Berlioz: Krisztus gyermekkora
Szerző: Lehotka Ildikó
Fotók: Csibi Szilvia
Karácsonyi koncert, ezt a szerény címet kapta a Nemzeti Filharmonikus Zenekar, Énekkar és ismert énekes szólisták közreműködésével megrendezett esemény. Azonban nem csak egy karácsonyváró hangverseny volt, hanem annál jelentősebb esemény. Berlioz Krisztus gyermekkora című művét hallhatta a közönség december 17-én a Művészetek Palotája Nemzeti Hangversenytermében.
Miért volt jelentős ez az esemény? Berliozt leginkább a Fantasztikus szimfónia (Op. 14), vagy a Faust elkárhozása (Op. 24) című drámai legenda egy részletéről, a Rákóczi-indulóról ismeri a nagyközönség. Pedig számos olyan műve van, amely nagyszerű, mégis ritkán hallgatják meg, vagy nem elég gyakran kerül műsorra. Jelentős esemény volt azért is, mert Berlioz stílusjegyei kevéssé vannak jelen a Krisztus gyermekkora oratóriumban. Bár a szerző szerint „Erről a műről sokan azt képzelték, hogy gyökeres változást fedezhetnek fel a stílusomban és a modoromban. Ez a vélemény teljesen alaptalan. A téma természetesen egy gyengéd és egyszerű zenei stílushoz illett, és már csak ezért is jobban megfelelt ízlésüknek és intelligenciájuknak. Az idő valószínűleg kifejlesztette volna ezeket a tulajdonságokat, de húsz évvel ezelőtt ugyanígy kellett volna megírnom a Krisztus gyermekkorát.” Berlioz zenéjét sok támadás érte, ennek a művének egy részletét egy általa kreált, Ducré nevű zeneszerző darabjának állította be. A teljes oratórium bemutatója sikert hozott a szerzőnek.
Az oratóriumban a zenekar szinte minimális a többi művéhez képest, szerénynek is mondhatjuk a hangszerelést. Érdekes, hogy a harsonák csak a darab első, a hárfa viszont csak a második felében szólal meg. (A művet két részben adták elő.) Szintén különleges, hogy Berlioz a harmadik részben egy hangszeres közjátékot illesztett a darabba: két fuvola és egy hárfa játszik, Gounod Sappho című operájának ihletésére, az ókori világ hangulatának bemutatására. A hangszínek a kisebb méretű zenekar ellenére fantasztikusak. Az éjszakai induló az első jelenetben nem csak menetelés, hanem a nép izgatott zaja, a negyedik jelenet páratlan lüktetésű, 7/4-es vad tánca, de az áriák is nagyon kifejezőek. Talán a legemlékezetesebb a zárás: lefelé haladó skálamenet, amely rendkívül egyszerű és kifejező: a gyermeki rácsodálkozás, a hit ereje érződik a zenei anyagban. A Berlioz szavaival szent trilógia első szakasza Heródes köré épül, aki elrendeli az újszülöttek lemészárlását. A második a szent család vándorlását Egyiptomba, a nehézségeket, a meg nem értést mutatja be. A záró rész a Szaiszba történő érkezést, az emberek elutasítását, majd azt, hogyan kapnak egy érző embertől menedéket.
Cyrille Dubois-t korábban többször hallhattuk, például a szintén francia (de spanyol születésű) szerző operájában, Lalo Ys királyában, de fantasztikus hangulatú és sikerű áriaestet is adott. Ezen az esten is nagyszerűen énekelt, bár kezdetben sűrű vibratója, ami korábban nem tűnt fel, kissé zavaró volt. Mindkét szólamát rendkívül meggyőzően tolmácsolta, csodás pillanatokat szerezve.
Thomas Doilé szintén nem ismeretlen a Vashegyi Györgyhöz kötődő koncertek hallgatóinak. Róla is csak a legjobbakat mondhatjuk. Lysandre Châlon szintén jól megoldotta szólamát, az egyetlen hölgy szereplő, Anna Dowsley karcsú hangjával, láttató atmoszférateremtésével marad emlékezetes.
A Nemzeti Énekkar (karigazgató: Somos Csaba) elképesztően jól énekelt. Nem volt lötyögés, kiszóló hang, a hangszínek tekintetében sem találunk kivetnivalót. A kisebb csoportok, amelyek az orgonaülésen énekeltek, nem csak látványban, de az intim megszólalásban is hatásosak voltak.
A Nemzeti Filharmonikus Zenekar nagyon jól játszott. A koncertet Vashegyi György fogta össze. A mű szívhez szóló, tele csodás pillanatokkal. Érzésem szerint maradt még a műben nem kellően kiaknázott részlet, ennek ellenére érzékeny előadást kaptunk.
A koncertet megelőzte az év zenekari és énekkari művésze, Tomasz Máté csellista és Cserményi Zsombor elismerésének átadása.
2025. december 17., Müpa
Berlioz: L’enfance du Christ (Krisztus gyermekkora), op. 25 – oratórium francia nyelven
Le Récitant/Le Centurion (Narrátor/római centurio): Cyrille Dubois
La vierge Marie (Szűz Mária): Anna Dowsley
Joseph/Polydorus (József/Polidórosz): Lysandre Châlon
Hérode/Le Père de famille (Heródes/családapa): Thomas Dolié
Nemzeti Filharmonikus Zenekar
Nemzeti Énekkar (karigazgató: Somos Csaba)
Vezényelt: Vashegyi György
