Névnapok: Erhard, Dusán, Csoma, Csombor, Csomor, Dömötör, Dumáta, Dusánka, Lél, Pszihé, Vince
Események:
1667 – ez első nyilvános művészeti kiállítás a párizsi Palais-Royale-ban.
1838 – új helyen megnyílik az Egyesült Királyság Nemzeti Galériája (National Gallery) a londoni Trafalgar Square-en.
1860 – Edouard-Leon Scott de Martinville francia nyomdász fonautográfjával rögzít egy francia népdalt. Találmányával nem visszajátszhatóvá akarta tenni a hangokat, hanem a gyorsírók tevékenységét szerette volna forradalmasítani, láthatóvá tenni az elhangzottakat.
1894 – Franz Schauk karmester vezetésével előadják Anton Bruckner 5. (B-dúr) szimfóniáját Grazban, újra hangszerelve, rövidítve, a szerző jóváhagyása nélkül.
1928 – Eugene O’Neill A nevető Lázár című darabjának premierje és egyben egyetlen előadása Pasadenában. Fő érdekességei a maszkos kórusok (100 fő), a tömegjelenetek, a koreografikus mozgás.
1939 – Marian Anderson amerikai kontraalt afroamerikai opera-énekesnő 75 000 ember előtt énekel a Lincoln-emlékműnél, Washingtonban.
1962 – a West Side Story című zenés film 10 Oscar-díjat kap.
Megszületett Charles Baudelaire (1821–1867) francia költő és művészeti esszéíró-kritikus, a világirodalom egyik jelentős alakja.
Lapot szerkesztett az 1848. februári forradalom idején, kritikai kötete jelent meg. A társadalmi haladás eszméjéből később hamar kiábrándult. Több előadóutat, költői estet tartott Belgiumban, az 1865-ben Brüsszelbe költözött Victor Hugo gyakori vendége lett. A Romlás virágai című könyvbe gyűjtve megjelent verseiért az ügyészség „istenkáromlás” és „erkölcsgyalázás” vádjával perbe fogta, a második, bővített kiadása után a fiatal költők és irodalmárok művészi példaadója lett, a modern költészet legnagyobbjaként tekintenek rá. Próza-költeményei és a romantikával foglalkozó esztétikai írásai befolyásolták több írónemzedék nézeteit. A dekadens életérzés irodalmi megszólaltatója, a szimbolista költészet jelentős alakja, egyszersmind a szecesszió előfutára (A romlás virágai, A mesterséges mennyországok, A fájó Párizs).
Megszületett Pósa Lajos (1850-1914) író, a magyar gyermekirodalom klasszikusa, dalszerző.
Mint egyetemi hallgató óraadással és a lapokba írogatással tartotta fenn magát. Öröme, vigasztalása a költészet volt; sőt feláldozta ez ábrándjának már-már biztosított életpályáját is. Írói pályáját a Tóth Kálmán szerkesztette Bolond Miska című humorisztikus képes hetilapnál kezdte az 1870-es évek elején, mint rendes belső munkatárs. Majdnem kivétel nélkül minden napi és hetilapba s folyóiratba írt, a fővárosiakon kívül számos vidékibe is. Szegeden arany tollal tisztelték meg, eljövetelekor gyermekek arcképeivel egy albumot nyújtottak át neki és a város elitje búcsúünnepet rendezett a tiszteletére. Ezt követően Budapesten dolgozott, Benedek Elekkel együtt megindította az első irodalmi értékű gyermeklapot Az Én Újságom címmel. A gyermekköltészet mellett a hazafias lírát művelte, nevezetes politikai események alkalmával gyakran adva kifejezést a hazafias érzésének. Számos verskötete és több mint 50 kötetnyi gyermekverse jelent meg. Mintegy 800 dalt írt, ebből vagy 400 meg van zenésítve (Zengő arany ábéczé, A világszép nádszál kisasszony, Nagyapó mesekönyve). ––> A Pósa-szobor és a Pósa-asztal
Megszületett Victor Vasarely (Vásárhelyi Győző, 1906-1997) magyar-francia festő, szobrász az op-art jelentős képviselője.
