Névnapok: Szilárd, Aladár, Bendegúz, Bejke, Borbolya, Borostyán, Bors, Borsa, Borsika, Kadicsa, Kadocsa, Kadosa, Kaducsa, Konstantin, Konstantina, Riza, Szofron, Szofrónia, Tera, Teréz, Tereza, Teréza, Terézia, Teri, Terka, Tessza, Tímea, Ulrik
Események:
1744 – a Sotheby’s angol aukciósház megtartja első könyvárverését Londonban.
1851 – Velencében bemutatták Giuseppe Verdi Rigoletto című háromfelvonásos operáját.
1867 – Giuseppe Verdi Don Carlos című ötfelvonásos operájának bemutatója.
1968 – Dmitrij Sosztakovics befejezi 12. (Desz-dúr, Op. 133) vonósnégyesét.
1997 – II. Erzsébet lovaggá ütötte Paul McCartney volt Beatles tagot.
Meghalt (Apáti) Than Mór (1828-1899) festőművész, a 19. századi magyar festészet jelentős alakja.
Tanulmányai mellett Barabás Miklós festőnövendéke is volt. Tanulmányait félbeszakította, és az 1848–49-es szabadságharc alatt Görgey mellett lett hadifestő. Már mint jogász egész albumot rajzolt tele a magyar történelemből merített tárgyakkal és a szabadságharc után pedig komolyan elhatározta, hogy művészi pályára lép. Bécsbe utazott, ahol Karl Rahl vezetése alatt folytatta tanulmányait. 1855-ben Párizsba, onnan pedig Olaszországba utazott, majd az 1860-as évek elején hazatért, és műtermet nyitott. 1864-től Lotz Károly mellett dolgozott a Pesti Vigadó falképein, majd 1870-től vele együtt készítette a Magyar Nemzeti Múzeum lépcsőházának falfestményeit. 1885-ben Olaszországba költözött, ahonnan 1890-ben tért vissza, hogy titkári állást vállaljon a Képzőművészeti Társulatnál. Így lett 1890 és 1896 között a Nemzeti Múzeum képtárának őre, majd 1896-ban rövid ideig az Országos Képtár igazgatója (Az ónodi országgyűlés, Attila lakomája, Mátyás király tudósai körében).
Meghalt Bacsó Péter (1928-2009) Kossuth- és Balázs Béla-díjas filmrendező, egyetemi tanár, érdemes és kiváló művész.
1946-ban felvették a Színház- és Filmművészeti Főiskolára, ahol 1950-ben diplomázott. Kezdetben dramaturgként és forgatókönyvíróként dolgozott, első rendezése az 1963-as Nyáron egyszerű című film volt. Az igazi sikert 1967-ben a Fejlövés című filmje hozta meg számára, amely valós történetet dolgoz fel. 1969-ben rendezte a legendás A tanú című filmet, amely az 1950-es évek koncepciós pereit eleveníti fel. A film túlzottan merész volt az akkori kultúrpolitikának, ezért egészen 1979-ig be sem mutatták. Számos dalszöveget írt, elsősorban saját filmjeihez (De kik azok a Lumnitzer nővérek?, Ereszd el a szakállamat!, Majdnem szűz). ––> Bacsó Péter és Grendel Lajos, Bacsó Kristóf és Oláh Kálmán
Megszületett Douglas Adams (1952-2001) angol író, költő.
Legismertebb műve a Galaxis útikalauz stopposoknak, mely 1978-ban indult útjára, mint a BBC rádiós komédiája, majd később egy öt könyvből álló „trilógiává” nőtte ki magát, mely több mint 15 millió példányban kelt el az író életében, ezt követte egy televíziós sorozat, rengeteg színpadi mű, képregények, egy számítógépes játék, és 2005-ben egy játékfilm ugyanezen a címen. Hozzájárulását a brit rádiózáshoz az angol Radio Academy azzal jutalmazta, hogy beválasztotta hírességeinek csarnokába. Minthogy nehezen tudott pénzt csinálni vicceiből és történeteiből, egy sor különleges munkát vállalt, mint kórházi mindenes, istállóépítő és csirkeól-takarító. Volt biztonsági őr egy katari családnál, akik az olajból gazdagodtak meg. Az állatok és a környezetvédelem nagy barátjaként is ismert, emellett a gyors autók, kamerák, és az Apple Macintosh szerelmese volt. Rajongói az ő emlékére szervezik meg minden évben május 25-én a törülközőnapot (Vendéglő a világ végén, Viszlát, és kösz a halakat!, A kétség lazaca). ––> Ne ess pánikba!
