Névnapok: Rómeó, Tódor, Richárd, Romuald, Romvald, Terensz, Terestyén, Trisztán, Zília, Tamás
Események:
1497 – Firenzében a Girolamo Savonarola támogatói kozmetikumokat, szépművészeti műveket és könyveket égetnek el a „hiúságok máglyáján”.
1792 – Domenico Cimarosa A titkos házasság című operájának ősbemutatója Bécsben.
1845 – a „portlandi vázát”, amelyről úgy gondolják, hogy a Kr. e. 1. századból származik, több mint 80 darabra töri a British Múzeumban egy részeg látogató.
1857 – Gustave Flaubert francia írót felmentik a Bovaryné című művével kapcsolatos obszcenitás vádja alól.
1910 – Párizsban bemutatják Edmond Rostand Kakas című drámáját.
1960 – Régi kézírást találtak Qumranban, a Holt-tenger közelében (Holt-tengeri tekercsek).
1968 – Bemutatják Arthur Miller Az alku című színpadi drámáját (Morosco Theatre, Broadway).
1980 – Pink Floyd koncert – a „The Wall” első változata a Los Angeles-i Memorial Sports Arénában.
1992 – A maastrichti szerződés aláírásával megalakul az Európai Unió.
2013 – Eugène Delacroix A szabadság vezeti a népet című festményét megrongálják az észak-franciaországi Louvre-Lens múzeumban.
2014 – A tudósok bejelentik, hogy az angliai Norfolkban található Happisburgh-lábnyomok több mint 800 000 évvel ezelőttre nyúlnak vissza, így a legrégebbi ismert emberszabású lábnyomok Afrikán kívül.
Megszületett Charles Dickens (Charles John Huffam Dickens, 1812-1870) angol író.
Egyesek szerint a viktoriánus kor legnagyobb írója és az angol nyelv legkiválóbb művelője. Írásainak népszerűségét az is mutatja, hogy napjainkig minden műve folyamatosan kapható anyanyelvén. Heti hat shillingből tartotta el magát és támogatta családját. Gyermekkori élményei, a látott nyomor visszatérő elemeivé váltak regényeinek. Sokat olvasott, különösen a pikareszk regényeket szerette. Ügyvédbojtárkodás és egy gyorsírói állás után újságíró lett, parlamenti vitákról tudósított. Megházasodott, feleségével 1842-ben együtt Amerikába utaztak. Az utat az Amerikai jegyzetek című leírás örökíti meg. Dickens három újság számára írt, az egyiknél szerkesztőként is dolgozott 1839-ig. 15 regényt, több száz novellát és cikket írt, emellett fáradhatatlanul küzdött a gyermekjogokért, az oktatás reformjáért és egyéb szociális reformokért. Az író művei már életében is példa nélkül való népszerűségnek örvendtek, a 20. századra pedig a kritikusok és az irodalmárok is felismerték irodalmi géniuszát (Karácsonyi ének, Twist Olivér, Copperfield Dávid).
Megszületett Sinclair Lewis (Harry Sinclair Lewis, 1885-1951) irodalmi Nobel-díjas amerikai regény-, novella-, és drámaíró.
A díjat Lewis első amerikai íróként kapta meg, az indoklás szerint „…erőteljes, életteli leíró művészetéért és szellemes humoráért, melyekkel új és eredeti karaktereket tudott alkotni.” Művei az amerikai társadalom és a kapitalista életmód kritikája által váltak ismertté, valamint a modern dolgozó nő életének realisztikus ábrázolásáért. Korán olvasni kezdett, és belefogott a naplóírásba. Ifjúkora magányban telt, nem túlzottan megkapó külseje következtében. Magas, rendkívül vékony, idomtalan alakja, pattanásos arca, és dülledt szemei miatt nemigen talált magának se barátot, se barátnőt. Legkorábbi munkái – romantikus versek és rövidebb karcolatok – a Yale Egyetem folyóiratában jelentek meg. A folyóiratnak később ő lett a szerkesztője. Washingtonban telepedett le és komolyan nekilátott az írásnak. Első kötete 1920-ban került kiadásra, Fő utca címmel. A könyv hatalmas sikert aratott, 1921 első hat hónapjában 180 000 példány kelt el, és pár éven belül ez a szám kétmillióra emelkedett. Első nagy sikerét a szintén sikeres Babbitt című regénye követte. Írásaira a realizmus jellemző, éppen úgy, mint a nála fiatalabb John Steinbeck műveire. Ugyan mindketten a társadalomkritika úttörői voltak, a két író hangneme erősen különbözik egymástól, Lewis a részletek éles megfigyelője volt, és hajlott a szatíra felé (Arrowsmith, Dollárcápák, Királyi vér).
