regényei révén mint író, a TTIT Asztronautikai Bizottságának egyik alapító tagja volt 1988-tól regényeinek nagy része új kiadásban jelent meg (A Nevető halál, A vörös skorpió, Játék a halállal).
Gábor Éva (1914-2003)
grafikus, báb- és díszlettervező, karikaturista, író. Karikaturistaként kezdte, majd báb- és díszlettervező lett, de leginkább grafikával foglalkozott. Báb- és díszlettervező pályája a legendás Mesebarlang Bábszínházban indult 1948-ban. Egyéni, de mindig változatos ábrázolásmódja jellegzetes stílust teremtett. A Mesebarlangból lett Állami Bábszínháznak is egyik meghatározó személyisége volt. 1954-től visszatért a rajzhoz, grafikusként dolgozott. Gyermekkönyv-illusztrációi a kicsiket érdeklő állatokról és különös mesevilágról szóltak.
Tűz Tamás (Makkó Lajos, 1916-1992)
emigráns pap, költő, író. 21 évesen kezdett el verseket írni, első verseskötete 1941-ben jelent meg Tiszta arannyal címmel. A második világháborúban a keleti fronton tábori lelkészi szolgálatot teljesített, majd 1944 őszén Szegednél szovjet hadifogságba esett. Az 1947-es magyarországi politikai fordulat után publikálási lehetőségei beszűkültek. Az 1956-os forradalom után Nyugatra távozott, ahol a magyarság érdekében tevékenykedett papként, költőként, irodalomszervezőként. 1966-ban kezdeményezésére jött létre az Amerikai Magyar Írók csoportja (Két tenger közt, Hova tűntek a szitakötők?, Vihar a pusztán).
Rábai Miklós (1921-1974)
Kossuth-díjas táncművész, néptánc-koreográfus, folklorista, érdemes művész. Eredetileg vegytan–természetrajz szakos középiskolai tanár volt. 1949-től Budapesten tanított a Testnevelési Főiskola néptánc tanszakán. 1958–1961 között szviteken, zsánerképeken, mese- és történeti játékokon, balladákon és táncdrámákon keresztül új műfajt, a népi balettet alakította ki. 1960-tól modern, forradalmi témákat próbált a néptánc nyelvén megfogalmazni.
Samuel P. Huntington (1927-2008)
amerikai történész, politológus, a Harvard Egyetem professzora. Az 1993-ban megjelent, nagy vihart kavart cikkének bővebb kifejtéseként írta meg A civilizációk összecsapása és a világrend átalakulása című művét, amellyel egycsapásra világszerte ismertté vált.
Domokos Mátyás (1928-2006)
irodalomtörténész, könyvtáros, folyóirat-szerkesztő. 1960-as évek közepétől kritikái, tanulmányai főként a Kortárs, a Jelenkor, az Alföld, a Tiszatáj, az Élet és Irodalom, a Forrás, a Dunatáj, az Újhold Évkönyv, a Holmi, a Magyar Szemle című folyóiratokban jelentek meg. Gondozta Szabó Lőrinc, Weöres Sándor, Illyés Gyula, Karinthy Ferenc, Márai Sándor, Németh László műveit. 1992-ben a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia alapító tagja, 1992–1994 között alelnöke, 1994–1998 között ügyvezető elnöke volt.
Kovács Dénes (1930-2005)
Kossuth- és Liszt Ferenc-díjas hegedűművész, kiváló művész. Játékát a sallangmentesség, a fegyelmezettség, tisztaság és egyszerűség jellemezte. Szólistaként végigjátszotta szinte a teljes klasszikus repertoárt, de a kortárs zeneszerzők hegedűversenyei sem maradtak ki koncertjeiből, lemezfelvételeiből. Nagyszámú hangfelvétel őrzi mesteri játékát.