Ezen a napon született:
Torquato Tasso (1544-1595)
itáliai költő, a 16. század egyik legnagyobb alkotója. Fő műve, A megszabadított Jeruzsálem című eposz a világirodalom egyik legjelentősebb alkotása. Nápolyban, jezsuita rendi iskolában tanult, már 18 évesen megírta első nagy művét, a Rinaldo című elbeszélő költeményt. Művei közé tartozik 2000 rövidebb költemény, levelek, párbeszédek tartoznak, illetve egy elméleti munka a költészetről. Néhány nappal azelőtt hunyt el, hogy a pápa a költők fejedelmévé koronázta volna.
Pákh Albert (1823-1867)
ügyvéd, az MTA levelező, valamint a Kisfaludy Társaság rendes tagja, a Vasárnapi Ujság alapítója. 1845-től, mint tárcaíró, élénk humoros szellemével csakhamar meghódította a közönséget. 1846 közepén tagja volt az ifjú írói nemzedék Tízek Társaságának. 1863-ban a Magyar Ember Könyvtára című sorozat négy kötetét szerkesztette.
Eötvös Károly (1842-1916)
író, újságíró, szerkesztő. Az 1883-as tiszaeszlári vérvád perében a vádlottak védője, majd a per történetéről szóló könyv szerzője. A vérvád-pert követően a nemzetközileg legismertebb magyar személy. A pesti társasági-szellemi életben „a Vajda”-ként emlegették, aki évtizedeken át az Abbázia Kávéházban tartott fenn nagy tekintélyű törzsasztalt. Ügyvédi és politikai karrierje után fontos könyvek szerzője (Utazás a Balaton körül, Százhetvenöt huszár, A lelkek ura).
Bánhidi László (Mudris, 1906-1984)
színész. Teológiára járt, majd jelentkezett a Színművészeti Akadémiára, ahol 1928-ban végzett. Az Országos Kamara Színházban játszott 1929-től 1930-ig, 1930 és 1931 között pedig Kassán. Ungvár és Munkács következett 1931 és 1934 között, 1934-ben szerződött a Bethlen téri Színházba Budapestre. 1951 és 1957 között pedig a Magyar Néphadsereg Színházában játszott. 1957-ben a Petőfi Színházhoz szerződött, majd 1960 és 1963 között a Jókai Színház tagja volt. 1963-ban szerződött a Thália Színházhoz, itt játszott nyugdíjazásáig. Játékfilmekben, tévéfilmekben és rádiójátékokban is gyakran szerepelt. Ő játszotta a Tüskevár című filmsorozat „Matula bácsi”-ját (Aranyborjú, Indul a bakterház, Csak semmi pánik).
Astor Piazzolla (Ástor Pantaleón Piazzolla, 1921-1992)
argentin zeneszerző, zenekarvezető, harmonikás. Tizenkét évesen kezdett klasszikus zenét tanulni a magyar származású Wilda Béla zongoristától. Megismerte a kortárs zeneszerzők műveit. Szimfóniákat, concertókat, szonátákat és kamarazenét komponált. 1986-ban César-díjat kapott az El Exilio de Gardel című film zenéjéért. Életművével a tangót és a bandoneónt a komolyzene részévé tette. ––> The Next Tango
Sándor Iván (1930)
Kossuth- és József Attila-díjas író, esszéista. A Szálasi-korszakot bujkálva élte túl. Politikai okokból 1950-ben eltávolították, 1952-ben letartóztatták. 1953-tól ír. 1957-től a Film Színház Muzsika színházi kritikusa, majd 1975–1989 között főszerkesztő-helyettese volt. 1989 óta szabadfoglalkozású író. 1990–1993 között az Írószövetség elnökségi tagja. 1997-ben kilépett az Írószövetstégből, alapító tagja a Szépírók Társaságának. 2013-tól a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia tagja. Műveiben nagy szerepet szán a tudatábrázolásnak: a cselekmény idősíkjának váltogatásával mutat rá, hogy az emberi lélekben milyen változásokat okozott a történelem (A huszonötödik órában, Séta holdfényben, Amit a szél susog).