Meghalt Karády Katalin (Kanczler Katalin Mária, 1912–1990) színésznő, sanzonénekes.
Öt éven át külföldön – Svájcban, illetve Hollandiában – nevelkedett. Színészi tanulmányait 1936-ban kezdte. 1939–1941 között a Pesti és a Vígszínházban lépett fel különböző szerepekben. Első mozifilmje, a Halálos tavasz sikerét követően a kor ünnepelt dívája, szexszimbólum lett. Erotikusan búgó, bársonyos hangjával, erős, szuverén, a „végzet asszonya” karakterével szinte megigézte a férfiakat. Kilenc év alatt húsz filmfőszerepben láthatta őt a magyar közönség. A német bevonulást követően Karádyt fokozatosan ellehetetlenítették, dalait letiltották a Magyar Rádióból. A szövetségeseknek való kémkedés vádjával tartóztatta le a Gestapo. Három hónapig tartották fogva, megkínozták, kis híján agyonverték. Szörnyű egyéni sorsa ellenére sem szűnt meg embernek lenni: a nyilasoknak ékszereket és aranyat adva a Duna-parton egy egész gyerekcsapatot mentett meg a kivégzéstől. 1968-ban megkapta az amerikai vízumot, s New Yorkban telepedett le. Neve egy teljes generáció előtt ismeretlen maradt az óhazában. Amikor hetvenedik születésnapja alkalmából Magyarországra hívták, stílszerűen csak egy kalapot küldött maga helyett (Egy tál lencse, Külvárosi őrszoba, Forró mezők).
Meghalt Mensáros László (1926-1993) Kossuth- és kétszeres Jászai Mari-díjas színművész, érdemes és kiváló művész.
Fokozatosan érlelődött benne a gondolat, hogy színész legyen, íróbarátai beajánlották Góth Sándorhoz, a Belvárosi Színházba, és fél évre a „színészfejedelem” tanítványa lett. Az 1946–47 tanév első félévében az Országos Magyar Királyi Színművészeti Akadémia hallgatója volt. A Várkonyi Zoltán vezette Művész Színház ösztöndíjasa lett, színpadra is lépett és a színház kamaraszínházában. 1948-ban – az államosítás következtében – átkerült a Színház- és Filmművészeti Főiskolára, ahonnan politikai okokra hivatkozva eltávolították. Elkeseredésében tiltott határátlépést kísérelt meg, de elfogták, letartóztatták, és 13 hónap börtönbüntetésre ítélték. Az 1956-os forradalom és szabadságharc eseményeiben Debrecenben aktív politikai szerepet vállalt. 1958-ban Budapesten letartóztatták, 2 év 2 hónap börtönre ítélték, amnesztiával szabadult. Szerepeit mélyen intellektuálisan, ugyanakkor ironikus-bölcsen, humoros megközelítéssel formázta meg. Előadóművészként jelentkezett a XX. század című műsorával, amellyel új műfajt honosított meg, a versmondás hazai művészetében (Sellő a pecsétgyűrűn, Az ember tragédiája, 141 perc a befejezetlen mondatból).
Ezen a napon született:
Morus Tamás (Sir Thomas More, 1478-1535)
szentté avatott angol humanista, jogász, író, költő, államférfi, az anglikán egyház és a római katolikus egyház vértanúja, az államférfiak és jogászok védőszentje. Élete során elismertséget szerzett mint vezető humanista tanító. Jelentős befolyással volt az angol jogra, főképp az egyenlőség előtérbe helyezésével. Politikai munkája mellett írói tevékenysége is jelentős. Számos dala népdalként maradt fenn. 1516-ban kiadott Utópia című könyve komoly érdeklődést váltott ki, több nyelvre lefordították.
Donáth Leó (1888-1941)
sportvezető, irodalomtörténész, műfordító. 1904-től az MAFC úszója volt. Elsősorban rövidtávú gyorsúszásban versenyzett. 50 yardon magyar csúcstartó volt. Sportolóként nem ért el nagy sikereket, de már ekkor kiválóan kamatoztatta nyelvtudását és szervezőkészségét. Budapesten és Oxfordban végzett tanulmányok után a budapesti tudományegyetemen 1912-ben állam- és jogtudományi, 1913-ban bölcsészdoktori oklevelet szerzett. Kutatási területe elsősorban az angolszász regény kialakulása.