Ragályi Elemér (1939-2023)
Kossuth- és Balázs Béla-díjas operatőr, kiváló művész. Filmjei számos nemzetközi díjat nyertek, közöttük Oscar-díjat, Emmy-díjat és ACE-díjat is. A Színház- és Filmművészeti Főiskolán 1968-ban szerzett operatőri diplomát. Az ún. „Illés-iskola” egyik stílusteremtő alakja, kézi kamera-kezelése és világítástechnikája a hetvenes években tette ismertté. Dolgozott az Amerikai Egyesült Államokban és Európában. 1991-ben Oscar-díjat kapott a A remény útja című svájci lélektani dráma operatőri munkájáért (Ripacsok, Dögkeselyű, Sztracsatella).
Marosi Ernő (1940–2021)
Széchenyi-díjas művészettörténész, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja. 1991 és 2000 között az MTA Művészettörténeti Intézetének igazgatója, 2002 és 2008 között az MTA társadalomtudományi alelnöke. 1991 és 1996 között az UNESCO művészettörténeti bizottságának (CIHA) volt a vezetőségi tagja.
James Woods (1947)
Golden Globe-, Emmy-díjas amerikai színész, szinkronszínész és filmproducer. Kimaradt az iskolából, hogy felépítse színészkarrierjét. A sovány felépítésű, fanyar képű színész-producer élénk szemekkel, kreol arcbőrével és egy néha megbízhatatlan vigyorgásával nyűgözte le, több mint három évtizeden keresztül a közönséget. Televíziós főszerepe volt a Shark – Törvényszéki ragadozó című sorozatban. Számtalan, különböző karakterek megformálása miatt vált kedvencé a filmvásznon. Rendkívüli inteligenciával bír, több animációs filmben szinkronhang is. Csillagot kapott a Hollywoodi Hírességek Sétányán (Jobb ma egy zsaru, mint holnap kettő; Casino; Az elnök végveszélyben).
Kiss Zoltán László (1949-2014)
festőművész, rajztanár. 1969 és 1975 között elvégezte a Magyar Képzőművészeti Főiskolát. 1996–2011-ig a Szentendrei Művésztelepen, 2003–2006 között a Szolnoki Művésztelepen dolgozott. 2007-től 2011-ig a Képző- és Iparművészeti Szakközépiskola igazgatója. 2013-ban a Magyar Festészet Napja Alapítvány kuratóriumának elnöke (Tanya Kecskemét mellett, Parasztudvar, Tájkép).
Buffó Rigó Sándor (1949-2014)
cigányprímás, a 100 Tagú Cigányzenekar vezetője. Nyolcéves korában, 1957-ben kezdte zenei tanulmányait apja irányításával. Kezdetben apja, majd később id. Járóka Sándor zenekarában játszott. 1967-ben és 1968-ban többször szerepelt a Magyar Rádió Népi Zenekarában. 1970-től önálló prímás lett, gyakran lépett fel Budapesten és külföldön egyaránt. 1992-től lett a 100 Tagú Cigányzenekar prímása, majd 1994-től főtitkára. 1997-től az együttes művészeti vezetője, majd 2005-től az elnöke lett.
Eric Roberts (1956)
amerikai színész, Julia Roberts színésznő bátyja. Pályáját A cigányok királya című filmmel kezdte, amivel elnyerte a Golden Globe-díj legjobb színész jelölését. A Szökevényvonat című filmben nyújtott mellékszerepéért Golden Globe és Academy Awardra jelölték. Az 1990-es, 2000-es évek alatt további drámai filmekben, illetve TV-filmekben szerepelt, miközben már tévésorozatokban is megjelent (A specialista; Gyilkos ösztön; The Expendables – A feláldozhatók).
Csurja Tamás (1959-1989)
operaénekes (bariton). Az esztergomi Temesvári Pelbárt Ferences Gimnáziumban és a város zeneiskolájában tanult. Innen került a budapesti Zeneakadémia ének- és operaszakára. 1984-ben szerződtette a Magyar Állami Operaház, aminek mindössze öt évig volt tagja. Jó színészi adottságokkal és külsővel megáldott lírai bariton volt.