Tarbay Ede (1932-2019)
József Attila-díjas dramaturg, író, műfordító, költő, egyetemi oktató. Tarbay Ede római katolikus vallása mélyen átszőtte a felnőttnek szóló irodalmi munkásságát. Emiatt szocializmus alatt, munkáiból csak gyermekversei és gyermekirodalmi művei váltak ismertté. A korábban a Kádár rendszer által szándékosan háttérbe szorított, felnőtt közönségnek szóló költeményeit és munkáit döntő részt a rendszerváltás után publikálta (A kis bice-bóca; Csoszogi, az öreg suszter; Varjúdombi mesék).
Sandra Milo (Elena Liliana Greco, 1935-2024)
olasz fotómodell, színésznő, televíziós személyiség. 1960-as években főleg olasz és francia erotikus filmvígjátékokban szerzett hírnevet. Fellini Júlia és a szellemek című filmjében nyújtott alakításáért 1965-ben megkapta az olasz filmkritikusoktól az Ezüstszalag-díjat (Menekülésre ítélve, A napernyő, Máshol jár a szív ).
Lukáts Andor (1943)
Kossuth- és Jászai Mari-díjas színész, rendező, színházigazgató. A Pinceszínházban kezdte pályáját mint amatőr színész. 1972-1977 között szerződött a kaposvári Csiky Gergely Színházhoz segédszínésznek, 1977-1991 között színésze, 1982-1991 között rendezője volt. 1991-1994 között szabadfoglalkozású színész volt. 1994-2008 között a Budapesti Katona József Színház tagja. 2008-ban megalapította a Sanyi és Aranka Színházat, melynek igazgatója. A Színház- és Filmművészeti Egyetem adjunktusa.
Angelique Pettyjohn (Dorothy Lee Perrins, 1943-1992)
amerikai filmszínésznő. Számos vígjátékban és akciófilmben játszott kisebb-nagyobb mellékszerepet. Szinte egész pályája során rendszeresen fellépett szólótáncosnőként, filmszerepeinek egy részében is táncosnőt vagy harcos verekedő amazont vagy „dögös” pincérlányt alakított, ahol testi adottságai és mozgáskultúrája megmutatkozhatott.
Vörös Eszter (1947)
színésznő, színészpedagógus. 1973-ban végezte el a Színház- és Filmművészeti Főiskolát. 1967-től 1969-ig a Veszprémi Petőfi Színház művésze volt. 1973-tól a Pécsi Nemzeti Színházhoz szerződött. 1974 és 1983 között a Nemzeti Színház tagja. 1981-től Franciaországban telepedett le. Magyar, francia, spanyol, katalán nyelvű filmekben szerepelt (Ereszd el a szakállamat!, Hét tonna dollár, Kakuk Marci).
Dominique Sanda (Dominique Marie-Françoise Renée Varaigne, 1948)
francia színésznő, egykori divatmodell. Első filmszerepét 1968-ban kapta, erős erotikus kisugárzására más rendezők is felfigyeltek. Rövidesen Olaszországba hívták. Az 1970-es években amerikai filmekben is szerepelt. Játszott színpadon is (A megalkuvó, Mackintosh embere, Bíbor folyók).
Palotás Dezső (1951-1999)
erdélyi magyar költő, író, grafikus. a kolozsvári Ion Andreescu Képzőművészeti Főiskola grafikai szakán szerzett diplomát. Első írását az Igazság közölte 1963-ban. Tematikája, nyelvhasználata és formavilága egyaránt újdonságértékű. A groteszk és az irónia átfogó szervezőelve meghatározza a műfajválasztást, a különben „tökéletes biztonsággal kezelt »klasszikus« versformák”, a hagyományos műfajok lebontását. 1988-ban Magyarországra költözött (Negyedik kívánság; Incidens; Ég veled, pokol leánya).
Tényi Anett (1975)
színésznő, az első magyar női stand-up comedy-s. A budapesti Ruttkai Éva Színház művészeként kezdte pályáját, hét éven át az alternatív színház világában dolgozott. Az első magyar női stand-up komédiásként debütált a 2010-es években.