Őt tekinthetjük az optikai festészet, vagy „op-art” legjelentősebb képviselőjének, mind életműve, mind számos elméleti munkája révén, amelyekben egyebek között a mozgást úgy jellemzi, mint „azt az erőszakot, amellyel a szerkezetek szemünk recehártyáján közvetlen ingert okoznak”. 1927-ben Podolini-Volkmann Artúr szabadiskolájába iratkozott be, majd a Bauhaus eszmevilágához formailag közelálló Bortnyik Sándor „Műhelyének” lett a tagja és két éven át folytatott elsősorban grafikai tanulmányokat. A harmincas években festő és reklámgrafikus volt, 1950 táján indult el optikai és kinetikai vizsgálatainak útján: kezdetben különböző átlátszó anyagokra készült rajzokat helyezett egymásra, majd utóbb kettős mozgó szerkezeteket készített fehérben és feketében. Korai korszakának egész pályáját végigkísérő felismerése volt a fekete és fehér ellentétére, és egyáltalán, a poláris vizuális mindségek különbözőségére építhető kompozíció. 1941-től kezdett festeni, de munkái jellemző bizonytalanságokról árulkodnak. A gesztusfestészet és a geometrizáló kompozíció összekapcsolása csak ellentmondásosan játszódhatott le. Saját maga ezt a periódust „tévutaknak” tekintette. 1953 körül kezdte megfogalmazni a közösségi művészet új, technológiai szempontból is aktuális normáit. A Vasarely életmű ma már pontosan beilleszthető a 20. század művészetének tényei közé (VEGA sorozat, Marsan-2, Orion Moir).
Megszületett Jean-Paul Belmondo (1933-2021) francia filmszínész, producer, közismert beceneve: Bébel.
Sikerült bekerülnie Raymond Girard színitanfolyamára, ahol felismerte, hogy a komikus, vígjátéki szerepek sokkal közelebb állnak hozzá, mint a drámai karakterek. Az 1950-es évek óta filmez. Jean-Luc Godard Kifulladásig című filmjével egy csapásra ismert színész lett. Az 1960-as évektől kezdve egyre több szórakoztató produkcióban vállalt főszerepet, s ragaszkodott ahhoz, hogy kaszkadőr nélkül, személyesen hajtsa végre a legveszélyesebb akciókat is. Az 1970-es évek Belmondo számára három bombasikerrel kezdődött: Borsalinó, Egy válás meglepetései, A betörés. Az 1980-as években nem csak újabb és újabb sikereket hozott számára, de jelentős sikereket aratott színpadi színészként is (A profi, Kellemes húsvéti ünnepeket!, Szabadlábon Velencében).
Ezen a napon született:
Johann Kaspar Kerll (1627-1693)
német barokk zeneszerző, orgonista. fiatalon megmutatta kiemelkedő zenei képességeit. Alkotásai között szerepel vokális zene, számos opera, komponált számos hangszeres zenét, különösen jelentősek billentyűs hangszerekre készült művei. Virtuóz orgona és csembaló zenéjét erősen befolyásolta az olasz zene.
Elias Lönnrot (1802-1884)
finn orvos, botanikus és népdalgyűjtő, a Kalevala összeállítója. Több népdalgyűjtő segítségével 1828-1849 között gyűjtötte össze a népmeseszerű anyagot, és állította össze belőle a Kalevalát. Az igazi szenvedélye anyanyelve, a finn nyelv volt. 1827-ben kezdett a korai finn nyelvről írni és népmeséket gyűjteni a vidéki emberektől. —» A Kalevala napja
Reinoudina de Goeje (1833-1893)
holland írónő, számos gyermekkönyv szerzője. Kezdetben franciából, németből és angolból fordított műveket. 1860-ban már Agatha néven jelentette meg első ifjúsági regényeit. 1870-ben az Ons Streven című hetilap szerkesztője lett.