Camille Coduri (1965)
angol színésznő. Iskoláit befejezve a közép-londoni King’s Cross-ban lévő Kingsway Princeton College-ban színművészetet tanult. 1986-ban megkapta élete első filmszerepét, Mike Hodges rendező Ima egy haldoklóért című amerikai akciófilmjében. 1990-ben Eric Idle és Robbie Coltrane oldalán már női főszerepet játszhatott az Apócák a pácban című akció-vígjátékban (Ne folytassa, felség!, Biznisz, A keménymag).
Maria Bello (Maria Elena Bello, 1967)
amerikai színésznő. Több filmsorozatban is szerepelt sikeresen. Kétszer jelölték Golden Globe-díj-ra (Sakáltanya, Vészhelyzet, World Trade Center).
David Hewlett (1968)
angliai születésű kanadai színész. A főiskola utolsó évében otthagyta a felsőoktatást, hogy idejét a színészi- és számítógépes munkáinak szentelhesse. Sok alacsony költségvetésű horrorban is felbukkant, többször felbukkant televíziós sorozatokban is vendégszínészként. A Csillagkapu: Atlantisz vancouveri forgatása óta Washington államban él, a kanadai határ mellett. Nyíltan science-fiction-rajongó.
David Tennant (David John McDonald, 1971)
skót színész. A Ralston Primary School és a Paisley Grammar School tanulója volt. Később továbbtanult a Royal Scottish Academy zene és dráma tagozatán. Háromévesen közölte a szüleivel, hogy színész lesz. 2006-ban megkapta a Doktor szerepét a népszerű Ki vagy, doki? sorozatban (Harry Potter és a Tűz Serlege, Frászkarika, Star Wars: A klónok háborúja).
Melissa Joan Hart (Melissa Joan Catherine Hart, 1976)
amerikai színésznő, producer, író, üzletasszony. Ismertségét a Clarissa című ifjúsági filmsorozatnak és a Sabrina, a tiniboszorkány című vígjátéksorozatnak köszönheti.
Müller Attila (Müller Attila Tamás, 1981)
színész, műsorvezető, modell, zenész. Szaxofonon játszik. 2000-ben Milánóban modellkedett. 2003-tól 2005-ig a Szeress most! című televíziós sorozat egyik szereplője volt. 2004-ben az Újpesti Színházban játszott.
Nagy Róbert (1986)
színész. Színi tanulmányait Békéscsabán a Fiatal Színházművészeti Szakközépiskolában és a Pesti Magyar Színiakadémián folytatta, 2012-től színművész. Magyar-drámapedagógiai diplomáját az Eszterházy Károly Főiskolán szerezte. A Békéscsabai Jókai Színház művésze. 2022-től a Színház- és Filmművészeti Egyetem drámainstruktor szakos hallgatója.
Ezen a napon született és halt meg:
Magyar Mária (1948-2023)
színésznő. 1970-ben az Állami Déryné Színházban kezdte színészi pályáját. 1972-től a kecskeméti Katona József Színház tagja. 1974–1977 között a Színművészeti Főiskola hallgatója. Ebben az időszakban a Budapesti Gyermekszínházban játszott. 1977-ben színészként diplomázott. 1977-től a győri Kisfaludy Színház színésznője. 1986-tól ismét Kecskemétre szerződött. 1988-tól szabadfoglalkozású színművésznő. Operettek és operák szoprán szerepeiben sikeres előadóművész.
Ezen a napon halt meg:
Jankovich Miklós 1772-1846)
könyv-, régiség- és műgyűjtő, történész, a Magyar Tudós Társaság tiszteleti tagja. Kora legértékesebb magánkönyvtárának, levéltári és régiséggyűjteményének tulajdonosa, az 1810-es–1830-as évek tudományos közéletének jeles alakja, szenvedélyes történetbúvár volt.