Száraz Dénes (1979)
színész. Tizennyolc évesen átköltözött Budapestre. Érettségi után bejutott a Színház- és Filmművészeti Főiskolára, ahol 2003-ban diplomázott, majd két évig szabadúszóként dolgozott. 2005–2009 között a székesfehérvári Vörösmarty Színházban játszott, 2009–2012 között az Új Színház tagja volt. Főként televíziós sorozatokban szerepel.
Ozsgyáni Mihály (1980)
színész. 2003-ban fejezte be a Pesti Magyar Színiakadémiát. Ezután a Soproni Petőfi Színház tagja lett 2007-ig. 2007-től 2011-ig szabadfoglalkozású, 2011–2014 között a Gárdonyi Géza Színház tagja volt. 2014-től ismét szabadfoglalkozású. 2018-ban jelent meg első regénye, melynek címe: A fátylam kicsit oldalra billent. 2021-2022 között a salgótarjáni Zenthe Ferenc Színház társulatának tagja.
Lakatos Máté (1987)
színész. 2013-ban végzett a Kaposvári Egyetem színművész szakán. 2013-2018 között a nyíregyházi Móricz Zsigmond Színház tagja volt. 2018-tól a kecskeméti Katona József Színház színésze.
Anton Yelchin (Anton Viktorovics Jelcsin, 1989–2016)
orosz származású amerikai film- és televíziós színész. Egyik legismertebb alakítását Star Trek sorozatban nyújtotta Pavel Chekovként. Hat hónapos volt, amikor szülei a Szovjetunióból kivándoroltak az Egyesült Államokba. a színészetet az 1990-es évek végén kezdte, számos televíziós sorozatban szerepelt.2001-ben két hollywoodi filmben szerepelt: A pók hálójában és az Atlantisz gyermekei. Balesetben halt meg.
Ezen a napon halt meg:
Aranka György (1737-1817)
művelődésszervező, történész, író, költő, filozófus, esztéta. Hivatali tevékenységein túlmenően nyelvműveléssel, történelemmel, irodalommal, filozófiával foglalkozott. Egész működése a felvilágosodás jegyében zajlott; az ember fő feladatát az elme művelésében látta. Levelezésben állt korának legtöbb irodalmárával és irodalomkedvelőjével, valamint számos történésszel. Drámafordításaival a kolozsvári színjátszás ügyét igyekezett előmozdítani. Történészként egy nagyszabású kézirata maradt fenn a székelyek, illetve a három erdélyi nemzet történetéről (Anglus és magyar igazgatásnak egyben-vetése, Elme játékjai, Csíki székely krónika).
Gorove László (1780-1839)
író, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja. A kolozsvári színpadon fiatal társaival Kotzebue, Embergyűlölés és megbánás című darabját játszotta. 1800-ban Pestre ment az egyetemre törvényt tanulni, itt Haliczky András ismertette meg vele a német, Dugonics András pedig a magyar irodalmat. Kazinczy Ferenc és Faludi munkái nagy hatást gyakoroltak reá. Etikai, történelmi és országismereti témákban sokat publikált a Tudományos Gyűjteményben 1819-től haláláig.
Edmondo De Amicis (1846-1908)
olasz író, publicista. Részt vett az Ausztria elleni 1866-os hadjáratban, 1867-ben átvette az Italia militare című hírlap szerkesztését és Bozzetti militari cím alatt több katonai novellát írt. 1871-ben a katonai szolgálatból kilépett, Torinóban telepedett le, egészen az irodalomnak élt. Főleg az ifjúság számára irt remek elbeszéléseket, több nyelvre is lefordították. Nagy társadalmi érzékenységű író volt, kitűnő útirajzokat írt (Szív, Az Appenninektől az Andokig, Gyermekszív).
Ábrányi Kornél (1849-1913)
író, újságíró. 1868–75 között a sajtóiroda főnökeként különböző miniszteri hivatalokat viselt. 1876-ban a Kelet Népe, 1878–81-ben a Magyarország, 1882–83-ban az Ország-Világ, 1887–94 között és 1901–02-ben a Pesti Napló szerkesztője volt. 1878-tól a Kisfaludy Társaság, később a Petőfi Társaság is tagjául fogadta. Számos regénye, több költői, illetve színpadi műve jelent meg (A dicsőség bolondja, Egy modern apostol, Olga).