Erkel László (1844-1896)
zongoraművész, karnagy, Erkel Ferenc fia. A magyar zenetörténetbe nevét elsősorban, mint Bartók Béla zongora- és összhangzattan-tanára írta be. 1871-ben költözött Pozsonyba. Itt a Pozsonyi Magyar Dalkört vezette 1881-ig.
Basch Gyula (1851-1928)
festőművész. 1873-1874-ben művészeti tanulmányokat folytatott a párizsi École des Beaux-Arts-on. Bár mérnökként is dolgozott, később teljesen a festészetnek adta át magát. Főleg mint arcképfestő működött, de festett életképeket is, az 1880-as évek novellisztikus fölfogásában. Először a Műcsarnok 1886-iki őszi tárlatán állított ki (Hapták; Elhagyottan; Bűnhődés).
Reviczky Gyula (1855-1889)
költő, író. Édesapja halála után kiderült, hogy neve nincs törvényesítve, örökségét apja elpazarolta, nemesi származása is valótlan. Azért, hogy meg tudjon élni, tanítónak szegődött úri családokhoz, később Budapesten újságírói állást kapott. A magyar szimbolizmus, a modern irodalom korai előfutára volt, jelentőségét halála után ismerték fel. Fordítással is foglalkozott (Apai örökség; Magány; Edelény, a holtig hű szerető).
Bezerédi Gyula (1858−1925)
szobrászművész. Szobrászkodást Alexy Károlynál, majd a bécsi akadémián tanult. A Burg szobrászati díszítésében vett részt, hazatérve dekoratív szobrokat mintázott. Számos épületszobra maradandó alkotás, monumentális szobrászati alkotásai Budapesten, a Városligetben és a Népligetben láthatók (George Washington, Tinódi Lantos Sebestyén, Pannonhalmi Bencés Főapátság timpanonja).
Jankovits Gyula (1865–1932)
szobrász. Tanulmányait az Iparrajziskolában, majd Iparművészeti Iskolában kezdte, s Münchenben és Bécsben folytatta ösztöndíjjal. Alkotásai emlékművek, egyházi szobrok, épületplasztikai munkák az Országházon, síremlékek a Kerepesi úti temetőben (budai Szent Gellért-szobor, Asztrik apát szobra Pannonhala, Jókai Mór mellszobra a Svábhegyen).
Paul Robeson (Paul LeRoy Bustill Robeson, 1898–1976)
afroamerikai színész, Grammy életmű-díjas bassz-bariton énekes, poliglott, ügyvéd és polgári jogi aktivista. Miközben a Columbia Egyetemen jogtudományi tanulmányait folytatta, színjátszani kezdett, és hivatásos színészként debütált a Symon the Cyrenian című filmben. A jogi diploma megszerzése után szinte azonnal elhagyta a jogi környezetet, hogy énekesi karrierjének szentelje magát, köszönhetően különösen mély és zengő basszus–bariton hangjának. Mind az amerikai, mind az angol piacon nagy sikereket aratott. Csillagot kapott a Hollywoodi Hírességek Sétányán (Testről és lélekről, Salamon király bányái, Szülőföld).
Vén Emil (1902-1984)
Munkácsy-díjas festőművész. Az anyai ágon olasz származású művész 1927-ben végzett a Képzőművészeti Főiskolán. Tanársegédként 1925-ben vitte először Makóra a főiskola nyári művésztelepét. Két évvel később – mivel politikai magatartása miatt kitiltották a fővárosból – hosszabb időre Makóra költözött. Később Budafokon talált otthonra, itt élt haláláig. 1956-os tevékenysége miatt bebörtönözték, de a művészek szolidaritása miatt – többen nem vették fel a Kossuth-díjat – azonnal ki is engedték.
Andor Ilona (Adrigán, 1904-1977)
Liszt Ferenc-díjas karnagy, zenepedagógus, kiváló művész. Zongoraművésznek készült, 1927/28-ban zongorát tanított a pécsi Városi Zeneiskolában. 1929-től Budapesten dolgozott: egész élete során egyetlen munkahelyen, a Ranolder Tanítóképző Intézetben. 1948-tól az intézet első karnagya lett, számára a legnagyobb elismerést Kodály Zoltánnak az iskola és a kórus élete iránti odafigyelése jelentette.