Gustave Moreau (1826-1898)
francia festőművész, a szimbolizmus képviselője. Szülei korán felismerték fiuk művészi képességeit, és figyelmet fordítottak klasszikus műveltségének megteremtésére, a görög és a latin klasszikusok megismerésére. Hosszabb időt töltött Olaszországban, ahol tanulmányozhatta kedves festőinek munkáit, a régi római kori emlékeket, ami elmélyítette érdeklődését az antik világ iránt. Életműve több mint 8000 darabból áll: olajképek, vízfestmények, rajzok, amelyek többsége egykori házában, a párizsi Gustave Moreau Nemzeti Múzeumban vannak elhelyezve (Jelenés, Pietà, Oidipusz és a szfinx).
Beöthy Zsolt (1848-1922)
irodalomtörténész, esztéta, kritikus, akadémikus. A konzervatív szellemű irodalom és irodalomtudomány egyik vezető alakja a századfordulón (Elbeszélések az ifjúság számára, A szépprózai elbeszélés a régi magyar irodalomban, Az irodalomtörténet elmélete).
Ottorino Respighi (1879-1936)
olasz zeneszerző, zenetudós, karmester, a zenei impresszionizmus jeles képviselője. Fő művének a Róma kútjai című zenekari darabja tekinthető, amelyet neves karmesterek vettek fel repertoárjukba. A siker hatására elkészítette a Róma fenyőit, majd később a trilógia harmadik darabját, a Római ünnepeket is. A hangszerelés technikájának magas szinten való elsajátítása felismerhető egész életművén.
Barta János (1901-1988)
irodalomtörténész, akadémikus. Főleg Arany János, Madách Imre, Jókai Mór, Kemény Zsigmond, Vajda János életpályájáról írt sokat, de Kosztolányi Dezsőről, Babits Mihályról, Ady Endréről, Móricz Zsigmondról éppúgy figyelemre méltót írt, mint a reformkor híres embereiről (Jókai és a művészi igazság, Költők és írók, Ma, tegnap, tegnapelőtt).
Vadnay László (1904–1967)
író, humorista, konferanszié, filmforgatókönyv-író; a Hacsek és Sajó-jelenetek, illetve -figurák megteremtője. 1938-ban az Amerikai Egyesült Államokba emigrált, ahol szintén sikeres lett. Kétszázat is meghaladja a jelenetek, egyfelvonásosok, egész estés darabok és forgatókönyveinek száma (Meseautó, Ez a villa eladó, Egy frakk története).
Szabédi László (Székely, 1907-1959)
erdélyi magyar költő, egyetemi professzor, műkedvelő nyelvész, a Bolyai egyetem tanszékvezető tanára. Kolozsvárott lett színházi dramaturg, 1931–1938 között az Ellenzék belső munkatársa is volt. 1942-ben csatlakozott a helikon közösséghez, és az ő kezdeményezésére indult a Termés című folyóirat is. 1943-ban ott volt a balatonszárszói találkozón. 1942-ben Baumgarten-jutalmat kapott. 1945–1947 között Sepsiszentgyörgyön a Székely Nemzeti Múzeum igazgatója volt. 1958-ban megírta főművét, A magyar nyelv őstörténete. A finnugor és az indoeurópai nyelvek közös eredetének bizonyítékai címmel.
Pártos Erzsi (Pollák Erzsébet, 1907-2000)
Aase-díjas színésznő, érdemes művész. 1926–1929 között az Országos Színészegyesület Színészképző Iskolában tanult. 1929–1941 között a Vígszínház tagja volt. 1945–1955, majd 1959–1967 között a Nemzeti Színházban szerepelt. Közben 1955-től 1958-ig a Budapesti Operettszínház színművésze volt. 1956-ban az Egyesült államokba disszidált, ahonnan 1958-ban hazatért. 1958–59-ben a győri Kisfaludy Színház színésze volt (Ida regénye, Budapesti tavasz, Egy magyar nábob).