Zsupánek János (Janoš Županek, 1861-1951)
magyarországi szlovén költő. Első gyűjteményét magyarul írta 1884 és 1893 között, 1908-ban nyomtatásban adta ki Muraszombaton. Két évvel később egy halotti énekeskönyve is megjelent ugyanott. Gyűjteményét Dolányban és Salban a katolikus hívek még sokáig használták.
Kallós Ede (Klein Éliás, 1866-1950)
szobrászművész. Művészeti tanulmányait Budapesten, majd Párizsban, Henri Michel Antoine Chapu mellett végezte. Itthon Dávid című szobrával aratott sikert a Műcsarnokban. E műve a naturalista plasztika kiváló emléke, melynek hatására számos megrendelést kapott köztéri szobrok, épületdíszítő plasztikák és síremlékek alkotására (Vörösmarty szoborcsoport – Budapest; Kossuth Lajos – Makó; Árpád fejedelem szobra – Ópusztaszer).
Heinrich Mann (Luiz Heinrich Mann, 1871-1950)
német író, drámaíró, esszéista, Thomas Mann bátyja. Első elbeszéléseit 1885-ben adták ki, első regénye 1894-ben jelent meg. Korai regényeiben Heinrich Mann azokat a benyomásokat dolgozta fel, amelyeket hosszabb olaszországi tartózkodása alatt szerzett. A kései munkái egészen másfajta regények. Ezekben a művekben a császári Németország politikai és erkölcsi viszonyainak, a német polgárság szolgalelkűségének és a korszak társadalmi igazságtalanságának éles kritikája fogalmazódik meg karikírozó formában (A kisváros, Ronda tanár úr, Az alattvaló).
Erle Stanley Gardner (1889-1970)
amerikai jogász és író. Legismertebb munkája a Perry Mason detektív regénysorozata. Számos más művet is publikált, például regényeket, novellákat, valamint dokumentumregényeket és útikönyvet, Alsó-Kaliforniában és Mexikóban átélt tapasztalatairól (A dadogó professzor esete, Harmadik emelet, A félszemű tanú esete).
Várkonyi Nándor (1896-1975)
író, szerkesztő, könyvtáros, kultúrtörténész. Budapesten tanult bölcsészetet, magyar–francia szakon, illetve orientalisztikát hallgatott Mahler Ede professzornál. A két világháború között Hamvas Bélával és Kodolányi Jánossal együtt ők alkották a nagy szellemi triumvirátust, műveiknek szabad, csonkítatlan megjelenése azonban csak 1989 után vált lehetségessé.
Ács Ágnes (Redecha Auguszta Etelka, 1918–1989)
zongoraművész, dalszerző, énekesnő. 1937-től a budapesti Zeneakadémia növendéke volt. Zeneakadémista társaival megalakította a The Five Harmonies Queens vokál-kvintettet, amelynek ő lett a zongoristája. Dél-amerikai artistaügynök szerződést kínált nekik, 1939-ben elutaztak Dél-Amerikába. 1940-ben az együttes feloszlott, ő hazatért Budapestre. Az 1940-es években a budapesti éjszakai élet egyik meghatározó alakja volt. Zongorázott és énekelt. A háború után egy finn impresszárió szerződést ajánlott neki Helsinkibe, a turné azonban csalásnak bizonyult, előbb Brüsszelbe menekült ismerősökhöz Ilosvay Gusztávval, majd onnan továbbmentek a hollandiai Hágába.
Vlagyimir Fjodorovics Vavilov (1925-1973)
orosz gitár- és lantművész, zeneszerző. Zenei tanulmányait a leningrádi Rimszkij-Korszakov Zeneművészeti Főiskolán folytatta. Fontos szerepe volt a régizene iránti érdeklődés fellendülésében a Szovjetunióban. Egyaránt aktív volt zenei előadóként – lanton és gitáron –, az állami zeneműkiadó zenei szerkesztőjeként, és zeneszerzőként is. Műveinél jellemzően tudatosan elrejtette saját szerzőségét, és általában más – főként reneszánsz és barokk, elvétve későbbi – komponistákat tüntetett fel azok szerzőjeként, nem ritkán teljesen figyelmen kívül hagyva az illető stílusát.