Doráti Antal (Deutsch, 1906-1988)
karmester, zeneszerző. a budapesti Zeneművészeti Főiskola diákja volt, ahol kamarazenét tanult. Kodály Zoltánnál 1920-ban felvételizett, s 1921-ben elsajátította a zeneszerzés-tudományt. Bartók Béla zongoraművészi és emberi magatartása egész életére meghatározó hatású volt. 1934-től haláláig több mint 500 lemezt készített, Csajkovszkij felvételei közül számos etalonná vált (kantáta Paul Claudel poémájára, dalciklus James Joyce verseire, szimfonikus dalciklus Rainer Maria Rilke verseire).
Abádi Ervin (1918-1979)
író, grafikus. Miután Budapesten elvégezte az Iparművészeti Iskolát, Rómában tanult tovább. Hazatérése után grafikus volt 1942-ig, amikor munkaszolgálatra rendelték. A Bergen-belseni koncentrációs táborból 1945 nyarán tért haza. Budapesten a Szikra Könyvkiadó könyvtervezője lett. 1950-ben Izraelben telepedett le, mint illusztrátor, dekorátor, rajzoló dolgozott. 1953-tól jelentek meg riportjai, elbeszélései, regényei magyar és héber nyelven (Elmondom…, Hárfa utca, Az ítéletnapi háború és egy esztendő).
Bakó Márta (1920-2013)
Aase-díjas színésznő, a József Attila Színház örökös tagja. 1939-ben jelentkezett a Színművészeti Főiskolára, 1942-ben végzett. 1941-ben a Nemzeti Színházhoz szerződött, amelynek 1945-ig volt tagja. 1946-1947 között a Vígszínház tagja volt. 1951-ben kitelepítették. 1956-tól a József Attila Színház, 2006-tól örökös tagja volt (A beszélő köntös, A Pendragon legenda, Sorstalanság).
Bányász Ilona (Bucsezán, 1923-2003)
színésznő, a Szegedi Nemzeti Színház örökös tagja. Amatőr színészként kezdte pályáját 1945-ben Szegeden. 1954-ben kapta meg színészi diplomáját a Színművészeti Főiskolán. 1954-től két évadon át a hódmezővásárhelyi Somlai Színpadon játszott. 1956-tól 1978-ig, nyugalomba vonulásáig a Szegedi Nemzeti Színház művésznője volt.
Herskó János (1926-2011)
Kossuth- és kétszeres Balázs Béla-díjas filmrendező, egyetemi tanár. 1953-tól dolgozott játékfilmrendezőként. A Hunnia Filmstúdió vezetője lett a stúdió megalakulásától a váratlan külföldre távozásáig, ugyanis 1970-ben – az 1968-as európai események hatására – családostúl Svédországba emigrált. 1994-től ismét a Színház- és Filmművészeti Főiskola tanára lett (Két emelet boldogság, Szevasz, Vera!, A Hamis Izabella).
Gian Maria Volonté (1933-1994)
olasz színész, aki Sergio Leone Dollár-trilógiája első két részének az Egy maréknyi dollárért és Pár dollárral többért című spagettiwesterneknek, valamint politikai drámákat bemutató filmjeinek köszönheti világhírnevét (Vizsgálat egy minden gyanú felett álló polgár ügyében, A munkásosztály a Paradicsomba megy, Todo modo).
Kobajasi Kenicsiró (1940)
japán karmester. Nemzetközi karrierje 1974-ben indult, amikor fölényes biztonsággal nyerte meg a Magyar Televízió I. Nemzetközi Karmesterversenyét, és egy csapásra az ország kedvence lett. Ferencsik halála után, 1987-től 1992-ig a Magyar Állami Hangversenyzenekar első karmestere lett, majd megkapta a zenekar örökös tiszteletbeli elnök-karnagya címét. Kobajasi már fiatalon fellépett szerte Európában, neves zenekarokat irányított Németországban, Ausztriában, Nagy-Britanniában, Hollandiában. Évekig tanított a Tokiói Művészeti Egyetem zenei karán, azon az egyetemen, ahol maga is tanult, most az egyetem nyugalmazott professzora.