Zala Tibor (1920-2004)
Munkácsy-díjas grafikusművész. Művészeti tanulmányait 1935-től a Székesfővárosi Községi Iparrajziskolában kezdte textilrajzoló szakon, majd az Iparművészeti Iskolán, az Iparművészeti Főiskolán folytatta. 1952-ben a Képzőművészeti Főiskolán diplomázott. 1962-től a Képzőművészeti Gimnázium tanára, 1964-től 1980-ig a Képzőművészeti Gimnázium, illetve a Képző- és Iparművészeti Szakközépiskola igazgatója volt. 1997-ben jelent meg A grafika története című középiskolai szaktankönyve.
Körtvélyes Géza (1926-2011)
Széchenyi-díjas tánctörténész, zene- és táncművészeti kritikus. 1955-től 1985-ig a Magyar Táncművészek Szövetségének (MTSZ) titkára, majd főtitkára. Az 1960–70-es években a Színművészeti Akadémia, valamint az Állami Balett Intézet tanára, tánctörténetet és esztétikát tanított. A Muzsika című hetilap táncrovatát szerkesztette (A modern táncművészet útján; Budapesti Balett; Művészet, tánc, táncművészet).
Juliette Gréco (1927-2020)
francia színésznő, sanzonénekes. Gyorsíróként dolgozott, Jean-Paul Sartre fedezte fel tehetségét. Magánúton tanulta a színészetet, s zenei előképzettség nélkül lett Párizs leghíresebb énekesnője. Gréco maga is részese volt a francia ellenállásnak, elfogták, de fiatal korára tekintettel nem deportálták. 1949-ben debütált a kamerák előtt. 1957-ben Hollywoodba szerződött, de az 1960-as években visszatért a pódiumhoz. Hangversenykörútjain bejárta az egész világot, 1967-ben Budapesten is vendégszerepelt. Szuggesztivitása nemcsak mély hangjában, hanem sajátos előadásmódjában is rejlett. Gesztusai úgy kísérték a zenét, hogy a közönség a nyelv ismerete nélkül is megértette mondanivalóját (Orfeusz, Párizsi szívdobbanás, Belphégor – A Louvre fantomja).
Pete Postlethwaite (1946-2011)
angol színész. Ő játszotta a rejtélyes Kobayashi szerepét a Közönséges bűnözők című nagy sikerű filmben, de szerepelt még A végső megoldás: Halál, Apám nevében, Amistad, Fújhatjuk!, Kikötői hírek, Az elszánt diplomata, Eredet és a Baz Luhrmann-féle Rómeó + Júlia című filmekben is.
Miguel Ferrer (1955-2017)
amerikai színész. Színészi karrierjét 1981-ben kezdte. Először kisebb szerepeket alakított, karakterszínészként egyre több lehetőséget kapott. 2000-ben a Traffic című monumentális alkotásban Eduardo Ruiz szerepében tűnt fel a filmvásznon, majd 2001-ben újabb jelentős csúcspontra ért a karrierje, Megkapta Dr. Garret Macy orvosszakértő szerepét a gyorsan népszerűvé vált Bostoni halottkémek című televíziós drámasorozatban. Először csak epizódszereplőként tűnt fel a népszerű NCIS: Los Angeles című akciósorozatban, 2013-ban, az ötödik évadtól kezdve az általa alakított Owen Granger igazgatóhelyettes főszereplőként lépett elő (Mélytengeri szörnyeteg, Nagy durranás 2, A mandzsúriai jelölt).
Altorjai László Attila (1957)
színész. Marosvásárhelyen, a Színművészeti Főiskolán színészként diplomázott 1982-ben. Pályáját a Nagyváradi Állami Színházban kezdte. 1988-tól Magyarországon él. Itt először a Miskolci Nemzeti Színházban töltött egy évadot. 1989-től a győri Kisfaludy Színházhoz szerződött. 1993-tól az egri Gárdonyi Géza Színház tagja volt. 1999-től szabadfoglalkozású színművész.
Molnár Erika (1960)
színésznő. 1986-ban végzett a Színház- és Filmművészeti Főiskolán. Diplomás színésznőként először a nyíregyházi Móricz Zsigmond Színházhoz szerződött. 1993 és 1995 között a debreceni Csokonai Színház tagja volt, ezután szabadfoglakozású színművésznőként dolgozott. 2017-től a Szegedi Nemzeti Színház művésze.
James Spader (James Todd Spader, 1960)
többszörös Primetime Emmy-díjas amerikai színész, producer (Csillagkapu, Karambol, Lincoln).