Kovács András (1925-2017)
Kossuth- és kétszeres Balázs Béla-díjas filmrendező. 1946-ban a Színház- és Filmművészeti Főiskola rendezői szakán folytatta tanulmányait, 1950-ben diplomázott. A Mafilmhoz került 1950-ben, ahol egy éven át dramaturg, majd 1951-től 1957-ig a dramaturgiai osztály vezetője volt. 1952 és 1954 között filmrendezést tanított a Színház- és Filmművészeti Főiskolán. Első játékfilmjét 1960-ban rendezte Zápor címmel. Ismertté az 1964-ben készült Nehéz emberek című filmjével vált. 2004-től a Magyar Mozgókép Mestere (Hideg napok, A ménesgazda, A vörös grófnő).
Csongrádi Mária (1926-2012)
Jászai Mari-díjas színházi rendező, színésznő, író. Színésznőként az Egyesületi színiiskolában végzett 1946-ban. Pályáját a Pest Megyei Kamaraszínházban kezdte. 1948-tól a győri Kisfaludy Színház társulatának volt tagja. 1952-től az Állami Déryné Színház (Népszínház, Budapesti Kamaraszínház) művésznője. 1958-tól rendezőként dolgozott. 1966-tól főként gyermek- és ifjúsági előadásokat rendezett, rendhagyó irodalmi műsorokat rendezett középiskolások számára.
Hollay Bertalan (Herczig, 1930–2011)
magyar-nótaénekes, színész. Felvételizett a Színház- és Filmművészeti Főiskola színész szakára, ahová az első rosta után felvették. A főiskola elvégzése után, 1954 és 1957 között a Szegedi Nemzeti, a Békéscsabai Jókai, majd a kaposvári Csiky Gergely színház tagja volt. 1957-től az Állami Déryné Színház szerződtette Budapesten. Prózai és zenés darabokban kapott szerepeket, főszerepeket. 1978 óta szabadfoglalkozású művészként hivatásos nótaénekes lett.
Siegfried Rauch (1932-2018)
német színész. Az 1950-es évektől 115 filmben, főleg filmsorozatokban szerepelt. Népszerű volt a Nem kell mindig kaviár főszereplőjeként, vagy az Álomhajó illetve A hegyi doktor – Újra rendel egyik szereplőjeként (A sas leszállt, Műgyűjtők és kalandorok előnyben, Sztrogoff Mihály).
Hável László (1937-2012)
színész. 1958-ban az Egyetemi Színpadon, 1959-ben a budapesti Irodalmi Színpadon játszott. 1960-tól az Állami Déryné Színház, majd az Irodalmi Színpad, 1966-tól pedig a Mikroszkóp Színpad tagja volt. 1969-től a Várszínházban szerepelt. 1982-től egy évadot a Nemzeti Színházban töltött. 1983-tól a Józsefvárosi Színházhoz szerződött, majd jogutódjának a Budapesti Kamaraszínháznak társulati tagja lett (Pesti háztetők; Redl ezredes; Napló apámnak, anyámnak).
Révész László László (1957–2021)
Munkácsy Mihály-díjas képzőművész. 1977–1981 között a Magyar Képzőművészeti Főiskola festő szakán tanult, 1978–1986 között az Indigo csoport tagja volt. 1990-ig Böröcz Andrással közösen készített dadaista, intellektuális performanszokat. Művésznevét László László festő és spiritiszta médium életére utalva vette fel.
Bódi László („Cipő”, 1965-2013)
zenész, énekes, a Republic frontembere. A rendszerváltás utáni Magyarország egyik legsikeresebb zenésze, dalszerzője. Ungváron született, majd 1966-ban családja átköltözött Kisvárdára, ahol ének-zene tagozatos általános iskolába járt. Gyerekkorában zongorázni tanult, zenekart alapított Cipőfűző névvel, innen ragadt rá a Cipő becenév is. 1990ben társaival megalapította a Republic együttest. Több sláger fűződik a nevéhez (A 67-es úton, Szállj el kismadár, Ha itt lennél velem).