Szabó G. Zoltán (1943-2018)
irodalomtörténész, kritikus. 1963 és 1968 között elvégezte az ELTE magyar nyelv és irodalom, valamint könyvtár szakát; szakdolgozatát könyvtártudományból írta, címe: Tudományos könyvtárak korszerű tájékoztató szolgálata. Az idegen nyelvek közül a francián kívül tudott még németül, angolul, oroszul, horvátul, latinul, és belekóstolt az ógörögbe is. Egyetemi doktori értekezését az 1988–1989-es tanévben védte meg, kandidátusi értekezését 1995-ben, majd ő volt a legelső irodalomtörténész, akinek az MTA doktori tanácsa engedélyezte, hogy ne hagyományos értekezést, hanem a Kölcsey kritikai kiadás monumentális I. kötetét nyújtsa be doktori disszertáció gyanánt (Ne sajnálja a száját kinyitni, Kis magyar retorika, Kölcsey Ferenc könyvtára és olvasmányai).
Takács Vera (1946)
szerkesztő, Balázs Béla-díjas rendező, dramaturg. 1965-1970 között az ELTE BTK magyar történelem szakos hallgatója volt. 1970-2007 között a Magyar Televízió gyermekműsorok szerkesztőségén dolgozott, mint főmunkatárs. Ismeretterjesztő sorozatokat és játékfilmeket egyaránt készített. 2007–2013 között a Gyermekszínházi Portál internetes újság főszerkesztője volt. 2010-2011 között a Bálint Ágnes Műhely művészeti vezetőjeként dolgozott. 2018 végén az Új Pedagógia Szemlében megjelent Volt egyszer egy gyerektelevízió címmel a Gyermektelevízió történetét áttekintő tanulmánya (Vitéz László és a többiek; Süsü, a sárkány; Dörmögőék legújabb kalandjai).
Usztics Mátyás (1949-2017)
színművész, rendező, szinkronszínész és író. 1968-ban indult karrierje a Nemzeti Színházban, ahol 1971-ig játszott. 1973–1975 között a szolnoki Szigligeti Színház társulatának tagja volt mint gyakornok. 1975-ben átszerződött a 25. Színházhoz 1978-ig. 1978–1990 között a Mafilm művésze volt, később szabadfoglalkozásúvá vált. 1977–1980 között a Színház- és Filmművészeti Főiskola filmszínész szakán tanult. 2003-tól a Nemzeti Kamara Színház igazgatója volt haláláig. Mind a komédia, mind a komolyabb műfajok terén megállta a helyét (Rosszemberek; Viadukt; Szirmok, virágok, koszorúk).
Dennis Quaid (Dennis William Quaid, 1954)
amerikai színész. Diplomája megszerzése előtt otthagyta az egyetemet és Los Angelesbe költözött, hogy megalapozza színészi karrierjét. A jellegzetes mosolyú színész vígjátéki és drámai szerepekben egyaránt bizonyított, a ’80-as években több főszerepet is eljátszhatott. Csillagot kapott a Hollywoodi Hírességek Sétányán (Sárkányszív, Holnapután, Reagan).
Borszéki Márta (1955)
bábszínésznő, színésznő. 1979-ben végzete el az Bábszínészképző Tanfolyamot. 1978-tól az Állami Bábszínházban szerepelt.
Gáspár Sándor (1956)
Kossuth- és Jászai Mari-díjas színész, érdemes művész. 1979-ben végezte el a Színház- és Filmművészeti Főiskolát, ahonnan a Vígszínházhoz szerződött. 1982-ben a budapesti Katona József Színház alapító tagja volt. 1987-től szabadfoglalkozású színművész volt. 1993-ban egyik alapítója volt Törőcsik Mari rövid életű Művész Színházának. 2013-tól a székesfehérvári Vörösmarty Színház tagja. Színházi tevékenysége mellett számos filmben látható és hallható (A miniszter félrelép, Üvegtigris, Megy a gőzös).