Chris Rock (Christopher Julius „Chris” Rock III, 1965) négyszeres Emmy- és háromszoros Grammy-díjas amerikai stand-up komikus, színész, forgatókönyvíró, producer és rendező (Dogma, A. I. – Mesterséges értelem, Haláli temetés).
Ashton Kutcher (Christopher ~, 1978)
amerikai színész. Amikor középiskolás lett, Ashton sokat sportolt, futballozott, birkózott és gyakran fellépett az iskolai színdarabokban és musicalekben. Első szerepét, egy tolvajt a The Crying Princess and the Golden Goose-ben alakította. 2000-ben megkapta a Hé haver, hol a kocsim? egyik főszerepét. A filmezés mellett Los Angelesben működő Dolcé nevű olasz éttermét is vezeti (Pillangó-hatás, Míg a jackpot el nem választ, Valentin nap).
Ezen a napon halt meg:
Gregorio Allegri (1582?-1652)
itáliai zeneszerző, a római iskola tagja, Domenico Allegri(en) testvére, egyházi elöljáró és énekes. Legismertebb műve a gregorián Miserere, amely az egyik legnépszerűbb egyházi kórusmű a világon. 1607-től a fermói katedrálisban, majd 1621-től Tivoliban szolgált mint énekes és zeneszerző. 1628-ban a római S. Spirito-templom karnagyává nevezték ki.
Jan van Huysum (1682-1749)
németalföldi festő. Apjától tanult, aki kedvelt tájkép-, portré- és virágfestő volt. Ő maga is festett tájképeket (Arcadiai táj halászokkal, Virágok és gyümölcsök, Olasz táj).
Vuk Stefanović Karadžić (1787-1864)
szerb filológus, nyelvész, folklórkutató, író és történész, a mai szerb nyelv sztenderdizálásának a kezdeményezője, e nyelv mai cirill írásának a megalkotója és helyesírásának a megalapozója.
Lieder Friderika (Lieder Friderika Klára, 1829-1864)
német származású hárfás. Nem volt hivatásos hárfás. Műkedvelőként a Pest-Budai Hangászegyesület 1836-1851 közötti nyilvános hangversenyeinek jegyzéke szerint 1844. november 17-én Elias Parish Alvars „Ábránd és változatok (Hárfa zenekarral)” című művét szólaltatta meg az egyesület tagjaival. Az egyesület egyik karmestere Erkel Ferenc volt.
Senyei Károly (Schmidt, 1854–1919)
szobrász. Budapesten, Bécsben és Münchenben tanult, 1886-ban költözött Budapestre. Elsősorban zsáner- és épületdíszítő szobrokat készített. Számos művet készített a budavári királyi palota számára. Szobrai közül több a budapesti Kiscelli Múzeumban és a Magyar Nemzeti Galériában áll.
Kárpáti Aurél (Gungl Aurél Miklós, 1884-1963)
Kossuth-díjas író, színháztörténész. Az esztergomi tanítóképző elvégzése után fővárosi napilapok és hetilapok munkatársaként működött, az Új Időkbe írt verseket, kritikákat. Az első világháború időszakában a Déli Hírlap, majd A Nap szerkesztőségében dolgozott. 1922-től színikritikáinak többsége a Pesti Naplóban jelent meg. A második világháború után is gyakran közölték a lapok írásait, irodalmi és színházi kritikáit. Szépirodalmi művei közül a Bihari remete című elbeszélése az egyik legemlékezetesebb alkotása (Az én örökségem, Aquamanile, A vándor visszanéz).
Egri Lajos (1888–1967)
amerikai magyar drámaíró. 1908-ban költözött az Egyesült Államokba. Az 1930-as évek közepén megalapította az Egri-féle íróiskolát, az írástechnikáról több könyve is megjelent. A drámaírás művészete című művét máig az egyik legjobb színműírással foglalkozó könyvnek tartják, tanait pedig átvették a novella-, regény- és forgatókönyvírás elméletével foglalkozó írások is.
Fehér Pál (1900–1959)
operaénekes (tenor), érdemes művész. Tízévesen az Operaház gyermekkarába került. Harcolt az első világháborúban, katonatársaiból dalárdát is szervezett. A háború után banktisztviselőként dolgozott, munka mellett tanult 1923 és ’26 között a Zeneakadémián. 1927-ben Milánóban énekelt és Giuseppe De Lucánál továbbképezte magát. Nemzetközi pályája akkor indult be, amikor sikerült kieszközölnie egy meghallgatást a Budapestre látogató Bruno Walternél. 1938-ban visszatért Budapestre. Ismét a Városi Színház tagja lett. A következő évben újra állástalan lett: most a magyar zsidótörvények miatt. A felszabadulás után alkalmi fellépései voltak. 1946-ban szerződtette a Magyar Állami Operaház, és itt énekelt korai haláláig.