Thor Heyerdahl (1914-2002)
norvég utazó, Oscar-díjas dokumentumfilm-készítő. Eredetileg tengerbiológus, akit érdekelt az antropológia. Kon-Tiki expedíciójával lett híres, melynek során egy tutajjal 8000 kilométert vitorlázott Dél-Amerikából a Tuamotu-szigetekre. 1938-ban megjelentette a Vadászat a paradicsomért című könyvét norvégül a Marquesas-szigeteken töltött évéről. 1947-ben megépítette a Kon-Tiki nevű tutajt, amin 5 társával 101 nap alatt 8000 kilométert tettek meg. Az expedícióról beszámoló könyvét 70 nyelvre fordították le, a dokumentumfilm Oscar-díjat kapott (Tutajjal a Csendes-óceánon, A Ra expedíciók, Tigris). —» Kis nép, kis lélek? – Húsvét-sziget II. (Kőkolosszusok)
Aczél Tamás (1921–1994)
Kossuth- és Sztálin-díjas író, újságíró, magyar–angol szakos tanár. 1950–1953 között az akkori rezsim hivatalos kultúrpolitikai folyóiratának, a Csillag főszerkesztője volt. 1953–1956 között a Magyar Írók Szövetségének titkára. 1956-ban elhagyta az országot, addigi munkásságát súlyos önkritikával illette. 1956-tól Angliában, 1966-tól Amerikában élt (Jelentés helyett, Vihar és napsütés, A szellemi ellenállás története a vasfüggöny mögött).
Sz. Jónás Ilona (1929-2017)
történész, középkor-kutató, tanszékvezető egyetemi tanár, professor emerita. Felfogására nagy hatást gyakorolt a francia Annales történetírói iskola, melynek hatására társadalom- és mentalitástörténelemmel kezdett el foglalkozni. Egyetemi tankönyvek mellett számos ismeretterjesztő művet is publikált, valamint számos forráskiadvány, illetve modern történeti mű lektorálása, szerkesztése fűződik a nevéhez (Sokszínű középkor, Európa születése, A virágzó középkor).
Krajczár Károly (Karel Krajcar, 1936-2018)
magyarországi szlovén pedagógus, népmesegyűjtő, tankönyvszerkesztő, tanfelügyelő, az akkor Berzsenyi Dániel Főiskola (ma Savaria Egyetem) szlavisztika tanszéke tanárává választotta. Az 1970-es évektől kezdett gyűjtőmunkába, először a helyi vend népmeséket gyűjtötte össze, amelyeket még élő idős emberek ismertek. Első kötete vend nyelven jelent meg 1984-ben, majd 1990-ben egy kétnyelvű szlovén–magyar kötet kiadására is sor került. Emellett néprajzi tárgyak gyűjtésével is foglalkozott.
B. Szabó Edit (Barcsai, 1938–1975)
szobrászművész. 1956 és 1961 között a Magyar Képzőművészeti Főiskolán tanult. 1964-től rendszeresen szerepelt a Nemzeti Tárlatokon a Műcsarnokban, valamint a stúdió-kiállításokon és vidéken. Kisplasztikákat és finom vonalú, lírai hangú rajzokat is készített.
Török Ádám (1948–2023)
fuvolista, énekes és dalszövegíró. Elvégezte a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskola dzsessz-tanszakának előkészítőjét. gimnáziumi évei alatt kezdett el zenélni zenekarban. 1968-ban, a Dogs együttes énekese lett, majd ugyanebben az évben megalapította a progresszív rockot, blues-rockot és jazz-rockot játszó Mini együttest. 1987-től 1990-ig szólókarrierbe kezdett, s fellépett Amerikában, Svájcban, Olaszországban és Ausztriában.