Cynthia Nixon (1966)
kétszeres Emmy-díjas amerikai színésznő (Amadeus, Szabadnapos baba, Szex és New York sorozat)
Gömöri Krisztián (1976)
színész. A Miskolci Nemzeti Színház stúdiósa volt, pályáját itt kezdte 1995-ben. 1997-től a Szegedi Nemzeti Színház társulatának tagja. 2006-ban színésztársaival Szegeden megalapította a Hetek Csoportját.
Ezen a napon halt meg:
Lorenzo de Medici (Lorenzo di Piero de’ Medici, 1449-1492)
firenzei költő, filozófus, államférfi, „a nagyszerű”. A művészetek és a tudomány bőkezű patrónusa, a Medici-család legkiemelkedőbb alakja. ––> A Mediciek fénykora
François Rabelais (1494?-1553)
francia orvos, a legnagyobb francia humanista reneszánsz író. Témáit, szókimondását, nyers realizmusát tekintve François Villon életművének örököse és folytatója. Szatirikus regényében, a többrészes Gargantua és Pantagruel-ben éles gúnnyal ostorozta az álszenteskedést, a szellemi korlátoltságot, a tudományos nagyképűséget és a világi hatalom visszaéléseit.
Mikael Agricola (1510?-1557)
a finn irodalmi nyelv megteremtője, reformátor, egyházi személy. 1536-tól 1539-ig a németországi Wittenbergában, a reformáció kezdetének fellegvárában tanult. A reformáció szelleme egész további életét, tevékenységét meghatározta, mely elsősorban a hitújítást és a finn nyelvű írásbeliség, illetve irodalmi nyelv megteremtését jelenti. Sok fontos művet fordított finnre. 1548-ban jelent meg tőle az első finn nyelvű Újszövetség. Bár tevékenységének nagy részét a fordítások tették ki, a finn nyelvű irodalmiság szempontjából igen értékesek az általa publikált fordítások előszavai, valamint az első finn nyelvű könyv Abécés könyv.
Sir Francis Bacon (1561–1626)
angol filozófus, író, államférfi, „a tudás hatalom” szállóige megalkotója. Alapos nevelésben részesült, tizenkét éves korában már a cambridgei Trinity College-ban tanult. 1584-ben elfoglalta országgyűlési képviselői székét. Nagy hatású beszédeivel felhívta magára a közvélemény figyelmét. Rendkívüli érdeme, hogy ösztönzően hatott mások gondolkodására: a londoni Royal Society alapítói 1662-ben őt tekintették mintaképüknek, a francia enciklopédisták neki ajánlják művüket (Novum organum, Az igazságról, Új Atlantisz).
Joseph Victor von Scheffel (1826-1886)
német költő. Jogi pályára készült, de emellett filológiával és irodalommal is foglalkozott. 1852-ben elhagyta a jogi pályát és Itáliába utazott, ahol A säkkingeni trombitás című művét írta. Egy darabig Donaueschingenben élt, mint Egon herceg könyvtárnoka.
Huszár Imre (1899–1985)
Munkácsy-díjas szobrászművész. Az iparművészeti kiállításokon kisméretű állatfigurákat mutatott be, a képzőművészeti tárlatokra pedig a nagyobb méretűeket küldte be. Ezeket márványból is kifaragta. 1945 után állatfiguráit óvodákhoz és gyermekintézményekhez tervezte és köztéri szobrokat mintázott. Egyiptomiasan stilizált állatszobrait változatos anyagokból készítette (Hajót tartó nő – Párizs; Álló nő – Tihany; Csodaszarvas – Agárd).