Szilvássy Margit (1910-1988)
operaénekes (szoprán), érdemes művész, a Magyar Állami Operaház örökös tagja. 1929 és 1934 között a budapesti Zeneművészeti Főiskolán tanult, a Magyar Állami Operaház ösztöndíjasa lett, majd 1936-tól 1968-ig magánénekese. A budapesti Operaház egyik legsokoldalúbb tagja volt, egyaránt kitűnően énekelte a szoprán- és a mezzoszoprán szerepeket; szerepköre az operettprimadonnától a szubretteken át a drámai hősnőkig terjedt. Európa több országában lépett fel vendégként.
Sárkány Oszkár (1912-1943)
irodalomtörténész. 1930-1934 között a budapesti Királyi Pázmány Péter Tudományegyetem magyar-francia szakon végzett, tanári oklevelet szerzett. A tanári munka mellett magyar és cseh irodalomtörténeti kutatásokkal foglalkozott. Első hazai képzett bohemista, a két nép közötti megegyezést kereste. 1942 áprilisában katonai behívót kapott, és a voronyezsi áttörés idején munkaszolgálatosként halt meg Ukrajna területén.
Thurzó Gábor (Rutterschmidt Károly, 1912-1979)
háromszoros József Attila-díjas író, kritikus, műfordító, forgatókönyvíró. 1928-1929-ban Sík Sándor volt az osztályfőnöke és magyartanára. 1931-ben kezdte meg tanulmányait a Pázmány Péter Tudományegyetem magyar–német szakán, és már akkor, 1931–32-ben a Perspektíva című folyóirat alapítója volt. 1938-tól az Élet című folyóirat irodalmi szerkesztőjeként dolgozott. 1945 után egyre inkább a színház és a forgatókönyvírás felé fordult. 1945–1949 között a Művész Színház, 1951-től a Hunnia Filmgyár, 1961-től a Magyar Televízió dramaturgja volt (A tintahal, A szégyen, Hétszínjáték).
Kokas Klára (1927-2010)
zenepedagógus, zenepszichológus. A Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola énektanár és karvezető szakán végzett 1950-ben. Később az ELTE pedagógia-pszichológia szakos hallgatója. 1973-tól a kecskeméti Kodály Zoltán Zenepedagógiai Intézet docense, s Európa és Amerika és Ausztrália számos helyére hívták meg vendégprofesszornak. Kutatási területei voltak: zenepedagógia, zenepszichológia, zeneterápia. A Kokas-módszer egész iskolát teremtett. Könyveit több nyelven közreadták, filmjeivel, videoműsoraival is sikereket aratott (Képességfejlesztés zenei neveléssel; Amerikában tanítottam; Öröm, bűvös égi szikra).
Albert Finney (1936-2019)
Golden Globe-díjas angol színész. 1960-ban a Szombat este, vasárnap reggel című brit filmben debütált, majd Laurence Olivier partnere volt A komédiás-ban. Az igazi áttörést a Tom Jones hozta meg a számára. A kilencvenes években kissé háttérbe szorult pályája, és inkább csak könnyed tévéfilm szerepeket vállalt el (Gyilkosság az Orient expresszen, Erin Brockovich – Zűrös természet, Skyfall).
Farkas Árpád (1944-2021)
Kossuth-díjas erdélyi magyar író, költő, műfordító. A Magyar Művészeti Akadémia tagja. Az 1960-as évek elején a Gaál Gábor Irodalmi Kör tagja Kolozsvárt. A napilapok és folyóiratok 1963 óta közlik verseit és irodalmi publicisztikáját. A táj, a szülőföld, a székely népélet és néphagyomány elkötelező erővel hatnak írásaira, de felül tud emelkedni az etnográfiai külsőségeken, a regionalizmuson (Másnapos ének, Bolhalakodalom, Nem ilyen lovat akartam).
Ján Hunka (1958–2021)
szlovák régész, numizmatikus. 978-1982 között végzett a Comenius Egyetem levéltár- és segédtudományai szakon. 1983 óta a Nyitrai Régészeti Intézet munkatársa. 1994-1997 között doktori fokozatot szerzett a Nyitrai Régészeti Intézetben. A Szlovák Régészeti Társaság tagja és a Szlovák Köztársaság Nemzeti Numizmatikai Bizottságának elnöke.