Hegedüs Géza (1912-1999)
háromszoros József Attila-díjas író, újságíró, költő, színházi szakíró, kritikus, egyetemi tanár. 1935-ben jogi diplomát szerzett a Pázmány Péter Tudományegyetemen, ahol történelemből és irodalomból is lediplomázott. 1939–1946 között az Anonymus Könyvkiadó lektora és irodalmi vezetője. A második világháború során zsidó származása miatt munkaszolgálatos lett, végül koncentrációs táborba lett deportálva. 1945–1973 között a Színház- és Filmművészeti Főiskola művészetelméleti tanszékvezetője. 1946–1949 között Budapesten a városházán osztályvezető tanácsosként dolgozott, valamint a Pázmány Péter Tudományegyetem filozófiatörténet-tanára volt (Vergilius ifjúsága, Az írnok és a fáraó, Szatírák könyve). ––> Hegedüs Géza: Irodalmi arcképcsarnok
Vera Zorina (Eva Brigitta Hartwig, 1917-2003)
német származású norvég-amerikai színész, koreográfus és balettművész.
Záborszky József (1918-2015)
karnagy, zenepedagógus, zeneszerző. A Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán szerzett diplomát 1942-ben. 1954-ben létrehozta az István Gimnázium szimfonikus zenekarát, melynek alapító karmestere majd zeneigazgatója lett (A szarvassá változott fiú, Virágvasárnapi passió, Tücsöklakodalom).
Sidney Lumet (1924–2011)
Oscar életmű- és Golden Globe-díjas amerikai filmrendező, filmproducer, forgatókönyvíró és színész. Gyerekszínészként kezdte a pályát. Az 1940-es évek végétől kezdett el a televízió számára dolgozni mint rendező. 1957-től mozifilmeket is rendezett. Gyakran forgatott irodalmi művek alapján (Tizenkét dühös ember, Orfeusz alászáll, Gyilkosság az Orient Expresszen).
Ádám Ottó (1928-2010)
Kossuth- és Jászai Mari-díjas rendező, színigazgató, kiváló művész. A polgári humanizmus eszményeit a lírai, pszichológiai realizmus eszközeivel juttatta érvényre. Lényegi feladatának tekintette a magyar drámai hagyományok felfedezését, ápolását. Munkásságában központi szerep jutott Németh László drámáinak (Csillag a máglyán, Gellérthegyi álmok, A két Bolyai).
Egon Bondy (Zbyněk Fišer, 1930-2007)
cseh író, költő, filozófus, a prágai underground meghatározó alakja. Az 1940-es évek végén egy szürrealista csoportban volt aktív. Az ötvenes évektől a csehszlovák titkosszolgálat ügynöke lett, rendszeresen jelentett társairól. 1957-től 1961-ig a prágai Károly Egyetemen tanult filozófiát és pszichológiát. Az 1960-as évektől kezdve vesz részt a prágai underground tevékenységében, szövegeket ír a The Plastic People of the Universe számára. Nonkonformizmusa miatt konfliktusba került a kommunista Csehszlovákia vezetésével, művei csak szamizdat révén terjedhettek.
Bárány Frigyes (1930-2023)
Jászai Mari-díjas színész, érdemes és kiváló művész. 1952–1956 között vállalati grafikus volt. 1957–1960 között az Állami Déryné Színház tagja volt. 1960–1964 között a debreceni Csokonai Színházban játszott. 1974–1981 között a Pécsi Nemzeti Színházban lépett fel. 1981-2019 között a nyíregyházi Móricz Zsigmond Színház tagja volt (Az aranyember, Sellő a pecsétgyűrűn, Harlekin és szerelmese).
Pap Vera (1956-2015)
Kossuth- és Jászai Mari-díjas színművésznő, érdemes és kiváló művész, a Halhatatlanok Társulatának örökös tagja. Eredetileg bohóc szeretett volna lenni. A Színház- és Filmművészeti Főiskolán végzett 1979-ben. A fővárosi Vígszínház társulatának tagja volt. Több filmben is emlékezetes alakítást nyújtott. 2002. március 15-én az ő főszereplésével nyílt meg az új Nemzeti Színház (Dögkeselyű, Csapd le csacsi!, Esti Kornél csodálatos utazása).
